Jehova tanúi azzal érvelnek, hogy amit róluk írnak az MIND HAZUGSÁG.
Ezt cáfolandó, itt az én történetem is:
Huszonévesen rossz házasságban éltem, menekülni akartam.
Akkoriban figyeltem fel egy szerény visszahúzódó fiúra aki olyan más volt.
Szerelmesek lettünk. Az első együttlét után elárulta, hogy ő Jehova szervezetéhez tartozik de ki lett közösítve egy lány miatt akivel paráználkodott... két hónap alatt teherbe estem. A szüleivel való első találkozás alkalmával feljebb húzatta a pólómat mert nagyon kivágott (érdekesnek találtam a dolgot mert szerettem a mini szoknyát a feltűnő ruhákat és a párom így ismert meg).
Nagy szeretettel fogadtak, egy asztalhoz ültünk imádkoztunk, és csak a vallásról beszéltek.
Tanulmányoztam sokáig, kérdéseim voltak és amire nem tudta apósom a választ azzal nyugtatott az nem fontos mert a Biblia nem tesz említést róla. Két gyermekünk született, és amikor álmosak voltak is mentünk gyülekezetbe mert "menni kell, ezt vállaltuk, ott kapjuk meg a szent szellemet Jehovától".
Az egyik gyerekem az ölembe aludt a másik a széken. Legtöbbször sátánról, démonokról volt szó.
Egy alkalommal mikor anyósom vigyázott a gyerekekre este a kisfiam megszólalt: "Anya én olyan kicsi vagyok, hogy fogok felkelni a sírból?" és félt hogy sátán bejön az ablakon. Ekkor három és öt évesek voltak. Nem volt karácsonyi ünnepség, farsang, névnap, születésnap, amit alig bírtam a gyerekeknek megmagyarázni, de a "kedves" nagyszülők ebben is segítettek. A karácsonnyal kapcsolatban elmondták hogy annak idején halott csecsemőket akasztottak a fára, a farsang démoni eredetű és ha Jézus neve és születés napjáról nem tesz említést a Biblia, akkor nem fontos. Egyedül Jézus haláláról tesz említést, így csak erről kell megemlékezni.
ÉLTÜNK. Apósom mindig erőszakos volt: "ott kell lenni, az utolsó napokban élünk!".
A férjem dolgozott, és én csodáltam, elhittem, hogy örökké élhetünk mi négyen együtt, másra nem nézünk. FELTÁMADUNK, A VILÁGI EMBEREK MEGHALNAK, CSAK AKI ISTENT (AZ IGAZIT) IMÁDJA AZ ÉLI TÚL.
Hittem elvakultan, míg nem a férjem leültetett és ezt mondta: "Van egy lány a munkahelyen és megtetszettünk egymásnak." Talán levegőt sem kaptam. Jöttek a kifogások: "nem fogytál le pedig kértelek.", "nem adsz magadra", stb.
És én valóban elhittem hogy velem van a baj .
És innentől kezdve nyílni kezdett az értelmem, amit Jehova Tanúi mindig letompítottak olyan dolgokkal mint a főség. "A férj feje az asszonynak, aláveti magát az irányításának." Nem dolgoztam mert "én neveljem csak a gyerekeket főzzek, ez a dolgom". Lassan vettem észre hogy apósom, mint vén mindent hátulról irányít, a férjemet pedig lelkileg nyomás alatt tartja. Hazugságai voltak amire azt a magyarázatot adta - ne rakjunk lelkiismereti terhet másra - például anyósomnak nem kell tudnia mennyi plusz pénze van, több liter pálinkát dugdosott és eldugdosva itta.
(folytatom)
Firka
Utolsó kommentek