“Mert rövid lesz az ágy,
hogy benne kinyújtózhassék,
és a takaró szűk lesz
az elrejtőzéskor” (Ézsaiás 28:20).
Több mint három évtizeden át 1914-re úgy mutattak előre, mint ami az Őrtorony Társulat időre vonatkozó próféciáinak befejező pontja lesz. Most már nagyjából nyolc évtizede ugyanerre a dátumra utalnak vissza, mint annak az időpróféciának a kezdőpontjára, mely a sürgősség fő indítóoka Jehova Tanúi tevékenységében.
Talán nincs még egy olyan vallás a modern időkben, mely olyan sokat fektetett volna egy dátumba, és olyannyira függne tőle, mint Jehova Tanúi. A Tanúk szervezetének az az állítása, hogy Isten és Krisztus különleges földi csatornáját képezi, elválaszthatatlanul összekapcsolódik ezzel a dátummal, mert azt állítják, hogy ebben az évben elkezdődött Krisztus "láthatatlan jelenléte" újonnan trónra lépett uralkodóként, és ezután megvizsgálta a föld sok-sok vallási testületét és azt választotta ki az egész emberiség előtti képviselőjének, amelyik kapcsolatban állt az Őrtorony Társulattal. Ezzel együtt elismerő helyeslése jeleként "hű és értelmes rabszolgának" jelölte ki ugyanezt az emberi testületet, és kinevezte minden földi tulajdona fölé. Jehova Tanúi Vezető Testülete ebből vezeti le a hatalom iránti igényét, és a "hű és értelmes rabszolga" ügyeket intéző részeként mutatja be magát. Ha elvesszük 1914-et és állítólagos jelentőségét, akkor hatalmuk alapja nagyrészt semmivé válik.
A bizonyítékok azt mutatják, hogy a Vezető Testületet jelentős mértékben nyugtalanítja ez a fontos időpontra vonatkozó prófécia. A prófécia teljesedésére megszabott időkeret zavarba ejtően rövidnek és szűkösnek bizonyult, hogy minden megjövendölt esemény bekövetkezzen. Minden egyes év elmúlásával csak tovább fokozódik az általuk tapasztalt kellemetlen érzés.
Az 1940-es évek óta az Őrtorony-kiadványok úgy állítják be Jézus Krisztus szavait ("bizony mondom nektek, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek") mint ha azok az 1914-es évtől fogva kezdődőekre vonatkoznának. Az "1914-es nemzedékről" úgy beszéltek és úgy mutatták be, mint amelynek idején végleg beteljesednek az "utolsó napokról szóló próféciák", és eljön az új rend.
Az 1940-es években azt a nézetet képviselték, hogy egy "nemzedék" egy körülbelül 30-40 éves időszakot foglal magában. Ennek következménye az volt, hogy folyton azt bizonygatták, rendkívül rövid idő van már csak hátra. Ennek támogatására legalább fel tudtak hozni néhány bibliai példát.(Lásd például: 4Mózes 32:13.)
Az 1950-es évek elérkeztével viszont gyakorlatilag letelt az időszak, melyet ez a meghatározás engedélyezett. Szükség volt az időszak "kinyújtására", ezért hát Az Őrtorony 1952. szeptember 1-jei angol számában megváltoztatták a meghatározást, és ekkor először utaltak rá teljes életidőként, ami tehát nem csupán 30-40 évig, hanem 70-80 évig vagy még tovább tart.
Úgy tűnt, egy időre ez megfelelő hosszúságú időszakot ad, melyben a kiadványokban bejelentett jövendölések beteljesedhetnek. Ennek ellenére az évek multával az "1914-es nemzedék" kifejezés további kiigazításon esett át, és újabb meghatározást adtak rá. Figyeljük meg az itt aláhúzott kijelentéseket, melyek az Ébredjetek! 1968. október 8-i angol számában jelentek meg (13., 14. oldal):
„Jézus nyilvánvalóan azokról beszélt, akik elég idősek voltak arra, hogy értelemmel tanúi legyenek annak, ami az utolsó napok kezdetén bekövetkezett. Jézus azt mondta, hogy néhányan azok közül, akik látták az 'utolsó napok jelének' megjelenését, még életben lesznek akkor, amikor Isten véget vet ennek a rendszernek.
Még ha feltételezzük is azt, hogy a 15 éves gyermekeknek elég értelmesek ahhoz, hogy felismerjék, mennyire jelentős események történtek 1914-ben, "ennek a nemzedéknek" a legfiatalabb tagjai akkor is közel 70 évesek napjainkban. Tehát a Jézus által említett nemzedék legnagyobb része már meghalt. A még megmaradottak egyre öregebbek lesznek. És emlékezzünk, Jézus azt mondta, hogy ennek a gonosz világnak a vége azelőtt jön el, mielőtt ez e nemzedék meghalna. Ez önmagában is elárulja nekünk, hogy nem lehet hátra sok év a megjövendölt vég elérkezéséig.”
