-
Képmutatás: mindenki báránybőrt visel a hétköznapokban. Volt rá példa, hogy az aznapi szolgálati jelentése leadása után szaladtam össze egy „tevékeny” fiatallal éjszakai szórakozóhelyen. A kismalac kismalac engedj be, nem engedlek....ló...a s...-be akkori slágerdal hangos éneklésével, példátlan tombolásával volt képe odajönni hozzám, és kaján vigyorral kérdezni tőlem, hogy eljuttattam-e édesapámnak valamit.
-
Pletyka: a nővérem többször dolgozott testvérekkel, világiakkal egyaránt, és sokszor panaszolta, hogy rosszabb testvérnőkkel dolgozni, merthogy olyan mértékben pletykálják ki a Gyülekezet tagjait, hogy már ő szégyenli magát. De a saját szememben a szálkát meglelve, édesanyám is sajnos mindig naprakészen van a gyülekezetben mindennel. Többször rászóltam, hogy nem etikus másokat osztani, közben meg azon filóztam, hogy ennyi információhoz hozzájutni sok „beszédes száj” kell legyen a kedves Vének feleségei, és más tagok között.
-
Pszichés megbetegedések, pszichózisok: szakemberekkel elbeszélgetve rákérdezés nélkül, spontán felsorolásban Jehova Tanúi vallás rizikófaktorként szerepel a pszichiátriai megbetegedések kórelőzményében. Vallási téveszmék, paranoia, depresszió, szorongás stb. Édesapám fóbiás, depressziós, szorong. Édesanyám hasonlóan. Nővérem szintén. Nagynéném szintén, nem akarom sorolni tovább. Nekem is rengeteg problémám volt, de az évek alatt megpróbáltam rendbetenni a lelkivilágomat. Ha valaki azt mondaná, hogy nem elég hűségesek, akkor az egyik ellenérvem, hogy egy Bételben évekig szolgáló Testvérnő ismerősünket nemrég mentő szállította el, mert nagyon durva jellegű vallási témájú, visualis, acusticus hallucinációi voltak vulgaritással fűszerezve....(nem tudom a végdiagnózist, de akár skizofrénia is lehet)
-
Paráznaság: Kiközösített ismerőseim 95%-át paráznasággal vádolták. Voltak köztük olyan történetek, hogy napokig a megbotránkozás érzésével maradtam. Fogyatékos, házas hűséges harmincas nő hetvenéves tatával a Gyüliből, vagy megcsalt szőke férj, akinek igencsak fekete gyermeke született stb stb.
-
Életcélok: Tíz éves lehettem, amikor egy Vén faggatott életcéljaimról, hogy milyen terveim vannak a jövőre nézve. Mondtam, hogy ügyvéd szeretnék lenni. Kedves mosollyal kérdezte, hogy valami mást nem szeretnék még? Én meg ráérezve a lényegre, mondtam, dehogynem, orvos is szeretnék lenni. Erre már elkomolyodott arccal faképnél hagyott. Érvényes, hogy soha ne azt nézd, mit mondanak, hanem, hogy ki mondja. Egy olyan ember faggatott engem, aki külföldről kapott gyülekezeti segély jórészét ellopta, lefölezte kedves családja részére.-mindezért nem történt vele semmi-
-
Lopás, adócsalás: vannak nagyon extrém, konkrét történeteim, de egyből ráismernének a szereplőkre. Sokszor durvább dolgokat csinálnak, mint a világiak. A munkás évekig dolgozik, menne nyugdíjba, aztán nem volt bejelentve a munkaügynél, a tulajdonos testvér pedig teszi az ártatlant, hogy nem tudott róla, és a KÖF elhiszi. Templom udvaráról lopni, és rajtakapnak...
-
Otthoni cigizés, ivás: borvirágos arccal, cigiszagúan járni tanulni. Akkor vállajuk fel tetteinket, de nincs értelme bort inni, vizet prédikálni.
-
Mint munkaadók sokszor kihasználóak: édesapám dolgozott néhányszor testvérekkel, de sokszor kihasználták, és ő jóhiszemmel még lelkiismeretesebben, szorgalmasabban dolgozott, mert azt hitte, hogy együttműködés van a Tanúk között. De az üzleti dolgokban is volt rá példa, hogy világi kellett figyelmeztesse, hogy egy kedves Tanú áskálódik, sunyizik a hátamögött, hogy ne tudjunk valamit megvásárolni, amire mi voltunk az első vevők.
