Az Őrtorony Társulat szerint Jézus Krisztust nem kereszten, hanem „kínoszlopon” végezték ki. Vajon mennyiben helytálló az érvelésük? Vizsgáljuk meg!
1. A görög „sztaurosz” szó jelentése és használata
A Jehova Tanúi érvelése szerint a „sztaurosz” szó kizárólag „oszlopot” vagy „karót” jelentett a klasszikus és a koiné görögben. Ezt az állítást nyelvészeti szempontból meg kell cáfolni.
-
A sztaurosz tág jelentéstartománya: Bár igaz, hogy a klasszikus attikai görögben a „sztaurosz” szó jelentése egy egyszerű, függőleges oszlopra vagy karóra utalt, a koiné görögben a jelentése kibővült. Az Újszövetség írói már olyan értelemben használták, amely magában foglalja a római kivégzési eszközt, amely általában egy függőleges és egy vízszintes gerendából állt. Például a görög nyelvtudósok és szótárak (pl. Liddell-Scott-Jones lexikon) a „sztaurosz” szót gyakran a római keresztre vonatkozóan magyarázzák, amelyet Krisztus halála eszközének tekintenek.
-
Az Újszövetség használata: A „sztaurosz” szó Jézus kereszthalála kapcsán mindig a római kivégzési gyakorlatra utal, amely magában foglalta a vízszintes keresztgerendát. Az evangéliumok és a páli levelek szövegei (pl. Mt 27:32-40, Mk 15:21-30, Lk 23:26-33, Jn 19:17-19) egyértelműen azt a keresztformát írják le, amelyet a rómaiak széles körben alkalmaztak.
2. A „xülon” szó és jelentése az Újszövetségben
Jehova Tanúi azzal érvelnek, hogy az Újszövetségben használt „xülon” (fa, fadarab) szó szintén alátámasztja azt, hogy Jézus egy egyszerű oszlopon halt meg. Ez az érvelés is félrevezető.
-
A „xülon” jelentése és szövegkörnyezete: Az Újszövetségben a „xülon” szó olykor szinonimaként szerepel a „sztaurosz” mellett, azonban a szóhasználat nem zárja ki a kereszt formájú kivégzési eszközt. Például az Apostolok Cselekedeteiben (5:30; 10:39; 13:29) és a Galata levélben (3:13) a „xülon” egyértelműen a kivégzés helyére utal, amely összhangban van a római kereszt használatával.
-
Ószövetségi háttér: A „xülon” szó használata az 5Mózes 21:22-23-ra utal, ahol az elítélt testét fára akasztották. Az Újszövetség írói ezt a képet alkalmazzák Jézus kereszthalálának szemléltetésére, de ez nem jelenti azt, hogy a kivégzési eszköz alakja kizárólag egy oszlop volt.
3. A kereszt történeti és régészeti bizonyítékai
Jehova Tanúi érvei azt állítják, hogy nincs bizonyíték arra, hogy Jézus egy T-alakú vagy latin kereszten halt meg. Ez az állítás több ponton hibás.
-
Régészeti leletek: Az 1968-ban Jeruzsálemben talált Jehohanan nevű férfi maradványai egyértelműen igazolják, hogy a rómaiak a keresztre feszítés során használtak vízszintes keresztgerendát. A férfi lábát egy szeggel a függőleges gerendához rögzítették, ami a hagyományos római kereszthalál módját mutatja.
-
Keresztény és pogány ábrázolások: A keresztény régészeti leletek és pogány gúnyrajzok (pl. az Alexamenos-falfirka) egyértelműen a T-alakú vagy latin keresztet ábrázolják Jézus halálának eszközeként. Ezek a leletek az 1–5. századból származnak, és megcáfolják azt az állítást, hogy a kereszt csak a konstantini időszakban terjedt volna el.
4. Az ókori irodalmi források tanúsága
Jehova Tanúi gyakran idéznek 19. századi szerzőket és forrásokat (pl. Vine, Fulda, Schmidt), amelyek állítólag alátámasztják nézeteiket. Azonban ezek az idézetek vagy elavultak, vagy kiragadottak.
-
Justus Lipsius és a crux simplex: Jehova Tanúi rendszeresen hivatkoznak Lipsius munkájára, amely ábrázol egy egyszerű oszlopot (crux simplex). Azonban Lipsius ugyanebben a könyvében a hagyományos keresztre is utal, és Jézus kereszthalálát is ilyen formában ábrázolja. Az idézetek kiragadása és a kontextus figyelmen kívül hagyása félrevezető.
-
Az Újszövetség szerzőinek nyelvhasználata: Az Újszövetség írói által használt „sztaurosz” és „xülon” szavak nem csupán a kivégzési eszköz alakjára utalnak, hanem annak teológiai jelentőségére is. Pál apostol például a Galata 6:14-ben a kereszthalál teológiai értelmét hangsúlyozza, nem annak fizikai formáját.
5. A kereszt pogány eredetének állítása
Jehova Tanúi azt állítják, hogy a kereszt pogány szimbólum, amelyet az egyház a harmadik században vett át. Ez az állítás történelmileg megalapozatlan.
