Gyülekezeti "Könyv"-tanulmányozás kr 1. fej., 11–20. bek.
A múlt heti anyag hangsúlyos kifejezései a Királysággal kapcsolatban:
- szívügye (Jehovának, Jézusnak),
- létfontosságú üzenet,
- fő téma,
- minél többet megtudni róla,
- Jézus nemes egyszerűséggel fogalmazta meg miért szükséges a Királyság, és mit valósít majd meg.
Mikor jött létre Isten Királysága?
Az eddig megvizsgált bibliai helyek egyikében sem látható, hogy különbséget kellene tenni a Királyság LÉTREJÖTTE vagy ELJÖVETELE között, ahogyan a 10. bekezdés ezt felvetette. Még csak halvány utalás sincs rá, nem hogy egyértelműen a két eseményhez külön időpontot rendelne akár Jézus, vagy bármelyik apostola. A 11. bekezdéstől mégis úgy vizsgálja a könyv ezt a két fogalmat és a hozzájuk kapcsolt eltérő időpontokat, mintha ezek nyilvánvaló, szentírási kijelentések lennének. A valóságban csupán a 10. bekezdés utolsó mondata veti fel a fogalmakat és így lesz a kiindulópontja a további magyarázatoknak. A következő alcím szerint Mikor "jött létre"..., majd nem sokkal később, Mikor "jön el" Isten Királysága. Az alcímek ebben a sorrendben követik egymást, míg az ugyanezeket a címeket viselő fejezetek (1. 2.), az eljövetellel kezdenek és csak azután foglalkoznak a létrejöttével. Jelentősége nincs a sorrend felcserélésének azon túl, hogy egy tartalomjegyzékre pillantva kissé logikátlannak tűnik azt létrehozni, ami már eljött. Talán kicsinyességnek tűnik ilyesmin lovagolni, ha nem tudnánk az eddigiekből, hogy Jehovának és Jézusnak szívügye az életbevágó információk korrekt feltárása, de lehet, hogy egy tartalomjegyzékhez talán túlzás is lenne szellemi vezetést elvárni.
A 11. bek szerint "Jézus rámutatott, hogy nem az i. sz. első században jön létre a Királyság, mint ahogy azt néhány tanítványa várta (Csel. 1:6)"
A Csel. 1:6 -ban azonban Jézus semmire sem mutat rá, a bibliavers a tanítványok kérdését tartalmazza. Jézus válaszol ugyan a kérdésükre de az a 7.versben van és nem azt mondja, hogy "nem az i. sz. első században jön létre a Királyság", hanem azt, hogy "Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról". Számít valamit, hogy Jehova és Jézus szívügyének tartott létfontosságú témában a legelső bibliai hivatkozás nem arról szól amivel kapcsolatban idézik, még a személy sem az, akinek tulajdonítják az egyébként fiktív kijelentést?
További érdekesség, hogy a 11. kérdés és a hozzá tartozó bekezdés szerint is Jézus konkrétan rámutatott valamire, viszont a 12. kérdés már úgy szól:
"Hogyan sejteti a búzáról és a gyomról szóló példázat, hogy a Királyság nem az i. sz. első században jött létre?"
A könyv szerint Jézus egyszer sejtet, máskor meg rámutat. Csak én gondolom úgy, hogy az egyik kifejezés bizonyosságot takar, míg a másik hagy némi bizonytalanságot? Mennyi értelme van egy időben mindkettőt olyan személynek tulajdonítani, akinek állítólag szívügye a létfontosságú tájékoztatás?
A továbbiakban (12.bek) a búza és a gyom példázata lesz a bizonyíték. Utalás történik rá, hogy hol olvasható, arra is, hogy a tanítványok nem értették, de megkérdezték, és az külön is, hogy Jézus megmagyarázta nekik. Még egyszer! Jézus MEGMAGYARÁZTA! Nem csak a Máté 13:37 szerint, hanem a 12. bekezdés szerint is. Mégis a továbbiakban azt olvassuk (12.bek), hogy Jézus magyarázatát, amit a tanítványai létfontosságú informálásának szánt, egyszerűen átfogalmazzák. Mintha az úgy nem lenne elég jó, ahogy a Mester MEGMAGYARÁZTA. Jézus válaszát tehát a 12.bek összefoglalója szerint így adják vissza zárójelek nélkül:
"Az apostolok halála után az Ördög hamis keresztényeket fog vetni a felkent keresztények közé."
