Néhány nappal ezelőtt magyarul is megjelent cikkben az orosz betiltás hiábavalóságával és ellenzésével kapcsolatos érvek kerültek megemlítésre. Ez a "humánus" megközelítés óhatatlanul életre hívja a szélsőségeket, az indulatokat, amikor egy olyan csoport ellen történik kormányzati intézkedés, amely oly sok keserűséget és fájdalmat okozott (és teszem hozzá még jelenlegi tagjainak....csak még ők ennek részben lehetnek tudatában) tagjainak. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon humánusan kell-e kezelni egy inhumánus egyént (vagy szervezetet)? Ha igen, milyen mértékben?
A Jehova Tanúi oroszországi betiltásának lehetősége szó szerint ketté szakította a volt tanúk (angol nyelvű) közösségét. Erről a jelenségről szeretnék egy rövid (????...nem tudom mennyire lesz rövid) összefoglalót írni, aminek nem célja egyetlen konklúzióra vezetnie, melyet aztán mindenkinek el kellene fogadnia. Hangsúlyoznám, hogy teljesen normális dolog NEM EGYETÉRTENI valamiben, sőt az lenne a fura - és egészségtelen -, ha mi, volt tagok mindenben egyetértenénk. A mód, ahogyan az érveinket felhozzuk, nos az már nem mindegy, mert ebből látható, hogy egyesek saját (adott esetben kezeletlen) érzelmi gondjaik mennyire vetítődnek rá egy bizonyos kérdésre. Azt hiszem, hogy ha bármit is el akarunk érni mint korábbi tagok a velünk szembeni jogsértésekkel kapcsolatban, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Nem mindegy, hogy valaki vezet egy blogot, vagy hozzászól mások írásaihoz, vagy Facebook csoporthoz (ez nem a reklám helye, de azért megemlíteném, hogy már létezik Facebook csoport is, amihez lehet csatlakozni), ahol jól kidühöngi magát, vagy egy professzionális (vagy legalább félprofesszionális) aktivizmust végez (amit megítélésem szerint a JWSurvey tesz). Látszólag ugyanazt teszi, mint mások, de a különbség mégis annyi lehet, mintha valaki elmegy 2-3 kilométert futni alkalmanként, vagy professzionális versenyzőként ér el eredményeket - és jut bevételhez a tevékenysége által. Előbbiben azt csinál, amit akar, míg az utóbbiban vonatkoznak rá szabályok és kötelezettségek is.
Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy az oroszországi betiltás körüli viták felhoztak valamit az exek között, ami mindig is ott volt, csak nem volt látható, illetve nem mindenki számára volt az.
Megpróbálok amennyire lehet objektív maradni, de nem hinném, hogy ez teljesen sikerülni fog. Kezdeném az elején, hogy az exek alapvetően két nagy csoportba sorolódnak be a szekta elhagyása után. Az egyik amikor megtartják vallásos hitüket vagy rajongásukat, esetleg más csoportba csatlakoznak, és leginkább továbbra is "bibliai alaplevek" mentén hoznak döntéseket. A másik, amikor nyíltan ateistává, agnosztikussá vagy ezoterikussá válnak, esetleg alternatív életformát vesznek (vagy vállalnak fel, házasságon kívüli együttélés, homoszexuális kapcsolatok stb). Alapvetően egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, és természetesen a két véglet között számtalan egyéb árnyalat létezik. Amiben megegyezhetnek, az az, hogy végletekben gondolkodók mindenütt vannak, akik durván másokra akarják erőltetni mondandójukat. Pedig az élet dolgaiban nagyon ritkán (ha egyáltalán) léteznek fekete-fehér megoldások, vagy olyan, hogy az egyik félnek 100%-ig igaza van, a másik meg 100%-ban téved.
Mielőtt továbbmennék, szeretném gyorsan összefoglalni, a szektás gondolkodás néhány pontját, amire MINDANNYIAN hajlamosak lehetünk, akik valaha szektában voltunk érintve:
- fekete-fehér gondolkodás, a világ felosztása két (általában ellentétes és ellenséges!! pólusra) igen-nem, mi-ők, jók és rosszak, stb.
