ez két szerelem egymás elleni harca... mindkettő ugyanazt akarja... az illető mindkettőt akarja... de csak egy maradhat... ő dönt... az nyer aki jobban csábít?...

@reboot: Nem, hanem az nyer, amelyik a szivbol jon. Amelyik a szivre hallgat. A szivbol pedig az jon ki, amit a Teremto beleteremtett.
Kituno film. Halas koszonet annak, aki feliratozta, csak angolul lattam, magyarul eddig meg nem. Le fogom tolteni, es racsempeszem a jt hugom gepere :)) Lehet, hogy elsore letorli, de a kivancsisag fel fog ebredni benne, es vegignezi. Pont abban a korban van, mint a film foszereeploje.

@Virago_1000: háááát, ha olyan 'szerelmes' lesz az igazságba, mint én voltam, akkor eldobja élete párját is...

@reboot: A későbbiekben amikor a hölgy beleszürkül a gyülekezetbe idővel, megismeri a valódi légkört, látja majd az álarcokat és a képmutatást, esetleg lesz egy bíróija és belát majd a kulisszák mögé, és megégeti magát, AKKOR HA őszinte lesz önmagához, emlékezni fog a figyelmeztetésre a szeretőn óvó szavakra, figyelmeztetésre, érvelésekre.

És ha így lesz, akkor lesz kihez visszatérnie és lesz kitől bocsánatot kérnie, lesz kinek a karjaiban kisírnia magát és lesz aki segít majd feldolgozni neki a traumát. Ez akár évek kérdése is lehet...

Reméljük a legjobbakat! Mi megtesszük a tőlünk telhetőt...

@Johnny Joker: ez igaz, és évekbe telhet, mire rájön, hogy bajban van...

de ha benevez a buzgóság olimpiára, akkor 10-20 év is elszaladhat felette lazán, mire rájön, hogy gond van... vagy akár az egész élete is elmehet erre a sztorira... sajnos

ha jól néz ki, akkor valszeg találni fog egy férjet is magának, és akkor már megette a fene az egészet...

nem akarom elszomorítani - ha jól sejtem yeru-t -, de van aki érdeklődőként kiszúrja, hogy gázos a dolog, van aki meg leéli az életét rabságban, elég széles skálán mozog az emberek 'nagy igazságokra' adott reakciója

én ha minden kötél szakad bevállalnám a házasságot is felelmás igában, vagy akár az érdeklődő létet is, vagy ha nagyon durva a helyzet esetleg a keresztelkedést is, de ez már nagyon rázós...

bár sajnos erre is egy csomó sztorit tudnék mesélni, hogyan szedtek szét szerelmes érdeklődő párokat... meg is lett az eredménye, egyedül öregedtek meg, vagy már az első váláson is túl vannak...

sajnos a szervezetnek nem érdeke, hogy boldog, szerelmes párok legyenek közöttük, akik jobban szeretik egymást, mint a vallási fanatizmust és velejáróit

@reboot:
És ez nem is olyan ritka eset....

Tényleg nem egyedi esetről van szó.

A filmet most néztem meg másodszor, de még most is megrendít.

Sajnos feltépte bennem is az összes emlékemet, amik akár jók akár rosszak voltak korábbi tanú életemből.

Körülbelül ötödször álltam neki, hogy megírjam ezt a hozzászólást, de mindig kitöröltem. Néhány évvel ezelőtt én is eldobtam az egyetlen olyan személyt, akit igazán szeretni tudtam, és Ő is szeretett. Emlékszem nem tudtam elaludni úgy, hogy nem beszél hozzám...

Igaz, hogy végül Ő döntött helyettem, és ment el, de felgyorsítottam számára a döntést. Erőltettem, hogy csak akkor működhet köztünk, ha Ő is tanul és tanú lesz.

Aztán itt kötöttem ki a blogon évekkel később...

Miután eltávoztam a szervezetből, közöltem ezt vele is, de Ő nem is válaszolt.
Megváltoztunk mindketten, és bizonyára megvan a maga élete már.

Végtelen szomorú film, borzasztó emlékeket tépve fel bennem is.

Yeru, folyamatosan gondolkodok, mit tudnék mondani neked. Egyelőre nem írok semmit. Ha lesz érdemben mit mondanom, megírom neked.

üdv
---

@Τιμόθεος: :(

Ezt a filmet a keresztelkedés előtt mindenkinek meg kéne nézni

Köszönöm Nektek, hogy vagytok.

Sokat jelent ez most nekem!

Sok a pontatlanság a filmben, látszik, hogy akik készítették csak hírből hallottak Jehova Tanúiról. A főszereplő csaj karaktere engem nagyon idegesített.. Nincs ilyen ember szerintem. Egyszer úgy ábrázolják mint aki teljes meggyőződéssel van a vallásban másszor meg mint akinek a legnagyobb nyűg az egész. Nincs olyan hogy valaki naponta-hetente ugráljon a "hű tanú" és a "félszívű tanú" beállítottság között. hacsak nem zakkant az illető.
A feldolgozott élethelyzet sem volt az a hűde megoldhatatlan dolog, tiszta fejjel simán meg lehet oldani úgy, hogy "a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon". vagyis, hogy mindenki jól járjon, és még ilyen szánalmasan titkolózni ármánykodni se kelljen.
De azért rátapintott pár dologra ami miatt tiltólistára kerül a Tanú körökben. pl ez a kiközösítéses dolog. már nem tudom pontosan hogyan is működik ez a valóságban, de ha valóban ilyen spártai érzéketlen szigorral kezelik a kiközösítetteket akkor jó fricska ez a film. De mintha úgy emlékeznék, hogy csak vallási dolgokról nem szabad beszélni az illetővel.
mind1, úgy összességében nem rossz film a hibái ellenére. és az ellenére, hogy célzottan Tanúellenes.

@K3CSKE:

Ja vannak benne pontatlanságok. Néhol engem is zavart. De alapvetően ez egy kritikai film, ami rámutat a tanú vallás veszélyeire.

De alapvetően mégsem hazugságokat közöl. Például: amikor mondja, hogy a lány otthagyja az iskolát, hogy úttörőzhessen, és hogy ilyen fiatalokra van szükség, ezt is lehet kritizálni, hogy na ez azért nem így van, de mégis pozitív megítélése van legtöbb esetben egy ilyen döntésnek.
Nyilván, amikor egy ilyen hithű tanú majd a párválasztás kérdése elé kerül, (például kispécizi egy vénnek a gyerekét, lányát mondjuk) akkor természetesen úgy taszítják el valami ostoba oknál fogva mint a leprást (a valós ok meg, hogy nem lesz elég mani).

A kiközösítéssel valóban az van, hogy a családtagok egy kicsit jobb helyzetben vannak a kiközösítettekkel való kommunikáció tekintetében, de ők is csak akkor, ha otthon lakik a kiközösített.

Ennek a helyzetnek a kezelése picit személytől is függ, ki mennyire liberális tanú.

Azonban ha a kiközösített elköltözik otthonról, akkor vele is csak a szükséges dolgokról beszélhetnek már.

A szomorú dolog, hogy nem egy családot ismerek, ahol óriási fanatizmus és gyűlölködés célpontja a kiközösített személy. (például üldözik el ha otthon van, vagy szinte teljesen kirekesztik mindenből, ha már nem él otthon).

---

@K3CSKE: Nincs olyan hogy valaki naponta-hetente ugráljon a "hű tanú" és a "félszívű tanú" beállítottság között. hacsak nem zakkant az illető.

De van ilyen. Akkor amikor már kételkedik, de küzd ellene. És a kételkedését, nagy tettekkel próbálja korrigálni. Sokan ezért úttörőznek

nekem egyébként a szakállas kongresszusi szónok volt hibás. de alapvetően nem találtam hibát benne. És azt sem kell elfelejteni, hogy több hónapnyi infót kellet belerakni ebbe a kb két órába

@Τιμόθεος:

"Ennek a helyzetnek a kezelése picit személytől is függ, ki mennyire liberális tanú"

... nem is picit, nagyon is személytől függő

Virago, Bigpast, Karalábé, Bereabeli, Answers és Aaaron tudna mesélni erről, de én is csak nem publikus.

"csak a szükséges dolgokról beszélhetnek már."

Kinek mi a szükséges?

„De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”
Lk.10:42

@metanoia:

jt-nak más a szükséges :(

@metanoia:

Igazad van.

Majd lehet, hogy írok neked privátban. Van egy kérdésem... de most eléggé be vagyok havazva.

Üdv

Sziasztok! Sajnos hasonló helyzetben vagyok, mint a cikk írója. A párom már elég régóta "tanulmányozza a Bibiliát", én csak az érdeklődésig jutottam el, aztán rátaláltam erre az oldalra illetve másokra... Rögtön fordult egyet velem a világ, pont azokról a dolgokról volt szó, ami nekem is szúrta a szemem... Azt hittem, őrá is ilyen hatással lesz, de semmi..! Hosszú hónapok óta tart a végtelen vita, már nagyon elfáradtam benne. Hiába gondolkodik el egy-két dolgon, elmegy a gyülekezetbe vagy valamelyik barátjával beszél, és a dilemma eltűnik! Nem tudom már, mit tehetnék... hogyan törhetném fel a páncélt?!?

@nonza: Szia!

Így hirtelen ez a két olvasnivaló jut az eszembe:
jehovatanui.blog.hu/2012/06/27/az_ortorony_betanitasi_eljarasa
jehovatanui.blog.hu/2012/06/27/vitazas_jehova_tanuival_580

Kicsit részletezd és meglátjuk miben segíthetünk...

@nonza: húúú. nem lehet könnyű. Mindenesetre ne hagyd hogy ez közétek álljon. Őt szeresd, akármi történik. Ha tudja, hogy rád számíthat, és hogy akkor is szereted, ha vallást változtat, akkor tudni fogja, hogy hozzád fordulhat szeretetért, ha majd a gyülekezetben csalódások érik. Nagyon vigyázz arra, hogy a kapcsolatotok fontosabb, mint a vallás

@nonza: jehovatanui.blog.hu/tags/h%3A%C3%A9rdekl%C5%91d%C5%91knek

Köszi, aranyosak vagytok! Elolvastam a cikkeket (újra, mert már sok cikket olvastam innen), nagyon jók. Próbáltam már több cikket is végigvezetni neki, de valahogy mindig rossz vége lesz: pl. a sáskás cikk összes hivatkozását megnéztük, és arra a következtetésre jutott, hogy a sáskák Jézus serege, és akkor ő szívesen lesz sáska. :( Nem jártam sikerrel a vérkérdéssel, a Háromság-füzettel, a 607-problémával, a manipulációs technikák bemutatásával, a sok hamis próféciával,1975-tel... most hirtelen több nem jut eszembe. Jobban ismeri a Bibliát, mint én, és valahogy mindig előhúz valami olyat, ami végül is úgy is érthető, és nem tudok persze Bibliaverssel válaszolni. Tehát valami nagyon konkrét, Bibliából bizonyítható dolog kellene, ami nem túl összetett, és nem lehet félremagyarázni. Remélem, van ilyen..!

@nonza: Tessék felkészülni ebből:
jehovatanui.blog.hu/2011/02/23/jehova_tanui_az_ajtodnal

@nonza:

Szia!

Küldök egy linket neked. Ellenőrizz vele belőle minden idézetet a JW könyv alapján (nagy zöld).
Ha tudtok angolul elolvashatjátok az egészet, de szerintem a lefordított 40 oldal is kiüti a WBTS Zrt-t a fülei közül.

jehovatanui.blog.hu/2011/07/04/egy_elgondolas_rabjai

Ha ennyire nyitott a párod, hogy hajlandó végigellenőrizni veled a dolgokat, akkor semmi sincs veszve!

Amikor hirtelen sok információ éri, még ha ellenáll is (kognitív disszonancia léphet fel), ne hidd, hogy egy érved sem talált be.

Sokan nem képesek elhinni, hogy az egyedüli igaz vallásuk igazából mégsem az, aminek mondja magát. Ha hosszú évek, vagy évtizedekről beszélünk, akkor különösen nehéz szakítani a szervezettel. Nem megy egyik napról a másikra.

Majd várom a történet folytatását.

Sok sikert

@Τιμόθεος: Már a feléig lefordítottam Timó! Megpróbálom minél előbb felnyomatni ide jó? Csak kicsit sok a dolog...

Amúgy tényleg az egyik legjobb iromány, a lelkiismereti válsággal egy lapon említendő.

@nonza: Nagyon nagy szerencséd van, hogy egyáltalán belemegy a vitába és hajlandó "végigellenőrizni veled a dolgokat", ahogy Timóteusz is írta. Semmi sincs veszve, olvass és kérdezz sokat, segítünk...

@nonza: Kedves nonza,
Irod> Nem jártam sikerrel a vérkérdéssel.
Nekem is nehéz volt elfogadnom. 92-ben lettem "Igazhitű" Jehova Tanúja. Ez egy kiszakadt közösség a mainstream irányból. De ott is ugyanaz a tanítás, plusz rosszabb tanítás itt ott. Addig nem értettem meg a vérkérdést amíg nem olvastam el a "Jehova Tanúi a mi barátaink" című könyvet. Egy adventista író írta. Voltak ott bizonyos dolgok a JT történelemből amit addig nem tudtam, még csak nem is sejtettem. Ezek gondosan el vannak titkolva, és nem jelentek meg a hivatalos Hirdetők ... - Jehova Tanúinak történelmi beszámolójában sem.
Van egy filmprojektem, egy film forgatókönyve és épp a vérkérdést közelítené meg, a Tanúk nézetét cáfolja. Sajnos, időhiány miatt elmaradt az irányadó vázlatban.

"Istenem, de miért?"

Társszerzőt vagy társszerzőket keresek egy kitüzött cél érdekében:
Novella írása és átültetése egy filmbe.
Nem is annyira a pénzért, habár méltó a munkás az ő eledelére.
Inkább mint felvilágosító eszköz szolgálna, több irányban is.
Kivitelező eszköztár:
1.Kitartó és jó minőségű munka. Mindenért meg kell izzadni, így szellemi téren is.
2.Megfelelő reklám és a megfelelő ügyfél keresése. A megfelelő reklám, megfelelő ügyfeleket toboroz.
A siker titka a megfelelő reklám, a megfelelő időben, tehát nem kell megvárni a novella írásának a végét, már első lépésként kellene egy blog, weboldal, Youtube és facebook stb. stb. stb. oldal ahol reklámoztassuk.

Az ügyfelekkel kötött szerződésről:
Egy fontos kikötés lesz - NEM lesz trágárság sem a novellában sem a filmben.

A novella irodalmi műfaja:
Lélektani-krimi
Ötlete valós történeten alapszik, de csupán ötletadó jelleggel. A szöveg átdolgozott modzanatképei csupán néhól fedik a valóságot, más novellarészletek nem kötődnek az ötletadó történethez.

A novella és film címe:
Istenem, de miért?

