Nahát, ilyen rémtörténeteket már én is hallottam, de még személyesen sohasem éltem át pedig teljes idejü szolgaként legalább hat gyülekezetben szolgaltam és elég sok hírnökkel voltam szolgálatba, nemcsak a saját gyülikböl. Az biztos, hogy egy ilyet nem hagytam volna szó nélkül, nálunk legalábbis mindig az volt az elsö a gyerekeknél, hogy a szüleid itthon vannak? De hat abszolút nem csodálkoznék egy ilyenen se, sajnos a bigottság hajlamos rávenni az embereket szemtelen dolgokra.

Nekem kb. 13 éves koromtól volt a feladatom, hogy hétvégén a családi ebéd közben elhajtsam JT-ket. - Ezeknek mikor van ebédidő? - Rögtön nyomták szöveget, térítőset, kutyaugatás se zavarta őket... Nem sokat beszéltünk vallásról családban, apám tömören leszektázta őket. Most elég szemét leszek: Nekem már akkor feltűnt az illusztrációnál, hogy milyen gyermeteg egy vallás ez. Kisgyerekek oroszlánokkal játszadoznak, persze, ki az a hülye aki ezeket bevesz? Ya, bocs :D...

Értehető az agresszív reagálásod, de mivel megütötted az egyik idős személyt (ha jól vettem ki), így sokat nem lehet tenni, mert még téged hurcolnának meg. Főleg, ha CCTV felvétel is készült az esetről.
Ha nem így történt volna, akkor felszólíthattad volna őket, hogy mondják meg nevüket és feljelentést kezdeményezhettél volna ellenük, mivel a kiskorú gyermek vallásos nevelését a szülő beleegyezése nélkül kisérelték meg. Ezt a Tanúk nagyon komolyan veszik saját magukra vonatkoztatva, de mások felé már nem mutatják ugyanazt a tiszteletet, amit ők elvárnak.
A társulati útmutatók szerint nem lehet kiskorú gyermeknek prédikálni, és ha egy gyerek nyit ajtót, akkor kérni kell a szüleit. Tanulmányozás is úgy folytatható egy gyerekkel, ha a szülő beleegyezik. Tehát az idős Tanúk valószínűleg szembementek a társulati tanácsokkal (melyet többek között azért is írtak le, hogy mentsék a seggüket a világi hatóságoknál....), amúgy meg ha ilyen gond adódik, akkor arra hívatkoznak, hogy az illető prádikáló saját felelőssége (ami részben igaz).
Ezért ilyen esetben érdemes elkérni az illető nevét - ha már a gyerkeddel beszélget, akkor jogod van tudni, hogy ki ő és mit akar - és feljelnetést tenni a rendőrségen kiskorú zaklatása végett. Nem kell sajnálgatni, hogy idős, meg nem tudja, meg hasonlók, mert a gyerekbe félelmeket ültetett el, és ő sem érzett semmilyen sajnálatot a másik iránt. A szülőnek a gyereke nyilván fontosabb, mint az idős agymenése.
Tudom, ez bíbelődés, de még mindig jobb, mint negatív érzelmeket dédelgetni magunkban (mert azért az ilyen tapasztalat okoz olyasmit)- melyek aztán az adott vallás más ártatlan tagjai felé irányulhatnak akár előítélet formájában -, legalább érzi az ember, hogy valamit tett. Ha sok ilyen feljelentés érkezne, akkor a hatóságok is kénytelenek lennének kivizsgálni az eseteket, de így nem teszik, mert nem léphetnek anélkül.
A JT vallásszervezetet is fel lehet jelenteni, hogy a hívek gyerekeket zaklatnak a szülő tudta nélkül, de ők valószínűleg a már említett dolgok miatt nem tesznek majd semmit, csak rámutatnak a szövegeikre, és a hírnökre hárítják a felelősségetés azt mondják, hogy miért nem éltél a törvényadta jogaiddal.
Sajnos ez a dolog így működik.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz tapasztalatot kellett átélned. Azért nem minden JT ilyen bunkó.

@KMZ_hyperion:
Hát mifelénk,az volt kialakulva még a legelején,hogy bizony beszélni kell a gyerekkel mert ő is 'veszélyben van' ha jő armageddon ....
Még kialakult gyakorlat is volt mit tehetnénk ha gyerek nyit ajtót a lakótelepen mondjuk.(És nem csak annyiból állt,hogy a szüleid itthon vannak?) Ha nem is voltak otthon mindenképpen beszélgettünk velük!

Ennél durvább is történt mifelénk,no persze tudom ezek csak kizárólag helyi esetek. :)

Abszolut nem vagyok JT szimpatizáns, de az író onmagát minosíti: egy primitív(hadd ne írjam ide, micsoda...)

@bornagain: JT-ket nyugodtan lehet ütni: 1. hátha észhez térnek 2. Még örülnek is neki mert jaj üldözték és Jézus útjára lépett! :D 3. Igenis a szövegeikkel nagyobb kárt tudnak okozni mint más egy pofonnal!!! Fight!!!

