Hitre alapozott közösségek szociálpszichológiai megközelítésben
 

Kiss István pszichológus

Bizonyára találkozott már Ön is különféle vallásos szekták képviselőivel, olvasott híreket különleges életükről. Vajon mivel lehet rávenni fiatal (és kevésbé fiatal) embereket, hogy kopaszra nyírott fejjel, sárga leplekbe burkolózva hirdessék hitüket a járókelőknek? Vagy éppen elegáns öltönyben, mindig szolid és jól fésült frizurával - kis névtáblával zakójuk hajtókáján - tegyék ugyanezt?

Sokan talán az átütő erejű isteni kinyilatkoztatások megnyilvánulásának tartják, mások agymosásról, különleges idomítási eljárásokról tűnődnek. S nem kevesen fejüket ingatva csodálkoznak. Értetlenül állnak a helyzet előtt.

Anthony Pratkanis és Elliot Aronson - mindketten amerikai szociálpszichológusok - A rábeszélőgép című könyvükben fellebbentik a titkot borító fátylat. Kövessük útmutatásaikat, és nézzük meg, milyen, tudományosan megragadható folyamatok zajlanak egy modellközösség életében.

                                                                                      Jehova Tanúi világszerte ismertek prédikáló és tanítványképző munkájukról, valamint heti rendszerességgel összejöveteleket tartanak, ahol az Őrtorony folyóirat segítségével tanulmányozzák a Bibliát. Ezen felül időről időre ott vannak a kongresszusok (nemzetközi, kerület, körzet). Teszik mindezt világszerte egységesen. Mivel ezen alkalmakkor komoly információmennyiséget kell eltárolniuk, a Vezető Testület jónak látta egy modern memorizálási rendszer bevezetését. (Természetesen mint mindig, lépést tartva a modern tudományos felfedezésekkel.)  A rendszer lényege a következő:

Tanulságos napiszöveg!

Szeptember 7., szerda

Vigyázz! Ne tedd! Csak rabszolgatársad vagyok, neked és testvéreidnek (Jel 22:9).

Kommentár: „Jehova angyalai jó példát mutatnak az alázatos szolgálatban. Bizonyos angyalok nem voltak hajlandóak feltárni a nevüket az embereknek (1Móz 32:29; Bír 13:17, 18). Jóllehet az égben több millió szellemteremtmény él, a Biblia csupán Mihály és Gábriel nevét fedi fel. Ez megóvhat bennünket attól, hogy olyan tiszteletet adjunk az angyaloknak, mely nem illeti meg őket (Luk 1:26; Jel 12:7).”

Ezekkel a szavakkal ellentétben, az Őrtorony 2011 augusztusi, nyilvánosságnak szánt példányában, amikor az utolsó oldalakon a Gileád végzősökről szóló cikket olvasom, lépten-nyomon nevekkel találkozom és titulusokkal.

Miért fontos az, hogy ki tartotta az előadást? A Tanúk mindig arra vannak buzdítva, hogy ’ne azt figyeljék, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond’.

Ehhez képest minden egyes előadás előtt bemondják, hogy ki tartja /akár a gyülekezetben, akár a kongresszusokon/. Vannak úgynevezett „sztárelőadók” /sorolhatnám a neveket, de nem szeretném, ha  a kedves posztolvasó túlzott tiszteletet adna ezek után nekik/, akiket nagy rendszerességgel hívnak meg a gyülekezetekbe. Ezek hónapokra előre be vannak táblázva, és úgy kell vadászni egy időpontot, hogy ráérjenek /többször látja őket a gyülekezet, mint a körzetfelvigyázót/. Előadásaik, mint valami szentbeszédek, úgy keringenek a gyülekezetek tagjai közt hangfelvételen. Micsoda szerénység!

Ennek mi lesz a következménye? Hát, amit a Királyságszolgálatunk 2010/10-es példánya a Kérdésdobozban tárgyal:

„Továbbá a felvett előadások és másolatok terjesztése miatt némelyek arra érezhetnek kísértést, hogy indokolatlan figyelmet és tiszteletet adjanak vagy fogadjanak el (1Kor 3:5–7).”

A Vezető Testület persze kivétel. Ők nem adják a nevüket közre /lásd fent/, nem szerepelnek társulati videókon /lásd a filmeket/, és a Watchtower Library-ben is csak 2389 találat van a Vezető Testület kifejezésre /összeadtam/. Még jó, hogy a mai napiszöveget helyesen értelmezik, és összhangban a Szentírással: Máté 23:10  ¹⁰ »Vezetőnek« se hívjanak benneteket, mert e g y a Vezetőtök, a Krisztus.

Érdemes megfogadni: Vizsgáljuk az Írásokat naponta!

ui.: ezért tanulva az előzőekben olvasottakból, most ideírom a nevem: Bigpast

"Erőlteti a transzfúziót": orvosokról gyűjtöttek adatokat a jehovások?

Nem akad gazdája a Jehova Tanúi orvoslátogatóihoz köthető titkosított adatbázisnak, amely egy online kitölthető űrlap alapján akár olyan adatokat is tartalmazhat, hogy az adott orvos "erőlteti-e" az egyház által tilalmazott vérátömlesztést.

„Jó lenne, ha vér nélkül is tudnának műteni. Vérpótló gyógyszerekkel, saját vér visszavezetésével. Mert Jehova tanúi nem vehetik fel a vért, mert Jehova tiltja. Köszönettel.” (43 éves férfi)

A bajai kórház online vendégkönyvéből

“Szoktunk arra figyelni, hogy mit tesznek lehetővé a törvények” - mondja a hvg.hu-nak Faragó István, akit a Jehova Tanúi Egyház kórházi információs szolgálat munkatársa. “Van a listánkon hétszáz orvos, akik együttműködőek, van tapasztalatuk a beteg egyháztagok kezelésében.” Milyen lista? - kérdezek vissza, a válasz szerint: ”nem valami hatalmas nagy. Akik eddig kezelték a tanúkat, abból áll az egyik fele. A másik: 1997 óta részt veszünk konferenciákon, ott űrlapokat lehet kitölteni.” Azt azonban már nem tudhattam meg, hogy orvosok által kitöltött űrlapokról, vagy az egykori betegek információiról van szó. Pedig ez lenne a döntő, hiszen személyes adatok használatáról csak az érdekelt dönthet, kívülálló nem.

"Sem a fiókhivatalok, sem a főhivatal nem tud minden olyan kérdést megvizsgálni és megválaszolni, melyekkel még nem foglalkoztak a kiadványaink. Biztosak lehetünk benne, hogy a Biblia elegendő felvilágosítással szolgál ahhoz, hogy vezetést nyújtson az életben. Ugyanakkor nem említ meg bizonyos részleteket, ami megköveteli az olvasótól, hogy erősen higgyen a Szerzőben, Istenben." - Őrtorony 2011. október 15.

Mi történik odabent?

Az Őrtorony Társulat doktrínákat fejlesztő generációja kihalt és eltűnt. Néhányan akik még élnek közülük a 80-as éveik közepén járnak, vagy idősebbek, és egyikük sem jutott fel soha a szervezeti ranglétra legfelső, döntéshozó fokára, az Őrtorony Vezető Testületébe.
A mostani újonc Őrtorony-vezetők nem úgy látják a dolgokat, ahogyan az elődeik; nincsenek olyan körülményeik mint az elődeiknek; nincs olyan karizmájuk mint az elődeiknek; és nem annyira belevalóak mit az elődeik. Talán a legrosszabb mind közül, hogy az Őrtorony jelenlegi vezetése egy sor olyan tantételt örökölt, amelyek sebezhető, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítik őket.

