Szakértő: Andrew - 2012.05.30. 

KÉRDÉS: 

Kedves Andrew, 

Üdvözlöm. Olvastam néhány korábbi válaszát és könnyekben törtem ki, az egyiknél különösen. Azt hiszem az utolsónál. Én egy tétlen JT vagyok, aki körülbelül 20 éve maradt el. Nagyon elveszett voltam és sokat sírtam, sőt még azt is hittem, hogy szellemek követnek engem, de sikerült elvégeznem a helyi városi egyetemet (első voltam a gyülekezetemben aki JT-ként nevelkedett és egyetemre járt), bár kissé homályos ez az időszak és azt hiszem, ez egy kis időpazarlás volt, mivel fogalmam sem volt, hogy mit keresek ott. Olyan emberi kapcsolataim voltak, amelyek nem igazán tettek jót nekem. Legjobb képességeim szerint próbáltam "normális" életet élni és karriert építeni. Azonban tudom, hogy még mindig van egy szilánk az agyamba ágyazódva. Olyan filmekre gondolok, mint a "Mátrix", "Terminátor" és a "Battlestar Galactica" részei egyéb sci-fi művek között. Agnosztikus voltam hosszú ideig, azonban amint férjhez mentem és végül gyermekeim lettek, újra elkezdtem keresni Istent és nehezemre esett imádkozni, így segítségért imádkoztam Jehovához. Tanulmányozni kezdtem a mormonokkal, de nem tetszett a Mormonok Könyve, úgyhogy újra JT-val tanulmányoztam. Egy kedves hölggyel tanulmányoztam egy darabig és arra gondolkodtam, hogy talán újra át kellene gondolnom, hogy JT legyek, azonban ahogy telt az idő, nehezemre esett "nem"-et mondani a születésnapokra, ünnepekre, és az, hogy olyan mereven vélekedjek a hitnézetekről. Abbahagytam a gyülekezetbe járást, de részt vettem az Emlékünnepen és elmentem a nyári kongresszusra - ez lesz a harmadik évem így, de talán az utolsó. Úgy érzem, művelődési szempontból jó, ha a gyermekeim ezt megfigyelhetik, és engem érdekel, hogy mit szólnak hozzá. Még mindig úgy érzem, hogy a vég közeleg és, hogy Isten és a szellemvilág figyel minket. Úgy érzem, hogy tényleg új irányt kell vennem, de tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Néhány exJT a neten mondta nekem, hogy olvassam el a "Lelkiismereti válság" és az "Isten fejlődése" [Evolution of God] című könyveket. Részt vettem egy exJT összejövetelen, de csupán olyan személyekkel találkoztam, akik kedvesek voltak, de nem igazán értettem meg őket. Néha kedvem lenne leugrani egy szikláról, és úgy érzem, közel vagyok ahhoz, hogy mély depresszióba essek. Mindig megosztom csodálatos férjemmel, hogy min megyek keresztül, bár nem túl sokat tudunk erről beszélni, mivel  sokat utazik és nem szeretném túlságosan leterhelni ezzel és sok időt töltök a gyermekeimmel. Az édesanyám megpróbál segíteni, hogy ne sok stressz érjen, de amilyen pozitív személy, legalább annyira negatív a világgal szemben, és azzal, hogy a gyerekeim benne élnek. Tényleg szinte örülök annak, hogy nem lakik túl közel hozzánk. Azt hiszem, túlságosan stresszes lennék mellette. Hajlamos vagyok eltaszítani magamtól, de nagyon szeretem édesanyámat és közel szerenék hozzá maradni. Nem szeretnék ateistává válni és az a gondolat, hogy Jézushoz imádkozzak, szinte riasztó számomra, de szeretnék imádkozni. Nagyon elveszettnek érzem magam. Washington DC környékén élek. Ha találkozhatnék egy barátoddal vagy egy szakemberrel, azt örömmel venném. Előre is köszönöm a segítséget.

VÁLASZ: 

Kedves Kimberly, 

Köszönjük, hogy nyilvánosan megosztottad kérdésedet, hogy másoknak is előnyére válhasson a tapasztalatod. 

