Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 10. fej., 1–7. bek. (mi ez?)
A KIRÁLY MEGTISZTÍTJA AZ IGAZ IMÁDATOT (10.fejezet)
A FEJEZET TÉMÁJA: Miért és hogyan tisztította meg Jézus az igaz imádatot?
Annak a témakörnek, melynek a 10. fejezet a része, a felvezetője azt írja a 99. oldalon:
Ebben a részben látni fogjuk, milyen változtatásokat hozott a messiási Királyság Jehova dicsőségére az igaz imádatban, a viselkedési normák terén és a szervezeti felépítésben.
Vajon a király, aki élen jár minden idők legnagyobb arató munkájában, 1914-től, miért változtatna menet közben, gyakorlatilag az igaz imádaton?
Az "igaz imádat" nem pontosan azért nevezhető így, mert azok a bizonyos "viselkedési normák" rendben vannak?
Amennyiben a "viselkedési normák"-kal a legkisebb gond is lenne, akkor nem lehetne "igaz imádatnak" nevezni addig, amíg a fent idézett kijelentés szerint "a messiási Királyság" végre nem hajtja azokat a szükséges "változtatásokat"!
Egyébként meg az igaz imádat az valami játékszere az égieknek, amin ötletszerűen változtatnak, ha úgy tartja kedvük?
Az igaz imádatnak már egészen Ábeltől, sőt Ádámtól kezdve vannak keretei, normái, melyek változatlanok. El nem képzelhető, hogy bizonyos szabályszerűségeket pont azok változtassanak meg, akik felé az imádat irányul. Miért tennének ilyet? Változnak az igényeik vagy a szükségleteik és ezt a földi embernek figyelembe kellene vennie?
Vagy miért változtatna Jézus az igaz imádaton?
A feni idézet logikájával bármit lehetne igaz imádatnak nevezni, de ha valami tényleg igaz imádat, akkor kinek jutna eszébe tisztítani azt?
Az igaz imádat, vagy tiszta imádat, szinonimák. Ami tiszta, miért kellene tisztítani?
Vagy, hogyan lehetne igaz imádatnak tekinteni a tisztítás előtt is, meg utána is?
Mégis egyre csak sokasodik azoknak a megjegyzéseknek a száma a könyvben amik a nép vagy az imádat megtisztításáról szólnak. Csak néhány oldalszám ahol erről lehetett olvasni, ami most eszembe jut: 13.; 22.; 61.; 89.; 100.; 101.; 108.
Itt meg már egy egész fejezetet is szentelnek a tisztítási ügynek.
Talán azt gondolják, attól, hogy beszélnek róla tisztább lesz a múltjuk?
Az 1. bekezdés nagyon helyénvaló felvetést tesz, amit érdemes észben tartani a tanulmányozás során később is.
Képzeld mit érezhetett Jézus, amikor azt látta a templomban, hogy beszennyezték az imádat helyét!
Rögtön adódik a kérdés, hogy vajon megtisztította őket?
Megtisztította a tisztességtelen pénzváltókat, kapzsi kereskedőket, nyerészkedőket?
Ahelyett, hogy megtisztította volna őket, azt mondja a 2. bekezdés, hogy elítélte ezeket az önző embereket!
A meghökkentő, hogy a vezetőtestület párhuzamot ajánl az ókori történet válogatott jelzőkkel elítélt emberei és a Szervezet újkori állapota között. Sajnos csak a párhuzam egyik oldalát mutatja be részletesen, azt is egy nagyon sajátos perspektívából, de szinte huncutul inspirál a kihagyott másik oldal személyes megvizsgálására is. Még Néhémiás könyvével való összehasonlításra is felszólít, ami szó szerint azt írja, hogy Nehémiás "felfigyelt a gonoszságra", amit Isten imádatában gyakoroltak akkoriban.
Ha bármelyik mai hírnök, ilyen kifejezéseket használna a modern szervezetre és képviselőire, csupán feltételes módban is, azt biztosan tiszteletlenségnek vennék a gyülekezetekben.
De, ha már felszólítanak rá, legalább gondolatban érdemes végigfutni ezen a párhuzamon.
A szinte kaotikus, ide oda csapongás bármilyen témában, jellemző az egész könyv felépítésére.
