Üdv mindenkinek!

 

Már régóta olvasom a blogot, és érdekesnek találom, sokat tanultam az érvelésekből, hozzászólásokból. Magamról: 23 éve vagyok Tanú, ebből 15 évet vénként töltöttem el, igaz eközben volt másfél év kihagyás, mivel gyülekezetet váltottam, és az új gyülekezetben nem voltak megelégedve az óraszámommal, ezért parkolópályán voltam. Egy idő után azt mondták, kicsit fésüljem meg a munkajelentésemet (óraszám) aztán újra ajánlanak. Érdekes módon, később aspiráns lettem pedig az óraszámom nem növeltem. Így összességében 6 évig voltam titkár, beletemetkezve és néha elveszve az adminisztrációban (munkajelentések, levelezés a társulattal, más gyülekezetekkel, szolgálati bizottságban részvétel, stb) voltam iskolafelvigyázó, őrtorony felvigyázó, teremfenntartási bizottság elnök, BLCS koordinátor, kongresszusi osztályfelvigyázó, miegyebek, természetesen nem mind egy időben. Három évvel ezelőtt magánéleti problémákra és egyben lelkiismereti okokra hivatkozva benyújtottam a lemondásomat, amit nagy nehezen elfogadtak (minden melósra szükség van, osztódik a teher). Többen rá akartak beszélni, hogy maradjak, köztök az egyik vén megsúgta, hogy az ő megfogalmazott lemondó levele is ott van a fiókjában, de úgy érzi, még nincs itt az ideje. Már nem kellett beadnia, nemsokára leváltották, és egy kevéssel később egy harmadik vént is, így rövid időn belül hárman távoztunk a gréniumból. Egyikünk sem volt kezdő, de hamarost jöttek újak és mi "hátrahúzódva" szemléltük a működésüket. A sok évi vénségem alatt megértem jó pár csúnya ügyet szexbotránytól kezdve a piszkossá vált üzleti ügyekig, mégis, ami a legvisszataszítóbb volt, az két köztiszteletben álló vén koncepciós perrel való eltávolítása volt. A vádló vénnek szúrta a szemét a két fent említett vén foglalkozása, de csak azután, miután az egyik bevádolta őt /jogosan/ egy ügyben. Válaszul, fogást keresett rajta és talált is, a foglalkozásában, de mivel két vénnek is ugyanaz a foglalkozása így már egy kalap alá vették őket. A "pert" a vádló vén kezdeményezésére a Köf /gyerekként Amerikába származó, majd hazatérő/ hívta össze névre szólóan, ad-hoc egy késő esti időpontban. 7 gyülekezet vénei voltak jelen nem teljes létszámban. Én nem voltam a meghívottak között, de egy vén barátom szólt és én hívatlanul is elmentem. Feszült, parázs hangulat, vádak, érvek, ellenérvek, személyeskedés. Döbbenten figyeltem ahogy felsorakoznak a két vádlott ellen, holott - nem elhanyagolható szempont - a delikvenseknek már kilenc és fél éve az volt a foglalkozása és eddig ez senkit nem zavart. Most hihetetlen egységfrontba tömörültek, nem igazán értettem miért. A Köf végezetül sorban, egyenként megkérdezett mindannyiunkat  a véleményünkről. Én a sor vége felé voltam és elképedve láttam ahogy egymás után jelképesen lefelé fordítják a hüvelykujjukat. Összeszorult a gyomrom amikor sorra kerültem. Nem mondhattam mást mint amit addig is gondoltam: "semmi problémát nem látok a foglalkozásukban, de ha valaki rámutat, hogy sérülnek-e alapelvek, akkor meghajtom magam". Nem sokkal ezután a Köf berekesztette a gyűlést. Felpaprikázott hangulatban távoztunk. Később a vádló vén igényt tartott arra, hogy kérjek bocsánatot tőle és a feleségétől, mert szerinte illojális voltam. Én nem tettem meg. Néhány nap múlva hallottam, hogy előhalásztak valami cikket ami állítólag alapelvekkel szolgált az ügyre így amint átment a "fiók"-on is, megtörtént a lefokozás, de ezzel nem lett vége, mert kritériumnak szabták, hogy váltsanak foglalkozást, nem tették meg, ezért kiközösítették őket. Olvasva az evangéliumi beszámolókat, arra gondoltam, hogy Jézus pere is ilyen lehetett, csak itt nem csattantak pofonok, de villódzó, gyűlölködő tekintetek, jól irányzott, nem éppen kedves félmondatok igen. Ezután az ominózus összejövetel után fogalmaztam egy levelet és leírtam erről az egészről a véleményemet, de aztán soha nem adtam oda a testületnek.

 

Más: Úgy jó 20 éve hallottam először az 1975-ös várakozásról egy idősebb véntől. Elmerengve, félmosollyal a szája sarkában mesélte, hogy '75 vége felé, mikor már eszkalálódott a várakozás, voltak akik már a nap végén le se vetkőztek pizsamára, hanem úgy, ruhástul, összekészülve (menetre készen, mint a seregben ha tudtuk, hogy riadó lesz) feküdtek le aludni. Azóta nem fér a fejembe a '75-ös kudarc, és egyre inkább most, hogy látom megerősítve az akkori kiadványokból. Aztán '95 ősze megint kupán vágott. Akkor a prédikáló párjaimmal próbáltam meg erről eszmét cserélni, sikertelenül (új világosság, bla, bla...).De nem hagyott nyugodni jóllehet próbálták nekem jóindulatból kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy miért is...de nem tudtam megérteni és elfogadni. Egyetlen barátom van akivel ezekről tudok beszélni, egy szintén ex vén, még a családtagjaimnak sem beszélek a kételyeimről. Ha néha el-el cseppentek egy mondatot vagy kérdést, azonnal blokkolnak. Lányom lojális tanú (én nevelésem), vejem bigott tanú, ő egy mondatot sem enged végig mondani, amit gyanúsnak érez. A fiamat (17) már nem erőltetem erre az útra.

Egyelőre ennyi.

 

Köszönöm, hogy elmondhattam!