- az érvelés fontossága, a szeretet felett, az vezet, akinek igaza van egy vitában (ha igazam van, akkor már jogom is van dolgokhoz...felhatalmazva érezhetem magam dolgokra)
- a szeretet fontossága az érvelés felett (bármit tehetünk, ha bevonjuk azt szeretettel, akkor annyira nagyot nem tévedhetünk)
- az én gondolatmenetem a helyes, ha kellőképpen megindokolom (leginkább tudományos tényekkel, érvekkel alátámasztom), akkor azt másoknak is magukévá kell tenniük (ha nem teszik, akkor nyugodtan leelmebetegezhetem őket)
- mindegy mit mond a másik, ha számomra nem szimpatikus vagy valami bajom van vele, akkor jogom van kritizálni és meg is teszem, ha akarja, ha nem (ez a kritikus szellem....vagyis nem ugyanaz, mint a kritikus gondolkodás), nem akadályozhatja a szólásszabadságomat
- jogok, jogok, jogok mindenekfelett
- a felsőfokú végzettség csak egy papír, amivel semmire nem lehet jutni, szektás kérdésekben mi vagyunk a "szakértők", mert mi voltunk benne, így mi tudjuk, hogy mi van ott, így ne magyarázzanak nekünk pszichológusok és egyéb "okosok", akik egyszer ezt mondják, máskor meg mást, attól függően, hogy merről fúj a szél
- nem tudom eldönteni, hogy mi a helyes, ezért meghallgatom ezt is, azt is, és majd beállok valamelyik sorba és azt várom, hogy majd képviselik az érdekeimet (vagyis remélem, jó lóra tettem...ha mégsem, akkor joggal követelek, kritizálok és megmondom a "vezetőmnek", hogy mit kellett volna tennie vagy mondani a nevemben)
- ha igazam van, akkor joggal vagyok felháborodva, jogosan kiabálok vagy hordok le másokat, mert AZ IGAZSÁG mindenekfelett áll
- akinek valamiben igaza van, annak mindenben igaza van, aki téved valamiben, az hiteltelen is egyben
- a dolgok vagy "jók" vagy "rosszak", és efelől én döntök, hogy melyik mi, másoknak ehhez nincs joguk, vagy ha más, az enyémtől eltérő következtetésre jutnak, akkor meg kell őket győznöm az igazamról
- mi, akik az "igazságban nőttünk fel" (vagy évtizedeket töltöttünk el egy ilyen csoportban) igaz, hogy amellett kardoskodunk, hogy ez egy szélsőséges és káros szekta, de mi olyan fajin gyerekek voltunk, hogy mindezt a horrort mindenféle lelki probléma nélkül megúsztuk, és képesek voltunk úgy felnőni, hogy teljesen semlegesen látjuk a korábbi csoportunkat, és mindezt úgy értük el, hogy semmilyen szaksegítséget vagy terápiát nem vettünk igénybe (úgyis csak badarságokat beszélnek), na meg nem vagyunk mi bolondok sem, a baj nem velünk van, hanem a középkori szektával, így ha az eltűnne a föld színéről, de minimum mindenütt betiltanák, akkor nem léteznének a gondjaink
- az igazság az igazság volt mindig és minden körülmények között, ugyanúgy a 70-es években, mint ma is. Nem létezik olyan, hogy megváltozik a véleményed dolgokról, vagy kiigazításokat teszel, mert ezt csinálja az Őrtorony is, na meg mellesleg te is képmutató vagy.....
- a "mi hitünk" az igaz, és ebben egységesnek kell lennünk az ellenséggel szemben, akik hazugok, képmutatóak és amúgy meg nincs igazuk, ezért, meg ezért, meg ezért......
Nagyjából ezek azok a pontok, melyek elhomályosíthatják a dolgok pontosabb megértését, vagyis hajlamosak lehetünk nem látni a fától az erdőt.
Az Oroszországi betiltással kapcsolatban a JWSurwey és támogatói megjelentettek egy sor cikket és videót pl:
https://www.youtube.com/watch?v=7_mFpPIX9Yw
https://www.youtube.com/watch?v=XQMD1GENulA&t=198s
Ezekben részletesen kifejtik, hogy miért "rossz" dolog a tiltás (emberi jogok, szólásszabadság stb). Kb. azokat az érveket hozzák fel, melyeket Covert Fade írásában lehet olvasni.