Hol vannak a problémák?

A halom legtetején az összes olyan tantétel található, amelyek a szervezet végidő tanítását támogatják. Mindezen tanítások erősen függenek az 1914-es évtől, ami azt az időpontot jelöli, ahonnan kezdődve történnek a fontos dolgok, állításuk szerint.

Egy másik ilyen tanítás a szervezet vérátömlesztés-tabuja. Ezt a tanítást sohasem fogadta el teljes mértékben Jehova Tanúi közössége, és az elmúlt két évtizedben minden elképzelhető szempontból cáfolatokkal szembesült.

Mi történik?

Az Őrtorony évtizedek óta kap kérdéseket a tanú közösségtől, amelyek ezen tanítások fontos részleteit kérdőjelezik meg; olyan részleteket, amelyek ha hibásak, az bármely értelmezésben aláásná minden ilyen tan legitimitását. Az Internet Korának eljövetele tovább súlyosbította ezt a problémát az Őrtorony számára, és ez egyre kellemetlenebb nekik. Ami még tovább súlyosbítja az Őrtorony helyzetét, hogy ezeknek a tanoknak a kitalálói, megalkotói már letűntek a színről, az újonc vezetők pedig magukra maradtak olyan problémás részletekkel, tényekkel és tanokkal, amelyeket lehetetlen elhallgatni.

Hogyan fog az Őrtorony új toronyőre megbírkózni ezzel a problémával?

Lényegében az Őrtorony jelenlegi Vezető Testülete azt tanácsolja Jehova Tanúinak, hogy hagyják abba a főhivatal és a fiókhivatalok kérdezgetését és ne tegyenek fel semmilyen nekik címzett (persze egyre kellemetlenebb) kérdéseket. Ha egy kérdés részleteivel külön nem foglalkozik egy Őrtorony-kiadvány, akkor találd fel magad.

Nagyon érdekes látni, hogy hogyan alakult ki ez a helyzet és hogyan halad előre. Ez a legújabb irányelv csupán felkészíti a tanú közösséget arra, ami még jönni fog...

Maradjanak velünk, és kövessék figyelemmel az elkövetkező változásokat, amelyek során Jehova Tanúi több "személyes lelkiismereti döntést" hoznak majd a vérről és az állítólagosan egyre világosodó prófétai jelentőségű dátumok dogmatizmusáról.

Az Őrtorony 2011.11.15, 22. oldalán az Örömet szerez neked „a kedves adakozás” kiváltsága? című cikk található. Rögtön a cikk első bekezdésében egy „buzdító” Írásszöveg van idézve: Fil 1:3-5.

Érdekes megjegyezni, hogy csak az ÚV fordítás használja a „hozzájárulás” kifejezést, míg más fordítások nem:

Könyvek a kutatáshoz. Kedves Jehova Tanúi! Vizsgáljátok meg őket tételesen! Utána választ fogtok kapni a kérdéseitekre, vagy még jobban megerősödtök az "igazságban".

"Nem csak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Vajon tanításai teljesen összhangban vannak-e Isten Igéjével, vagy emberi hagyományokon alapulnak? Ha szeretjük az igazságot, semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól. Ezt a vizsgálatot mindannyiunknál az az őszinte vágy hassa át, hogy megtanuljuk, mi az Isten ránk vonatkozó akarata, hogy azután azt cselekedjük." (Az igazság, mely örök élethez vezet, WTB&TS, 1968. p. 13.)

[katt ide a nagyításhoz!]
[katt ide a nagyításhoz!]

[katt ide a nagyításhoz!]

A társulati kiadványokat a királyság-termekben találod; a másik három könyvet megrendelheted az interneten, minimális összegekért, házhozszállítással együtt például a következő helyeken [katt]:

•  Szalai András - Jehova és a szervezet 1040 Ft.-

•  Lothar Gassmann - történetük, tanításuk, értékelésük 900 Ft.-

•  Carl Olof Jonhsson - A 'pogányok ideje' - Vajon véget ért?

2011. szeptember 04. (vasárnap), Veresegyház, Jehova Tanúi Királyság-terme

 [katt a képre a nagyításhoz!]

Neked milyen Őrtorony cikk és/vagy bibliavers jutott eszedbe? Kommentekben várjuk válaszaitokat!

Nekem ez jutott az eszembe:

Lukács 21:1-4

 „Az IGAZSÁG szabadokká tesz titeket”

Ennek a kedves kritikus szemléletű Tanúnak néhány írását már leközöltük ITT, ITT és ITT. Ezen írását így vezette fel: „A „Gondolatok, az 1914-es nemzedékkel kapcsolatban” c. tanulmányt 1995 decemberében írtam úgymond első felindulásomban. Nem az volt a célom hogy visszatérjünk a 'nemzedék' régi értelmezéséhez, hanem az, hogy leleplezzem a novemberi cikkek ködösítéseit. Mert ez a két cikk nem világosságot hozott, hanem homályt. Tudományosságnak álcázott semmitmondás, melynek egyetlen eredménye az, hogy senki sem tudja, hogy mi is tulajdonképpen az a 'nemzedék'.”

Akik szeretnének mélyebbre ásni és kutatni a Bibliában, azoknak az Insight on the Scriptures című kiadványt javasoljuk azokon a nyelveken, amelyeken elérhető. De ott van „A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos” című könyvünk és a többi kiadványunk is, például azok, amelyek a Dániel, az Ézsaiás és a Jelenések könyvének próféciáit tárják fel, ezekbe is bele lehet mélyedni. Rengeteg ismeretanyagot tartalmaznak, ezért felhasználhatjuk őket a tanulmányozáshoz és az elmélkedéshez. Így ’betelhetünk Isten akaratának pontos ismeretével minden bölcsességben és szellemi megértésben, hogy Jehovához méltón járjunk, avégett hogy teljesen kedvére legyünk, amint továbbra is gyümölcsöt termünk minden jó cselekedetben, és gyarapodunk az Isten pontos ismeretében’ (Kol 1:9, 10).

A következő írás egy kedves úrtól származik, aki Tanú volt a hírhedt 1975-ös láz idején, ami természetesen nem "egyesek véleménye" volt, hanem a valójában nem túl értelmes brooklyni rabszolga(tartó) osztály által keltett hamis prófécia:

A magyar fordítás a függelék kivételével, teljes egészében kész. A teljes könyv (illusztárciókkal) magyar fordítású, pdf elérhető, valamint a fordítások egyes fázisaiban megjelent állapotokat is tartalmazza a cikk.

(Kiegészítette: P.J. 2017.02.22.)

A könyv magyarra eddig lefordított részei feltöltésre kerültek, csupán néhány rész hiányzik... Fontosnak tartjuk, hogy mindenki megismerhesse ezt a rendkívül fontos írást, és végre elkészüljön egy átfogó magyar példány, íme:

Raymond Franz - Lelkiismereti válság

Bevezető Raymond Franz-ról: Raymond Franz (1922-2010) Jehova Tanúi egyik legmagasabb pozíciójában szolgált 1971-1980 között. Nagy tekintélye volt és sokan szerették. Nagybátyja Frederick Franz (1893-1992) Jehova Tanúi kulcsembere volt. Református lelkésznek tanult, majd 1913-ban Jehova Tanúihoz (akkori nevük: Bibliakutatók) csatlakozott. 1945-1977 között a szervezet első teológusa (egyben alelnöke) volt, majd 1977-1992 között az elnöke is.