Itt, a megtisztítás témában sincs másképp, nézzük, megállapítható-e a fejezet segítségével, hogy ki végzi a bizonyos megtisztítást:
- 1-2. bek. szerint Jézus tisztítja az 1.sz-i templomot,
- 2. bek. Nehémiás szintén templomot tisztít, csak fél évezreddel korábban,
- 3. bek. Jézus megtisztít, már a királyi kinevezése után,
- Alcímben Jehova megtisztítja Lévi fiait,
- 4. bek. Jézus megszemlél és tisztít,
- rögtön utána Jehova engedi, hogy tisztuljon majd
- 5. bek. Jehova és Jézus segít megőrizni a tisztaságot,
- 7. bek. Jézus a tisztaság megőrzését egy jól felismerhető csoportra bízza,
- 18.bek. Jézus már az angyalokkal végzi a tisztítást,
- 19.bek. ismét egyedül Jézus tisztít.
Szinte fáj az elmének, amikor az egymáshoz feltűnően nem passzoló dolgokat erőltetik bele a párhuzamba és ugrálnak át közben évszázadokat, évezredeket úgy, hogy maguk sem tudják kivel akarják tisztázni a tévedésektől terhelt múltjukat.
De nem csak az időben, hanem a könyvben is ugrálás van, a 4. bekezdés eleje hirtelen visszavisz a 2. fejezetre, ahol részletesen már kifejtették, hogy a háborús bűntettek és más kegyetlen és brutális támadások a Bibliakutatók ellen, gyakorlatilag Isten és Jézus eszközei voltak azok megtisztítására.
Most tekintsünk el attól, hogy ilyen fajta tisztításon akkor estek át az izraeliták, amikor éppen nem Jehovát szolgálták, hanem bálványokat, és egyéb súlyos bűnökben merült el az egész nemzet. De az első három bekezdés felvezető szemléltetései, pont nem az ilyen súlyú büntetéseket tartalmazzák. Sem Jézus, sem Nehémiás nem folyamodtak ilyen eszközökhöz egy olyan időben, amikor az ember bűnössége nem volt kompenzálva Jézus áldozatával.
Miért lenne sokkal szigorúbb Jézus 1900 évvel azután, hogy áldozatát már meghozta a bűnösökért, ami jelentős enyhítéssel szolgálhatna arra az esetre, ha mégis kellene büntetni?
Jézus ahelyett, hogy bárkinek szenvedést okozott volna akkor, amikor tisztította, inkább Ő maga vállalta át a szenvedést!
Melyik csodagyógyításánál alkalmazott olyan eszközöket a bűnök megbocsátására, ami hosszan tartó fájdalommal járt az alanynak, ráadásul Jézus az ellenségeit használta volna fel erre?
Nem kérte meg a farizeusokat, hogy vessék alá Pétert különféle kínzásoknak, hogy megtisztuljon hirtelenkedő természetétől!
Miért változtatott volna a módszerein 1914-től?
Miért büntetne olyanokat, a megtisztítás jegyében, akik a Krisztusi követ, Russell pásztor hűséges tanítványai voltak?
De, ha mégis! Tegyük fel, hogy Malakiást olvasva Jézusnak az jutott eszébe, hogy csőcseléktámadásokkal fogja fegyelmezni a Bibliakutatókat, mert azt érdemlik vagy mert másképp nem lehet már megtisztítani őket!
Jehova pedig bevetette volna ellenük az igazságtalan bíráskodás eszközeit, mert ezt látta a megtisztítás legjobb módjának!
Csak feltételezzük egy pillanatra, hogy a Bibliakutatók bizonyos "megszemlélése" valóban ezeket az elhatározásokat váltották ki az égiekből, amiket aztán sorban meg is valósítottak, éveken keresztül, aminek az lett az eredménye amit a 4. bekezdés ki is mond szó szerint, hogy
A felkentek megtisztítva kerültek ki ezekből, és készen álltak arra, hogy támogassák a Messiás-Királyt.
Tehát megtisztultak és készen álltak!
De mitől tisztultak meg?
Miben voltak bűnösök 1914-ben, amit ezeknek a brutalitásoknak a hatására fokozatosan elhagytak 1919-ig?
Mire mondhatta azt Jézus 1919-ben, hogy na most már nem vagytok mocskosak kedves felkent testvéreim, jöhet a kinevezésetek hű és bölcs rabszolgává?
