Szia,
[1]
Galatabelieknek írt levél 6:5
"Mert ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni"

Bármilyen tanácsot is írunk itt, mivel nem vagyunk képzettek nevelői szülői szerepet illetően, kérlek, kezeljétek tényleg tanácsnak, ami csak segíthet esetleg, de nem jelenti ki, hogy ezt vagy azt kéne tenniük.

[2]
1 Timothetus 5:7
"Így hát ezeket parancsold továbbra is, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Bizonyos, hogy ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és kiváltképp a háznépének tagjairól, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél."

Most elsőre, nekem ez jutott eszembe, hogy ha anyagilag veszélybe kerülne a felnevelés lehetősége, akkor számomra jó megoldás lehet, hogy nevelő szülőként nevelik fel.
A szülő-gyerek kapcsolat melegsége,a szeretet, összetartozás érzése szerintem így is fennmaradhat, kialakulhat, nem a papíron múlik. (bár én soha nem voltam ilyen helyzetben)
Sziasztok.

@picket9:

Azt nem írtam, hogy ha nem fogadják örökbe, akkor egy két hónap múlva elveszik tőlük, és soha többé nem láthatják. Nem lehetnek a nevelőszülei örökre. A nevelőszülők csak addig felügyelik a gyereket, amíg nincs valaki, aki végleg vállalja. És itt a gond, mert vissza is kerülhet az alkesz családjába, ahol ki tudja ki ver kit.
Köszi a választ.

Ette az esetre nincsenek Bibliai alapelvek. S párnak a saját érzéseire, vágyaira, tudására kell hallgatnia. Eszembe jutott Márdokeus, aki a saját lányaként nevelte fel Esztert. Vagy József, aki Jézust nevelte saját fiaként. Az hogy a kisgyerek félig roma az szerintem nem jelent semmit. A gyerek jellem elsősorban a szülői neveléstől függ, és csak sokadsorban a genetikától. Nekem nincs sem véleményem, sem tanácsom. Viszont azt kívánom, hogy legyenek boldogok!

Ez ugyan nem bibliai tanács, mert szerintem azt mindenkinek magának kell követnie a saját lelkiismerete szerint. Ilyet mástól kérni nem lehet (nos "büntetlenül" nem...).
Csak éppen tegnap vettük a suliban, hogy a gyermeket 18 éves koráig lehet örökbefogadni (nos Mo-on ez van...). Tehát nem kell elhamarkodni a lépést (bár nem tudom, hogy mekkorka a gyerek.) Senkinek sem kell olyan észerűtlen lépést tennie, ami bajba sodorná a család megélhetését, ugyanis, ha a szülők nem lennének képesek megfelelően gondoskodni a gyerekekről anyagi értelemben is, akkor lehet, hogy a ygerek sem lenne olyan kis tündibündi, és a végén őt okolnák az esetleges kudarcukért.
Aztán a családon belül létező "szerető kötelékek" egyből másként alakulnának.

Még egy gondolat: a romagyerekek éppen olyanok, mint a nem-romagyerekek. A cikkből érződő "lesajnálgatás" rendkívül káros másokra és hihetetlen nagy lelki terhet rak bármilyen származású gyerekre. Ha a gyerek még ráadásul értelmes is, akkor előbb-utóbb tudatába fog kerülni ennek és ki fogja fejezni nemtetszését. Akkor majd mit tesznek a szülők: vajon elismerik saját felelősségüket? Vagy esetleg kiderülhet, hogy csak egy "keresztényi villogás" miatt fogadták örökbe a gyereket, és vajon hajlandóak lesznek-e szembesülni ezzel?
Nem állítom, hogy ez így van, de lehet így is, hiszen a saját indítékaink néha még saját magunk elől is rejtve lehetnek, ami csak egy későbbi időben derülhet ki, amikor szembe kell néznünk tetteink és döntéseink következményeivel.
Az, hogy most még nem tudják, hogy milyen esetleges problémákat hozhat fel a döntésük, az még nem jelenti, hogy nem lesznek érte felelősek.

