Sziasztok!

Régóta nem szólaltam már meg extanús témában. Már évek óta nem foglalkozok semmilyen Jehova Tanúit érintő témával.  Szerencsére kigyógyultam már belőle és nincs semmi, ami odakötne. Most mégis úgy döntöttem, hogy írok egyet. Azért kell ezen a blogon kiraknom, mert a saját blogomat már alig látogatják a volt és jelenlegi tanúk. Ez a poszt viszont teljes egészében nekik szól.

Előre szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy minden, amit most olvasni fog, csupán az én fantáziám szüleménye. Az elmúlt években engem ért hatások, információk alapján összeraktam egy képet, aminek semmilyen kapcsolata nincs a valósággal, illetve semmilyen módon nem tudom igazolni. Éppen ezért arra kérnék minden olvasót, hogy miközben olvassa ezt a posztot, ezt vegye figyelembe. Csupán arról van szó – és ha valaki olvassa a blogomat, akkor már találkozott is ezzel a gondolattal – hogy a véleményemet egyre kevésbé alapozom hallott információkra. Inkább arra törekszem, hogy a nézőpontom mindig az általam tapasztalt, átélt, vagy bármilyen módon igazolható tényeken alapuljon.

És akkor nézzük miről is van szó.

Valamikor 2012 elején kerültem véletlenül erre a blogra. Először védtem az „igazságot” de aztán változott a helyzet. Ám miközben tájékozódtam arról, hogy mi is az igazság találkoztam egy hosszabb lélegzetvételű írással, amit egy Palotás László név mögé bújt egyén írt, Gyüliszex címmel. Ennek most már hat éve. Ám az írás igen furcsa hatással volt rám. Amit olvastam ebben az írásban, az köszönőviszonyban sem volt azzal, amit tapasztaltam. Nem a gyülekezetben történt esetekre gondolok, hanem a prostitúcióra és más olyan tevékenységekre, amelyek szöges ellentétben állnak azokkal az elvekkel, amelyek Jehova Tanúi számára fontosak. Éppen ezért a könyv e részével kissé bizalmatlan voltam. Sőt, nyugodtan mondhatom, hogy nem hittem el. De azt akkor lezártam ennyivel, mivel amúgy is sok trauma ért akkoriban, és nem is tudtam volna cáfolni. Mint ahogy most sem tudom.

Később rátaláltam a Gabi blogjára és a Bikbakra. Ezeken az oldalakon (illetve a egy Bikbakos sráccal történt találkozásom során) időközönként találkoztam olyan történetekkel, amelyek, ha nem is közvetlenül, de kapcsolódtak a Gyüliszexben olvasottakhoz. Ezek az elejtett információk azt sejtették velem, hogy valami igazság mégiscsak lehet benne, de valahogy mégis természetellenesnek, túlságosan abszurdnak hatott az egész kép, amit ezek elém akartak festeni. De mivel semmilyen lehetőségem nem volt arra, hogy utánajárjak a dolognak, nem foglalkoztam vele.

Aztán egyszer csak történt egy az egész extanús blogrendszert felrázó dolog: megjelent Laura. Horváth Laura, aki valami 007-es ügynökként behálózta a Gabit, és pikk pakk belekeveredett abba a közegbe, amiről csak a Gabi blogján olvashatunk. Azokról az extanúkról van szó, akik valamikor előttünk hagyták el a gyülekezetet, és akik valamiért nagyon gazdagok, és akik kerülik az utánuk megszülető extanú generációval ápolt kapcsolatot. Ez az a közeg, akik az extanús gyűléseiket Bécsben tartják, és Európa különböző nagyvárosaiban élnek, vagy itt Magyarországon ugyan, de valahol az elitben.  Miközben mi erről csak szájtátva olvastunk, ez az egyszerű lány, Laura, egy fortélyos ravasz lépéssel sarokba szorította az egész bagázst.

Mikor ez a Laura megjelent a színen, az elmém ezt a Gabi blogján olvasható sztorit beemelte a Gyüliszex sztorijai mellé, az „elképzelhetetlen” polcra. Olyan abszurd  a sztori, hogy nem tudtam valóságként elfogadni. Ráadásul a Laura stílusa kísértetiesen emlékeztetett a Gabi stílusára és a Gyüliszex stílusára is. Ezért az első gondolatom az volt, hogy ezt a Laurát, és az egész sztorit a Gabi találta ki. Nem sokkal a botrány kitörése után találkoztam egy a blogjainkat régóta olvasó extanúval, aki tőlem teljesen függetlenül, ugyanerre a következtetésre jutott.