Borító kinézete:
Elől a borítón, a cím alatt, egy fájdalmasan síró anya, kezével a száján a meglepetéstől és előtte egy rendőr. A kép alatt a következő mondat: "Az Ördög közelebb van hozzád mint gondolnád" és alatta a következő szavak: Lélektani-krimi egy tini-lány haláláról
Hátul a borítón, egy mélységesen zokogó 18 év körüli fiatal lány, és őt átölelő 40 év körüli házaspár, alatta pedig a novella tömör bemutatója:
A novella főszereplője egy tini, 16 év körüli lány aki Jehova Tanúival tanulmányozott, azaz egy 40 év körüli házaspárral, akik missziónárusként tevékenykednek abban a városban ahol a lány lakik. Szerencsétlen körülmények után a lányt meggyilkolja egy volt Jehova Tanúja. Senki sem tudja miért. A rendőrség sem erősködik ennek megmagyarázására. Számukra az a lényeg, hogy el tudták fogni a gyilkost, döntő bizonyítékok alapján. A sajtó találgat... és csupán egy beteg, szadista tettét látja magyarázatként. Az egyetlen aki jól tudja miért történt minden, a lány nővére. De hallgat. Hibásnak érzi magát mindenért ami történt. Sajnos, a dolgok nem úgy alakultak ahogyan ő elvárta volna. Ő zokog ezen a fenti képen. De már megváltoztatni semmit sem tud.

A novella főbb szereplőiről:

A lányról és családjáról
Neve Davida, apja neve után (Dávid), aki börtönben ül, egy véletlen gyilkosság miatt. Anyja neve Adél. Van egy lánytestvére, Andrea, valamivel idősebb. Anyjuk munkanélküli, sociális segélye van, amihez még besegít Andrea, aki minimálbérért dolgozik egy cleaning cégnél. Tovább szeretett volna tanúlni, de nincs lehetősége, a város szegény, nagy a munkanélküliség, valakinek kell segíteni a családon. Anyja nem vallásos. Szereti a beszédet, hamar ismerkedik bárkivel, barátságos. Davida egy visszahúzódó természetű, szégyenkező, esti tagozatú licibe jár, és nagyon gyúrja a tanúlást, mint mondja "felül akar kerekedni a helyzetén" azaz ki akar tőrni a szegénységből tanúlás által. S erre anyja is, Andrea is nagyon bíztatja. Néha bizonyos munkákat vállal itt ott, ahol talál, ételért, ruháért, zsebpénzért. Pl. takarítás, mosás, gyerekre vigyázás, kutyaséta, macskamosás, stb.. Ő sem vallásos, anyjához hasonlít ebben. Testvére büszke, robbanékony természetű, amolyan mindenre visszavágó "megmondóka". Szereti a dolgok mögé való nézést, szereti a dolgok elemzését. Ő és apja vallásosak. Apjához hasonlít. Mindkét lány nagyon ragaszkodik apjukhoz és látogassák a börtönben, kis pénzükből visznek neki cigarettát, és ezt azt.

A novella kibontakozásáról

A Tanú házaspár (Károly és Anikó) becsenget Adél lakásán és ő fogadja őket, persze, nem a vallás miatt, hanem mert szereti a beszédet. Minden jól kezdődik, de lánya, Andrea mindenáron zavarni akarja őket, hogy távozásra bírja. Utálja a Tanúkat, olvasott róluk, tudja mit hisznek, nem ért velük eggyet, föleg nagyon fel van háborodva azon, hogy elutasítják a vértranszfúziót. Davida, a másik szobából fülel és átjön. Leül csendesen és kiváncsian hallgat. Látván a modern és üzletiesen öltözött házaspárt, készségesen rábollint, amikor ezek tanulmányozást kínálnak fel, ingyen... de inkább azért mert felcsillan benne a remény, hátha talál egy kis munkát náluk. És így kezdődik a tanúlmányozás, csupán vele, mivel a többiek nem akarnak. Adél mindig szívesen beszél velük amikor jönnek, Andrea mindig "rug és harap" mint ahogyan viccesen mondanánk, Davida pedig, szívesen bológat, habár nem érti a dolgokat, nincs is vonzása hozzá, örvend amikor kis üzleteket köthet velük. A házaspár beleszeret a dolgos lányba és ő is beléjük, no nem, nem a vallásuk miatt, hanem mert nagy szeretettel bánnak vele. Andrea pedig hal meg a nagy irigységtől, hiszen ő is akarná ezt a mély kapcsolatot a hugával, de nála nem jön be. Ezért egy startégiát dolgoz ki, hogy elválassza őket. Felkeres egy papot, tanácsért. A tiszteletes - György úr - azt mondja, hogy jöjjön vissza egy kitűzött napra és ellátja a megfelelő tanáccsal. És így jön be a képbe Goldy, egy volt tanú, akit a pap egy ex-tanús forumon ismer meg, bizonyos információk után kutatva a hálón. Goldy a honlap gazdája és a "Silent" nick alatt ír. Habár már nem hisz Istenben, még mindig hívőnek adja ki magát, de bizonyos hozzászólásai elárulják, hogy nem az. Erre Adrea túl későn jön rá, miután már bevonja Davidát Goldy internetes ex-tanús körébe.

A novella bonyodalmáról

Goldy azt ajánlja Györgynek, Andreának és Davidának, hogy közösen vele, próbáljanak segíteni a házaspárnak "felnyitni a szemüket". Ők belemennek. Mindent tervszerüen dolgoznak ki és kis lépésekben haladnak előre. Közben Davidába beleszeret egy Tanú fia. Ő nem igen szerti, de "bírja", hogy valaki érdeklődik iránta. Minden jól megy egy darabig. Azonban Anikó, akivel tanulmányozott Davida, idegösszeroppanást kap, miután bizonyos "tényfeltáró" iratokat kap a fenti vonal útján és rájön mennyire hibás kislányuk elvesztéséért. Ugyanis kislányuk autóbalesetet szenved és ő nem engedte a vértransfúzió használatát kislányánál. Miután Adél és családja értesülnek Anikó idegösszeroppanásáról, Davida lelkiismerete fel van dulva. Hibásnak, sőt, a főbűnösnek érzi magát. Napokig zokog. A zenébe majd a filmekbe probálja folytani a fájdalmát. Csendes és szorgos jelleme lassan megváltozik, már nem érdekli semmi, sem a tanulás, sem a kis üzletek, sem a család, sem a barátok. Mogorva és indulatos lesz mindenki iránt. Andrea és anyja aggódik. De még orvosolhatónak gondolják a helyzetet. Andrea kéri a pap és Goldy tanácsát. A pap pár bibliai tanácsot ad. Goldy meg kikapcsolódást kínál, ingyen. Kéri Andreát, engedje el Davidát vele egy koncertre. Andrea vonakodik, majd beleegyezik.

Lejtő a szakadék (halál) felé

A lány nagyon jól érzi magát a koncerten és "kedveskedni" akar Goldynak, no nem, nem szexre gondol szegényke, csak amolyan kis naiv kacérkodás - már a légkör miatt is, egy kis pia mellett, de ezt Goldy másképpen értelmezi. Így több piát adagoltat vele és mámoros hangulatban elviszi egy szállodába. A tini már nem képes ellenálni, sem szellemileg sem fizikailag. Fáradtan és piásan alszik mig Goldy végzi a dolgát. Csupán reggel ébred tudatára, mi is történt valójában. Hány mint a vizcsapból. Gyülőli magát, Goldyt (aki közben egy magyarázó cédulát és egy kis pénzt hagyott és elment) ... szidja Istent és mindenkit. Öngyilkos akar lenni, elmegy az ablak felé, kinyitja, feláll a párkányra és miközben szemét behunyja, hogy "Na most!" ... egy filmmodzanat jút eszébe, egy hasonló esettel mint az ővé, amikor a megerőszakolt lány, térden, sírva mondja maga előtt "Esküszöm ... megfizetsz nekem". Lassan leugrik a szobába és önsajnálata torz dühbe gurul. Leül és arcát kezeibe temeti, majd gondolkodásba megy át. "Megbosszúlom magam!" - mondja és egy távlatba néz.
Aztán kimegy és egy kafféból válaszol Goldy cetlijére, a hálón... Hogy "jó volt" meg satb. hazugságok és, hogy "jobban meg akarlak ismerni". Goldy semmit sem sejt és beveszi a dumát. Kitárja szivét, sőt mocskos üzletét is a tini előtt és Davida belelát egy menős internet-pornógráfia hálozatba.

Andrea felismerése

Közben Andrea gyanút kap Goldy bizonyos hozzászólásain és sejti, hogy ez az ember egy nagy képmutató. Titokban újra feliratkozik a fórumra, más név alatt és Goldy nem tudván ezt, egy leszbikus-pornós fórumot küld neki, félig meddig nemhivatalos meghívóként "Nézz be ha érdekel". Andrea belenéz és elsáppad. Hirtelen Goldy és Davida jút eszébe és az, hogy nem jöttek haza a koncert után. Goldy akkor felhívta, hogy késni fognak, talán reggelig, mivel Davida milyen jól érzi magát a "klassz légkör" miatt. Andrea rohan a paphoz. Elmond mindent, de a tiszteletes megnyúgtatóan mondja: "Én ismerem Goldyt, személyesen is találkoztunk már, tudom, hogy ő nem képes semmi rosszra." Andrea félig meddig megnyugszik.

Davida boszúja

A tini elhatározza, hogy AIDS virussal fogja megfertőztetni, egy beteg prostituált által. Lázas keresésbe kezd a hálón és valóban kap egy külföldi lányt, Szandyt, takivel összebarátkozik, akinek elmondja a történetét, Goldy mocskos üzletét és mindent és pénzért meggyőzi ezt. Elöször is egy előlegben állapodnak meg, amit a tini bizonyos körmönfont okoskodással és zsarolással éri el, azon kivül amit Goldytól hazugságok által kicsikar. Amikor az előleg megvan, az idegen eljön és megteszi amit tennie kell, lefekszik Goldyval, azután pedig kéri a pánzt. Davida, rámegy hogy Goldyt is megzsarolja, mielőtt végleg távozna tőle.

A vég

Goldy látszólagosan beleegyezik, hogy fizet a hallgatásért, de közben egy tervet eszel ki Davida meggyilkolására. És a tervet végrehajtja. Szandy nem tudva mi történt, napokig várja Davidát a szállóban. Sejti, hogy valami sötét dolog történhetett és elmegy a tini anyjához. Valóban napok óta nem jött haza és a rendörség is értesítve van. Szandy könnyezik. Pakol és távozik, de előbb küld egy üzenetet Goldynak: Kaptál egy kis ajándékot karácsonyra, te kutya! AIDS. Goldy elsáppad és dűhbe gurul.
Egy napon szól a csengő az ajtónál. Adél kinyitja és egy rendőrt lát, majd behívja. A rendőr zavartan áll, majd bátorságot vesz és mondja amit mondani kell:
- Sajnálom asszonyom, egy rosz hírem van. Az ön lányát meggyilkolták.
Adél feldúlt zokogásba esik, majd könnyes szemmel a rendőrre néz:
- Istenem, de miért?
A rendőr:
- Sajnálom, még nem tudjuk asszonyom.
Andrea a másik szobából mindent hall, nincs ereje átjönni. Leül. Ő tudja mi történt. Egy levelet kapott az ismeretlen lánytól, aki náluk Davida felől érdeklődött. Ebben ez áll: Sejtem, hogy ez történt és gondolom, ezért. Bocsáss meg, én öltem meg a hugodat. Akaratlanúl. Nem kellett volna belemennem az üzletbe. De talán, ha nem jövök én, kapott volna mást. Annyira el volt szánva. Ő mondta: Ha nem jösz úgyis kapok mást, de minek adjam a pénzt másnak, hiszen mi barátnők vagyunk, vagy nem? És rávett... Eljöttem ... megtettem .... kellett a pénz.

A gyilkost elkapják. De ő váltig tagad mindent. Mégis, a bizonyítékok döntőek. A gyilkos tervét is megtalálták a számítógépén elrejtve.

Egy nemvárt találkozás Davida sírjánál (részlet)
....
Anikó aggódva és meghatódva símogatja Andrea haját és majdnem sírva mondja:
- Ne zokogj olyan nagyon, kedvesem, megrepedhet a szíved.
Andrea reszkető ajkakkal, ránéz síró nagy őzbarna szemeivel és alig mondja:
- Nem bánom én, egy egész életem nem lenne elég, hogy visszasírjam az én drága és egyetlen hugicámat. És nincs annyi könny a világon, hogy őt el tudjam siratni. Hiszen megöltem őt, én öltem meg őt tudatlanul, akaratlanúl, bután... csak az én hibám volt. Sokkal jobb lett volna, hogy hagyjam az önök kezén, mint egy imeretlen karjaiba dobjam.
Aztán újból zokogásba esik.... és zokog, zokog, zokog.
Anikó már zokogva sír és tanácstalanúl néz férjére, aki ő is sír és tenyerei közé rejtette arcát. Aztán gyöngéden megfogja Andrea állacskáját és felemeli ezt mondván:
- Ha ez tud enyhiteni a fájdalmadon, akkor egy őszinte vallomást teszek: Én is megöltem a lányomat.
Aztán Károly is közelebb jön és könnyes szemmel, halkan sóhajtva mondja:
- Közösen öltük meg őt.
Andrea hitetlenkedve áll meg zokogásából és rázza a fejét.
- Mit beszélnek? Ez lehetetlen!
Anikó szégyenkezve lehajtja fejét és onnan mondja sírva:
- Károly tiltakozott, de aztán én meggyőzetm. Tudod milyenek az asszonyok.
Andrea még mindig nem érti és rákérdez:
- Hogyan és miért?
Károly átveszi a szót:
- Az által amit te annyira erősítettél, hogy egy hatalmas tévedés.
Andrea most már érti és zokogni kezd újra. Aztán újból megáll és kiváncsian rákérdez, síró szemeivel rájúk nézve:
- Akkor most már elhiszik nekem, hogy a vértranszfózió tiltása egy nagy tévedés amit a Jóisten nem tilt, hisz ő egy szerető Apa, aki az életet akarja és nem a halált?
Anikó és Károly mintha egyszerre kapták volna szót, ráfelelnek:
- Igen.
Majd Károly hozzáteszi:
- De azt is tudjuk, hogy Isten megbocsájtja a tudatlanságunk idejét, ha tőle őszintén bocsánatot kérünk. Téged is megbocsájt. Hiszed-é ezt?
Andrea újból sír és mondja:
- Igen. Hiszem, és ezt teljes szívemből. Ez tart életben, máskülönben utánahaltam volna, annyira szerettem őt.
És a zokogás újból elkezdődik, mindhárom szájból és testből, de most már nem egyenként, hanem egy testként, forrón összeölelkezve.

Történetesen egy öreg bácsi állt némán a közelükben és végighallgatta őket. És mindent megértett. Ő is könnyezett, nagyokat sóhajtva. Közben megjött a felesége és meghatódva nézte az utolsó jelenetet, majd odasugta férjének:
- Biztosan egy kislányt siratnak.
- Jó lett volna, csupán egyet siratni, de ők kettőt siratnak. Kettőt... Mint mi... Ó nehéz ez a kereszt, ó nehéz és végigkíséri az életünket a sirig.

