Kevés az arató — A hű és értelmes szolga Sátán műhelyéből toboroz
Jézus amikor az aratásról beszélt, a szemléltetésében többek között arra is kitért, hogy mit kell csinálni akkor, ha kevés a munkás. Máté és Lukács is úgy emlékezett a tanácsára, hogy az aratás Urához kell fordulni (Máté 9:38; Lukács 10:2). Azoknak mondta, akik éppen vele voltak, nem rabszolgának vagy vezetőtestületnek címezte utasításként, mert ezek még nem is léteztek akkor. Vagyis az aratás Urát úgy tűnik bárki kérheti, hogy küldjön munkásokat. Ő pedig (az Úr) majd eldönti, hogy kiket és honnan mozgósít.
Charles Tase Russellnek az volt a meggyőződése, hogy az ő idejében bizony zajlik az aratás és nem csak, hogy véget ér 1914-ben, hanem ő (Russell), mint hű és bölcs szolga (1) (vagy annak része), kulcsszereplője a tevékenységnek. Russell úgy gondolta, hogy írásai, az aratás, ill. a juhok és kecskék szétválasztásának fontos eszközei, így a "Szellemi táplálék gondolkodó keresztényeknek" (2) című írását is ennek tudatában kívánta terjeszteni. A szűkös munkaerő láttán azonban az aratás Ura helyett a következő módszerhez folyamodott:
“Nem volt elég Bibliakutató ahhoz, hogy mindezt személyesen végezzék el, ezért szerződtettek másokat, hogy segítsenek nekik. Russell testvér elküldte két társát, J.C. Sunderlint és J.J. Bendert Nagy-Britanniába, hogy felügyeljenek az ott levő 300000 példány elterjesztésére. Sunderlin testvér Londonba ment, míg Bender testvér északra, Skóciába utazott, majd dél felé utazva tevékenykedett. A figyelmet főleg a nagyobb városokra összpontosították. Újsághirdetések révén arra alkalmas férfiakat kutattak fel, és megállapodtak velük, hogy gondoskodjanak elegendő segítőről a hozzájuk eljuttatott példányok elterjesztéséhez. Csak Londonban közel 500 terjesztőt toboroztak. A munkát hamar elvégezték, két egymást követő vasárnap.” (3)
Akár még racionális döntésnek is tűnhet, ha csak így önmagában nézzük a történteket. Bizonyára merő véletlen, hogy még a szóhasználat is a bibliai felelős tisztségekbe való kinevezésre emlékeztet, "alkalmas férfiakat kutattak fel", mint ahogy Mózes vagy az apostolok idejében. (Mózes és az apostolok vajon milyen újságokban hirdettek?). A vezetőtestület azonban nem egyszerűen a történelmük epizódjaiként teszi közzé az ilyesmit, hanem annak bizonyítékául, hogy a biblia írásainak teljesülését lássuk bennük. Így tehát van jelentősége annak, hogy mi a véleményük a végidő történéseinek szereplőiről, feladatairól és a bibliai előrejelzésekről.
Mi a jelenlegi álláspont a “világiakról”, mindenkiről, aki nem tartozik a szervezethez, nem Jehova Tanúja?
Kenneth Flodin, a jw.tv speakere, 2018. szeptember havi műsorában (11:05 percnél) nem mérlegelte, hogy közülük bárki is valami hasznos dologra alkalmas lenne, úgy nyilatkozott, kivétel nélkül minden világiról, hogy ők segédek Sátán műhelyében, majd feltette a kérdést, hogy vajon Sátán fel fogja-e használni ellenünk ezeket a segédeket. Biztosan! Figyelmeztet. Bizonyára nem gondolta végig, hogy akikről beszél, azokat nem csak Sátán, hanem saját szervezete is felhasználta már. A Sátán műhelyéből kölcsönzött munkaerő alkalmazása csak néhány kattintásnyira van a saját kinyilatkoztatásától és az sem mellékes, hogy közvetlenül a hű és értelmes rabszolga javaslatára történt, mivel Russellt annak tekintették, még halála után is (4; 5).
Igyekeznék nem túlzásokba esni a jelzők használatával, de majd az olvasók eldöntik magukban, hogy ez kinek sikerült jobban, nekem vagy a műsorvezetőnek.
Ha Flodin-nak igaza van a világiak és Sátán kapcsolatát illetően, akkor az ő kifejezéseivel élve, Russell (mint hű és bölcs szolga), honnan máshonnan szerződtetett volna munkásokat a szellemi táplálék kiosztásához vagy az aratás végzéséhez, ha nem Sátán műhelyéből?
A vezetőtestület megbélyegző, általánosító, önmagukra nézve pedig elitista kifejezésmódja ezt a paradoxont idézi elő. Nem hiszem, hogy túlzás lenne ez a következtetés. Az Isten Királysága uralkodik c. könyv állítja, hogy Jézus Krisztus, a Királyság nagyköveteként tekintett Charles Tase Russellre (6). A 2021. évi közgyűlés videófelvétele (1:00:35-nél) pedig az égi életre feltámasztottak között mutatja őt a szervezet korai elnökeivel együtt.
Nehezen képzelhető el, hogy bármilyen szemléletmód megfelelő az ún. világiakkal kapcsolatban, hiszen Russell válogatnivaló juhokat és kecskéket látott bennük, Jézus válogatás nélkül megmentendő életeket, Kenneth Flodin pedig Sátán asszisztenseit. A vezetőtestület által készített vagy jóváhagyott írások szóhasználata nagyon hangulatvezéreltnek tűnik, de semmi esetre sem következetes, így jön ki ez a furcsa végkövetkeztetés. Az ilyen ügyletekbe pedig Jézus Krisztus is belekeveredik, hisz az állítólagos Királyságáról van szó és az ő irányításáról, jóváhagyásáról.
Forrás: vezetőtestület, jw.org
(1) Hirdetők 626.o.
(2) Hirdetők 404.o.
(3) Hirdetők 405.o.
(4) Hirdetők 142,143.o.
(5) Hirdetők 626.o.
(6) Királyság 14.o.6.bek.
(7) video 1:00:35
P.J.
Utolsó kommentek