Modern világunkban rengeteg képtelenség vesz körül bennünket. Bővelkedünk az áltudományok milliónyi különböző formájában, ezenkívül, a bizalom megnyerésén alapuló beugratásnak és az óvatlanok csapdába csalásának is számtalan esetével találkozhatunk. Azonban mégsem dől be mindenki a különféle terveknek, melyekkel pénzt akarnak kicsalni belőlünk, vagy meg akarnak győzni bennünket valamiről, ami nem is igaz. Vajon milyen speciális képességekkel tudjuk felvértezni magunkat, hogy ne legyünk olyan hiszékenyek? Hogyan lehetünk kritikusabbak, és nehezebben becsaphatóak?

Általánosságban véve, egy sor speciális képességre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a tényeket az alaptalan állításoktól, akár írásban kapjuk az információt, akár szóban, valamelyik médiában, vagy akár személyesen egy termékbemutatón vagy egy szekta térítőjétől.

Először is, időt kell adnunk magunknak, hogy utánanézzünk a szóban forgó dolognak. A kritikai olvasás lassú és körültekintő folyamat, és elegendő időt kell rászánnunk az anyag részletes vizsgálatára, hogy állást tudjunk foglalni. Ezért ne engedjük, hogy siettessenek minket. Ha személyesen próbálnak valamit ránk erőltetni, kérjünk reklámanyagot, hogy később elolvashassuk. Ha fáradtak vagyunk, halasszuk a dolgot másnapra. Semmi sem lehet olyan sürgős, hogy ne várhatna még egy napot, ezért ne engedjük, hogy nyomást gyakoroljanak ránk. Sok országban engedélyeznek egy lenyugvási fázist egy túlfűtött termékbemutató és a rákövetkező meggondolatlan vásárlási elhatározás után, de jó, ha adunk magunknak saját lenyugvási időt is, mielőtt bármit is aláírnánk, vagy bármi iránt is elköteleznénk magunkat, vagy pénzt adnánk ki a kezünkből. Adjunk magunknak gondolkodási időt. Ha olyan termékbemutatón vagyunk, ahol az előadók felváltva győzködnek minket, hagyjuk ott őket, mondjuk nekik, hogy még gondolkodni akarunk és majd később visszatérünk rá, és lépjünk ki abból a szituációból, hogy egy kevésbé feszültségteli pillanatban átgondolhassuk a dolgot. Ne hallgassunk rájuk, amikor arról győzködnek, hogy milyen fontos, hogy azonnal és teljes mértékben elkötelezzük magunkat, és hogy a kételkedés rossz előjel, vagy hogy az első megérzésünkre kellene hallgatnunk. Ha a vásárlási ajánlat írott formában érkezik, bizonyosodjunk meg róla, hogy kellően kipihentek vagyunk, mielőtt foglalkozni kezdenénk vele, és hogy semmi egyében nem jár az eszünk abban az időben.

A következő technika, amit a megértés elősegítésére és az igazság kiderítésére alkalmazhatunk, az, ha alaposan elgondolkodunk a dolgon, nem pedig csak ülünk és szívjuk magunkba az információt. Például, ha valami újat olvasunk, tegyük le egy pillanatra, és töprengjünk el az olvasottakon. Tegyünk fel magunknak kérdéseket a témával kapcsolatban: mi volt a szerző szándéka a mű megírásával? Lehet-e tőle függetlenül is igazolni, amit ír? Milyen háttérrel rendelkezik a szerző? Vannak-e, akik nem értenek egyet a szerzővel, és mik az indokaik? Ezek a kérdések arra indíthatnak minket, hogy más információforrásokat is megvizsgáljunk, és általában jó ötlet az érem mindkét oldalát megnézni, mielőtt döntést hoznánk. Ha egy porszívóügynök keres fel a házunkban, és próbál meggyőzni minket áruja jó tulajdonságairól, és úgy érezzük, szívesen megvásárolnánk, akkor hasznos lehet, ha döntés előtt először rákeresünk a gépre a Fogyasztói Vélemények (Consumer Reports) egyik példányában, ahelyett, hogy csupán az egyik oldal meghallgatása után impulzív módon vásárolnánk. Ha egy könyvet olvasunk, először csak az előzetesét kellene megnéznünk, majd egy darabig nem is gondolni rá, aztán kérdéseket feltenni róla magunknak és megpróbálni kitalálni, miről is szólhat. Mit tudunk erről a témáról? Mi az ösztönös megérzésünk ezzel kapcsolatban? Mit gondolunk róla? Ha jegyzeteket is készítünk, az segíthet, hogy jobban bele tudjunk mélyedni és jobban át tudjuk gondolni, ahelyett, hogy megkérdőjelezés nélkül elfogadnánk. Valamit azzal a céllal olvasni, hogy felértékeljük, időigényesebb feladat, mintha a puszta szórakozás kedvéért például egy regényt olvasnánk, de ennek más a célja, és sokkal komolyabb feladat, és ha most erre nem szánunk időt, akkor a következményeit is megláthatjuk majd kárbaveszett pénz vagy elvesztegetett élet formájában. Ne sajnáljuk az időt és készítsünk jegyzeteket, tartsunk szünetet és gondolkodjunk el, elmélkedjünk, kérdezzünk, bocsátkozzunk előfeltevésekbe, összegezzünk és értékeljünk.