"Én egy tétlen JT vagyok, aki körülbelül 20 éve maradt el. Nagyon elveszett voltam és sokat sírtam, sőt még azt is hittem, hogy szellemek követnek engem, de sikerült elvégeznem a helyi városi egyetemet (első voltam a gyülekezetemben aki JT-ként nevelkedett és egyetemre járt), bár kissé homályos ez az időszak és azt hiszem, ez egy kis időpazarlás volt, mivel fogalmam sem volt, hogy mit keresek ott. Olyan emberi kapcsolataim voltak, amelyek nem igazán tettek jót nekem. Legjobb képességeim szerint próbáltam "normális" életet élni és karriert építeni. Azonban tudom, hogy még mindig van egy szilánk az agyamba ágyazódva. Olyan filmekre gondolok, mint a "Mátrix", "Terminátor" és a "Battlestar Galactica" részei egyéb sci-fi művek között. Agnosztikus voltam hosszú ideig, azonban amint férjhez mentem és végül gyermekeim lettek, újra elkezdtem keresni Istent és nehezemre esett imádkozni, így segítségért imádkoztam Jehovához. Tanulmányozni kezdtem a mormonokkal, de nem tetszett a Mormonok Könyve, úgyhogy újra JT-val tanulmányoztam. Egy kedves hölggyel tanulmányoztam egy darabig és arra gondolkodtam, hogy talán újra át kellene gondolnom, hogy JT legyek, azonban ahogy telt az idő, nehezemre esett "nem"-et mondani a születésnapokra, ünnepekre, és az, hogy olyan mereven vélekedjek a hitnézetekről. Abbahagytam a gyülekezetbe járást, de..." 

Együttérzek a dilemmáddal. Egy nagyon is valóságos értelemben az olyan egykori tanúk, mint te meg én, "a világban vagyunk, de nem a világból". Ide kapcsolnám a "Mátrix" film allegóriáját. A világ egyáltalán nem olyan, ahogyan a neveltetésünk során elhitették velünk. Most hirtelen szabadok lettünk és a problémák teljesen újak és a megoldások megfoghatatlannak tűnnek. 

De, hogy kiterjesszem a "Mátrix" metafórát... én már elég ideje "lecsatlakoztam" ahhoz, hogy elmondhassam, létezik megoldás és megtalálhatod önmagadat, és értelmes, gyümölcsöző életed lehet az újabb, nehéz problémák ellenére.

"...elmentem a nyári kongresszusra - ez lesz a harmadik évem így, de talán az utolsó. Úgy érzem, művelődési szempontból jó, ha a gyermekeim ezt megfigyelhetik, és engem érdekel, hogy mit szólnak hozzá." 

A részvételed és hogy “érdekel, hogy mit szólnak hozzá", láthatóan jelzi, hogy még nem kezdted meg a felépülésedet, vagyis még nem kezdted el visszavenni az elmédet a tanúktól, akik rabságban tartották a gondolkodásmódodat egész életedben, még az utóbbi 20 évben is, amíg tétlen voltál. "Az idő minden sebet begyógyít" mondás itt nem érvényes, azonban mivel azt hiszik, hogy igen, a legtöbb egykori tanú csupán vár és semmit sem tesz, és ez az, ami miatt sosem épülnek fel. Milyen elfecsérelt idő! A felépülés lehetséges, azonban folyamatos erőfeszítést igényel. Te még nem is léptél rá erre az útra. Azt javasolnám, hogy minél előbb kezdj bele, mert annál hamarabb fogod megtalálni a megoldást a dilemmádra. 

Ennél is fontosabb, hogy a gyermekeidet egy nagyon veszélyes kultúra hatásának teszed ki. Ők hamarosan kialakítják a saját életmódjukat és meghozzák vallási döntéseiket. Mi van, ha a felépülés mellett döntesz, ők pedig amellett, hogy tanúk lesznek? Így a szenvedésed sosem fog véget érni, és az ő szenvedésük pedig szükségtelen lesz. Használnod kellene azt, amit megtanultál az élet leckéiből, hogy megvédd a gyermekeidet attól a fájdalomtól és szomorúságtól, amit te és én is elszenvedtünk tanúkként. 

"Még mindig úgy érzem, hogy a vég közeleg és, hogy Isten és a szellemvilág figyel minket." 

Ez talán így is van. Azonban egy olyan nép, amely ennyit hazudik, nem lehet az Igazság Istenének egyedülálló képviselője, ahogy állítja magáról. Annak érdekében, hogy szellemileg ne sértsük egymást, minden embernek meg kell engedie a másiknak, hogy megtalálja a saját szellemi útját. Ha úgy érzed, hogy a vég közel van és a szellemvilág figyel minket, akkor Isten útmutatását kell kérned, majd meg is hallgatnod. Azonban, amikor a menny suttogásait hallod a saját lelkedben, az szent és sérthetetlen és felülírja, amit esetleg a jószándékú emberek mondanak, azt pedig bizonyosan, amit a manipulátorok mondanak.

