A 2017. februári Őrtorony két főcikkének elemzése. Április 23. és 30-án tanulmányozzák.

A válasz egyszerű lenne, ha egyértelmű szentírási alapra lehetne rámutatni. De mivel ilyen nem létezik, a vezetőtestület kénytelen volt fabrikálni egyet. Azt, hogy mennyire ingatag magyarázatok ezek, a leginkább az mutatja, hogy időről-időre meg kell erősíteni. Nyilván maga a vezetőtestület sem tartja elég szilárdnak ezt az alapot. Ellenkező esetben elég lenne csupán utalni az ezzel kapcsolatos legutóbbi (2013.), vagy bármelyik korábbi anyagra, ehelyett teljesen az elejétől kezdik felépíteni az egészet, a 2017. februári Őrtoronycikkekben.

Az állítólagos 1919-es rabszolgai kinevezést követően majdnem 100 év telt el mire egyáltalán felismerte magát, hatáskörét és feladatát a vezetőtestület, de még ez az idő sem bizonyult elegendőnek a helyes "anyakönyvezés"-hez. További 1 év kellett a név pontosításhoz karakterszinten. A 2013. júliusi Őrtorony 10. bekezdése és még 1 éven át az Őrtoronyhivatkozások, nagybetűvel és külön írták, tulajdonnévként: "Vezető Testület"

De 2014. júliusától következetesen kisbetűvel és egybe írják, köznévként a kifejezést, mint: "vezetőtestület".

Jézus szavai a Máté 5:18-ban nyilván nem erre az eljárásra vonatkoznak közvetlenül, csak eszembe jut, hogy az égiek előtt bizony van jelentősége egyetlen betű megváltoztatásának is, de láthatóan a bizonyos hű rabszolga, a bölcsességében ennél sokkal nagyvonalúbb.

A "vezetőtestület" mint téma, jelenleg és általában sem ezért érdekes. Komolyabb, átfogóbb cikk, elemzés vagy tanítás a 2013. júliusi Őrtorony óta nem volt a kiadványokban erről. A dupla cikkes tanításban, most nincs változtatás, leszámítva azt a bűnlajstromot, melyre hivatkoznak benne. Ellentmondások, logikát, Szentírási alapot nélkülöző, érvelésnek látszó félrevezetések tarkítják ezt az ún. "szellemi táplálékot" is. Az első cikk témája:

1. JEHOVA VEZETI A NÉPÉT

Az 1-2. bekezdések zavaros megfogalmazása így szól:

SOKSZOR megkérdezik tőlünk, hogy ki a vezetőnk. És ez nem is csoda, hiszen számos vallás hívei egyetlen férfit vagy nőt tekintenek a vezetőjüknek. Mi viszont büszkén mondhatjuk, hogy nem egy tökéletlen ember irányítását követjük, hanem a feltámasztott Krisztusét, aki pedig az Atyjára, Jehovára tekint útmutatásért (Máté 23:10).
² Azonban van egy férfiakból álló csoport a földön, „a hű és értelmes rabszolga, amelynek a tagjai vezetést nyújtanak Isten népének (Máté 24:45). De akkor honnan tudhatjuk, hogy valójában Jehova vezet minket a Fia által? Ebben és a következő cikkben áttekintjük, hogyan gondoskodik Jehova vezetésről emberek által már évezredek óta. Három oldalról fogjuk megvizsgálni a bizonyítékokat, melyek tisztán mutatják, hogy mindig is Jehova volt a népe igazi vezetője (Ézs 58:11).

Tehát a büszkeség oka, hogy “nem egy tökéletlen ember irányítását követjük”, hanem “egy férfiakból álló csoport irányítását”, más szavakkal, nem 1, hanem 7, tökéletlen ember irányítását. Gondolom ezt nagy különbségnek képzelte az írója.

Persze, ha 1 tökéletlen ember irányítása problémás lenne, akkor a 7 tökéletlen ember irányítása minimum, magyarázatra szorulna. A 7 tökéletlen embert, más szavakkal a férfiakból álló csoportot vagy a hű és értelmes rabszolgát, Jehova tudja vezetni, míg ez a lehetőség az “egy tökéletlen ember irányításá”-val kapcsolatban fel sem merül, így aztán semmi gond nincs azzal, hogy akik mindezt elhiszik, közvetlenül ténylegesen 7 tökéletlen embert fognak követni.

Mennyire lehet komolyan venni egy olyan tanítást, ami így kezdődik?

A cikk a bibliai időkben kiválasztottak, Mózes, Józsué, Gedeon és Dávid példáján keresztül kívánja bizonyítani a mai vezetőtestület Istentől való vezetését. Az ő esetükben persze az Őrtorony nem tartja problémásnak az emberi tökéletlenséget, ellentétben azzal, ahogyan bármely másik egyházzal kapcsolatban ezt rögtön az 1. bekezdés leszólta. Ez nyilvánvalóan felvezetése annak a következő cikkben található tanításnak, hogy Jehova Tanúi szervezetének manapság is csupán emberi, tehát tökéletlen vezetői vannak, de az ő tökéletlenségük a bibliai mintákból kiindulva úgy látszik, hogy nem lesz probléma.

Az utolsó alcím manipulatív hatása mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Tekintettel arra, hogy a következő cikk az ugyancsak tökéletlen emberekből álló mai vezetőtestület legitimálására hivatott, az ókori hűségesekkel való összehasonlításon túl, még a tökéletes Jézus Krisztus Isteni kinevezésével is képesek párhuzamba állítani a saját, képzelt kinevezésüket.

