Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 2. fej., 35–40. bek.
"Az igazság ellenségei" ... ezekkel a szavakkal folytatódik a következő "történelmi lecke". Nem ezek a hangsúlyos részei a heti tanulmányozásnak, de azért nem lehet szó nélkül hagyni, hisz az ellenség, támadás, stb. egyszóval a "háborús" hangulat fenntartása valami miatt különösen fontos a szervezetnek, még ha csak ilyen futó megjegyzésekkel is, de mindenképpen "lövöldöznek" amikor csak tehetik. Áldozatnak láttatni magukat, 100 év távlatából is kizárólag mások bűneit emlegetni, ez valamiért fontos eszköze lett az évek során a szerkesztőknek. De ki kezdte ezt a csatát és miért nem tud érvényesülni a Péld. 26:20 erről ritkán esik szó? Pedig a "háborús" hangulat szítása és fenntartása érdekében talán maguk a Bibliakutatók tették a legtöbbet régen is, és látható, hogy az aktuális tanulmányozási anyag ma is örömmel használja módszereiket. A Bibliakutatók számtalan durva provokációja az ún. "babiloni vallások" ellen, kimaradtak Az Isten Királysága uralkodik könyvből. A Hirdetők könyv viszont felsorol, helyenként gazdagon illusztrál ezek közül néhányat, melyeket természetesen a sértettek nem toleráltak. Pl. a 28. fejezetben egy Bibliakutató társukra (C.J. Woodworth-re) úgy emlékeztek a barátai (634.o.), hogy
„Az Úr nagy megtiszteltetésben részesített téged, mint szócsövet. Soha nem ismertem mást, aki Babilon ostobaságait oly nevetségessé tudta volna tenni.”
Egy másik provokáció a saját beismerésük szerint egy traktátus "tüzes üzenettel" 10 mill. pld-ban elterjesztve. A történelemkönyv szerint „A hátlapon szemléletes gúnyrajz szerepelt”. A 7. fejezetben rablóbandának nevezik következetesen a más hitűeket, méltatlankodva azok sértettségén, azzal védekezve, hogy ők csupán közzéteszik az igazságot.
Ezekhez jöttek a plakátkampányok, melyeken azt hirdették, még templomok előtt is csoportosan, hogy a vallás csapda és szélhámosság. Az ilyesmit ők egyszerűen fokozott mértékű oktatás korszakának nevezik a Hirdetők könyvben. Egy másik kampány hasonló tartalommal, szerintük "bátor hirdetés" ugyanabban a könyvben. Volt olyan témájú traktátus is, hogy „Vádirat a papság ellen”. Ezek csak címszavak, témák, utalások a Bibliakutatók által elkövetett gyalázkodásokra, de az irodalmak, kongresszusok, hangszórós autók segítségével (pihenőidőben) nyilván bővebben fejtették ki, amit ezek a promóciók beharangoztak. Látható, hogy számtalan eszközük és módszerük volt más hitű emberek, egyházak gúnyolására, gyalázására, amit szent szolgálatnak tekintettek, és ezeknek az előzményeknek az elhallgatása durván egyoldalúvá teszi az üldözésekről szóló beszámolókat.
Lehet azon csodálkozni, hogy ezekkel a módszerekkel ellenségeket szereztek maguknak? Természetesen nem az igazságnak, hiszen az egész könyv bizonyíték rá, hogy annak ők sohasem voltak birtokában. 30 éve a Hirdetők könyv még büszkén leírta ezeket a történeteket, olyasmit amit már akkor is szégyellni kellett volna, amikor csinálták, 100 évvel ezelőtt. Ezek egyáltalán nem adnak okot hivalkodásra, főleg úgy nem, hogy a legfrissebb kiadványokban pedig tagadják, vagy egyszerűen elhallgatják az üldözések előzményeit.