"Úgy érzem, hogy tényleg egy új irányt kell vennem, de tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Néhány exJT a neten mondta nekem, hogy olvassam el a "Lelkiismereti válság" és az "Isten fejlődése" [Evolution of God] című könyveket." 

Egy életet töltöttél el úgy, hogy kiskanállal etették meg veled a szellembirodalomról alkotott hitnézeteket és arról, hogy milyen életet kellene élned. Felismerted, hogy ideje saját döntéseket hoznod az életedről. Rájöttél, hogy ideje vagy saját döntéseket hoznod Istenről, vagy emberek helyett magára Istenre hallgatnod azzal kapcsolatban, hogy ki Isten és mi az ő akarata. Azonban mindehhez szükség van arra, hogy felépülj. 

Ha meghal valaki, akit szerettünk, akkor elkerülhetetlen, hogy végigmenjünk  a bánat sötét alagútján és végül kijöjjünk a másik oldalon újra a fénybe érve. Anélkül, hogy átmennénk ezen az alagúton, soha sem ünnepelhetjük igazán a fényt újra. Ugyanez igaz a szekta-gondolkodásból történő felépülésre is. Végig kell haladnod az elméd, gondolkodásmódod visszaszerzésének nehéz folyamatán (még ha ez ijesztő is) mielőtt megalapozhatnál egy kiegyensúlyozott és egészséges kapcsolatot Istennel és mielőtt kialakíthatnál először az életedben egyfajta személyes akaratot, az életed feletti fennhatóság helyét önmagadban. 

A "Lelkiismereti válság" olyan könyv, amely segíthet a felépülésed megkezdésében, mivel megértheted, mennyit hazudtak neked azok, akikben megbíztál. Hazudozókban bízni rossz dolog és a gyógyuláshoz szükségünk van arra, hogy kikerüljünk a vonzáskörzetükből, akkor is, ha ez nagyon ijesztőnek tűnik elsőre. Azok az exJT-k, akik a könyveket ajánlották neked, valószínűleg ugyanúgy a felépülésed megkezdésében szerettek volna segíteni, ahogyan én is. Ezt a célt jól szolgálná a "Lelkiismereti válság" elolvasása. A másik könyvet nem ismerem.

"Részt vettem egy exJT összejövetelen, de csupán olyan személyekkel találkoztam, akik kedvesek voltak, de nem igazán értettem meg őket." 

Az exJT csoportoknak lehetnek veszélyei. Azt javaslom, ügyelj ezekre a veszélyekre, hogy így elkerülhesd őket, majd kapcsolódj be, amennyire csak tudsz, egy ilyen személyes támogatást adó körbe, mert ez az egyik legértékesebb eszköz, ami a rendelkezésedre áll a felépülés eléréséhez, ha valaha is komolyan szeretnél felépülni. Igaz, valószínűleg nem "kattansz rá" először, ez időt vesz igénybe; és az emberek különböző irányokból érkeznek és  különböző irányokba haladnak is tovább, azonban az egyetlen dolog, ami közös bennük - az, hogy próbálják visszaszerezni az elméjüket, - olyan kincs, amelyre, úgy tűnik, szükséged van.

“Néha kedvem lenne leugrani egy szikláról, és úgy érzem, közel vagyok ahhoz, hogy mély depresszióba essek. Mindig megosztom csodálatos férjemmel, hogy min megyek keresztül, bár nem túl sokat tudunk erről beszélni, mivel  sokat utazik és nem szeretném túlságosan leterhelni ezzel és sok időt töltök a gyermekeimmel. Az édesanyám megpróbál segíteni, hogy ne sok stressz érjen, de amilyen pozitív személy, legalább annyira negatív a világgal szemben, és azzal, hogy a gyerekeim benne élnek. Tényleg szinte örülök annak, hogy nem lakik túl közel hozzánk. Azt hiszem, túlságosan stresszes lennék mellette.” 

