1996-ban keresztelkedtem meg, mint Jehova Tanúja. 16 év után úgy döntöttem, hogy nem fogok tovább részt venni a Tanúk tevékenységében. Hogy miért döntöttem így? Elsősorban a nagymértékű képmutatás miatt, amit tapasztaltam. Íme egy történet, amit vénként éltem át az egyik gyülekezetben:
Pista bácsi (a nevet megváltoztattam) egy idős kisegítőszolga volt gyülekezetünkben. Hűségéhez és példamutatásához kétség sem fért – legalábbis látszólag. Olyan személy volt, akire felnézett a többi hírnök. Az egyik alkalommal azonban olyan dolog történt, ami megváltoztatta a róla alkotott képemet. Három személy látogatta meg őt otthonában: egy vén, a felesége és a kiskorú fiuk. Megálltak Pista bácsi háza előtt és beköszöntek. Mivel nem történt semmi, ezért újra és újra beköszöntek. Pista bácsi azonban nem jött ki. Egyszer csak artikulálatlan üvöltözésre lettek figyelmesek. Mint kiderült, Pista bácsi és a felnőtt fia veszekedtek. Az artikulálatlan üvöltözés forrása nem Pista bácsi „világi” fia volt, hanem maga Pista bácsi. Szidalmazta és fenyegette a fiát, nem is akárhogyan! Ez a „szelíd” idős kisegítőszolga többek között így fenyegette a saját fiát: „Megöllek!” Aztán meg ezt is mondta: „Álmodban leszúrlak!” Természetesen a vén, a felesége és a fiuk az kapuban kővé dermedve voltak tanúi az eseményeknek. Álmukban sem gondolták volna, hogy Pista bácsi ilyen dologra képes. Később Pista bácsi elismerte a történteket és „megbánta”, amit tett.
A gyülekezetben öten voltunk vének. Én és az a testvér, aki szemtanúja volt az eseményeknek azt javasoltuk, hogy bírói bizottságot kell összehívni az ügyben, hiszen szidalmazás történt és az erőszakosságnak egy formája, még ha nem is fizikai erőszaké. A többi három vén azonban nem értett velünk egyet. Sokat vitáztunk az üggyel kapcsolatban, de nem lett a dologból bírói ügy. Ekkor azt javasoltuk, hogy törölni kellene őt, a kisegítőszolgák sorából, hiszen mégis durva lenne, ha egy ilyen személy továbbra is felelősségeket kapna és a többi testvér jó példaként tekintene rá. Megdöbbenésünkre a többiek ebben sem értettek egyet velünk és Pista bácsi azóta is kisegítőszolga. Az ügyet a körzetfelvigyázó elé vittük. Ekkor ért a harmadig meglepetés. A körzetfelvigyázó azzal a véleménnyel értett egyet, hogy Pista bácsi továbbra is legyen kisegítőszolga.
Ezek után mit tehettünk volna? Pista bácsi továbbra is „jó példaként” szolgálta a gyülekezetünkben, de én soha többé nem tudtam rá tisztelettel tekinteni. Felmerült benne a kérdés (amit egyébként fel is tettem a vén-társaimnak), hogy milyen lelki állapota lehet annak az embernek, aki a saját fiát azzal fenyegeti, hogy álmában leszúrja? És milyen lelkiállapota lehet annak a három vénnek, akik nem tartották ezt súlyos dolognak?

beküldő: Ney