Amikor az Ébredjetek! folyóirat több mint 30 évvel ezelőtt az 1975-öt megelőző időszakban erről írt, akkor arra helyezték a hangsúlyt, mennyire hamar letelik az 1914-es nemzedék ideje, mennyire rövid idő van csak hátra ennek a nemzedéknek az életéből. Ha valaki Jehova Tanúi közül 1968-ban azt állította volna, hogy a dolgok még harminc évig vagy tovább is változatlanul folytatódhatnak, azt a helytelen szemléletmód megnyilvánulásának tekintették volna, olyannak, ami nem mutat erős szellemiségre.
Amikor aztán elmúlt 1975, megváltozott a hangsúly. Ekkor arra törekedtek, hogy megmutassák, az 1914-es nemzedék életideje mégsem annyira szűk, mint gondolnánk, és hogy még meglehetősen hosszú ideig eltarthat.
Ezért Az Őrtorony 1978. október 1-ei száma már nem azokról beszélt, akik 'értelemmel tanúi lehettek a történéseknek', hanem azokról, akik "képesek voltak megfigyelni" az abban az évben megkezdődött eseményeket. A puszta megfigyelés eléggé mást jelent mint a dolgok megértése. Ez logikus módon lejjebb szállíthatta azoknak az életkorát, akik "ennek a nemzedéknek" a tagjai.
Ennek az irányzatnak a folytatásaként mintegy két évvel később Az Őrtorony 1981. augusztus 1-ei magyar száma idézte a U. S. News & World Report egyik cikkét, mely arra utalt, hogy 10 éves kor az, amikortól egy esemény "maradandó nyomot hagy az ember emlékezetében". A cikk azt mondta, hogy ha ez igaz, "akkor ma több mint 13 millió amerikai él, akinek 'emléke van az első világháborúról'".
Az "emlék" szó szintén utalhat fiatalabb korra, mint a megértés (amit az 1968-as Ébredjetek! cikk a "15 éves gyermekekkel" hozott kapcsolatba). (Az első világháború valójában 1918-ig tartott, és az amerikaiak csak 1917-ben keveredtek bele. Ezért az itt sugallt 10 éves kor nem szükségszerűen vonatkoztatható 1914-re.)
Bár a különféle mérési módszerek által nyerhetünk itt vagy ott egy-egy évet, továbbra is megmaradt a tény, hogy az 1914-es időszak nemzedéke nagyon gyorsan fogyott, hiszen a halálozási arány mindig az idősek között a legnagyobb. A Vezető Testület tisztában volt ezzel, ezért a kérdés többször is szóba került.
A kérdés a Vezető Testület 1978. június 7-ei ülésén vetődött fel. Korábbi események idézték ezt elő. A Vezető Testület egyik tagja, Albert Schroeder szétosztott a tagoknak egy demográfiai beszámolót az Egyesült Államok népességéről. Az adatok azt mutatták, hogy 1978-ban már csak az egy százaléka élt azoknak, akik 1914-ben húsz évesek vagy idősebbek voltak. De ennél nagyobb figyelmet keltettek azok a kijelentések, melyeket Schroeder akkor tett, amikor meglátogatott néhány európai országot.
Beszámolók érkeztek vissza Brooklynba arról, hogy arra utalt: a "nemzedék" kifejezés, ahogy Jézus használta a Máté evangélium huszonnegyedik fejezet 34. versében, a "felkentek" nemzedékére vonatkozott, és hogy amíg közülük valaki is életben van, addig ez a "nemzedék" még nem múlik el. Ez természetesen ellentétben állt a szervezet tanításával, és erre a Vezető Testület nem adott felhatalmazást.
Amikor Schroeder visszatérése után szóba került a kérdés, el lett utasítva javasolt magyarázata, és megszavazták, hogy az Őrtorony egyik közeli számában jelenjen meg egy cikk, mely megerősíti az "erről a nemzedékről" szóló tanítást [1]. Különös, de Schroeder, a Vezető Testület tagja semmilyen helyreigazításban vagy fegyelmezésben sem részesült amiatt, hogy ezt az eltérő nézetet képviselte felhatalmazás nélkül Európában.
[1] Lásd: Az Őrtorony, 1978. október 1.
A kérdés az 1979. március 6-i és november 14-i ülésen újból felszínre került. Mivel a figyelem erre a témára irányult, fénymásolatokat készítettem annak az anyagnak az első húsz oldaláról, melyet egy svéd vén küldött be, és részletesen foglalkozott az időrendi spekuláció történetével, és leleplezte a 2520 éves számítás és az 1914-es dátum valódi forrását. A Vezető Testület mindegyik tagja kapott egy példányt. Egy mellékesen odavetett megjegyzéstől eltekintve senki nem látta szükségesnek, hogy megbeszéljük az anyagot.