“Tegnap zárult a Jehova Tanúi debreceni kerületkongresszusa az Oláh Gábor utcai Loki-pályán. A mérleg: mintegy négyezer résztvevő, pokoli hőség és 215 újonnan megkeresztelkedett hívő.

A Kassai úti gyógyfürdő egyes számú medencéjében 56 férfi és 159 nő vett részt az úgynevezett megmerítkezés szertartásán, s életkoruk 11 és 79 év közé esett. Ahhoz, hogy megkeresztelkedésre alkalmasak legyenek, a jelöltek áttanulmányozták az alapvető bibliai tanításokat. Mielőtt a vízbe merítették volna őket, Kokovai István beszélt hozzájuk. Az előadás a keresztényi megkeresztelkedés jelentőségére emlékeztette a várakozókat.”

Dolgozatom tárgyát egy mára már sokak által ismert vallási közösség avatási rítusa képezi. A közösség tagjai magukat Jehova Tanúinak nevezik, a rítus pedig, amely által valaki Jehova Tanújává válik: a megkeresztelkedés. Azt a kérdést szeretném megválaszolni, hogy hogyan válik valaki Jehova Tanújává, milyen lépéseket kell megtennie az egyes embernek ahhoz, hogy a Jehova Tanúival való első találkozástól eljusson a megkeresztelkedő helyre.

Kik vagyunk, és mit akarunk? 

Jehova megkeresztelt, aktív, keresztény és hűséges tanúi vagyunk, nem hitehagyottak, nem szektások, nem felforgatók, nem szakadárok, nem alakítunk új csoportot, nem akarjuk megtagadni az Őrtorony érdemeit és munkáját, nem akarjuk magunkhoz rántani az irányítást, nem vagyunk kívülállók, nem vagyunk elkülönültek, nem élünk bibliátlan vagy erkölcstelen életet, nem szervezkedünk, és nem fogjuk soha elhagyni a Szervezetet, sem önként, sem erőszakkal. Alapos és megfontolt okunk van azt feltételezni, hogy az Őrtorony Társulat elveszítette kapcsolatát a követőivel, és egyre jobban elszigetelődik a hírnököktől, a testvérektől, a testvérnőktől, azok valódi lelki problémáitól, vívódásaitól, és ez számtalan feszültséget és botlást okoz. Ezt a válsághelyzetet pedig láthatóan nem kezeli senki – hozzánemértésből, lustaságból, kényelmességből vagy hanyagságból kifolyólag. A világméretű munka ezért stagnál, jobban mondva ellenkező előjelet vett fel. Mindez arra késztet minket, hogy szorgalmazzunk bizonyos változtatásokat, szellemi megújulást, reformokat és kiigazításokat.

A Szervezet, mint Jehova tulajdonának státusza 

Hiszünk abban, hogy ez Jehova Isten Egyháza, melyet támogat, helyesel, megáldja Szellemével és vezeti az utolsó időkben. Ez a szervezet folytonosan jelen van az ádámi idők kezdete óta, és az emberiség történelmének sodrásában mindig valamilyen formában képviselte az igaz imádatot. Volt amikor egyének személyében, volt amikor szervezett egyház formájában, volt amikor egymástól távol eső gyülekezetek, mozgalmak, vagy csoportok formájában, de mindig az Egy Igaz Isten Szelleme által késztetve és irányítva. Semelyik egyházi szervezet sem jelentheti ki önmagáról azt, hogy csak nála van az egyedüli megmentés, és a kizárólagos igazság, így a mi Szervezetünk sem. Mégis ezt tekintjük Jehova egyik – bár nem az egyetlen – legkedvesebb tulajdonának. A Szervezetet a Szent Szellemének késztetésére hozták létre őszinte istenfélő emberek, akik sok mindenben tévedtek, és tévedni is fognak. Nem az Őrtoronynál van az egyetlen és megmásíthatatlan vallási igazság, és nem csak az Őrtorony gyülekezeteiben lehet megtalálni az egyedüli megmentést, bár sokkal közelebb van a tiszta bibliai tanításhoz, mint egyes történelmi nagyegyházak, és egész léte alatt igyekezett egyre közelebb és tisztább formában megérteni és továbbítani a bibliai tanokat. Ezen tisztulási, keresési folyamata során sokszor tévedett, és került zsákutcába, melyből viszont igyekezett mindig kikerülni. Az Őrtorony Társulat egy munkaeszköz, melyet Jehova felhasznál a szellemi gondolkodás és a Biblia szeretetének előmozdításához világszerte. De nem ez az egyetlen eszköz. Jehováé az egész Univerzum, így Ő válogatja meg saját belátása szerint, hogy kit, mit, hogyan és mikor fogja felhasználni akarata véghezviteléhez a Teremtésben. Az ember – így mi sem – diktálhatunk az Istennek, hogy mit hogyan és mikor cselekedjen. Csak alázatosan együttműködve felajánlhatjuk szolgálatunkat az Ő kezébe, hogy járjon el vele kedve és szüksége szerint. Az Isten nem fogja egyházi hovatartozása szerint megítélni az embereket, hanem a szíveket és a veséket fogja vizsgálni, egyénenként. Az Őrtorony tehát nem egy szervezet, amelyet Jehova hozott létre, hanem egy emberi kezdeményezés, mely tükrözi az ember Isten, és az igazság lehető legtisztább megértése és megélése utáni vágyát. Nem közvetlenül ihleti Szent Szellemével, mégis a Szellem emberekben való munkálkodásának eredménye.

A gyülekezetek általános állapota 

Gyülekezeteinkben komoly problémák halmozódnak fel, amiket a vének tudatosan figyelmen kívül hagynak, illetve igyekeznek nem venni tudomást róla, és nem kezelik őket idejében. A tudatosságuk valószínűleg a tehetetlenségükből, és képesítetlenségükből ered. A "képesített vén" fogalom alatt nem csak a Társulati irányelvek és szabályzatok elsajátítását képzeljük el. A felelős testvérek nem képesítettek pl. a lelkigondozásban, és ez a hiányosság nagyon sok feszültséget, félreértést, ellentétet enged felhalmozni a gyülekezetekben. Aki embereket irányít, és híján van bizonyos ismereteknek illetve képességeknek, az sajnos dilettáns és szakbarbár, és mint ilyen, helyrehozhatatlan károkat okozhat a rábízott lelkekben, akár azzal is, hogy nem tesz semmit. Mert hiába ez Jehova szervezete, attól az emberek még itt is emberek, és a tökéletességtől még mindannyian nagyon messze vagyunk. Az elfojtott kérdések, a ki nem mondott tabuk, a kételyek, a lelki problémák, válságok, mint a szunnyadó vulkánban gyülemlő lávatömeg, úgy halmozódnak, és ha nem kapnak valamilyen szelepet, szétrobbantják a legszilárdabb hegyet is. Az olyan gyülekezeti pásztor, akinek munkája kimerül abban, hogy összeállítja a programokat és irányítja, illetve felügyeli ezek lebonyolítását, nem több egyszerű hivatalnoknál, akármennyire lelkiismeretes és áldozatteljes is lenne igyekezete. És bár az Őrtorony felhívja a vének figyelmét a lelkigondozás szükségességére, a Társulat igazán nem szolgáltat semmilyen komolyabb képzést ilyen téren, másrészt viszont effektíve semmilyen lelkigondozói tevékenység nem zajlik gyülekezeteinkben. A testvérek jobbára úgy tekintenek a vénekre, mint valamilyen munkafelügyelőkre, vagy rendfenntartókra, és komoly lelki problémáikkal nem szívesen fordulnak segítségért a gyülekezetek elöljáróihoz. A véni tisztség imázsa gyülekezeteinkben kimerül a fegyelmezésekben, bírói bizottságokban, kizárásokban, fenyítésekben, helyreutasításokban, figyelmeztetésekben és hasonló represszív intézkedésekben. A sebzett léleknek inkább megértésre és gyengéd gondoskodásra van szüksége, mintsem helyreigazításra és fegyelmezésre. Mert több van leírva és elmondva, mintsem a valóságban cselekedve. Annyit foglalkozunk az embertársaink lelki üdvével, hogy elfeledkezünk az otthoniak lelkével foglalkozni. De ha szolgálatunk eredményeképpen újakat sikerül beterelni az akolba, milyen állapotok fogadják őket majd odabent?

