Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 3. fej., 1–12. bek.
Jehova feltárja a szándékát (3. fejezet)
"1. AZOK a szülők, akik törődnek a gyermekeikkel, megbeszélik velük a család dolgait. De ügyelnek arra, hogy csak annyi információt mondjanak el nekik, amennyit képesek felfogni.
2. Jehova is fokozatosan tárja fel a szándékát az emberi családnak. Ám mindig csak akkor közöl újabb részleteket, amikor azt a legjobbnak látja. Most vizsgáljuk meg röviden, hogyan tárta fel Jehova a Királysággal kapcsolatos igazságokat a történelem során."
Kitalálni sem nehéz, hová vezet majd ez a bevezetés, de azért nézzük sorban.
Törődő szülő >> megbeszél >> ügyel >> csak annyit, (pont annyit)!
a bekezdés ki nem mondott feltételezései, (állításai):
Aki nem pont annyit, >> az nem ügyel, >> nem jól kommunikál >> ő, nemtörődő szülő!
Ki akarja ilyennek látni magát?
Melyik keresztény akarná ilyennek látni Istenét? és ezek után,
Ki merné bírálni a szemléltetést?
Senki, senki, senki!
Működik! A jóhiszemű olvasó, nem valószínű, hogy ezek után a szemléltetés elemzésébe kezd, hogy az mennyire helytálló. Így tökéletesen meg van alapozva az ezt követő magyarázkodás, hogy miért kellett újra meg újra megváltoztatni a Bibliamagyarázatokat, amik a Teremtőnek és Fiának is szívügye és létfontosságú ismeretek a vég idején, pl. a királyságról.
Ez egy nagyon leegyszerűsített, ésszerűnek tűnő magyarázat arra, hogy a szervezeti változtatásoknak jól meghatározható, ésszerű és szükségszerű oka van. Olyan ok, ami a szervezet által nem is befolyásolható, hiszen a szervezet mint engedelmes gyermek, maga is a törődő szülő segítségére van utalva, aki pedig ügyel, hogy mikor milyen információ táruljon fel. A 2. bekezdés tehát a legelején leszögezi, hogy Jehova aki fokozatosan tárja fel a szándékát az emberi családnak, Ő a felelős a napvilágra kerülő információkért, senki más.
Az 1.bek. szemléltetésének már az irányával kapcsolatban is van valami furcsa érzésem. Valóban Jehova intézi úgy az ügyeit, mint a törődő szülők? Megtanulta tőlük? Vagy mit akar ez jelenteni? A Teremtő számára lehet etalon egy törődő szülő? Akárcsak elméletileg is?
Ha valaki csak átfutja ezeket a bekezdéseket, nem biztos, hogy feltűnik neki bármi is. És őszintén belegondolva, már azok is példás gyülekezeti tagoknak számítanak, akik legalább átfutják a heti anyagot, nem hogy még tanulmányozzák vagy elemezzék! Pedig észre kellene venni, hogy Isten és ember kapcsolata az nem ugyanolyan mint ember és ember, pontosabban felnőtt szülő és gyermek viszonya. Ki fog derülni, hogy miért akarják ezt mégis elhitetni az olvasókkal. Talán nem mindenki találja ezt problémásnak, de nekem Ézsaiás szavai jutnak eszembe amikor ennyire nem világos a perspektíva, de ezek semmilyen rokonságot nem mutatnak az iménti hasonlattal. (Ézsaiás 55:8,9)
"Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és útjaitok sem az én útjaim — ez Jehova kijelentése. — 9 Mert ahogy az egek magasabbak a földnél, úgy az én útjaim is magasabbak a ti útjaitoknál, és gondolataim a gondolataitoknál."
Szülők talán vitatkoznának azzal is, hogy valóban ügyelnek-e arra, hogy mikor és mennyit mondanak gyermekeiknek. Ez nem mindig tervszerű, nem gondosság vagy gondatlanság kérdése. Ezt a szülők általában ösztönösen tudják, és nagy tervezgetések biztos, hogy nincsenek ilyen téren. Annál is inkább, mert a mai világban egyre kevesebb téma van, amit a gyermekek előtt tabuként kezelnének a felvilágosult szülők, ugyanis legtöbbször rögtönözniük kell a gyermekek biztonsága érdekében. Az ügyelni, titkokat létrehozni, csak bennfenteseket bevonni, mindezekkel felsőbbrendűséget kihangsúlyozni, információkat visszatartani, ezek nem a törődő szülők törekvései, és nem Jehova módszerei. A szervezet azonban így működik és ebben a rövid hasonlatban is az látszik, hogy nagyon szeretnék Jehovát bevonni az ilyesféle titkos játszmáikba. Annak ellenére folyik ez a gyakorlat, hogy jól tudják, a Szentírás Istene nem úgy mutatkozik be, mint a titkok létrehozója, titkok megőrzője, titkolódzás mestere. Ellenkezőleg, Ő megjelenti a titkokat, feltárja a jövőt, néha még a teremtményei véleményét is kikéri, beszámol nekik a terveiről.