Sajnálom, hogy ilyen sokat szenvedtél. Ha a depressziód súlyosabbá válna, kérlek, támaszkodj azokra, akik közel állnak hozzád, vagy kérd szakemberek segítségét, legalábbis átmenetileg. Kár lenne, ha kimaradnál az élet szépségeiből egy átmeneti állapot miatt, különösen most, ebben a csodálatos időszakban, amikor jelentőségteljes eseményeknek lehetünk szemtanúi, ahogyan az élet kibontakozik a bolygónkon. (Igen, néhány dolog azok közül, amit a tanúk mondanak, igaz: Minden tévedésbe belevegyül egy kis igazság, és minden igazságba egy kis tévedés.) A gyerekeidnek szükségük van rád, és megérdemled, hogy örülj, és ezt el is tudod érni. Adj időt magadnak, ne siesd el. Indulj el a felépülés irányába. Csak tedd egyik lábadat a másik elé. Csak ennyit kell tenned, a többi majd jön magától. 

“Hajlamos vagyok eltaszítani magamtól, de nagyon szeretem édesanyámat és közel szeretnék hozzá maradni.”

Ha súlyosan depressziós vagy, nem szabad egyedül lenned. Vedd magadat körül olyan emberekkel, akikben megbízol, akik törődnek veled, még akkor is, ha bosszantóak, mint minden család időnként. Ha elhatároztad magad, hogy a gyógyulás útjára lépsz, bizonyosodj meg arról, hogy a körülötted levő emberek nem-tanúk, vagy ideális esetben gyógyulófélben levő korábbi tanúk. A nem-tanúk nem fogják akadályozni gyógyulási folyamatodat, a gyógyulófélben levő korábbi tanúk pedig meg fogják érteni, és támogatni is fogják. 

“Nem szeretnék ateistává válni és az a gondolat, hogy Jézushoz imádkozzak, szinte riasztó számomra, de szeretnék imádkozni.”

Bízz az érzéseidben. Fogadd el, hogy úgy érzel, ahogyan érzel, és hogy ez így van jól. Most ne foglalkozz az imával, egészen addig, amíg jónak nem látod. Jézus majd megérti. Az, hogy ateista leszel-e most vagy valaha is, kizárólag rád tartozik. Ez annak a kihatása, hogy egy életen keresztül kiskanállal erőltették beléd az ételt, és most meg kell találnod a saját ételedet. Megérdemled, hogy magad dönthesd el, milyen 'ételt' kívánsz fogyasztani. Egyik lábadat a másik elé. Ennyi az egész. Semmi másra ne gondolj. A jövő most túl sok neked. 

“Washington DC környékén élek. Ha találkozhatnék egy barátoddal vagy egy szakemberrel, azt örömmel venném. Előre is köszönöm a segítséget.”

Nem támogathatok egyetlen csoportot sem Washington DC körzetében, de adok néhány linket, hogy elkezdhesd a keresést. Amikor támogatócsoportot keresel, figyelj arra, hogy ne legyen szellemi programjuk. Néhány exJT-csoport megpróbálja a volt tanúkat egy bizonyos szellemi útvonalra terelni, mely pontosan az ellentéte annak, amire szükséged van. Ilyesmiből már annyit kaptál, hogy sok életre is elég lenne. Most annak van itt az ideje, hogy előtérbe kerülhessen a te saját kapcsolatodat Istennel, nem pedig annak, hogy az egyik emberi 'szellemi' programot felváltsa egy másik. Tehát került azokat a csoportokat, melyeknek szellemi programjuk van. Szabadnak kell lenned arra, hogy magad határozhasd meg a saját szellemi útvonaladat. Azoktól az emberektől is óvakodj, akik társas támogatás céljából jönnek össze, de nem igazán haladnak előre felépülésükben. Az lenne az ideális, ha olyan csoportot találnál, amely tagjai fejlődésének és előrejutásának szenteli a tevékenységét, azáltal, hogy könyveket olvasnak, forrásanyagokat, valamint személyes sikertörténeteket és stratégiákat osztanak meg egymással. 

http://exjw.meetup.com/members/us/dc/washington/
http://www.nwrain.net/~refocus/localsup.html

Ha bármikor is úgy döntesz, hogy szakember segítségét veszed igénybe, nem felejtsd el, hogy te vagy a kezelőorvosod munkaadója. Neked kell egy interjún elbeszélgetni velük és eldönteni, melyikhez akarsz járni. Néhány terapeuta jól képzett a szekták utáni felépüléssel kapcsolatban, ezért jól fogsz járni velük. Néhányan viszont nem, és amiatt, hogy nincsenek tapasztalataik ezen a területen, hajlamosak lehetnek arra, hogy félrediagnosztizálják a szektából való felépüléssel kapcsolatos problémákat. A következő linken találhatsz még információt a professzionális segítségről (angolul): http://www.freedomofmind.com/Services/help2.php Ennek a weboldalnak a szerzője nagyon megértő, és ma talán az egész világon ő a legjobb segítségforrás az olyan emberek számára, mint mi vagyunk. 