@bornagain: Én nem minősíteném őt, bár nem értek egyet az erőszakkal főleg védtelen emberekel szemben (azért az időseknek is megvan a maguk története...).
Nagyon fontos lenne a nyilvánosság tájékoztatása arról, hogy mit TEHETNEK a szekták agresszív tagjaival szemben. A tehetetlenség érzése igen erős tud ám lenni, főleg ha már előtte is rossz tapasztalatai voltak, ahogy írta.
A békés egymásmellett élés elérésében mindenkinek van feladata. Akik Jtk voltunk, tudjuk, hogy mennyit szenvedtünk az erőszakos fanatikus tagoktól, akiknek mindegy mit mondtak, ők mentek a maguk feje után és hintették az Igét. Az más kérdés, hogy a szekta fő bázisát (és anyagi támogatását) képezhetik az ilyen személyek, így annyira nem igyekeznek őket kilökni, míg másokat simán kiraknak ilyen olyan indokokkal. Az ilyen "nyuggerek"-nek sok idejük van, kellőképpen fanatikusak, szóval, amíg bírnak, mennek és kopogtatnak (nos, inkább menjen, mint otthon üljön a depibe és esetleg az öngyilkosságot fontolgassa...). Sajnos nem sok tekintettel vannak másokra, meg emberi jogokra meg hasonlókra, mert ők még esetleg a háborúban vagy elnyomó rendszerek uralma alatt nőttek fel, melyben ezek a dolgok nevetségesnek hangzanak és nekik így normális. A szekták pedig nem arról ismertek, hogy a személy integrációját segítség elő (mert az lenne elvileg a vallás), így nem foglalkoznak ezzel a résszel, csak 'nyomatják az igazságot'.
Efelett lehet ítélkezni, de nem érdemes. Léteznek demokratikus módszerek, amivel valaki lépéseket tehet a családja védelmében, mert mindenki csak addig gyakorolhatja vallás és lelkiismereti szabadságát, amíg azt nem mások kárára teszi.

A fárasztó nyuggerekkel kapcsolatban pedig a gyülekezeten belüli hírnököknek van tennivalójuk. Én úttörőként azt csináltam, hogy amikor egy ilyen "lakásbaberohanós" nénivel prédikáltam, hátulról átöleltem, és egyszerűen nem engedtem, hogy berohanjon (magyarul megragadtam a grabancát). A másik lehetőség az lett volna, hogy nem megyek vele prédikálni, így ezt a köztes megoldást találtam, miután felismertem, hogy teljesen mindegy hányszor mondom el neki, hogy nem megyünk be a lakásba csak azért, mert kinyitották az ajtót. Amikor beszélgettem vel, elmondta, hogy azért van agysérülése, mert a hitetlen férje szétverte a fejét, és azért nem hagyta ott, mert a vének "bibliai" tanácsa szerint nem válóok, ha a férje nem parázna. Nos, erre mit lehet mondani? Valahol, ő ezért a hitért beáldozta magát, és most azt vegyem el tőle, hogy megtagadom a vele való prédikálást (egyedül nem tudott menni)? Persze az ő személyes problémája miatt nem károsulhat a másik ember sem.
Nem olyan egyszerű dolog ez.

@kingdom: Érdekes, pedig ahogy már írták is, nem és az útmutatás...Márpedig az szent és sérthetetlen:)))

Na persze nem az. Melyik tájegységen voltál prédikátor?

@Niro: Jajj te, azért ne szíts már eröszak lázadást.:)) Aztán meg jön a sok cikk, hogy öket mennyire üldözik, és csak még jobban belehevülnek a dolgokba.

@KMZ_hyperion: Én úgy veszem észre ők üldöznek mindenki mást. Én betiltanám a csengetgetést meg utcai hülyítésüket, minden vallásnak. Aki Istenre kíváncsi, majd odatalál úgy is (persze nem hozzájuk), ezek meg mindenhol rémisztgetik a jó népet Armageddonnal, ez szerintem kimeríti a közveszélyes fenyegetést. Ezek terroristák!

@KMZ_hyperion:

Kiskunfélegyházán,...a 90-es évek legelején kezdtem...tartott 2012-ig :)

@kingdom: Most hogy írod, valami rémlik, hogy volt ilyen tanács is. Ez le volt írva valahova, mármint társulati kiadványba, vagy kir.szolgálatiban? Ha igen, megmondanád melyikben?

@karalabe4:
Úgy emlékszem volt valami Km cikk is erről,de hogy melyik évfolyam melyik száma nem tudom,...valami olyasmi volt a címe/témája,hogy legyen kedves előttünk a gyermekek élete is,ha nem is ez volt a címe, a fő téma biztosan ez volt,....szóval nem légből kapott a dolog.Aztán,hogy az abban lévőket ki hogyan értelmezte,alkalmazta az megint más dolog.

@kingdom: Arra emlékszem, hogy a kiskorú gyerekekkel csak szülői beleegyezéssel lehet tanulni. De az is rémlik, amit te mondasz, hogy volt valami utalás arra, hogy a gyermekeket se hagyjuk ki. Utánajárok, hátha megtalálom valahol, de ha kir.szolg-ban volt benne, akkor az a library-ban nem lesz meg.
Ha valaki az olvasók közül tud erről valamit, kérem írjon nekem.