Figyeljük magunkat, és azt, hogyan haladunk a téma megértésében. Kérdezzük meg magunktól, értjük-e, amit olvasunk, és ha nem, próbáljuk egy másik oldalról megközelíteni. Amit olvasunk, vajon összeegyeztethető a feltételezéseinkkel és elvárásainkkal? Általában véve ésszerűnek tűnik? Ha az, amit olvasunk, nem egyeztethető össze azzal, amit már tudunk, legyünk óvatosak, mivel fenn áll a csalás vagy a hiba lehetősége. Értelmesnek tűnik, amit vizsgálunk? Ha nem, meg tudjuk állapítani, miért? Túl sok szakmai kifejezést tartalmaz, vagy illogikusnak, ésszerűtlennek tűnik? Ha lehetéges, próbáljunk rájönni, miért nem tűnik értelmesnek az adott téma. Nagyon is meglehet, hogy magával a témával van a probléma, értelmetlen dolgot megérteni oximoron. Lehet, hogy a hiba az íróban vagy magában a mű témájában van, de ha úgy gondoljuk, a probléma oka az, hogy mi magunk nem vagyunk képesek megérteni, amit olvasunk, akkor próbáljunk meg ugyanebben a témában, de más szerzőtől, egy másik írást keresni, amely egyszerűbben fogalmaz. A sikeres kommunikáció ugyanúgy az író, vagy beszélő felelőssége is, mint amennyire a megcélzott közönségé, ebben az egyenletben mi csak a saját oldalunkért vagyunk felelősek.

Miután befejeztük az anyag átolvasását, hagyjunk magunknak időt arra, hogy átgondoljuk, mit is foglal magában. Itt az ideje, hogy átolvassuk a feljegyzéseinket, ha készítettünk és, hogy beilleszük az új információt a jelenlegi tudástárunkba - ha úgy ítéljük meg, hogy az új információ elfogadható minőségű és igazságtartalmú. Ez a megfelelő idő arra is, hogy más forrásoknak is utánanézzünk; soha ne bízzunk csak egyetlen ember szavában semmilyen témával kapcsolatban sem. Vajon más forrásmunkák különböző szerzőktől összhangban állnak az elsővel? Ha igen, vajon független források, vagy valamilyen módon kapcsolatban állnak az első információforrással? Például, ha a Dow Chemical elnöke azt állítja, hogy egy bizonyos rovarirtószer biztonságos és hatásos, és az általunk talált többi forrás is megerősíti ezt, akkor bizonyosodjunk meg arról, hogy ezek nem a Dow alkalmazottai-e, vagy nem a Dow Chemical pénzügyi támogatása alatt dolgoznak-e! A független forrásból való ellenőrzés alapvető fontosságú annak érdekében, hogy biztosan tudjuk, érvényes dokumentációval van-e dolgunk. Az is fontos ekkor, hogy elgondolkodjunk, mi a célja és indítékai annak a forrásmunkának, ahonnan az új és talán megkérdőjelezhető információt kaptuk. Ne higgyünk el mindent elsőre, ássuk bele magunkat a témába és nézzünk utána a szerzőnek vagy előadónak, hogy rájöjjünk, miért is mondják azt, amit mondanak. Mindenki tudja, hogy például az üzleti hirdetések megbízhatatlanok, mivel szerzőiket azért alkalmazzák, hogy eladjanak egy terméket, és ennélfogva nem elfogulatlanok – legyünk mindig óvatosak, ha pénzügyi érdekekről van szó. Ez a saját pénzünkre is vonatkozik, különösen legyünk óvatosak, ha a saját pénzünket kockáztatjuk, mivel az emberek megbízhatatlanok a pénzügyekben. Ésszerű, ha kapásból visszautasítunk mindent, amit valaki azért mond, mert haszna van belőle. Erre jó példa az üzletkötők esete, de ugyanez érvényes a vallásokra is, ahol a megváltás lehetősége a toborzói tehetség egyik összetevője, és ahol az időnkre és erőfeszítéseinkre ugyanúgy igényt tartanak, mint a pénzünkre. Ilyen körülmények között gyakran alkalmaznak megtévesztést, mivel közvetlen hasznot húznak belőlünk, akár anyagi, akár szellemi legyen is az. Kérdezzük meg magunktól, mit nyer azzal az illető, ha hiszünk neki. A bizalmon alapuló csalások esetében abban a pillanatban vernek át minket, amikor pénzt adunk ki a kezünkből, ezért időben fordítsunk erre különös figyelmet. Ha kétségeink vannak, az a legjobb hozzáállás, hogy egyáltalán nem vagyunk hajlandóak pénzt kiadni a kezünkből, bármi történjék is. 

