Bűnös tisztánlátók, hűséges tévelygők

Jehova Tanúi semlegességét kardinális kérdésnek próbálja beállítani a vezetőtestület, az igaz vallás, így az Isten előtti helyeselt állapot feltételeként. Pedig a mai napig nem azok Jehova Tanúi és soha nem is voltak. Csak meg kell nézni a jw.org sajtó-menüpontját, ahol a korábban még átkozott ENSZ szakértőit dícsérik, politikai döntésekről mondanak véleményt, kioktatnak politikusokat vagy éppen dörgölőzve próbálják javukra fordítani a velük való kapcsolatot. Ezekre mind találni nem is egy friss példát az említett fórumon. Nem is beszélve a Russell és Rutherford kiadványokról. Mivel mégis ragaszkodnak ahhoz, hogy semlegesnek mutassák magukat, ezért fordulhatnak elő olyan anomáliák, mint a címben megfogalmazott kijelentés, miszerint a szervezetben elkövetett hibákra felhívni a figyelmet, még akkor is bűnös dolognak számít, ha azok bibliailag történetesen nem is csupán hibák, hanem konkrétan vérbűn. Természetesen ez nem a magánvéleményem, a vezetőtestület egy korábbi tagja nyilatkozott így, melyet az Őrtorony változtatás nélkül közölt, tehát a vezetőtestület kollektíve egyetért vele. Sőt ajánlja, tanítja ezt a szemléletmódot.

A vérbűn kifejezés, egyik értelmezése (Éleslátás) szerint gyilkosság (1). Az 1 világháború idején pedig többeknek feltűnt a Bibliakutatók tagjai közül, hogy a háborúval kapcsolatos szervezeti álláspont nem teljesen keresztényi, azaz nem vérbűntől mentes (2). Mit lehet tenni ilyenkor? Mit tehetnek azok a tagok, akik hirtelen rádöbbennek, hogy a békés csoport mely mellett elkötelezték magukat, szervezetileg támogatja a háborús erőfeszítéseket (3), miközben a békés viselkedésről és békés jövőről prédikál. A háborúhoz való hozzáállást és főleg a támogatását részvétellel vagy anyagilag, nem lehet eltéveszteni. A vezetőtestület jól tudja, hogy ebben a kérdésben nem voltak bizonytalanok az első keresztények sem "egy sem"(!) (4). Bibliai és világi források is megerősítik ezt. Az ilyesmitől csak elhatárolódni tud egy lelkiismeretes keresztény. Mi történt azokkal, akik ezt megtették, a lelkiismeretük alapján az 1910-es években? Hogyan ítélte meg akkor és még ma is, a szervezet az ilyen lépést?

Karl Klein a vezetőtestület egykori tagja a következőket mondja erről:

• Tehát voltak akik nem fogták fel a semlegesség kérdését és
• voltak akik világosan láttak ebben a dologban.
  
  
• Akik nem fogták fel a semlegesség kérdését, hanem támogatták a háborút, azok voltak a legkiválóbbak, sőt ők voltak a vezető testvérek,
• akik világosan láttak ebben a dologban, azok voltak a sértődősök (nem vezetők!).
  
  
• Akik nem fogták fel a semlegesség kérdését, azok voltak lojálisak Jehovához,
• akik világosan láttak, ők a szívükben nem teljesen lojálisak.
  
  
• Akik nem fogták fel a semlegesség kérdését (nem látnak tisztán), egymáshoz (emberekhez) lojálisak, nem csapnak le a hibákra és nem használják fel azokat ürügyül arra, hogy elhagyjanak egy olyan csoportot, ami nem fogja fel teljesen Isten követelményeit.
• Akik világosan látnak, azok elhagyják a szervezetet, ami Karl Klein édesanyja és a vezetőtestület szerint is helytelen.

Karl Klein valahogyan meggyőzte magát arról, hogy Isten más szempontok alapján választja ki szolgáit a vég idején és nem a tisztánlátást és jó felfogást részesíti előnyben, hanem inkább ennek ellenkezőjét. Pedig az írói osztály, de különösen az értelmes rabszolga tagjaként tudnia kellene, hogy az értelem és tisztánlátás mennyire elválaszthatatlanok. Még a szervezeti értelmezés is egyértelművé teszi a tisztánlátás elsődleges forrásában, az Éleslátás lexikonban (link). A vezetőtestület pedig, ahelyett, hogy elhatárolódna Karl Klein és édesanyja véleményétől, annak publikálásával nem csak támogatja azt, hanem még Isteni támogatást is tulajdonít neki, hiszen az élettörténetnek azt a címet adta, hogy "Jehova jutalmazóan bánt velem".

Valóban, a háborúban elkövetett vérbűn (ami a vezetőtestület szerint is gyilkosság) mellett félrenézni, csupán jelentéktelen hiba, sőt Isteni jutalmazást érdemlő dolog? Jehova Tanúinak vezetőtestülete azt állítja, hogy a lojalitás próbáját azok állták ki, akik megmaradtak a vérbűnben, de legalábbis annak gyakorlói között, még további 20 éven át, amíg meg nem jelent az Őrtoronyban a helyreigazítás (1939-ben)? Azok pedig, akik már a vérbűn felmerülése pillanatában megdöbbenve (megsértődve) elmenekültek a vérbűnösök közül, ők buktak el ezen a próbán!

Igen, szó szerint ez áll az 1986. 11/1 Őrtorony 14. oldalán.

Karl Klein 1986-ból tekint vissza arra az időre és tudja mi a teljes, és világos értelmezése a keresztény semlegességnek. Ennek tudatában írja minősítő szavait, miszerint aki egy ilyen kérdést mint a semlegesség, nem fog fel teljesen, tisztán, Krisztusi módon, ahogyan az első keresztények, az kiváló keresztény. Sőt a legkiválóbb. És kik közül emelkednek ki ezek a legkiválóbbak? Azok közül, akik ugyan nem voltak vezetők (így kiválók sem), mégis egyszerűen a bibliai lelkiismeretükre támaszkodva világosan láttak ebben a dologban.

De ha félretesszük a fölöslegesen ködösítő kifejezéseket, akkor egyértelmű, hogy aki világosan lát az a helyes, igaz, tiszta álláspont. Aki pedig nem fogja fel teljesen a dolgokat, az hibázik, sőt bűnt követhet el.

Karl Klein döntésében azonban nem az igazság és a hamisság megkülönböztetése dominált, hanem a szimpátia, a "Bibliakutató társai iránt érzett lojalitás", valamint az édesanyja véleménye, aki még csak nem is volt Bibliakutató. Ez az ember Jehova Tanúi világközpontjában, az írói osztály tagja, a szellemi táplálék előállítója, a hitnézetek és bibliaértelmezések elkészítője, a hű és bölcs szolga tagja, képviselője volt. Akik pedig leírják élettörténetét és cenzúrázatlanul bennehagyják azt, amit az első keresztények is világosan láttak volna, az Isten prófétája pedig már 3000 éve elítélt, ők a vezetőtestület, kinek útmutatását “akkor is követni kell, ha az ésszerűtlen” (6), akár a semlegesség megszegése árán, sőt akár a vérbűnbe is, ahogyan a fenti példa bemutatja.

Ezek után a próféta szavait értelmezze kiki saját belátása szerint, még a legújabb Új világ fordításból sem lesz nehéz:

Forrás: vezetőtestület, jw.org 
w1947.06.01.173.o. Határozat (angol)
w1955.05.01.267.o. (angol)

P.J.