A fenti gondolat (ÚV) megfogalmazza a lázadás egyértelmű következményét. Hanánia próféta fellázadt Isten ellen. Miért? Ezt a feleletet kapta: mert „rávetted a népet arra, hogy hazugságban bízzon.” Ebben az esetben érdemes megfigyelni, hogy mi volt a lázadó magatartás és mi lett annak következménye. A lázadás nem volt más, mint hamis üzenet hirdetése, a büntetés pedig halál: Hanánia próféta meghalt abban az évben, ahogy arra figyelmeztetve lett korábban. (Jeremiás 28: 15-17).  

Mivel sok tanú és volt tanú abban a félelemben él, hogy ha kilép a szervezetből illetve nem tér oda vissza, akkor a biztos halál vár rá ’lázadása’miatt, a kérdéskör feltárása/körbejárása több mint létfontosságú.  A bevezető bibliai rész, és néhány ’hasonló’ eset górcső alá vétele a következőkben segítségre lehet az elmélkedéshez, együtt gondolkodáshoz:

- Mi a lázadás bibliai értelemben?

- Mi a következménye a lázadásnak?  

- Ki ellen irányul a lázadás?  

- Hogyan mérhető le, hogy egy lázadás valóban ISTEN ELLEN irányul? (motiváció, tudatosság)

- Vajon a Vezető Testület elleni ’lázadás’mi alapján egyenlő az Isten elleni lázadással?  

A lázadás bibliai értelemben több dolog lehet: hazugság, hamis prófétálás, ellentétes cselekedet azzal, amit Isten személyesen egy szolgájától kér stb., és természetesen a lázadás mértéke is változó.  

Az Őrtorony cikkek előszeretettel alkalmazzák Kórah esetét arra, hogy bizonyítsák: Ha a tanúk fellázadnak vezetőik ellen, az nem más, mint Isten elleni lázadás. De valóban így van ez?  Néhány fontos rész a vizsgálódáshoz: (4 Mózes 16: 1-20, 21), (Júdás 11-végig). A 3-as vers szerint Kórah és társai Mózes és Áron ELLEN beszéltek és így egyben Isten ellen is.

Amit a társulat állít lényegében az, hogy ha egy tanú a vének vagy a vezető testület ellen lázad (beszél/zúgolódik), ugyanúgy Isten ellen lép fel, mint Kórah.  Azonban Kórah és társai a saját érdeksérelmeiket úgy tüntették fel, mintha a gyülekezetért, vagy Istenért aggódnának. Megállapítható, hogy nem arról volt szó, hogy jogos kételyektől gyötörve Istenhez fohászkodtak tisztánlátásért.  

Amiben a történet nem hasonlítható a Vezető Testülettel vont párhuzamhoz:

- Mózest Isten látható módon felhasználta MÁR KORÁBBAN (közvetlen isteni kinevezése volt) is hatalmas tettek véghezvitelére.  

- A lázadók indítéka erősen megkérdőjelezhető a bibliai rész alapján.  

- Az ítéletet Isten (azonnal és) személyesen hajtotta végre, csakúgy, mint amikor Anániás és Szafira hazudott a Szent Szellemnek (az Isten elleni lázadás egy újabb formáját merítve ki ez által) Cselekedetek 5: 1-11.

Kérdések:

- Vajon a Vezető testület/vagy a Teremtő maga bizonyította-e/bemutatta-e EGYÉRTELMŰEN, HOGY A VEZETŐ TESTÜLET/Hű és értelmes rabszolga ISTEN által támogatott/kinevezett?  

- Ha igen, mivel?  

- Vajon, amikor valaki eltávozik a szervezetből, mert nem ért egyet kardinális pontokon a tanítással és az eljárásmódokkal, az saját önzését (helytelen indítékát) bizonyítja-e és Isten elleni tudatos /NYÍLT lázadását?  

- Ha a távozók továbbra is érzik Isten támogatását az életükben (a szervezettől való távozást követően), vajon miben mutatható ki az isteni elmarasztalás/büntetés?

- Mi bizonyítja a Vezető Testület isteni kinevezését?  

Mivel a testület isteni kinevezettségét a tanúk többsége evidenciaként kezeli mindennemű bizonyítás nélkül, érdemes elidőzni kicsit felette.  Tegyük fel a példa kedvéért, hogy egy hitbuzgó mormon úgy dönt, hogy nem kíván többé mormon lenni. Ha ’fellázad’ a tanítói ellen (vezetői, pásztorai) ugyancsak Isten ellen lázadt fel? Nem! Vágná rá minden tanú. Csupán emberek ellen, akiknek NEM tartozik számadással. Magyarul bármelyik másik vallás elleni ’lázadás’, annak elhagyása helyes a tanúk szemszögéből (teljesen lényegtelen, hogy milyen érzésekkel párosulva teszi ezt meg), míg a Jehova Tanúi vallás elhagyása felér az Isten elleni lázadással.