Ismerjük fel, hogy nem minden igaz, amit olvasunk, nem számít, hogy mennyire jó az írás stílusa, vagy tudományos a forrása. Amennyiben a szándékos megtévesztés nem merül fel, még mindig elképzelhető, hogy hibák szivárognak be az anyagba, melynek oka az ellenőrizetlen tények, a nem megfelelő vagy elavult tudomány, megtévesztés azok részéről, akik az írót vagy beszélőt informálják, a tudományos közösség elüzletiesedése és számos egyéb ok lehet. Válogassunk abban, amit olvasunk; az anyag ritkán olyan eredetű és minőségű, hogy annak az egésze hasznos lenne számunkra. Mivel értünk egyet? Mivel nem értünk egyet? Általános, normál olvasás esetében  lennie kell elég sok dolognak, amivel nem értünk egyet, ha szkeptikus szemléletünk van. A legtöbb anyag, ami a kezünkbe akad vagy nem igaz, vagy csupán féligazság. Kérdezzük meg magunktól, hogy amit olvasunk, az megbízható-e, és egyetértünk-e a szerzővel vagy sem; tegyük ezt meg minden egyes állításuknál. 

Az egyik képesség, melyet ki kell fejlesztenünk az, hogy meg tudjuk különböztetni a tényeket a puszta állításoktól. A tények olyan kijelentések, melyeket könnyű ellenőrizni mondjuk egy enciklopédiában vagy más kézikönyvben. Ha például azt olvassuk, hogy Betsy Ross tervezte az amerikai zászlót, nem jelenthet problémát akár bebizonyítani, akár megcáfolni ezt az állítást bármely kézikönyv alapján. Tényeket bizonyosan lehetséges kérdőjelezni; ezek olyan jellegű állítások, melyek alkalmasak arra, hogy a pontosságukat megvitassuk. Kérdőjelezzük meg a tényeket abban az esetben, ha a szerző nyer valamit a megemlítésükkel. Ha például a Szcientológia Egyház azt állítja, hogy 8 millió tagja van, és ezt a tényt arra használja fel, hogy bizalmat és elismerést szerezzen, akkor ennek az állításnak nem árt utánanézni és független bizonyítékot szerezni valamilyen más forrásból, mint például népszámlálási adatokból, vagy összevetni a szervezet más számadataival, például a templomok és a hozzájuk tartozó tagok számával. 

