A szervezet rabságában, krisztusi szeretet
Egy újabb fejlemény történt megszabadulásom folyamatában, ezt szeretném megosztani veletek. Aki még Tanú, és bizonytalan, az gondolkozzon el azon, amikor döntenie kell egy helyzetben, vajon Jehova akarata szerint dönt-e, a Biblia alapján, vagy egy emberi szervezet tanításait követi, ahogy a fiam teszi azt.
Kb. hat hónappal ezelőtt ismertem fel, hogy egy hazug emberi szervezet félrevezetését követtem több mint húsz évig, és Isten helyett egy emberi szervezetet szolgáltam, ami uralta a lelkiismeretemet és irányította a gondolkodásomat. Bár eldöntöttem rövid idő alatt, hogy nem kívánok oda tartozni többé, és nem mentem a gyülekezetbe, nem akartam elkülönülő levelet írni, mert a kisebbik fiam (20 éves) még buzgó Tanú. Elmondtam neki, mire jöttem rá, de sajnos, nem hitt nekem, és láttam, hogy szinte félni kezdett tőlem, ezért úgy gondoltam, inkább megpróbálom megőrizni vele a kapcsolatot, hogy ha lehetőségem lesz rá, tudjak neki segíteni. Azonban nemrég olvastam ezen az oldalon egy tapasztalatot, ami arra indított, hogy átgondoljam ezt a dolgot, és úgy döntöttem, állást foglalok. Megírom a levelet, és ezzel a fiamat is állásfoglalásra kényszerítem. Már külön lakik két hónapja, tehát ha a Tanú-tanítást követi, nem fog beszélni velem utána. Múlt héten meglátogattam, hogy beszéljek vele, mielőtt beadom a levelet. Nagyon kíváncsi voltam, hogy fog reagálni, én sem tudtam, valójában mennyire akar engedelmeskedni a Szervezetnek, és eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Megdöbbentő volt a válasza, amikor megkérdeztem, fog-e velem beszélni azután, ha megírom az elkülönülő levelet. Egyértelmű, határozott NEM volt a válasz. Hogy megértsétek, miért mondom, hogy nem Isten akaratát, hanem egy emberi szervezet akaratát követi, tudnotok kell néhány dolgot. A fiam soha nem olvasta végig a Bibliát. Szinte csak annyit ismer belőle, amit a Tanú-kiadványok idézeteiben olvasott. Soha nem ismert más vallást, csak annyit tud a vallásokról, amit a Tanú-kiadványokban olvasott. Soha nem vizsgálta meg a vallását mélyebben, elfogadta, amit tanítottak neki, elfogadta, hogy a Biblia azt tanítja, amit a Szervezet tanít. Ezek alapján képes megszakítani az anyjával a kapcsolatot, anélkül, hogy meggyőződne róla, valóban Isten akarata-e ez.
Nem haragszom rá, és mélyen megértem, mert évekkel ezelőtt én ragaszkodtam hozzá, hogy a nagyobbik fiam elköltözzön tőlünk, mivel nem akart Tanú lenni, és problémáink voltak vele. Akkor azt gondoltam, Isten akarata szerint járok el, és alkalmaztam a Családi boldogság könyvnek a család lázadó tagjára vonatkozó tanácsát. Már rettenetesen bánom, hogy akkor olyan szívtelen voltam, és most már úgy látom, hogy a krisztusi szeretettel kifejezetten ellentétesek azok a kegyetlen útmutatások, amiket a Szervezet ad a tagjainak a nem hívő rokonokkal kapcsolatban. A fiam példáján azt is látom, hogy mennyire fogságban tud tartani egy szervezet egy embert. Semmilyen ésszerű érvvel nem tudom meggyőzni arról, hogy nem Istent szolgálja azzal amit tesz, hanem egy emberi Szervezetet.
Még egy tapasztalatom van a Tanúk és a krisztusi szeretet kapcsolatáról. Felhívtam a volt gyülekezetem egyik vénjét megkérdezni, hogy kinek kell eljuttatnom az elkülönülő levelet. Miután megkérdezte, jól meggondoltam-e a döntésemet, megkérdezte, miért döntöttem így. Elmondtam, hogy azért, mert megismertem, hogy ki valójában Jehova és Jézus Krisztus, és hogy sokkal közelebb kerültem Istenhez az utóbbi néhány hónap alatt, mint az elmúlt 20 év alatt. Meggyőződtem arról, hogy a Társulat nem Isten szervezete. Innentől kezdve már nem jutottam szóhoz, a "testvérem"-ből dőltek a szavak, rám zúdított egy csomó tanítást, amit ismerek, mivel 20 éven keresztül én is azt tanultam. Amikor megpróbáltam közbeszólni, érvelni, erőszakosan folytatta a mondanivalóját. A végén már szinte kiabált. Semmi szeretet és segítő szándékot nem mutatott. Egyáltalán nem azt éreztem, hogy Isten felkent pásztorával beszélek, aki szeretettel elmegy megkeresni az elveszett juhot. A szeretet(lenség) hasonló megnyilvánulásaival azalatt is már többször találkoztam, amikor még odatartoztam. Ebben a Szervezetben az elveszett juhokat még messzebb űzik, hogy nehogy rossz befolyással legyenek a nyáj többi tagjára. A megsérült, beteg juhokba meg még belerúgnak néhányat, ahelyett, hogy megpróbálnák gyógyítani. Hálás vagyok Istennek, hogy kihozott onnan, és remélem, sokan fognak még megszabadulni Isten kegyelméből.
answers
Utolsó kommentek