Sziasztok kedves olvasók! :)
Előre is elnézést kérek tőletek ha túlfűszerezem ezt a bejegyzést személyes érzésekkel és gondolatokkal, de úgy érzem, hogy picit én is érintett vagyok most.
A nagyon kedves úriember köszönt minket amiből érezhetjük, hogy "fontosak" vagyunk és "szeretve" vagyunk mi Jw TV-t nézők.

Egy család sajátos bemutatása:

Első érzésem a neheztelés volt, hogy miért úgy mutatják be ezt a családot ebben a kisfilmben ahogy, de már lecsillapodtam.
Első blokkban egy Stockholmban élő négy tagú családról tudhattunk meg több információt.
A szülőknek két gyermeke van és az egyik gyermeknél születésekor szürke hályogot diagnosztizáltak, ezért a gyermek szemeit meg kellett műteni, hogy a látását el ne veszítse.
A gyermek látássérültként éli mindennapjait.
A kislány most hét éves az egyik szemére lát valamennyit, de a másik szemére viszont megvakult.
Ez egy ijesztő helyzet volt a szülők számára.
Oké ezt aláírom, de rengeteg gyengénlátó gyermek él teljes értékű életet.
Itt jól érzékeltetve a helyzet súlyát kis 2-3 másodperces szünetet hagytak, csak, hogy mi kedves JW TV-t nézők felfogjuk a gyerkőc élethelyzetét, majd ez után ecsetelték a gyermeknevelés nehézségeit, hogy ez már maga mennyire nehéz feladat. Még nincs gyermekem és éppen ezért nem tudhatom, hogy mennyire nehéz vagy sem, de szerintem nem annyira tragikus mint ahogy ezt a helyzetet bemutatták a gyermeknevelésről.
Majd erre rátettek még egy lapáttal „Hát még ha valamilyen betegséggel küzd a gyermek”.
Itt leszögezném, hogy a látássérültség nem betegség, ez egy időnként változó állapot, ha az ember gyengénlátó.
Kövezzetek meg nyugodtan, de én nem érzem azt, hogy azért mert gyengénlátó voltam gyerekkoromban, hogy sokkal nehezebb volt az életem, hiszen én is ugyanúgy játszottam, tanultam, rossz voltam, szóval szerintem ez nagyon fel volt fújva.
Bennem olyan érzéseket keltett, mintha egy bármilyen sérültséggel élő embertársunk nehezebben indulna az életben.
Ez után az egekig magasztalták a szülőket, hogy mi mindent tesznek meg a gyerkőc bibliai oktatásáért.
Letöltik a honlapról és lejátsszák neki az adott dalokat, filmeket és meséket?
Köszi JW.org. ?
Szerintem ezzel is a Társulat akarja önmagát fényezni, hogy mi mindent megteszünk nektek, csak prédikáljatok és várjatok Jehovára.
Ti ne gondolkodjatok, majd mi mindent megadunk, csak csináljátok.
Ez után szállt el az agyam picikét megmondom őszintén. ? ?
Azt tudni kell rólam, hogy én teljesen boldog vagyok vakként is és nem sajnálom, hogy ez így alakult, mert van egy csodás férjem, életem, barátaim, szóval mindenem meg van.
Most a kislány mondatait láthatjátok, hogy már ilyen fiatalon is mennyire működik az Őrtorony propaganda.
„Olyan jó lesz, amikor látni fogok az újvilágban.”
„És játszhatok majd a medvével, az oroszlánnal, és lovagolhatok a tigrisen.”
Ekkor hivatkoznak egy igeversre Jehova egyik csodálatos ígéretéről:
Ézsaiás 35:5
A vakok szemei megnyílnak.
Hé a kislány nem gyengénlátó?
Ha most is lát akkor miért azt mondja, hogy várja már, hogy lásson?
A Társulat precizitása, keverik a vakságot a látásmaradvánnyal.
A kislány akkor nem látna, ha teljesen vak lenne.
Ezt a mondatot úgy kellett volna megfogalmazniuk, hogy tökéletesen fog majd látni az újvilágban.
Ez után a szülők hálát adtak a sok jóért, amit Jehovától kaptak.
A műtétek után pedig elvitték a gyermeket összejövetelekre.
Együtt imádkoztak, és ha kellett együtt sírtak.
Egy ilyen fiatal gyermekben nem kell azt éreztetni, hogy probléma van, mert ettől megrémülhet és szorongó felnőtté válhat.
A gyermeknek folyamatosan mondani kell, hogy mi zajlik körülötte, és hogy ki lép be a szobába és ez kimerítő a szülők számára.
Ez számomra érdekes, mert vakként is érzékelem, hogy mi történik körülöttem és megtanítható szerintem a gyermeknek ezen helyzet kezelése is, csak önállósítás kérdése. Aki pedig belép hozzám a szobába vagy munkahelyre, kezdetekben mondja a nevét, KB. három-négyszer amíg meg nem ismerem a hangját, mert utána nevén szólítom az adott személyt ha köszön.