A rabszolga osztály, mint munkatárs 

A Brooklynban székelő Vezető Testületre, inkább mint hittársakra, testvérekre és együttműködő munkatársra tekintünk, semmint vezetőre, hitünk őrzőjére, irányítójára, alakítójára, vagy valamilyen közvetítőre Jehova és az emberiség között. A Jézus példázatában szereplő hű és bölcs rabszolga nem hordoz valami prófétai jelentőséget, ez egy egyszerű de fontos példázat a keresztény éberség szükségességéről, és nem egy konkrét jövendölés a mostani központosított vezetésről. Ennek ellenére a Brooklynban munkálkodó testvérek sokasága hasznos és fontos - bár nem nélkülözhetetlen - munkát látnak el. Az egész Őrtorony Társulat és a hozzá kapcsolódó szervezetek egy munkaeszköz, melyet felajánlunk Istennek használatra, kellő alázattal, reménykedve, hogy Jehova ezt a felajánlást elfogadja. Ez az álláspont nem eredményez semmilyen széthullást, inkább erősíti az igazi testvéri összefogást. Ez a viszony sokkal inkább hasonlítana az első századi mintához, mint a mostani elrendezés. Az első században a gyülekezetek nem tartoztak valamilyen központi Jeruzsálemi irányítás alá, hanem egymástól függetlenül - bár nem eltérően - együttműködtek a jó hír terjesztésében. 

A Biblia és a kiadványok tanulmányozása 

A Társulat, bár szüntelenül felhívja a tanúk figyelmét arra, hogy szükséges a Biblia naponkénti tanulmányozása, azt mégis szinte lehetetlenné teszi a folyamatos és hatalmas mennyiségű kiadvány áradatának áramlásával. A Biblia igazi elmélyült tanulmányozása így a háttérbe szorul, illetve teljesen elmarad. Ennek az aránynak sürgősen meg kell fordulni a Biblia javára! A kiadványok legyenek ezentúl egy tarkító és kellemes kiegészítők - de mindenképpen másodlagos – eszközök. Ezek esetleges tanulmányozásának formája is változzon meg, elhagyva a katonás kérdezz-felelek színjátékot. A gondolkodás, így a kérdezés, szabadságának és jogának megcsúfolása ez. Az érdeklődőkkel való tanulmányozás során és a hirdető munka közben is a Bibliát használjuk, ne a kiadványokat. Ezek tartalma és formája változzon inkább igazi segédeszközökké az Írások tanulmányozásához, mintsem legyenek kész és megmásíthatatlan tanulmányozási anyagok. A Biblia tanulmányozásához legyen az igazi és lehetőleg egyetlen segítő Jehova Szent Szelleme, és vezessen a megismerésben oda, ahova Jehova akarja, és nem ahova az ember szeretné. 

A Biblia tanításainak megértése és az igazsághoz való közeledés 

A tanítások egyre tisztulnak, de sok hibát is tartalmaznak. Ezeket a hibákat ki kell igazítani, és lehetőleg legközelebb vinni a bibliai tanokhoz. Be kell ismerni, hogy a Társulat ideológusai sokszor hamis és félrevezető magyarázatokat adtak bizonyos próféciákkal kapcsolatban, és az ezekből származó kellemetlenségek, esetleg tragédiák miatt nyilvánosan elnézést kell kérni. Be kell vallani, hogy nálunk sincs a megmásíthatatlan és tévedhetetlen igazság, és bár minden erőnkből igyekszünk közeledni hozzá, nyilvánosan vállalnunk kell az ilyen melléfogásokból eredő következményeket. Rehabilitálni kell azokat a testvéreket, akiket esetleg hitük miatt hurcoltak meg olyan vezetők, akik nem voltak hajlandóak belátni a fenti körülményeket. A Biblia és a történelem elfogulatlan vizsgálata alapján rá kellett jönnünk, hogy az 1914, és a hasonló jövendölések, illetve a hozzájuk kapcsolódó elvárások helyteleneknek bizonyultak. Ezt maga Jehova mutatta meg nekünk azzal, hogy túlzott optimizmusunkat és fantáziánkat lerontotta. Mi nem azért vagyunk ebben a szervezetben, mert érvényes valamilyen kronológiai számítgatás, hanem mert vonzódunk Jehovához, és a tulajdonának tekintjük magunkat azzal, hogy szeretett Fia vérével kivásárolt bennünket a világ hatalmából. Hitünk alappillére a Jehovába vetett bizalmunk, nem az 1914 képlete. Ezért ezt, és az ehhez kapcsolódó tanításokat figyelmen kívül hagyjuk, és szemünket inkább azokra a jelekre szegezzük, melyeket megígért nekünk a Megváltó, aki arra figyelmeztetett, hogy eljövetele mindenki által jól látható lesz. Mi hiszünk abban, hogy ez nemsokára be is következik, ugyanis a Biblia szerint az utolsó napokban élünk, már Jézus első eljövetele óta. A pontos dátumot senki, - az ég angyalai sem, maga Jézus sem, így a brooklyni rabszolga sem - képes kitalálni semmilyen számok segítségével. Hiszünk abban is, hogy a tanításokat és a különböző lelkiismereti kérdéseket a Szellem képes megvilágítani azok előtt, akik kérik ezt Jehovától. Az Isten nem hazudhat ebben sem. Ha valaki kéri, megkapja Tőle a megértést és a fényt. Nem szükséges erre valamilyen emberi vezetés, és az ezekhez való feltétlen engedelmesség követelése. Ha valakiben munkálkodik a Szellem, azt az Isten a rabszolga felügyelete nélkül is elvezeti az ismeretre. Csak kérni kell. Ezért követeljük az egyén lelkiismeretének teljes szabadságát és önállóságát, egyéni döntéseinek elfogadását és tiszteletben tartását a gyülekezetetekben olyan döntéseket illetően is, mint az egyes tanítások megértése, és a keresztény álláspontok megélése.

