Kik vagyunk, és mit akarunk? 

Jehova megkeresztelt, aktív, keresztény és hűséges tanúi vagyunk, nem hitehagyottak, nem szektások, nem felforgatók, nem szakadárok, nem alakítunk új csoportot, nem akarjuk megtagadni az Őrtorony érdemeit és munkáját, nem akarjuk magunkhoz rántani az irányítást, nem vagyunk kívülállók, nem vagyunk elkülönültek, nem élünk bibliátlan vagy erkölcstelen életet, nem szervezkedünk, és nem fogjuk soha elhagyni a Szervezetet, sem önként, sem erőszakkal. Alapos és megfontolt okunk van azt feltételezni, hogy az Őrtorony Társulat elveszítette kapcsolatát a követőivel, és egyre jobban elszigetelődik a hírnököktől, a testvérektől, a testvérnőktől, azok valódi lelki problémáitól, vívódásaitól, és ez számtalan feszültséget és botlást okoz. Ezt a válsághelyzetet pedig láthatóan nem kezeli senki – hozzánemértésből, lustaságból, kényelmességből vagy hanyagságból kifolyólag. A világméretű munka ezért stagnál, jobban mondva ellenkező előjelet vett fel. Mindez arra késztet minket, hogy szorgalmazzunk bizonyos változtatásokat, szellemi megújulást, reformokat és kiigazításokat.

A Szervezet, mint Jehova tulajdonának státusza 

Hiszünk abban, hogy ez Jehova Isten Egyháza, melyet támogat, helyesel, megáldja Szellemével és vezeti az utolsó időkben. Ez a szervezet folytonosan jelen van az ádámi idők kezdete óta, és az emberiség történelmének sodrásában mindig valamilyen formában képviselte az igaz imádatot. Volt amikor egyének személyében, volt amikor szervezett egyház formájában, volt amikor egymástól távol eső gyülekezetek, mozgalmak, vagy csoportok formájában, de mindig az Egy Igaz Isten Szelleme által késztetve és irányítva. Semelyik egyházi szervezet sem jelentheti ki önmagáról azt, hogy csak nála van az egyedüli megmentés, és a kizárólagos igazság, így a mi Szervezetünk sem. Mégis ezt tekintjük Jehova egyik – bár nem az egyetlen – legkedvesebb tulajdonának. A Szervezetet a Szent Szellemének késztetésére hozták létre őszinte istenfélő emberek, akik sok mindenben tévedtek, és tévedni is fognak. Nem az Őrtoronynál van az egyetlen és megmásíthatatlan vallási igazság, és nem csak az Őrtorony gyülekezeteiben lehet megtalálni az egyedüli megmentést, bár sokkal közelebb van a tiszta bibliai tanításhoz, mint egyes történelmi nagyegyházak, és egész léte alatt igyekezett egyre közelebb és tisztább formában megérteni és továbbítani a bibliai tanokat. Ezen tisztulási, keresési folyamata során sokszor tévedett, és került zsákutcába, melyből viszont igyekezett mindig kikerülni. Az Őrtorony Társulat egy munkaeszköz, melyet Jehova felhasznál a szellemi gondolkodás és a Biblia szeretetének előmozdításához világszerte. De nem ez az egyetlen eszköz. Jehováé az egész Univerzum, így Ő válogatja meg saját belátása szerint, hogy kit, mit, hogyan és mikor fogja felhasználni akarata véghezviteléhez a Teremtésben. Az ember – így mi sem – diktálhatunk az Istennek, hogy mit hogyan és mikor cselekedjen. Csak alázatosan együttműködve felajánlhatjuk szolgálatunkat az Ő kezébe, hogy járjon el vele kedve és szüksége szerint. Az Isten nem fogja egyházi hovatartozása szerint megítélni az embereket, hanem a szíveket és a veséket fogja vizsgálni, egyénenként. Az Őrtorony tehát nem egy szervezet, amelyet Jehova hozott létre, hanem egy emberi kezdeményezés, mely tükrözi az ember Isten, és az igazság lehető legtisztább megértése és megélése utáni vágyát. Nem közvetlenül ihleti Szent Szellemével, mégis a Szellem emberekben való munkálkodásának eredménye.

