Sziasztok kedves olvasók!
Az előző blog bejegyzésemből megismerhettetek, ismét én vagyok.
Ezt a bejegyzésem próbálom megfűszerezni sok-sok humorral, mert tudva az előzményeket ez egy kicsit vicces helyzet volt, de ki-ki hogyan látja.
Szerintem nagyon-nagyon humoros szituációba cseppentem ott és akkor.
Ha érzékenyebb lelkületűek vagytok, és ha nem bírjátok a fájdalmas kifigurázó humort, akkor már most csukjátok be ezt a bejegyzést.
Adhattam volna ennek a bejegyzésnek címül akár azt is, hogy dübörög a QR-biznisz.
Egy szép péntek délután álltam Budapest egyik tömött villamosán rohanva a távolsági buszomhoz, mire egy lány nagyon-nagyon kedvesen megszólított, hogy üljek le. Kissé vonakodva, de elfogadtam a helyet, hiszen nem mozgássérült vagyok, hanem csak vak, tudjátok szükség van a helyre másoknak is. :)
Karon fogott a csaj, ezt nem kedvelem annyira, de mit tudtam volna tenni, mire behúzott maga mellé és megkérdezte a megkérdezhetetlent, hogy ismerem-e Jehova Tanúit és mi a véleményem róluk.
Nagy mosollyal a szívemben gondoltam, hogy ó ez jó lesz.
Két másodperc alatt átfutott az agyamon a válasz és úgy döntöttem, hogy hagyom a lányt tanúskodni. :)
Elmondtam neki, hogy nézd a tanúkról nagyon-nagyon jó véleménnyel vagyok, hiszen a Braille könyvtáratok hát óhh annyira nagy és annyira csodálatos, az mp3 anyagaitoktól pedig teljesen kész vagyok.
Nem is jött sokkal később a kérdés, hogy mit gondolsz a munkánkról.
Én erre csak annyit találtam mondani, hogy ennyire nagylelkű keresztény felekezetet, mint ti, még nem láttam, hiszen minden ingyen van és annyira jó fejek, segítőkészek és kedvesek vagytok.
Ekkor már visszafogtam az arcomra kiülő mosolyt. :)
Számoltam, hogy még hány perce van a lánykának. :)
Mire egy perc néma csend, hallottam, hogy keresett valamit a táskájában, ezután odaadott a kezembe egy QR kódos kártyát azzal a kijelentéssel, hogy Jehova ezt tette a szívemre.
Ekkor már az arcába mosolyogtam és mondtam neki, hogy azt hiszem, hogy Jehova igen humorosan tette a szívedre ezt a dolgot, de nagy szerencséd van, mert van QR-kód leolvasó a telefonomon és ezért meg tudom tekinteni ezt a kártyát és azt hiszem, hogy amit meg kellett tenned ezzel, azt már megtetted, áldjon meg Jehova az erőfeszítéseidért.
Utolsó mondatként pedig annyit mondott, keresd meg a tanúkat bármiben segítenek és tanulmányoznak veled és annyira jó.
Kár, hogy nem volt időm elmondani neki, hogy én már tanulmányozó voltam, és ahogy leszálltam oda biccentettem neki és annyit mondtam mosolyogva, hogy rendben, köszönöm a kártyát.
Leszálltam a villamosról és jó nagyot nevettem, hogy nekem QR-kódos kártyát tényleg? :)
Szerintetek most ezt miért? :)
Ennyire próbálják szétszórni az adott kártyákat, meghívókat, kiadványokat egyes tanúk?
Mások nem fogadják el szerintetek és ezért én kaptam?
Gondolkodtam már azon, hogy poénból tényleg leszedek a telefonomra egy QR-olvasót és beolvastatom.
Mire eljutottam volna erre a szintre, önhibámból sajnos, elkeveredett a táskámból ez a kártya, hatalmas nagy sajnálatomra. J
Ha valakinek van ilyen, kérem, postázza nekem a szkennelhetőség kedvéért.
:) :)
Most pedig jöjjön ennek a helyzetnek a kifigurázása.
Ő, inkább mégse. :)
Elképzelt párbeszéd:
Kedves testvérek, a mai alkalmon arról fogunk tanulni, hogy hogyan adjuk oda a kártyát bárkinek és ezzel hogyan népszerűsítsük a világon minden népnek a jw.org-ot.
A biblia azt tanítja, hogy tegyetek tanítvánnyá minden népet, ebbe pedig beletartoznak a vakok is.
Az mindegy, hogy nem látják a kártyát, de adjátok oda nekik, hiszen fontos, hogy Armageddon előtt megmeneküljenek. Nem mellesleg be tudjátok írni szolgálati óráknak is.
Most pedig lássuk a videót kis buzdításnak és segítségnyújtásnak, hogy hogyan is megy ez élesben.
Videó narráció következik, ahogyan ezt elképzelhetjük.
Ez mind, ami most következik kitaláció, nehogy komolyan vegyétek, maximum az én fejemet vegyétek utána. :)
Gipsz Jakab épp a szolgálati idejét tölti, amikor meglát egy fehér botos vakot, akit megszólít segítségnyújtás céljából, a vaknak a legnagyobb problémája, hogy nem tud átmenni a zebrán.
Gipsz Jakab megkérdezi, hogy miért szomorkodik a vak mire Ő így válaszol:
Hát tudod nagy ez a zebra nincsenek rendes taktilis jelzések és nem tudok átmenni.
Gyere, segítek és elmondok neked valamit.
Ne haragudj, de sietek, most nincs erre időm és a vak elkezdi szedni a lábát, mire Gipsz odacsúsztat egy kártyát és ennyit mond, ezen az oldalon választ kapsz a kérdéseidre és megoldási lehetőségeire.
A vak hazamegy, és mivel furdalja a kíváncsisága, beolvastatja mobillal a kártyát, tanulmányozó lesz majd később tesó.
Ugrunk az időben rengeteg évet és egy gyönyörű környezetben látjuk őt, ahol eldobja a botját és csak ennyit mond.
Ezt is a QR-kártyámnak köszönhetem, Amit Gipsz Jakabtól kaptam!
Köszönöm Gipsz testvér!
Üdv a paradicsomban! :)
Utolsó kommentek