By Mason Miller Jun 25 2014

Ha másképp nem jelöltük, a fotókat Michael Winters készítette

Eltekintve az esetleges találkozásoktól az ajtóról ajtóra történő prédikálásuk során, és attól az egy esettől, amely miatt még mindig bánt a lelkiismeret, amikor is a bátyám a második emeleti szobánk ablakából egy vízzel töltött lufiból nyakon öntött néhány evangéliumhirdetőt, valójában sohasem találkoztam még Jehova Tanúival.

Mint a legtöbben, én is azt gondoltam, hogy begolyózott szektások, akik ellenállnak a tudományos haladásnak, és megmagyarázhatatlan módon versengenek egymással, hogy megszerezzék az áhított 144.000 égi hely valamelyikét. Ezenkívül tudtam, hogy Prince is tag volt, és bármely vallásos csoport, amely Prince-et a tagjai között tudhatja, vagy felettébb rémisztő vagy pedig hátborzongatóan trendy, majdhogynem menő. Az sem oszlatta el a tanácstalanságomat, hogy tudtam, az MTV-beli Pimp My Ride-nak és a Jackson-családnak szintén közük volt Jehova Tanúihoz.

Dél-afrikai házaspár. A fotó Jehova Tanúi PR csapatának jóvoltából látható.

A múlt hétvégén elmentem Jehova Tanúi éves kongresszusára, amely Jehova Tanúinak az egyik legnagyobb eseménye Észak-Amerikában. Minden egyes nap több, mint 35.000-en voltak jelen. A New Orleans-i Mercedes Benz Superdome-ba a tagok olyan messziről is érkeztek, mint Szlovénia és Dél-Afrika. Ugyancsak jelen volt egy franciául beszélő vendégekből álló különleges delegáció.

Belépéskor kaptam egy színes brosúrát “Isten Királysága uralkodik!” címmel.

Miközben keresztülmentem a bejáraton és hiábavalóan igyekeztem elvegyülni a tömegben, rájöttem, hogy néhány öltönyös úriember titkosszolgálati fejhallgatókkal követ engem. Kezdetben azt gondoltam, hogy ez paranoia, simán és egyszerűen, amíg meg nem hallottam egyiküket, amint éppen az én hollétemről kommunikál.

„Van egy újságíró a H-kapunál,” suttogta, amint az első sarkon befordultam. Úgy tettem, mintha nem hallanám. „Igen, H mint hotel”, mondta.

Valaki utasítást adott az őrnek, aki ezután udvariasan megállított. „Valaki majd lejön önért a sajtó képviselői közül,” mondta.

Ezek az őrök a kongresszuson önkéntesek voltak, ahogy mindenki más is. A kongresszus kedvéért a gyülekezetek különféle bizottságokra oszlottak, hogy mindent felügyelhessenek a biztonságtól kezdve a médiával való kapcsolattartásig; még a takarítást is felvállalták, annak ellenére, hogy a Superdome gondnokok tucatjait alkalmazta a helyszínen. A megfelelő tervezést és a csapatmunkát már nagyon begyakorolhatták annyi évtized után, melyet a városnegyedek felosztásával és az ajtókon való kopogással töltöttek.

Jehova Tanúi önkéntes biztonsági őrei nyilvánvalóan már csütörtök óta New Orleansban voltak, hogy megismerjék a terület fekvését és hogy mindent megtervezhessenek. Minden bejáratnál és kijáratnál legalább két őr állt. A Superdome egyik alkalmazottja ezt mondta nekem: „Ezek az emberek úgy őrzik a lifteket, mintha maga Obama lenne itt.”

A kongresszus földszintje úgy festett, mint egy halottasház előkertje, telis-tele válogatott szobanövényekkel, melyeket oly módon rendeztek el, hogy a Föld kontinenseit formázzák. Ezenkívül a vendégek többsége a virágmintás ruhák és koromfekete öltönyök miatt  úgy nézett ki, mintha halottvirrasztásra érkezett volna.