Az író egy barom. ;)

Hadd ne higgyem el, hogy a nénikék odarakták az ajtóba a lábukat, mert ezt egyszer valamelyik okos kitalálta, azóta meg mindenki ezt hajkurássza.

Hadd ne higgyem el, hogy egy 10 éves kislány napokig fél két őrült öreg miatt, pláne hogy nem mondanak olyat, ami erre indítaná.

Jehova Tanúit nem bántani kell, hanem felnyitni a szemüket. De ezt csak tisztelettel és kedvességgel lehet, nem ilyen megnyilatkozásokkal. Észérvek kellenének!

Hát én megkérdezném a gyereket is, hogy ő mekkorát kapott a bevásárlószatyorral, amikor nem ette meg a spenótot időre, mert az "anyus" mentalitásából vannak elképzeléseim. Aztán megkérdezhetném a valós sztoriról a két "idióta öreget" akik nem ütöttek vissza egy marha nagyot, hanem illedelmesen tovább álltak. Meg tulajdonképpen a többi szemtanú véleménye is érdekes lehet a dolog megítélésében. Nem azért, mert nem hiszek egy "anyusnak", csak hát kíváncsi emberenek születtem.

@Ismeretlen Név: Kb. húsz éve a közvetlen szomszédunkban történt meg tudomásom szerint először és utoljára a sztori, miszerint a lábukat a küsznek szorították a tanúk! A szomszédom (panel) rögtön jött hozzánk és panaszolta, hogy milyenek vagyunk, mert ismert bennünket.
Én rögtön szóltam is nekik, mármint az erőszakosaknak, hogy ez nem megoldás, amit el is fogadtak.
Az akkori körzetfelfigyázónak meg is jegyeztem a dolgot, ami azóta bejárta az egész országot, mint városi legenda és mindenki arról ír, hogy ez vele történt meg!
Ezzel kár érvelgetni a tanúk ellen, mert ez nem volt soha hivatalos eszköz, sőt mindig ez ellen kapott mindenki tanácsot a kiadványokban!
Az, hogy vannak vallási fanatikusok és erőszakosak, az nem jellemző!
Régen volt egy idősebb nő, aki képes volt kilopni az emberek táskájából az igazolványukat, hogy meg tudja őt látogatni, aztán ha valakinek ez nem tetszett, a város közepén ordította, hogy olyan lesz a föld színén, mint a ganéj és a madarak fogják a máját csipegetni!
Hülyék mindenütt vannak, de én sem ezekhez hasonlítanám a tanúk többségét!

Örülök, hogy ezzel a történettel kapcsolatosan is a kommentelők objektív vélemények kifejtésére törekednek. Én is! Ne haragudjon meg anyus, ha bizonyos pontokon kétségbe vonom a szavait. Nincs valóságszaga a leírtaknak. Úgy volna kerek a történet, hogy hallgattassék meg a másik fél alapon ők is elmondanák mi történt. Itt ezen a blogon a megfigyelésem szerint sokkal inkább az Őrtorony Zrt. tisztességtelen gyakorlatai ellen emelik fel szavukat a volt tanúk és mások, minthogy a sok egyszerű félrevezetett Jehova tanúja ellen keljenek haragra. És még egy dolog, tisztelt anyus: szerintem emberi méltóságot sért, ha ennek az egyháznak a tagjait jehovák kifejezéssel illeti bárki is! Ezzel a mondatommal nem a társulatot védem, de a sok egyszerű, naív, megtévesztett, anyagilag megsarcolt embereket nem szabad egy kalap alá venni az Őrtorony Zrt.-vel! Ezen gondolkodjon el, tisztelt anyus!

Még én sem találkoztam eddig ilyen agressziv jt -vel.Mindig kedvesek!A legdurvább eddig az itteni kaméleon terminátor volt ,de ő is egyedi eset !

Sziasztok Kedves Fórumozók!

Nagyon régóta olvaslak benneteket, történeteket és kommenteket, mint ahogy a felhasználónevem is mutatja, óriási szükségem is volt erre, hogy tapasztalatokat gyűjtsek, mint friss tanulmányozó Jehova Tanúival. Három nagyon kedves személlyel annak idején fel is vettem a kapcsolatot, nagyon sokat segítettek nekem, amit természetesen akkori leveleimben meg is köszöntem. Ez volt a bemutatkozásom egy darabja :)

És akkor rátérnek arra, amiért igazából újra regisztráltam magam, (szegénységi bizonyítványom, hogy bár nagyon régóta napi olvasótok vagyok, annak idején a felhasználónevemet és jelszavamat nem jegyeztem meg )ez a történet az, amihez én is hozzá tudok szólni érdemben.

Egészen meglepődve olvastam anyus történetét, mert én ilyet Tanúkkal nem tapasztaltam, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem lehet a története valós. Én egy évvel ezelőtt, szeptemberben kezdtem meg a tanulmányozást velük. Hetente 1x, ahogy ez lenni szokott. Elég sok Tanúval ismerkedtem meg ez idő alatt, tanulmányozásvezetőm mellett általában váltották egymást a hölgyek, magyarázatként, ha én nem megyek a gyülekezetben, akkor a gyülekezet jön hozzám.