Jehova kinevez egy tökéletes vezetőt

Mi másért kerülne nagyító alá Krisztus küldetése, ha úgy tetszik kinevezése, ha nem azért, hogy könnyebben lehessen majd a következő cikkben a vezetőtestület kinevezését is Istentől jövőnek beállítani? Mintha csak Jézus szolgálata és kinevezése, valamiféle előkép lett volna csupán, egy sokkal nagyobb dolog, a mai vezetőtestület kinevezéséhez.

Természetesen Jézus kinevezésére, vagy küldetésére és szolgálatának Isteni támogatottságára számtalan bibliai bizonyíték van azon az önkényes csoportosításon túl is, amelyet a korábbi alcímekben meghatároztak és itt Jézussal kapcsolatban újra végigvesznek a bekezdések. Szent szellem vezette Őt, angyalok támogatták, és használta Isten Szavát.

Vajon hogyan bizonyíthatják mindezek, a jelenlegi vezetőtestület Isten általi vezetését és Krisztus általi kinevezését?

Gondolhatnánk, hogy minimum hasonló események és tevékenységek kell, hogy kísérjék a modernkori kinevezést is, mint amit az ókoriak bizonyítékául felhoztak, a meghatározott három területen.

A 2.cikk címe:

2. KI VEZETI MA ISTEN NÉPÉT?

A Máté 23:10 egyszerű és tömör válasz lehetne a kérdésre:

»Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus.

De sejthető, hogy itt most nem arról lesz szó, hogy kit ne hívjanak vezetőnek, hanem éppen fordítva.

Lehetséges lenne, hogy Jézus a Vezetőt nem helyeselte, de a vezető ellen nincs kifogása?
Ez lenne az oka a bevezetőben még jelentéktelennek gondolt 2014. évi névváltoztatásnak?

Az előző cikk végén Jézus elhagyja a tanítványait, ami azt a kérdést veti fel, hogy vajon ki fogja vezetni Isten népét azután? Pedig Jézusnak nem volt népe, sem szervezete akiket vezetett volna a földön léte alkalmával, ami a halálával megszakadt volna. A tanítványai nem nép voltak, hanem egy közvetlen baráti kör és világosan közölte is velük, többféleképpen is, hogy egy tökéletes, szellemi vezetésre számítsanak az Ő eltávozása után.

Bármennyire is logikus elképzelés, hogy egy világméretű munkát meg kell szervezni a hatékonyság érdekében, a tény az, hogy a 2. bek. által idézett Cselekedetek 1:8 nem a föld végső határáig tartó szervezésről, hanem csak a tanúskodásról beszél. Tehát ezek az egyre messzebbre vivő következtetések Jézus egyszerű szavaiból nagyon úgy tűnik, hogy inkább csak valaminek az erőltetett utólagos igazolására való törekvések.
Még fiktív kérdést is adnak az apostolok szájába, ami úgy szól, hogy "Jehova vajon egy új vezetőt fog kijelölni" Jézus helyett?
De ilyesminek nincs nyoma a Bibliában. Ha egyáltalán felmerült valakiben is ez a kérdés a törvényszövetség megszűnése után, ami egyben a királyi és papi, szervezett, központosított vezetés megszűnését is jelentette, az gondolhatta ésszerűen azt, hogy az apostolok vezető utáni sóhajtozására az Jézus válasza, hogy őket nevezi ki saját maguk vezetőjének?

Ez nyilvánvalóan tévedés lenne, különösen, a János 16:12,13-at is figyelembe véve, ahol Jézus úgy magyarázza a távozása utáni állapotokat, hogy még csak célzást sem tesz emberi vezetők csoportjára, majd folytatja a biztatást a 26. versben.

Valójában már az előző cikk záró bekezdésének bibliaversei Jézustól, teljesen megnyugtató válasz lehetne az apostolok izgatottságára, hiszen a Máté 28:18-20 -ban megígérte nekik, hogy velük lesz a világrendszer befejezéséig. Ő maga, nem pedig helyettest küld bizonyos vezetőtestület formájában, akik észre sem veszik, hogy el lettek küldve. Természetesen az is komoly kérdés lenne ez esetben, hogy Jézus szerint a “minden napon veletek leszek” ígérete jelentheti-e azt, hogy 1800 éven keresztül nincs velük, de láthatóan ezt az apróságot egyszerűen nem veszik számításba a szervezeti magyarázatoknál.

A 2. bekezdés elképzelt kérdésére adható képzeletbeli választ a továbbiakban már tényként kezelik, és a 3. bekezdés végére a mai vezetőtestület, mint valami megkérdőjelezhetetlen, magától értetődően létező csoport felbukkan, mintha csak a Bibliából idézték volna közvetlenül. A 4. bekezdésben idézett bibliai helyek, csupán epizódok ill. életképek az 1.sz-i jeruzsálemi hangulatból, a Krisztus kivégzése utáni napokból, de a bekezdés végén már azt lehet észrevenni, hogy tulajdonképpen egy nagyon kezdetleges bizonyítási folyamatnak az építőköveiként próbálják feltüntetni, hogy végül egy 1.sz-i vezetőtestület létezését és működését bizonyítsák általuk. Ezek a hivatkozott bibliaversek sem önállóan, sem így egy csoportban nem alkalmasak erre a bizonyításra, hiszen a szereplők, akik említve vannak, sok esetben teljesen önállóan hoztak komoly döntéseket, végeztek szolgálatokat, függetlenül bármilyen testülettől. Az igaz, hogy valóban valamiféle koordinációs tevékenységet hajtottak végre a tanítás és a javak szétosztása ügyében, hisz a húsvét miatt akár többszázezer vendég lehetett Jeruzsálemben azokban a napokban, de a „testület” és „vezető” kifejezéseket nem olvassuk sem a munkájukkal sem a személyükkel kapcsolatban a Bibliában. Annak alátámasztására, hogy ők, mármint az apostolok vezetőtestületet alkottak volna, egyetlen közvetlen bibliavers van megemlítve a Csel 15:2. Ez pedig így szól:

"Mikor pedig Pálnak és Barnabásnak nem kis viszálya és vitája támadt velük, úgy rendezték, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez e vita ügyében."