És most már ötön zokogtak.

Itt vége a novellának.

Röviden a filmről

Imatámogatást kérek a novella és a film megjelenéséért.

Köszönettel és hálával mindenkinek aki valamilyen módon segíteni fog,
TJ

@aupv.blog:

Szerintem ezzel a vonallal jobban jársz. Jobban passzol hozzád, mint az ügyvédbojtárkodás.

Regénynek filmnek egyaránt elmegy a történet. Képszerű.

Üdv

@Τιμόθεος: Kedves Timo,
Köszönöm a buzdítást. Megpróbálom, már csak azért is mert szóra méltattál. Ahogy készen állok a darabokkal majd ide beteszem. Ki tudja, ... mint a kedves családi énekünkben is mondja, az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.

@aupv.blog:

Szándékosan nem írtam, hogy tetszik, mert szomorú dologról szól, de a szónak abban az értelmében, ahogyan egy irodalmi műhöz/ történethez stb kell nyúlni, azt mondom, hogy tetszik.

Várom

Üdvözlet

Hát akkor jöjjön. Remélem szétzuzza a jég-kemény szíveket.

I Fejezet

"Emlékszem Enicinkre"

Délutáni 13 óra körül a HP száló körül nyüzsög az élet. Szép és vidám itt lakni. A tehetősebb része a városnak. Központ. Mindjárt az útágazásnál többemeletes villa. Ajtaja majdnem az utcára nyillik. Egy 40 év körüli pár lép ki az utcára, nő és férfi, úgy néz ki, hogy férj és feleség. Vidám a hangulat közöttük és hancuroznak egymással. A pár hasonlít egymásra, mondhatná valaki, hogy testvérek. De nem. Nem is platóni közöttük a valóság. Bennük igazi és természetes szerelem tombol, hiszen csüngnek egymáson.
Az idő szép, napsütéses szeptember második fele. Néha bágyadt, néha csípős, félig szellő, félig szél fújdogál. A hölgynek még klipp-klapp hangot adó fehér szandálja van, hosszú, picit vállán alól érő barna haja. Sima. És villog a napsütésben. Talán barna a szeme is, és pajkoskodó a boldog napfényben. A szandálig érő, amolyan farmerdzsekis egybevarrott, hosszú, redős rúhát néha bevitorlázza a kiváncsiskodó szél.
- Na nézd mit csinál velem! - mondja picit aggódva a hölgy. És aztán bájosan felemelve homloka redőit, mintha meg akarná fogni párja szemeit, hadd lássa igazat mond-e, megkérdi, fejét kissé megrázva: - Nem látszik át a bugyim, édesem?
A férfi jól szemügyre veszi és megnyúgtatóan mondja: - Én nem látok semmit. Milyen színe van? - mondja egy szál kacagásban.
- Majd meglátod este. És nevetve előreszaladt, visszaszólva: - Gyere fogjuk el a zöld lámpát.
Közben, a zöldre várva, a férfi nem bírja nézni a nőt, látszik hogy imádja. Nem is állhatja meg szó nélkül.
- Te milyen királyi ez a ruha rajtad, imádlak benne. És a hajad, ahogy fújja a szél, a pofid a kis kalap alatt, jön hogy megegyelek. És máris nyitja a száját, rémisztővé tetettve az arcát, mintha szándéka komoly lenne: Hamm!
- Na ne viccelj, látnak az emberek. Mondtam már, este bekaphatsz, de addig nem, amúgy is megállna a ruha a torkodon.
Neveti, a szemébe nézve, gyöngéden a párja szájára téve a kezér. Amúgy is, a kék szemű anyúkád nem engedne, hogy megegyél. Né te, milyen szép almazöld inget vett neked.
- Huh, igen, annyira öltöztet, hogy már odavagyok. Ingvevesi mániában szenved.
Neveti.
Közben elbeszélték a zöldet és már pislogva eltűnik.
- Na ez jó, te kékszemű! - mondja és egyet ránt a párján a lámpa felé.
- Hát ez igen! De te vagy a hibás, elbűvöltél és ja, zöld a szemem.
A nő jól megnézi és huncutkodva fojtatja: Háát nem is tudom... eldönthetetlen számomra ha kék-e vagy zöld. Majd figyelmét hirtelen odaát megragadja valami: Nézd! Jön egy buksicsoport.
És csüngve férje karjába kapaszkodik, kérlelő, szelid hangon mondja: Ne menjünk még át, hadd bámulhassuk meg őket.
Hát nem is kellet kérni, hiszen párja elragadtatva, elbűvölve nézte az épp átkelő gyermekhadat. Volt ott lány és fiú, szőke és barna, fekete és fehér, különböző hangocskák és nevetések, ruhácskák és nadrágocskák.
- Na nézd azt a mellényes varjúcskát milyen aranyos a szeme: - mondja a nő.
- ... Na nézd az a lány milyen édesen logatja a cofját: - mondja nevetve párja.
És nagyot sóhajt, könnyáradat szökve a szemébe:
- Drágám, annyira hiányzik. Emlékszem Enicinkre. Enici is így lógatta. Istenem, milyen bűnösnek érzem magam. Ha tudtam volna, hogy ne szóllítsam és ne integessek míg átmegyek az utcán!
- Édesem, nem te vagy a hibás, na ne sírj, nézd megtörik a szívem. Akarod, hogy tönkretegyél? Amikor látom, hogy annyira szenvedsz én kétszer annyit szenvedek. A gyerekek kiszámíthatatlanok, tudod gyorsan döntenek és meggondolatlanul. Átszaladt az úttesten mert annyira szeretett és szeretett volna a karjaidba repülni, mind mindig. Óriási a fájdalom bennem is, de nem tudom kifejezni. Szégyellem is magam emiatt. Én nem ilyen természet vagyok, nálam a családban senki sem sírt, spártai érzésekben neveltek. De úgy meg szertnék tanúlni sírni. Hogy el tudjam siratni. Gyere szívem, hagyd abba, kérlek szépen... Né, már állnak meg az autók, mindjárt a zöld lámpa.
Közben ismét a zöld és már kelnek át, a ferfi sírva, úgyhogy az emberek kíváncsian és lopkodva néznek rá.
Két idős néni össze is néz.
Mondja az egyik: - Mi történik ezzel a szép párral, nézd a férfit, hogy sír!
A másik rávágja: - Biztosan elhagyta az a kanca. Tudod a nők ma milyenek.
- Hát igen. Vezetünk a válásokban. Mondta a tiszteletes. A magyarok az elsők a legnagyobb rosszba. Igaza van. Igen jól megy dolgúk, semittevők, csak a puder és a lakk, meg a kölnik. Egy kilométere fújják be magukat. Jön hogy ájuljak el. - krákogott hozzá rekedt hangon.
- Igazad van, kománé, bezzeg a mi időnken, levancikát tettünk a ruhák közé, nem volt a sok spré és mégis úgy puszilt a férjem, hogy jaj. Nem kellett a fogyókúra, ott volt a sok gyerek, áj be jó volt a finom túrospulicka. Tepetővel. Nem kellett nekem bolondság. Ma könnyű nekik, nincs gyerek. De ki is halunk mi. Házainkat elfoglalják a cigánok, az idegenek. Nincs magyar gyerek nincs magyar haza. Nézd ezt - és nagydarab hasára tette a kezét - négyet hordott ki. Négyet, kománé. Fiút. És e négy közül csak egynek van gyereke. De elvált, ő és egy másik. Kettő a nyakamon, részegek minden nap. Ez istencsapás... ez istencsapás. Bűnösök vagyunk, úgy érzem, bűnösök. Lehet megérdemeljük.

"Azok a felelőtlen szülők"

Az utca jobb oldalán továbbmenve van egy magasabb domb. Ott haladtak el, a tövében. Villák, kertek előtt. Közben megálltak a könnyek a férfi szeméből és a hölgy kis zsebkendőjével finoman letörölte az utolsó cseppeket is. Majd szeliden puszit adott, mosolyra mosollyal mondva:
- Köszönöm, hogy megnyúgodtál, kedvesem.
- Semmi baj drágám, csak néha kitörök magamból. Tudod, ha nem törnék ki úgy érzem, felrobbannák idegileg. Felelősnek tartom magam a történtek miatt, bűnösnek, és úgy érzem ezt a nyomasztó terhet, bűntudatot nehéz lezárnom, letennem. Érzem, hogy ha nem lettem volna ott, semmi sem történt volna. Miért, miért nem törtem el inkább a lában, hogy kórházba kerüljek és ne haza??? Ha tudtam volna, mind a kettőt eltöröm, akár örökre...
- Na elég kedvesem, ne nyúzd magad és engem. Nincs mit tennünk. Van feltámadás, viszont fogjuk látni a kincsünket. Héé! Nézd, jön egy naagy kuucus - és itt kedveskedő fintorral férje elé dugta az orrát, felhúzva azt és kimutatva a foga fehérjét. Hát az effektus megvolt. Láss kacagást, amibe aztán a nő is bekapcsolt. A "kucus" egyszer csak át akart kellni az úttesten, mint kutyák szokták ha odaát látnak egy másikat.
Igen ám, csak hogy a nagy juhászkutyát egy apró lányocska vitte, talán nem volt több hat évesnél és alig bírta visszatartani a forgalamas utcára való letérésről.
- Bruno ne, Bruno nem szabad! - kiáltotta elkeseredve a kislány.
- Kedvesem, szaladj és segíts a kicsikének. - kiáltott kétségbeesve a hölgy, kezét a szájához emelve - De jaj, vigyázz nehogy megharapjon!
A férfi máris ott termett, de akkorra a kutya is megtorpant és látva az idegent elterelődött a figyelme. Csóválni kezdte a farkát, mint a szelid kutyák szokták.
- Légy jó maci, Brunó és hallgass a gazdidra, érted? - intette az idegen az újjával. Majd kezével megsímogatta a buksiját és megkérdezte a kislányt:
- Hól laksz, nem kell segítség hazavinni?
- Köszönöm bácsi, nem kell, itt lakom a második ajtónál. Nekem szótfogad. - biccentett kis fejével.
- Épp lássuk. Mi lenne ha a kedves anyucid vagy apucid vinné ki ezt a nagy ebet? - mondta a hölgy épp odaérve. És szemével végigkísérte a kislányt, mig betért az otthona kapúján.
- Azok a felelőtlen szülők! Hm! - szólt felháborodva a hölgy, keresve a férje helyeslő tekintetét - Hogy nem félnek ...
És itt elakadt. Már nem birta végigmondani azt is, hogy "kiengedni ezzel a nagy kutyával". Eszébe jútott ugyanis, hogy ő mindig kiengedte Enicijét a maguk Ugi nevű kutyájával vagy anélkül. Ott volt a házuk előtt a park és minden szomszéd ezt megengedte a gyerekeinek. Csak természetesnek tűnt pár lépésre egy ötéves gyereket egyedül elengedni. Most azonban felismerte, hogy nem jól tette. Eszébe jútott, hogy sohasem figyelmezette az autóbaleset veszélyére, mert ott nemigen jártak az autók. Annyira csöndesnek és biztonságosnak számított a hely. Ki hitte volna, hogy egy őrült oda berobban? És épp akkor!
Mindenre oktatta, vigyázz ne essél le, ne üsd meg a lábad, ne vessz össze, ne viselkedj csúnyán, engedj mást is a hintán, stb..
Kezdett tudatára ébredni valaminek, amit eddig nem élt át, hogy neki is bűnrésze van a tragikumban: Azok a felelőtlen szülők! - kemény önkritikaként hatották át. Ő miért nem volt mellette vagy legalább képletesen, figyelmeztető szavaival??? Izzadni kezdett, szíve száguldott és szédülni kezdett. A szpártai nő repedezni kezdett. Nem volt sok hátra, hogy beinduljon valami: a könnyek. Már indulófélben volt az könnyár, de valahól megállt és lenyelte őket. Leállt minden, mint télen az első kulcsnál a motor. Szívében harag tört ki saját maga iránt. Tehetetlen dűh tombolt.
- Mi a baj kincsem? - szólt a férfi aggódó tekintettel követve a belső csata külső megnyilvánulásának jeleit, finoman átöleve vállát.
- Hát tudod, saját szavaim hogy szíven találtak? Eddig sohasem gondoltam, hogy én is felelős lennék Enici halálában... ha nem is teljes mértékben. Eszembe jútott, hogy sosem figyelmezettem az autóbaleset veszéjére. Mindent az ég világon bemondtam neki, csak ezt nem. Hogy tehettem ilyet és miért ébredtem ilyen későn a tudatára?
- Nézd drágám, az életben néha későn vagy túl későn jövünk rá bizonyos dolgokra. Példa erre az én esetem. Tudod, mindig kedveltelek téged, de féltem tőled, féltem hogy udvaroljak neked, mivel egyetemi diplomád volt és nekem csak szakiskolám. Világinak gondoltalak, mivel kosárlabdáztál, meg egyszer cicanadrágban láttalak a negyedben. Hű de megbotránkoztam! - és nevetve a hölgyre tekintett, jólesett látni, hogy visszatért a derű.
- Folytasd.
- Gondoltam jobban találnék hasonló végzettségű lányokkal. Az alázatosabbakat kerestem. De nem ment, egynek nem tetszett az, a másiknak nem tettszett ez, vagy nem voltam jó szónok, vagy nem volt gyülis szolgálati beosztásom, vagy nem volt jó szakmám, jó autóm, divatos öltönyöm, vagy nem volt külön lakásom, vagy nem tudtam finoman udvarolni, vagy mert más szerint igen mamlasz voltam. Még az utolsó sem voltál a listámon nálam. Sajnálom és ezt komolyan mondom. Ha 18 évesen elvettelek volna, lehetett volna több gyerekünk. Kérlek bocsássál meg. Elszalasztottuk a legszebb éveket.
- Én is sajnálom, hogy így történt... sajnálom, hogy kivették a méhemet. Aki idősebb korban szűl, ott felmerülhetnek problémák. És pont én lettem az. Ja, és nekem is úgy tűnt hogy kedvellek, meg is hívtalak prédikálni, emlékszel? Eljöttél, de nem figyeltél rám, biztos más lányhoz állott az eszed. Melyikhez?
- Emlékszem. Tetszettél, szerettem a bátorságodat, talpraesett válaszokat adtál. Csakhogy, ott volt a fal közöttünk.
- A fal? Miről beszélsz? Ja, a diplomámra gondolsz.
És mindketten nevettek. Ahogy mentek, a hölgy átkarolta férfi derekát és fordítva, a fejük pedig összeért.
Utánuk két tini jött, fiú és lány.
- Megpróbáljuk utánozni hogy járnak ezek? - kérdezte a srác.
- Ühüm. Tetszik.
- Na akkor gyer ide!