Ami itt kibontakozik az már az első két bekezdés elolvasása után is gyanús és zavaró, mert azt az érzést kelti, hogy a folytatásban erre az erőltetett párhuzamra építve várhatóan gyermekként fogják majd kezelni az olvasót és annak vállalnia is kell a rá "sózott" szerepet, mindegy, hogy mit gondol róla.
Ne felejtsük el később sem, hogy a szervezet szándékosan kihagyott ebből a szemléltetésből egy szereplőt, akinek a gyakorlatban nagyon is fontos szerepe van. Ugyanis akit állítólag Jehova felhasznál közvetítőként, (a hű és bölcs szolga) az ugyanolyan ember/ek, mint akinek közvetít általa, noha semmi nem indokolja az ilyenfajta Isten-ember közötti közvetítést, Jézus Krisztus közbenjárásán felül, és semmilyen bizonyíték sincs az emberi közvetítő kinevezéséről vagy megbízásáról, ők mégis határozottan állítják, hogy ez így van.
Azt is szem előtt kell tartani, hogy a királysággal kapcsolatos egyes részinformációk jó néhány verzióváltáson keresztülmentek, mire a mai álláspontok megszülettek. Ez ide kívánkozik a szülő gyermek példához. Nem létezik ui. a normális szülők között olyan, aki folyton megváltoztatná az életmentő információt, miután éppen csak megértette, megtanulta a gyereke, mert rendre kiderül, hogy nem is életmentő az amiről azt állította éveken keresztül. Ha valakinek ez a gyakorlat mégis normális lenne, akkor könnyen belátható, hogy minimum túlzás az életmentő jelző használata, bármelyik korábbi verzióra, ennélfogva gyanús és egyáltalán nem biztonságos bármelyikre alkalmazni később sem.
A heti anyag egészen Ádámtól kívánja felépíteni azt az elképzelést, hogy a Királyságelrendezés fokozatosan, és folyamatosan tárult fel az emberiség előtt egészen napjainkig, apró részinformációk leleplezésével, melyek végül összeadódva kiadják a megfelelő időben a kiválasztott embereknek a Királyságról szóló teljes képet.
A 6-12-ig terjedő bekezdések megnevezik ennek a folyamatnak 6 állomását. Sorrendben, az édeni prófécia, majd az Ábrahámi szövetség, Jákob, Júda, Dávid király, végül Dániel látomásai. Valójában a témával kapcsolatos bibliai helyeket, pontosabban személyeket gyűjti össze ez a néhány bekezdés. Megfigyelhető egy lényeges dolog ebben a Szentírási feltárulásban, ha egyáltalán van itt ilyesmiről szó. Némi többlet mindenképpen van az édeni kijelentéshez képest, de az időszak, a több ezer év nem jelentett olyan nagy változást az egésznek a tartalmára. Pedig akik meg lettek szólítva ez ügyben ez alatt az idő alatt, szinte egytől egyig kivételes kapcsolatban voltak Istennel. Ma már a modern korban senkinek nincs, még csak hasonló viszonya sem a Teremtővel, mint bármelyik személynek a 6-12. bek-ben említettek közül. Mégis azoknak az ókori hűségeseknek, úgy látszik, hogy a bizonyos feltárulás csupán egy megerősítést jelentett, hogy a Messiás el fog jönni és az illető beleesik abba a leszármazási vonalba. Egy személyes feltárulásnak mindenképpen lehet nevezni ezeket a kijelentéseket, de semmi többet nem lehetett megtudni a Királysággal kapcsolatban egészen Jézus Krisztusig, és semmilyen ún. "felfoghatatlanabb" nem volt pl. Dániel látomásában, mint az Ábrahámnak tett ígéretekben. Amelyik érthető volt az elhangzása idején, az korábban is az lett volna. Dániel próféciájához viszont az eltelt 2500 év sem sokat tett hozzá ilyen szempontból. Jézus személyére vonatkozóan valóban találni jó néhány próféciát. Nincs azonban úgy szó királyság eljöveteléről, létrejöttéről, arról, hogy ügyelne valaki a Királysággal kapcsolatos titkok megőrzésére és azok adagolására, sem Russellről, vagy Vezetőtestületről, mint ahogyan ezek vagy a korábbi bekezdések ezt megpróbálják beállítani.
Végül a 12.bek a Dániel 12:4-gyel zárul, ami valóban arról szól, hogy a végidőben bőségesebb lesz az ismeret, de semmit nem mond arról, hogy bármely ember vagy csoport kisajátíthatja magának azt a posztot, amin keresztül ez a bőséges ismeret meg fog érkezni.
Lényeges megjegyezni azt is, hogy ebben a 12 bekezdésben megvizsgált, Királysággal kapcsolatos dolgok ún. feltárulásának 6 módja közül egyetlen egy sem igazít ki korábbi feltárulásokat, az évezredes periódusokban. Még a Péld. 4:18 óta is több 1000 év telt el.
Annál többször került sor a modern kori feltárulások korrigálására számtalan témában az utolsó 140 évben.
P.J.
Utolsó kommentek