Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 13–22. bek.
A 6. bek-ben említett állítólagos Isteni követ, Isten népének szellemi felkészítésében alkalmazott újabb két módszerét kell megvizsgálni ezen a héten!
Már a 3. bek. is így kezdődött, "Jehova ... akarta, hogy a népe felkészülten várja majd, hogy létrejöjjön a messiási Királyság". Mind a 4 vizsgált módszer, amire a 6. bekezdés utal, hasonló végkövetkeztetéssel fog zárulni, mint amit itt találunk a 13. bekezdésben. Ez nem csupán összefoglalás, hanem egy kísérlet a gyanútlan olvasó gondolatainak szándékosan egy téves irányba való orientálására annak érdekében, hogy az a gondolat ott, abban a tévedésében rögzítve is legyen a lehető legalaposabban. Bármi mást is gondolnánk menet közben a "feltáruló" ismeretek, vagy éppen leleplezett manipulációs kísérletek miatt, végül minden józan és logikus benyomásunkat megpróbálják az egyes szakaszok után ezzel a kérdéssel rendszeresen elnyomni:
"Felkészülten várták volna Isten szolgái, hogy elkezdődjön Krisztus jelenlétének időszaka, ha...?"
Összesen 4x használja ezt a fordulatot csupán ez a fejezet (13. 18. 22. 26. bek), Russell, Isteni követként való reménytelen bizonyítására. Tehát a 13. bekezdés összefoglalója így hangzik (kiemelések tőlem):
Gondolkodj el ezen: Felkészülten várták volna Isten szolgái, hogy elkezdődjön Krisztus jelenlétének időszaka, ha nem tudják megkülönböztetni Jézust az Atyjától, Jehovától? Biztosan nem. És akkor sem lettek volna felkészültek, ha abban hisznek, hogy mindenki megkapja a halhatatlanság értékes ajándékát, nem csak Krisztus viszonylag kevés követője. Sőt, akkor sem álltak volna készen, ha úgy hiszik, Isten a tüzes pokolban kínozza örökké az embereket, ahonnan nincs remény a szabadulásra. Nyilvánvaló, hogy a követ utat készített a Messiás-Királynak.
Miközben az utasítás szerint elgondolkodom ezen, továbbra sem értem, hogy mivel 1914-nek a jelentőségét (10. bekezdésben elismerten) akkoriban nem értették teljesen, (valójában sehogy) ami tulajdonképpen a Királyságtanításoknak a kiindulópontja, alapja kellene hogy legyen, hogyan állíthatják, hogy a felkészültséget a háromság, lélek hallhatatlansága és a pokol tanítása miatti álláspontjuk jelentette? Hiszen a 7. bekezdésben elismerik, hogy ezekben a tanításokban nem ők voltak az egyedüliek. Akkor mégis mi táplálhatja azt a bátorságot amivel ezen tanítások alapján kisajátítják a dicsőséget, és a Krisztus Követe címet, Charles T. Russellnek, a hozzá hasonlóan gondolkodók közül?
Hogyan lehetséges ilyen módszerrel babérokra törni, azok után, hogy az 5. bekezdésben elhangzó kérdéssel
"Volt valaki, aki az 1914-et megelőző évtizedekben utat készített a Messiás-Király előtt?"
azt sugallják, hogy C.T. Russell 1914-re várta a Messiás-Király eljövetelét, mikor nem sokkal később a 10. bekezdés pedig azt mondja
"A Sioni Őrtorony és Krisztus jelenlétének hírnöke című folyóirat főként a Krisztus jelenlétével kapcsolatos próféciákkal foglalkozott, ahogy azt a címe is mutatja..."
?
Hogy lehet, Krisztus eljövetelét várni 1914-re, utat készíteni az eljöveteléhez, megjelenéséhez egy olyan folyóirattal, mely a címében azt hirdeti, hogy Krisztus már jelen van, eljött? 1879-1914-ig csak a folyóirat címlapja, fő címe legalább 420 alkalommal hirdette, Krisztus jelenlétét, ha havi 1 pld-nyal számolom! Ha nem is ezekből a bekezdésekből, de minden Jehova Tanúja tudhatja, tudnia kell, hogy 1914 előtt, 1874-től gondolták Krisztus jelenlétét, de ezt is csak 1876-ban fedezte fel Russell, tehát 2 évvel az akkori elképzelt időpont után. (Hirdetők könyv 46, 131.o.) Mivel az 1874-es dátumot 2 évvel lekésték, az 1914-est pedig félreértették, nyilvánvaló, hogy egyik dátumot megelőzően sem voltak semmiféle várakozás vagy felkészülés állapotában, Krisztus eljövetelét várva biztosan nem! Hogyan tudná egy "követ" a megbízását időre teljesíteni, amikor bevallja a próféciák határidejéhez való hozzáállásáról, hogy azokat "...oly sokáig megvetettem...", ahogyan ez dokumentálva van Russellről/től pl. a Hirdetők könyvben? (Hirdetők 46.o.)