Ez a bibliavers sem említi, hogy Pál vagy Barnabás vezetőtestületként tekintett volna a jeruzsálemi vénekre és apostolokra, hogy a hozzájuk való felmenetel célja valamiféle útmutatás kérése lett volna Pál vagy Barnabás további szolgálatához, mint valami felettük álló szellemi irányító testülettől. Ha figyelmesen olvassuk a Cselekedetek 15. részét, inkább az a valószínűbb, hogy a jeruzsálemi vének és apostolok szorultak segítségre Pál, Barnabás és Péter által. Amiért Jeruzsálembe kellett menniük a körülmetélkedés ügyét megvitatni, annak az volt az oka, hogy a viszályt okozó emberek onnan jöttek Antiókhiába, ahol pont az ellenkezőjét tanították annak amit Pál és Barnabás. A Cselekedetek 15:1 vers kereszthivatkozása (Galata 2:12) megemlíti, hogy Jakabtól jöttek ezek az emberek, tehát Jeruzsálemből. Vagyis, ha valóban vezetőtestület szolgált akkoriban Jeruzsálemben Jakab elnöklésével, akkor bizony tévedésben voltak a körülmetélkedés ügyében egészen addig, amíg Pál és Péter fel nem világosították őket. Az pedig, hogy ezután levelet írtak a gyülekezeteknek, inkább azt jelentette, hogy megértették Pál és Péter tapasztalataiból, hogy tovább nem kell ragaszkodniuk a mózesi rendelkezésekhez és mindezt kihirdették a gyülekezeteknek, ahogyan a Biblia írja apostoli, és nem vezetőtestületi minőségükben.

Az 5. bekezdés azonban azt a hamis benyomást kelti, mintha a jeruzsálemi vének és apostolok előbb ismerték volna fel ezeket a dolgokat, mint Pál és Péter. Ezt a hamis irányt még jobban nyomatékosítja az, hogy ezek után, a 6. bekezdésben említik Kornéliusz megtérését, mintha az a “vezetőtestületi” megbeszélés és a döntésük kihirdetése után történt volna. Így a felületes olvasó azt gondolhatja, hogy Péter apostol is alárendelte magát a “vezetőtestület” döntésének, és a körlevelüknek megfelelően bánt Kornéliusszal és családjával.

De ez nem így volt sorrendben! Kornéliusz megtéréséről és előtte, Péternek az angyali irányításáról már a Cselekedetek 10. részben írt Lukács, tehát a történtek sorrendjének ez az önkényes megváltoztatása nem lehet tévedés, sokkal inkább csalásnak tűnik. A 6. bekezdés azt a képtelen állítást teszi, hogy az angyalok tulajdonképpen a vezetőtestületet támogatták, miközben Péternek a Kornéliusz és háznépe körüli ténykedését irányították. Mintha csak az angyalok is alárendeltjei lennének a vezetőtestületnek. A teljes 10. rész a Bibliából, minden egyes részlete, tökéletesen ellentmond ennek az Őrtoronyállítasnak! Igen élénk fantáziával vagy akár csak félreértés következtében, sem jutna ilyen következtetésre egy becsületes szövegmagyarázó. Ezt nem lehet másképp értékelni mint a bibliai szövegek otromba meghazudtolását annak érdekében, hogy a mai szervezet által kitalált vezetőtestület tekintélyét a bibliai időkből és történetekből eredeztetve, még inkább felülről jövőnek állítsák be.

A valóság az, hogy többek között Kornéliusz megtérésének körülményeihez sem volt semmi köze az ún. “vezetőtestületnek”, sőt inkább Kornéliusz története volt az egyik kulcsbizonyíték a jeruzsálemi tárgyaláson, ami segített elfogadni a jelenlévőknek a változásokat, és nem fordítva. A Cselekedetek 10:19, 20 szerint, Pétert nem a vezetőtestület küldte Kornéliuszhoz, hanem a szellem vezette oda és tanította meg arra, hogyan változtasson a tiszta és tisztátalan dolgokkal kapcsolatos nézőpontján. Ugyan úgy, ahogy Pál az 1. missziós útján, ő is önállóan, közvetlenül szellemi vezetés mellett ugyan, de testületi irányítás nélkül végezte a szolgálatát Kornéliusznál.

Eddig tartott tehát a bibliai áttekintés és a modernkori vezetőtestület ókori mintájának utólagos megformálása és belebeszélése a bibliai szövegekbe. Egy teljes Őrtorony főcikk és a következőből is 7 bekezdés.

Ha lett volna terve Istennek vagy Jézusnak vezetőtestületekkel kísérletezni, mindenképpen alkalmasabb személyek lehettek volna az 1.sz-i keresztények közül, mint a 8. bekezdésben említett Charles Taze Russell, akinek szinte egyetlen tanítása sem jelenik már meg évtizedek óta a szervezeti kiadványokban. Annál érthetetlenebb, hogy ebben a témakörben felbukkan a neve, személye és tevékenysége. Igaz csak 2 bekezdés erejéig, de mégis olyan dolgokat állítanak róla, melyek egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.