De miért nem ezt mondta Jézus, ha egyszer ez a létfontosságú információ? Hogyan és mikor került bele a létfontosságú magyarázatába az "apostolok halála", vagy a "hamis keresztények" kifejezés, meg az "1. sz. vége"? Ezeket egyiket sem tartalmazza a Bibliai feljegyzés!
A 10.bek. szerint egyértelmű, hogy még nem jött el,
a 11-ben Jézus rámutat, hogy nem az 1. sz-ban,
a 12-ben pedig már csak sejtés, hogy nem az 1.sz.
A bizonyosságra, vagy annak hiányára utaló kifejezések keveredése jelentheti, hogy csupán egy ötletelést olvasunk, vagy nem ért hozzá az író, de az teljesen biztosnak látszik, hogy ilyen következetlen magyarázatokhoz sem Isten, sem Jézus nem adná a nevét, bármennyire is bizonygatja ezt az Őrtorony szervezet. Ha azon gondolkodnánk, hogyan lehetne az eddigieket komoly, megalapozott érvelésnek tekinteni, a csodálkozásunkat csak fokozná ahogyan továbblép a magyarázat ebből a zűrzavarból. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy aki ezeket a magyarázatokat írja és kapcsolja egymáshoz, azt annak tudatában teszi, hogy Jehova és Jézus Krisztus szívügyének tekinti a Királyságot. Legalábbis csupán 1-2 oldallal korábban ők maguk írták ezt.
A folytatásban (12.bek. utolsó mondat) egy meglepő ugrás következik, ezekkel a szavakkal:
"idővel kiderült, hogy ez a növekedés 1914-ben fejeződött be, és az aratás is ugyanebben az évben vette kezdetét."
És ezt nem egy viccnek szánták, szó szerint a gyom növekedés végének és az aratás kezdetének a kurta magyarázata ennyi: IDŐVEL KIDERÜLT ! Sem a bekezdésben, esetleg zárójelben, vagy egy hivatkozásban, vagy egy széljegyzetben, egyetlen árva szó nem utal rá, hogy az idővel kiderült, miféle folyamat is lehet valójában, hogyan kell elképzelni, és egyáltalán ki és mikor kapta ezt a megvilágosodást és miért pont 1914, ami ráadásul semmi másnak, csupán a gyom végének és az aratás kezdetének dátumaként van itt megjelölve. Pedig az alcím szerint arra a kérdésre keresnénk a választ, hogy Mikor "jött létre" Isten Királysága, de idáig még nem láthattunk semmilyen tényszerű, vagy megalapozott kijelentést ezzel kapcsolatban. Arról viszont illusztráció is van a következő oldalon, hogy a gyomot 1914-ben kiszaggatták. Megpróbálom ezt elképzelni, Jézus szóhasználata szerint, hiszen Ő tudhatta legjobban mit jelentenek a példázatában a jelképek, és Ő a gyomot a gonoszság fiainak nevezte. Hogyan történt 1914-ben ennek a gyomnak, a gonoszság fiainak az összegyűjtése és tűzre vetése? Lehetséges lenne, hogy a gonoszság fiait valóban megsemmisítették 14-ben, de a gonoszságot nem? Elképzelhető, hogy 1914 óta nincs gonoszság, sem fiai, hanem amit mi látunk és annak képzelünk az valami más? Mi más lehet? Lehet, hogy a válaszok "idővel kiderülnek"?
Ami 1914-ben történt, egyáltalán nem úgy figyelemre méltó, ahogyan ezek a magyarázatok beállítják azt. Háború kezdődött Európában, de semmi bizonyítható nem történt a
- Királysággal kapcsolatban,
- a gyomnövekedés megállásával,
- vagy az aratással kapcsolatban.
A gyomnövekedés nem hogy megállt, hanem fokozódott (amennyiben a gonoszság fiain ugyanazt kell érteni ma is mint Jézus idejében). A prédikálómunka pedig leállt Russell halála után, mivel minden Bibliakutató a rendszer végét várta és nem valaminek a kezdetét. Tehát a valóság pont a fordítottja volt annak amit Jézus mondott. Ez nyilván nem az Ő megbízhatóságát minősíti, hanem azét, aki több mint 100 éve már, olyan időszakra és eseményekre igyekszik ráerőltetni szavait, amire láthatóan nem lehet.