Ja.
II Fejezet (volt)

@Johnny Joker: Köszi szépen, már készülök az Egy elgondolás rabjaiból, tényleg nagyon ütős! Még a másikat is átnézem, aztán hajrá.. Köszi a biztatást. :D Sokat jelent, hogy azt írtátok, hogy nem reménytelen a helyzet.

III Fejezet
"Te is jó anyú vagy"

És közben megérkeztek a mikróbusz megállóhoz. Oldalt egy kis hágó a domb felé, különböző fákkal.
Leültek egy betonlapra. Valamivel odébb egy terjedelmes lombozatú diófa, mellette egy sövény. A diófa alatt egy kb. 9 éves gyerek fadarabot hajítva próbálja megkaparíntani a diófa gyümölcsét.
- És mond, szoval csak azért vetél el, hogy megments a nagylány - vénlány státuszától illetve téged az agglegénységből? Vagy volt egy pillanat, amikor valamiért belém szerettél és az megindított a hódító akcióra? - így a hölgy, pirosló mosolygós arcával megközelítve a férfi arcát.
- Mondtam, hogy mindig kedveltelek, külső kinézetre. De emlékszem hogy egyszer kirándulni voltunk a gyülekezet több tagjával. Több tennivalókba fogtunk és mindenki kapott, illetve vett egy feladatkört. Te elkérted a gyerekekre való felvigyázást. Nekem pedig a fagyűjtés jútott. És mivel arra a tisztás felé mentem, közel, ahól ti hancuroztatok, megragadt a jókedvetek és fülelni kezdtem. Közelebb mentem hadd halljam mi folyik. Persze, te voltál a középpontban és nagyon jól irányítottad a beszédtémákat. Te voltál amolyan tanítónéni. Megtanítottad őket egy énekre, erre arra ami a gyerekeket érdekelte. Szépen behoztad a bibliai történeteket is, ráhangoltad a gyerekeket a kommentekre. Itt rájöttem, hogy egy komoly szellemi ember vagy. Éppenséggel ilyen társat kerestem. Épp gondoltam, milyen jó anyuka lehetnél. - amikor ide jútott a szavakkal, a hölgyet valami szorongás fogta el. És lesütötte a fejét. Szégyenkezve gondolkodott magában:
Én a jó anyuka, aki nem tudtam vigyázni egyetlem gyermekemre. - ezt követte egy nagy sóhaj.
- Van valami baj, megsértettelek kedvesem? - és gyöngéden felemelte a hölgy állát, majd megsímogatta a haját.
- Ó nem, csak elmélkedem. Én is emlékszem. És közben történt egy kis szerencsétlenség, beszorúlt Pistikének a lába két egymásbafonodó fácska közé. Láss kétségbeesést nálam. Még szerencsére, hogy a közelben voltál, odarohantál és kétfelé húztad a fákat. Hogy is volt tovább?
- Hát amolyan kisebbfajta szupermen lettem egyből. Még most is emlékszem, hogyan álltál és bámultál rám azt kérdezve: Hálás köszönet, hogyan is tudjam megköszönni? Én pedig azt mondtam nagyon komolyan: Egy finettis palacsintával.
- Ja igen, emlékszem, mire azt mondtam, hogy az most nincs és jót kacagtam az ötleteden. De aztán gyorsan kaptam az alkalmon és azt mondtam, hogy az első kirándulási alkalommal meg is hozom. Aztán szó került a kajákra, ki mit szeret. Stb. stb. Együtt maradtunk és úgy váltunk el, hogy következő alkalommal meghozom amit ígértem és téged ezenkívül megteszünk a gyerekcsoport védőangyalának. Ezen is azán jót nevettünk. Jaj de szép volt. - és itt elmereng.
- És én, hogy győzködtem azútán a testvéreket, hogy a másik héten is jöjjünk ki. - sajnos nem lehetett összehoznom őket csak két hét után. Örökkévalóságnak tűnt. Valósággal számoltam a napokat. Gondolkodtam, mit fogok mondani ha nem hozol palacsintát. Ugyanis ha hoztál volna, úgy megkönnyítette volna a tervem, amely az volt, hogy viszonzásul meghívlak anyukámhoz egy különleges palacsinta kostolóra.
- Na most értem miért voltál annyira kíváncsi, ha hoztam-e palacsintát? És én délig stresszben tartottalak, mivel nem akartam megmondani. - huncutkodott a hölgy - Aztán láttam, hogy mennyire örvendtél, amikor odaadtam. Nem is adhattam volna hamarabb mivel a kocsiban maradt, egy nagy dobozzal hoztam, hogy adhassak mindenkinek. Hogy ne merüljen fel valami ... ühüm ühüm - mondta bólogatva és egyet kaccsintott.
- De nekem kettőt adtál. Jaj mennyire jólesett. Olyan jó palacsintákat nem ettem amióta vagyok. Valami narancshéjat is reszeltél, ami pompássá tette, de amiért egy irigy hölgyike megszólt, hogy jaj, ez most nem jó így mivel be van permetezve. Még szerencsére, hogy valami okosat feleltél, másképpen jól lehordtam volna.
Közben a sövény mögül elöbújt egy kislány, lehetett hat éves. Kis gumicipőben, egy hosszú, térdig érő és kezeinél feltűrt púlóverben. Fején keszkenő, mintha kis muszlima lett volna.
A hölgy megélénkülve, férje fejét arra fordította:
- Nézd drágám ezt a kislányt. Pont olyan mint Enici volt, mikor muszlimosdis prédikálást gyakoroltunk. Én voltam a muszlima és ő a nekem prédikáló. Majd fordítva. Jaj, mennyit kacagtam. Ha ott lettél volna. Szoval betakartam az arcom, csak a szemem maradt kint. Erre ő olyanokat mondott, hogy állott meg az eszem. Pl. Néni, jöjjön Jehova Tanúihoz, mert ott nem kell betakarnia a arcát. Ha hozzánk jön, biztosan jobban fogja érezni magát, mivel egy férje lesz. Nem lesz más feleség is és sok gyerek. Képzelje el, ha valami romlottat eszenek és ön lenne a negyedik feleség. Nem kell várjon reggel sokat a fürdőszoba előtt, ha megy a hasa.
A férfi elkezdett kacagni, de úgy, hogy mindenki odanézett, mi történhetett. Persze a neje is.
A fiúcska meglepette megállott a dióverésből, a kislány kiváncsian fűrkészte a párt. Mi történhetett? De elcsitult minden, a pár a messzibe merengett, távoli, kedves emlékeket keresve önmagukban.
Aztán valaki felrázta őket gondolatálmukból:
- Megengedi, hogy törjek egy diót itt a betonon?
A nő és férfi mintha egyszerre kapta volna a szót:
- Hát persze te kis diótörő!
- Hogy eltaláltuk! - és sandított a férje felé.
Így a férfi - Mi a neved kicsikém? Én Károly vagyok.
És jött is a gyors és megdöbbentő válasz: Eni.
- Én Anikó vagyok. Mondhatom neked Enici?
A kislány gondolkodott, aztán azt mondta:
- Igeen, Anikóci. És kiváncsian nézett a kis taknyos orrával a nőre. Szipokázott. Bizonyára meg volt hűlve.
De a házaspár jót nevetett az elnevezésen.
- Jaj, de kedves vagy. Aztán jó az a dió? Nem zöld még? - kérdezte Anikó.
- Tessék. Lássad, hogy jó, csak meg kell pucolni a börétől.
- Jaj, most nem kérek kedvesem. De adhatnál párat. Hazavinném és ott megkostolhatjuk vele. - és férjére mutatott.
- Szívesen adok, hová teszi?
- Jaj, nincs hova tennem. A kis táskámba nem tehetem, mivel összemocskolják a dolgaimat. Hadd el kérlek, lehet még találkozunk és akkor adsz.
A kislánynak hírtelen ötlete támadt és villámló barna szemével okosan megnézve a diókkal teli zacskóját, majd odanyújtotta a nőnek:
- Tessék! Ajándék. Vigye el a kislányának. Őt hogy hívják? Hól van?
Erre a pár elsáppadt. Nem várták a kérdésáradatot. A mosoly is eltünt arcukról. Ezen próbált a kicsi nagyokosan segíteni:
- Biztosan a nagyiéknál. Ugye?
Mit is mondhattak volna? Nem akartak egy halott kislányról beszélni ennek az angyalkának, úgyhogy elkerülték a választ.
- Nem viszük el, mivel neked is kell.
- Hát én itt lakom, nekem mindig van. Az ajándékot nem szabad visszautasítani. - és kis fejét nemlegesen rázta.
- Hát, jól van. Akkor nézd, mi is adunk neked egy kis ajándékot. - És Anikó kaparászni kezdett a pénztárcájában. - Kivett egy tizest és megkérdezte - Ismered a pénzt?
A kislány zavarba jött. Számára nagy pénz lehetett.
- Igen, ez öt afrikai csokoládé, tudja, az az afrikána... az az édes kedvenc csokija. Minden szombaton vesz, hogy vasárnapra legyen.
- Ki az az édes?
- Anyú.
- És ötön vagytok?
- Igen. Apú, édes, én, ő - és a dióverő fiúra mutatotta, aki a közelből figyelte a fejleményeket - és van egy kicsi édessel.
- Na vedd el szépen. - és odanyújtotta a pénzt.
A kislány nem tudta mitévő legyen, kis barnára diózott kezével megtörölte orrocskáját. Tanácstalanul bátyjára tekintett, de az most nem nézte őket. Anikó látva a tétlenséget, lehajolt mellé, betette kis zsebébe a pénz.
- Vigyázz rá és add oda édesnek, hadd vegyen több afrikánát, jó?
- Igen. - és köszönetképpen meghatódva mondta: - Te is jó anyú vagy.
- Na jól van, kis Enici, mi megyünk. Jön a mikróbuszunk. Köszönjük a dió-ajándéé-kot. - ezt már sírva mondta.
A kislány nem értette mi történt és zavartan állt, de elkísérte őket tekintetével. Buszmegállóig, a buszra felülve, és amig eltűnt a mikróbusz.
- Eni, gyere, itt édes. - hívta a bátya.
A kislány már röpült, lobogtatva a pénzt mint egy kis zászlót:
- Édes, édes, nézd milyen ajándékot adott egy néni. Ja, hogy is hívták ... igen, Anikoci.
Miután megpuszilja édest, töprengve kérdi:
- Miután azt mondtam neki, hogy biztosan egy jó anyuka, sírni kezdett. Vajon miért, édes?
Az édes vakarta a fejét, gondolkodott, valamit csak sejtett és ki akarta mondani, de nem akarta megszomorítani a kicsijét:
- Tudod mi, ne légy olyan kíváncsi. A kíváncsiságból ráncok csinálodnak a homlokodra és megőszül a fejed. Ezt akarod?
- Neem! - vette a szót, picit meghökkenve a kislány.
- Nahát, akkor gyere vegyünk csokit, erre a hétre kettő jút. Afrika! Jövüüünk!

@nonza:
Hello,
A barátnődnek gondolom, vannak szellemi igényei, útkeresése.
Ha csak azt bizonyítjuk, hogy mi a baj a Tanúkkal, az még valami űrt hagyhat benne.
Amit persze a Tanúk simán, mint űrt betöltenek.
Azt kéne megtudnod, hogy mik az alap kérdései, és azt viszont el kell fogadnod, hogy megfelelő választ érdemelnek. Egy közös kaland lehet, ezek után kutatni és közben felhívni a figyelmét a hamis tanításokra.

IV Fejezet
"Istenem, mit tettem!"