Ezek után azt állítani, hogy valamiféle úttörő, vagy útkészítő szerepe lett volna Russellnek, vagy bárkinek abban az időben, az egyenlő azoknak a tényeknek a figyelmen kívül hagyásával, amik a szervezeti irodalomban a mai napig hozzáférhetőek. És ehhez még csak a könyvespolcunkig sem kell elmennünk, semmilyen kutatást, keresést nem kell végeznünk, egy "hitehagyott" oldalra még gondolni sem kell, hisz a cáfolatok Russell Isteni követi minőségére itt vannak a kezünkben, ebben a kiadványban.
Már a 10. bekezdésben említés történik arról, "...hogy az akkoriban élő testvéreink még nem értették teljesen ennek a kiemelkedő évnek a jelentőségét..." (1914), viszont ugyanebben a kérdésben később elismerik, hogy ennél többről volt szó. Abban az időben "téves elgondolás" volt forgalomban kereken 50 éven keresztül Krisztus és a Királyság eljöveteléről. Hogyan lehet tehát a 13. bekezdés összefoglalóját az Isteni követről és az 1914-re való felkészítő munkájáról komolyan venni, ha a téves elgondolásuk nem csak, hogy 1914-ig uralta a gondolkodásmódjukat és a tanításukat, hanem még azután is 11 teljes éven keresztül?
Ha más emberek, felekezetek, magukat kereszténynek valló embertársaink hitét valóban szabad lenne durván és érzéketlenül, Sátáni hazugságoknak nevezni, mint ahogyan a 7. bekezdés ezt meg is teszi, akkor mit mondhatunk, mi folyik itt a 2. fejezetben? Milyen jelzőket találnánk helytállónak az ezekben a bekezdésekben megfigyelhető folyamatokra? Elég lenne a szervezet ilyenkor szokásos ájtatos szóhasználata, "téves elgondolások", "nem értik még teljesen"? Ezek a kifejezések nyilván nem írják le pontosan azt, ami itt zajlik, a szellemi kárt és káoszt, amit az ilyen tanítások, "tanulmányozások" hagynak maguk után. Ne felejtsük, az alcím ez volt:
A bibliai igazsággal összhangban imádják Istent? !
Ezek után kissé nevetségesen hangozhat a 13.bek. kérdése:
És mi a helyzet velünk? Mit tanulhatunk a több mint száz évvel ezelőtt élt testvéreinktől?
Nem érdemes rá egy mosolynál több energiát vesztegetni, mert a kérdés feltevője sem gondolja komolyan, hogy bármit is meg kellene tanulni "a több mint száz évvel ezelőtt élt testvéreinktől". Vagyis még a kérdés is annak a manipulációnak a része, ami szeretné elhitetni, hogy minden, ami a szervezettől jön, minden időben, értékes és tanulságos. Ez az egész könyv a bizonyíték arra, hogy az írók sem így gondolják.
Hátra van még további 3 módszer vizsgálata is, melyekkel állítólag Russell mint Isteni követ a Messiási Király előtt utat készített.
2. "Menjetek ki belőle, népem"
A Bibliakutatók (már 1879-ben) azt tanították, hogy ki kell lépni a kereszténység egyházaiból. Írja a 15. bekezdés. Majd néhány korabeli kiadványban megjelent, ehhez kapcsolódó idézettel kívánják bizonyítani, hogy ezt az Isteni figyelmeztetést felismerték, megértették és alkalmazták is, 1879-óta. Azt hogy mit kell ezalatt érteni, a 17. bekezdés még pontosítja is olyan gondolatébresztő kérdésekkel, mint:
„De vajon helyes, ha valaki félig-meddig Babilonhoz tartozik? Vajon ilyenfajta engedelmességet vár el Isten..., a tetszésére van, és elfogadható neki? Biztos, hogy nem."
majd ezután kijelenti, hogy: „...nyilvánosan meg kell szüntetni a tagságot” ahhoz, hogy valakit Babilonból kifutottnak lehessen tekinteni a Jelenések 18:4 szerint. Saját tapasztalatból tudom, hogy a 80-as, 90-es, és 2000-es években ez így volt. Nyilvánosan, azaz a régi egyházból személyesen, később már levél útján is ki lehetett/kellett jelentkezni. Ezekben az évtizedekben ez a lépés követelmény volt a keresztelkedéshez.