Sajnálom, hogy most ennyi szenvedésen mész keresztül. Kérlek, hidd el, hogy nem vagy Isten ellensége, ahogyan a tanúk mondják, és hogy a te Istened szeret téged, és hogy meg tudod találni a saját szellemi utadat emberi segítség nélkül is, és hogy fel tudsz épülni azoknak a égbekiáltóan igazságtalan bántalmazásoknak a pszicho-szociális következményeiből, melyeket olyan hosszú időn át elszenvedtél. Én vagyok rá az élő bizonyíték.

Isten áldjon,
Andrew, exJT

További levélváltás

KÉRDÉS:

Kedves Andrew!                                               

Köszönöm a tanácsaidat, és kedves szavaidat. Szeretném elmondani neked, hogy megnéztem az általad küldött forrásokat, és felvettem a kapcsolatot néhány emberrel a nwrain.net linken, de az egyik kapcsolat nem működött, és a washingtoni kapcsolattartó visszavonult, de volt olyan kedves és ajánlott egy másikat és azt mondta, hogy próbáljam meg a www.icsahome.com weboldalt, ahol a legtöbben nagyon bátorítóak és legalábbis megpróbálnak segíteni. De beszéltem egy barátommal is, akivel minden héten találkozom, hogy elmondjam neki, min megyek keresztül, és ő meg én megegyeztünk abban, hogy szakemberhez kellene fordulnom. Szükségem lenne Steve Hassan könyvére vagy könyveire is. Megnéztem az ő weboldalát is, és láttam, hogy telefonon is el lehet érni, ha szükséges. 

Főleg az anyám kedvéért megyek el a kongresszusra, de vannak nagyon kedves emlékeim is kongresszusokról, és szeretném azt hinni, hogy ezeknek van valamilyen kulturális értékük, de lehet, hogy igazad van, és ez nem elégséges ahhoz, hogy emiatt elmenjünk. Nem aggódom a gyerekeimért, mivel nem tanulmányoztam valami sokat velük, így hát azon kívül, hogy beszéltem nekik arról, hogy mi történik a halottakkal, és a feltámadásról, meg arról, hogy Jehovához imádkozzunk és a teremtésről, nincs semmi más, amit a fejükbe ültettem volna. Lehet, persze, hogy ez is sok, de ezek olyan dolgok, amikben még mindig hiszek valamelyest. Mindenesetre, az anyám már lefoglalta a szállodai szobát, tehát megyek, de azt hiszem, az anyámnak az lesz a legnehezebb, hogy megértse, nem igazán fogok többet eljönni. A bátyám részt vett egy olyan dokumentumfilm előállításában, amely nem túl kedvező színben tünteti fel Jehova Tanúit, de ő sohasem keresztelkedett meg, én azonban igen, így több a vesztenivalóm. Az anyám már úgyis kifeküdt a dokumentumfilmtől, és nem is beszélt a bátyámmal egy darabig, és nekem kellett közvetíteni, de próbáltam megmagyarázni, hogy nekünk nem szabad úgy álmodozni, ahogy más emberek álmodoznak. Azt hiszem, ez bántotta az anyámat egy darabig, tudod, de aztán túltette magát rajta, és most bűntudatot akar bennem kelteni azzal, hogy megölöm a gyerekeimet, ha nem Jehova Tanúiként nevelem fel őket, vagy ha nem ismerem fel, milyen veszélyes a világ, és hogy nem is szabadna az első udvarban játszaniuk. Mi tényleg meggyőződtünk arról, hogy jó környékre költözünk-e ;-) Nagyon is elismerem, hogy elővigyázatosaknak kell lennünk, de ők mindennel kapcsolatban állandóan csak negatív statisztikákat idéznek. Alapjában véve nekem majdnem mindentől félnem kellene, kivéve, amit a JT-i, jobban mondva az anyám jóváhagy. 