A szervezet elhagyása = ISTEN elhagyása! Mivel ezt evidenciaként kezelik, a kérdés egyértelmű, letisztult és egyszerű:

Mivel bizonyítja az Őrtorony szervezet, hogy Isten által (kizárólagosan) kinevezett?

Ugyanis ha ez a kijelentésük igaz volna, akkor mindenkinek oda kellene menekülnie (a ’bárkába’), természetesen ha ezt nem tudnák bizonyítani kellőképpen, annak ugyancsak megvolnának a maga vonzatai.  De, hogy erre választ adjunk, szempontokat kell bevezetnünk. Nyilván a szempontok bevezetése mindig veszélyes, hiszen önkényes, és éppen ezért a konzekvenciák oda vezethetnek, ahova mi szeretnénk.  Ám e tekintetben elég, ha megvizsgáljuk a szervezet saját azonosító szempontjait: tanítások, viselkedés.  

Mindenkinek személyes felelőssége, hogy a JT tanításokat egyénenként végigtanulmányozza az alapoktól, és mérlegelje vajon biblikusak e. A tanítások részletes bemutatásába, elemzésébe éppen ezért ebben a cikkben nem megyek bele.  

A viselkedés különféle aspektusait részletesen ecsetelik a kiadványokban, de egyről valahogy mindig elfeledkeznek: hamis prófétálás, amiről láthattuk is hogy bizony VALÓJÁBAN lázadás a Teremtő ellen. Lásd bevezető.  

Az 5 Mózes 18: 18-22 ig éppen erről beszél.  Vajon Jehova Tanút igaz, vagy hamis prófétaként azonosítják a jóslataik? 1914, 1925* , 1975, nemzedék, hogy csak néhány be nem teljesült próféciát említsek. Lényeges kérdés:

A 22-es vers miért inti az embereket attól, hogy NE féljenek a hamis prófétáktól? Hanánia rávette a népet arra, hogy hazugságban bízzon. Vajon ez előfordult már a JT történelem során is? Ha igen, akkor mi alapján várható el egy tanútól (erre tényleges választ várnék azoktól, akik a társulati gondolkodást képviselik még), hogy attól rettegjen, hogy ha elhagyja a szervezetet, annak hamis próféciái miatt, akkor egyben Istent is elhagyja?  

A Júdás 11- terjedő versek is írnak a Kórahhoz hasonló lázadókról. Érdemes megfigyelni két aspektusát az említett résznek.  

- egyrészt nem csak egyénekről, hanem PÁSZTOROKRÓL (12-es vers) is szó van. Ők azok, akik VEZETNEK, és így Istenről a hangsúlyt, a figyelmet magukra tudják terelni, mint egy pálya nélküli csillag, ami sehova sem vezet igazából, fénye pedig hamis fény. A vezető!! testület fényei vajon miféle fénynek bizonyulnak? Lásd: új világosságok. 

- a másik figyelemre méltó rész a 18-20-ig.

A 20-as vers megadja a helyes értelmét annak, hogy az ÚV szóhasználatával élve mit jelenthet az, ha valakinek nincsen szellemisége.  Nem tartom valószínűnek, hogy Júdás Őrtornyot olvasva erősítette volna a szellemiségét, de biztos vagyok abban, hogy VOLT BENNE Szent Szellem. 

Az igazi lázadók tehát nem rendelkeznek Isten Szellemével, és vakvezetők Júdás szerint!   Ami nekem személy szerint többször is eszembe jut (idézet) a vélt lázadó magatartásom miatt, az a következő: (János 16: 2-)

„Kizárnak majd benneteket a zsinagógából… MERT NEM ISMERTÉK MEG SEM AZ ATYÁT SEM ENGEM…”

Vajon az ÚV itt miért nem úgy fogalmaz, hogy nem szereztek pontos ismeretet az Atyáról és énrólam?  

Bízom benne, hogy rövid elmélkedésem még több kérdést indít meg, és konstruktív módon előre viszi ezt a fontos kérdést.  

* Behelyettesíthetem ide azt a szót, hogy szándékos, kvázi tudatos, lázadni akaró?

* JW 632 2. bek. utolsó sor.

Timó