A felkentek életmentő amulettje — nagy becsben tartották
A kereszt használhatóságáról vagy tilalmáról nem ír a Biblia. A vezetőtestület mégis az alaptanítások között szerepeltetve a kereszt használata ellen érvel. Az Éleslátás és az Érveljünk könyvek is tartalmaznak szócikkeket a kifejezéssel.
Jehova tanúi azonban a 1930-as évekig használták a keresztet. Akkor hirtelen hamis vallásos jelképnek nyilvánították és áttértek az őrtorony szimbólum, a 2000-es években pedig egy domain név (jw.org) használatára, gyakorlatilag ugyanúgy, mint ahogy más vallásokban a keresztet vagy egyéb kegytárgyakat használták. Utóbbinak legalább történelmi hagyománya van, ha nem is található a Szentírásban.
Az Isten Királysága uralkodik c. kiadvány a Hogyan tekintse Isten népe a keresztet? alcím alatt említi, hogy Jézus Krisztus felkent követői hogyan viszonyultak a kereszthez. A 104.o. 12. bekezdése először visszafogottan csak úgy fogalmaz, hogy elfogadhatónak tartották a keresztet, majd megfelelőnek az imádatban, végül büszkén viselték jelvény formájában és az Őrtorony címlapján is. Majd a 13. bekezdés úgy indít, hogy nagy becsben tartották. Mindez tehát több mint amivel indított a 12. bekezdés, hogy elfogadhatónak tartották. Főleg, ha ehhez a listához hozzávesszük még az 1995-ös évkönyv történetét is, akkor már-már a keresztimádat is felmerülhet egy elfogulatlan olvasóban.
A 4. fejezet egyik kiemelt részében azt állítják, hogy annak az Őrtoronynak a címlapja is felmagasztalta Isten nevét, melyen egyebek mellett 4 kerszt is látható. Az igaz, hogy az ún. felmagasztalás nem a keresztek által történik, hanem csak az őrtorony ábrával, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy azon az őrtorony építményen is 3 kereszt van, tehát közvetve Jehova nevének állítólagos felmagasztalásában szerepelnek.
De, visszatérve a sokkal érdekesebb 1995-ös évkönyv sztroijához, ott szó szerint az áll, hogy a kereszt, mint jelvény, kombinálva egy koronával és babérkoszorúval, életmentőnek bizonyult egy olyan háborús helyzetben, amikor az 1.világháború orosz-magyar frontján 2 Bibliakutató katona, élesre töltött fegyverrel a kezükben, szembetalálkozott egymással. Amikor azonban meglátták a koronás-kereszt jelvényt egymás ruháján kitűzve, akkor mindketten sírva fakadtak és megmenekültek a haláltól.
A lírai anekdota, melyet ehhez a nem éppen büszkeségre okot adó történethez kerítettek, így zárul:
“... A testvérünk jobban megnézte az »ellenségét«, és meglátta a koronát és keresztet ábrázoló jelvényt a zubbonyán. Az orosz férfi is Urunk szolgája volt!” (link)
A Királyság könyv, A kerszt használatának tisztább megértése c. kiemelt rész a kereszt használat elhagyásának érdekes módját írja le. Meg kell figyelni a sorrendet, az eltelt időt és hogy milyen fokozatokon át jutottak el a nagy becsben tartástól a pogány jelkép, hamis vallásos szimbólum, tisztátalan minősítésig és feltenni a kérdést, hogy milyen bibliai módszerhez hasonlít ez az eljárás. Milyen példa van arra, hogy miközben valakinek az egyértelműen bűnös viselkedése folyamatosan az isteni bírálat tárgya, egyúttal újabb és újabb különleges kiváltságokat, áldásokat is kap úgy, hogy bűnös életmódján nem változtat semmit?
Nézzük ezt a kereszt ügyével kapcsolatban:
- 1928-ban nem csak szükségtelen, hanem kifogásolható is, >>
- 1933-ban már bálványként tekintették, >>
- 1934-től tekintik pogány eredetűnek, >>
- 1936-tól nem is Jézus halálának eszköze. >>
Az Őrtorony címlapján, mely állítólag Jehova nevét dícsérte mégis, 1931 év végéig ott virított a koronás kereszt.
Ha valóban bálvány, pogány eredetű, kifogásolható, stb. akkor hogy lehet, hogy 8 teljes évnek kell eltelnie addig, mire teljesen megértik, hogy mit kell tenniük. Közben Jézus Krisztus elismerését is vindikálják maguknak, mint pl. hű és bölcs szolgai kinevezés 1919-ben, isteni név használatának a viselkedés és tanítás általi kiérdemlése 1931-ben, stb.
De tovább mehetünk az évszámokban, mert életmentő jelleget, mint amilyen pl. egy amulett, még 1995-ben is tulajdonítottak neki, még ha csak mellékes megjegyzésként is, de odaszúrta a vezetőtestület az évkönyv háborús történetébe. Nyilvánvalóan azt akarták ezzel szemléltetni, hogy Jehova türelmi idejébe még ez is belefért a lövöldözés és egyéb bűneik tolerálása mellett, holott ez csak a saját felmentő ideológiájuk része. Ha mindez így lenne igaz, ahogy állítja a vezetőtestület, akkor tulajdonképpen bárki más is megkapta volna ezeket a lehetőségeket, hiszen láthatóan semmi különbség nem volt a bibliakutatók és más csoportok között sok tekintetben.
——————
Nem gondolom, hogy az ilyen vagy a korábbi posztokban bemutatott ellentmondások felfedezése a vezetőtestület kommunikációjában bárki figyel is fel rá, szenzáció lenne, hiszen temérdek ilyen jellegű van. Az sokkal érdekesebb, hogy a vezetőtestület már azelőtt tisztában van ezekkel, mielőtt közzétenné bizarr tanításait és magyarázatait. Mégis időről időre megjelenik ilyesmi úgy, hogy nem kap 8 millió tiltakozó vagy legalább kérdő levelet minden egyes vezetőségi tag személyesen. Miközben csodálkozom ezen, egyre csak Rutherfod véleménye viszhangzik a fejemben, ahogyan az írásellenes tanítások folyamatát jellemezte: az a 8 millió személy, akiknek tiltakozniuk kellene ilyesmik ellen, inkább szőröstől, bőröstől benyelik a sátáni filozófiákat. (w1929.01.01. 1.cikk. 20.bek.)
Forrás: vezetőtestület, jw.org
P.J.
Utolsó kommentek