Ha visszagondolunk az eddigi 9 teljes fejezetre, melyben többször is megemlítették már a megtisztításnak ezt a 1914-19 tartó időszakát, egyáltalán nem említették mellette azokat a tényeket, melyek igazolnák, hogy tényleg történt a szentségük terén változás. De ne csak emlékezetből, hanem a Szervezet hivatalos "szennylistája" alapján győződjünk meg róla.
A várakozással ellentétben a hivatkozott tévtanítások listájában, 1914 és 19 között semmi jelentőségteljes nincs feljegyezve, ami ez idő alatt vagy leteltével megváltozott volna. A listának ez a szakasza mindössze 3 bejegyzést tartalmaz, melyeknek mindegyikéről megállapítottuk már, hogy nem volt tényleges változás velük kapcsolatban 1914-19 időszakában.
– 1915-ben semlegesség,
– 1917-ben a "Beteljesült titok" c. könyv állítólag Nagy Babilon leomlását tette tisztába,
– 1919-ben, pedig Isten nevének fontossága,
– Maga a szervezet sem veszi komolyan azt az 1915-ös Őrtoronycikket, vagy annak a semlegességre gyakorolt hatását, amire a semlegességgel kapcsolatban utalnak, mert sehol máshol, de még itt a 10. fejezet sem említette eddig, hogy lett volna mérhető hatása a Bibliakutatók semlegességére. 1962-ig biztosan nem (57.o.). Egy későbbi fejezet a könyvben, ugyan felidéz majd egyetlen esetet, amikor 4 Bibliakutatót bebörtönöztek, mert állítólag világosan értették a semlegesség jelentőségét és nem pakolták a lőszereket. De rajtuk kívül még további 8 más vallású személy is ugyanúgy viselkedett és ugyanúgy büntették őket is. Azt viszont nem említi az Őrtorony, hogy akkor mit kerestek a hadseregben, ha világosan értették a semlegességet! És azt sem, hogy ha ők 4-en a semlegesség mintái voltak Krisztusi vezetés mellett, akkor mennyivel nagyobb dicsősége van annak a másik 8-nak, akik ugyanarra voltak képesek a Király segítsége nélkül is.
– A listában 1917-re datált világosságok forrásának egy 1995. májusi Őrtorony van megjelölve, ami szintén nem tartalmaz egyáltalán semmi olyasmit, amit 17-ben, vagy 19-ben értettek volna meg és indokolták volna a pokoli büntetéseket arra az 5 éves időszakra.
– Isten nevének fontosságát, ill. az annak hordozására való érdemet (42.o.) pedig 1931-re (45.o.) nyerték el, tehát a listának ebben a 3. pontjában sem volt tisztulás 1914-19 között.
Az első néhány bekezdésben nyíltan beszélnek az 1.sz-i kapzsiságról, nyerészkedésről, önzésről, gonoszságról, amit Isten népe az imádatban és a templomban is gyakorolt. Azok konkrét kijelentések voltak, amiket el kellett hagyniuk.
Így tehát annak is lenne jelentősége, hogy miben voltak bűnösek 1914-ben és milyenné váltak 1919-re, még sincsen semmi nyoma ennek a feljegyzésekben!
Csak a Malakiásnál említett megtisztítási folyamatra legalább 3x utalt eddig a könyv, a 14-19-es tisztításnak az előképeként, de egyszer sem írták le konkrétan, hogy mi volt a szennyük és hogyan hagyták azt el!
Lehetséges lenne, hogy nem is volt semmiféle megtisztítás és csak kamu az egész?
Ezt az eshetőséget mindenesetre sokkal jobban alá lehetne támasztani a Királyság könyvből jó néhány idézettel, mert a tisztításra nem hogy bizonyítékok nincsenek, hanem inkább szép számmal találhatók cáfolatok.
Érdekes, hogy mindaz, amit a világmindenség két legszentebb személye 1919-re megtisztultnak tartott és kimondható róluk, hogy készen is álltak, az 5. bekezdésben már megint elégtelen minőségűnek van beállítva. Az egymást követő mondatok tehát így olvashatók:
A felkentek megtisztítva kerültek ki ezekből, és készen álltak arra, hogy támogassák a Messiás-Királyt.