Az tény, hogy erre a romák érzékenyebbek, mint mások, és nem mindig tudják a problémájukat szavakban kifejezni. Az a mód ahogyan viszont kifejezik, nem szokott másoknak tetszeni.

@névtelenül:
"A nevelőszülők csak addig felügyelik a gyereket, amíg nincs valaki, aki végleg vállalja."

Ők is vállalhatják véglegesen a nevelőszülői státuszt. Nem tudom, milyen országban van ez az eset (igazából mindegy), de ez itt biztosan nem így van, mert nem szolgálná a gyerek érdekeit.
Az viszont tény, hogy sok nehéz kérdéssel kell szembenéznie mindenkinek, de azért van a fej a nyakunkon, hogy keressük a megoldásokat (a kifogások helyett) és érvényesítsük a saját jogainkat. Számomra igazából ebből derül ki az igazi szeretet érzése, nem pedig abból, hogy nagyon szeretjük a gyereket, de nem tudunk neki enni adni....

Ez az az eset mikor a szív és az agy összecsap. Egy biztos, a legjobb tanács ha senkitől és semmitől nem kérnek tanácsot:-) Így a legnehezebb dönteni, de ezt csakis ők döthetik el, úgy, hogy semmivel nem befolyásolják döntésüket, csakis ők ketten együtt, egyhangúlag dönthetnek. Mindenképp ismerjék meg egymás érveit és ellenérveit, az biztos hogy ne sajnálatból döntsenek mellette, de ne a pénz miatt ellene. Egyébként lehet a gyámügy blöfföl, tudok olyan nevelőszülőről akik kisgyermek korától felnőtt koráig, szülőként nevelték fel a gyereket, anyu és apuként, bár ahogy én láttam ők csakis a pénzért csinálták, jó csaj lett belőle, látszik elég irányítható, inkább azért szerették, látszólagosan szeretik, de az hogy még mindig velük van felnőtt korában is, annak tudható be, hogy "haza" adja a pénzt. Habár a csaj látszólag mindent megkap, megkapott én mégis sajnálom.

@sefatias: Köszi, ez is válasz, sőt nagyon is fontos. A célom minél több Bibliát forgató embert megkérdezni.

@karalabe4: Köszi, mindenképpen eljuttatom a véleményed hozzájuk. Kösz hogy foglalkoztál a kérdéssel.

@Niro: Neked is köszke, fontos minden nézőpont.

@névtelenül: "Ki döntését másra helyezi, az sosem lesz övé." Niroizmus

@névtelenül:
Nincs mit. Ez csak egy nézőpont. Nem lehet ilyen kérdésben úgy dönteni, hogy valakitől egy "bibliai" választ kérnek, mivel ez még a legjobb esetben is csak annak a személynek a nézőpontját fogja tükrözni, aki adja.

Ha nem képesek saját maguk a saját bibliaismeretükre támaszkodva meghozni egy ilyen döntést, akkor vagy nincs elég nekik (akkor lehet a vallásuk nem fektet elég hangsúlyt a bibliai oktatásra), vagy ők maguk nem érettek ilyenre, ezért jobb ha nem tesznek terhet még egy örökbefogadott gyerekre is ebben az esetben elég nekik a saját 3 is.

Bízom benne, hogy képesek lesznek olyan döntést hozni, ami mindenki érdekét képviseli, és nem szolgáltatják ki magukat mások követésének. (annak ugye tudjuk milyen eredménye van Jt-inál...)
Jakab 1:5-8

Mindenkinek köszönöm a válaszát az érintettek nevében.

Lehet, hogy lekéstem a válaszadásról a kérdésedre, de szeretném megtenni.

Nos a Szentírás az árvákról és ozvegyekrol való gondoskodást keresztény erénynek tekinti.

