Mi is ez?

A fóbia általában egy olyan huzamosabb ideig tartó rendellenesen erős szorongás vagy beteges félelem, amelynek konkrét tárgya van. Ha valaki nagyon fél a bezártságtól akkor beszélünk klausztrofóbiáról, a pókoktól való iszonyat megnevezése az arachnofóbia és így tovább. Az Őrtorony-fóbia megnevezés a lélektan területén még nem kidolgozott fogalom, de néhány valláslélektannal foglalkozó személy és több volt Jehova Tanúja már végzett megfigyeléseket, kutatásokat. Az Őrtorony-fóbia alatt az Őrtorony-szervezettől való elszakadás miatt érzett félelmet és (illetve: vagy) az Isten ítéletétől való erős aggodalmat értjük (bejutok-e az új világba?; milyen Istennel a kapcsolatom?, stb.).

Az Őrtorony-fóbia megjelenési formái rendkívül változatosak, az enyhe viszolygástól a sírógörcsig vagy akár a suicid gondolatokig terjedhetnek. Az Őrtorony-fóbia akkor nevezhető betegségnek, ha a szervezettől való elszakadás (kiközösítés, elkülönülés) ténye, lehetősége vagy gondolata, vagy a megmentéssel kapcsolatos kérdések, kételyek, bizonytalanságok heves szorongást váltanak ki valakiben. Az a testvérnő aki amiatt sír, hogy vajon megtett-e mindent amit Jehova elvár, az az úttörő aki összeroskadva a terhei alatt elhanyagolja normál feladatait és azon van el, hogy nem biztos bejut-e az új világba, és az a testvér aki kiközösítésének lehetősége miatt napokon keresztül sírógörccsel magára zárja az ajtót, mind egy ugyanazon betegségtől szenvednek: az Őrtorony-fóbiától. Azok akik ettől a fajta fóbiától szenvednek, érzik a helyzetük irracionális voltát, de nem képesek azon elgondolkodni, mert a szervezet által diktált alapelvekbe nem fér bele, hogy a Tanúk magukon kívül keressék a felelőst. Minden baj okozója az "Istennel való kapcsolat" - állítja vagy legalábbis sugallja a szervezet.

Az Őrtorony-fóbia fizikai tünetekkel is együtt jár. Ezek a tünetek nagyon erősen jelentkeznek, mert a fóbiák esetében a szenvedők kerülik a fóbiájuk tárgyát (pl. bezártság vagy pók), de az Istennel ápolt kapcsolat minősége, a megmentés (üdvbizonyosság) vagy a kizárás-elkülönülés nem megkerülhetők egy Jehova Tanúja számára. Ezek a fizikai tünetek főleg ilyenkor - ha a fóbiájuk tárgya kerül terítékre - figyelhetőek meg. A tünetek erős verejtékezés, reszketés, erős szívdobogás, de még kiütés, pánikroham vagy hányinger, hányás, hasmenés formájában is jelentkeznek. Súlyosabb esetben az érintett visszavonul a környezetétől, elzárkózik az emberi kapcsolatoktól.

A legsúlyosabb helyzet akkor alakul ki, amikor valaki szenved az Őrtorony-fóbiától és erős fizikai tünetek vagy olyan erős mentális krízis esetén sem fordul segítségért amikor már a napi feladatai összeszedett ellátására is képtelen. A hibásan berögzült feltételezések meggyökeresednek, a beteg már lemond arról, hogy a félelmei valamikor is megoldódnak, helyette együtt él azokkal, hozzájuk idomul (pl.: úgy sem juthatok be az új világba) és elszigetelődik a környezetétől. Magát másoknak is a fóbiájának megfelelően állítja be (pl.: én egy rossz testvér vagyok).

Mi az oka?

A fóbia hátterében az van, hogy van egy alapfélelem, ami nem feldolgozható. Amikor az alapfélelem előjön, akkor az áldozatok önszuggesszív módon kezdenek védekezni. Próbálják a dolgokat leegyszerűsíteni (nem is olyan bonyolult csak még nem értem) vagy a beszélgetés irányát másfele terelni.

Mint minden fóbiának, úgy ennek is az az oka, hogy az emberi agy tartalmaz egy ősi (teremtett) túlélőprogramot, ami megérezteti velünk a veszélyt. A veszélyes helyzet vagy állapot közé felvételre került az a gondolat, hogy "ha valami olyat teszek akkor nem élhetek örökké", vagy "nem kapok örök életet ha nem teszek meg valamit", vagy "nem élhetek örökké, ha kiközösítenek". Az emberben amikor ilyen lehetőség felmerül, akkor a túlélőösztön dolgozni kezd, attól függően mennyire érzi a beteg valóságos veszélynek a helyzetet vagy a lehetőséget. Ezt befolyásolja az ismeret szintje, az emocionális érzékenység, korábbi élmények a személyes hitvallás, a családi környezet és a gyülekezeti társaság is, de még a munkahelyi közösség is!

