Metanoia összefoglalója a kérdésről:

Károli (KSZE)
Mát. 5,3
Áldottak a szellemben szegények: mert övék a mennyeknek országa.
Mát. 5,5
Áldottak a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.

Vida
Mt 5,3
Boldogok a szellemi nincstelenek (a szellem koldusai), mert övék az Egek (Istenének) Királysága (királyi uralma).
Mt 5,5
Boldogok a szelídek, mert ők bir(tokol)ják (birtokba veszik, osztályrészül kapják) a földet.

Csia
Mt 5,3
„Boldogok a Szellem által a szegények, mert övék a mennyek királyi uralma!
Mt 5,5
Boldogok a szelídek, mert örökrészül fogják kapni a földet!

ÚVF
Mt 5,3 „Boldogok, akik tudatában vannak szellemi szükségletüknek, mivel övék az egek királysága.
Mt 5,5 Boldogok a szelídek, mivel örökölni fogják a földet.

Dr. Komesz Mátyás (Tanulmányozó Biblia)
Mt 5,3 Boldogok a Lélekhez forduló koldusok (szegények), mert (már most) övék a mennyei királyság.
Mt 5,5 Boldogok a szelídek, mert ők fogják örökölni a földet.

Meg nem szűnő vita, hogy hol töltjük az örökkévalóságot, a Földön, vagy a Mennyben?
A Boldogmondásokban az Úr Jézus egymás mellett ígéri mindkettőt.
A Szentírásban számtalan szakaszt találni mindkét álláspont igazolására.

Egy biztos:
Ján. 14,3 „És ha majd elmegyek, és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Károli)

Ha Pál szerint is Krisztussal lenni mindennél jobb, akkor a Vele léten kívül minden más részletkérdés.
Egyébként, nekünk, korlátozott dimenzióinkba zárt embereknek nehéz elképzelni, hogy múlt, jelen, jövőre tagolt időn kívül más is van. Idegen tőlünk, hogy átlépjünk a fönt, lent, fizikai, szellemi, kategóriákon, helymeghatározási kötöttségeken. Isten világában mindez másként működik.

Működik akkor is, ha én nem értem, vagy elképzelni sem tudom. Néhány példát említek.
Jel. 13,8 „…hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta.” (MBT)
Iz. 46,10 „Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még.” (Kat.)

Isten nincs bezárva az időbe. Ezért Nála – és erről sok tanítást közöl a Biblia – az időnek nincs tagolása, amit mi élünk meg. Isten szemei látják a föld minden lakosát. (Zsolt. 33, 13-14. 18.) Tehát nem egyszerre csak egy helyhez kötött. Jézus ígérete szerint együtt van minden, az Ő nevében összejövő közösséggel. (Mt. 18, 20.) A Szent Lélekről/Szellemről is ezt olvassuk. Minden keresőt akár egy időben vigasztal, megtanít, eszükbe juttat, bizonyságot tesz, elvezet. (Jn. 14. 15. fejezet.)

Azután a szellemi és fizikai valóságok – noha az ember számára általában láthatatlanul – együtt vannak jelen.
2 Kir. 6,17 „És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” (Károli)

Nézzük az eredeti állapotot is. Az Örökkévaló az emberrel volt. Nem volt a mai értelemben vett menny-föld elhatárolás.
Ter 3,8 „Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált.” (Kat.)

Éppen úgy nem volt áthatolhatatlan szétválasztás, mint akkor lesz, amikor majd az ígéret teljesül:
Jel. 21,3 „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük;” (MBT)

Természetesen ezt megelőzően az eredeti állapot helyreállítása szükséges. Erre az ígéret:
Ef 1,9-10 „Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban, mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van.” (Neo Vulgata)

Az is természetes, hogy akkorra már a Mindenható embergyermekei is olyan dicsőséges testben lesznek, amilyenről jelenleg még csak halvány elképzeléseink vannak; de amilyen a föltámadott Urunké volt. Vele kapcsolatban írja Pál:
Fil. 3,21 „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” (Károli)

Ha nem is tudok mindent (és nyílván ebben a létemben nem is fogok), az biztos, hogy tudom, kinek hittem! (2. Tim. 1,12) És az ígéret elég:
Tit. 1,2 „Az örök élet reménységére, melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte,”

Metanoia