A másik vonal, melyet egy kifejezetten a JT szekta károsultjai számára létrehozott jótékonysági szervezet (AAWA) alelnöke, Marc Latham képvisel, érzelmes történetek keretében a JT vallás betiltása mellett teszi le a voksát:
https://www.youtube.com/watch?v=YC2qTd_2TDI&t=1049s
Az önmagát megtért hívő kereszténynek valló Latham, rámutat a rengeteg emberi életre, melyet a szekta követelt magának valamilyen formában (vérkérdés, öngyilkosságok a kiközösítési eljárások következtében). Ő úgy érvel, hogy nem kell finomkodni egy ilyen vallással, ahol ennyire nem veszik figyelembe az emberi jogokat, és lényegében maguknak okozták a bajt, vagyis nem véletlen, hogy betiltották őket. Egy másik aktivistával folytatott korábbi beszélgetésben, kifejezetten ellene mentek, csúnya személyeskedésekkel kísérve a Cedars-ék (JWSurvey) által képviselt álláspontnak:
https://www.youtube.com/watch?v=wSTNFQ4kIs8
Igazából mindkét megközelítésnek van (lenne) létjogosultsága, de egy "háborús" helyzet alakult ki, amikor más ilyen-olyan aktivisták is becsatlakoztak a vitába, a legtöbben Lloyd Evans-t (John Cedars-t) támadva. Ezekre néhány példa:
Fateful Slave: https://www.youtube.com/watch?v=-tR8ndRzCuE
Evie Bklyn: https://www.youtube.com/watch?v=XhHpfxU8jZE&t=53s
Julian: https://www.youtube.com/watch?v=wW8Akg_RAeE&t=4s
Vincent Deporter: https://www.youtube.com/watch?v=_ifOi89z9OU&lc=z12kwjtb5saevdckb22dzhp5kou3uhqb304.1492638093898308
Persze ennél sokkal több van, csak néhányat emeltem ki. Nem mindegyik videó gyűlölettel teljes támadás, de jól bemutatják, hogy sokakat felbolygatott az ügy.
Nem sokat segített a "béke" szempontjából, hogy Lloyd Evans nemrég megjelent könyvében megnevez néhány agresszív aktivistát, akiktől elhatárolódik, sőt egy olyan videót is készített az orosz betiltással kapcsolatban, melyben bemutat egyes aktivistákat, akik kifejezetten a betiltás mellett foglalnak állást és erre milyen érveket hoznak fel, illetve milyen szavakat és testbeszédet használnak ehhez. Az alábbi videóban az 5.50 perctől kezdődnek a kiemelt részletek:
https://www.youtube.com/watch?v=aq-OQHUnlZU&t=495s
Kb. ezzel egyidejűleg Evans egy BBC interjúban azt nyilatkozta, hogy ő mint volt tag, ellenzi az orosz betiltást. Ezzel a kijelentésével láthatóan megdöbbentette a riporternőt:
https://www.youtube.com/watch?v=Gq70tw1iHE8
Na, ekkor végképp "elvágta magát", mert ömlött a támadás felé. Többek között a "faszkalap"-tól kezdve mindennek nevezték, hazugnak, képmutatónak. Egyesek támadták kinézetét, ápolatlan külsejét, többek között fodrászt és fürdést javasoltak neki.
Ezután Cedars a csapatával együtt készített egy videóinterjút, ahova meghívták Steven Hassan-t is (ez már nem az első interjúja Hassan-nal):
https://www.youtube.com/watch?v=t1xctdSindo&t=1633s
Erre megint megindultak a megnyilvánulások, többek között Hassan-t vádolták azzal, hogy képmutatóskodik, arra fordul, amerről a szél fúj, na meg ha jó volt neki anno (a 70-es években) a családja általi erőszakos redoktrináció, akkor mit csacsog most itt az emberi jogokról, meg etikus megközelítésekről. Lathamék azzal vádolták a JWSurwey csapatát, hogy a saját oldalukra próbálja állítani az egyik legnevesebb nemzetközi szakértőt, így válaszul ők is készítettek Hassan-nal egy interjút pár napon belül:
https://www.youtube.com/watch?v=6LOgfEP28L0
....és mindeközben jöttek a többi ilyen-olyan vélemények mindkét oldalról. Evans például készített egy olyan táblázatot, melyben logikusan levezette, hogy miért vannak lelki problémái annak, aki a betiltás mellett, így mások (beleértve ártatlanok, gyermekek) meghurcoltatása mellett teszi le voksát. Később a Facebook oldalán kijelentette, hogy erősnek tartja ezt a levezetést, és ma már másként fogalmazna. Mások persze Őrtorony hasonlatosságot véltek felfedezni ebben az érvelésben, nem ok nélkül. Marc Latham és felesége Cora ebben a témában készült megnyilvánulásai (számomra kissé mézes-mázas "kereszténykedő" módon) azt eredményezte, hogy Evans elkezdte blokkolni a közös ismerőseiket, akik szerinte kiber-bántalmazást folytattak ellene. Ezen Lathamék megint kiakadtak, mintha ehhez nem lenne joga valakinek, aki kényelmetlenül érzi magát egyesek társaságában.