Ha eddig is gondoskodtak, mint nevelo szulok
a gyermekrol, akkor tanujelét adták annak, hogy jó szulok lehetnek. A gyámhivatal sem fogad el bárkit neveloszulonek.

A gyulekezetben,ahová tartoztam, mielott kikozosítettek volna, az egyik vén felesége elmesélte nekem, hogy amikor a testvére haldoklott, a halálos ágyán megeskette ot,
hogy felneveli az árván maradt gyermeket.
A vén felesége,aki jehova tanúja volt és ma is az,megígérte a testvérének, hogy felneveli a ygermeket. A férje azonban, aki vén volt, azt mondotta, hogy o bizony nem fogja eltartani.
Vigyék otthonba, és gondoskodjék róla az állam.
Az illeto holgy ezt azért mesélte el nekem, hogy konnyítsen a saját lekén, amiért megszegte a haldokló testvérének adott szavát.

En ezért azt tanácsolom ennek a családnak, ha valóban szívuk mélyébol fakadóan szeretik a gyermeket, akkor fogadják orokbe. Ez igaz cselekedet lenne a részukrol, és nem hiszem, hogy az Úr ne áldaná meg oket ezért.

Ha nem teszik , de megtehetnék, lekukben nyugtalanság gyotorheti majd oket.

@Niro: Nem dontést kértek kedves Niro, hanem tanácsot. A ketto nem ugyanaz.

Bizom az Urban, hogy a Niroizmus sosem lesz
ezeké a szuloké, de más oszinte szivu emberé sem. Bizom benne, hogy te is kijózanodsz ebbol .

@leslie07: Attól pedig, ha valaki tanácsot kér, még nem feltétlenul lesz hasonlatos jehova tanúihoz,
a mások kovetésének a kiszolgáltatása terén.

A Szentírásban olvasunk sok példát arról, hogy
igazhitu emberek másoknak tanácsot adtak, amely
azoknak hasznára vállott, nem pedig a kárára.

Nem lehet osszehasonlítani az Ortorony bálványszervezet sátánpapjai tanácsainak a kovetését az Igaz Istent félo emberek tanácsainak a kovetésével.

@névtelenül: Kedves névtelenul, azért érdekelne, hogy hogyan dontenek a szulok. Ezért kérlek osszd meg velunk a gyermek további sorsáról az információdat, no meg a szulok dontésérol is.

Bizom benne, hogy helyesen dontenek majd.

Tudasd veluk hogy az ˇUr anygalai orvendeznek minden bolcs dontés felett.

Talán már én is késtem, de leírom, ami nekem eszembe jutott:

Máté 18:5
"És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be." Ezt Jézus mondta.

Szerintem semmire nem kényszerít Isten, az embernek ebben is választása van. Csak ők ismerik az életkörülményeiket, és anyagi helyzetüket.
Biblián kívüli véleményem, hogy a 3. gyermek után a negyedik már nem olyan nagy teher. (Nekünk 3 van).

Ha mind a ketten egyetértenek az örökbefogadáson, és békességük van a döntés felől, akkor fogadják örökbe. Ha kényszerérzet, háborúság, vagy egyet-nem értés van, akkor inkább gondolkozzanak még rajta. Fontosnak tartom, hogy a szívükre hallgassanak, és ne akarjanak valakinek, vagy valamilyen eszmerendszernek megfelelni.

Önmagában a tett tehát bibliai szempontból jó, a kérdés, hogy Ők fogadják-e örökbe. Erre csak Isten tud válaszolni. Kérdezzék meg Tőle is mindezt imában, kérve az útmutatását, és bölcsességét. Aki kér az kap!

@Peltak: Köszi.

@leslie07: Szia. Úgy döntöttek, hogy nem fogadják örökbe. A kicsi így valószínűleg Olaszországban fog élni.
Üdv.