Pl. azt, hogy felismerte, hogy Krisztus visszatérése láthatatlan lesz. Ez egyszerűen nem igaz, ha lehet hinni a Hirdetők könyvnek, ami a 46. oldalon azt idézi tőle, hogy megvetette a bibliai időszámításokat, mivel nem igazodott ki bennük és Jézus láthatatlan visszatérését az adventista Nelson H. Barbourtól vette át, tehát nem ő ismerte fel!

A 8. bekezdés azt is állítja, hogy Jehova és Jézus nyilvánvalóan támogatták Russellt, ami akkor lehetne igaz, ha lenne legalább valami maradandó a tanításaiból. Ha pl. az imént cáfolt ún. "felismerése" Krisztus jelenlétéről netán igaznak bizonyult volna, akkor Jézusnak és Jehovának N.H. Barbourt kellett volna támogatnia, ha ténylegesen az számított, ki ismerte fel azt a bizonyos eseményt. Azokat a tanításokat azonban szinte egytől egyig elvetették már a halála utáni években is, némelyiket maga az Őrtorony folyóirat is egyenesen sátáni tanításnak nevezett pl. 1929-ben. Hogyan lehetne ilyesmit Isteni támogatással elképzelni? Napjainkban mégis tisztelet és megbecsülés övezi alakját.

A 9. bekezdés szerint Russell nem vágyott rá, hogy körülrajongják, viszont tudni lehet róla, hogy elfogadta, hogy őt tekintsék a rabszolgának és Pásztornak is nagy kezdőbetűvel, tehát nem egy a sok közül, hanem “A” Pásztor, akár csak Jézus.

A 10. bekezdés állítása szerint Jézus 3 évvel Russell halála után kinevezte a hű és értelmes rabszolgát. Itt nem csak azt hagyják figyelmen kívül, hogy így az 1. világháború 3 éve alatt, közvetlenül egy karizmatikus vezetőjük halála és beteljesületlen várakozásaik után magukra hagyta volna őket Uruk, hanem azokat a kijelentéseket sem veszik figyelembe, amit pl. Russell rabszolgai alakjáról egészen 1927-ig képzeltek és hittek az akkori Bibliakutatók.
Hogyan tekinthettek volna szellemi vezetésért egy 1919-ben kinevezett rabszolga testületre, amikor egészen 1927-ig, – tehát 19-ben is – C.T. Russellt gondolták annak?
A Hirdetők könyv 10. fejezete, az “Eszközök, amelyek révén Jehova szolgái taníttatnak” alcím alatt pontosan leírja, hogy a Bibliakutatók legalább 35 éven keresztül semmilyen más hű és bölcs szolgában nem hittek Russellen kívül.

Ennek ellenére az, ahogyan az Őrtorony 10. bekezdése kezeli ezt az ügyet, jelentéktelennek tekintve a 3 éves vezetés nélküli időszakot, (ami ténylegesen anarchiára emlékeztetett akkoriban) valamint a más kiadványokban korábban tett ellentétes saját állításaikat, azt mutatja, hogy a szervezet mai képviselőinek, a “vezetőtestületnek” semmi sem számít, ha a saját hatalmát és uralkodói, mindenható státuszát kell megerősíteni.

Még különösebb, sőt egyre megdöbbentőbb, ahogyan a magyarázat folytatódik ugyanebben a bekezdésben. A 10. bekezdés az elején még hű és értelmes rabszolgának nevezi az 1919-ben kinevezetteket, majd felkent keresztények kis csoportjának, de egyúttal azt is elismerik, hogy a vezetőtestület kifejezés csak 1940-től jelent meg a kiadványokban. Addig “igazgatótestület” volt a megnevezés, ami kézenfekvő, hiszen a szervezet vezetőit külön is “igazgatóknak” nevezték, még ha ez nem is bibliai szóhasználat.

¹⁰ A „vezetőtestület” kifejezés először az 1940-es években jelent meg a kiadványainkban, és akkoriban úgy értették, hogy szoros kapcsolatban van a Watch Tower Bible and Tract Society nevű társasággal.

Vagyis akkoriban úgy értették, hogy a szellemi vezetés és a vállalatirányítás között nem kell különbséget tenni ezért nem foglalkoztak az igazgatók titulusával, sem 1940-ig, sem az azt követő évtizedekben, noha az 1919-es Krisztusi kinevezés szerint ezt az "azonosítót" logikusan a kinevezés pillanatától érteniük kellett volna. Ugyan úgy, ahogy Mózes, Józsué, Gedeon és Dávid is tisztában voltak mindennel az elküldésük pillanatától a feladatukkal hatáskörükkel és titulusukkal kapcsolatban (hogy csak az Őrtorony példáit említsem újra).

Azonban 1971-ben már különbséget tettek a vezetőtestület és a Watch Tower Society, valamint annak igazgatói között,

Vagyis az akkoriban úgy értették más szavakkal azt jelenti, hogy akkoriban félreértették! És ez a félreértés nem csak 1940-1971-ig állt fenn, hanem az 1940. előtti évtizedek teljes Watch Tower Society történelme alatt is.

Lehet egy Krisztusi kinevezés annyira félreérthető, hogy 1919-1971-ig, 52-éven át senki nem veszi észre, még maga Krisztus sem?
Nem lenne elvárható Jézustól, hogy királyi hatalommal rendelkezve mindjárt az elején figyelmeztetett volna, ha látja a félreértést?
Lehet ezt az egészet elintézni a 10. bekezdés egyszerű kijelentésével, hogy

¹⁰ 1971-ben már különbséget tettek a vezetőtestület és a Watch Tower Society, valamint annak igazgatói között,

?