A gyülekezetek általános állapota 

Gyülekezeteinkben komoly problémák halmozódnak fel, amiket a vének tudatosan figyelmen kívül hagynak, illetve igyekeznek nem venni tudomást róla, és nem kezelik őket idejében. A tudatosságuk valószínűleg a tehetetlenségükből, és képesítetlenségükből ered. A "képesített vén" fogalom alatt nem csak a Társulati irányelvek és szabályzatok elsajátítását képzeljük el. A felelős testvérek nem képesítettek pl. a lelkigondozásban, és ez a hiányosság nagyon sok feszültséget, félreértést, ellentétet enged felhalmozni a gyülekezetekben. Aki embereket irányít, és híján van bizonyos ismereteknek illetve képességeknek, az sajnos dilettáns és szakbarbár, és mint ilyen, helyrehozhatatlan károkat okozhat a rábízott lelkekben, akár azzal is, hogy nem tesz semmit. Mert hiába ez Jehova szervezete, attól az emberek még itt is emberek, és a tökéletességtől még mindannyian nagyon messze vagyunk. Az elfojtott kérdések, a ki nem mondott tabuk, a kételyek, a lelki problémák, válságok, mint a szunnyadó vulkánban gyülemlő lávatömeg, úgy halmozódnak, és ha nem kapnak valamilyen szelepet, szétrobbantják a legszilárdabb hegyet is. Az olyan gyülekezeti pásztor, akinek munkája kimerül abban, hogy összeállítja a programokat és irányítja, illetve felügyeli ezek lebonyolítását, nem több egyszerű hivatalnoknál, akármennyire lelkiismeretes és áldozatteljes is lenne igyekezete. És bár az Őrtorony felhívja a vének figyelmét a lelkigondozás szükségességére, a Társulat igazán nem szolgáltat semmilyen komolyabb képzést ilyen téren, másrészt viszont effektíve semmilyen lelkigondozói tevékenység nem zajlik gyülekezeteinkben. A testvérek jobbára úgy tekintenek a vénekre, mint valamilyen munkafelügyelőkre, vagy rendfenntartókra, és komoly lelki problémáikkal nem szívesen fordulnak segítségért a gyülekezetek elöljáróihoz. A véni tisztség imázsa gyülekezeteinkben kimerül a fegyelmezésekben, bírói bizottságokban, kizárásokban, fenyítésekben, helyreutasításokban, figyelmeztetésekben és hasonló represszív intézkedésekben. A sebzett léleknek inkább megértésre és gyengéd gondoskodásra van szüksége, mintsem helyreigazításra és fegyelmezésre. Mert több van leírva és elmondva, mintsem a valóságban cselekedve. Annyit foglalkozunk az embertársaink lelki üdvével, hogy elfeledkezünk az otthoniak lelkével foglalkozni. De ha szolgálatunk eredményeképpen újakat sikerül beterelni az akolba, milyen állapotok fogadják őket majd odabent?

A rabszolga osztály, mint munkatárs 

A Brooklynban székelő Vezető Testületre, inkább mint hittársakra, testvérekre és együttműködő munkatársra tekintünk, semmint vezetőre, hitünk őrzőjére, irányítójára, alakítójára, vagy valamilyen közvetítőre Jehova és az emberiség között. A Jézus példázatában szereplő hű és bölcs rabszolga nem hordoz valami prófétai jelentőséget, ez egy egyszerű de fontos példázat a keresztény éberség szükségességéről, és nem egy konkrét jövendölés a mostani központosított vezetésről. Ennek ellenére a Brooklynban munkálkodó testvérek sokasága hasznos és fontos - bár nem nélkülözhetetlen - munkát látnak el. Az egész Őrtorony Társulat és a hozzá kapcsolódó szervezetek egy munkaeszköz, melyet felajánlunk Istennek használatra, kellő alázattal, reménykedve, hogy Jehova ezt a felajánlást elfogadja. Ez az álláspont nem eredményez semmilyen széthullást, inkább erősíti az igazi testvéri összefogást. Ez a viszony sokkal inkább hasonlítana az első századi mintához, mint a mostani elrendezés. Az első században a gyülekezetek nem tartoztak valamilyen központi Jeruzsálemi irányítás alá, hanem egymástól függetlenül - bár nem eltérően - együttműködtek a jó hír terjesztésében. 