Abban a fél évben, ameddig a tanulmányozásom tartott, csupa-csupa kedvességet tapasztaltam meg a részükről, bátran állíthatom, erőszakot nem tapasztaltam, gondolok itt arra, hogy a gyülekezetbe sem hívtak örökösen és megállás nélkül, nem szajkózták, hogy menjek , természetesen említést tettek, de nem voltak erőszakosak, nem forgott vérben a szemük, mert azt mondtam, erre még nem állok készen.

Másik otthonunkban még nem voltam tanulmányozó, azonban oda is kopogtak be Tanúk, kérték, egy szórólapot, amin egy bibliai vers szerepelt, otthagyhassanak. Egyáltalán nem voltak erőszakosak mikor visszajöttek, hogyan döntöttem, érdekel-e. Annyit mondtam, hogy köszönöm, elhatárolódunk és illedelmesen elköszönve távoztak. Tehát akkori időből sem tapasztaltam meg részükről a vérben forgó szemeket, amiket anyusnak tapasztalnia kellett.

Van egy gyermekem, 9 éves, pont annyi, mint anyus leírt a saját gyermekéről.

Volt, hogy tanulmányozott velünk, ha éppen kimaradt nátha miatt az iskolából és bevallom, a halállal is foglalkoztunk, hiszen foglalkozni is kell véleményem szerint az elmúlásról, lévén, egy ekkora korú gyereket már fel lehet lélekben finomat készíteni erre, sőt, kell is, de ez csak az én magán véleményem, nem vagyunk egyformák. Az én gyermekemet nem viselték meg a halállal kapcsolatos információk, arra szeretnék itt utalni, hogy ezt sem tették erőszakosan, sőt, ez a téma a Tanúkkal nem úgy történt, hogy a legelső találkozáskor már feltették számára a kérdést: tudod-e, mi van a halál után?

Szerencsére én az elmúlt időszakban semmiféle erőszakosságot nem tapasztaltam meg, így tehát erre utalóan sincsenek rossz gondolataim Jehova Tanúit illetően, sőt! Olyan nagyon szívesen megpróbálnék nekik segíteni annak felismerésében, hogy nem a megfelelő helyen keresik Istent, de én ehhez nagyon picike porszem vagyok.

Még szeretném megosztani a tanulmányozásom befejezésével járó észrevételemet. Itt sem történt erőszakoskodás. Inkább eltávolodás tőlem és a családomtól. Mikor összegyűjtve a bátorságomat megírtam a levelemet - mert személyesen nagyon gyenge lettem volna, iszonyatosan féltem attól, hogy mondandómmal megbántom tanulmányozásvezetőmet - , már postafordultával kaptam a megerősítést, hogy megért engem , Jehova kísérjen utamon , de semmiféle erőszakoskodás nem volt.

Természetesen az elmúlt hónapokban már azok a Tanúk is, akikkel megismerkedtem, teljesen simán elmennek mellettem köszönés nélkül, azaz, ha én nem köszönök, ők úgy tesznek, mintha nem ismernének meg. De ők sem jöttek oda erőszakoskodni és vérben forgó szemekkel a tudtomra adni, hogy Sátán befolyása alatt állok ...Sok észrevételem van még ezzel kapcsolatosan, de nem szeretnék túl hosszúra nyúlni!!!

Köszönöm a lehetőséget, hogy fenti sorokat megoszthattam!!

@Volt tanulmányozó: Örülök hogy nem tudtak meggyőzni a hazug tanításaikkal!!

@ORION: A sok-sok hasznos információ birtokában most már én is tiszta szívből örülök, hogy időben rájöttem arra, ez nem az a hely, amit én keresek. Isten segített abban, hogy egy olyan témánál tudjam befejezni a tanulmányozást, (vérkérdés) amire hivatkozva nem tudnak "belém kötni" és megértsék, miért nem tudom a tanulmányozást folytatni és ezt meg tudtam tenni anélkül, hogy lehajtott fejjel kelljen elsunnyognom, egy "már nem akarok tanulmányozni" mondattal, hiszen alapos okom volt arra, hogy véget vessek a Tanúkkal folytatott tanulmányozásnak. Így egyfajta tisztességes kapcsolat megmaradhatott tanulmányozásvezetőmmel és kedves családjával, bármikor találkozunk, szemlesütés nélkül köszönhetek. Más kérdés, hogy ők már kerülnek bennünket, mi részünkről akkor sincs harag, sőt, barátságunkról is biztosítottam őket, természetesen valahol a szívem mélyén biztos voltam abban, hogy távolodni fognak, hiszen világiakkal Jehova Tanúi nem barátkozhatnak.