Azt hiszem, ez azért nehéz, mivel nem volt nagy a családom, amikor felnőttem, és van néhány szép emlékem a JT-val töltött gyermekkoromból. Bétel-tagokkal tanulmányoztam a Bibliát, és most jövök rá, hogy ténylegesen ismerem az egyik vezető testületi tagot. Nemrégiben láttam egy videót az egyik exJT-oldalon, és láttam a fényképüket egy kiadványban, a nevére nem emlékszem. Őrültség! Találkoztam néhány fejessel, sokan közülük meg voltak híva hozzánk ebédre, sőt még szállóvendégnek is, vagy hogy lakjanak nálunk, amíg mi nem voltunk otthon. Elég nyugtalanító, hogy valószínűleg nem fogok többé beszélni néhányukkal, mivel szentimentális egyéniség vagyok, de amúgy sem beszélek a családom nagy részével, akár JT-i, akár nem. Sok a rossz vér a családomban....sajnos. Mindenesetre, nem akarok többet erről beszélni. Nagyon remélem, hogy személyesen találkozni fogok valakivel, aki nagyon pozitív, és ha ehhez New Yorkba kell mennem, akkor még az is lehet, hogy megteszem. Azon leszek, hogy minél több emberrel találkozzam erről a vidékről, és remélhetőleg többen el fognak jönni az itteni exJT-találkozóra. 

Azt hiszem, hogy az exJT-val kapcsolatos megjegyzésed teljesen helytálló és sírva is fakadtam, amikor olvastam, mivel felismertem, hogy még mindig rólam szól. “Az idő nem gyógyítja be ezt a sebet, csak ha előbb eltávolítjuk a szilánkot, mely több időbe és erőfeszítésbe telhet, mint gondolnád.” Próbálok nem túl sokat gondolni a jövőre, vagy a végre, hanem inkább a jelenre és a mindannyiunkra váró boldog jövőre. Nem akarok félelmet ültetni a gyerekeimbe. Köszönöm még egyszer a tanácsaidat, és szeretettel ölellek.

Üdvözlettel,

Kimberly

VÁLASZ: 

Kedves Kimberly! 

Igen, a linkeket csak kiindulási pontnak küldtem a kutatásodhoz. Nem jellemző, hogy egy link egy valamelyest dátumhoz kötött információra mutasson, de ha megvan a kiindulópont és tudod, hogyan kell dolgok után kutatni a Google-ben, jó úton jársz. 

“...nincs semmi más, amit a fejükbe ültettem volna. Lehet, persze, hogy ez is sok, de ezek olyan dolgok, amikben még mindig hiszek valamelyest.” 

Sohasem vonnám kétségbe a gyermek és anyja közötti őszinte kommunikációt. Egyáltalán nem ez volt a célom. Azonban ahogy előrehaladsz a felépülésedben, rá fogsz jönni, milyen becstelen taktikák alkalmazásával ragadják meg a tanúk mások elméjét, és a gyerekek elméje különösen védtelen az ilyen trükkökkel szemben. Én azzal kapcsolatban intettelek óva, ami a tanúk részéről érheti a gyermekeidet a nyári kongresszusok programjai alatt és után, nem azzal kapcsolatban, ami esetleg közvetlenül tőled jöhet. 

A szekták elmekontrollja nem teljesen az, aminek a legtöbb ember képzeli. Egyidejű szociális és pszichológiai taktikák összehangolt rendszerét használják, amellyel elnyomhatják a legtöbb ember kritikai gondolkodás képességét, különösen azokét, akiknek a kritikai gondolkodási képességük sebezhető, akár zsenge koruk, megpróbáltatást jelentő életkörülményeik, vagy a gyermekkori neveltetésük miatt, melyek a forrás becstelenségére vonatkozó szelektív vakság miatt a forrást illetően pozitív irányú elfogultságot idéznek elő. Itt nem Isten létezése van megkérdőjelezve, hanem inkább azok az emberek, akik azt állítják, hogy Istent képviselik. 

“Mindenesetre, az anyám már lefoglalta a szállodai szobát, tehát megyek, de azt hiszem, az anyámnak az lesz a legnehezebb, hogy megértse, nem igazán fogok többet eljönni.” 

Nem kell magyarázkodnod sem nekem, sem másnak a döntéseid miatt. Ha az édesanyád tanú, és szeretnél neki örömet okozni, akkor azt javaslom, ne is beszélj neki arról, hogy a következő nyári kongresszuson már nem szándékozol elmenni. Így élvezheted a vele való kapcsolatod jó oldalait ezen a nyáron. Csupán egy javaslat.