De érdemes ezt az 1. mondatot jobban megvizsgálni más szempontból is. Így szól:
Az igazság ellenségei aligha sejtették, hogy Jézus azért engedte meg, hogy nehézségek sújtsák a népét, mert Jehova már „[leült] mint az ezüst olvasztója és tisztítója” (Mal 3:3).
Arról lenne szó, hogy Jézus megenged valamit Jehovának?
Vagy talán Jehova nem is kért engedélyt, mert már leült és hozzálátott valamihez?
Ha már leült Jézus engedélye nélkül, akkor mi értelme van utólag engedélyezni neki?
Talán Jézus nagyvonalú volt Atyjával és nem leállította annak "illegális" tevékenységét, hanem engedélyezte?
Mielőtt elhamarkodottan valaki ostoba szójátékoknak bélyegezné az alaposabb megértést célzó kérdéseimet, gondolkodjon el azon, hogy hány olyan ténylegesen Isteni, vagy Krisztusi kijelentést olvasott a Bibliában, ami megengedné az ilyenfajta latolgatást? Bármilyen témában! Még azok a kijelentéseik amiket esetleg nem értünk, azok sem értelmetlenek. De itt a 35. bek. első mondatában ezt akárhonnan is nézem, sem hűnek, sem bölcsnek nem tűnik. És attól nem lett szentírási sem, hogy odabiggyesztettek mögé egy bibliaverset.
Az, hogy itt "megengedte" áll, nem csak emiatt problémás. A múlt heti anyag 30. bekezdése szerint Jézus maga végezte a tisztítást. Tehát a megengedni vagy ténylegesen előidézni valamit az nagy különbség, de itt láthatóan nincs következetesség a szóhasználatban.
Mennyire helytálló a következő mondat kijelentése?
Jehova és Fia biztosak voltak benne, hogy a hűségesek megtisztítva fognak kikerülni a tüzes próbákból, és minden eddiginél felkészültebbek lesznek arra, hogy a Királyt szolgálják.
Az előző bekezdésekből kiindulva Jehova és Jézus legfeljebb reménykedhettek benne, hogy a Bibliakutatók végre összeszedik magukat és többé már nem szúrják el a dolgokat, de biztosak semmiképpen nem lehettek benne.
Hogyan lehettek volna biztosak, amikor az egész addigi történelmüket, azt a közel 50 évet, a kísérletezés és a (mai tanításokhoz viszonyítva) kudarcok jellemezték? Különösen a Krisztustól kitüntetett figyelemmel kísért időszakban 1914-1918. között. Ne felejtsük a múlt heti anyagból, hogy mire is kellett volna alapoznia a bizalmát Jehovának és Jézusnak! A 31-34. bekezdések kulcskifejezései még egyszer:
- zűrzavar
- megrázkódtatás
- teremtményimádat
- megkeseredés
- elutasítás
- hitehagyás
- megosztottság
- csalódottság
- prédikálás leáll
És mégis, úgy folytatódik a 35. bek, hogy akkoriban nyilvánvaló lett valami, mégpedig:
"...az utolsó napok jelének egyik lényeges jellemvonása az, hogy Krisztus kinevezte a hű és értelmes rabszolgát, a felkenteknek egy kis csoportját,..."
Mennyire nyilvánvaló egy ilyen kinevezés egy ekkora kudarc után?
Mekkora az esély rá, hogy Krisztus nem veszi észre, hogy büntetni kellene és Ő jutalmaz?
Mennyire valószínű, és főleg mi lenne az oka, hogyha észreveszi, de nem törődik vele?
Mennyire lenne következetes Jézus Krisztus, ha az 1.sz-i barátainak példázatokban elmondja a felkészülés, várakozás, éberség, kritériumait, pl. az éber rabszolgáról (Luk 12:35,36), vagy a 10 szűzről (Máté 25:1-13), és amikor végül eljön mint vőlegény, mégsem tesz különbséget az alvó és éber csoport között? Sőt megjutalmazza az alvókat!