Én 10 éves voltam, mikor Jehova Tanúi megmutatták nekem Isten nevét a Bibliából, és én tanulmányozni akartam!
Saját magamból kiindulva én ha gyerekkel találkoztam, nyilván először a szüleit kerestem, de egy Mindörökké füzetet simán odaadtam egy gyereknek is.
Főleg manapság vannak korán érő gyerekek, akik igenis komolyan érdeklődnek Isten iránt. Nekem is a napokban lesz 10 éves a fiam és bizony már kialakult véleménye van dolgokról.
A lényeg, hogy én nem feltétlen vagyok ellene annak, hogy gyerekekkel beszéljünk Bibliai témákról.
Halál.
Ez is családonként változhat. Én a halált az élet -még- természetes velejárójaként kezelve neveltem a gyereket. 3 évesen ott volt a dédije temetésén. És beszélünk arról is, hogy mi lesz ha a szülei meghalnak, stb.
Ma méginkább illékony az élet mint régebben. Miért álljon szerencsétlen gyerek meglepetten és tanácstalanul ha szembekerül a halál kérdésével bármilyen okból? Az én fiam nem fél és kétségbe sincs esve és soha nem is volt a témát illetően.
Isten is a legkisebbtől a legöregebbig MINDENKINEK egyszerre adta az útmutatást. Nyíltan, egyenesen, őszintén.

@teremtett ember: Olvasd a gyakorikérdésekponthun az eseteket, ritka, de tényleg vannak undorító JT-k. Miért ne lennének?

@Volt tanulmányozó: Egyet értek veled .Ők nem a Krisztust prédikálják!!!Hívő embernek nincs keresnivalója abban a szektában!!!

@karalabe4: az indexben csak erre a km-re utalnak: km 89/1 3-4, de lehetett későbbiben is szó róla.

@KMZ_hyperion:
Köszi, hogy megnézted. Nekem későbbi is rémlik, de az emlékeim elég homályosak.

@karalabe4:

Kurva jókat írtál! Senki ne haragudjon a szóért, de ezek előtt fejet kell hajtani!

Sziasztok.
Napok óta olvasok a blogon. Kedves "fentartó(K), hálás vagyok, amiért van hová fordulnom, ha a szokásostól kissé gyengébbnek érzem magam, amikor a szervezet és Tanuk....(melyek a családom) nyomását már nem tudom határozottan könnyedén kezelni a mindennapi életünkben.Vannak periódusok amikor lelkileg padlón vagyok, mert elkerülhetetlen a kapcsolat, de a folyton megfelelés,ki mit tesz meg és tart tiszteletben....gyakran érzem úgy,csapdában vagyok a gyermekeimmel.
Máskor pedig szívesen váltok szót kedves, intelligens JT-val, amit a családtagjaimmal nem szívesen teszek, mert egy bizonyos pont után, igen sértő módon reagálnak. (két éve szinte én voltam a sátán maga, amikor is az őrtrorony buktatóiról beszéltem, ill. hogy azért nem szeretnék újra tanulmányozni mert ez a szervezet nem az aminek eladja magát.Szívem mélyén érzem hogy szükségem van szellemi "táplálékra, de nem erre. A fent olvasott alapján döntöttem e néhány sor írásáról, mert a gyermekeim is elszenvedik sajnos, s én, az anyu, meg a két gyerkőc, hat szem között szoktuk megbeszélni, hogy miért nem szabad hogy "fájjon a sok elvárás, hogy belerondítanak a szokásainkba melyek már így is alig vannak...ám mégis amikor elérkezik az emlékünnep, nekünk szépen felöltözve, mosolyogva részt kell vennünk, mert tiszteletben kell tartanunk az ő hitbéli nézetüket hovatartozásukat. Nem korrekt.
Köszönöm hogy itt lehetek!

@haj_nal_ka: Kedves haj_nal_ka! Isten hozott a blogon! A cikkekhez jó olvasást, a családhoz sok erőt és türelmet kívánok. Eljöhet még annak az ideje, hogy nekik is megnyílik a szemük, de ehhez szükség lehet olyan alkalmas pillanatokra, amik ritkán adódnak. A lényeg az, hogy a ti életetekben amennyire lehetséges békesség legyen! Áldjon meg titeket az Úr! :-)

@Columba:
Köszönöm, igazán kedves vagy.
Hogy megnyílik-e a szemük?...nem tudom.
Annyi biztossá vált hogy én nem szeretnék többé olyan jellegű beszélgetést folytatni velük, amelyek ezen a szinten sérthetik mindkét fél identitását, mert ez rendkívül káros.
Valamint mivel többször hallottam arra tett utalásokat felőlük, hogy ha nem tartoznának Jehova szervezetébe, akkor elveszettek lennének, és nem tudnák megállni helyüket a világban -úgy érzem nincs jogom elvenni ami számukra a minden, a reménység!
:) Remélem lesz türelem, erő, és a tolerancia, s hiszem hogy ezen tényezők segítenek, azért ez mégis csak egy család :)
Ahogy ma is olvastam- tájékozódtam...arra az álláspontra jutottam, hogy a mi helyzetünkön úgy tudnék változtatni, kellemesebbé tenni, ha a saját gondolkodásmódunkat és életvitelünket egyértelművé teszem s kérem hogy tartsák tiszteletben, ahogyan azt mi is tesszük.
Minden jót kívánok :)

@haj_nal_ka: Igen, ők most teljesen a szervezet irányítása alatt állnak... Én arra gondoltam csak, ha valaha "kérdések", vagy "kételyek" merülnének fel bennük. Akkor lehetne esetleg óvatosan beszélgetni velük. Addig csak egymás kölcsönös tiszteletben tartása segíthet valóban.