A minákról szóló példázat 13.bek. szintén a Királyság későbbi beiktatását hivatott bizonyítani, de az író itt sem gyakorol önuralmat. A belemagyarázások iránti olthatatlan lelkesedését mutatja az 1. széljegyzet, mely így kezdődik:
Jézus példázatáról a hallgatóinak, biztosan eszébe jutott Arkelausz, Nagy Heródes fia. ...
Tényleg BIZTOS ez? És ha nem jutott eszükbe?! Az Írások mindenesetre sehol nem utalnak arra, hogy eszükbe jutott volna. Vajon miért nem akarta magát, a Királyság királya, vagy Őt bármelyik tanítványa egy laza asszociációban összehozni világi, politikai, zsarnok, elnyomó, vezetőkkel. Ha Jézus nem hasonlítja magát római császárokhoz, vagy a provinciák erkölcstelen, korrupt, vérszomjas, erőszakos helytartóihoz széljegyzetben sem, azt nyilván szándékosan tette. Miért kellett volna kitalálnia példázatokat, ha megfelelő lett volna a tömeggyilkos Arkelausz példája is, aki a mészárlást ráadásul a templom területén hajtotta végre? Mennyire életszerű, hogy a hallgatói közül egyik is megszólal és azt mondja, "értem Uram, akkor Te ugyanúgy jársz el mint Arkelausz, ugye!?" Miért gondolja akkor azt a könyv szerzője, hogy Jézusnak a példázatát, amit Ő maga is eleve egy magyarázatnak szánt, még tovább kell magyarázni és szemléltetni egy alpári hasonlattal. Jézus nyilván úgy gondolta, hogy érthető amit mond világi utalások nélkül is. Mi értelme találgatnunk, 2000 évvel később, hogy ki mire gondolt akkor? Egészséges gondolat az, ha valamit a valaha élt legnagyobb Tanító MEGMAGYARÁZOTT, mert kérdezték a barátai, hogy azt még egy önjelölt tanítónak ki kellene egészítenie, mert úgy gondolja, csak így lesz teljesen érthető? Ki az aki teljesebbé teheti a Krisztusi szavakat? Van értelme, akár csak mellékesen is ilyen párhuzamoknak a hibátlan kormányzat, tökéletes Királyával kapcsolatban?
Az alcím alatti 3 bekezdés tehát nem arra válaszol amit ígér, hogy mikor jött létre, hanem arról vizionál, hogy mikor nem jött létre. Dátum ugyan van említve, de nem konkrétan a Királyság létrejöttével kapcsolatban.
Mikor jön el Isten Királysága?
A 14.bek. tovább misztifikálja a témát, itt már többről van szó, mint a nemlétező LÉTREJÖTT - ELJÖTT, kifejezések megkülönböztetése. Tovább bomlik az "ELJÖTT", jelenlétre, azon belül pedig jelenlét kezdete majd jelenlét csúcspontja, valamint ezek kombinációja. A bekezdés szerint Jézus részletes próféciát mondott el, és mégis, ezeket a kifejezéseket nem használta benne. Miért használja akkor a 14. bekezdés? Miért vannak kiemelve? Ha Jézus egy részletes magyarázatban nem tartotta említésre sem méltónak, mikor és hogyan váltak hangsúlyossá?
Ha ezekre a kérdésekre nem is, de végre választ kapunk arra, amit már az előző alcím után vártunk volna, kijelenti a bekezdés, hogy:
"Bőséges bizonyítékunk van arra, hogy Jézus próféciája 1914 óta teljesedik. Tehát ez az év volt a jelenlétének a kezdete, és a Királyság is ekkor jött létre."
Összefoglalva (most általam): a Királyság 14-ben létrejött, és azóta jelen van.
Mondanám azt is, hogy eljött, mert ami jelen van, annak valamikor el kellett jönnie, de nem! 1914 óta eljött ugyan, de a 15.bek szerint még sincs jelen! Rákérdez, hogy mikor jön el, és válaszol is, hogy ezt nem tudjuk, mert Jézus nem mondta, csak azt, hogy közel van. Majd egy ugrással már következik is a nemzedék téma.