Ha a Bibliakutatók aludtak, mert a saját leírásuk szerint is ez volt a helyzet, még ha a bevallott tényeket nem is így értelmezik, akkor kik voltak ébren?
Ha azok kapták a jutalmat akik nem várakoztak, nem voltak készenlétben, mert megosztottság, hitehagyás, csalódottság, megkeseredés, teremtményimádat volt köztük és éppen leálltak a megbízatásukkal, akkor kik kaptak büntetést?
Lehetett még valaki attól is rosszabb helyzetben, mint a Bibliakutatók?
Bármennyire is elképzelhetetlen, sőt kizárt, hogy Jézus így látna munkájához, de ha mégis nyilvánvaló volt akkoriban akármilyen kinevezés (ami szónoki kérdések által ugye nem szokás), akkor miért kellett rajta változtatni 1927-ben?
A Hirdetők könyv (142-143.o.; 626.o.) azt írja ezekről a verzióváltásokról a rabszolga kilétét illetően, hogy 1881-ben Russell szerint a hbsz egy kollektív szolga, de 10 évvel később elfogadta, hogy egyedül őt tekintsék annak és ez további 30 évig így is maradt. 1914 után még az Őrtorony is ezt tanította. Majd az 1927-es változásról ezt írják:
...a hű és bölcs szolga valójában egy kollektív szolga,... Az Őrtorony 1927. február 15-i [ang.] száma megerősítette.
Ne tévesszen meg senkit, hogy "megerősítette", mert ez itt nem azt jelenti, hogy az éppen aktuális verziót felülvizsgálta és helybenhagyta! Hanem azt, hogy amit már 30 éve hirdettek, "ELVETETTÉK" és egy korábbihoz tértek vissza, az 1881-eshez, tehát megerősítés helyett inkább korrigáltak. Persze, ha egyszer az lett volna az igazság, akkor valóban vissza kellett volna térni hozzá és ott is maradni. De ma már tudjuk, nem ez történt, mert az 1927. február 15-i verzióváltás sem bizonyult véglegesnek.
Hogyan lehetne tehát azt állítani 2016-ban, hogy a hbsz kiléte akkoriban (1919) lett nyilvánvaló? Ha végigkövetjük a hbsz-ről szóló tanításokat, azt látjuk, hogy nyilvánvalónak egészen napjainkig sem lehetne tekinteni, annyiféle hbsz tanítás volt már forgalomban. A legutolsó jelentős változtatásáról az Őrtorony 2013. júliusi számában lehetett olvasni. Ha "Jehova és Fia biztosak voltak benne", hogy a Bibliakutatók minden korábbinál felkészültebben magyarázzák majd az Isten Szavát, akkor nagyot kellett csalódniuk, mert ez láthatóan még abban a fontos kérdésben sem sikerült nekik, hogy vezetőik egyértelműen beazonosítsák magukat, küldetésüket és hatáskörüket. A legfrissebb példája a tisztánlátás hiányának, vagy legalább a világos fogalmazás hiányának éppen e könyv bevezetőjében található a VT levelének utolsó bekezdésében, ami így szól:
"Megtiszteltetés, hogy veled együtt szolgálhatunk mint háziszolgák.
...
Testvéreid,
Jehova Tanúi vezetőtestülete"
Habár 2013. júliusi Őrtorony gyökeresen megváltoztatta az addig ismert hbsz tanítást, ezekből a zárószavakból úgy tűnik még mindig nem sikerült véglegesíteni, hogy kinek is szeretnék mutatni magukat. A befejező rövid gondolatsorban az egész Vezető Testületet, váratlanul besorolják a háziszolgák közé is, pedig a 2013-as Őrtorony még rabszolgának nevezi őket. A szenteskedő, alázatoskodó magatartás kuszálná össze ezeket a dolgokat már megint? Vagy szimpla elgépelés? Vagy a 13-as Őrtorony bonyolult magyarázata, miszerint a rabszolga osztály egyénenként háziszolga is, kollektíven meg rabszolga? De itt nem egyénként hanem testületként, tehát rabszolgaként írják alá a levelet! Talán addig amíg nem egységes a Testület az ügyben, felváltva használnak majd mindent? Ez viszont annak elismerése lenne, hogy a kinevezés nem mennyei eredetű, mert onnan értelemszerűen nem jöhet bizonytalanság.
