Járok a királyságtermi összejövetelekre, de kb. 3-4 hónapja járok egy másik gyülekezetbe is. Talán úgy fogják sokan gondolni, hogy ez egy összehasonlítás. De én nem tartom annak; inkább csak elmondanám, hogy mit tapasztaltam a másik - nem tanú - gyülekezetben. Szándékosan nem írom le, melyik gyülekezetről van szó. Mindkét gyülekezet kis létszámú, s mindkét gyülekezet egy kisvárosban van, ezért nem írok túl sok részletet.
Talán azzal kezdeném, hogy a „másik" gyülekezetben 1 órás az Istentisztelet kötött formája, a királyságtermi pedig kb. 2 órás. Ezt a kisgyermekek időnként nem jól tűrik. Néha az egy is sok, de lényegesen könnyebb elviselni, főleg nyáron. Mindkét gyülekezetben sok család van kisgyermekekkel, így időnként nagy a nyüzsgés.
Ami érdekes volt számomra a tanúknál, hogy az elején mindenki odajött és köszöntött, kezet fogott velem stb. A „másik" gyülekezetben az első alkalommal csak a gyülekezet pásztora jött oda, és az a személy, akivel a neten már előzőleg beszéltem. A második alkalommal már többen odajöttek kezet fogni, főleg a férfiak. Aztán már mindenki köszöntött, ahogyan megismertek; és nagyon jó beszélgetéseket folytatunk. Persze nem mindenkivel, de van, akivel jókat tudok beszélgetni. Nem mindig, mert időnként ők is rohannak; ami érthető, hisz ott a család és az egyéb tennivalók.
Eleinte nem is árultam el, hogy a tanúktól jövök; aztán a pásztorral folytatott egyik beszélgetésünk alkalmával elmondtam neki. Mire ő elmondta, hogy ő is volt már Jehova tanúi összejövetelén. Ez egy kicsit meglepett.
Aztán persze elkezdtünk beszélgetni a tanításokról meg úgy általában a tanúkról. Szóba került a katonai szolgálat is, és kiderült az is, hogy a gyülekezet férfi tagjainak döntő többsége lelkiismereti okokra hivatkozva polgári szolgálatot végzett. De nem azért, mert ezt tanították nekik, hanem saját indíttatásból döntöttek így. Meglepődés 2.
Beszélgettünk a kiközösítésről is; a „másik" gyülekezetben egy emberről tudok, akit kiközösítettnek lehet nevezni. De a pásztor elmondása szerint nem is jár a gyülekezetbe ez a személy; és nagyon is jól tudja, hogy amit tett, az milyen megítélés alá esik. Bár ennek ellenére volt aki meglátogatta s beszélt vele, de változás nem történt.
Biciklivel közlekedem, s volt, hogy épp a „másik" gyülekezetbe tartottam, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik háznál ott van két testvérnő. Kb. 2 méterre mehettem el mellettük, de nem vettek észre, pedig az egyikőjük oldalt állt s nem háttal. Felmerült bennem hogy itt baj lesz, lett is egy kis gyomoridegem. Megúsztam a dolgot. ))))
Ami számomra a legfeltűnőbb dolog volt a tanításon kívül, az az, hogy egyetlen egyszer sem hangzott el az, hogy ugyan adakozzunk már.
Néha viszont déja vu - érzésem volt: pont a pénzzel kapcsolatban a Királyságteremben hangzott el egy előadás; aztán elmentem a „másik" gyülekezetbe, s ott szintén ugyanez volt a téma. A két előadás lényegében nem különbözött egymástól. (Legyen a szemünk egyszerű.) Azzal a kivétellel, hogy tegyünk félre adományládába valót is. (Az Őrtorony szerint.)
A „másik" gyülekezetben az énekeskönyvek nagyon elhasználódtak. A gyülekezet férfijai összegyűltek, és elkezdték megbeszélni, hogy mit is kellene tenni. Vegyenek újakat vagy a régieket köttessék újra?
A ruházat tiszta és rendezett, de nem öltöny meg a többi. Időnként az van öltönyben, aki előadást tart, de az sem mindig.
Elmondhatom a véleményemet nyugodtan. Sőt azt is elmondtam, hogy van valami, amivel nem értek egyet; de nem harapták le a fejemet. Persze elkezdték magyarázni a saját álláspontjukat, de nem akarták minden áron rám erőltetni. Majd Isten kimunkálja bennem.
Sokkal közvetlenebbek, és nincs az a merevség; meg olyan „érzelmesebb" a légkör. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Ezek érzések, nem is annyira tapasztalatok. Nem kényszeredett műmosoly ül az arcokon, hanem őszinte mosoly. Irigylem tőlük azt a hitet, amivel rendelkeznek.
Inspicio
Utolsó kommentek