Sajnálom, hogy az egyes videókhoz nincs magyar felírat, itt előnyben vannak azok, akik értenek angolul (ráadásul olyan szinten, hogy értik is a különféle akcentusokkal tarkított, nagyrészt telefonvonalon történő beszélgetéseket, melyekben a szöveget nem mindig a legtisztább formában lehet hallani és kivenni). Az elmúlt napokban abban a helyzetben voltam, hogy meg tudtam hallgatni jó pár videót (bár nem mindegyiket végig....). Összefoglalásomat a teljesség igénye nélkül írtam meg.
Mivel azt ígértem, hogy nem lesz konklúzió, ezt betartanám, sőt azt is kerülném, hogy egy "ellene-mellette" szóló táblázatba foglalnám össze az orosz betiltással kapcsolatos "érveket".
Annyit szeretnék így befejezésül megosztani, ami kérdések és meglátások BENNEM felmerültek ezzel a témával kapcsolatosan:
- Mennyire lehet a nyugati demokráciához, szólásszabadsághoz szokott emberek értékeit egy alapvetően autokratikus irányításhoz szokott környezetben alkalmazni (lásd "arab tavasz")? Könnyű a kényelmes karosszékből megmondani a tutit azoknak, akiknek diszkriminációval (pl. állásuk elvesztésével vagy egyéb problémákkal), esetleg hatóságok támadásaival kell szembenézniük a valóságban.
- Kihagyható-e egy vallásos csoporttal kapcsolatos döntésből maga a vallásos vagy spirituális megközelítés? Pl: a Bibliában az is benne van, hogy Isten nem hagyja el a szolgáit....vagyis az üldözések ideje alatt is megsegíti őket. Na meg az is, hogy azt vetjük, amit aratunk, vagyis ha a tesók jogtiprást szenvedtek el, akkor ez abból fakadhat, hogy ők maguk is jogtipróak lehetnek? Lehet nincs így minden esetben, de egy gondolatot megér. Baj-e az, ha erre apellálunk egy hívőnél?
- Hogy lehet, hogy a Társulat általában passzivitásra ösztönöz a tagok magánügyeit illetően ("várjunk Jehovára"), ugyanakkor levélkampányt szerveztek a betiltás elleni tiltakozásukul (ráadásul elég veszélyeset, mivel kiadtak címeket, neveket azoknak a szerveknek, melyek később esetleg fel fognak lépni ellenük)? Az erről szóló jw.orgon megjelent cikkükben vajon miért nem idézték Rutherford Hitlerhez írott levelét, annak hatásait ami nemzetközi tiltakozáskampányba fordult és annak eredményét, mely a német testvérek meghurcolásához vezetett?
- Valóban igaz az, hogy az üldözés megerősíti a szekta identitást? Részben biztosan. De mindenki tapasztalata már, hogy BÁRMI megerősítheti a "hitet", ha esett az eső a kongresszuson, akkor "sátán próbált meg minket", ha sütött a nap, akkor "Jehova áldott meg minket..."- típusú érvelésekre. Mégis úgy tűnik, magának a szekta természetéből kifolyólag a sötét, titkos, negatív dolgok jobban fekszenek, mint a világosság, szabadság és felelősségvállalás.
- A betiltás ideje alatt a testvérek jobban összeszedik magukat, edzettebbek lesznek, a közösségek jobb minőségűek lesznek, mely vonzóan hathat a potenciális megtérőre. Igaz, számban kevesebben lesznek, de erősebb csoportokká alakulnak. A Társulat nem tud annyira beleszólni a helyi ügyekbe, a vének boldogan hagyják az utasításokat figyelmen kívül, alkalmazva azokat a "helyi körülményekre", és nem fognak a fejükre koppintani, mert nem jönnek a külföldi tesók, akik beleszólnak a nagy teokráciába. Jobban érvényesül a józan paraszti ész, és a hit értéke felértékelődik. Attól ugyan még ugyanolyan szekta marad, a veszélyes gyakorlatok ugyanúgy folynak tovább, csak mindezek egy vonzóbb köntösben lesznek.
- Megállította-e valaha a prédikálást a betiltás? Lehet nem történhet nyilvánosan, de majd tanúskodnak alkalmilag, ahogyan eddig is tették. Egy despota diktatúrában sok elnyomott ember van, akiknek "segíthet" a szekta. Annál kevesebb más, legitim forrás (szociális ellátás, rehabilitáció, terápiák stb.) áll rendelkezésre általában.