Amíg valaki gyermek, addig tele van kérdésekkel. Aztán így, vagy úgy, de felnőtt korára az emberek egy jelentős része már nem kérdez, sőt ilyenek talán fel sem merülnek bennük, már csak "válaszaik" vannak. Hogyan jutnak el idáig?
Nyitott elmével a világ mindig sokkal érdekesebb és színesebb hely, de legfőképpen sokkal elviselhetőbb. Azoknak jó, akik egész életükben képesek megtartani valamit a gyermeki rácsodálkozásból... :-)))

@Columba: Igen :)
Valahogy úgy érzem, ebben az értelemben én sem vagyok gyermek irántuk. Nincsenek saját tapasztalatok, nincsen sajnos tájékozottság a kezükben, saját gondolataik, s úgy vélem szívükben, csupán a kiadványok nyomasztó válaszai újra és újra.
Tudod... én annak örülnék ha a bibliát vennék elő beszélgetéseink alkalmával, de sajnos ehelyett tele vagyok kiadványokkal, melyeket már nem olvasok. Nem tudom mit is kezdhetnék velük, mert szívem szerint tiszteletteljesen visszaadnám,ám az a vég lenne, végleges szakadás...de nem vagyok hajlandó kidobni azt, ami másnak értékes.
Egyenlőre.. azt el tudtam mondani hogy nem szeretnék több kiadványt, mert ezeket sem olvasom....ezt a döntésem elfogadták.

Gyermeki kérdéseimre :)... keresem a válaszokat,(másutt) bibliai kérdésekre...remélem megtalálom, s igazi lelki békesség lesz körünkben :)

@Columba:
Vajon miként induljon útnak az ember, hogy megtalálja a maga egyetemes örök igazságát, békéjét?
Már oly sok minden kavarog bennem annyi éven át hallgattam az instrukciókat hogy már-már azon kapom magam, amint az én gondolataimba is kavarognak, jól beágyazódtak.
Már alig van bensőséges kapcsolat önmagammal, még kevésbé a Teremtő Istennel!

@haj_nal_ka: Feltettél egy nagy kérdést. :-) Igyekszem óvatosan válaszolni, hiszen ennek a blognak nem lehet célja, hogy egy kötött világképet hirdessen.

A kilépett Tanúk egy jelentős része továbbra is megmarad a Bibliába vetett hit mellett különböző keresztény felekezetekben, vagy szabad keresztényekként. Bizonyos szempontból az Őrtorony legnagyobb csapdája az, hogy jó néhány alapvető dologban "szerintünk is" igazuk van, azonban a tagok egy olyan káros szellemi kapcsolatban vannak a szervezetükkel, hogy az gyakorlatilag a "Megváltó" helyére lép. Mikor azután ebből az állapotból felébrednek a Tanúk, akkor nagy nehézséget jelenthet, hogy mitől is kellene megszabadulniuk, illetve mit tudnak megtartani, kimenteni abból, amit magukkal hoztak a külvilágba. Ehhez a nem is olyan egyszerű problémához szeretne egy kis segítséget nyújtani az alábbi néhány cikkünk, amelyek olvasása során talán te is új támpontokat találhatsz magadnak. :-)))

jehovatanui.blog.hu/tags/h%3Aj%C3%B3_de_ha_nem_ez_az_igaz_vall%C3%A1s_akkor_melyik

jehovatanui.blog.hu/2014/09/22/edmund_c_gruss_elhagytuk_jehova_tanuit_szemelyes_bizonysagtetelek_1_resz

@Volt tanulmányozó: :) Nagyon hasonló a régi "cipőnk :)
Bizonyos tekintetben mégis más, mert én drága M nénivel ma is nagyin jó kapcsolatot ápolok, s mindig elmondja újra, milyen ígéretes tanulmányoró voltam, és nagy szeretettel vár ma is. Hát ezek az emberek azok, ki miatt a szívem zokog.
Csupaszív szeretet és ami nagyon fontos, korához képest hihetetlenül nyitott, és nem félt sohasem végighallgatni korábbi élettapasztalataimat, bármi is legyen az.
Ők azok, akik hósszú évekig égve tartották szívemben a lámpás fényét hogy visszataláljak :)

@Columba: :)
Igazán kedves vagy, köszönöm neked!

Megleptél...igen...tökéletesen ezt élem meg, pedig sosem voltam keresztény.

Köszönöm neked az ajánlást!

@haj_nal_ka:
"Ahogy ma is olvastam- tájékozódtam...arra az álláspontra jutottam, hogy a mi helyzetünkön úgy tudnék változtatni, kellemesebbé tenni, ha a saját gondolkodásmódunkat és életvitelünket egyértelművé teszem s kérem hogy tartsák tiszteletben, ahogyan azt mi is tesszük."

