Mit tervezett Rutherford a “vén kurvával”?

Előrebocsátom, ez nem egy pajzán história lesz! A szóhasználat az bizony Rutherfordé ... is lehetne, de kivételesen nem az. Pedig nagy leleményességgel változatos módon sértegették a más hitűeket a bíró idejében, szavakkal, karikatúrákkal, hangerővel, de ez a jelzős szerkezet nem jelent meg nyomtatásban.

Egyértelmű, hogy Rutherford habitusához illeszkedne a “vén kurva” kifejezés. Egyrészt a szinonimái, mint a gyalázatos szajha sem finomabb megfogalmazás, amit azóta is rendszeresen használnak, a Hirdetők könyv szóhasználata pedig egyenesen disszonáns a témával kapcsolatban. A nagy paráznát, idős hölgyként említeni, már majdhogynem becézgetés. A Biblia Károli fordítása szintén tartalmazza több helyen is a “kurva” kifejezést. Úgyhogy én nem zárom ki annak lehetőségét, hogy a munkacím nem idős hölgyet, tartalmazott Rutherford vázlataiban.

De nem is ez a lényeg. A botrányt bármelyik szóhasználattal el lehetett érni és ez sikerült is az elnöknek vulgáris megfogalmazás nélkül is.

Hirdetők könyv 85. oldalán egy olyan kiadvány megjelenésére történik visszatekintés, amely az ún. hamis vallásokról szólt, a címe röviden Ellenségek. Ennek a bejelentése hangzott azzal a teátrális fogalmazással, hogy:

Ez a hallgatóságnak azt jelentette, hogy a Jelenések könyvében használt nagy parázna kifejezést, Rutherford akkor, abban a kongresszusi előadásban a Katolikus vallásra alkalmazta és ellene, az Ellenségek könyv bejelenésével tulajdonképpen egy évekig tartó ellenségeskedő kampányt indított el.

A Hirdetők könyv hasznos segédeszköznek nevezi a bejelentett kiadványt, majd kijelenti, hogy 

Mennyire bizonyult hasznosnak és ténylegesen kinek az irhája lett kiporolva a könyv és a meghirdetett kampány által, az a következő években világossá vált.

Íme a könyv, és néhány illusztráció belőle:

Ellenségek könyv 1937.

Az “öreg hölgy” és “irhája”
A kiporolás nem úgy sikerült, ahogy beharangozták

Már önmagában a cím miatt is csodálkozni kellene, hiszen állítólag az ún. jó hírt hirdették általa. 1937-ben jelent meg a könyv és indult az Ellenségek kampány. Vajon kinek és milyen jó hírt tartalmazhat egy ilyen cím alatt bármi, pl. a kanadai, ultra katolikus Quebec tartományban?

A 40-es évek elején kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy mit gondolnak erről a Quebec-i katolikusok. (3) Rövidesen pedig több száz büntetőeljárás indult ellenük. (4) 

Hogyan reagált erre a szervezet? Bár időközben a “teokratikus hadjárat” kieszelője és megindítója Rutherford, 1942-ben meghalt, utóda Nathan Knorr a szervezet következő elnöke sem fogta vissza magát és igyekezett folytatni az Ellenségek című jó hírrel a vén kurva porolását.

Min változtatott az új elnök (Knorr), látva a több száz ártatlan Tanú meghurcolását és csőcseléktámadás általi brutális bántalmazását, hogy megvédje hittestvéreit?

Nem hagyta abba a “kurva” vegzálását, hogy valami Krisztusi, békésebb módszerrel próbáljon enyhülést szerezni, inkább egy új traktátussal újabb kampányba kezdett, talán inkább folytatta az előzőt és így tulajdonképpen olajat öntött a tűzre. Már a dagályos címében is vádaskodó és véleménnyilvánító a terjedelmes röpirat:

Így aztán semmi jóra nem lehetett számítani a terjesztését követően. A következmény, 800-ról, 1600-ra nőtt a büntetőeljárások száma, melyben még egészen fiatal, 11 éves gyermekek is vádlottak lettek.
A történet persze egyszer véget ért, természetesen Jehova segítségével, ahogy szokott, de ez nyilván nem vigasztalta azokat a tanúkat, akiknek szétverték a vállalkozását vagy otthonát, megnyomorították az egészségét és tönkretették az egész életét ezeknek az értelmetlen provokációknak a következtében elfajuló erőszakcselekményekben. Ilyet többet is megemlít a Quebec... szórólap.