Talán nem csak nekem látszik ezekből a szavakból, hogy Jehovának és Jézus Krisztusnak ez egyszer nem sikerült a tisztítás. Pedig a promó szerint minden eddiginél jobbra lehetett számítani. Nyilván nem ez a helyes következtetés a Teremtőre és Fiára nézve, de az állapotok és a tanítások máig sem egyértelműek, még ilyen fajsúlyú kérdésekben sem, ez teljesen világos, akárhány példányban is kívánja ez a könyv az ellenkezőjét állítani. Bárhogy kell is helyesen értelmezni ezeket a rejtélyes szavakat, nehezen elképzelhető, hogy a végidőben a Teremtő rejtvényekben közölne életmentő információkat hűséges szolgáival, vagy ha mégis, adna hozzá megoldó kulcsot. Olyat, ami működik 20-30 évnél tovább is anélkül, hogy állandóan cserélgetni kellene.
Hogy a korabeli fantáziálásokat és azok elferdített modern kori bemutatását lehetne-e szellemi virulásnak is tekinteni, úgy néz ki, hogy van aki képes ezzel jellemezni az eseményeket. A 38. bek. mindenesetre ezt a kifejezést használja.
A 39-ben pedig már a mi időnkre vonatkoztatva az áll, hogy
"a közeljövőben eljön a Királyság, hogy elpusztítsa a gonoszokat ... stb."
Nemrég egy teljes fejezetnek a témája az volt, hogy eljött a Királyság, a következőnek pedig, hogy létrejött, és mégis, 2016-ban is mondhatjuk a feltáruló igazsággal összhangban, hogy a közeljövőben eljön a Királyság?
A nyomasztó „felkészülten várták a Királyság megszületését” mantra sem ért véget a bekezdésekben való ismételgetésekkel, megpróbálnak még egy 2 oldalas táblázatot semmitmondó adatokkal feltölteni, és egy utolsó erőtlen csapást mérni a józan gondolkodásra.
De vajon kit akarnak/tudnak ezek a bekezdések, táblázatok félrevezetni?
Vagy miféle játékot űz a Vezető Testület?
A cáfolatok szinte ugyanott vannak, ahol az állítások. Nem gondolhatják, hogy ezeket az összevisszaságokat nem veszi észre senki!
Vajon mi lehet a célja mindennek?
Talán annak tesztelése, hogy meddig mehetnek el az igazság, hamisság, bibliai hivatkozások, mellébeszélések keverésében?
Ez valami bátorság teszt, kik azok akik szólni mernek, hányan vannak?
Lehet-e még a kiközösítés fenyegetettségével visszatartani őket, vagy már más kell?
Lehet, hogy ez valami őrültebb játszmának a felvezetése, amit egyelőre még nem láthatunk előre?
Ezt én nem tudom megfejteni, de bármi is legyen az igazi céljuk, vagy okuk arra, hogy ezt művelik a történelmükkel, az olvasóikkal, hittestvéreikkel, de különösen a Teremtővel és Fiával, veszélyes játék ez, amit nem először játszanak. Vajon mennyire lesz elegendő az ítélőszék előtt mindezekre mentségül felhozni a tökéletlenséget, meg a buzgalmat, vagy ilyesmit ... ?
Mit lehet mondani a hallgatóságról? Akik kényelmetlenül érzik magukat egyik-másik bekezdés miatt, vajon meddig tűrik szótlanul? Meddig hajlandók részt venni ebben? Gondolhatja bármelyik megkeresztelt személy, hogy nem felelős azért ami itt zajlik?
TESTVÉREK! ÉBRESZTŐ!
P.J.
Utolsó kommentek