Sziasztok!

Két héttel ezelőtt történt valami (november elején - a szerk.), ami engem rettenetesen felkavart. Nagyon sokat vívódtam rajta, hogy kinek is mondjam el, de végül úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha ide írom meg.

Az egyik hipermarketben voltunk vásárolni. Anya, apa és én. Már úgy volt, hogy megyünk a pénztárhoz, amikor eszembe jutott, hogy venni akarok még valamit, ezért visszaszaladtam érte. Utána siettem, hogy beérjem a szüleim, de mikor megláttam apát, nem tudtam hova lenni. A lélegzetem is elakadt! Rendesen sokkolt a látvány. Egy vadidegen nő „mászta” az apámat a bolt kellős közepén! A „mászta” alatt azt kell érteni, hogy a nő jóval alacsonyabb apánál, ezért a karjába kapaszkodva húzta magát apámra és csókolgatta jobbról-balról. Akkor jutott eszembe, hogy anya említette, hogy itt van a boltban az egyik testvérnő, ezért kérte, hogy siessünk, ahogy csak tudunk, mert még véletlenül sem szeretne találkozni vele. Ez a nő lehetett az a testvérnő, mert nekem nem volt kicsit sem ismerős, ezért egyből tudtam, hogy nem rokonunk. Viszont a gyülekezetből lehetett, mert én már nagyon rég nem járok oda, így nem ismerek mindenkit. De a pláne a dologban az, hogy a szüleim sem járnak már több mint 3 éve! Engem ez sokkolt. Hogy jön egy idegen asszony, aki nem családtagunk, még csak nem is rokonunk, ahhoz, hogy az apámat csókolgassa?! Pláne úgy, hogy tudván tudja, hogy apámnak felesége és gyereke van, tehát egy nős férfire mászott rá. Egy nős férfire, aki már több mint 3 éve nem jár gyülekezetbe! És mint írtam, szó szerint rámászott apámra, szóval még azt sem mondhatta, hogy a dolog kölcsönös volt, hiszen ha kölcsönösen puszilunk meg valakit, aki alacsonyabb nálunk, ahhoz lehajolunk és nem neki kell ránk csimpaszkodnia. Ehhez hozzájön az, hogy sok éve, mikor még én is jártam gyülekezetbe, az volt a tanítás, hogy ha például egy testvér hazavisz egy testvérnőt kocsival a gyülekezetből és nem házasok, akkor a testvérnőnek a hátsó ülésen kell ülnie, hogy még véletlenül se legyen belőle félreértés. Persze lehet az már egy ósdi, elavult világosság. Biztos van egy új világosság, miszerint az évek óta gyülekezetet nem látogató, a gyülekezet tagjaival kapcsolatot nem tartó, családos férfiakat arcon kell csókolni, még akkor is, ha az illető szemmel láthatóan ellenkezik. Egyszerűen felfordul a gyomrom az ilyenektől. Szégyent hoz magára (azt el is felejtettem írni, ennek a testvérnőnek a férje meghalt, szóval özvegy, elvileg) mint nőre, mint emberre és szégyent hoz Jehova tanúira is. Érdekes módon mikor odaértem hozzájuk, hirtelen zavarba jött a hölgyemény, hebegett, habogott, hogy én vagyok apám lánya? Mintha nem tudná. És érdekes, nekem még köszönni sem köszönt, nem hogy összecsókolgatott volna, pedig én egyforma magas vagyok vele, nem kellett volna annyi erőfeszítést belevinnie a dologba, mint tette azt az apámmal. Utána még megkérdezte mi van anyával és már rohant is el, de akkor már nem volt puszi-puszi, nem is tudom, talán még köszönni se köszönt.
Szegény anya nem látta a történteket, de jobb is. Ő a pénztárnál várakozott már rég.

De volt már korábban is ilyen. Olyan másfél, két éve nem jártak már a szüleim sem gyülekezetbe, ennek ellenére apát időnként mobilon hívogatta egy szintén özvegy testvérnő (őt ismerem). Rejtett számról. Pedig anyát is hívhatta volna, tudta a számát.

Ha nem ismerném a gyülekezetben előforduló „kedves testvéreket és testvérnőket”, talán még inkább meg lennék botránkozva, de tudom milyenek. Még mikor én jártam gyülekezetbe is volt rengeteg házasságtörés és egyebek, de miután már nem jártam is, a szüleim rendszeresen számoltak be otthon olyanról, hogy ki-kivel jött össze, vagy kik mentek szét, vagy ki házasodott újra, kinek-kitől lett gyereke… szóval őrület micsoda erkölcsi fertő van ott! Részben ezért is hagyták ott végül a szüleim ezt a szektát. A másik a pénz. Sajnos rengeteg pénzt hagytak ott, mielőtt rájöttek miféle bűnszervezet áldozatai is lettek. De ahogy mondják, jobb későn, mint soha.

Engem különben mindezek ismeretében tényleg nagyon megbotránkoztatott ennek a testvérnőnek a magatartása és pontosan emiatt döntöttem amellett, hogy ide írok. Először arra gondoltam, hogy visszamegyek és elbeszélgetek a testvérnővel, hogy mégis hogy képzelte ezt? Aztán arra gondoltam, hogy felkeresem a gyülekezet vénjét és neki mondom meg, hogy mi történt. De végül rájöttem, hogy fölösleges lenne. Már csak azért is, mert a nyáron találkoztam valakivel a gyülekezetből. Ő köszönt rám, de érdekes, ő nem csókolgatott engem össze-vissza, tudta mi az illem. Beszélgettem akkor vele és akkor is szóba került, hogy mi lenne, ha beszélnék az egyik vénnel (többek között a telefonok miatt). Azt mondta semmi, a vének sz*rnak rá. Szó szerint ezt mondta, amiért egyébként én nagyon hálás voltam, mert ebből is látszott, hogy igazat mond. Azt is mondta, hogy ő is látja, hogy mi folyik a gyülekezetben és neki sem tetszik, de ő még marad. Mindenesetre most eszembe jutottak a szavai, ami amúgy megegyezett anya tapasztalataival is. Anya is mondta már rég, hogy a véneket nem érdeklik a kínos dolgok. Jehovára bízzák. Ugyanígy az sem segített volna, ha a testvérnővel beszélek. Mindkét esetben csak el lett volna tussolva a dolog. Így viszont sokan tudomást szerezhetnek az esetről. Nem csak volt tanúk, vagy olyanok, akik nem ismerik, vagy csak most kezdik megismerni Jehova tanúit, de sok tanú is olvassa ezt az oldalt és így ez talán ráébreszti őket, hogy szedjék már ráncba a kedves testvéreket és testvérnőket, mert az ilyen magatartás nem tesz jót az egyébként sem túl jó hírnevüknek. Aki pedig hozzám hasonló cipőben jár, talán felbátorodik és szintén leírja a saját tapasztalatait, hogy kiderüljenek az ilyen és ehhez hasonló dolgok, ahelyett, hogy elvesznek a tanúknál a süllyesztőben.

Köszönöm annak, aki időt szánt rá és elolvasta!

Üdvözlettel,

Kriszti