A napokban elég sokat foglalkoztam a sáska Abaddon témával, mert volt egy érdekes vitám egy tanúval. Olyan érveket sikerült előbányásznia, amiket nem ismertem, és már-már engem is afelé tendált, hogy a kérdés valóban nem olyan egyszerű...
Korábbi írásunk a témában: Jehova Tanúi: Sáskák a mélységből?
Azon kívül csakugyan lényeges a téma, hiszen nem mindegy, hogy Abaddon és a sáskái (akik beismerik hogy magukat a tanúkat jelképezik), valójában démoni kapcsolatnak örvendenek, vagy épp ellenkezőleg. Hosszú idő után újra azt éreztem, hogy rezeg a meggyőződésem... mi van ha mégis nekik van igazuk gondolatok cikáztak a fejemben napokig. Persze, ahogy láthatjátok miket kommentelek, arra nem vettem a fáradtságot, hogy igazán, igazán igazán belemélyedjek az ügybe. És történt ma valami...
Amikor csak úgy felcsaptam a Bibliát, találtam egy érdekes részt. Sajnos angol Bibliám van csak, ezért nagyon idézgetni nem fogok, de keressétek ki a sajátotokban.
Ámós 7: 1, 2 (lehetőleg ne Károly szerint). A lényeg, hogy szöget ütött a fejemben egy gondolat. Ha a sáskák a tanúk, kvázi (állításuk szerint Isten népe), akkor felmerül a kérdés, hogy - miért kellene megbocsátani Isten népének, ha ő egyben a sáska had?
- Hogyhogy Isten megváltoztatta a csapást?
- És, hogyhogy a csapás nem Isten megromlott népét érte első sorban, hanem a táplálékukat?
Ezt olvasva, még ha szervesen nem is elegyíti az Őrtorony társulat a Jelenések 9:11-el és Jóel 2-vel, arra gondoltam kicsit jobban megtekintem a Jóel könyvének szövegkörnyezetét.
Kicsit megzavart, hogy az Úr saját hadának nevezi a sáskahadat, de olvastam tovább, annál is inkább, mivel az Őrtorony magyarázatát fellapozva kezdtem el az olvasást, idézem:
"A Bibliában Jóel könyve, amely az i. e. kilencedik században íródott, beszámol egy olyan csapásról, melyet rovarok – köztük sáskák – okoztak, s amely hasonló ahhoz a csapáshoz, amit János lát (Jóel 2:1–11, 25). Sok kellemetlenséget okozott a hitehagyott Izraelnek, ugyanakkor egyes zsidókat arra is indíthatott, hogy bűnbánatot tartsanak és visszatérjenek Jehova kegyéhez (Jóel 2:6, 12–14). Amikor eljön az ideje, Jehova kitölti szellemét „mindenfajta testre”, miközben félelmetes jelek és ijesztő előjelek előzik meg ’Jehova nagy és félelmetes napjának az eljövetelét’ (Jóel 2:11, 28–32)"
Aztán érdekes információt találtam a kontextusban, magában: Jóel 2: 12 Megbánásra kéri a népét... Hogy mi? De ha a sáskák Isten népe, akkor miért kellene megbánást tanúsítaniuk? Vagy ők csak a próféciában az ő népe? Erre még visszatérek...
Hogy az Őrtorony miért idézi a Jóel 2: 1-11-et és utána csak a 28-32-t, talán az ártatlan, gyanútlan olvasónak fel sem tűnik. Biztos nincs szó ott a sáskákról.
Sajnálattal azt kell mondjam minden aktív tanúnak, hogy csak kapja elő a Bibliáját, mert ott is van szó róluk... és OLVASSA el MAGA, mit ír a Biblia a sáskákról. Aztán lehet gondolkodni azon is, hogy ha prófétai jelentésük van, akkor vajon kiket szemléltetnek ténylegesen.
A 14-es vers szerint, amikor a zsidók kezdik megbánni a bűneiket...(Kérdezem én, ha a népe a sáskák, akkor hogyan támadhatják meg önmagukat? Vagy két népe van? Egy az ókorban, és egy másik az első században meg a XX.ban? De hogy lehet az, hogy az ókori pusztítók, akik az akkori népét bántották, prófétai képben az Ő népévé válnak? Nem furcsa ez?
Na nézzük tovább: kezdik megbánni bűneiket, és láss csodát, a termés helyre áll, vagyis a sáskák célpontja (ami megjegyzendő, NEM isten népe volt, tehát a sáskák nem jelképezték a zsidó népet, sem azt aminek ártottak a termést).
A 17-es vers leírja hogy a sákák tombolása Iten népének megvetés (despise, és mock) vagyis gúnyolódás...ezen komolyan érdemes elgondolkodni azzal az előfeltevéssel, hogy a sáskák a tanúk...
De igazán érdekes a 19-es verstől válik a szöveg. Isten kezd megbocsátani a népének. A termés helyreáll. De mi történik a sáskákkal?
20-as vers:
Isten Eltávolítja őket. Egyik részüket a sivatagba, másikat a tengerbe...Megöli őket. Miért? Azért amit Isten népével tettek. Magukkal? Dehogyis. Azok holttestei pedig bűzleni fognak majd...
Milyen érdekes, hogy a prófécia ezen részét a társulat elfelejtette elemezni mind az első századi mind a jelenkori keresztényekre... (tanúkra). Nem, ők rögtön a 28-as versektől idéznek, amivel persze semmi gond nincsen.
Talán a kérdés ott motoszkálhat, hogy de akkor hogy lehetett Isten hadserege a sok sáska? A 25-ös vers elismeri ugyan, hogy ez így volt, de természetesen ennek oka volt. Sem Jóel, sem Péter nem azonosította Isten népét a sáskákkal!
Ha a kérdést nem is úgy teszem fel, hogy kiket jelképeznek a sáskák, két kérdés akkor is nyitva marad:
- Ezeket a verseket is hozzáolvasva, valóban lehetséges, hogy a sáskák Isten népét jelképezik (akár csak prófétai módon is)?
- Miért idéz a társulat már megint szelektíven? Ráadásul a Bibliából. Nem lehet, hogy ha ezeket a verseket is odatenné az idézetei mellé, akkor sokakban felmerülne egy-két jogos kérdés a sáskák kilétét illetően?
De minden bizonnyal egy átlag tanú csak az idézett verseket nézi majd meg (vagy azokat sem). Azon kevesek akik pedig nem csak azt, hanem elolvassák az egész kontextust, rendszeresen, nagy valószínűséggel ezen vagy egy hasonló blogon fognak végül kikötni...
Részemről örülnék, ha ez a téma kicsit újra szárnya kapna, mert én most csak leírtam, amit 5 perc alatt találtam. Véletlen.
Utolsó kommentek