“A bátyám részt vett egy olyan dokumentumfilm előállításában, amely nem túl kedvező színben tünteti fel Jehova Tanúit, de ő sohasem keresztelkedett meg, én azonban igen, így több a vesztenivalóm.”

Tökéletesen megértem. Azoknak, akiknek több a vesztenivalójuk, természetesen diplomatikusabbaknak kell lenniük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg kellene magyaráznod a döntéseidet az édesanyádnak. 

“Az anyám már úgyis kifeküdt a dokumentumfilmtől, és nem is beszélt a bátyámmal egy darabig, és nekem kellett közvetíteni, de próbáltam megmagyarázni, hogy nekünk nem szabad úgy álmodozni, ahogy más emberek álmodoznak.” 

A tanúk nem képesek bizonyos dolgokat megérteni. Ha komolyan elkezded a gyógyulást, akkor növekedni fogsz, ami azt jelenti, hogy lehagyod majd édesanyád növekedésre képtelen gondolkodásmódját. Egyre több és több dolog lesz, amit nem tudsz majd megmagyarázni neki, de szeretni mindig szeretheted. 

“...most bűntudatot akar bennem kelteni azzal, hogy megölöm a gyerekeimet, ha nem Jehova Tanúiként nevelem fel őket, vagy ha nem ismerem fel, milyen veszélyes a világ, és hogy nem is szabadna az első udvarban játszaniuk. Mi tényleg meggyőződtünk arról, hogy jó környékre költözünk-e ;-) Nagyon is elismerem, hogy elővigyázatosaknak kell lennünk, de ők mindennel kapcsolatban állandóan csak negatív statisztikákat idéznek. Alapjában véve nekem majdnem mindentől félnem kellene, kivéve, amit a JT-i, jobban mondva az anyám jóváhagy.” 

Amíg félelemben élünk, nem tudjuk megtanulni, hogy felebarátainkat szeressük, vagy hogy olyan értelemben szeretet legyünk, ahogyan Isten szeretet. A tanúk ránk erőltetik a félelmet és a “mi kontra ők” gondolkodást, hogy növeljék a távolságot tanúk és nem-tanúk között. Az elkülönülésüknek jó oka lehet, hogy tisztán tartsák magukat, de ez egyben egy manipulatív taktika is, mely arra szolgál, hogy az egyes tanúk jobban függjenek a szervezettől, és így könnyebb legyen irányítani őket. 

Nem fogsz tudni jól haladni a gyógyulásodban, amíg édesanyád társas nyomásának mérgező hatása alatt állsz. Ő valószínűleg jót akar, de nem veszi észre, milyen mérgező ez. Talán egy nap majd megtanulja, hogy türelmesebb és elfogadóbb legyen, te pedig meg tudod majd tanulni, hogyan szeresd őt anélkül, hogy szükségesnek éreznéd a magyarázkodást.

“Azt hiszem, ez azért nehéz, mivel nem volt nagy a családom, amikor felnőttem, és van néhány szép emlékem a JT-val töltött gyermekkoromból. Bétel-tagokkal tanulmányoztam a Bibliát, és most jövök rá, hogy ténylegesen ismerem az egyik vezető testületi tagot.” 

Természetes, hogy kedves emlékeink vannak a gyermekkorunkból. Persze ez nem azt jelenti, hogy bele kell törődnünk, ha gyenge a mentális egészségünk felnőtt korunkban. Az élet növekedés. Én a bételben szolgáltam és komolyan Istennek ajánlottam a szolgálatomat. Még most is így teszek. Már akkor is volt egy erős határvonal azok között, akik Istennek, és azok között, akik a szervezetnek kötelezték el életüket. 

Úgy hittem, hogy hibái ellenére a szervezet Isten egyedülálló eszköze. Vagyis egészen addig, amíg Isten mást nem mondott nekem erről. Csak ekkor tudtam továbblépni. Meg kell találnod a saját kapcsolatodat Istennel, a felsőbb éneddel, vagy akárhogyan is értelmezzük a szellemet. Csak ekkor, amikor ez hitelessé válik a számodra, leszel képes továbblépni. 