Bármennyire is beleéli magát az olvasó a kibontakozni látszó történetbe, észben tartva a korábban felvetett kérdéseket, és megszakított fonalakat, várva, hogy egyszer csak kitisztul a kép, felvesszük a fonalat, elvarrjuk a szálakat, a katarzis azonban soha nem következik be! Tökéletes szellemi kielégületlenségben maradunk, mert semmi sem történik a felfokozott várakozás szerint. A káosz egyre nagyobb, a megválaszolatlan kérdések száma meg csak gyarapszik.
És még csak a 15. bekezdésnél tartok, de máris elment a kedvem a tanulmányozástól, mert vagy az olvasót nézik hülyének, vagy az író ... esetleg nem ért hozzá. De nem adhatom fel az elején, mert mégiscsak ún. szellemi táplálék ez, hónapokra kiosztva, minimum 7 millió embernek. Tehát folytatnom kell, ha morzsákat is, de találnom kell valami emészthetőt.
A nemzedék, következik a 16. bekezdésben. Úgy olvassuk, NYILVÁNVALÓ, hogy kik nem tagjai a nemzedéknek, a hozzá tartozó kérdés szerint ellenben Jézus csupán UTALT azokra akik viszont részei annak. Vajon Jézus miért csak utalt? És amit 2000 év múlva belemagyarázni próbál valaki, az miért lenne nyilvánvaló? Ami nyilvánvaló az az, hogy a nemzedék, egy időszakra vonatkozó kifejezés, miért használta volna Jézus emberek minőségi megkülönböztetésére? Nem lehet, hogy így ez csak egy spekuláció, hisz A NEMZEDÉK bizonyos korú, és nem bizonyos viselkedésű embereket jelent.
A 17. bekezdés látszat kísérletet tesz a kifejezés definiálására a következőképpen:
"A „nemzedék” szó gyakran különböző korú emberekre utal"
Ez lehet, hogy igaz, de még gyakrabban nem arra utal! Sem a bibliai szóhasználatban, sem a szótári meghatározásokban nem ez leggyakoribb magyarázat. (néhány korábbi cikk erről ok103. ok99.) Mégis ettől kezdve ez egy olyan alap a további érveléshez, mintha a szónak ez lenne a kizárólagos jelentése.
Igaz itt még hagy helyet némi bizonytalanságnak a megfogalmazás, de a következő bekezdés már határozottan állítja, hogy egy időben élnek, majd a 19. bekezdés visszaesik a következtetések szintjére, amikor a végeredményt fogalmazza meg.
Az is érdekes, hogy míg a 16.bek-ben kizárólag a tulajdonságok alapján sorol a nemzedékbe felkenteket, itt a 18-ban már az időtényező is helyet kap a kategorizálásban.
Végül a 20.bek figyelmeztetése így szól:
Sose felejtsük el azokat a szavakat, melyeket maga Jehova mondott a Fiával kapcsolatban: „figyeljetek rá!” Igaz keresztényekként készségesen engedelmeskedünk ennek az Istentől jövő utasításnak
Nevezheti magát igaz kereszténynek, aki úgy figyel Jézusra, hogy a Tőle olvasottakat behelyettesíti teljesen más értelmű kifejezésekkel, átfogalmazza vagy éppen úgy fűz hozzá kiegészítéseket, hogy azoktól teljesen megváltozik a mondanivaló értelme, esetleg időzítése és az eredményt mégis Istentől, vagy Krisztustól eredőnek állítja be? Engedelmeskedik bármiféle isteni utasításnak az, aki Isten szavát, Jézus Krisztus példázatait, az apostolok egyszerű és naiv megnyilvánulásait valamiféle, gyanús indítéktól vezérelve kommunikációs bűvészkedésre használja fel, és mindezeket olyan témában műveli, amik saját állítása szerint is létfontosságúak az emberek számára, szívügye pedig Istennek is, Jézusnak is, miközben ájtatoskodva valamiféle előzékeny, hűséges és bölcs háziszolgának, rabszolgának állítja be magát (bevezető levél)?
Ne kapkodjon senki a válaszokkal, lesz idő még átgondolni, és megalapozott véleményt kialakítani, hiszen ez még csak az első 20 bekezdés volt. A java még hátravan!
P.J.
Utolsó kommentek