Újabb jeleként annak, hogy kongresszus irányítása mindenféle szempontból felülről lefelé történik, vagy talán csak a szűkösre szabott költségvetésük miatt, mindegyik élelmiszerkioszk zárva volt. Normál esetben nachost és üdítőket árultak volna. Délben a résztvevők fel-alá sétálgattak, kezükben élelemmel teli Walmart-reklámtáskákkal. A mogyoróvaj és a tojássaláta illata határozottan érezhető volt a széksorok közt.  

Egy kerekesszékben üldögélő asszony, miközben nyers hotdogot evett egy élelmiszerdobozból, megkérdezte tőlem, hogy mióta tartozom a „nyájhoz.” Amikor megmondtam neki, hogy én csak vizsgálódom itt, elmosolyodott és bólintott. „A bátyám meghalt, mielőtt befogadta volna Jehovát az életébe. Sohasem túl késő....egészen addig, amikor már túl késő”, mondta.

Tömeges keresztelkedés. A fotó Jehova Tanúi PR csapatának jóvoltából látható.

Egy kissé felkavaró rádöbbenni arra, hogy a teremben levő csaknem 40.000 ember közül te vagy az egyetlen, akiről azt gondolják, hogy nem fog a mennybe kerülni, de még csak a földi Paradicsomba sem, amelyet a megmaradó Jehova Tanúi örökölnek, miután az összes hozzám hasonló elfajzott pogány hirtelen jobblétre szenderül az apokalipszis következtében. Végül is a hitnézeteik az övék, de én nem sűrűn elmélkedem a túlvilágról egy olyan csoport jelenlétében, melynek hite ilyen kérlelhetetlen. Térj meg, vagy megégsz, ez pedig nagyon gáz, lássuk be.

A zene ugyancsak nagyon hátborzongató volt, mint valamiféle anti-utópikus mélyvágás A muzsika hangja zenéjéből.

A plakáton egy nagy, felfokozott esemény is szerepelt, ami úgy hangzott, mintha egy élő dráma akarna lenni, amely egy Valaminek a Könyvéből mutat be valamit. Amikor elfoglaltam a helyemet a hatalmas Superdome-ban, és letekintettem a színpadra, melyről azt hittem, majd rendesen be lesz rendezve, rájöttem, hogy nem volt ott sem berendezés, sem szereposztás. Ehelyett, amikor a fények kialudtak, egy film indult el a stadion óriási képernyőin.

A szereplők minden mondatot közömbös pléhpofával adtak elő, és mindenki túlságosan sok sminket viselt. Olyan volt, mint egy B-kategóriás film a Biblia-csatorna produkciójában. Alig bírtam megállni, hogy ne nevessek.

A javukra legyen mondva, hallottam néhány kuncogást a film alatt, feltételezésem szerint a hívőktől. Hogy még mókásabb legyen a dolog, egy csapat ember sétált körbe “Csendet kérünk” feliratokat tartva, amik már elő voltak készítve, mintha tudták volna, hogy ez fog történni.

A kongresszust elhagyva arra jöttem rá, hogy sok minden, amin keresztülmentem, bizonyos fokig normális volt, noha csak amolyan bizarr szakadék módjára, vagy mint egy David Lynch filmben. (A “bizarr szakadék” eredeti angol alakja “uncanny valley”, ami egy filmes kifejezés. Minél realisztikusabb egy humán lény, annál elevenebbnek érezzük, de épp a teljes realizmus előtt van egy sáv, amikor az agy visszahőköl a látványtól. A majdnem-tökéletes ember nem csodálni való, hanem rémisztő a néző számára. - a ford.) Noha még mindig nem értem Jehova Tanúi hitét, vagy a tagjait, és bár még mindig úgy tekintek rájuk, mint begolyózott szektásokra, mégiscsak emberek ők is.

Történetesen jobban szeretik, ha megtagadhatják a pokoltüzet, mint az átlagemberek. Ők is szeretik azonban a mogyoróvajas szendvicset és ugyanúgy nevetnek egy szörnyű videón, ahogyan bárki más is tenné. Továbbá különösképpen szeretnek kongresszusokat szervezni.

Fordította: Eve, Columba 

Forrás: http://www.vice.com/read/the-jehovas-witnesses-annual-convention-was-so-organized-it-was-creepy