Talán ezzel foglaltad össze a kényeget legjobban. Akárhogyan is döntsél a vallással kapcsolatosan, annak mindenféleképpen a te döntésednek kell lennie, nem pedig egy kényszer hatása alatt hozott "jól van már hagyjatok békén" vagy "olyan kedves emberektől csak helyes dolgok jöhetnek" típusú megoldásnak.

@Columba: "Amíg valaki gyermek, addig tele van kérdésekkel. Aztán így, vagy úgy, de felnőtt korára az emberek egy jelentős része már nem kérdez, sőt ilyenek talán fel sem merülnek bennük, már csak "válaszaik" vannak. Hogyan jutnak el idáig?"

Ebben segíthetnek nekik a vének. Ha valaki keresztülmegy valami kőkemény teokratikus "pásztorkodáson". akkor újból 'kereső-üzemmódba' kerülhet, és újból lesznek kérdései.

@karalabe4:
Köszönöm írásod :)
Nagyon nehéz elkülöníteni az érzelmeket egyeltalán ömnagukban is,- példaként miért kötődöm annyra, amikor oly sok fájdalommal jár az én "két út közötti életem- másrészt a személyes érzelmi kötődéseket elkülöníteni a megfelelő szempontból megvizsgált tényekkel szemben.
:) Igen, bekapcsolt...a kereső üzemmód :) remélem csupán hogy kellő objektivitással fogom ezt tenni.
Valahol persze a lelke mélyén az embernek vannak bizonyos támpontjai...így nekem is, ám mégis biztonságot ad ha másutt is rátalálunk bizonyos gondolatokkal melyekkel tökéletesen azonosulunk.
Egyenlőre viszont úgy érzem semmilyen szervezethez, közösséghez nem szeretnék tartozni...:))) Ez vicces, mert itt vagyok:) Szóval csak annyit: Köszönöm nektek:)

@haj_nal_ka:
A lelke mélyén mindenkinek vannak támpontjai, csak a kérdés az, hogy hogy juthat oda az ember. A szekta maszkokat kínál, melyek bizonyos védelmet nyújthatnak az egyén számára, hogy megvédjék őt a valóságtól. Mégpedig a saját valóságától.
Ezt nem szabad alábecsülni.
Ha valaki úgy dönt, hogy nincs szüksége ezekre és elkezdi eltávolítani azokat, akkor elkerülhetetlen, hogy kapcsolatba kerüljön önmagával, ami nem mindig lehet kellemes dolog. Kétélű fegyver ez, mert a maszk alatt szenvedhet a lélek a szabadság hiányától. Viszont képes-e, akarja-e felvállalni az önállósággal, szabad döntésekkel együtt járó "fájdalmakat"? Lehet, egyesek éppen ebbe rokkannának bele...
Ezért a maszkok eltávolítása kizárólag saját felelősségre történhet! Ezért ha szektás rokonságunk van, akkor nem árt ezt felmérni náluk, hogy mennyire van nekik belső igényük arra, hogy szembenézzenek dolgokkal. A másik oldalról megközelítve, viszont nem feladatunk senki illúzióját fenntartani, főleg nem olyan áron, hogy az a mi és saját családunk rovására menjen.

@karalabe4:
Köszönöm soraid.
Nem vagyok felkészülve, ők pedig semmire sem nyitottak ebben a csúnya, idegen VILÁGBAN!

@haj_nal_ka:

Üdvözöllek!

Szívből örülök, hogy Neked megmaradt a jó kapcsolatod M. nénivel, én ezt már nem mondhatom el sajnos a volt tanulmányozás vezetőmről és nem árulok el titkot, hogy ez a kapcsolat nem végettem szakadt.

A tanulmányozás visszamondása után még gyermekeink egy iskolába jártak, így volt lehetőségünk összefutni, illetőleg a folyóiratokat is mindig hó elején megkaptam, én is minden esetben biztosítva voltam arról, hogy az ajtajuk nyitva áll előttem és érdekes, amit írsz, mert nekem is azt mondta, ígéretes tanulmányozó voltam, de természetesen megérti döntésemet, hiszen tudja, ki áll a háttérben...

Most már ez nincs így, mi iskolát váltottunk és így a találkozások is elmaradtak, mára pedig már be sem csengetnek, hanem helyette a postaládába bedobják nekem a folyóiratokat. (pedig erről azt mondták annak idején, hogy ezt nem teszik, mert ők nem postások)

Sajnos bekövetkezett, amire számítottam és mivel nincs meg a napi kontakt az iskola révén, így többé nem látják értelmét velem kapcsolatba lépni.

Én ma is úgy gondolom, hogy az ajtóm nyitva áll volt tanulmányozásvezetőm és kedves családja előtt, de tudom, többet nem fognak minket meglátogatni, azóta egy érdeklődő email, vagy sms sem jött, én pedig általuk tudom, világiakkal nem barátkozhatnak,így szomorú szívvel veszem ezt tudomásul és nem zavarom őket , pedig oly szívesen írnék és érdeklődnék, hogy létük felül.