5 Ám ezzel még nem ért véget Isten népének a megtisztítása.
Tehát azzal, hogy megtisztítva készen álltak, nem ért véget a megtisztításuk!
De ez még nem minden, mert ugyan nem ért véget a megtisztításuk, de segítséget kaptak ahhoz, hogy ezt az állapotukat megőrizzék! Vagyis úgy lehet érteni, hogy azt az átmenetileg tiszta, de sokkal inkább szennyezett állapotukat segített nekik Jehova és Jézus megőrizni, és így sem volt akadálya annak, hogy a szellemi templomban maradjanak. Az iménti idézet folytatásaként olvasható mindez, szó szerint:
A felkentek megtisztítva kerültek ki ezekből, és készen álltak arra, hogy támogassák a Messiás-Királyt.
5 Ám ezzel még nem ért véget Isten népének a megtisztítása. Jehova az utolsó napokban a Messiás-Király által továbbra is segít a követőinek megőrizni a tisztaságukat, hogy a szellemi templomban maradhassanak. A következő két fejezetben látni fogjuk, milyen változtatásokat hozott a viselkedési normák terén és a szervezeti felépítésben. Először azonban nézzük meg, mit foglal magában a szellemi tisztaság. Hiterősítő lesz megvizsgálni azt is, hogyan segített Jézus a követőinek megtisztulni szellemi értelemben.
Tehát az 5. bekezdés lényege, "töltelék" nélkül:
- megtisztítva, készen állnak,
- nincsenek teljesen megtisztítva,
- Jehova és Jézus ezt az állapotukat segít megőrizni,
- a megőrzés változtatásokat hozott a viselkedési normákban,
- Jézus segített követőinek megtisztulni
Őszintén igyekszem kerülni a szélsőséges minősítését ennek a leírásnak. De, egy egészségügyi szakember, nem kizárt, hogy akut esetnek tekintené azt az állapotot, melyben az ilyesmi úgy fogalmazódik meg, hogy azt 7 millió embernek azután Isteni kinyilatkoztatásként el is kell fogadnia.
Itt óhatatlanul eszembe jutnak olyan bibliai megfogalmazások, mint pl.
20 Jaj azoknak, akik rossznak mondják a jót, és jónak a rosszat, akik fölcserélik a sötétséget a világossággal, és a világosságot a sötétséggel, akik fölcserélik a keserűt az édessel, és az édest a keserűvel! (Ézsaiás 5:20)
vagy
nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között (Jónás 4:11)
Azok akik ennyire szabadon értelmezik a tiszta és tisztítandó tehát szennyezett fogalmát, mennyire tekinthetők követendő példának vagy tekintélynek bármiben is?
Ez az 5. bekezdés elég koncentráltan mutatja, hogy a fogalomzavar vagy tévesztés ez ügyben milyen súlyos.
Mennyire lehet komolyan venni tehát ezek után azt amire a következő, 6. bekezdésben tesznek kísérletet, hogy ui. definiálják a szellemi tisztaságot? Talán nem csak én mosolygok az előzmények után.
6 Mit jelent a szellemi tisztaság?
Egyszerű, egyenes, közvetlen válasz helyett megint évezredes körök (ámok)futásába kezd a magyarázó. A módszer alkalmazásánál nem csak arra nincsenek tekintettel, hogy türelmetlenséget idéznek elő az olvasóban, de ráadásul pont azt segítik elő, hogy a modern kori szervezet elfedni, kisebbíteni szándékozott hibáit éppen hogy felnagyítják. Azokkal az ókori, nyíltan és szókimondóan megfogalmazott bűnökkel és hibákkal állítják közvetlen párhuzamba, melyekért akkoriban súlyos Isteni büntetéseket kaptak. A tanulságok is egészen nyilvánvalóak. Az pedig, hogy láthatóan nem vették figyelembe ezeket a tanulságokat a 20.sz. folyamán, éppenséggel egy olyan leleplezése önmaguknak, mellyel párhuzamosan egyszerűen hihetetlen, hogy mégis tisztának és Isten által támogatottnak is tudják tekinteni bűnös múltjukat, elődeiket, szokásaikkal együtt.