-
A kereszt nem pogány jelkép: Bár igaz, hogy a kereszt-, vagy ahhoz némileg hasonló alakú szimbólumok megjelentek pogány kultúrákban is, ezek jelentése és használata eltér a keresztény kereszttől. A keresztények számára a kereszt Krisztus halálának és megváltásának egyedi szimbóluma lett, amelynek nincs közvetlen kapcsolata pogány vallási gyakorlatokkal.
-
A korai keresztények gyakorlata: A keresztények már a 2. században használták a keresztet szimbólumként, ahogy azt Tertullianus és más egyházatyák írásai bizonyítják. A kereszt használata nem a pogány hatásoknak, hanem a keresztény hit központi üzenetének a megnyilvánulása.
6. Teológiai következmények
Jehova Tanúi érvelése nemcsak történelmileg, hanem teológiailag is hibás. Az általuk használt „kínoszlop” kifejezés figyelmen kívül hagyja a kereszt teológiai jelentőségét, amelyet az Újszövetség hangsúlyoz.
-
Krisztus megváltó halála: Az Újszövetség szövegeiben a kereszt nem csupán a kivégzés eszköze, hanem a megváltás és a bűn feletti győzelem szimbóluma (1Kor 1:18, Kol 2:14). A kereszt formája nem csökkenti, hanem hangsúlyozza Krisztus áldozatának erejét.
-
A keresztény identitás szimbóluma: A keresztények számára a kereszt a hit és a megváltás szimbóluma lett, amely túlmutat a történelmi kivégzési eszköz jelentőségén.
Ellenvetések cáfolata
A keresztény hagyományban a kereszt nem pusztán egy kivégzőeszköz, hanem Krisztus megváltó áldozatának és győzelmének szimbóluma. A keresztény hit alapja, hogy Jézus önként vállalta a keresztet, hogy megváltást hozzon az emberiség számára. Nem a kereszt önmagában fontos, hanem az, amit Krisztus tett rajta. Ha csak egy brutális kivégzőeszközként tekintenénk rá, akkor a keresztény hit legmélyebb jelentését hagynánk figyelmen kívül.
A kereszt mint szimbólum nem Konstantin találmánya. Már az első keresztények is ismerték és használták, amint ezt az ókeresztény írások és régészeti leletek is bizonyítják. Az Epistula Barnabae című írás (i. sz. 70–135 körül) a keresztet a görög „T” betűhöz hasonlítja, és ezt Isten üdvtervével kapcsolja össze. Iréneusz († 202) pedig már arról ír, hogy Krisztus keresztjének öt vége van: négy a kereszt szárai, és egy, amely megtámasztotta a testét. A katakombák freskói is ábrázolják a keresztet különböző formákban, például a horgony keresztet, amely Krisztusba vetett reményt jelképezi. A konstantini korszak előtt tehát a kereszt már jelen volt a keresztény művészetben és teológiában.
A kereszt nem a sátán győzelmének a jele, hanem éppen az ő vereségéé. Az Újszövetség többször is hangsúlyozza, hogy Krisztus a kereszten győzte le a bűnt és a halált. Pál apostol így ír: „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely ellenünk szólt, és eltette az útból azáltal, hogy odaszegezte a keresztre. Lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalt aratott rajtuk általa.” (Kol 2:14–15). A kereszt tehát nem a sátán győzelmét jelképezi, hanem épp az ő legyőzését, amelyet Krisztus véghez vitt.
A keresztények nem imádják a keresztet, hanem azt tisztelik, aki rajta meghalt, majd feltámadt. Az a gondolat, hogy a kereszt tisztelete bálványimádás, félreértése annak, amit a keresztények valójában tesznek. A Biblia sok példát hoz arra, hogy Isten népe tisztel bizonyos tárgyakat anélkül, hogy bálványimádásba esne. Például Mózes rézkígyója (4Mózes 21:8–9), a frigyláda vagy Salamon temploma mind tisztelet tárgyai voltak, de nem önmagukban, hanem Isten jelenlétének és hatalmának jeleiként. Ha a kereszt bálvány lenne, akkor Pál apostol sem mondhatta volna, hogy ő „egyebet nem akar tudni, mint Jézus Krisztust, mégpedig a megfeszítettet” (1Kor 2:2).
Az az érv, hogy ha Jézust felakasztották volna, akkor most az akasztófát tisztelnék a keresztények, egy hamis analógia. A kereszt nem csupán egy kivégzőeszköz volt, hanem az a hely, ahol Krisztus beteljesítette a megváltás művét. Egy akasztófa vagy más kivégzőeszköz nem hordozná ugyanazt a teológiai jelentőséget, mert a kereszt konkrétan az ószövetségi próféciákat is beteljesítette (pl. Zsolt 22:16: „átlyuggatták kezemet és lábamat”).
Összegzés
A Jehova Tanúi „kínoszlop” elmélete nyelvészeti, régészeti, történeti és teológiai szempontból is megalapozatlan. Az Újszövetség szövege, az ókori források és a régészeti bizonyítékok mind azt támasztják alá, hogy Jézus egy hagyományos T-alakú vagy latin kereszten halt meg. A kereszt a keresztény hit központi szimbóluma, amely Krisztus megváltó halálára és feltámadására emlékeztet.
A kereszt tehát nem egy brutális kivégzőeszköz egyszerű megdicsőítése, hanem a keresztény hit központi jelképe, amely Krisztus áldozatára és a megváltásra mutat.
További források:
Utolsó kommentek