De mi volt a gyakorlat "Russell követ" idejében?
Igaz, hogy a 17. bekezdés azzal zárul, hogy "Annak, aki Jehovát szolgálja, meg kell szakítania minden kapcsolatot a hamis vallással", de a 2. széljegyzet meglepő módon nem írja, hogy a Bibliakutatók, a tanácsnak megfelelően jártak volna el. Ellenkezőleg, "még évekig keresztény testvérekként tekintettek azokra", akikkel követelmény szerint (ha valóban lett volna ilyen), meg kellett volna szakítani minden kapcsolatot.
A 3. széljegyzet ugyanezen az oldalon kifejezetten cáfolata annak, hogy erőteljes üzenet lett volna, legalábbis minden Bibliakutató számára a Jelenések 18:4 -et az előbb említett módon betartani, hiszen azt írja, hogy "ennek az üzenetnek az erejét gyengítették" bizonyos körülmények. (Valójában más téves elgondolások, de erről később úgyis lesz még szó.) A széljegyzetből azt is megtudjuk, hogy ezek a bizonyos körülmények még legalább 17 éven keresztül "gyengítették" az állítólag "erőteljes üzenetet", egészen 1935-ig.
Milyen felkészítés az aminek következtében a kívánt eredmény, Babilon elhagyása nem történik meg a saját maguk által megszabott módon 1914-ig? Isteni követ az, aki ha ez valóban Isteni követelmény volt, valóban azzal a határidővel, nem tudta teljesíteni feladatát még további 17 éven keresztül?
De mi történt 17 év múlva? Tegyük fel, hogy a végidő sürgető éveiben és eseményeiben a Királyság Királya, látva az utat készítő követ ügyetlenségét, valamilyen ismeretlen oknál fogva mégis csak szimpatizál vele, és az elszalasztott 40 évhez (1874-1914), ad még 17 évet, hogy hibátlanul elvégezhesse azt amiben vállalta a vezetést, de kudarcot vallott. (Mindenki döntsön magában ennek valószínűségéről!) Akkor mit jelent az 54.o. 21. bekezdésében, hogy világosan mindezeket csak 1963-ban értették meg (Hirdetők könyv, 147.o.)? Milyen igazsággal voltak összhangban ezek alatt az évtizedek alatt, Nagy Babilonnal kapcsolatban, ha nem a világos igazsággal?
Nézzük ezek után mennyire hangzik logikusan, mennyire vehető komolyan a 18. bekezdés összefoglalója?
"Vajon lett volna Krisztusnak, az újonnan beiktatott királynak egy felkészült, felkent szolgákból álló szervezete a földön, ha nem hangzik el rendszeresen az a figyelmeztetés, hogy ki kell menni Nagy Babilonból?"
Ha Krisztus szervezete, felkészült szervezete voltak, akkor nyilván az utána következő mondat is igaz rájuk:
"csak azok a keresztények imádhatják Jehovát „szellemmel és igazsággal”, akik kiszabadultak Babilon fogságából (Ján 4:24)."
Tegyük fel, hogy az 1963-as Őrtorony óta már tényleg minden tiszta, érthető Nagy Babilonnal kapcsolatban. De addig nem volt az! Hogyan lehet akkor mégis azt állítani, hogy "szellemmel és igazsággal imádták Jehovát" az alatt a 83 év alatt? Hogyan lehet igaz, hogy kizárólag a Bibliakutatók és Russell ismertetőjele volt a Babilonnal való szakítás, ha 1963-ig nem a követelményeknek megfelelően történt Nagy Babilon elhagyása? Hogyan lehetséges, hogy az az állapot, ami 1914-ben jellemezte őket ebben a tekintetben megfelelt Jézusnak 1914-ben, de már nem felelt meg 1963-ban? Milyen bizonyíték van arra, hogy Jézus Krisztus, akinek mindez szívügye, megváltoztatja menet közben a szabályokat?