-
Családi tapasztalat: Születése óta J.T. családtagunkat Vén férje megcsalta. A testvérnő nagyon hűséges, intelligens, csak az igazságnak élő személy volt. Elment, elmondta a véneknek, férjét kiközösítették. Rendkívül szégyennek, lelki válságnak élte meg a történetet. Azt kezdte észrevenni, hogy az utcán a testvérnők, ismerősök, elfordítják a fejüket, mintha ő is hibás lenne. Mély depresszióba esett, nem volt lelkiereje elmenni az Összejövetelekre, mert zokogásba tört ki. Senki nem kereste meg, miért nem jár, méginkább leprásként néztek rá, az ártatlan személyre. Aztán hónapokig kimaradt a gyülekezetből, közben gyakran egészségi problémái is voltak. Egy hetet kórházban feküdt, kettőt ágyhoz kötve stb. Egyszer összeszaladt az utcán egy Vénnel, aki megkérdezte, miért nem jár. Elmondta, hogy beteg volt, nem tudott, de most már egészséges, és nem is akar. Az az ember, aki az életét leélte köztük, ott voltak barátai, azt a betegágyánál csak egy kiközösített személy látogatta meg, az vette észre, hogy hiányzik.
-
Fital lány meghúrcolása: Tizenéves rokonomat az első szerelem kapcsán csókolózás, ölelkezés miatt megalázóan meghúrcolták, a világi fiúval rámenősen közölték, hogy hagyja békén a J.T. lányt. Ekkor döntött úgy, hogy elkülönül, és kiközösítették.
-
Külföldi munkák: Mindig azzal példálóztak, hogy ne legyünk anyagiasak, ne menjünk külföldre munkát vállalni. Édesapám így is tett, volt amikor nehéz anyagi helyzetben voltunk, és egyszer megvilágosodva körülnéztünk, hogy rajta kívül minden vén a Gyülekezetből megjárta már külföldöt hosszabb-rövidebb munkaperiódusra.
-
Butítás: archeológiai leletektől eltekintve az őslényekről, 6000 évnél idősebb előemberekről nem szeretnek beszélni, mindezek tabuk, elvetik mindenféle magyarázat nélkül. A társulat írta nekik a történelmet. A kulturáltságra pedig jó példa egy rádióbejátszás, utcán megállítanak embereket, hogy szoktak-e színházba járni, mire az egyikük tömör válasza: nem, mi J:T:-k vagyunk.
-
Pedofilia: kíváncsiságból megkérdeztem édesapámat, ha lenne ilyen a Gyülekezeten belül, mit tenne. Hebegett-habogott, érvelt össze-vissza, Bibliából idézgetett, egyszerűen idegesítően kitért a téma elől. Mondtam neki igencsak ingerülten, hogy engem egy kérdés érdekel csak, elmenne a rendőrségre, vagy nem. Bírói bízottság, blablabla-még mindig ott tartott. Kiszálltam a párbeszédből, mert igencsak elveszítettem az önuralmamat, és veszekedni nem szeretek. Min. 30 perc után úgy tűnt, hogy nem menne el a Rendőrségre feljelentést tenni, mert tudatalatt nem szeretne szégyent hozni a testvérekre. Persze ezt nem fogalmazta meg, csak zavartan csapongott a gondolatai között értelem nélkül.
-
Világiak kigúnyolása, mérhetetlen gőg a saját tudásukkal szemben: ezt nem kell részleteznem, gyakran halljuk a beszélgetések során, milyen lekicsinylően beszélgetnek másokról. Semmit sem tartanak tiszteletben. Volt rá példa, hogy egy buzgó testvérnő Istentiszteletre rontott be, és hangosan arra intette a teplomi tömeget, hogy el fognakpusztulni.
-
Családi kapcsolataim: ha valaki azt kérdezné milyen ember vagyok, nem tudom, legjobb ha a környezetem tart elém tükröt. Önfeláldozó, humanitárius munkát végzek, több tíz tagot számláló munkaközösségem, emberek, akikkel dolgozom vasszajelzések alapján szeretnek. Nekem ezt jelenti az Istennel való kapcsolat. Szeretni, segíteni embertársaimat, egészséges életet élni, óvni a természetet, és nem fontossági sorrendben írva, utolsó helyen, de legnagyobb hangsúlyt adva a családnak élni. (egyelőre csak párom van). Ez otthon nálunk nem valósult meg. Naponta „vesszővel” fenyítettek, korlátoztak, nem értettek meg, lelkileg sivárak voltak. A mai napig nem tudok velük felszabadultan beszélgetni, annyi korlát, fal van köztünk. Nincs anyák napi felköszöntés, szülinapi, pedig gondolok rájuk Alig tudom őket elcipelni valahová, vagy éppen fényképet készíteni, mert mit szólnak mások, ha a képen nyáron a nagy kánikulában sört isznak egy vendéglő teraszán. Testvérem egy szorongó alkat lett, nem nyílt meg soha nekem, még erről a J. T. Témáról sem tudok vele beszélni, hogy elmondjam bánatomat. Tele van bűntudattal, depresszióval. Megpróbálok élni, elfogadni, ha ritkán elszabadulok a munkahelyről haza egy hétvégére, a szombat prédikálás, és csak utána jövök én. Már elfogadtam így az életemet, és próbálom feldolgozni, legyűrni benne a vádolást, ha nem kerül bele családunk ebbe a vallási hálóba, nem itt tartanánk.(Sem mamám, sem nagynéném, sem a szüleim, sem az unokatestvérem, sem testvérem, sem ÉN)
Utolsó kommentek