A Biblia és a kiadványok tanulmányozása 

A Társulat, bár szüntelenül felhívja a tanúk figyelmét arra, hogy szükséges a Biblia naponkénti tanulmányozása, azt mégis szinte lehetetlenné teszi a folyamatos és hatalmas mennyiségű kiadvány áradatának áramlásával. A Biblia igazi elmélyült tanulmányozása így a háttérbe szorul, illetve teljesen elmarad. Ennek az aránynak sürgősen meg kell fordulni a Biblia javára! A kiadványok legyenek ezentúl egy tarkító és kellemes kiegészítők - de mindenképpen másodlagos – eszközök. Ezek esetleges tanulmányozásának formája is változzon meg, elhagyva a katonás kérdezz-felelek színjátékot. A gondolkodás, így a kérdezés, szabadságának és jogának megcsúfolása ez. Az érdeklődőkkel való tanulmányozás során és a hirdető munka közben is a Bibliát használjuk, ne a kiadványokat. Ezek tartalma és formája változzon inkább igazi segédeszközökké az Írások tanulmányozásához, mintsem legyenek kész és megmásíthatatlan tanulmányozási anyagok. A Biblia tanulmányozásához legyen az igazi és lehetőleg egyetlen segítő Jehova Szent Szelleme, és vezessen a megismerésben oda, ahova Jehova akarja, és nem ahova az ember szeretné. 

A Biblia tanításainak megértése és az igazsághoz való közeledés 

A tanítások egyre tisztulnak, de sok hibát is tartalmaznak. Ezeket a hibákat ki kell igazítani, és lehetőleg legközelebb vinni a bibliai tanokhoz. Be kell ismerni, hogy a Társulat ideológusai sokszor hamis és félrevezető magyarázatokat adtak bizonyos próféciákkal kapcsolatban, és az ezekből származó kellemetlenségek, esetleg tragédiák miatt nyilvánosan elnézést kell kérni. Be kell vallani, hogy nálunk sincs a megmásíthatatlan és tévedhetetlen igazság, és bár minden erőnkből igyekszünk közeledni hozzá, nyilvánosan vállalnunk kell az ilyen melléfogásokból eredő következményeket. Rehabilitálni kell azokat a testvéreket, akiket esetleg hitük miatt hurcoltak meg olyan vezetők, akik nem voltak hajlandóak belátni a fenti körülményeket. A Biblia és a történelem elfogulatlan vizsgálata alapján rá kellett jönnünk, hogy az 1914, és a hasonló jövendölések, illetve a hozzájuk kapcsolódó elvárások helyteleneknek bizonyultak. Ezt maga Jehova mutatta meg nekünk azzal, hogy túlzott optimizmusunkat és fantáziánkat lerontotta. Mi nem azért vagyunk ebben a szervezetben, mert érvényes valamilyen kronológiai számítgatás, hanem mert vonzódunk Jehovához, és a tulajdonának tekintjük magunkat azzal, hogy szeretett Fia vérével kivásárolt bennünket a világ hatalmából. Hitünk alappillére a Jehovába vetett bizalmunk, nem az 1914 képlete. Ezért ezt, és az ehhez kapcsolódó tanításokat figyelmen kívül hagyjuk, és szemünket inkább azokra a jelekre szegezzük, melyeket megígért nekünk a Megváltó, aki arra figyelmeztetett, hogy eljövetele mindenki által jól látható lesz. Mi hiszünk abban, hogy ez nemsokára be is következik, ugyanis a Biblia szerint az utolsó napokban élünk, már Jézus első eljövetele óta. A pontos dátumot senki, - az ég angyalai sem, maga Jézus sem, így a brooklyni rabszolga sem - képes kitalálni semmilyen számok segítségével. Hiszünk abban is, hogy a tanításokat és a különböző lelkiismereti kérdéseket a Szellem képes megvilágítani azok előtt, akik kérik ezt Jehovától. Az Isten nem hazudhat ebben sem. Ha valaki kéri, megkapja Tőle a megértést és a fényt. Nem szükséges erre valamilyen emberi vezetés, és az ezekhez való feltétlen engedelmesség követelése. Ha valakiben munkálkodik a Szellem, azt az Isten a rabszolga felügyelete nélkül is elvezeti az ismeretre. Csak kérni kell. Ezért követeljük az egyén lelkiismeretének teljes szabadságát és önállóságát, egyéni döntéseinek elfogadását és tiszteletben tartását a gyülekezetetekben olyan döntéseket illetően is, mint az egyes tanítások megértése, és a keresztény álláspontok megélése.