Mi ennek az egésznek a tanulsága? Ma is vannak kampányok, ma is vannak betiltások, sőt üldözések, bántalmazások. Van valami változás a szervezeti módszerekben, ahogyan ezeket kezeli?

Induljunk ki a címben is említett, a Bibliában is használt és a szervezeti retorikában is előszeretettel alkalmazott vulgáris kifejezések, szemléltetések jelentéséből. Egyértelmű, hogy nem konkrétan a szexualitásról van szó egyik esetben sem, hanem egy prostituált személy jelleméről, viselkedéséről. A jelzők használatával akarja a Szentírás, a vezetőtestület és egy poszt is megadni azt a nyomatékot és hangsúlyt, amit az a bizonyos viselkedés érdemel, szükségessé tesz.

Ki is viselkedett kurvásan, szajhásan vagy, ha ezeknek a jelképeknek a tényleges jelentését nézzük, akkor valójában hűtlenül, akár a quebec-i vagy bármely más hasonló provokáció során (pl. Oroszországban 2017. április 20. óta)?

• Hűséges volt-e a szervezet, az elnökei vagy a módszereik a bibliai tanácsokhoz és mintákhoz, amikor az úgynevezett jó hírt hirdették?
• Hűségesek voltak az Ézsaiás 42:2-höz amikor az Isten vagy Jézus szolgájaként nagyteljesítményű hangszórókon át harsogták, napi 10-12 órán keresztül a vérpezsdítő vádiratokat, más vallásokkal szemben. (6)
• Hűségesek a saját elveikhez, amikor azt állítják napjainkban, hogy ők bizony a vallásszabadságért szállnak síkra, még nemzetközi hitszövetségek segítségét is igénybe véve (7), holott a történelmük tele van a más vallások mint szervezetek és egyének gyalázásával, kifigurázásával?
• Hűségesek voltak az 1. világháborúban bibliai alapelvekhez, amikor szervezetként nem határolódtak el a harcoló hatalmaktól, (8) hanem bűnössé váltak a gyilkosság bűnében. (9) Vagy talán akkor, amikor ezt folytatták a 2. világháborúban, noha központi folyóiratukban a politikai semlegességet és a békét hirdették? (10)
• Hűségesek voltak a hamis vallásos jelképek és gyakorlatok elutasításában, miután a tanításuk szerint Jézus megkezdte uralkodását 1914-ben és kiválasztotta őket népének? (11)
• Hűségesen távol tartják magukat a vadállattól, melyet az ENSZ-ként azonosítanak, miközben a képviselőit dicsérik és a segítségüket várják napjaink politikai hatalmaival folytatott ellenállásaikban? (12)
• Hűségesen számolnak be e felsorolt témák bármelyikéről, akár a múltban, akár a folyamatban lévő ügyekről? pl. amikor az Évkönyv az Ellenségek kampányról sztorizgat (13), nem a könyv eredeti illusztrációit mutatja be, hanem azok retusált változatait.

Ha netán az derülne ki, hogy egy kicsit is nem hűségesek a fentiek valamelyikében, akkor vajon milyen jelzővel lehetne jellemezni Jehova Tanúi vezetőtestületét, ha a “gyalázatos szajha”, az “öreg hölgy” vagy a “kurva” kifejezések már foglaltak? Azt hiszem ezt egy keresztény szótárából nem lenne könnyű megválaszolni.

Forrás: vezetőtestület, jw.org
(10) w1947.06.01.173.o. Határozat

P.J.