Mi történt 1971-ben, hogy akkor már képesek voltak különbséget tenni vezetőtestület és igazgatótanács között, de addig nem?
Mi lehetett a világosság akadálya 1971-ig, és hogyan hárult akkor el, éppen 1971-ben?
Milyen célt szolgálhatott az 1940-es évektől 1971-ig tartó homály, amit addig érdemes volt fenntartani Krisztusnak, de tovább már nem?
Valóban annyira nincs jelentősége, hogy Jézus Krisztus földi szervezetét gazdasági igazgatók és nem szellemi pásztorok irányították évtizedeken keresztül, hogy csak így szabadon lehet átugrálni évtizedeket, sőt évezredeket, bármiféle magyarázat nélkül?

Mivel ezekkel az időszakokkal ennyire nagyvonalúan bánnak, ezzel nem azt közvetítik, hogy tulajdonképpen mindegy volt, hogy van-e Krisztusnak látható képviselete a vezetőtestület formájában vagy érthető-e, hogy kik ők és mi lenne a feladatuk, mert nélkülük is működött minden, pl. az 1.sz. végétől 1874-ig Russell megjelenéséig, majd a halála után 1916-19-ig, és az sem számított 1971-ig, hogy megértették-e a vezetőtestület fogalmát vagy nem, sőt 2013-ig egyáltalán a kilétükkel sem voltak teljesen tisztában?
Mi mást jelentenének ezek a dogok, ha nem azt, hogy Jézus Krisztusnak egyáltalán nincs szüksége semmiféle "vezetőtestületre", ha viszont mégis létezik ilyen, akkor ahhoz Neki semmi köze sincs!

Nem kívánkozik ezekhez a magyarázatokhoz szinte égetően valamiféle kiegészítés, hogy pl. “kedves testvérek, sok részletét ezeknek az eseményeknek a mai napig sem értjük tisztán, de jelenleg ez tűnik a legoptimálisabb magyarázatnak” … ?

Természetesen egy ilyen szerényebb megnyilvánulás sem kisebbítené azoknak a tévedéseknek és logikátlan gondolatmeneteknek a jelentőségét, amelyek elhangzanak ezekben a cikkekben, vagy a korábbi, 2013-as évfolyamokban, de talán a nyilvánvaló gőg és önteltség látszatát mérsékelhetné egyszerűen a túlzott magabiztosság szintjére. Tudom, hogy Krisztus követésében ez sem megengedett, de nyíltan elismerni azt, hogy 30-50 éven keresztül Krisztus emberi igazgatókkal vállalatirányítást hajtott végre Isten földi szervezetében szellemi vezetés helyett, ezekre büszkén hivatkozni, máskor meg tagadni… hát erre nehéz szavakat találni.

Ezzel azonban még nem ér véget az Őrtoronymagyarázat, a cikk további meglepetéseket tartogat.

A 11. bek. kijelenti:

A testület egyik tagja sem úgy gondol magára, mint a testvérei vezetőjére, hanem úgy, mint a háziszolgák egyikére, akit a hű rabszolga táplál, és aki alá van vetve a rabszolga irányításának.

Vajon miért nem gondolnak magukra vezetőként, ha egyszer a Krisztusi figyelmeztetés ellenére is mint csoport, fel merték venni ezt a nevet?

Gerrit Lösch, a vezetőtestület tagjának egészen más véleménye van erről, amit a 2019-es éves közgyülés megnyitó beszédében (4:50) így fogalmazott meg:

Russell testvér után Rutherford testvér lett a Társulat elnöke, az emberi vezetőnk. ... aki nagy hangsúlyt fektetett a pozíciójára,

Habár rögtön ezután idézi Rutherford egy kongresszusi megnyilvánulását, melyben látszólag elutasítja, hogy ő lenne a szervezet emberi vezetője, ettől még tény marad, hogy a szervezet elnöke és igazgatója, tanításainak kitalálója és formálója volt egészen 1942-ben bekövetkezett haláláig. Az őt követő Nathan Knorr szintén elnök, vagyis emberi vezető volt egészen 1971-ig, amikor szintén emberek vették át a vezetést, még ha nem is egy személyben, hanem csoportosan, de ez a lényegen nem változtat.

A 11. bekezdéssel ellentétben ezek a férfiak nem gondolhattak másra mint, hogy ők a testvéreik vezetői, hiszen ez volt a beosztásuk, tisztségük, titulusuk, amit még évtizedekkel később Gerrit Lösch sem cáfol.

Mózes, Józsué, Gedeon és Dávid, akikre az előző cikk 6. bekezdése is utal, nem voltak részei semmiféle testületnek, mégis vállalták és végezték is a vezetés feladatát egyedül is. Miközben vezették Isten népét, nem játszották el, hogy milyen szerények, nem tekintik magukat vezetőnek.

Ha képesek párhuzamot látni az 1.sz-i apostolok és saját maguk között, (már pedig ezt tették az első 7 bekezdésben) akkor nem kellene szemérmeskedni a vezető kifejezés egyéni használatakor sem. Különösen, ha ráadásul hamisan állítják, hogy nem tekintik egyénileg vezetőnek magukat. Mert, ha ez így lenne, akkor egyszerűen brooklyni felvigyázókként jelentenék be őket egy-egy nyilvános szereplésük alkalmával és nem a vezetőtestület tagjaiként. Szeretik ezt a címet, használják is, és bármit is írnak le, így tekintenek magukra, amit elvárnak másoktól is (pl. az elnöklőtől aki bejelenti őket az emelvényen)