Ám hiába volt ez a véleményem, még magamnak sem tudtam igazolni. Ez csupán egy sejtés volt, ami a hasonló stílus és az abszurd történet alapján alakult ki bennem. A szűk baráti körömön kívül senkivel sem beszéltem erről. Eközben a Gabi és én köztem már kialakult egy jó kapcsolat, afféle baráti viszony, ami a hasonló értékeink miatt jött létre. Ímélezgettünk, beszélgettünk. Még képet is kaptam tőle, amin egy igen csinos lány található.

Közben Laurából barát lett. Anti exjt-ből egy rendszerkritikus jt. Ismerősöm lett a fészbukon, mint ahogy a Gabi is. Aztán egyszer csak látom, hogy a Laurával van egy közös ismerősünk, egy volt munkatársam. Kérdeztem, hogy honnan ismerik egymást. De a Laura mondta, hogy nem ismeri, csak egyszer az bejelölte ismerősnek, ő meg elfogadta a kérést.

És ez az állapot fenn is állt. Én olvastam a Gabit, olvastam a Laurát, mindkettővel beszélgettem, elfogadtam a helyzetet, miközben a gyanú végig ott motoszkált a fejemben, de nem tudtam mihez kezdeni vele. Aztán eljött a forduló pont. Tavaly nyáron a Laura blogján megjelent egy hatrészes sorozat, ami Laura utolsó megjelenése a neten, illetve a búcsúzása is. Leírt egy meseszerű történetet, ami már kiütötte nálam a biztosítékot. Nem hagyhattam szó nélkül, és több kommentben is jeleztem, hogy ezeket a történeteket képtelen vagyok elhinni. Én októberben olvastam a posztokat. Azzal, hogy kijelentettem, hogy nem hiszem el a történeteket, és azt is, hogy szerintem Laura nem létezik, csupán egy kitalált személy, átléptem egy fontos határt.  Ezzel megkérdőjeleztem Laura létezését, és mindenkinek a szavahihetőségét, aki valamilyen kapcsolatban volt Laurával.  Ez jelenleg két ember. Az egyik Lénárd Gabi, a másik pedig a Berkes Csilla, aki Csillaberk néven kommentelt. Ő volt az, akinek volt egy elég gyenge próbálkozása, hogy megvédje a Laurát, de mikor konkrét bizonyítékként egy találkozót kértem, ő is eltűnt.

Aztán továbbgondolva a történetet, úgy láttam, hogy ha a Laura létezését kétségbe vonom, akkor  miért ne vonhatnám kétségbe a Gabi létezését is. Hiszen valójában vele sincs semmilyen valósághoz köthető tapasztalatom. Csupán a világhálóra bepötyögött gondolatait olvasom, amiket viszont az ír le, aki akar. Valójában fogalmam sincs, hogy kivel beszélgetek, ha a Gabival beszélgetek. Olyan ez, mint mikor a gonosz pedofil csacsog az áldozatával, másnak kiadva magát. Megnéztem mindkettőjük fészbukprofilját és meglepődve tapasztaltam minden olyan jellemzőt, ami a fészbukos kamuprofilok sajátja. Ekkor jutott eszembe, hogy miért volt nekünk közös ismerősünk az a félnótás munkatársam. Mindketten olyan ismerősi kapcsolatokkal rendelkeznek, ami egyértelműen arra utal, hogy kamuprofilok.  Ekkor jutott eszembe, hogy a Gabinak saját bevallása szerint sem Lénárd Gabi a neve.  Tehát semmit nem tudok róla.

Ekkor kezdtem úgy érezni, hogy én egy áldozat vagyok. Egy olyan, magáról semmit el nem áruló internetes kalózé, aki több szálon épít kapcsolatokat, történeteket talál ki, és így vezető szerephez jut az extanúk között. Sem a Lénárd Gabi, sem a Horváth Laura létezésére nincs semmilyen bizonyítékom. Csupán arra, hogy valaki a bőrükbe bújva garázdálkodik az extanúk között.

Persze erre semmilyen bizonyítékom nincs. Ez a fikció csupán az általam tapasztal, átélt események egy lehetséges magyarázata, ami egyáltalán nem biztos, hogy igaz. De lehet, hogy az. Persze ezt könnyen lehet tisztázni. Áll még az ebédmeghívásom. És ha léteznek azok a személyek, akik szereplői ennek a történetnek, akkor egy kellemes kajálás és csacsogás közben meg tudjuk velük ezt beszélni.  Utána persze jönne egy másik poszt, ami tisztázná az itt felvetett kérdéseket.

És mégegyszer: Ez a poszt csupán az én agyszüleményem.  Semmi sem igazolja a leírtakat. Bár nem is cáfolja. Mindkettőre adott a lehetőség!

Sefatias