Kedves @Volt tanulmányozó:
Szomorú szívvel olvasom soraid.
Számomra az szűrődik le mindebből, hogy a további kapcsolattartás is mint oly sok minden más JT-nak hozzáállását bizonyos élethelyzetekhez, az egyén is meghatározza.
Sohasem hallottam arról hogy világiakkal nem barátkozhatnak, csupán azt hogy nagy körültekintéssel tegyék.
Ez az idős hölgy méllyen a szívemben maradt...nagyonsok élettapasztalattal, rengeteg áldozattal, teljes erőbedobással úttörösködik, csodálatos energikus fiatalos és nyitott...meggyőződése mélyen a szívében gyökerezik.
Gyermekeimhez is mindíg nagy gondossággal beszél, s a döntéseimet elfogadta, de amikor "megleptem őt az összejövetelen való részvétemmel, szinte sugárzott az örömtől.

Soha sem véltem felfedezni szavaiban, gondolataiban sem bizonytalanságot, sem csalárdságot.

Kívánom neked hogy az életed legyen tele szeretettel, s úgy éld, ahogyan az szívedből szeretnéd! :)

@haj_nal_ka:
Hello,
Gyerekeknél talán fontos, hogy mindig meghallgasd
őket, sose utasítsd el őket.
mindig legyen kihez fordulniuk, mert az érzelmi
kötelék erősebb lehet a logikai érvelésnél is.
A szervezet inkább logikailag érvel, bár próbál az érzelmekre és lelkiismeretre is hatni.
Persze azt megteheted, hogy érvelsz nekik, olyan kérdéseket teszel fel, amire a gyerekek már nem tudnak válaszolni.
Nyilván akkor megkérdezik másoktól hogy mi lehet a válasz, de egy idő után ha elég kérdést kapnak, rájöhetnek, hogy a gyülekezetben se mindenki olyan okos.

@haj_nal_ka:

Két kedves ismerősöm által írott cikkből idéznék néhány gondolatot, ami szerintem nagyon ideillik:

"Ki-ki döntse el maga, hogy melyik esetben mit alkalmaz:

1. Dönthetsz úgy, hogy a “fű alatt” éled a magad életét, gondolod a magad gondolatait, kifelé pedig maradsz a megszokottnál. Nem vállalod fel, hogy őszintén az legyél, aki vagy. Ez rengeteg energiát emészt fel, fárasztó. De ez is egy választás.
2. Vagy ott maradsz, ahol már nem akarsz lenni, maradsz a régi állapotokban, megszokásokban, mert a potenciális veszteség lehetősége veszélyesebbnek tűnik a saját fejlődésednél. Mellesleg, nem lehetsz biztos benne, hogy a veszteség meg fog történni, lehet, hogy pont ellenkezőleg.
3. Azaz azt is választhatod, hogy önmagad leszel. Elmondod, vállalod amit gondolsz, érzel, persze lehetőleg a másik számára emészthető formában. Ehhez persze magadon is dolgoznod kell – nem egy tanfolyamon, hanem folyamatosan, minden eszközzel, ami a rendelkezésedre áll. És akkor lehet, hogy az őszinteséged és önazonosságod, a saját jelenléted felvállalása elindít egy olyan láncreakciót, egy olyan teret teremt, ahol mindenki megnyílhat, mindenki őszinte lehet, és kiléphet a rég szorító cipőből."

Helyzettől, egyéniségtől és még ki tudja mitől függ, hogy ki milyen megoldást választ. Esetleg ezek keverékét. Ezért (sem) kell kritizálni a másik döntését.
Az egész cikk elolvasható itt:
www.vegtelenlehetoseg.hu/oszinteseg-vagy-o-szinte-segg/#

Sok sikert!

Kedves @karalabe4:
Nagyon sürgősen fontolóra kell vennem mindazokat, melyeket írtál, és megsürgetni a változást.
Ma már nem úgy tekintek erre mint lehetőség, hanem mint szükséges és elkerülhetetlen döntés.
Épp ma egy szakorvos,-nem az első- kerek perec kijelentette, hogy az eü-i problémáim kevéssé igazolhatók bármilyen szervi vagy egyéb elváltozással, és elmondta, hogy ezek döntően írhatók, egyfajta belső szorongás kontójára.
Nem szeretnék itt, a témához kevéssé illő írásaimmal leragadni, de minden nemű támogatást szívesen fogadnék valamely illő témakörnél.
Tudom hogy senki sem léphet helyettem, nem is ezt kérem, csupán hogy beszélhessünk.
Köszönöm az ajánlást neked! Legyen szép napod!

@haj_nal_ka: Szeretném a figyelmedbe ajánlani nicku blogját. Ezen több olyan lélektani jellegű segítséget is találhatsz, amik talán a mostani állapotodból kilendíthetnek. Ott a "Címkék" segítségével hamar találhatsz érdekes olvasnivalót. :-))) A Top 5 cikkeit mindenképpen tudom ajánlani, ezeket lefelé görgetve fogod megtalálni a főoldalon.

kharapisztisz.blog.hu/