Pál nem volt visszafogott, amikor Krisztus dolgai mellett kellett érvelnie. Sem a misszionáriusi útján, ahol tapasztalatokat szerzett azzal kapcsolatban, hogy elfogadhatók lettek a körülmetéletlen személyek, sem akkor amikor a jeruzsálemi küldöttek Antiókhiában viszályt szítottak ugyanebben az ügyben és akkor sem ájtatoskodott, amikor az ún. “jeruzsálemi vezetőtestületet” kellett helyretenni. Ezekben a tevékenységekben én úgy látom, hogy bátran vállalta, hogy a testvérei szellemi vezetője legyen, egyedül, gyülekezeti csoportokkal szemben. Nem bújt egy testület háta mögé, mivel nem mert volna felelősséget vállalni a tetteiért vagy tanításaiért. Pétert is nyilvánosan megfeddte a saját értékítélete szerint, ami annyiból volt egyéni, hogy nem a vezetőtestülettől kapott rá felhatalmazást, hanem saját maga látta jónak úgy ahogy eljárt. Gyülekezeteket alapított és tartotta velük a kapcsolatot a levelei által, melyeket nem a vezetőtestület "fejléces papírjain" küldött nekik, hanem a saját aláírásával.

A Cselekedetek 15:6-11 -ben Péter, felállva rendreutasítja azokat az apostolokat és véneket, akiket ma “vezetőtestületként” szokás emlegetni, mert nem tudtak egyetértésre jutni, egyre csak vitatkoztak. Ezután Pál és Barnabás folytatták ugyanazt a bizonyságtevést amit Péter elkezdett. Teljesen önálló és spontán megnyilvánulás volt a részükről, ahogyan az apostolokat és véneket (ha vezetőtestület voltak akkor azt) megtanították arra, hogy mi Jézus Krisztus és a szellem akarata. Ha ott szellemileg táplálva volt valaki, ahogyan a 11. bekezdés ezt a látszatot kelti, akkor Péter, Pál és Barnabás táplálták szellemileg a vezetőtestület vitatkozó tagjait. Tudták és akarták is befolyásolni a “vezetőtestület” tagjait és az a levél, amivel később távoztak erről az ülésről, nem nekik szolgált szellemi táplálékul, hanem éppen tőlük eredt. Később persze helyreigazítást jelentettek a gyülekezeteknek is azzal kapcsolatban, amit esetlegesen a jeruzsálemi vének és apostolokra hivatkozva mások tévesen tanítottak nekik azt megelőzően.

Az eddigiek összefoglalása  az Isteni vezetésről:

1.) Az Isteni vezetést nem lehet összekeverni a tökéletlen emberi vezetőkkel,
2.) A szent szellem működik az Isten által kinevezett képviselőkön,
3.) Angyalok támogatták őket,
4.) Isten szavát szólták,
5.) Jézus személyében az 1.sz-ra már eljutott az Isteni vezetés a tökéletlen emberi vezetéstől a tökéletesig,
6.) Jézus a vezetői minőségében megígérte, hogy a tanítványaival lesz minden napon a világrendszer végéig.

Tehát még egyszer a vezetés jelzői, Isteni, szellem általi, angyali támogatású, amit a vezetés mond, olyan mintha Isten szava lenne, Isten tökéletes vezetőt választ, és mindezek szünet nélkül, minden napon elérhetők Jézus ígérete szerint.

Mi következik ezután?

Az, hogy meg lehet állapítani “Ki valójában a hű és értelmes rabszolga?” (alcím)

És a válasz erre szó szerint így szól:

¹² A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen. Előfordulhat, hogy téved tanításbeli kérdésekben vagy szervezeti döntésekben. Az Őrtorony Kiadványok Indexében van is egy olyan címszó, hogy „Hitnézetek világosabb megértése”. Ez alatt fel van sorolva, hogy milyen kiigazítások történtek 1870 óta abban, hogy hogyan értünk egy-egy bibliai tanítást. Jézus nem állította, hogy a hű rabszolga tökéletes szellemi táplálékot fog készíteni.

És tényleg! Az említett helyen, a jw.org hivatalos oldalán, összesen 179 bekezdésben, több mint 200 rendbeli tévedésről és azok kiigazításáról lehet meggyőződni, gyakorlatilag a szervezet teljes fennállása alatt, egészen 1870-2020-as évekig. És ezt nem egy "hitehagyott blog", vagy más irodalom, amiket a tanúk általában ignorálnak, hanem szervezeti gyűjtemény és maga a vezetőtestület, az Őrtoronyban irányít oda!
Valamiért fontos számukra, hogy minden követőjük lássa és tudjon erről a listáról!

Ha a hűséget és értelmet ilyen bizonyítással kezdik, akkor vajon képesek lesznek ennek az irdatlan mennyiségű tévedésnek a felelősségét is felvállalni?

Vagy mit akar ez jelenteni?

Egyeseket talán meglep az a gyakorlat, ahogyan a vezetőtestület a saját tévedéseit kezeli. Jelen esetben sem térnek el attól a szokásuktól, (még ha ritkaságnak is számít, hogy a tévedéseknek ilyen nagy számát ismerik el egyszerre), hogy a Szellemre, Istenre vagy Jézusra mutogatnak akik közül valaki mindig "elősegítette" tévelygésüket.
Most azonban újabb elemekkel is bővül az élénk fantáziát eddig sem nélkülöző listája a mentegetőzésnek.
Először is határtalan cinizmussal kijelenti ugyanez a bekezdés, hogy:

¹² Jézus nem állította, hogy a hű rabszolga tökéletes szellemi táplálékot fog készíteni.