Miközben a mikróbuszhoz szaladtak, Anikó még sírás közben megkérdezte:
- Neked van valami pénzed, kedvesem? Vajon nem drágult meg a jegy?
- Nincs, drágám. Mondtam, hogy az az utolsó pénzünk ami nálad van.
Még elkapták a mikrót és felszálltak. Anikó fizetni akart két jegyet és félelme beigazódott:
- Hat ötven egy jegy, úrnőm. Egy hete megdrágult. Tudják, ha minden drágul, mi is drágítunk. Ok és okozat.
Anikó mély sohajjal:
- Hát akkor leszállunk. Elnézést kérünk.
- Ó, nem. Majd pótolják máskor. Kérem maradjanak.
- Ó, Isten áldja. Nagyon köszönjük, uram. Kedves magától. Tessék itt van egy tizes és a többit holnap meghozzuk a megállóhoz.
- Na erre kíváncsi vagyok. - mondta magában a tulaj, miközben jobban megnézte a nő arcát. Pár könnycseppet látott, lefolyva az arcára. Aztán követte őket mig leülnek. Kiváncsi volt a pasasra. Jobban megnézte.
A mikró elindult, a tulaj pedig elkezdett mesélni magának, úgy félhalkan, mint néha szokta:
- Hát igen... - és bólintott egyet magának. - Ilyenek a mai férfiak, nem becsülik a derék nőket. Nézem ezt a síró szépséget is. Micsoda gazember, csikrefógója van. Nincs egy vasa sem. Micsoda szégyen. Bezzeg basáskodni a barátokkal és merem állítani, a nőire, tud költeni... - Hírtelem indulatos lesz - Marcsa, Marcsa! Nem tudtam én egy rakás gyereket csináni neked és piásan álljak be minden második este? Sőt egy két dumé, hogy érezzed, van férjed. De miután kihúztalak a jukas csizmádból és a szekkeházból, te ezzel háláltad. Kövér libából lefogytál nádszálkisasszonnyá és hagytad hogy eltörjön a szél. Eégen... Ez volt a hála.
Egy kissé elhalgatott. Nedves lett a két szeme. Miután megtörölte, folytatta majdnem elsírva magát:
- De megátkoztalak, meg én. Egy perc boldogságod se legyen ameddig leszállsz a hideg és sötét verembe.
Közben hátranézett, tekintetével keresve mi van azzal a nővel akinek nem volt elég pénze. Szegényke, fejét a férje vállára téve nyugtatta.
A tulaj megszeppent, látva a nemvárt látványt.
- Úgy látszik tévedtem. - mondta. - Ki tudja, talán meghalt valakijük. Anya, apa, testvér ... megesik. Eh, félrejár nekem is a szám. Sajnálom, úrnőm, hogy lehordtam a férjét. Uram, kérem fogadja bocsánatom.
A kocsiban elhejezkedve, Károly megfogta Anikó kezét.
- Anici, minden rendben, drágám?
- Igen, a spártai szívemnek vége.
- Látom.
- Megtanúltam sírni. - és mosolyogva visszaemlékezett a kislányra. Látta, ahogyan behúzza a kis buksiját a mellébe, majd feltekint és mondja kedveskedve: Igeen, Anikóci. Próbálta utánozni halkan: Igeen, Anikóci. És elnevette magát.
Majd Károlynak:
- Igaz, hogy ezután Anikócinak fogsz hívni?
- Na nee ... De hát, végül is, ha ez neked tetszik. Te leszel a drága Anikócim. - és nevetett.
Aztán beállt közéjük a csend. Mindkettő emléke a Herkuláne 22 utcai lakáshoz tért. Anikó bent látta játszani, Károly kint, az udvaron látta játszani, a kis és drága Enicijüket.
Majd emléke arra a fekete délelöttre esett. Már majdben egy éve annak. El kellett utazzon, egy nagyvárosba. Egy hétig. Pedig mennyire kérte főnőkét, küldjön mást. Nem lehetett. Nem volt szakképzett ember aki helyettesítse. Péntek késő estig dolgoztak, éjjel nem igen tudott alúdni. Úgy hogy nyitott szemmel álmodott az otthoniakkal. Egy órával megelőzte társait a vonatállomáson annyira vágyodott haza. A vonaton sem tudott ülni, sem olvasni, sem beszélgetni. Kiégett, szomorú volt. Megígérte magában, hogy többé nem megy, inkább más céget keres.
Mikor a vonat végre megérkezett, valósággal rohant egy taxihoz, bedobta magát és szóllt:
- Herkuláne 22, tudja a kisutcát igaz?
- Hogyne, uram. A Györgyfalvi parkba ékelődve.
- Ott. De a park előtt már tilos behajtani, mindkét irányból.
- Igen, egy nagy ürge miatt.
- Tessék? Ürgeee?
- Nagyvárosi tanácsos. Ott a villája.
- Jaaa. Éértem. Igen, ő a szomszédom pár házzal odébb. Engem mégis ott hagyjon le, onnan csak két perc.
- Rendben, uram. Máris ott vagyunk.
Látja magát, hogy fizet és rohan. Nézi az órát. Délelőtt tíz óra lehetett. Még két lépés és látszik a sarok, majd a ház fái, majd a kis ház, a legkissebb az utcából, az utca eleje felől. Mit számít, ott az igazi boldogság! És kit lát: Eniciiii! Már kiált is, habár nem hívja, csak jöttét jelzi. A kislány Ugival, a pincsi kucussal játszik, háttal van, de a szeretett hangra már fordul mint a villám. Ő pedig megfordul, mert mit is hall? Egy autó gyórs befordulásának zaja. De hát itt nem szabad! Csakhogy a villámnak ne mond lusta, úgy jön az őrült. Az "ürge" sófőre. Eddig sohasem jött itt. Baljós pillanatok. Sejti, hogy a kislány szalad mint szokása. Hisz itt nincs mitől félnie. Látja magát, hogyan fordúl és fordúltában űvölt: Enici neeeeeeee! Bár ne kiáltotta volna! Szegényke, karjait a magasba emelve, a szokásos modon lobogtatva cofját lógatva fejét jobbra és ballra, röpül feléje, de az apai hangra megtorpan. Eltakarja kis arcát ne lássa mi fog történni. Ő is, mintha utánozva kislányát, betakarja arcát és térdre esik. A soför is látja már. Nagy fék de hiába. Telibe találja és röpül a kis madárka, majd nagyot poppan a macskaköves utcán.
Ő azonnal fölkel térdéből, hogyan is maradhatna becsukva a szeme e szörnyű hangra... Látnia kell mi történt. Sejti szorongva.
- Jaj, Istenem, mit tettem! A fejecskéje.
Nem is tudja hova rohanjon, a kocsihoz vagy a kislányhoz. De az apai ösztön győz, mit is érdekelje az az őrült, habár forr benne a harag és vulkáni tűz benne a dűh. Rohan és jaj az apai szívnek mikor látja hogyan vonaglik szegényke egy tócsa vérben. Valóban, a feje egyik fele csupa vér. Az inkvizició összes eszközei sem tudnák annyira megkínozni mind az a jelentet látványa. Szikrányi töprengés. Gyorsan lehajol. Megnézi ha nincs nyaktörése. Hála Istennek. Nincs. Villámgyorsan felveszi, rohan az autóhoz. Érzi a ráömlő vért. Mit számít most a márkás ruhája, amiért sporoltak? A soför kiszállt a kocsiból és sír. Jól ismeri a kislányt, a családot.
- Bocsáss meg Károly! Könyörgöm a drága Jóistenhez! Bocsáss meg! Nem akartam, nem akartam! Mindent költséget megfizetek. Esküszöm a gyermekeimre.
- Mit tettél te őrült! Tudtad, hogy itt nem szabad bejönni és ha bejöttél mért jöttél ekkora sebességgel? Indítsd meg és gyorsan, a korházhoz. De hagyd, majd én. Rohanj a feleségemhez és mondj el mindent.
De már nem kellett, jött szegény szívet tépően, asszonyian vísítva. Egy pillanat és bedobja magát, majd röpülnek. Most nem számít neki sem a jelzőlámpa, elsőbbségadás, stb.. Száguld és dudál. Int, hadonázik a kezével ha kell.
És ott vannak. Anikó már betelefonállt. Gyorsan, gyorsan. Íme, várják őket. Ott a hordágy, minden előkészítve. Már bemenne a korházi ajtón de Anikó tériti a valóságra:
- Mi van, kedvesem? Történt valami?
- Igen. Bárcsak sohasem történt volna.
- Enici?
- Igen.
- Nyugodj meg kérlek, nyugodj meg. Meglátod, hamarosan viszontlátjuk. - és megpuszilja férje kezét.
- Igen. Tudom. - és lassan a feleség vállára hajtotta a fejét, az pedig fejét férje fejéhez hajtotta.
A tulaj, még egyszer visszanézett. Megindult a szép látványtól.
- Szerencsések.

@aupv.blog:

Néha pongyola a fogalmazás, néha egész jó, sőt van hogy kiváló. A helyesírás ... hogy mondjam... ha jól sejtem nem magyarországi vagy, ugye?

Mindegy, a történet eddig leköt. Majd ha tényleg lenne belőle valami, azért át kell tolni egy-két erősebb korrektúrán (mind fogalmazás, mind szóválasztás, mind helyesírás szempontjából).

De tetszik. Várom a fejleményeket.

Üdv

@Τιμόθεος: "A szomorú dolog, hogy nem egy családot ismerek, ahol óriási fanatizmus és gyűlölködés célpontja a kiközösített személy. "
- hat en is. Meg a (JT) nagynenem temetesere mehettem el, mert nem is szoltak, hogy meghalt, egyaltalan azt sem tudtam, hogy elotte betegeskedett.

@sefatias: "nekem egyébként a szakállas kongresszusi szónok volt hibás" - nekem is az tunt fel eloszor.

@Virago_1000:

Ez az. Szívtelen az egész. Tudnám sorolni a történeteket, de azt hiszem felesleges.

Biztosra veszem, hogy (még ha a bibliai alapelv IDE VONATKOZNA IS, vagy így kellene értelmezni a kiközösítést ahogyan ők), pl. hogy ne tartsd velük kapcsolatot (kiközösítettekkel), akkor sem hiszem, hogy a Biblia embertelenségre buzdítana.

Persze jöhetnek megint a 3000 éves Mózesi törvénnyel (kövezésekkel stb) csak két dolgot felejtenek el (többek között):

- már eltelt több mint 3000 év

- közben volt egy jelentőségteljes váltás az
ember és Isten viszonyában:

Krisztus eljött és kegyelmet hirdetett a bukott emberiségnek. No meg mindezt úgy, hogy már nem KELLETT egy picinyke népet mindenáron együtt tartani.

Bötűről átkerült a hangsúly a hitre, a kegyelem égisze alatt.
Persze ez tanúékné úgy amblock hiányzik. Még a szó is. Náluk bizony NINCS kegyelem. És ezt látjuk is.

@Τιμόθεος: "Náluk bizony NINCS kegyelem. És ezt látjuk is."
- mondtam anyam sogoranak aki ven, hogy felejtsuk el a multat es tetelezzuk fel hogy en nem is voltam JT soha, nem is meritkeztem ala stb. Felejtsuk el a multat, ne ragodjunk rajta. Mintha az a par ev amig megkeresztelt tanu voltam, nem is lenne.
Teljesseggel lehetetlen, azt mondta.

@Virago_1000:

Ha már így szóba elegyedtünk... sajnálatos ami történik..
Olyat is ismertem, aki nem ment be a saját gyerekéhez a kórházba, mert a fia ki volt közösítve.

Kicsit végigolvasgatom az eddigi hozzászólásaidat, mert eddig kimaradtál az életemből...

---

@Virago_1000:

Pajti:-) Azé mi tudnánk vitatkozni egy-egy témában... mint rájöttem. De nem a blogra tartozik... max privátban.

@Τιμόθεος: Sziasztok! Egy fontos kérdés felmerült bennem: már többször felhoztam neki ezt a témát, hogy Jézus miért is választotta volna ki őket (persze nem olyan részletesen, mint a 40 oldalas iromány), és tudjátok, mit válaszolt? Hogy Jézus nem azt nézte, mit csináltak, hanem hogy milyenek lesznek a jövőben! (kreatív a drága) Szerintem most is ez lesz az első reakció. Erre valami ütős választ tudnátok? (izgulok nagyon, nem baltázhatom el, mert az idő is sürget)

@nonza:

Ja vágom. Retrokauzalitás... tiszta jó. Tudod, amikor épp olyan hangulatomban voltam, hogy magam előtt védtem a VT-t, akkor bennem is felmerült.

De:

(1).akkor ez igaz kell, hogy legyen a TÖBBI vallásra is. Nekik azt a pontot nézte csak a JT vallásnak nem? Akik SAJÁT mércéjük, ítéletük alapján buknak el AKKOR.

(2) Azóta se jobbak semmivel. Hazudnak amíg lehet, és akkor hátrálnak ki, amikor már egy-egy tanítás tarthatatlan, vagy egyszerűen nem éri meg.

Ezt próbáld vele megértetni.

@picket9: Szia! Köszi az észrevételt. Tudom, hogy űr marad benne, ha a Tanúk kikerülnek az élete középpontjából. De sajnos nincs más út, mert jelenleg minden mást hülyeségnek tart. Nincs olyan személy, aki más vallású, és utat mutatna neki. Az ő családja jórészt Tanú, az enyém meg nem nagyon foglalkozik vallásos dolgokkal... Én pedig nem vagyok számára hiteles személy, mivel úgy érzi, én nem "élem a hitem", csak az övét akarom szétrombolni. De sajnos amíg ezen rágódom folyton, és közben őt a Tanúk az érveim ellen kiképzik, nem tudok a szellemi útkeresésre koncentrálni... Na meg ha felvetek valami más vallást, hogy pl azok is jó fejek, rögtön jön a Háromság-téma, azon elakadunk, és a beszélgetésnek vége... Ha van bármilyen ötleted, kérlek írd le!

@Τιμόθεος: A másik lehetőség ugye, hogy Jézus rosszul határozta meg a kritériumokat. :D Ezeket a kritériumokat vajon ők találták ki vagy van valami bibliai alapja?

@nonza:

Sajnos az van, hogy ha valaki valamiben hinni akar, azzal nehéz mit tenni. Még aktív tanúként is tapasztaltam ugyanezt. Volt hogy arra akartam kilyukadni, hogy miért kell jönni a tanúkhoz a gyülekezetbe és az lett a vége, hogy megerősítettem abban, hogy járnia kell a templomba.

Szóval nem kell erőltetni szerintem. Elmondod az érveket, igyekezz, hogy megértse őket, és talán sikere leszel. De az is nagy lépés, hogy meghallgat, elolvassa a dolgaidat. Legtöbben ezt csípőből dobják.

A fenti téma nagyon erős érveket tartalmaz. 1914, a 19-es kinevezésük stb. Ha ezt átlátja annak fényében amit erről ŐK tanítanak, akkor nyert ügyed van. Érd el, hogy megértse összefüggésében annak minden vonzatával.

Ha ki lettek nevezve Isten felel azért amit tettek, hirdettek, tesznek hirdetnek.
Ha nem ő nevezte ki őket, akkor nem.

Most gondold el, hogy kinevezel valakit igazgatónak, de nem is tud róla, elcsesz mindent, és 5 év múlva még mindig hullanak az emberek miatta mint a legyek, és a végén azzal érvel, hogy ki lett ő nevezve azért amit később megvalósít. Na ne már.

@nonza:

Háromság témában Jézus szerepét kellene segíteni neki belőni. Ha rájön, hogy ennek az éremnek is két oldala van, a tanú háromság tagadás meg nem is azt tagadja, amit a keresztények hisznek, akkor fél siker.

Nekem is ez volt a vesszőparipám. Jelenleg nem tudom letenni a voksot az ügyben, de abban biztos vagyok, hogy Jézus személye nem jó helyen van a tanúknál.

- félremagyarázzák (átírják) a Jézus Istensége mellett szóló verseket, mert nem tudják feloldani
a paradoxont
- meg kell nézni azt is, hogy hogyan íródott a háromság elleni füzetük. milyen színvonalon idéznek másoktól, mennyire értették meg a témát saját maguk.

Fel kéne fogni azt is, hogy a háromság egy olyan tan, ami nem állít, hanem tagad. Éppen az miatt jött létre, hogy már az első században tagadták Krisztus Istenségét, pedig ezt a Biblia egyértelműen és félreérhetetlenül tanítja. János 1: 1
Isten VOLT. Már kezdetben is, és nem Isten lett.
De ilyen érvet te a tanúknál nem hallasz.

Le van butítva a téma a végtelenségig, és amit ők tagadnak, azt a háromság tana is tagadja. Triteizmus, modalizmus.

Ez kemény téma amúgy. Ebben nem tudom, hogy tudsz e dűlőre jutni vele. Maga az a viselkedés amit ezzel a 'kérdéssel' is tettek, azonban sokat mondó.

Kérdezz, ha bármiben segíthetek

@Τιμόθεος: Hát igen. Tele van ellentmondással. Csak sajnos őszerinte erre a gyülekezetre nem igaz semmi, amivel vádolom őket, mindenki nagyon kedves, a vének kiteszik a lelküket stb. És hát ugye "jó fa jó gyümölcsöt terem" ...

@nonza:

Nézd. Nem kevés időt és energiámat pazaroltam el ezzel a szervezettel. Még valami most is ott van az érzéseim között, hogy mi van akkor ha...

De az az igazság, hogy érzéseim vannak,és nem több. Konkrét érvet nem tudok felhozni az mellett, hogy ez az igaz vallás.
A legjobb esetben is maximum 50%-ra hozható ki amit hisznek, de sok esetben szemen szedett hazugságokat tanítanak.

Ha a barátnőd az igazságot keresi, és nem meg akarja győzni magát arról minden áron, hogy ez az igazság, akkor azt javaslom neki, hogy pártatlanul vizsgáljon meg minden tényt, és tegye őket egymás mellé.

- Tanításokban
- Hazugságokról
- Kinevezésükkel kapcsolatban
-stb

Eltart egy darabig, de lehetséges a tisztán látás főbb vonalakban.

Istennel való igazi mély kapcsolat a szervezet miatt létre sem jöhet.Gyermekkorban tartják az embert lelkiismeretükben és hitük vonatkozásában is 100%-ig.