A hirdetőmunka fontossága és körülményei

A hirdető munka teljesen önkéntes kell hogy legyen, személyes elhívás és belső késztetés alapján. Semmiképpen nem lehet kizáró ok, vagy valamilyen szellemi egészég elbírálásának eszköze. Aki nem érez erőt, elhívást, késztetést vagy szükséget arra, hogy hirdesse másoknak azt, amit a Biblia tanít, akkor nem lehet rá tekinteni mint olyanra, akinek valamilyen szellemi betegsége van, illetve nem szereti Jehovát. Tudatosítani kell, hogy neki jelenleg nem adatott meg a hirdetés ajándéka. Van aki kéri Jehovától, mert vágyik rá, és az meg is fogja kapni Tőle. A kötelező penzum és az óraszám kivetése csak feszültséget, stresszt, kedvetlenséget, kényszerűséget és megkülönböztetést okoz a testvérek között, és ez elveszi a juhok azon örömét, amely az ilyen áldásos munkából származni tud. Szükség van a hirdetésre, de nem ilyen körülmények között, és nem ilyen áron. Végtére az évi jelentésekben ez a beteges szellem tükröződik is: hiába van a sok kikényszerített munka, a növekedés negatív tendenciákat mutat világszerte. A mennyiség teljesen a minőség rovására megy. Inkább kevesebben hirdessenek, de jó kedvvel és igazi elhívással, mintsem mindenki dolgozzon, de kikényszerítve és kötelességből. Az ilyen szellem csak tovább rontja a gyülekezetek hangulatát, és tönkreteszi még az úgynevezett „statisztikákat“ is. Az ajtókban minket fogadó emberek is szívesebben kommunikálnak olyan hírnökökkel, akiket a Szellem vezet és nem a kötelességtudat. És ne tévelyegjünk: Jehovának nincs feltétlen szüksége a munkánkra, mi csak abban bízhatunk, hogy a felajánlott áldozatunkat egyszer elfogadja és felhasználja. De ajánljunk Neki vak és sánta, kikényszerített áldozatokat, mintsem szívünk és hitünk őszinte gyümölcseit? Cselekedeteinkkel és óraszámainkkal úgy sem tudjuk magunkat megváltani, erre tehát nem szabad apellálni senkinek. Azzal elvetnénk a Megváltónk áldozati halálának erejét. Evangéliumunk pedig inkább tartalmazza Krisztus megváltó kegyelmi ajándékának jó hírét, mintsem riogassuk az embereket a pusztulással és Jehova haragjával.

Az Emlékünnep és az emlékjegyek fogyasztása

A krisztusi váltság elfogadásának külső tanúságjele az Úrvacsora fogyasztása. Aki nem így cselekszik, elveti Krisztus áldozatát. Ezért halálos bűn megtiltani a keresztényeknek fogyasztani Krisztus testének és vérének szimbólumait. Ez szellemi megkülönböztetés, és a krisztusi örökségből való kizárás. Amikor Pál felhívta a figyelmet az emlékjegyek méltatlan fogyasztására, akkor nem a fogyasztás illetve nem fogyasztás kérdését állította szemben egymással. Ami felháborította Pált, azok az Úrvacsora fogyasztásának körülményei voltak, melyek a gyülekezetekben elfajultak közönséges lakomákká és ivászatokká. Egyrészt ez megbecstelenítette Krisztus halálának és áldozatának emlékpillanatait, másrészt tapintatlanul és durván viseltetett a gyülekezetek szegényebb és éhesebb tagjaival szemben. A joggal és szigorral bírált elfajult úrvacsora szokások így teljes mértékben méltatlan evés és méltatlan ivás voltak, jobban mondva vétek az Úr teste és vére ellen. A Biblia sehol sem beszél nekünk arról, hogy egyszer lesz valaki, aki fogyaszt, és valaki aki csak figyeli. Ellenben teljesen egyértelműen figyelmeztet minket arra, hogy ha valaki nem veszi magához a jegyeket, megtagadja a Krisztust, nincs benne élet, és a Megváltó nem támasztja fel őt az utolsó napon. Ezért élet-halál kérdése, hogy egy keresztény fogyaszt-e Krisztus testének és vérének szimbólumaiból. A Biblia nem támogatja csak az évenkénti periodicitást, hanem többszöri alkalmat sejttet. Egyszerűen aki keresztény, muszáj fogyasztania az emlékjegyekből.

Jehova látja szívünk őszinte indítékait, és tudja, hogy kezdeményezésünknek semmilyen hátsó szándékai nincsenek. Testvérek és testvérnők százezreinek őszinte imádsága ez, az egész lakott Föld gyülekezeteinek belsejéből. Jehova legyen velünk. Ámen.

"A Szent Bonifác Utolsó Napjainak Kiválasztott Felkent Első Századi Bibliai Tiszta Keresztény Egyháza ( SzBUNKFESzBTKE ) elhatározza, hogy tiszta vizet önt a pohárba, és megreformálja az elfajzott kereszténységet. Közben rájön, hogy tulajdonképpen ő a megjövendölt Nagy Vécékefe, amely az Oltári Hejehuja előtti időkben fog megjelenni, hogy lepucolja a szart az egyház becsületéről. Komolyan és őszintén elkezdi tanulmányozni az Írásokat, és megállapítja, hogy a Bazi Buli nemsokára beáll: Ugyanis, ha a Soma Sámuel születésének időpontjából kivonunk háromszázhatvanötöt, majd ezt hozzáadjuk Kukutyin leomlásának hatszázadik évfordulójához, akkor megkapjuk a Coco Bongo köbgyökének huszonharmadik szinuszát. Plusz kettő, és itt a Nagy Takarítás időpontja. Ami úgy negyven év múlva lesz. Ezt a forradalmi felfedezést tökéletesen be is tudja bizonyítani a Szent Telefonkönyvből, olyannyira, hogy ezrek el is hiszik, sőt, továbbadják. Mozgalommá, később egyházzá, majd nemzetközi nagyegyházzá növi ki magát. Mindenki fel van dobódva. De menetközben kiderül, hogy a Nagy Takarítás nem állt be, és ez gáz. Ezért amit vártak, az tulajdonképpen a Nagy Portörlés volt, és az igazi banzáj csak később jön el, mert elfelejtettük a számításhoz hozzáadni Kukutyin lakosai felének átlagéletkorát, ami az egészet megdobja még kábé húsz évvel. Később az is kiderül, hogy akkor a Nagy Ablakpucolás, majd a Nagy Porszívózás, a Csodálatos Csempefényezés, Páratlan Polírozás, illetve az Elképesztő Parkettasúrolás következtek. És mindezek után megérkezik a fény, hogy az a bizonyos NagyTakarítás már meg is történt, csak számunkra láthatatlan módon. Majd végül belátjuk: akár még az is előfordulhat, hogy nincs Takarítói szakvizsgánk. De ekkorra az egész ügy egy hatalmas szervezetté nőtte ki magát, olyanná, amit kár lenne csak úgy otthagyni. Vétek lenne elpazarolni azt a sok – minden kétséget kizáróan – őszinte igyekezetet. És azért valljuk be őszintén, nem is élünk mi olyan rosszul ebből az egészből. 

És ekkor jössz a képbe Te. 