Hanem mit állított? Talán azt, hogy téves tanításokat fog felszolgálni?
Ez a mondat azt jelenti, hogy miközben Jézus Krisztus tudta, hogy a szellemi táplálék minőségével probléma lesz, mégsem tett semmit, vagyis nem a szolga a felelős, hanem aki kinevezte őt, Jézus Krisztus.
Még, ha igaz is, hogy Jézus közvetlenül nem állította, hogy tökéletes szellemi táplálékot készít a szolgája, ezt csakis azért nem tette, mert annyira kézenfekvő, hogy Jézus megbízásából és felügyelete mellett a tanítás nem lehet hibás. Egy kicsit sem, még rövid időre sem.
Jézus, mint Tökéletes Vezető, természetesen képes tökéletlen embereket úgy vezetni, hogy azok hibátlan munkát végezzenek! De még ha az irányítottak emberek is és tökéletlenek, az ebből adódó tévedések évtizedekig való károkozását Vezetőjük, Jézus akkor sem kényszerülne tétlenül nézni!

Ha az Isteni vagy Krisztusi kinevezést elősegítette a Szellem, az angyalok és Isten szava is az ókorban, akkor miért nem tudott ezek közül legalább az EGYIK közbeavatkozni abban az elismert 200 rendbeli, hömpölygő téves tanításáradatban a modern korban?

Azzal kapcsolatban pedig, hogy Jézus mit nem állított a hű és bölcs szolgáról, jó néhány kérdést lehetne még felvetni.
pl.
Elsősorban nem állította, hogy hűnek és bölcsnek tekinthető bármilyen rabszolga aki Őt képviseli, ha az alkalmatlanságát ilyen mennyiségű bizonyítékkal lehet alátámasztani, ilyen hosszú időn keresztül!
Azt sem állította, hogy vezetőtestületnek nevezik majd bármely történelmi korban az ilyen szolgát!

Ismerve Jézus és a Teremtő minőségi igényeit a tanítással, igazmondással, megbízhatósággal és kiszámíthatósággal kapcsolatban, nehezen elképzelhető, hogy Ők ketten bárkit is hűnek vagy bölcsnek tekintenének, aki ilyen "ajánlólevéllel" rendelkezik. A listát végignézve, alig van olyan fontos keresztényi tanítás, ill. értelmezés, amiben ne hibázott volna legalább egyszer a vezetőtestület, képzelt fennállása (kinevezése) óta.

Csak néhány pl.

...
– Nagy Babilon témában 3x
– Jehova név jelentése 2x
– véni elrendezés 5x
– semlegesség 3x
– kiközösítés 5x
– vér szentsége
– felsőbb hatalmak 3x
– nemzedék 4x
– rabszolga 3x
…

Még az is szánalmasan hangzó védekezés lenne, ha csupán a tökéletlenségükre apellálnának, de az, hogy Jézus ne tartaná fontosnak a megbízható, más szavakkal "egészséges" szellemi táplálékot a háznépe számára, de megfelelőnek tart tulajdonképpen bármilyet és annak az ellenkezőjét is, teljességgel felfoghatatlan ilyet olvasni keresztény kiadványban.

Máskülönben meg Jézus igenis állította, hogy megfelelő lesz a szellemi gondoskodás! Csak néhány azok közül, amikor a minőségi, vagyis a tökéletes szellemi gondoskodásról beszélt:

⁸ És ez (a segítő), amikor megérkezik, meggyőző tanúbizonysággal szolgál majd a világnak a bűn, az igazságosság és az ítélet felől János 16:8

Ígérne Jézus meggyőző tanúbizonyságot ami nem tökéletes?

¹³ Amikor azonban megérkezik az, az igazság szelleme, bevezet titeket a teljes igazságba, mert nem önmagától indíttatva szól majd, hanem azt szólja, amit hall, és kijelenti nektek az eljövendő dolgokat. ¹⁴ Az majd megdicsőít engem, mert az enyémből fog kapni, és kijelenti azt nektek János 16:13,14

A Jézus által megígért teljes igazság helyett elképzelhető egyetlen tévedés is, nem hogy 200 !?
Megdicsőítene Jézust egyetlen tévedés is, nem hogy 200 !?

A Biblia pl. tökéletes szellemi táplálék, habár nem a rabszolgától, de mégis csak érdekes, hogy fennmaradt, létezik, miközben nem is kérte sem Jézustól, sem Istentől senki. Ha viszont Isten szava mellé még megértést is kérne pl. a rabszolga, vagy vezetőtestület, akkor azt úgy kapná meg, ahogy a 12. bekezdés leírja?
Ha így lenne, akkor miért mondta a következő szemléltetéseket Jézus a barátainak?

– Ugyan ki az az ember közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? ¹⁰ Vagy ha talán halat kér, kígyót ad neki? Máté 7:9, 10
– Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a gyermekeiteknek, akkor az égi Atya mennyivel inkább ad szent szellemet azoknak, akik kérik őt!” Lukács 11:13

Ezek mind Jézus Krisztus saját szavai, a legjobb barátaitól feljegyezve!
Melyik az, amelyben csak sejteni lehetne, hogy Jézus nem komolyan beszél?
Ezek közül, vagy bármelyik nem idézett kijelentése, hogyan tudná megerősíteni az Őrtoronynak azt az állítását, hogy Jézus nem a tökéletes szellemi felszolgálásról beszélt volna, akár az emberi képviselői által is?
Még, ha szó szerint igaz is amit a 12. bekezdés állít, hogy Jézus nem a "tökéletes" kifejezést használta a felszolgált eledel minőségével kapcsolatban, amikor a hű és bölcs szolgáról beszélt, akkor sem marad minősítés nélkül a szolga által végzett munka vagy amit felszolgál!

Jézus maga mondja, hogy HŰ és BÖLCS!