“Nemrégiben láttam egy videót az egyik exJT-oldalon, és láttam a fényképüket egy kiadványban, a nevére nem emlékszem. Őrültség! Találkoztam néhány fejessel, sokan közülük meg voltak híva hozzánk ebédre, sőt még szállóvendégnek is, vagy hogy lakjanak nálunk, amíg mi nem voltunk otthon. Elég nyugtalanító, hogy valószínűleg nem fogok többé beszélni néhányukkal, mivel szentimentális egyéniség vagyok, de amúgy sem beszélek a családom nagy részével, akár JT-i, akár nem. Sok a rossz vér a családomban....sajnos.”

Tökéletesen megértem. Itt “személyiségi kultuszról” és a hierarchia dinamikájáról van szó. A karizma nagyon kényszerítő hatású tud lenni. Ha rivaldafényben akarsz sütkérezni, és nem akarod ezt feladni, akkor ez fogja meghatározni az egész jövődet. Ha pedig igaz kapcsolatot szeretnél Istennel és pszicho-szociális egészséget és becsületességet, akkor ez fogja meghatározni a jövődet. Csak te tudod eldönteni, melyik úton járj. Azt javaslom, akkor dönts, amikor pihent vagy, egy csendes szobában, koncentrálva, nyugodtan. 

“Nagyon remélem, hogy személyesen találkozni fogok valakivel, aki nagyon pozitív, és ha ehhez New Yorkba kell mennem, akkor még az is lehet, hogy megteszem. Azon leszek, hogy minél több emberrel találkozzam erről a vidékről, és remélhetőleg többen el fognak jönni az itteni exJT-találkozóra.” 

Ezt nem teljesen értem: “remélem, hogy személyesen találkozni fogok valakivel, aki nagyon pozitív”. Ha karizma vagy “személyiségi kultusz” után kutatsz, akkor ez a remény ugyanabba a csapdába ejthet téged, amelyben 20 évig benne voltál. Ha pozitívabb gondolkodású, felgyógyult volt-tanúkra gondoltál, vagy nem-tanúkra, akkor ez eljuttathat téged a végső felépüléshez. Az élet rövid. Remélem, hogy megtalálod a gyógyulást és az örömödet, mert megérdemled. 

“Azt hiszem, hogy az exJT-val kapcsolatos megjegyzésed teljesen helytálló és sírva is fakadtam, amikor olvastam, mivel felismertem, hogy még mindig rólam szól. “Az idő nem gyógyítja be ezt a sebet, csak ha előbb eltávolítjuk a szilánkot, mely több időbe és erőfeszítésbe telhet, mint gondolnád.” Próbálok nem túl sokat gondolni a jövőre...” 

Boldog vagyok, hogy segíthettem neked valamennyire. Egyetértek, ne gondolj túl sokat a jövöre, csak válassz ki egy irányt, és tedd egyik lábad a másik elé. Mindössze egyetlen lépés az, ami most kell.

“Próbálok nem túl sokat gondolni…..a végre....”                                   

Ez a gondolat a jövőtől való félelemhez kapcsolódik, mely a tanúk által használt egyik leghatásosabb módszer arra, hogy a szervezet rabságban tartsa az elménket. Az egyik legfontosabb dolog, amelyet a tanúk emelvényéről hallottam (és igen, voltak jó dolgok is, amelyeket sosem fogok elfelejteni!), az, hogy csak egyetlen tulajdonság szerepel a Bibliában, amelyet Isten megszemélyesít, és ez a Szeretet. Míg a Biblia sokféle módon írja le Istent, csak egyetlen szó van, amelyről a Biblia azt mondja, hogy EZ Isten, és ez a szeretet. 

Kérlek, ne felejtsd el, hogy Isten szeretet. Isten sosem hoz el olyan jövőt, amelytől félned kellene. És Isten szívében nincsenek kedvező helyen azok, akik kitekert hazugsághálókat szőnek. Azzal, hogy elhagyod a tanúkat, nem hagyod el “Az Igazságot”, hanem csak a hazugságok hálóját, és csak akkor, amikor már ez a háló nem tud téged többé elérni, fogsz tudni friss, tiszta levegőt szívni és rátalálni az igazságra. Joggal várhatod, hogy mindannyiótokra boldog jövő vár. Ha teszel is érte, el fog jönni. 

“Nem akarok félelmet ültetni a gyerekeimbe.” 

Annyira örülök, hogy ezt mondod. 

“Köszönöm még egyszer a tanácsaidat, és szeretettel ölellek.” 

Nagyon szívesen. Kérlek, írj, ha további segítségre lenne szükséged.

Isten áldjon.

Andrew exJT

Fordította: Eve, JJ