@Τιμόθεος: Köszi :D Igen, belekezdtünk párszor a témába, és annyi biztos, hogy nem olyan egyértelmű és egyszerű, ahogy ők tanítják! Persze ha csak azt az egy verset nézzük, hogy "Az Atya nagyobb nálam", amit mindig szajkóznak, nagyon magabiztosak tudunk lenni, na de ha a többit is...!

@nonza:

Na ezt jó hogy felhoztad. A jó fa jó gyümölcsöt.

Kerestessed ki vele ezt a részt, és olvassátok el együtt, hogy miről szól.

Jó fa jó gyümölcs. Sorolja. Pl kifejezetten beszél a HAMIS prófétákról meg a sarlatánokról.

Kérdezzed meg, hogy egy prófétáló fa mitől terem jó és rossz gyümölcsöt. Szerintem ha a próféta fa 120 éven át hamisan prófétál a válasz magáért beszél.

Ha nincs meg neked a Szalai András könyve írj nekem privátban és elküldöm. Meg sok egyéb hasznos infót is.

Javasolhatnád a párodnak, hogy ugyanezen az analógián minden tanítást végignézhet szinte. Mert legtöbb esetben a tanítások kontextusból kiragadott körérveléskre épülnek.

@nonza:

Az ortodox katolikusok is elimserik, hogy van szubordinancia az Atya és Jézus közt.

Nézd.

Mint mondtam:

- a háromságtan nem állít, így könnyű belekötni
- attól, hogy az Atya nagyobb nála az Istenségen belül, még nem kell Jézusnak teremtett angyalnak lennie.
Érvelés technikát és félrevezetés technikát is taníthatnának a híveknek ezek a gyűrűs....emberek.

Ha van egy házasság (ezt mondhatod neki példaképpen) az is EGY intézmény, két taggal.
Nem nagyobb a férj a feleségénél semmilyen vonatkozásban mégis Ő a családfő, nem?

Semmi kapcsolat nincs az 'intézményen belüli' alá-fölé rendeltségnek azzal, hogy Jézus Isten e vagy egy teremtett angyal.

Az egész megváltás szempontjából nem mindegy. De ez nagyon mesze vinne már.

Nem tudom, hogy ebben mire juthatsz vele. Neki magénak kellene végigmenni a tények tengerén...

Jehova és a szervezet
Lelkiismereti válság
Amit küldtem neked linket (elgondolás rabjai)
stb stb
meg ha kell küldök én még neked minden témában plusszot. Csak írj egy emailt.

@Τιμόθεος: Amúgy a férjem, nem a barátnőm :D Köszi szépen, írni fogok.

@nonza:
Hello,
Add neki oda az "elgomdolás rabjai" tanulmányt és olvassa el. Ha nem hajlandó erre akkor elmondhatod neki, hogy épp ez az egyik probléma, hogy nem hajlandó pártatlanul, több forrást megvizsgálni. Ez annak a következménye hogy a Tanúk anyagain kivül minden rossz szinben van feltüntetve. És ez nem becsületes. Probáld az ő ésszerűségét, logikáját fenntartani, ebből ne engedj. Ne engedd hogy azt mondja hogy a szervezet jövőbeni tettei a fontosak, ezt nézte Jézus. Az összes kiadvány a múltbeli tettek alapján történő itéletet említi. Miért mondja a párod a jövőbelit? Mutassa meg ha tudja. Vagy ö jobban tudja mint a cikkek? Tehát ne vezessen meg , maradj te is logikus, következetes.

@Τιμόθεος:
Romániai vagyok. Egyetértek a felmutatott hiányosságokkal kapcsolatban. Azért is már az elejétől társszerzőt kerestem. Csak az irányvonalakban szerettem volna részt venni. A párbeszédeket, stb. másra bíztam volna. Sőt, le is akartam rázni magamról a tervet. Azonban beszéltem egy romániai keresztyén írónővel. Tanácsot adott, hogy mivel a gondolat az enyém én kellene véghezvigyem a kigondolást. Mondjuk megpróbálnám, de időbe fog telni. Ma 8 után értem haza, úgy hogy elmarad. Hátha holnap tudom fojtani. A munkaterv megvan pár fejezethez. Mondjuk ez lenne az első része a könyvnek. Amolyan bemelegítő.
Jó lenne egy korrektor, aki javítaná a szöveget. Aki erre vállalkozna, az privátban írhat.

@Τιμόθεος: @Virago_1000: Két értelmes harmincas férfi exjt-k vagytok. Ne röhögtessetek már :D

Amúgy nyitottam egy új bejegyzést, ott lehet offolni, ha mindenképpen "boxolni" szeretnétek :)

V Fejezet
"Az én példaképem egy vőlegény"

Anikó megnézte az óráját.
- Mindjárt ott leszünk. - gondolta magában. Majd odaszólt lassan Károlynak:
- Kedvesem, azt hiszem készülödnünk kell.
- Igen? Hát akkor menjünk előre.
Anikó:
- Itt szeretnénk kiszállni, ennél a megállónál, kérjük szépen.
A tulaj, lassan fékez.
- Máris. Parancsoljanak.
A pár egyszerre köszön:
- Köszönjük szépen. A viszontlátásra, uram.
A tulaj is köszön, azonban, mikor látta a férfit leszállni, erőt vett rajta a kíváncsiság és megkérdezi a leszálló férfit:
- Lenne egy perce uram?
- Igen. - felelte Károly. - Drágám, lennél olyan szíves adni egy percet?
- Igen. Persze. Odébb megvárlak.
A tulaj átszól az utasokhoz:
- Csak egy percet kérek, hölgyeim és uraim. Azonnal indulunk.
Kiszáll és becsukja az ajtót. Majd zavartan szavak után keres.
- Köszönöm. Csupán bocsánatot szeretnék kérni, mivel magamnak azt a benyomást keltettem önről, hogy rosszul bánik a kedves feleségével. De utólag láttam, hogy nem ez a helyzet. Sajnálom, hogy ezt gondoltam. Az ön felesége, igaz?
Károlyt kellemesen meglepik a hallottak, érzi bennük az őszinte embert, ezért picit mosolyogva szemébe néz a tulajnak, majd válaszol:
- Köszönöm a nyiltságát, uram. És igen, ő az én drága feleségem, Anikónak hívják. De ha megengedi, miből gondolta előbb, hogy úgy állna a helyzet?
- Hát láttam hogy könnycseppes az arca. De ez lehetett más okból is, például gyászra gondolok. Siratnak valakit, ha nem vagyok tolakodó? Szülő vagy testvér?
- Az egyetlen kislányunk. Tavaly ilyenkor halt meg. Még friss az emléke. Nagyon hiányzik nekünk. - és szomorúan lehajta a fejét.
- Ó, végtelenül sajnálom, kedves uram. Végtelenül sajnálom.
- Köszönöm az együttérzést. - egy pillanatig néma, majd: - Van-e más kérdése is?
- Nincs. Köszönöm. - A tulaj befejező szavakat keres és hogy enyhítse a fájó pillanatot még megjegyzi:
- Kedves felesége van, szép asszony. - és Anikó felé biccent. Károly is arra nézve mondja:
- Köszönöm, uram. Megtisztel a véleménye. Királynő. A legszebb.
Közben Anikó érzi, hogy őt nézik és róla beszélnek, ezért kissé izgatott lesz. Lesüti tekintetét.
A tulajt megérintik a szavak:
- Eégen. - mondja elnyújtva, mint néha szokása - Ez az igazi beszéd egy férj szájából! - de hogy ő se maradjon le:
- Az ilyen asszony aranyat ér. Aranyat! - és nézi Károlyt, hogy hatottak-e szavai.
- Számomra nincs semmi amivel felérne. Minden fölött van.
- Gratulálok, uram. Megadom magam. Igaza van. Egy feleségre így is kell tekinteni.
Majd kiváncsian:
- Nos, nem csodálkozom, ha a felesége szereti. Most mennem kell. De egy utolsó kérdés: Honnan tanúlta ön így értékelni a párját? Talán az édesapja adott jó pédát?
- Az én példaképem egy vőlegény aki képes volt meghalni a menyasszonyáért, annyira szerette.
A tulaj elámul, habár még nem sejti kiről is van szó.
- Hát nincsenek is szavaim, uram. Kérem, fogadja mély tiszteletem. Bangúr János vagyok.
- Kovács Károly. Hasonló, mély tisztelettel. - és kezet fognak, majd távoznak.
- Micsoda úrienber! - gondolja magában Károly.
- Micsoda férj! - gondolja magában János tulaj. - Ej, ha én is ilyen lettem volna, biztos nem hagyott volna el az én Marcsám. Most késő a bánat. De hát, tanúlni sosem késő. Azt hiszem pár fontos változtatást kell tennem. Kivesz egy ceruzát és papírt, gyorsan rákapar valamit.
Majd beszállva:
- Bocsánatot kérek. Bepótolom az időt menet közben. Máris indulunk.
Anikó Károly felé jön és pirosló arcal kíváncsian kérdi:
- Mit beszéltetek annyit, kedvesem?
- Hát miről is beszélhetne két úriember, drágám?
Anikó pajkosan:
- Például nőkről.
- Fején találtad a szöget. És figyusz, mert az a nő pont te voltál.
- Megtisztel. Na, és mit beszéltetek rólam, ki vele, gyorsan! - teszi a parancsolót.
- Háát, elmondom az úriember véleményét. Szerinte szép asszony vagy és aranyat érsz.
- Jé, hát ezt nem is gondoltam volna. És te? - kérdezi mosolygós arcal.
- Te mit gondolsz, mit mondtam?
- Háát, um... - és mosolyog - Hogy királynő vagyok ... és a legszebb ... és hogy nincs értékem olyan drága vagyok ... Igazam van? - kérdezi nevetve.
- Igen. - és szimpadiasan felkiált - Drágám, te jósnő vagy! Honnan tudod, van varázsgömböd? - tetteti a nemtudót Károly.
Anikó átkarolja a férje gyakát és fülébe sugja: Onnan tudom, mert mindig ezt mondod nekem. - Aztán, kíváncsian a férje szemébe nézve tovább kérdi:
- És mit még mondott az az úriember?
- Utolsó beszédtémaként a példaképem felől érdeklődött. Te mit gondolsz ki az?
Anikó mosolyog és egy gyöngéd puszit ád Károly szájára, majd válaszol:
- Azt hiszem egy vőlegény aki képes volt meghalni menyasszonyáért, mert annyira szerette.
- Bravó! Azt hiszem érdemelsz pár puszit.
Anikó, körbenézve:
- De látnak az emberek.
Majd Károly:
- Nem félj, nem smárollak le. Ezek nyilvánospuszik.
Anikó:
- Ja? Na akkor lássam, milyenek azok a nyilvánospuszik? - lehunyja szemét és pajkosan felfujva nyújtsa a bal arcát.
Károly:
Egyet balra. - és ad egy puszit. - És egyet jobbra. - és ad egy puszit. - majd körbenéz és gyorsan ad egy csókot Anikó szájára is, aki teszi az ijedtet:
- Hej, ez nyilvántalan puszi volt. - majd előreszaladva kiáltja - Gyereee! Meghűl Bettinek a leveseee!
Közben János tulaj bevégzi az utasok útját és egy nagybolt felé tart. Megáll és besiet. Ezt azt vásáról. Szappantól borotvakölniig. Mindent gondosan megszimatol. Majd magába mondja: - Először megnyiratkozom. - Gyorsan a kasszához. Fizet és már menne. De valahonnan a kassza mögül egy ismerős hang megszóllítja:
- Nem ismersz meg, Jani?
Felnéz a cuccról és akkor látja. Majd elszédül. Most mit tegyen? Sokszor gondolkodott, mi lesz ha egyszer... Sosem tudta eldönteni mit kellene tennie, mi lenne a helyes cselekedet. Nincs szellemi erő benne most sem. Végignéz magán, félkoszos, gyűrött ruha, elnyúzott cipő, szakállas, kezét bozontos hajához emeli és kiüt a verejtéke, mintha vízcsap alatt lenne, reszket mindene. Végül is győz a válasz:
- De igen. Úgy látszik teljesült anyádnak az álma, kasszásnő lettél. Mi van az egyetemmel? Hogy van a férj, a gyerek?
- Hát, elváltunk.
- Hát nem is csodálom. Biztos kapsz egy jobbat. Gazdagabbat, szebbet. Bocsáss meg, most mennem kell. Jó napot, Marcsa.

Tegnap vettem egy kis pihenőt. Ma, remélhetőleg jön egy új darab.

VI Fejezet
"Hát Kovácsország himnuszát, nem tudod, te kis buta?"

Anikó serényen nekirugaszkodott, hátra-hátrapillantván, hadd lássa ha tartós az előnye.
Károly is szalad, de nem, nem azzal a szándékkal, hogy első legyen, csak azért, hogy közelebb legyen egy szép, szaladó látványhoz. Valósággal szemeivel issza, az előtte való képet, ahogyan drágája, mintha a fejévei is erősködve, jöbbra és balra biccenti fejét a haját lebegtető szélben.
De közben megérkeztek. Egy nagy, tehetős ház, gondosan ápolt kertel és fákkal. Egy szépen kifaragott kis tornácos és tornyos manzárdal, ahova kívülről szép körlépcsővel, és persze, belülről is be lehet jútni.
Anikó megnyomja a csengőt és a kérdésre lihegve válaszol:
- Ko-vá-csek.
Kovácsék, akarta mondani, de átesett az é hang az e-re.
Bent egy hang átszól a nappaliból a konyhába:
- Megjött a "Kovácsek" család. Jaj, ezek megint játszanak egy darabot. - örvendezett egy hölgyi hang.
- Most talán egy cseh családot alakítanak. Gyere légy ott te is a fogadtatáson, nevessél egy kicsiit. - kérlelte a konyhást.
- Nem jövök szívem, utolsó száz méteren vagyok a főzéssel. Majd elmondod te. - mentegetőzött.
- Na, neked lehet beszélni. - dűhösködött fel a hölgy.
Közben a Kovácsek családot beengedték az udvarba. Anikó, Károly felé fordúl egy kérdéssel:
- Na, ide a babérkoszorúval, hiszen első lettem. - és tágas mosollyal hatalma aló vonja Károlyt, majd derekánál átkarolja, mint szokása és úgy viszi, még most is sietve és ezért még most is lobog a haja.
Kóroly megtorpan egy ötlettel. Leszakaszt egy szólőindát és koszorút csinálva drágája fejeére teszi.
- Itt van a kitüntető elismerés. - nevet.
De már Anikó is utánozza és ő is megkoszorúzza párját.
Meg is hajól előtte.
- Második hely, uram.
- Huh, na most milyen himnuszt énekeljünk? - kérdezi Károly és már az ajtónál vannak.
Anikó, szimpadiasan délcelegve:
- Hát Kovácsország himnuszát, nem tudod, te kis buta? - és parancsolóan ránézve, mondja: - Vigyusz, tisztelegj. Máris kezdené, de a vendéglátó asszony niyitja az ajtót.
Anikó ránéz parancsolóan és kezét rászegezi:
- "Erzsébeti" asszonyság, tisztelegj, a Kovácsország himnusza következik!
A hölgy nevető szemmel, markába kuncogva várja ami következik.
És Anikó máris rákezdi a Black, Wonderful Life-ját, szaladva felefelé a körlépcsőn:
- Here I go out to sea again
The sunshine fills my hair
And dreams hang in the air
Amibe Károly Erzsébetivel harmonikusan belevágnak és követik fölfele. Úgy látszik ez a szám itt otthonos, olyan jól megy ...

