Mi is ez?

A fóbia általában egy olyan huzamosabb ideig tartó rendellenesen erős szorongás vagy beteges félelem, amelynek konkrét tárgya van. Ha valaki nagyon fél a bezártságtól akkor beszélünk klausztrofóbiáról, a pókoktól való iszonyat megnevezése az arachnofóbia és így tovább. Az Őrtorony-fóbia megnevezés a lélektan területén még nem kidolgozott fogalom, de néhány valláslélektannal foglalkozó személy és több volt Jehova Tanúja már végzett megfigyeléseket, kutatásokat. Az Őrtorony-fóbia alatt az Őrtorony-szervezettől való elszakadás miatt érzett félelmet és (illetve: vagy) az Isten ítéletétől való erős aggodalmat értjük (bejutok-e az új világba?; milyen Istennel a kapcsolatom?, stb.).

Annácska és kis Peti
nagyon szeret játszani.
boldogok, ha kint vannak,
egész nap csak ugrálnak.
De a királyságteremben
nem játszanak, csendesek
Mert ha ugrabugrálnának
Végül még bajt okoznának.

"mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak" Prédikátor 3:1

A fenti szerzemény, a hozzá tartozó színes dokumentációval együtt ismeretlen szerző műve, ismeretlen fordító fordítása, de a JW.org-ról letölthető, és a következő utasítások tartoznak hozzá: "Ezzel a mondókával megtaníthatod a gyermekednek, hogy a királyságteremben nem illik játszani vagy futkározni."

Mindezt 1-3 éves gyerekeknek ajánlja a Watchtower Zrt, mondókaként.

RICHARD E. KELLY SZEMLÉJE

Leon Festinger 1956-os, When Prophecy Fails (Amikor a prófécia csődöt mond) című, átütő sikerű könyvében már a legelső bekezdésnél magával ragadja az olvasót,

„A meggyőződéses embert nehéz megváltoztatni. Mond neki, hogy nem értesz vele egyet és elfordul. Mutass neki tényeket vagy illusztrációkat, és megkérdőjelezi a forrásod. Hagyatkozz a logikára és nem érti, mire akarsz kilyukadni.”

A „meggyőződéses ember” leírása nagyon könnyen ráillik sok „világvégét váró” Jehova Tanújára (JT). Mivel Festingernek a kognitív disszonanciával kapcsolatos meglátásai miatt úgy tűnhet, hogy egyes JT-ról ír, ezért a szemlémet ekképpen mutatom be:

Richard E. Kelly írása

Robert Jay Lifton, Thought Reform and the Psychology of Totalism (Gondolatreform és a Totalizmus Pszichológiája) című úttörőnek számító könyvében, Lifton az irányítás nyolc módját írja le, amellyel az etikátlan, látszat-vallásos csoportok élnek, hogy lélektanilag manipulálják a tagjaik elméjét.

1961-ben Lifton a gondolatreform szót használta a lélektani manipuláció leírására, míg a ma embere inkább az elmekontroll, illetéktelen befolyásolás, vagy az agymosás szavakat használja.

Igaz, nem ez az eredeti címe a hétvégi Őrtorony cikknek, de elolvasva úgy éreztem sokkal találóbb lenne, és jobban kifejezné a 19 bekezdés mondanivalóját, mint az eredeti.

Bár a Jakab 5:14-re nincs utalás egyik bekezdésben sem, az Őrtorony írói osztálya, és a megjelenést jóváhagyó VT tagjai, mind egytől egyig olyan vének, akikre elvileg számítani lehetne a bajban, ha hiszünk Jakabnak, hogy a tanácsa, miszerint „a hitből való imádság meggyógyít” működik. Én szeretnék hinni neki, bár az 1. lépést, amit a 14. versben ír ki fogom hagyni. Majd kiderül miért.

Úgy gondoltam feldolgozom a ’Jöjjön el a te Királyságod’ című könyv függelékében található adatokat. Érdemes elolvasni az eredetit is a könyvből. Ez a függelék arra szolgál, hogy biztosítsa az olvasót az i.e. 607-es dátum helyességéről, és stabilitásáról. Vegyük sorra ezeket a bizonyítékokat:

Függelék a 14. fejezethez

Támogassuk lojálisan a rabszolga osztályt!

14. Ézsaiás jövendölése szerint hogyan mennek a más juhok a felkent rabszolga osztály után, és hogyan szolgálnak ’fizetetlen munkásokként’?

Ézsaiás próféciájában meg lett jövendölve, hogy a más juhok alázatosan alávetik magukat a szellemi Izrael felkent tagjainak: „Ezt mondja Jehova: »Egyiptom fizetetlen munkásai, Etiópia kereskedői és a sabeusok, a szálas termetű emberek hozzád jönnek, és a tieid lesznek. Teutánad mennek, bilincsekben vonulnak, és előtted hajolnak meg. Hozzád imádkoznak így szólva: ’Veled van az Isten, és nincsen más; nincs más Isten’«” (Ézsaiás 45:14). Jelképes értelemben a más juhok a felkent rabszolga osztály és annak Vezető Testülete után mennek, követve annak vezetését. ’Fizetetlen munkásokként’ a más juhok készségesen adják fizikai erejüket és anyagi javaikat, hogy támogassák a világméretű prédikálómunkát, amelynek végzésével Krisztus megbízta a földön élő felkent követőit.

Szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani Alvirág blogjának, a "JT Esti mesék"-nek legújabb bejegyzését. Biztosan sokan ismeritek már, mégis tanulságos történeteivel, és azok mesebeli történetszövésével mindig új nézőpontokkal gazdagítja a jelenlegi és volt Tanúk, valamint az érdeklődő olvasók ismereteit a múlt "kibeszélhetetlen dolgairól". Egy olyan világot tár elénk a blog szerzője, mely a külvilág számára nemegyszer szinte feldolgozhatatlannak tűnhet, de ugyanakkor e történetek feltárása mégis sokaknak segítségére lehet...

http://aktivtanu.blog.hu/2016/02/14/kacor_kiraly_497

VI.

 AZ ÚR ÁLTAL A VILÁGOSSÁGRA VEZETVE

Evelyn Bedwell elmondása alapján

            Nagyon hálás vagyok azért, mert megoszthatok másokkal legalább néhányat ama számos útból, amelyeken az Úr vezetett végig minket életünk során. Férjem és én úgy érezzük, hogy különlegesen áldottak vagyunk, mivel Isten nemcsak kihozott minket egy olyan szervezetből, ahonnan csak kevesen menekülnek meg, de Ő vezette is minden lépésünket azon az úton, amely visszavitt minket a Krisztussal való közösséghez.

Bemutatkozás

                13 évig (1998-2011) voltam Jehova egyik Tanúja. 2004. január 1.-től általános úttörőként szolgáltam, ami azt jelentette, hogy minimum havi 70, évi 840 órát prédikáltam, hirdettem a Tanúk „jó hírét”. 2005-től gyülekezeti vén lettem, szolgálat-felvigyázó. (Hozzám tartoztak a prédikálással kapcsolatos dolgok.) Vezettem a helyi angol-csoportot, azaz azt az angol nyelvet beszélő és ezen nyelven is prédikálni tudó csoportot, akik a területünkön található külföldieknek prédikáltak. (Nem csak angoloknak.) 2011-ben kiközösítettek, kihasználva egy általam elkövetett hibát, ami nem volt olyan súlyú, hogy egyáltalán eljárást kellett volna kezdeni ellenem, de a helyi vének alig várták, hogy eltávolíthassanak, mivel szerettem „dolgozni”, nem tűrtem a részrehajlást és ragaszkodtam a Biblia és Jehova Tanúi saját alapelveihez.

- 27 -

V.

ELHAGYTUK AZ „IGAZSÁGOT” AZ IGAZSÁGÉRT

Douglas Wiskow visszaemlékezése

       Ezt a bizonyságtételt nem annyira azért írtam, hogy kimutassam negatív véleményemet az Őrtorony Bibliatársulattal kapcsolatban, hanem azért, hogy lejegyezzem Jézus Krisztusnak adott pozitív válaszomat. Azt remélem, hogy az én tapasztalatom hasznos lesz azok számára, akik keresik az igazságot.

Rövid, de tömör főcím.

Lássuk, hogy miképpen kell értelmezni ezeket a szavakat, melyeket nem egy vallási szervezet aktív tagjainak szántak, akiknek minden kerek, amit annak tartanak a vezetők, hanem az utca emberének, akik egy mozgó újságos állványról vehetik le a Jehova Tanúi Őrtorony című kiadványát, ami ezt a fontos témát kínálja az olvasóknak.

De... De...

Egy gyakran lejátszott szituáció valósul meg, amikor valaki ellenvetést tesz a közösségmegvonással szemben. Válaszul erre szalmabábérveket kapnak.

A gyülekezetem vénei tudták, hogy van közöttünk egy ragadozó. De büntetéssel fenyegették azokat, akik szóvá tették.

Candace Conti gyerekként. Fotó: Candace Conti

Candace Conti volt az első, aki gyermekként szexuális visszaélés áldozata lett, majd pert nyert az Őrtorony ellen (a forrás Guardian cikk állításával ellentétben ez a kijelentés nem teljesen helytálló, ez azonban semmit sem von le Candace Conti küzdelmének értékéből, akinek az ügyében végül is megegyezés született - a szerk.).

„MIT TANULHATUNK TŐLE? (Thomas Emlyn-től)

Manapság sokan nem mernek kiállni amellett, amit a Szentírás tanít. Emlyn azonban kész volt megvédeni a Biblia igazságát. Ezt kérdezte: „Ha valaki nem vallja meg a legfontosabb igazságokat, melyeket világosan bizonyítottnak lát a Szentírásban, akkor mi végre olvassa vagy kutatja őket?” Ő nem volt hajlandó megalkudni.

Emlyn és mások példájából kiindulva elgondolkodhatunk, hogy mi vajon kiállunk-e az igazság mellett akkor is, ha a környezetünk megvet érte. Kérdezzük meg magunktól: „Mi a fontosabb, az, hogy az emberek tiszteljenek, vagy az, hogy megvédjem Isten Szavának az igazságát?”

________________________________________