Az édesapa azon mondata, hogy ez kimerítő, tipikusan ez a mártír szerep.
Ha ez kimerítő, akkor miért csinálja?
Ha kimerítő a saját gyermeketek segítése, akkor mennyire szeretitek őt? Miért nem adják akkor be speciális oktatású iskolába, ahol tanulhat a gyermek saját igényei szerint, ha ez annyira kimerítő nekik?
Kérdezem ezt úgy, hogy én nem speciális iskolába jártam gyengénlátóként sem, hanem édesanyám nevelt és látó gyerekek közé jártam suliba.
Ekkor dicsőítik a honlap és összejövetelek anyagait, erről már fentebb írtam nektek.
Magánvéleményként jegyezném meg, hogy az anyagaik tényleg precízen megcsinált, színvonalas segédeszközök akár gyengénlátóknak, akár vakoknak is, legyen szó a letölthető MP3-as file-okról, a Braille és az elektronikusan olvasható, letölthető vagy online könyvekről, a mobil applikáció használhatóságáról ne is beszéljünk, látszik, hogy az "almához" is köze van a szervezetnek. (A jelnyelvű anyagaikkal nem volt dolgom, ne is legyen.) :)
Nagyon szeret olvasni is a kislányka, sőt jól ismeri a Tanulj a nagy tanítótól című könyvet is és ezzel bevonódik a történetekbe.
A kislánynak jó a memóriája, sőt kitűnő, ezért sok mindenre emlékszik. A jó memóriájának köszönhetően találós kérdéseket tesz fel a közös barátoknak akik ellátogatnak hozzájuk. Az olvasáson kívül nagyon szeret királyságénekeket énekelni és célja, hogy minél több dalt megtanuljon.
A kislány memóriája és intelligenciája nem a látássérültségéből adódik, úgyhogy itt is le kell lepleznem egy-két tévhitet. Nem azért jó egy gyengénlátónak vagy vaknak a memóriája, mert a látáshiány miatt bármilyen érzékszerve jobban kifejlődik, hanem csak több energiát fektet néhány látássérült az olvasásba, éneklésbe, hangszereken való játékba, vagy bármilyen más tevékenységbe amit szeret az adott személy.
Jól ismeri az Én könyvem bibliai történetek könyvet, így a „saját szavaival tud válaszolni” az összejöveteleken. Saját vagy bemagolt tudás ez?
Vajon érzi a szívében Jehova szeretetét?
Csodálatosnak érzi, hogy Jehova örül a válaszainak. Szerintetek Isten ezt a művies „papagáj” módot szereti?
Megkérdezi a testvérektől, hogy szeretik-e Jehovát, érzi, hogy egy nagy család része. Vajon mindenki szereti ott Jehovát, vagy csak álarcok vannak?
A nagyszülőknél aludt és imádkozott a hitetlen nagymamájáért, hogy higgyen Jehovában és hogy tudja azt, hogy létezik. Talán ez volt az egyetlen egy olyan mondat amit igazán aranyosnak és kedvesnek tartottam az egész kisfilmben.
Csodálatos reményről beszélgetnek, hogy ki mit fog csinálni a paradicsomban. Addig pedig mi lesz a kislánnyal?
Már várják, hogy a kislány láthasson és a barátaikkal együtt az újvilágban élhessenek.
Csodás lesz váó.
Jehova nagyon szeretné már látni, hogy a tigrissel játszom, mondta a kislány a videóbejátszás végén.
Összegzésül:
Ez a videó kettős érzéseket keltett bennem. Egyrészt egy édes kislány életét mutatta be nekem, másrészt pedig a Társulat által átitatott szemüvegen keresztül mutatta be sajnos a kislányt és családját, mint akik a szervezet nélkül nem tudnák a gyermeket nevelni úgy ahogyan nevelik. Bennem pedig ez a kis videó sajnálatot keltett és ha kívülállóként néztem volna, arra gondoltam volna, hogy "Istenem, ó szegény!" Persze hála Istennek ezt én tudom sokakról és magamról, hogy ez nem így van.
Ezen blokk végén pedig a kedves testvér szavaival zárul ez a történet:
Jó ha megjegyzem József testvéreinek a nevét, hátha találkozom Talitával és le akar tesztelni. A szülei nagyszerűen nevelik. Velük együtt várjuk az újvilág áldásait. Ahogy az Ézsaiás 35:5 írja ekkor a vakok szemei megnyílnak.
Ne haragudjatok az esetleges kemény szófordulataim miatt, de amikor megnéztem ezt a videót sokat tépelődtem, hogy írjak-e vagy sem, de végül arra az elhatározásra jutottam, hogy mivel én ebben valójában nem csak érintve vagyok, hanem ebben élek, ezért talán én vagyok az aki erről véleményt tudok megfogalmazni mindenféle sajnálat és elfogultság nélkül.