A vélemények, vagy állítások olyan kijelentések, melyeket szabadon értelmezhetünk és megítélhetünk. Az állítások nem feltétlenül alkalmasak olyan jellegű ellenőrzésre, mint ami tények esetében lehetséges. Például egy előadó esetleg azt mondhatja, hogy a liberális kormány nem tesz jót a gazdaságnak. Ez egy alá nem támasztott kijelentés, nem pedig tény. Nem nyújt semmiféle bizonyítékot, mondjuk olyan módon, hogy megvizsgálná a különböző nemzetek gazdasági helyzetetét bizonyos időn keresztül és a gazdasági eredményeket összevetné a kormányzás liberalitásával, melyet előbb önmagában is definiálni kellene. A vélemények lehetnek jól megalapozottak, vagy kevésbé megalapozottak, és az egyetértésünk vagy egyet nem értésünk is különböző fokozatokat mutathat. Jó módszer arra, hogy többet megtudjunk a véleményekről és eldönthessük, hogy egyetértünk-e velük vagy sem az, ha megkérdezzük az elképzeléseit kinyilvánító személyt, hogy miért az a véleménye, vagy, ha ilyen véleményeket tartalmazó anyagot olvasunk, megkérdezzük magunktól, vajon miért ez a véleménye a szerzőnek. A fenti példában az előadó azt mondhatja, azért ez a véleménye, mert Apuci ezt mondta neki, ezért lehetséges, hogy ezt majd el is akarjuk vetni, mint értéktelen és minden alapot nélkülöző véleményt.

A vélemények gyakran alapulnak értékekről vagy meghatározásokról alkotott, meg nem nevezett feltételezéseken és gyümölcsöző lehet, ha a mélyére ásunk a szerző felvetéseinek, amelyek gondolkodásuk kereteit formálják a témában. A fenti példában az egyik feltételezés  valami olyasmi lehet, hogy “apunak mindig igaza van,” vagy azon az elképzelésen alapul, hogy a liberalizmus önmagában eredendően rossz és, hogy nincs olyan etikus ember, aki liberális lenne. Ez értékfeltételezés lenne, vagyis egy azzal kapcsolatos meggyőződés, hogy a dolgoknak hogyan kellene lenniük, vagy azzal, hogy mi az erény, vagy egy meghatározási feltételezés, amely a liberalizmust egy bizonyos dologként vagy egy bizonyos módon határozza meg, amely a valóságban vagy úgy van, vagy sem. Olvassunk figyelmesen, és próbáljuk meg észrevenni a szerző feltételezéseit, melyek érvelései alapjául szolgálnak. Ha egy szerző azt állítja, hogy az A mosószer jobb a B mosószernél, mivel A hatékonyabban távolítja el a foltokat, akkor a szerző azt a meghatározási feltételezést használja, hogy a tisztítás a folteltávolítást jelenti. De mi van akkor, ha egy másik szerző azt emeli ki, hogy a B mosószer jobb a fehérítésben, és ezért ez a jobb mosószer? Különböző meghatározást használnak a tisztításra; utóbbi a folteltávolítás helyett inkább a fehérítést tartja fontosnak. Olvassunk úgy, hogy megtaláljuk ezeket a feltételezéseket az írás mögött, majd határozzuk meg, hogy egyetértünk-e velük vagy sem, mielőtt elménkben döntenénk a témát illetően.                                              

Összegezve, valószínűleg sok egyéb technikája és fogása létezik még a kritikai olvasásnak a logikai bukfencek sok típusának területén – tudományos érvelés, állítások és bizonyítékok, és így tovább – de a fent említett képességek alapszintű elsajátítása már segíthet, hogy valaki okosabb fogyasztó legyen mind a szellemi, mind az anyagi javak vonatkozásában. Tanuljuk meg, hogyan kell figyelmesen és alaposan olvasni, kérdéseket feltenni, előfeltevésekbe bocsátkozni, gondolkodni azon, hogy minek is tesszük ki magunkat, jegyzeteket készíteni, mindig egybevetni azt, amit olvastunk vagy hallottunk más forrásokkal, figyelemmel kísérni, hogyan haladunk egy téma megismerésében, kiértékelni az indítékok eredetét, és a feltételezések hihetőségét, és megkülönböztetni a tényeket a puszta véleménytől. 

Időigényesebb ezen a módon olvasni vagy hallgatni, de ennek eredményeképpen megtakaríthatjuk azt az időt, melyet helytelen életutakon való járással pazaroltunk volna el, és azt a pénzt, amelyet rossz döntések miatt fizettünk volna ki – és ki az közülünk, aki még sohasem vásárolt elhamarkodottan, vagy döntött elsietve, de később megbánta, és mindez pusztán amiatt történt, hogy a kezünkben levő bizonyítékokat elmulasztottuk kellőképpen kritikus szemmel megvizsgálni? 

forrás: freeminds.org

fordította: Eve, JJ