Se büntetés, se tekintélyveszteség. Az öreget e perctől kezdve kifejezetten megszerettük. Üde, emberi színfolt volt a rideg falak között. Pedig hiú ember volt a hatalmára. Szeretett jót cselekedni, de elvárta, hogy ezt látványos köszönettel honorálják. Ha csak ennyi kellett, ezt megtettük neki szívesen. Egyetlen fájó pontja volt. A „Jehova tanúi” szekta tagjaival nem tudott szót érteni. Amikor valamelyiküknek járt jó magaviseletéért a negyed kedvezmény, Józsi bátyánk megírta a javaslatot. A szabadulás napján elmondta, hogy mit köszönhet az illető az ö javaslatának. Mire a válasz, minden esetben az volt, hogy „Istené a dicsőség.”
„De a javaslatot én, – Torma József írtam. Nos, akkor kinek köszönheti a szabadulást?”
„ A mindenható Jó Istennek.”
„Az Isten írta a javaslatot, vagy én?” erősködött tovább Józsi bátyánk.
„ A főtörzsőrmester úr írta, de az Isten vezérelte a kezében a tollat.”
A vitát itt Józsi bátyánk feladta, mert ezzel a fanatikus hittel már ő sem tudott szembeszállni.
Ez az egyetlen részlet említi Jehova Tanúit. A teljes cikk: http://kanadaihirlap.com/2012/01/08/kopacsi-sandor-a-lordok-haza/
Utolsó kommentek