Szegeden történt:

A kisfiam péntek este részt vett egy iskolai rendezvényen, ahol több vén is gyereke miatt jelen volt ezen az alapítványi esten. A rendezvény előtti napokban minden szülő kapott egy iskolai értesítést, amin egy kérdőívet kellett kitölteni, hogy a szülő tudja-e támogatni az iskolát, különböző módokon? Itt részletezve volt, hogy tud-e támogatást nyújtani egyszeri pénzadománnyal, önkéntes munkával, fénymásolással esetleg szendvics, vagy üdítő készítésével, amit az ottani büfében árusítanak és a bevétel is támogatást jelent bizonyos osztályoknak.

A gyakorlatban az iskolások műsorai után, a jelenlevők az általuk száz forintért vásárolt tombola sorsjegyek kisorsolásán vettek részt. Mint kiderült, legalább négy vén és családja NYERTEK egész szép, nem kétforintos nyereményeket! Ami az érdekes ebben, hogy a tombola, egy szerencsejáték, amitől a keresztényeknek óvakodnia kell. Bár feleségem, ma felhívta a koordinátort és elmondta neki a történteket (ő is ott volt, de nem vásárolt tombolát, sőt hamarabb el is ment). Ő már hallott róla, de azt mondta, hogy mivel a tombola ára is az iskola támogatására volt hivatott, így más a helyzet.

A gond számomra az, hogy aki támogatni szerette volna anyagilag az iskolát, az megtehette volna szerencsejáték nélkül is, azaz azt szeretnék előadni, hogy csak azért játszottak, hogy ezzel is támogassák a jó célt. Persze a nyereményeket nem osztották el, hanem hazavitték! Száz forintért elvitték haza az ezer forintos nyereményt! Ez aztán a keresztényi támogatás. Egy szép tortát akár szét is oszthattak volna a gyerekek között!

A JT indexben találtam egy olvasók kérdéseit, ahol ezzel kapcsolatosan olvashatjuk a társulati irányelveket. 1963. 06/15 olvasók kérdései, harmadik és ötödik bekezdés.” Az 1973-ban kiadott fejtegetés rámutatott, hogy a keresztények helyesen kerülnek mindenfajta sorsjátékot vagy sorshúzást, amely során arra költik a pénzt, hogy esélyt szerezzenek valamilyen díj elnyerésére, vagy amely sorsjegyek megvásárlását foglalja magában. Egyszóval: mi kerüljük a szerencsejátékot, amely bizonyosan a kapzsiság egyik megnyilvánulása (1Korinthus 5:11; 6:10; Efézus 4:19; 5:3, 5,Ökumenikus fordítás).”

„Némely keresztény azonban minden effélétől őrizkedne, mivel nem akar másokat megbotránkoztatni vagy zavarba hozni, és arra törekszik, hogy minden olyan csábítástól távol tartsa magát, amely arra irányul, hogy bizalmát az úgynevezett Szerencse Asszonyába vesse. Ahogy az Ésaiás 65:11 (New World Translation) rámutat, Isten szolgái nem láncolják magukat ’a Jószerencse istenéhez’ vagy ’a Sors istenéhez’. Úgy érezhetik, hogy mindenféle nyilvános szerepléstől távol kívánják tartani magukat, amelyen elvárhatják a győztesek részvételét. Azoknak, akik így éreznek, bizonyosan nem lenne szabad bírálniuk egy olyan keresztényt, akinek megengedi a lelkiismerete, hogy részt vegyen az ilyen sorsolásokon. (Vö. Róma 14:1–4.)”

küzdős