Végül egy értelmezhetetlen buzdítás a 18. bek végén:
Mi is ugyanilyen eltökéltek vagyunk abban, hogy távol tartjuk magunkat a hamis vallástól?
Ha valóban UGYANOLYANOKnak kellene lennünk, mint ők voltak 83 éven keresztül, vagy akár csak 1914-ig is, az nem visszalépés lenne a mai gyakorlathoz képest? Leírják a bekezdések, széljegyzetek és egyéb kiadványok is, hogy bár ismerték 83 éven keresztül, hogy mit kellene tenniük, mégsem tették! Miféle eltökéltség ez? Miért kellene ugyanolyannak lenni ma? Milyen értelmetlen kérdés ez egy ilyen fontos témában?
Mi lehet a célja és miféle következetesség vezet egy kiadót, szerkesztőt, szellemi vezetőt, amikor egy létfontosságú témában, amit a Teremtő szívügyének tekintett, ennyire szétszórja és szabdalja az információkat. Széljegyzetek, 5 fejezettel későbbi bekezdés, 1963-as Őrtorony, Hirdetők könyv, stb.?!
Amikor ezt a 3. témát vizsgálom, megpróbálom félretenni minden eddigi benyomásomat, következtetésemet és negatív érzésemet erről a könyvről, amit a tanulmányozása idáig kiváltott bennem (a 16.fejezetnél persze ez már sokkal nehezebb lesz). Természetesen a tartalmát nem hagyom figyelmen kívül, sőt a gyülekezést, összejöveteleket, valamint a Zsidók 10:24,25-öt az alapján tanulmányozom, amit az itt következő 3. módszerről állítanak. Arról van ui. szó ezekben a bekezdésekben, hogy a Russell testvér által szervezett összejövetelek, és azoknak a lebonyolítására vonatkozó tanácsait, a Királyság követének minőségében tette. Tehát a Russell által ajánlott gyülekezési minta ami a Messiási Királyhoz elvezet, nem más, hanem Jézus Krisztus által van bevizsgálva, minősítve, és ajánlva! Mi van, ha ebben a témában Russell eltalálta a Messiás Király követelményeit és jó szervezőnek bizonyult a maga idejében? Őszintén szólva, amit emlékezetből fel tudok idézni az akkori összejöveteli, gyülekezeti rendről, az nekem sokkal szimpatikusabb mint a mai. De érdemes nem az emlékekre hagyatkozni, hanem vizsgálódni!
A 20. bek. szerint nagyjából megismerhetjük a korabeli gyülekezeti viszonyokat, célokat, módszereket.
1882-ben Az Őrtoronyban megjelent egy cikk „Gyűljünk össze!” címmel. A cikk felszólította a keresztényeket, hogy tartsanak összejöveteleket „egymás épülésére, buzdítására és erősítésére”. A cikk megjegyezte:
„Nem baj, ha nincs köztetek tanult vagy tehetséges ember. Mindenki hozza el a Bibliáját, valamint papírt és ceruzát, és segítségképpen használjatok fel konkordanciát. . ., illetve, amit csak tudtok. Válasszatok ki egy témát; kérjétek a szellem vezetését annak megértéséhez; majd kutassatok, gondolkozzatok el rajta, vessétek össze az írásszövegeket, és így biztosan megértitek az igazságot.”
Arra érzek kényszert, hogy pontokba foglaljam ami itt van, mert annyira tetszik.
- Mindenki hozza el a Bibliáját (nem a tabletjét!)
- papír, ceruza
- konkordancia, vagy amit csak tudtok
- EGY témát válasszatok
- Imádkozzatok vezetésért
- kutassatok
- gondolkodjatok (akkor még szabad volt)
- Bibliaversek, szövegek használata
és a legszebb a végeredmény!!! >> ÍGY BIZTOSAN MEGÉRTITEK AZ IGAZSÁGOT
Van olyan keresztény ember, akinek ez nem tetszik? Csodálatos szavak! Kár, hogy olyan messze vagyunk tőlük időben is és gyakorlatban is. Vajon miért olyan megnyerő ez a rég elfelejtett módszer? Talán azért, mert így tudnánk elképzelni az 1.sz-i összejöveteleket is. Én legalábbis ezt gondolom. De ez még nem minden. Bár ez az elnagyolt visszatekintés is ezekre az alkalmakra, fellelkesít, kikerestem a Hirdetők könyv ezzel kapcsolatos írásait, mert ott több részlet található a XIX. sz-i gyülekezeti állapotokról. (Hirdetők 237. o.)