Látod magad körül a koszt, a káoszt, a piszkot, és arra gondolsz, de jó lenne egy kis kiadós nagytakarítás. Glinglang. Az ajtódban két gumikesztyűs, kötényes, vödrös nénike mosolyog, kezükben a Szent Telefonkönyvvel. És elmagyarázzák mindazt, amit fentebb megtudtunk. Te elhiszed, mert olyan meggyőzően bizonyítanak, és annyira őszintén hiszik is, élik is azt, amit mondanak. Eleged van a többi mega-takarítóvállalatból, kiknek elég idejük volt bebizonyítani alkalmasságukat, mégsem tették, és a kosz csak növekedett. Ezért csatlakozol. Felhúzod a gumikesztyűt, kezedbe veszed a súrolót, a vödröt, és nyakadba a várost. Glinglang…. "

"1. Az első tapasztalat: az embernek lehetséges egyedülállóan, függetlenül az Őrtoronytól, eredményesen tanulmányozni a Bibliát, kizárólag csak Jehova Szent Szellemére bízva a vezetést, és a megértést, sohasem nyúlva semmilyen Watchtower kiadványhoz.

2. A második tapasztalat: ha az ember a brooklyni rabszolga vezetésével tanulmányozza a Bibliát, akkor teljesen mást tanul meg, mint amikor közvetlenül Istentől kéri a vezetést, és a Watchtower irodalom teljes kizárásával, egyedül a Lélek által vezetve olvassa az Írásokat.

Kérdés: miért tanítaná az Isten kétféleképpen az emberiséget saját dolgairól? Egyszer az Őrtorony igaz és kiválasztott szervezetén keresztül, és teljesen máshogyan - mondhatni pont fordítva - amikor az ember az Ő Lelkének áldását kérve, közvetlenül Hozzá fordul vezetésért?

3. A harmadik tapasztalat: az Őrtorony elhiteti követőivel, hogy tanulmányozzák a Bibliát, és egyedül ők értelmezik helyesen. Ezzel szemben egy Tanú szinte sohasem tanulmányozza a Bibliát, hanem csak a Társulati segédeszközöket. Egy Tanú nem érti a Biblia üzenetét, hanem a Társulat értelmezését teszi magáévá, amiről azt hiszi, hogy az a Biblia üzenete.

4. A negyedik tapasztalat: A Társulat kihasználja az emberek természetes vágyakozását Isten után, és leginkább a bibliai tudatlanságukat. Az ilyen újonnan érkezetteknek elmondják, hogy mivel az idő sürget, nem kell a teljes Biblián átrágniuk magukat, elég a Társulati kiadványok sűrített anyagát megtanulni, hiszen azok egyenesen a Bibliából táplálkoznak. A Tanú jobb esetben évek múlva rájön, hogy bár a Bibliát sűrűn forgatja a kezében, de szinte sohasem tanulmányozza, mert ezt megteszik helyette a testvérek Brooklynban, és gazdag szellemi lakomaként tálalják neki. Azt is éppen hogy csak győzi elfogyasztani. Az, hogy mindig a Bibliával a kezében jelenik meg az ajtók előtt, elhiteti környezetével, de elsősorban önmagával azt, hogy ő egy igazi bibliaismerő ember. A kiadványok tanulmányozása is kizár minden nyitottságot, mert szigorúan előírja, hogy mit kell kérdezni, és az előírt kérdésre mit szabad válaszolni. Ez a gondolatok teljes birtoklása, és mint ilyen, nem egyeztethető ossza az Isteni természettel.

5. Az ötödik tapasztalat: Jehova Tanúi között nem létezik igazi, keresztény testvériség. Az olyanokkal, akik gondolatilag kilógnak a rendszerből, kíméletlenül és szeretet nélkül elbánnak, bíráskodnak felettük. Ha valaki eltévelyedik az akoltól, szellemileg gyengélkedik, nem mennek utána szeretetteljesen meggyógyítani, kedvesen visszakísérni. Ha valaki ideológiailag nem hűséges a rendszerhez, azonnal elmarják, nem köszönnek neki, kiközösítik, levegőnek veszik, halottnak tekintik. Nem gyakorolják az aranyszabályt egymás között. Aki szellemileg beteg, magára hagyják, aki kétkedik, szeretet nélkül elítélik. Csak fitt, erős, lojális, harcrakész egyének élvezhetnek elismerést, figyelmet. A gyülekezetek felépítése és belső szellemisége inkább egy katonai egységet idéz, mintsem első századi mintát. A cél, a rendszer növelése az adott régióban, újabb katonák képzése, és nem a szellemi növekedés, vagy a szeretet gyakorlása. Minden összejövetel tulajdonképpen egy eligazítás, és a rendszer szoftverének újrafuttatása. Nincs bibliai szellem, keresztény légkör.

6. A hatodik tapasztalat: Jehova Tanúi nem tudják, hogy kérni kell a Szent Lelket, bár beszélnek róla, de a valóságban sohasem gyakorolják. Nem úgy tekintenek Rá, mint valóságos Segítőre, nem kérik, ezért nem is kapják meg, nem ismerik hát hatását, áldásait, természetét. A segítő számukra Brooklyn, úgy gondolják, hogy a vezető testvéreknek megadatik ez az ajándék, és az elég. Nem tudják, hogy Isten ezt mindenkinek megígérte, és meg is adja, csak kérni kell. Magyarul, Jehova Tanúi gyülekezeteiben nincs meg Jehova Szent Lelke.

7. A hetedik tapasztalat: ha nem terjeszted az irodalmat, nem vagy Jehova Tanúja, ha nem adsz le jelentést, nem vagy Jehova Tanúja, ha kevés jelentést adsz le, rossz Jehova Tanúja vagy. Ha nem tanulmányozod a Bibliát, de sok irodalmat terjesztesz el, és sok HBT-t vezetsz, akkor nagyon jó Jehova Tanúja vagy. Magyarul, ha újságkihordó vagy, akkor Isten szeret, de ha egyetlen egy lapot sem terjesztesz el, és egyedül a Bibliát olvasod, akkor Isten ellensége vagy. Ez képtelenség.

8. A nyolcadik tapasztalat: Jehova Tanúi tanításai sok igazságot tartalmaznak, ezek bibliai alapigazságok, amit nem az Őrtoronynak köszönhet a világ, nem valamilyen rabszolgától kaptuk ezeket. Tanításuk nagy része tévedéseken, csúsztatásokon, hazugságokon alapszik. Russelék vágyakoztak Krisztus eljövetelére, kitűztek hibás dátumokat, hibás következtetéseket, majd Isten ezeket sorba ellenük fordította. Ahelyett, hogy elhagyták volna tévedéseiket, ezeket inkább újakkal tetézték, amik már többek voltak, mint egyszerű tévedések. A hibákért a felelősséget a követőikre, sőt nem egyszer magára az Istenre hárították, majd újabb és újabb hazugságokkal tetézték. Ez már több mint egyszerű emberi félrelépés. Ez hadakozás, huzavona magával az Istennel, aki teljesen egyértelműen a tudtukra adta, rossz úton járnak, és nincs hatalmukban az O titkainak kifürkészése, akaratának befolyásolása, hatalmának gyakorlása.

9. A kilencedik tapasztalat: a tanításaik nem táplálkoznak a Názáreti Jézus, a Krisztus tanításaiból, bár azokat kihasználják, és erősen kiforgatják, legtöbb esetben pedig elhallgatják:

- a „hű és bölcs rabszolga” nem prófécia, amelyiknek Brooklynon kellett beteljesednie, hanem egy példázat a keresztény éberség szükségességéről

- a „kicsiny nyáj” a zsidó tanítványok csoportja, a „más juhok” pedig a nemzsidó keresztényeket jelenti, nem valami eltérő reménységű osztályt.