A hirdetőmunka fontossága és körülményei

A hirdető munka teljesen önkéntes kell hogy legyen, személyes elhívás és belső késztetés alapján. Semmiképpen nem lehet kizáró ok, vagy valamilyen szellemi egészég elbírálásának eszköze. Aki nem érez erőt, elhívást, késztetést vagy szükséget arra, hogy hirdesse másoknak azt, amit a Biblia tanít, akkor nem lehet rá tekinteni mint olyanra, akinek valamilyen szellemi betegsége van, illetve nem szereti Jehovát. Tudatosítani kell, hogy neki jelenleg nem adatott meg a hirdetés ajándéka. Van aki kéri Jehovától, mert vágyik rá, és az meg is fogja kapni Tőle. A kötelező penzum és az óraszám kivetése csak feszültséget, stresszt, kedvetlenséget, kényszerűséget és megkülönböztetést okoz a testvérek között, és ez elveszi a juhok azon örömét, amely az ilyen áldásos munkából származni tud. Szükség van a hirdetésre, de nem ilyen körülmények között, és nem ilyen áron. Végtére az évi jelentésekben ez a beteges szellem tükröződik is: hiába van a sok kikényszerített munka, a növekedés negatív tendenciákat mutat világszerte. A mennyiség teljesen a minőség rovására megy. Inkább kevesebben hirdessenek, de jó kedvvel és igazi elhívással, mintsem mindenki dolgozzon, de kikényszerítve és kötelességből. Az ilyen szellem csak tovább rontja a gyülekezetek hangulatát, és tönkreteszi még az úgynevezett „statisztikákat“ is. Az ajtókban minket fogadó emberek is szívesebben kommunikálnak olyan hírnökökkel, akiket a Szellem vezet és nem a kötelességtudat. És ne tévelyegjünk: Jehovának nincs feltétlen szüksége a munkánkra, mi csak abban bízhatunk, hogy a felajánlott áldozatunkat egyszer elfogadja és felhasználja. De ajánljunk Neki vak és sánta, kikényszerített áldozatokat, mintsem szívünk és hitünk őszinte gyümölcseit? Cselekedeteinkkel és óraszámainkkal úgy sem tudjuk magunkat megváltani, erre tehát nem szabad apellálni senkinek. Azzal elvetnénk a Megváltónk áldozati halálának erejét. Evangéliumunk pedig inkább tartalmazza Krisztus megváltó kegyelmi ajándékának jó hírét, mintsem riogassuk az embereket a pusztulással és Jehova haragjával.

Az Emlékünnep és az emlékjegyek fogyasztása

A krisztusi váltság elfogadásának külső tanúságjele az Úrvacsora fogyasztása. Aki nem így cselekszik, elveti Krisztus áldozatát. Ezért halálos bűn megtiltani a keresztényeknek fogyasztani Krisztus testének és vérének szimbólumait. Ez szellemi megkülönböztetés, és a krisztusi örökségből való kizárás. Amikor Pál felhívta a figyelmet az emlékjegyek méltatlan fogyasztására, akkor nem a fogyasztás illetve nem fogyasztás kérdését állította szemben egymással. Ami felháborította Pált, azok az Úrvacsora fogyasztásának körülményei voltak, melyek a gyülekezetekben elfajultak közönséges lakomákká és ivászatokká. Egyrészt ez megbecstelenítette Krisztus halálának és áldozatának emlékpillanatait, másrészt tapintatlanul és durván viseltetett a gyülekezetek szegényebb és éhesebb tagjaival szemben. A joggal és szigorral bírált elfajult úrvacsora szokások így teljes mértékben méltatlan evés és méltatlan ivás voltak, jobban mondva vétek az Úr teste és vére ellen. A Biblia sehol sem beszél nekünk arról, hogy egyszer lesz valaki, aki fogyaszt, és valaki aki csak figyeli. Ellenben teljesen egyértelműen figyelmeztet minket arra, hogy ha valaki nem veszi magához a jegyeket, megtagadja a Krisztust, nincs benne élet, és a Megváltó nem támasztja fel őt az utolsó napon. Ezért élet-halál kérdése, hogy egy keresztény fogyaszt-e Krisztus testének és vérének szimbólumaiból. A Biblia nem támogatja csak az évenkénti periodicitást, hanem többszöri alkalmat sejttet. Egyszerűen aki keresztény, muszáj fogyasztania az emlékjegyekből.

Jehova látja szívünk őszinte indítékait, és tudja, hogy kezdeményezésünknek semmilyen hátsó szándékai nincsenek. Testvérek és testvérnők százezreinek őszinte imádsága ez, az egész lakott Föld gyülekezeteinek belsejéből. Jehova legyen velünk. Ámen.