A babiloni büntetés és tanulságainak felidézésével folytatódik tehát a 6. bekezdés elemzése:
6 ... A nép elsősorban azért tért vissza Jeruzsálembe, hogy újjáépítse a templomot, és helyreállítsa az igaz imádatot (Ezsd 1:2–4). Jehova azt akarta, hogy a népe mindentől elszakadjon, ami Babilon vallásához kötődik. Figyeld meg, mire utasította őket: „semmi tisztátalant ne érintsetek”, „jöjjetek ki belőle”, és „maradjatok tiszták”. Jehova tiszta imádatát nem szabad beszennyezni a hamis imádattal. Mire következtethetünk ebből? A szellemi tisztaság azt jelenti, hogy távol tartjuk magunkat a hamis vallásos tanításoktól és szokásoktól.
Már az eddigi 9 fejezet is bőven elég, hogy megválaszoljuk azt a kérdéssort, melyet ez a bekezdés felvet és egy nagyon lesújtó végeredményt kapjunk. De nézzük inkább a kérdéseket, amik segítségével valójában egyszerűen át lehet világítani a 20.sz-i szervezetet, hiszen a 6. bekezdés tulajdonképpen a szellemi tisztaság, az imádat tisztaságának definiálását tűzte ki.
Legalább 5x kijelentésre került idáig, hogy 1919-re bizony már tényleg megtisztultak és tisztán készen álltak, így nagyon is megalapozottak a következő kérdések az 1919 utáni állapotokra vonatkozóan:
- IGAZ IMÁDATNAK mondható minden, ami 1919. után tanítva és gyakorolva lett a szervezetben?
- MINDENTŐL ELSZAKADTAK 1919-ig ami BABILONHOZ KÖTŐDIK?
- SEMMI TISZTÁTALANT NEM ÉRINTETTEK?
- KIJÖTTEK BABILONBÓL?
- NEM SZENNYEZTÉK BE SOHA TÖBBÉ A TISZTA IMÁDATOT?
- TÁVOL TARTOTTÁK MAGUKAT 1919. után MINDEN HAMIS TANÍTÁSTÓL, SZOKÁSTÓL?
Anélkül, hogy tovább lapoznánk a könyvet, hogy megállapítsuk, megfeleltek-e a 6. bekezdésben körvonalazott szellemi tisztaság definíciójának, elég, ha az előtte lévő 5. bekezdés első mondatára pillantunk, amelyben pontosan leszögezték, hogy a szellemi tisztaság csupán egy cél és vágy volt akkoriban, nem pedig az az állapot, amiben lenniük kellett volna.
Bár már korábban is tényként állították, hogy Babilonból kijöttek, itt mégis újra felvetődnek a Babilonnal kapcsolatos Isteni figyelmeztetések. Érdemes áttekinteni, hogy mi olvasható Babilonhoz való hozzáállásukról eddig a könyvben:
1879-ben már foglalkoztak ezzel a kérdéssel, de ahelyett, hogy elkülönültek volna tőle, úgy ahogy itt a 6. bekezdésben is szükségesnek tartják, 1935-ig égi reménységet tulajdonítottak nagy Babilon keresztény egyháztagjainak csupán azért, mert hittek Krisztus áldozatában. Ez távolról sem elkülönülés abban az értelemben, ahogyan a 6. bekezdés még az ókori babiloni kimenekülést is felidézi, hanem sokkal inkább együttműködés nagy Babilonnal. A 2. fejezetben a 17. oldalon pontosan erről írnak.
Az 51. oldal 21. bekezdésében pedig az áll, hogy csupán 1963-ig nem volt egyértelmű, hogy mit is jelent a Babilon teljes elhagyása.
Hogyan lettek volna 1919-ben minden babiloni szokástól, szervezettől, és csoporttól elszakadva, úgy hogy nem érintik, nem kötődnek, nem szennyezik be magukat, ha még további évtizedekig nem voltak egyértelműek az azzal kapcsolatos tanítások?
Egész biztosan, sehogy!
Ezt már most ki lehet jelenteni, anélkül, hogy elébe mennénk a következő heti tanulmányozási anyagnak, amely látni fogjuk, hogy csak további bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy a Bibliakutatók, a szervezet mai mércéje szerint nem álltak készen semmire 1919-ben, nem voltak szellemileg tiszták és ha ezek lettek volna a Jézus Krisztussal való kapcsolatuk bizonyítékai és feltételei, akkor kijelenthető, hogy SEMMIKÉPPEN NEM TÁMOGATTA ŐKET JÉZUS KRISZTUS!