- a „nagy sokaság” nem földi reménységű csoport, hanem a mennyekben szolgál. A „kecskék és a juhok” és a „búza és a konkoly” együtt növekszik, és csak az Ő eljövetele után lesz szétválasztva, nem pedig folyamatosan valamilyen folyóirat-terjesztés eredményeképpen.

- Az ember és Jehova közötti közbenjáró egyedül a Krisztus, nem pedig Brooklyn, vagy valamilyen példázat-beli rabszolga. Jehova Isten nem választott ki egyetlen földi vallási szervezetet, egyházat, gyülekezetet vagy más emberi csoportosulást sem az Ő érdekeinek képviselésére, hanem megbízta Fiát, Jézus Krisztust a keresztény gyülekezet vezetésével, és az ember-Isten közötti eredendő viszony helyreállításával.

- A Tanúk nem hirdetik a valódi evangéliumot. Lojális cselekedetekkel és zsíros órajelentésekkel nem lehet kiérdemelni az Isten jóváhagyását és áldását, ezt ingyen kaptuk, bűnös mivoltunk ellenére, ajándékként. Az egyedüli követelmény a Krisztusba vetett hit, és váltságának elfogadása, nem valami hűség egy emberi szervezetnek. Elvetik a kegyelem evangéliumát, ezzel szemben támogatják a cselekedetek általi megmentést, ami ellen olyan hevesen harcolt Pál.

- A krisztusi váltság elfogadásának külső tanúságjele az Úrvacsora fogyasztása. Aki nem így cselekszik, elveti Krisztus áldozatát. Ezért halálos bn megtiltani a keresztényeknek fogyasztani Krisztus testének és vérének szimbólumait. Ez szellemi rasszizmus, és a krisztusi örökségből való kizárás. A Biblia nem támogatja csak az évenkénti periodicitást, hanem többszöri alkalmat sejttet. Egyszerűen aki keresztény, muszáj fogyasztania az emlékjegyekből.

- A szabbath van az emberért, nem az ember a szabbathért, ezért a kompromisszumok nélküli és vak vérkérdés kierőszakolása a hívektől tömeges gyilkosság és öngyilkosság egyben. Ez egy további bizonyítéka az emberi akarat feljebbtételének az élet szentségének Isteni akarata fölé. A keresztényeknek kerülni kell a vér evését, de a Tanú álláspont a kérdés teljes elferdítése.

- A Biblia nem beszél két osztályról. Nincs égi, vagy földi reménység. Új Ég és új Fold, valamint magasabb rendű testi állapot örökösei azok, akik követik Krisztust. Az Őrtorony azt mondja: aki felkent, az a Biblia olvasása közben érzi, hogy ez a rész neki szól. Ez a legnagyobb képtelenség, amit tőlük hallottam. Mindenki, aki olvassa az Írásokat, és kéri a Szellem vezetését, érzi, hogy az a rész neki szól! Aki magára veszi a keresztséget, felkenetik a Lélek által, az felkent!

- Krisztus mindenki által láthatóan fog eljönni, nem létezik valamilyen rejtélyes, láthatatlan jelenlét. Nemittlévős ittvagyás. Nemeljövős megérkezés. Ügyes ügyvédi szófordulatok, csűréscsavarások a Társulat érdekeinek szolgálatában. Az időpontot pedig nem ismeri maga a Krisztus sem, nem kiszámítható, bármennyire is szeretnénk, bármenyire is próbálkoznánk, egyszerűen nem a mi dolgunk. A mi feladatunk az éberség.

- Az első században nem létezett Vezető testület Jeruzsálemben, amelyik központilag irányította volna a munkálatokat. Az Apostolok sohasem prófétáltak hamisan, sohasem vezették félre a juhokat, sohasem tanítottak saját koholmányokat. Péter a megalkuvó magatartásáért nyilvánosan megdorgáltatott, és nyilvánosan bocsánatot is kért. A tanítványok sohasem jártak házról házra, ezt Jézus kimondottan megtiltotta, de tanították az igét nyilvánosan, és házanként. Tehát a zsinagógákban, nyilvánosan, mindenkinek elérhetően, és a követők otthonaiban, ahol útjaikon megpihentek. Meg persze a gyülekezetekben.

- A Tanúk gyakorlatilag nem keresztények, nem ismerik a Krisztust, bár sokat olvasnak róla, és sokat beszélnek róla. Nincs igazi kapcsolatuk a Megváltóval. A Názáreti helyett valójában Brooklynt követik, a Krisztus gyakorlatilag csak egy szófordulat imáik végén, az is csak azért, hogy stimmeljen a sablon: '…Fiad, Krisztus nevében, Ámen.'

10. A tízedik tapasztalat: A Társulat kettős mércét használ, vizet iszik és bort prédikál, nem játszik nyílt lapokkal, nem tájékoztatja híveit lépéseiről. Tíz éven keresztül titokban tagja volt az ENSZ-nek, közben a kifelé szapulta azt, Jehova legfőbb ellenségeként beállítva. Tagsága megkövetelte az ENSZ alapokmányának elfogadását. Most, amikor lebukott, bűntudatosan elpucolt a tett helyszínéről, mint aki tudja, nagy bajt követett el. És megint csak megpróbálja megmagyarázni egy újabb szemétségét.

Mindezek összeegyeztethetőek azzal, hogy a Társulat Krisztus földi helytartója? Jehova kiválasztott szervezete? Testvéreim, a Biblia az Őrtorony Társulat ellen tanúskodik. Jehova Isten az Őrtorony Társulat ellen tanúskodik. Minden ésszerű bizonyíték az Őrtorony Társulat ellen tanúskodik. Durván félrevezettek minket. De Krisztus hív magához szüntelen! Szabaduljatok meg a sötétségtől! Szabaduljatok meg az Őrtorony Társulattól!"

Ennek a kedves Tanúnak egy írását már ITT leközöltük. Most néhány újabb érdekes gondolatát szeretnénk itt megosztani:

"Az Őrtorony társulat legfőbb bűnei közé sorolom: 