Elterjedtség

Egy 27 megkereszteltből álló gyülekezeti könyvtanulmányozási csoportban végzett felmérés szerint a 27 személyből 8 esetében krónikus módon, 14 személynél pedig valamilyen fizikai tünetet kiváltó szorongás formájában jelentkezett az Őrtorony-fóbia, csupán 5 személynél voltak nem felismerhetők a jelek. Ez a felmérés nem reprezentálja az általában a Tanúknál lévő helyzetet, de feltételezhetően minden gyülekezet tagságának a legnagyobb része érintve van.

A felmérés egy olyan könyvtanulmányozási csoportban készült ahol mindenki nyugodtan beszélhetett. A felmérésben ugyanis egyenként és személyesen lettek kikérdezve a vizsgált csoport tagjai. A 27 személyben benne voltak idősek, középkorúak, fiatalok, férfiak, nők, házasok, gyerekesek és elvált személyek. Volt köztük kisegítőszolga, vén és általános úttörő. Az elterjedtség szintjének felmérésén túl az is kérdés volt, hogy kik mennyire veszélyeztetettek az Őrtorony-fóbiától.

Az idősebb korosztályhoz tartozó nők és férfiak egyaránt nem tartoztak a betegek körébe (5 személy). Az általános úttörők (3 személy) esetében, kifejezetten krónikus fizikai tünetek voltak megfigyelhetők. A kiváltsággal rendelkezők (azaz egy vén és egy kisegítőszolga) enyhe fizikai tünetekről számoltak be. Az elvált, gyermekét egyedül nevelő anyák (2 fő) krónikus fizikai tünetekről, a középkorú nők (9 fő) erősen, de nem mindennaposan jelentkező tünetekről számoltak be. Ahol valakinek (férje) és/vagy gyermeke volt ott a tünetek enyhébbek, a szorongások is enyhébbek voltak, de csak ott voltak enyhébbek a tünetek, ahol a férj nem volt Jehova Tanúja vagy tétlen, rendszertelen volt.

Az a következtetés vonható le, hogy az Őrtorony-fóbia ott alakul ki, ahol a szervezettől ill. az odatartozó emberektől való érzelmi függőség tapasztalható. Ez a függőség akkor erősebb, ha a beteg személynek a gyülekezet az egyetlen társadalmi kapcsolata, fontosak a hitbeli kérdések és a gyülekezeten kívül csak nagyon kevés szociális kapcsolat létezik. Mivel ezek a kérdések hivatalosan is fontos kérdésekként vannak kezelve a szervezetben, mondhatni törvényszerű a fóbia kialakulása, csak a mértéke kétséges. Az idős személyek azért kivételek, mert számukra vagy az ismeret megszerzése nem volt elég alapos, hogy a rossz alapgondolat berögződjön, vagy egyszerűen nem foglalkoztatják őket azok az alapfélelmek, amelyek a fóbiát kiváltják.

Kezelés

Amikor valaki szakemberhez kerül kezelésre akkor a legtöbb kezelési mód magában foglalja, hogy az alapfélelem fel legyen dolgozva. A mai alapfelállás az, hogy a beteg hibás berögződésekkel rendelkezik. A szakemberek ezen a ponton nem kerülhetnék meg az ex-Tanúkat, akik a betegben felmerülő aggodalomra okot adó berögződésekre meg tudnak fogalmazni helyes érveket. Ennek hiányában a legtöbben egyfajta ateista-szemléletű ideológiával helyettesítik a betegek berögzült nézeteit, ami egy ideig segít, de hosszabb idő múlva már a válaszok elégtelenekké válnak és az Őrtorony-fóbia ismét megjelenik. Súlyos fizikai tünetek esetén szokásos enyhébb nyugtatókat, szorongásoldókat alkalmazni, de Magyarországon kezeltek már Tanú betegeket Pipolphen vagy Fluanxol nevű gyógyszerekkel is, melyektől rendszerint függőség alakult ki.

Kezelési nehézség, hogy az Őrtorony-fóbia mögött álló helytelen gondolattal a beteget nem lehet konfrontálni (pl.: hogy barátkozzon meg azzal, hogy kizárták Noé mai bárkájából, a szervezetből), nem lehet gyógyszerrel eltávolítani azt az elméből. Itt konkrét kérdésekre kell helyes, a beteg logikája számára elfogadható magyarázatot adni. Erre a szakorvosi segítség nem képes.