Természetesen a Királyság könyv íróinak nem ez az eredmény jön ki a saját maguk által közölt eddigi tényekből és állításokból, hanem pont az ellenkezője. Nézzük tehát mit állítanak a 7. bekezdésben:
7 Jézus röviddel a királyként való beiktatása után megbízott egy csoportot, hogy segítsen a követőinek megőrizni a szellemi tisztaságukat. Ez a jól felismerhető csoport a hű és értelmes rabszolga, melyet Krisztus 1919-ben nevezett ki (Máté 24:45). Ekkorra a Bibliakutatók már sok hamis vallásos tanítástól megszabadultak, de további változtatásokra volt szükség. Krisztus a hű rabszolga által fokozatosan fényt derített arra, hogy a követőinek milyen ünnepekkel és szokásokkal kell felhagyniuk (Péld 4:18). Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.
Nehezen lehet eldönteni, hol is kezdjük a bekezdés értelmezését.
Ismét felbukkan a korábbi következetlenség, miszerint szellemileg tiszták ugyan és a céljuk ezt az állapotot megőrizni, mégis további változtatásokra van szükség.
Az, hogy a tisztaság szükségessé tesz további változtatásokat, csak akkor lehetséges, ha
1.) a rossz oldalon állnak, és a céljuk nem a tisztaság megőrzése, vagy
2.) amit tisztaságnak mondanak, arról pontosan tudják, hogy nem tiszta, csak nem vallják be.
Ez már első olvasásra is hülyeség volt az 5. bekezdésben, de így, hogy megismétlődik, már-már idegesítő.
Hogyan lehetett a szellemi tisztaságot MEGŐRIZNI, aminek nyilvánvalóan a tettekben is meg kellett volna mutatkozni, ha VÁLTOZTATÁSOKRA volt szükség?
A megőrzés változatlanságot jelent, a változtatás pedig nem őrzi meg az eredeti állapotot! Ezt nem hiszem, hogy tanítják valahol, mert annyira egyértelmű.
De megközelíthetjük másképp is, hiszen Jézus, vagy Nehémiás példája, amik a bevezetőben említve voltak, talán segítenek.
Az 1-2. bekezdésben voltak ugye a tisztességtelen, haszonleső, kapzsi kereskedők, akikkel Jézus összetűzésbe is került.
Jézus MEGŐRIZNI akarta a szellemi állapotukat vagy VÁLTOZTATÁSRA VOLT SZÜKSÉG?
Egyértelmű, hogy a kettő egyszerre nem lehetséges! (Akkor sem, ha azóta 2000 év eltelt!)
Ugyanúgy Nehémiás sem akarta MEGŐRIZNI a bűnös állapotot, hanem inkább MEGVÁLTOZTATNI azt, úgy, hogy tiszta legyen. Méghozzá a helyzet megváltoztatásával. Ugyanúgy ahogy Jézus, ezt ő sem hízelgéssel érte el, hanem pl. úgy, hogy megtépte a vének haját. (Nehémiás 13:25)
Igen ám, de a 7. bekezdésben más csalafintaság is van. Ugyanis két csoportra osztja Isten népét olyan meg nem nevezett szempont szerint, melynek nyomát sem találni a Bibliában, így természetesen a bekezdésben sem.
Az egyik a tiszta csoport, akinek a tisztaságot csak megőrizni kell, és van egy másik, nyilván az szennyezett, akinek Jézus a tiszta csoport által segít. Hogy mitől és mikor lett tiszta, a tiszta csoport és miért nem tudtak egy időben mindnyájan megtisztulni az rejtély, de ennyire nem aprózom a kritikát.
A 7. bekezdés szerint tehát vannak a tiszták, a hű és bölcs szolga csoportba tartozók és a Bibliakutatók csoportja, akik nyilván a szennyezettek. Még egyszer idézem, nehogy valamit elnézzek:
7 Jézus röviddel a királyként való beiktatása után megbízott egy csoportot, hogy segítsen a követőinek megőrizni a szellemi tisztaságukat. Ez a jól felismerhető csoport a hű és értelmes rabszolga, melyet Krisztus 1919-ben nevezett ki (Máté 24:45). Ekkorra a Bibliakutatók már sok hamis vallásos tanítástól megszabadultak, de további változtatásokra volt szükség. Krisztus a hű rabszolga által fokozatosan fényt derített arra, hogy a követőinek milyen ünnepekkel és szokásokkal kell felhagyniuk (Péld 4:18). Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.