1. Az eltitkolást 

Rengeteg olyan kínos és kényelmetlen ügyet eltitkolnak a tagok elől, melyek ha a napvilágra kerülnének, kiderülhetne hogy a „hű és értelmes rabszolga“ esetenként egy fasisztoid és kíméletlen diktátor. Elveszik tőlem azt a jogot, hogy magam döntsem el: az ellenük felhozott vádak helytállnak-e vagy sem. Esélyt sem adnak arra, hogy önállóan, saját kiiskolázott lelkiismeretemre támaszkodva ki tudjam szűrni a sátáni támadásokat, és az adott ügyből tanulva-okulva, hitem megerősödjön és növekedjek ismeretben, hitben és szeretetben. Ehelyett elzárnak tőlem minden információcsatornát, azzal érvelve, hogy inkább ne is foglalkozzak a hitehagyottak sátáni rágalmaival, mert azt az én hitem nem élné túl. Micsoda arrogáns sértés! Ahhoz, hogy el tudjam ítélni az általánosított gyűjtőnévbe tömörített hitehagyottakat, először meg kell őket hallgatnom, és mindenkivel meg kell osztanom a tapasztaltakat, hogy nekik is esélyt adjak a döntésre. Ehhez minden egyes szabad embernek joga van! Még ha a Társulat ellen felhozott vádak valóban hamisak is! De ezt én döntsem el! De valóban hamisak-e a vádak? Ha ettől nem tartana a Társulat, akkor szabadon engedné áramoltatni az információkat, hiszen ez Jehova munkája, halandó ember nem tudja azt lerontani. Akkor pedig mitől fél? Hogy valaki elkezdene önállóan gondolkodni? Éppen ezért csak egyetlen információcsatornát hagynak nyitva - az erősen megcenzúrázott Őrtorony áradatot, mellyel az emberek elméjét napi szinten masszírozzák, így esélyem sincs máson gondolkodni. Ez az elme, lelkiismeret és a szív legocsmányabb Orwelli manipulációja. Azokat az adottságokat akarják az ellenőrzésük alatt tartani, amivel Jehova ajándékozott meg, és kegyesen megengedte nekem, hogy szabadon éljek ezekkel! Amikor anno megkerestek a jó hírrel, arra ösztönöztek, hogy nyissam meg az elmémet más irányoknak, gondolatoknak, olvasmányoknak. Ma ez már nem érvényes?! Ma már nem lehet szabadon kutatnom? Az egész egyháztörténelmük ezen alapszik! Az állandó kutatáson, kiigazításon, konvergáláson! Ezért csatlakoztam én is. Az egykori bibliakutatók pont akkor válnak dogmatikus diktátorokká, amikor olyan közel kerültek az igazsághoz? Mi történt? A kutatás magával hozza a tévedés jogát, miért akarnak akkor tévedhetetlen bálványok lenni? Igen, ez bálványimádás!!! Becsaptak engem, téged, őket! Könyörgöm miért baj az, hogy kiderülhetne, apuci nem az a jólfésült, jómodorú, mindentudó és tévedhetetlen bácsi, aki etet téged. Ez csak akkor lehet probléma, ha apucit istenként imádjuk. Ezért mi magunk nem akarjuk engedni, hogy bármi is kiderüljön róla. Mert a felismerés megsemmisítő hatással lenne ránk. Így magunk is bűnrészesekké válunk. 

És mindezt csak azért érezhetem így, mert eltitkolták előlem a büdösebb szennyest. Micsoda végzetes hiba! 

2. A szeretetlenséget 

Ha igaz Krisztus állítása, miszerint „arról ismernek meg benneteket, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy a szeretet lesz közöttetek“, akkor a Tanúk nem Krisztus tanítványai. Az, amit ők szeretetnek neveznek, egy üres, lélektelen, papírszagú színjáték. Vezényszóra szeretik egymást, de csak akkor, ha te is a helyes irányban vagy, és azt mondod, amit kell, ami a megszámozott bekezdésben szerepel. Egy tanú egész élete egy nagy, megszerkesztett, megszámozott bekezdéshalom, itt-ott megtarkítva egy-két bekeretezett résszel. Nincs egyéb alternatíva. Ha bármit is megkérdőjelezel, azonnal public enemy leszel. Én egy ilyen diktatórikus rendőrállamban nevelkedtem, és ennek ellenére sikerült engem újra becsapni. Mélyen megrendültem. Mindazonáltal szüntelenül deklarálják kifelé, hogy micsoda határtalan testvéri szeretet, tolerancia és keresztényi béke uralkodik közöttük. Mit gondoltok, ha ezek a sorok a kezükbe kerülnének, a szellem gyümölcsei közül melyiket gyakorolnák rajtam? Úgy kirúgnának, hogy a lábam sem érné a földet. Egy tikos, rögtönítélő bírói bizottság, anélkül, hogy nyilvános meghallgatáson meg tudnám védeni magam, azonnali exkommunikációra ítélne, és megtiltaná mindenkinek, hogy a közelembe kerüljön, és gyakorolja a krisztusi szeretet-parancsot. 

3. A megkérdőjelezhetetlenséget 

Mi történt velük? A kérdéseknek köszönhetik azt, hogy számtalan bibliai igazságot tettek nyilvánvalóvá emberek millióinak számára. Mára elfogytak a kérdések? Miért tilos manapság megkérdőjelezni egyes tantételt? Mert ők az érett és felkent tanítók, én meg a tudatlan söpredék, aki megfelelő segítség nélkül elvesznék? Ez fasizmus. Hová lettek azok a bibliakutató csoportok, melyek azzal a céllal jöttek össze, hogy egymás kijelentéseit megkérdőjelezve, állandó kérdéseket feltéve közelebb és közelebb kerüljenek az igazsághoz? Mára már teljesen letisztult a tanítás? Ki fogja ezt nekem garantálni? Egy papi testület? Ők igazíthatják a tanokat, én pedig nem? Ők megkaphatják az új fényt, én pedig nem? Egy tanítás az egyik pillanatban egy megingathatatlan dogma - mely ellen ha vétesz, elkárhozol – a másik pillanatban jön a fény és a tanítás más irányt vesz, esetleg olyan irányt, amit te már régen sugalltál, és mert a gondolataidat megosztottad hittársaiddal, eretnekként végezted. A történelem nem szűnik meg önmagát ismételni? Mikor dobjuk sutba az Őrtornyokat, és kezdjük el tanulmányozni a Bibliát? Mindennemű segítség nélkül – nem nőttünk fel már eléggé szellemileg? Ez egy hihetetlen paradoxon! Az a szervezet, melynek léte a kérdéseken alapszik, tiltja a megkérdőjelezést. Az a szervezet, melyet a lelkiismereti szabadság élharcosaként ismerik világszerte, a legjobban tiltja az önálló lelkiismeret gyakorlását. Az a szervezet, amely a legkövetkezetesebben felszólal a bálványimádás ellen önmagából csinálja a legnagyobb bálványt, és szeretetteljesen megparancsolja a követőinek istenként imádni ezt. Ekkora csalódást!

Végezetül szeretném elmondani, hogy örökké hálás leszek a Társulatnak azért a tudásmennyiségért, melyet tőlük kaptam, és melynek segítségével közel kerülhettem Jehovához, megérthettem a bibliai tanokat, a krisztusi áldozatot, és számtalan értékes és életmentő információt, melyeket megtanítottak velem. Pontosan ezért állok értetlenül az előtt a tény előtt, hogy éppen ez a szervezet volt az, aki tisztességtelenül becsapott és félrevezetett engem, eltitkolva előttem viselt dolgait, és próbál úgy kezelni, mint egy örök dedóst, tehetetlen bárányt, üres káposztafejet, aki képtelen a Nagy Testvér figyelő szeme nélkül boldogulni. Meg vagyok győződve arról, hogy ezek a gondolatok előbb vagy utóbb a megfelelő pásztori kezekbe jutnak, és így újra egyel fog gyarapodni a hitehagyottak groteszk listája, mivel nem áll szándékomban ezeket a sorokat visszavonni. 

o."

Bevezető

Amint tudomást szereztem az Őrtorony 2011. október 1-i száma foglalkozik a kérdéssel, elhatároztam, hogy cikket írok róla. A kérdés tehát az, hogy mely évben foglalta el véglegesen Jeruzsálem városát, és rombolta le az első, még Salamon által építtetett templomot II. Nabú-kudurri-uszur, az Újbabiloni Birodalom királya.

Bill Bowen levele a Vezető Testületnek 2002.12.31-én

2002. 12. 31. 

Governing Body 
Watchtower Bible and Tract Society 
25 Columbia Heights 
Brooklyn, NY 11201

Kedves Testvérek,

azért írunk, hogy ismét kérjük, cselekedjetek a Nyáj érdekében.