Sziasztok!

Azt hiszem végső elkeseredésemben jutottam hozzátok, aminek nagyon örülök!
Az én történetem 1 éve kezdődött, amikor adódott egy lehetőségem, hogy az egyesült államokban töltsek fél évet a nagynénémnél, aki mint utólag kiderült Jehova Tanúja az egész családjával együtt!
Igazából ő és az egész családja és barátai csak jóra tanítottak.... amit a mai napig köszönöm nekik! Mielőtt kimentem dohányoztam, káromkodtam, szerettem éjszakákon át dorbézolni... stb... mint nagyjából a húszas éveikben járó fiatalok nagy része... (tisztelet persze a kivételnek). Aztán megismertem kint egy tanú fiút, aki nagyon figyelmes volt velem (talán mint eddig senki) egyszerűen úgy bánt velem mintha egy kincs volnék neki... Természetesen a tanú apja rosszul volt a gondolattól is, hogy a fiának bármi köze is legyen hozzám... Az anyukája más tészta ő nem tanú csak tanulmányoz... Ő nagyon kedves volt velem, amennyire tudott támogatott!
Aztán pedig eljött az idő, hogy haza jöjjek, még a kinti tanúk felvették a kapcsolatot a magyarországi bétellel és amikor hazaértem a hozzám legközelebb eső gyülekezet egyik véne felhívott!
A következő hétvégén már velük ültem a gyülekezetben és a felesége vállalta, hogy tanít engem...
Minden rendben ment egy darabig... majd furcsa megjegyzéseket kezdett tenni főleg édesanyámra aki teljesen ellenezte ezt az egészet.... Emiatt sokat veszekedtünk otthon, és a hölgy aki tanított azt tanácsolta, hogy költözzek el otthonról mert, hogy édesanyám rossz hatással van rám is... Azt tudni kell, hogy anyukámnak súlyos betegségei vannak, apukám pár éve meghalt! Ha én elköltözök, neki nem lenne miből a számlákat befizetnie mivel a rokkantsági nyugdíja semmire sem elegendő....
Próbáltam, ezt elmagyarázni a hölgynek aki tanított /nevezzük Andreának/ de a válasz csak annyi volt, hogy ez az én döntésem, és azt kell néznem ami Jehovának tetszik!
Majd ez után a barátaim is elkezdtek furcsálni... nem is érdekelt mert tudtam szeretnek és elfogadnak... szóval tovább léptem.... De Andrea álláspontja szerint új barátokat kellett volna találnom, mert ők ismételten rossz hatással vannak rám... és, hogy keressek barátokat a gyülekezetben.... amit meg is próbáltam... de úgy éreztem, hogy kinéznek engem, és egyszerűen utána már szóba sem álltak velem... hiába köszöntem!
Amikor Panaszoltam ezt Andreának azt mondta, hogy én nem próbálom eléggé... na ekkor sírva fakadtam... és végső elkeseredésemben azt mondtam, hogy abba hagyom az egész tanulmányozást( pedig tudtam, ha így teszek a szeretett fiu elhagy).... mire ő kizavart a lakásából.... és azt vágta a fejemhez, hogy ő a szívét lelkét kiteszi értem én pedig nem értékelem...
Ettől az incidenstől kezdve nem jártam egy gyülekezetbe sem sehova.... elegem lett!
Az amerikai fiú akit nevezzünk most Randynek nem hagyott el sőt mellettem állt ő vele tanulmányoztam tovább skypeon keresztül!
Most ott tartunk, hogy vár engem vissza, és decemberben feleségül vesz úgy, hogy én nem vagyok tanú... A nagynéném szintén kitart mellettünk és a barátom édesanyja is.... Az apja és a vének a gyülekezetben szembesítették a következményekkel mint például ki fogják közösíteni, többet nem segédkezhet a gyülekezetben stb... valamint azt mondták neki, hogy én tisztátalan vagyok, és hogy biztosan csak a zöldkártya megszerzésére utazom (megjegyzem főiskolát végeztem! stabil jól fizető állásom van a Repülőtéren), valamint hogy hogyan képes bennem megbízni hiszen nem is vagyok tanú, bennem képtelenség megbízni!
Ezek után kiakadt teljesen de ugyan úgy kitart mellettem és szembe néz a következményekkel, de szeretné, ha az esküvő után én is megkeresztelkednék... én nem tudom, hogy ezt tényleg akarom-e .... Szeretem Istent, amiket a bibliából tanultam hasznosíthatom az életemben de az abszurd dolgok például, hogy a vezetőtestület Krisztus földi helytartója.... számomra elfogadhatatlan!

Kérek szépen mindenkit aki ezt elolvassa, és van hasonló téren tapasztalata írja meg kommentben...
Előre is hálásan köszönöm!

rita0626