1881 elején Russell testvér így buzdította Az Őrtorony olvasóit, akiknek a területén még nem volt rendszeres összejövetel: „Alapíts egyet a saját otthonodban a saját családoddal, vagy akár néhány olyan személlyel, aki érdeklődik. Olvassatok, tanulmányozzatok, imádkozzatok, és mutassatok be imádatot együtt, és ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Ő nevében, az Úr — a ti tanítótok — közöttetek lesz. Az apostolok idejében is ez volt a jellemző az egyház néhány összejövetelére. (Lásd Filemon 2)”
És itt meg is van, amire az imént utaltam! Ez a módszer azért szép, mert az apostolok idejében is ez volt a jellemző! Nem tudhatjuk pontosan, de én legalábbis ilyesminek képzelem. És még azért is, mert a családi tanulmányozás is tekinthető annak otthon, meg azért is, mert az őszinte baráti találkozások, beszélgetések is ilyenek. El tudjuk képzelni, hogy akár az apostoli időkben, vagy Russell idejében, kijelölt válaszokat lehetett csak adni az összejöveteleken és egy kérdés felvetője a témában, azt kockáztatta volna, hogy hamis prófétának, hitehagyottnak, beteg elméjűnek tekintik őt?
Bármennyire is tetszenek ezek a javaslatok és itt kivételesen nem sok spekuláció érhető tetten, bár a Hirdetők könyvben bemutatott modellhez képest is egy egyszerűbbet látunk, az érzések negatívak maradnak a 22. bek. összefoglalója miatt.
Gondolkodj el ezen: Felkészülten várták volna a hűségesek, hogy elkezdődjön Krisztus jelenlétének az időszaka, ha nem kapnak útmutatást arra, hogy az ihletett tanáccsal összhangban összegyűljenek Isten imádatára? Biztosan nem! Mi a helyzet velünk?
Igen! Mi a helyzet velünk?
Mi történt? Miért vetettük el a bibliai mintát, ha egyszer már sikerült rátalálni? Az van ma, ami az apostolok idejére volt jellemző? Miért vetettük el Russell testvér ajánlásait, ha az állítólag egyenesen a Messiási Királyig vezette őket?
Ha ugyanis Russellék valóban az ihletett tanáccsal összhangban gyűltek össze Isten imádatára, az azt jelenti, hogy azóta már elhagytuk az ihletett tanácsot. Akár ihletett volt, akár nem, ma már az összejövetelek egyetlen egy részlete sem hasonlít azokra az időkre. Még az imák sem a megértésért és a tisztánlátásért szólnak, hiszen az imádkozó meg van győződve róla, hogy a megértés teljes, a tisztánlátás határtalan, az Isteni vezetés egyértelmű. Ezért elég ha a hivatalos honlap megáldását kérik, a köf-t. és feleségét dicsőítik az imában, a királyságterem építkezések, adományok és még ki tudja milyen privát üzenetek és célzások hangzanak el gyakran a nyilvános imákban. És ez nagyon kiábrándító! A leginkább az, hogy sohasem fogjuk megtudni, hogy ennek a 4 bekezdésnek az olvasása után hányan éreznek majd igazi vágyat az igazi tanulmányozásra! Arra, amelyiken önmagunk lehetnénk, nem kellene ájtatoskodni, megjátszani az engedelmest, együttműködőt, a bekezdéssel összhangban lévőt, nem kellene elhallgatni a gondolatainkat, még ha azok kérdések is esetleg. Pedig biztosan lesznek ilyenek, és nem kevesen, akiknek mindez feldereng majd, de a legtöbben sajnos el fogják fojtani ezeket az érzéseket és vágyakat az attól való félelmükkel, hogy nem haladnak a Példabeszédek 4:18 tanácsa szerint, ha ilyesmin ábrándoznak, ezért inkább továbbra is mereven ragaszkodnak egy "emberi vállalatirányítás" által kijelölt úthoz, gondosan ismételve a leírt válaszokat, melyeket legfeljebb emlékezetből mondanak, nem a kiadványból felolvasva, de kínosan törekedve, hogy így is a hbsz akarata szerinti szavak hangozzanak el, "nehogy valami baj legyen".
P.J.
Utolsó kommentek