-Gulls in the sky and in my blue eyes
You know it feels unfair
There's magic everywhere

Már a manzárd tornáca előtti pihenőn vannak, és oda térnek. Károly megfogja Erzsébet karját és csöndet int, hadd szólózzon Anikó egyedül. Ő vette mi történik és kiad magából mindent. Gyönyörű látvány ahogyan fújja a szél köntösét, haját. És ahogyan énekel kitárt karokkal Károly felé! Mintha csak neki énekelne. Bámulatos!

- Look at me standing
Here on my own again
Up straight in the sunshine

- No need to run and hide
It's a wonderful, wonderful life
No need to hide and cry
It's a wonderful, wonderful life

Közben megfordul Erzsébet felé és int, hogy ő következik. Tudja jól, hogy nem hiába hallgat el, hisz a pici hölgynek csodállatos rezgésű hangja van. Nagy örömmel halgatják. És nagyszerűen jól jön neki ahogy Anikót utánozza, felemelt kezekkel, és ahogyan kibontva coffjáta, hogyan engedi, hogy szoknyájával együtt fújja a szél.

- Sun's in your eyes the heat is in your hair
They seem to hate you
Because you're there

- And I need a friend, oh, I need a friend
To make me happy
Not stand here on my own

Look at me standing
Here on my own again
Up straight in the sunshine

Károly tudja jól, hogy következik és a két nő mosolyogva várja. Ő is igyekszik kiadni mindent, bariton hangján.

- No need to run and hide
It's a wonderful, wonderful life
No need to hide and cry
It's a wonderful, wonderful life

Közben felfele indúl a torony tetejére, tovább énekelve:

- I need a friend, oh, I need friend
To make me happy
Not so alone

Fent a tetőn együtt fojtatják, boldogan, a kellemes kora-délutáni szélfúvásban:

- Look at me here
Here on my own again
Up straight in the sunshine

- No need to run and hide
It's a wonderful, wonderful life
No need to hide and cry
It's a wonderful, wonderful life

Innen csodállatos a panoráma. Anikó és Károly epekedve nézve a tájat énekel, magán kívül:

- No need to run and hide
It's a wonderful, wonderful life
No need to run and hide
It's a wonderful, wonderful life

- Wonderful life
It's a wonderful life

Véége, de bárcsak ne lenne, hisz olyan jó ezekkel az emberekkel énekelni - gondolja gyorsan a házigazdáné. Szemébe könnyek szöknek és úgy kiáltja, tapsolva:
- Vivát Kovácsország!
És tapsba kezd.
- Köszönjük Betti!
És tapsolnak, tapsolnak mindannyian, nagy boldogan.
Majd nagy ölelés következik a két hölgy között és hatalmas, cuppanós puszik.
Betti:
- Jaj, hogy vártalak! Mind az órát nézem már két órája.
Anikó:
- Hát még mi! Olyan jó itt nálatok, mint a paradicsomban lennék. Igaz, kedvesem? - és Károlyra néz.
- Megengedsz egy ölelést és két puszit a testvéremtől? - kaccsintott Betti Anikó felé.
- Ha testvéred akkor igen. - helyeselte igenlő mosollyal Anikó.
Ölelés és két puszi jöbb és balfelől. Majd Károly jobbkezét megsímogatva, szemébe nézve kérdi:
- How are your arm, my dear brother?
- Fine. Grace to you. Thank you!
Anikó:
- Na, na, na. Károly és Erzsébetii asszonyság! Mért nem magyarúl? Udvaroltok a hátam mögött, németül? - és finom kacagásba kezd.
Betti, a mutatóújjával figyelmeztetve a "riválisát":
- Féltékeny vagy mi? Riválisa! Szoval nem tudsz angolul? Gyer ide, mert megeszlek! - és Anikónak urgik még egy ölelésnek.
Majd Anikó arcára figyelve:
- Mi van az arcoddal, Anicica? Csupa egy maszat vagy! Na gyorsan a fürdőbe, azonnal! Károly, mért nem vigyázol rá? - belékarol és már viszi, hátranézve Károlyra.
Károly abbahagyja a tájnézést, mosolygósan követi őket:
- Én a maszat mögé nézek és azzal törődöm. Hogy van Tas Nádir úr, kedves sisteruca?
A két hölgy megáll:
- Micsoda? Tas mi? - kérdik egyszerre.
- Hát, Tas Nádor, a vár kapitánya, azaz Tasnádi úr, most már magyarul beszélek.
Betti mind egy mosoly.
- Jaj te Károly. Olyanokat találsz. Az Erzsébeti átnevezésem is a te találmányod? - és mikor Károlyra mikor Anikóra néz.
Anikó, fejét lehajtva a kacagógörcstől:
- Nem. Csak eltanúltam tőle.
Nagy röhely a két hölgy között.
Aztán, Betti befordúlva a konyhára a vendégekkel:
- Ittvagyunk Tasnádir várkapítáány! Tisztelegj! Kovácsország királya és királynője jő! - és kacagnak.
"Tasnádir" megáll a kuktáskodásból, de mintha másból is. Látszik rajta, nemigen vette a poénkodást, de azért igyekszik rendbe jönni:
- Üdvözlégy királyném és királyom. - mosoly nélkül. - Kérlek foglaljatok helyet. Mindjárt készen van minden.
Betti:
- Gyertek át a nappaliba, oda terítettem.
Leülnek mindhárman, picit még bohockodnak, mikor halják:
- Készen van.
Betti feláll, de Anikó is:
- Segítek felszolgálni drágám.
- OK. Hálás vagyok.
Sürgés forgás. Minden kész.
A házigazda Károly felé:
- Mondsz egy imát?
Károly:
- Kérlek József, ez a te kiváltságod, mint házigazda.
Felállnak. Anikó Károlynak nyujtsa a kezét és lehajtja fejét a többiekkel:
- Mindörökké áldott és szeretett mennyei Atyánk,
Menynek és földnek teremtője és szuverén ura,
Jehova!
Köszönjük hálásan, hogy megtartottad életünket mind e mai napig, egyszülött Fiad által, gazdagon megáldva minket a te ismereteddel.
Áldalunk minden jóért ami tőled jőn.
És bocsánatért esedezünk, tőkéletlen viselekedésünk és ebből eredő bűneink miatt.
Kérünk alázattal, szeretett Fiad, az Úr Jézus nevében fogadd el szerény imánk.
Majd mindannyian:
- Ámen!
Anikó Károly fülébe sugja:
- Nagyszerűen imádkozik, mint te.
- Köszönöm, drágám. Nagyon megtisztelsz.
Esznek. Finom a leves. Megették, sőt még picit tesznek. József el van ragadtatva, mindha feloldódott volna merengéséből. Magaelismerően kérdi:
- Na milyen a levesem, szívecskéim?
Károly és Anikó:
- Nagyszerűen finom! Remekmű.
- Szereted a levesem, szívecském? - kérdi feleségét is, elszúrva.
Az leteszi a kanalat. Szemébe néz a várakozó férjének. Indulatosan kérdezi, ráncba szedve a homlokát. Majd picit leengedve az állát, sóhajt:
- A levesed? - és megismételve kérdését, a hangsúlyt az ed-re teszi: A leves-ed?
Gyorsan feláll és kimeny.
A légkör befagy. Mindenki megáll. Itt valami nagyon nincs rendben. József bánkodóan az asztalra hajtja fejét. Károly lopva együttérzően ránéz.
Majd Anikóhoz hajolva sugja, aki szintén, együttérzően lehajtott fejjel sandít József sokatmondó feje felé:
- Adsz pár percet nekünk, drágám?
- Igen, kedvesem. Azt hiszem szüksége van rám. - és kifelé mutat.
Károly felóldva a csendet, megszólal:
- Megesik, öregem. De helyre lehet hozni, igaz?
József felemeli fejét az asztalról, de szemeit eltakarva mondja:
- Én akartam csinálni a zöldségpucolást, de kivette a kést a kezemből. Úgy hogy a fazék mellé kerültem.
Károly:
- Értem, és ... az az élményed maradt mintha te főznél. - mosolyog. Megesik.
- Köszönöm, Károly. Igazán nem akartam beképzelt lenni. De tévedtem. Segíts, kérlek! - és kérlően nézi.
- Jól van, barátom. Fogjuk meg ezeket. - és szemével a tányérkora int, majd, kivisznek minden fölöslegest a konyhára.
Károly:
- Gyere lepjük meg a hölgyeket egy kis kedveskedéssel. Te szolgálj fel a másodikkal, ahogy csak tudod a legszebben, én pedig kiszaladok a kertbe virágért.
- Hálásan köszönöm, igazbarátom. Csodállak.
Károly:
- Soli Deo Glória!
József:
- Tessék?
Károly:
- Egyedül Istené a dicsőség...
- Ámen, Károly. Ámen! Ő hozott ide benneteket, hogy segítsetek. Problémáink vannak.
- Látom. Siessünk! - felkap egy kést és máris a lépcsőkön szalad egy kiskosárral a kezében.

@Τιμόθεος: Sziasztok! A cikket (Egy elgondolás rabjai) végignéztük, nagy reményeket fűztem hozzá... A hatás elmaradt... Azt mondja a párom, ettől függetlenül még kiválaszthatta őket Isten... Meg hogy ez nem bizonyít semmit. Csak történelem, de azt kell nézni, hogy most mit csinálnak... És hogy ez egyáltalán nem kulcsvers. Neki inkább kulcsvers a "Ti vagytok az én tanúim" meg a "vidd hírét a Földön minden nemzetségnek" (pontosan nem tudom, hogy van)... Jó nagy veszekedés lett belőle szokás szerint.. Valami ötletetek van..?

@nonza:
Szia,
talán azt is fontos megérteni, akár neked is, hogy ha ő a lelkiismerete, jelenlegi tudása alapján hitelesnek tartja a Tanúk munkáját, pl: a prédikálás miatt, akkor ezzel nem tudsz mit kezdeni.
Mi a Szervezet visszaéléseire hívjuk fel a figyelmet, és nem a jó szándékú, "igazság" kereső személyek ellen vagyunk.
Ha ő annyira "igaznak", akar valamit "látni", akkor csak ingerled, ha te állandóan azt mondod neki, hogy nem igaz amit "lát".
Persze kell érvelni, de ha már ő nem akarja józanul átgondolva mérlegelni, és támadásnak érzi az egész helyzetet, akkor kicsit necces tovább erőlködni, sőt veszekedni állandóan emiatt.
Mondták mások is, hogy kicsit ráhagyhadtnád, hátha majd változik a kép.
Valakinek a hite, nagyon személyes belső dolog, nem mindig lehet csak érvekkel, magyarázatokkal ezt könnyen változtatgatni.

Az is kérdés, hogy mivel mondod, hogy a családja,rokonai Tanúk , akkor te tudtad, hogy kivel leszel együtt a házasságotokban. Hogy kezeltétek korábban ezt a kérdést, miben állapodtatok meg? Mi változott a párodban, vagy kinek a hatására változott meg?
Vagy csak most ismerkedtek még?

@nonza:

No, tényleg, kicsit elmondhatnád pontosabban az élethelyzetet.

Lehet, hogy lemaradtam róla... de én úgy emlékszem, hogy azt írtad, hogy házasok vagytok.

Viszont a cikk elején még azt hittem, hogy nem rég óta vagytok együtt. Nem tudom miből gondoltam.

Ha lennél kedves a kedvemért elmondhatnád, hogy mi is a pontos felállás, csak hogy meg tudjam érteni kicsit őt is, meg az egész helyzetet.

Ha ezt az egészet csak vitának fogja fel, és elolvasva bár amit elé tolsz, de igazán nem AKAR tovább látni a tények jelentőségében, és következtetést őszintén levonni, akkor nehéz a dolgod.

A szerinte nem kulcsvers (Mt 24: 44, 45) nem véletlen nem annak van bemutatva a társulat részéről.
Jól lehet, folyamatosan erre apellálnak!!, amikor arról van szó, hogy hinni, engedelmeskedni és bízni kell bennük, nekik. Sőt, oly lényeges, hogy ŐK az egyedüli közlési csatorna, aki nélkül nem lehet megérteni a Bibliát.
- Ezt ha nem hiszi el, akkor mit keres ott?
- Ha elhiszi, akkor meg miért nem látja be, hogy ez az állítás (hogy ők az Isten által kinevezett szolga, akire hallgatni kell, akiben bízni kell, aki előírhatja mit tegyek a gyerekemmel, a véremmel stb stb. BIZONYÍTÁSRA szorul.
- nem gondolja?

Szóval, ha erre építenének egy az egyben, akkor
pillanatok alatt feltűnne mindenkinek, hogy sántít vele valami.

De valójában meg kulcs vers, mert azt tanítják MA is, hogy 19-ben Isten megvizsgált minden vallást, és csak ők voltak hűek és értelmesek is egyben.
A másik, ami ugyancsak ide kapcsolódik, az a tanítás, amire FELÉPÍTIK, hogy 1914-ben itt a királyság, amiről prédikálnak is.
Vagy szerinte ez se lényeges tanítás?
Minden esetre eddig bármit hozzákapcsoltak (pl nemzedékes tanítások egész sorát) abból SEMMI nem jött be.

Szóval, 1919 (származtatva 1914-ből):

- vagy nem volt ilyen vizsgálat (akkor mi alapján ők a hű és értelmes rabszolga, és az egyedüli igaz vallás?) >>és korlátozzák a hitemet, a lelkiismeretemet<<
- ha meg volt, akkor nem mérhető az alapján, amit ma tanítanak a vallások.
- illetve mindenkire ugyanaz a mérce (rájuk is) kellett hogy igaz legyen
- a prófétai tevékenységük egyértelműen elhelyezi őket a polcon.

Jó hogy kulcs versnek tartja a: "ti vagytok az én tanúim" verset. Erre építhetsz.

Persze azt tisztázni kell, hogy NEM rájuk vonatkozik, és soha nem is vonatkozott, mert Isten egy JT-hez se beszélt még szemtől szemben. Ez a zsidó népnek szólt.

De az első században létrejött a keresztény gyülekezet, és Krisztusról kellett tanúskodni. A róla szóló jó hírről.
Galata 1: 6-9
Kérdések ehhez a részhez:
- ugyanezt hirdetik?
-ha nem, miért nem?
-felfogják, hogy ami ezen túl jön (mé ha angyaltól vagy a hű és bölcs rabszolgától is >>MINT JÓ HÍR<<, akkor az ÁTKOZOTT?