Hűnek lenni akkor dicséretes, ha az isteni dolgokhoz kapcsolódik az a hűség, ami eleve kizárná a tévedéseket a tanításban.
Bölcsnek tartani bármilyen szellemi vezetőt, aki legkevesebb 200 bizonyítékot mutat be a tévedéseiről, melyekkel szellemi, egészségi és anyagi károkat okoztak 140 éven keresztül Jézus Krisztus juhainak, a legnagyobb jóindulattal sem lehet.

Mit jelent a következő bekezdés állítása?

A szent szellem segít a vezetőtestületnek, hogy megértse a Szentírásnak olyan részeit, melyek korábban nem voltak világosak. Gondoljunk csak az előző bekezdésben említett felsorolásra.

Az előző bekezdés konkrétan TÉVEDÉSEKET említett és az nem ugyanaz, mint ha valami homályos. Ha valamire azt mondjuk nem világos, az nem tévedés. Az elismerése a korlátoknak. De az utólag felismert tévedéseket a vezetőtestület előzőleg világosnak tartotta! Sőt Isteni eredetűnek és így egyikben sem voltak bizonytalanok! Éppen ez a probléma. Némelyiket évtizedeken át egészen addig, amíg rá nem jött, hogy téved. Természetesen ezzel sem lenne nagyobb baj, ha következetesek lennének a szóhasználatban és nem kevernék a fogalmakat azzal a céllal, hogy kisebbnek látszódjon a felelősségük abban, amiről konkrétan tudják, hogy hiba, tévedés, sőt legtöbb esetben inkább bűn.

A szent szellem soha nem engedné, hogy évtizedeken át tévedésben legyenek és így vezessenek félre milliószám embereket, hogy aztán a végén egyszerűen csak kijelentsék, hogy "na most már világos, érjük".

Még érdekesebb, hogy

¹³ A vezetőtestület úgy gondolkodik, mint Pál apostol, aki ezt írta: „Ezeket szóljuk is, de nem emberi bölcsesség által tanított szavakkal, hanem a szellem által tanítottakkal” (1Kor 2:13).

Hogy gondolkodhatnának úgy mint Pál, ha egyszer nem ihletett a tanításuk ?!?!?!
Az előző bekezdésben írták le:

¹² A vezetőtestület sem nem ihletett, sem nem tévedhetetlen. Előfordulhat, hogy téved tanításbeli kérdésekben vagy szervezeti döntésekben.

Pál apostol pedig ihletett volt és ennélfogva tévedéseiről sem tudunk. Olyan súlyúakról és olyan mennyiségről semmiképpen, mint amit az előző bekezdésben a szervezet be is vallott.

¹⁵ ... „A keresztény vezetők rendszeresen módosítják a tanításaikat, hogy azok összhangban legyenek a híveik és a szélesebb társadalom által elfogadott nézetekkel.” A vezetőtestület nem a közvéleményre alapozza a döntéseit, hanem Isten Szavára, és ez is ékesen bizonyítja, hogy valójában ki vezeti Isten népét.

Milyen érdekes, hogy ha más keresztény vezetőkről van szó, akkor nem képesek a tanításbeli módosításokat a Példabeszédek 4:18 fényében értelmezni. Egyszerűen leszólják őket azzal érvelve, hogy emberi kezdeményezésből eredtek a módosításaik.
De mit lehet mondani pl. a szervezetnek a karácsonnyal kapcsolatos módosításának okáról?
Az Isten királysága uralkodik c. könyv a 104. oldalon azt írja, hogy a Bétel család megszavazta, hogy ne legyen több karácsony ünneplés. Nincs még 1 hónapja, hogy ezt tanulmányozták a gyülekezeti könyvtanulmányozáson. De ezt még a jobbik esetnek lehet tekinteni ahhoz képest, ha valamit 1 személy, vagy csupán néhány személy döntött el a többség számára.

Másfelől számos döntésnek és tanításnak nincs bibliai alapja. A szóban forgó "vezetőtestület" tanítással kezdve, pl. a nemzedék tanításoknak sem volt, hiszen a szükség, a tarthatatlanságuk hívta életre, ha nem is a közvélemény, akkor sem bibliai eredetű a számítgatás.

Végül az útravaló, az elmaradhatatlan konklúzió minden Őrtoronytanulmányozónak:

¹⁷ ... vezetőtestülettől ... készségesen elfogadjuk a tőlük jövő útmutatást, ... kiadványaink által, az összejöveteleken és a kongresszusokon juttatnak el hozzánk. ... hogy szorosan követik a tőlük kapott irányelveket. ... Jézus iránti tiszteletünket, ha engedelmeskedünk  (Héb 13:17).

¹⁹  Ha tehát követjük a [vezetőtestületet]∗, azzal tulajdonképpen Jézust követjük. Ő pedig hamarosan elvezet bennünket az örök élethez (Jel 7:14–17). Ilyet egyetlen emberi vezető sem ígérhet!              (∗saját kiemelés)

Akkor ki is vezet el az örök élethez?
Jézus, aki azt mondta "vezetőnek se hívjanak benneteket!", vagy az ennek ellenére magát "vezetőtestületnek" nevező társaság?
Vagy a kettő egy és ugyanaz?
Ha lehet Vezetőnek Jézust is választani, ki a fene akarna egy bizonytalan, önjelölt, alkalmatlanságát belátni képtelen, ráadásul tökéletlen emberekből álló vezetőtestületet követni?

Ki tudja, hova vezetnek ők, ha még saját maguk sincsenek ezzel tisztában?
Csak egymás mellé kell rakni az e témában eddig megjelent műveiket!
A beígért örök élethez vagy Jézus Krisztushoz biztosan nem!
Az ő ígéreteikben túl sok a "teokratikus hókusz-pókusz"!

P.J.