Tehát a csoport aki segít a Király megbízásából, ők a hű és értelmesek csoportja, a rabszolga.
Akiknek pedig további változtatásokra és segítségre van szükségük, azok a Bibliakutatók más szóval követők.
Hogyan lehet 100 évvel az események után ezt az önkényes és semmivel sem igazolható felosztást komolyan venni?
Ki az aki egyáltalán kieszel ilyesmit és mi lehet a célja?
Mihez segít hozzá ez a rejtélyes, ún. Krisztusi kettős mérce, amit enélkül nem lehetne megérteni, egyszerűen az ismert bibliai módszerekkel?
Miért lettek volna a Bibliakutatók szennyesek, akiknek további változtatásokra van szükségük, a hbsz. meg tiszta?
Nem elég, hogy a mai értelemben vett hbsz. nem is létezett akkoriban, mert egyszemélyű vezetés volt, így egyszerűen nem létezett csoport, amit Jézus felhasználhatott volna hbsz. minőségben. De még ha voltak is beszennyező dolgok, azok fentről lefelé áramlottak, mert a vezetők találták ki, vagy éppen tűrték meg a hamis tanításokat, beszennyező szokásokat és adták tovább ún. szellemi eledelként a megfelelő időben. Az egyszerű hírnökök semmit nem találtak ki és terjesztettek maguktól!
A bekezdésben nagyon hangsúlyos az a kifejezés, hogy jól elkülöníthető csoport, amivel a hű és értelmes szolgát illetik. Azonban sehol sem kapunk magyarázatot, hogy mitől, kitől különülnek el jól. Korábban láttuk, hogy még az ún. Babilontól sem. De itt, a fejezethez tartozó képeken, nem látni, hogy bárki is jól elkülönülne pl. attól az ajándékoktól roskadozó karácsonyi asztaltól, melyet a brooklyni Bételben fényképeztek le és 2x is bemutatnak Jézus Krisztus tisztításának bizonyítékaként (98. és 102. old.)
Semmiféle elkülönülés nem látható a pogány szokástól. Az ajándékokon kívül fel van díszítve az ebédlő karácsonyi díszekkel, és fényekkel.
Tehát ugyanannál a karácsonyi asztalnál ülnek, mint bárki más, így egy cseppet sem voltak tisztábbak mint a többiek, tehát nem is volt mit megőrizniük. Legalábbis tisztaságot azt nem. A szennyességüket őrizték mind egytől egyig, mert nem láttak kivetnivalót a fegyveres katonai szolgálatban, nem hagyták el Babilont, okkult módszerekkel pl. a piramis-módszerrel találgatták a végidő dátumát egészen 1929-ig. Ezeket mind jóval később hagyták el, mint ahogyan kijelentik, hogy a tisztításuk befejeződött.
A 7. bekezdésből még valamit ki lehet emelni:
7 ... Krisztus a hű rabszolga által fokozatosan fényt derített arra, hogy a követőinek milyen ünnepekkel és szokásokkal kell felhagyniuk (Péld 4:18). Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat.
Milyen fokozatosság figyelhető meg Jézus fellépésében a kereskedőkkel szemben?
Vagy Nehémiás esetében?
Melyikük várt évtizedeket azután, hogy világosan elhangzottak a tisztaságra vonatkozó követelmények?
Ha Jézus nem fokozatosan, hanem drasztikusan lépett fel, Nehémiás szintén bátran és elszántan, akkor az ugyanolyan gyakorlatok és elhajlások az igaz imádattól 2000 évvel később, miért lennének évtizedeken keresztül tolerálva, megtűrve, szinte szentesítve?
Ez sehogyan sem egyeztethető össze azzal a tisztasággal, amit Jézus Krisztustól vagy Atyjától remélnénk, de láthatóan a könyv saját példáival sem, amiket pedig pont ennek szemléltetésére hozott fel.
P.J.
Utolsó kommentek