1 Kor 4: 1-6 (Revideált szerint pls).
- Ők is ezt hirdetik?
- Erről tanúskodnak?
- Hol van itt szó 14-es királyságról?
- Krisztus miért nem számolta ki mikor jön el?
- Miért tiltotta éppenséggel a számolgatást?
Ezek azt is megmondták, hogy ősszel jött létre a királyság.

Ha ő maga is tanú (Jehováról tanúskodik, akkor annak >>tanúságának<< IGAZNAK kell lennie!!
- egyetért ezzel?
Istennek semmi szüksége HAMIS tanúkra. Ezt kell ellenőrizni. A tanúk igaz, vagy hamis tanúk e.

Úgyhogy szépen végig lehet nézni, hogy vajon tanúkként, prófétákként igazak-e vagy sem.

És ide hiába kapcsolja, hogy erkölcsösek-e vagy sem, mert nem ez a kérdés. Sok erkölcsös ember van, de még vallások is (a mormonok kvt se isznak, akkor erkölcsösebbek náluk? Ők az igaz tanúk? Nem, sőt, őket is elítélik, mert hogy nincs pontos ismeretük, és nem tanúk ugye...
De ha meg a kijelentéseken van a hangsúly, akkor nézzük azokat, de őszintén ám.

Szóval, ha majd veszekedés nélkül sikerül, menj végig vele a próféciákon (beraktam ide nem rég Szalai Andrástól a tanúskodó prófétai tevékenységüket egészen az 1800-as évek végétől napjainkig. Gyakorlatilag 130 évet végig hamis prófétáltak. Az nem kis teljesítmény.

Azokat nézzétek végig. Versek a valósághoz:

5 Mózes 18: 18-22
Kérdések hozzá:
- Mi alapján hamis próféta egy próféta a VERS szerint? Nem a halandzsa kell. Konkrétan benne van a versben.
-Vajon miért írja a vers, hogy NE FÉLJ tőlük, ha nem jönnek be a hamis próféták szavai?

János 6: 44

- Hogy kapcsolja ezt össze a sok hamis próféciával?

Folyt köv

@Τιμόθεος: Szia!
Köszönöm a sok választ, és bocsi, hogy nem adtam túl sok információt. Kicsit félek nyílt lapokkal játszani. Szóval a férjem, régóta vagyunk együtt, de a házasság nem régi, és mikor összeházasodtunk, akkoriban még nagyjából egyetértettem az Őrtorony Zrt tanításival, de legalábbis azt gondoltam, hogy nem zavarnak. Így sikerült a felemás igába keveredni. És hát kb fél éve én elolvastam egy tanulmányt, ami leírta a Szervezet manipulációs módszereit, ami nagy hatást tett rám. Így kezdtem ezt az oldalt olvasni. Én csak egyszerű érdeklődő voltam, ő viszont hírnök. Így ebből nem lett nagy ügy, azóta se voltam gyüliben, vsz. sokan azt hiszik, majd biztos megjön az eszem. Viszont azóta is megy a vita, egymás győzködése. Azt gondoltam, egyedül megoldom a dolgot, de mint írtam, nem érek el szinte semmit. És azért olyan sürgős most, mert a következő kongresszuson (ami hamarosan lesz, pontosan nem tudom, mikor) meg akar keresztelkedni. Úgy gondolom, mindent meg kell próbálnom, amíg csak lehet, mert ha később győzöm meg, a családja ellene fog fordulni. Ha nem győzöm meg, akkor meg így maradunk és szépen beleőrülünk... Persze mondhatjuk, hogy én vagyok a hibás, minek kezdtem el utánaolvasni.. de hazugságban nem akarok élni. És ha rájön (előbb vagy utóbb szerintem rájön), így is, úgy is fájni fog, csak akkor jó lenneazelőtt, mielőtt még jobban belekeveredik.

@nonza:

Huh. Kemény dió. Nem tudom. Akkor legalább megpróbálhatnál időt nyerni.

Ha nem is tanításokkal, de az életekre gyakorolt hatásokkal érvelve.

Talán elismeri, hogy ha vár még fél évet vagy egy évet azzal nem árt Istennek sem, ha jó szándékból teszi, hogy ne hozzon rossz döntést.

A lelkiismereti válságban vannak nagyon húzós részek. Pl Mexikó Malawi esete, polgári szolgálat stb.

Azt kellene felfognia, hogy ez nem egy játék. Ha belelép, nem fog tudni csak kisétálni, mert szülők barátok nem állhatnak majd szóba vele. Kvázi ELŐTTE kell teljesen tisztán látni érzelmektől mentsen.

De nyilván az Ő élete, és nem tudod megakadályozni abban, ha ezt akarja tenni.

Valahogy az ésszerűség medrében kéne terelgetni ezt az ügyet. Nagyon okosnak kell lenned, és tapintatosnak is egyben. Ha erőszakos vagy és vitatkozol, azt támadásnak veszi és bizonyítéknak, hogy támad a Sátán.

A lényegét kellene megértetni vele, hogy a döntése irreverzibilis. Olyan következményekkel, amiket később már hiába bán.

MOST van itt az ideje a gondolkodásnak, mérlegelésnek, ellenőrzésnek. Nem később.
Ne legyen már felületes, amikor kettőtök élete és a gyerekeitek élete felett dönt (ha nincsenek akkor majd lesznek)

Mindezt tegye meg őszintén:

- teológiai vonalon (amiket írtam eddig is)
- erkölcsi vonalon (hit, lelkiismeret)
- elfogulatlanul

Ha bármiben tudok segíteni, csak írj

Ezt a szar filmet! Ritka az ilyen: egyszerre végig sem tudtam nézni. Harmadszorra sikerült (közbe eltelt vagy 2-5 esztendő, már nem is emlékszem). DE! Még mindig nem vágom a lényeget...
Ragozhatnám, de mostantól a beszólásokra várok.
Az én véleményem: Ha ilyen szar lenne JT élete, akkor üvöltve rohannék a világ végéig (és tovább). De szerencsére ez csak egy (szar) film.
Pl a Prometheus az igen, az film! De ez... bullshit.
De ez... na jó, egyszer kielemzem, mert van mit. Aztán annyi! Csak nem egy hitehagyott mívelte ezt?
De! Szerintem.

@nonza:
Szia, Most olvastam a hozzászólásodat. Hát, nem vagy könnyű helyzetben....
Az a véleményem, hogy a győzködés csak olaj a tűzre a Tanúknál, mert ez csak megerősíti őket abban, hogy az igaz vallásban vannak.
Az nem baj, ha utána olvasol valaminek, mert ahhoz neked is éppen olyan jogod van, mint neki az övéhez és amúgy is a 'boldog tudatlanság' az mindig jobb, mint valamiről tudni. De már ezt nem lehet visszacsinálni (és nem is kell).

Mindig vannak olyan területek a partner életében, ami felett egyedül csak neki van joga dönteni. A vallás is ilyen. Még akkor is, ha destruktív.
Azt viszont neked kell eldöntened, hogy mit tudsz emberileg tolerálni és mit nem. Javaslom, ne a vallását támadd, mert azzal csak belehajtod a keresztelkedésbe (akaratodon kívül), hanem őszintén tárd fel, hogy mi a problémád vele, a viselkedésével, amit a vallása hatására tesz (pl: mindig előbbrevaló a gyülekezet, ha neked valami fontos, akkor az várhat...stb). Ha Jt-hoz akar csatlakozni, akkor bőven lesz ilyen, mivel alapvető JT hozzáállás, hogy azt teszik, amit parancsol az Őrtorony, a többiek meg le vannak sz@rva....
Ezt lehet, ha az ember egyedül van, de a családban elvileg mások is ugyanolyan joggal bírnak. Próbáld meg kérni ezt a jogot magadnak, ha a társad tiszteletben tudja tartani, akkor nyert ügyed van, ha nem, akkor azt neked kell eldöntened, hogy akarsz-e egy olyan emberrel élni, aki lábbal tapossa az emberi méltóságodat.

@karalabe4: Szia! Igen, sajnos már bőven tapasztalom, hogy csak a 2. vagyok a sorban. Ha felhívom rá a figyelmét, megpróbálja "jóvá tenni", foglalkozni velem stb. Illetve az a standard válasz, hogy miattam is teszi, hogy én is örök életet szerezzek.. annyira szeretném megértetni vele, hogy nem ezen múlik..

@nonza:
Elhiszem.
A másik ember döntésébe azonban nem lehet beleszólni, még akkor sem, ha az a döntés egy vallási elmekontroll hatására született.
Sok erőt kívánok neled!

Sziasztok! Eltelt egy hónap, gondoltam, megírom, mi történt, mert nagyon szenvedek. Hiába a sok vita, mindenre van válasza a férjemnek (pl. "hát lehet, hogy tényleg nem nevezte ki Jézus őket 1919-ben, de később biztosan, csak a dátumot illetően tévedtek"). Kudarcot vallottam. Hacsak valami csoda nem történik, holnap bekeresztelkedik ebbe a csodás vallásba.

@nonza:

Köszi, hogy megírtad. Megállt a tudományom. Nem tudok mit mondani. Okosságot nem akarok, mert te élsz vele, te látod a helyzetet a maga valójában.

Kitartást neked.

Azzal talán nem mondok butaságot, ha azt mondom, hogy ne támadd a hitét. Ha valamit meg akarsz neki magyarázni, inkább tegyél fel jó kérdéseket, és majd ő megválaszolja... neked is meg magának is.

Üdvözlet, és sok sikert

Köszi..nem tudom, mi lesz... majd meglátjuk, kibírjuk-e. Köszi a támogatást a többieknek is. Üdv.

Megnéztem. Ez a tipikus esete annak, mikor a bárány beleszeret a farkasba. Előre kell gondolkodni nem utólag. Megérte?

@nonza:
Kedves Nonza!

Sok erőt kívánok neked a kűzdelmedben. Kérlek, ne vedd fel roy-unk érzéketlen megjegyzését. Sajnos a JT közeg erre a szintre süllyeszheti le követőit. A szerelemben az ember sajnos nem tud előre gondolkodni, mert az elsősorban nem arról szól, még JT-inál sem, hiába szeretnék azt gondolni, hogy a 'saját döntésed' következménye.
Természetesen a tanulság lehetőségével mindenkinek magának kell élnie, mint ahogy JT-inek (és a volt-JT-inek) is a sajátjukkal.

Bármit is tesz a férjed, az nem a te hibád. Jóllehet egyes JT-k úgy értelmezik a tiszteletet, hogy a környezetüknek (főleg, ha a feleségükről van szó) mindent tolerálnia kell velük szemben, míg ők bármit megtehetnek.
Sajnos ezek olyan emberi deficitek, melyeket mindenki saját maga tud csak kezelni elsősorban és abban is az érintett illető tud csak dönteni, hogy ebben melyik ponton kér esetleg szaksegítséget és kitől.

Talán a férjednek valami oknál fogva át kell mennie egy ilyen saját tapasztalaton JT-ival, az embereket nem lehet önmaguktól megmenteni. Viszont a saját döntéseiknek viseljék ők a következményeit, abból sem lehet őket kimenteni. Ha úgy érzed minden tőled telhetőt megtettél, hagyd Isten kezében a dolgokat és légy biztos abban, hogy bármi történik is, az NEKED a javadra fog szolgálni valamilyen módon.

Személyes tapasztalataim alapján írt levont tanulságaimat megosztom a blogomon elsősorban olyanok számára, akik a JT- féle szellemi rágógumit próbálnák lenyelni (vagy velük akarják lenyeletni):

eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/09/mert-mikor-erotelen-vagyok-akkor-vagyok.html

eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/09/neha-olyan-mintha-csak-almodnam-az.html

@karalabe4: oh Dear,
Ha szerelem lett volna, akkor nem hagyja el a fiút. A probléma az volt, hogy a szülei válása miatt volt egy érzelmi zavara, ilyenkor egy nő kiszolgáltatott. Képes ilyenkor bárkibe beleszeretni, aki mellette van és megérti. A srác látta ezt és megfektette a szokásához híven. Ha ez a szerelem, akkor ez hülyeség. A srác csak kielégítette a vágyát, nem törődött a lány érzelmeivel, a lány meg akart tartozni valakihez és hagyta magát kihasználni, amire aztán rájött ő is. Ha nem ez lett volna, nem hagyta volna ott.

@royroyroy:
Nahát, én erre nem is gondoltam! Neked talán valami pszichológusnak vagy életvezetési tanácsadónak kéne menned ha ilyen jó meglátásaid vannak....

Ja, most jutott eszembe! Te nem tanulhatsz tovább, mert már sürget a vég. Sebaj, majd vénként hasznosítod őket!

@karalabe4: Látod, milyen jó, hogy visszatértem. Újabb oldalamról mutatkozok be. :)

Egyébként nem logikusan gondolkozol, mivel nagyon kevesen hiszik, mely a szavazás eredménye is, ha jól láttam, hogy a vég miatt nem lehet továbbtanulni. Ez kisebbségi vélemény. Tovább kellene, hogy lépjél. :) De látod tanulás nélkül is tudom. Talán velem születhetett ez az intelligencia és intellektuális képesség? Nem tudom?! :)

Elolvastam a fenti két linkedet, hogy örülj egy kicsit. A volt férjed egyébként még Tanú? Már ha megkérdezhetem?!

@karalabe4: Köszi a biztatást. Igyekszem letenni azt a gondolatot, hogy megmenthettem volna. Tudom, hogy csak azt lehet megmenteni, aki akarja, hogy megmentsék. Csak nehéz ezt így elfogadni. Ráadásul ezer és ezer kellemetlen szituáció következik.
De most igyekszem helyrejönni, ugyanis idegileg teljesen kikészültem az utóbbi egy hónapban.
Remélem, hogy minél hamarabb kiderül valami piszokság a gyülekezetben, hogy ne kelljen sokáig ebben a helyzetben lennünk és ne torzuljon túl sokat a személyisége.
A linkjeidet elolvastam. Ritka az, aki egy ilyen helyzetből így kijön, úgyhogy elismerésem. Látszik, hogy sok mindent átéltél és szerintem nagyon érett a gondolkodásmódod. Jó lenne már nekünk is így utólag nézni erre az egészre. Köszi még egyszer. Üdv.

@nonza:
Megértem, hogy nehéz. Így utólag már egyszerűbbnek tűnik sok minden.

A félelem és az "essünk túl rajta" érzés helyett inkább a bizakodó hozzáállást javasolnám, mivel az előzőek könnyen csalódottsághoz vezethetnek.
Inkább fogd fel úgy, mint ha egy kalandos helyzetet várnál, amiből sokat fogsz tanulni.
Ma már az életem eddigi legizgalmasabb 3 évének értékelném ki a velem történteket, jóllehet már olyanfajta izgalmakra nem vágyom....

Vannak önsegítő technikák, melyek segíthetnek megőrizni az optimista nézőpontot (mely nem azonos az ábrándozással):

eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/09/a-felesleges-terhektol-valo.html

Ha bármiben segíthetek, csak írj. Sok sikert és erőt kívánok neked!