- Valóban az-e a cél, hogy 'kihozzuk az embereket a szektából' vagy felébresszük őket, még akkor is, ha erőszakos tettekhez kell folyamodni? Mi a szerepe a szakértelemnek a szekták ügyeiben?
- Szüksége van-e annak az aktivistának, aki eredményt szeretne elérni, arra, hogy felsőfokú tanulmányokat folytasson, társadalomtudományban, vagy pszichológiai ismeretekben jártas legyen, vagy elég az a tudás, amit a szektában megszerzett, hiszen az "mindenek felett áll" (superior, ahogy Anthony Morris kijelentette)?
- Igaz, hogy sok országban be vannak tiltva a Tanúk (és még sokan mások is), de ezek az országok szinte kivétel nélkül elnyomó diktatúrák.
- A szabad akarat és a vallásszabadság melletti kiállás vajon azt jelenti, hogy akkor ki kell állni azoknak az érdekei érdekében is aktívan, tettekkel, akikről tudjuk, hogy mélyen meggyalázták és eltiporták ezeket az értékeket a mi életünkben? Vagy hagyjuk, hogy az érintettek saját maguk küzdjék meg harcukat?
- Azok az emberjogi szervezetek, melyek támogatják a hátrányosan megkülönböztetett csoportokat a jogaik meg(vagy vissza)szerzésében, azok vajon megbizonyosodnak-e arról, hogy támogatottjuk csak maguknak követelik azokat, vagy ők maguk is elismerik azok értékét, ergo biztosítják azokat tagjaiknak? Szépen hangzanak a szavak szintjén a "szabadság, testvériség, egyenlőség" elvei, ugyanakkor biztosak-e abban, hogy nem száradnak-e a lelkükön emberi életek?
- Nem lehet-e az, hogy alapvetően mindenkinek a maga terhét kell hordoznia? A betiltás megtörtént akár ellenzi valaki, akár nem. Az orosz testvéreknek most ezzel kell szembenézniük a jelenben "ami van".
- Melyik környezet teremt jobb lehetőségeket a testvérek felébredéséhez, és ahhoz, hogy egyáltalán tudatába kerüljenek annak, hogy egy szektához tartoznak? A szabad információ és szólásszabadság vagy az üldözöttség és titkolódzás?
- Hogy lehet az, hogy egy "újjászületett" keresztény ellene van egyetemes emberi jogokat érintő kérdéseknek (mint pl a vallásszabadság), ugyanakkor kifejezetten kárörvendő mások balsorsa felett, csak azért mert annak a csoportnak a vezetői vagy más tagjai neki személyesen sérelmet okoztak?
- A vallás szabad megválasztása kizárja a tévedések lehetőségét? Vagyis ha szabadon választhatunk vallást vagy világnézeti meggyőződést, akkor az azt is jelenti egyúttal, hogy az csakis és kizárólag jó lehet? Vagy csak az "igaz vallást" lehet szabadon megválasztani, a többit azt nem?
- Az a mód, ahogyan az oroszok értelmezik az emberi jogokat, az általában előrevivő vagy inkább visszahúzó erő? Mi benne voltunk 40 évig, de a nyugati demokráciában élők nem tapasztalták ezt meg a saját bőrükön.
- Egyáltalán milyen alapon ítélnek valakiket szélsőségesnek? Lehet az más, ami miatt mi gondoljuk, hogy azok. Mennyire veszik komolyan azokat a dolgokat más szervezeteknél, melyeket esetleg törvénysértőnek találtak a JT-knél?
- Azok az aktivisták, akik oly nagyon hadakoznak a szervezet ellen, mert azok "támogatják, illetve megtűrik a pedofilokat", amivel kárt okoznak sokaknak, vajon ugyanúgy elítélik a szexuális és a családon belüli erőszak egyéb formáit? Vagy csak ez kifejezetten "jól jön" a társulat elleni gyűlöletük nevesítésében?
- Ha valami ELLEN küzdünk, az nem jelenti azt, hogy VALAMINEK AZ ÉRDEKÉBEN teszünk is dolgokat.
Ezek jutottak nagy hirtelen eszembe. Remélem érzékelhető, hogy ez a kérdés sokkal, de sokkal árnyaltabb, mint hogy két táborra kéne szakadni és csatározni egymással afelett, hogy mi a jó. Az a jó, ami van. És ha tiltás van, akkor annak kell jónak lenni valahogy, és ennek elérése az ottani tesók feladata lesz.
Csilla
Utolsó kommentek