Lyman Swingle, aki az Írói Osztály vezetője volt, már ismerte az anyagot. A Testület tagjainak figyelmét az Őrtorony 1922-es számaiban megjelent dogmatikus, erősködő kifejezések némelyikére irányította, néhány részletet hangosan fel is olvasott mindenkinek. Azt mondta, 1914-ben túl fiatal (körülbelül négy éves) volt, ezért arra nem nagyon emlékezett[2]. De valóban emlékezett azokra a megbeszélésekre, melyek 1925-tel kapcsolatban zajlottak a saját házában. Azt is tudja, mi történt 1975-ben. Azt mondta, személy szerint nem szeretné, ha egy újabb dátummal kapcsolatban félre lenne vezetve.
[2] Azok közül, akik a szóban forgó időszakban a Vezető Testület tagjai voltak, csak (a most már halott) Fred Franz volt már több, mint húszéves 1914-ben, ugyanis akkoriban 21 éves volt. A jelenlegi tagok közül Karl Klein és Carey Barber 9, Lyman Swingle 4, Albert Schroeder 3, Jack Barr pedig 1 éves volt. Lloyd Barry, Dan Sydlik, Milton Henschel és Ted Jaracz akkoriban még meg sem született, ahogy a Vezető Testülethez azóta csatlakozott öt tag sem.
A megbeszélés folyamán rámutattam, hogy a Társulat szerinti i.e. 607-es dátumot semmilyen történelmi bizonyíték sem támogatta. A következő kérdést tettem fel 1914-re és az akkor élt nemzedékre vonatkozóan: ha igaz a szervezet hagyományos tanítása, akkor hogyan alkalmazhatjuk az 1914-ben élt emberekre Jézus ehhez kapcsolódó szavait? Jézus ezt mondta: "amikor látjátok mindezeket, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóknál", valamint "mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok". A kiadványok sorozatosan kijelentették, hogy ezek a szavak 1914-től fogva érvényesek, az 1914-ben élt keresztényekre. De ha ez igaz, akkor közülük kikre lehet ez érvényes? Azokra, akik akkor 50 évesek voltak? De ha ezek élnének, akkor most (azaz 1979-ben, a beszélgetés időpontjában) már 115 évesek lennének. A 40 évesekre? Ők 105 évesek lennének. Még a 30 évesek is 95 évesek lennének, és azok, akik épp betöltötték huszadik évüket, 85 évesek lettek volna 1979-ben. (Ha ma élnének, már ők is közelednének a 100 éves korhoz.)
Ha tehát ezek a buzdító szavak ("emeljétek fel fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok", "az ajtóknál" van) valóban az 1914-ben élt emberekre vonatkoztak, és azt jelentették, hogy láthatják a véget, akkor ezt a lelkesítő kijelentést, ésszerűen gondolkodva, finomítani kellett volna a következőképpen: Igen, megláthatjátok - feltéve, hogy most elég fiatalok vagytok, és hosszú, hosszú életetek lesz. Példaként utaltam édesapámra, aki 1891-ben született, és 1914-ben még csak huszonhárom éves fiatalember volt. És ő nem csak hetven vagy nyolcvan évet élt, hanem nyolcvanhat éves korában halt meg. Két éve meghalt, és úgy halt meg, hogy nem látta meg a jövendöléseket.
Ezért megkérdeztem a Testülettől, mennyire lehet értelme Jézus Máté 24: 33, 34-ben mondott szavait 1914-re alkalmazni, ha csak azoknak lehetett reményük arra, hogy lássák a beteljesedést, akik csak tizenéves vagy annál is fiatalabb gyerekek voltak? Nem kaptam konkrét választ.
De a Testület több tagja hangot adott annak, hogy továbbra is támogatja a szervezet már meglevő tanítását "ezzel a nemzedékkel" és az 1914-es dátummal kapcsolatban. Lloyd Barry személyes aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy vannak a Testületben olyanok, akik kételkednek ebben a tanításban. Utalva arra, amit Lyman Swingle olvasott fel az 1922-es Őrtornyokból, azt mondta, semmi aggodalomra okot adót nem lát ezekben, ugyanis ez volt az akkor élt testvéreknek a "jelenvaló igazság" (“present truth”) [3]. Az 1914-es nemzedék magas korával kapcsolatban rámutatott arra, hogy a Szovjetunió egyes részeiben vannak olyan területek, ahol az emberek a 130 éves kort is megérik. Síkra szállt amellett, hogy egységes álláspontot kell a testvérek felé képviselnünk, hogy megőrizhessék a sürgősség érzetét. Mások hasonló véleményüknek adtak hangot.
[3] A "jelenvaló igazság" (“present truth”) kifejezés Russell és Rutherford idején volt elterjedt, és alapjában véve a 2Péter 1:12 téves fordításán alapszik. Az Új világ fordítás itt pontosabb, és így hangzik: “a bennetek meglevő igazság” (“the truth that is present in you.”).
Amikor az elnöklő később felszólított, én azt a megjegyzést tettem, hogy úgy tűnik, észben kell tartanunk, hogy az, amit ma "jelenvaló igazságként" tanítunk, idővel ugyancsak "múltbeli igazsággá" válhat, és az ezt a "múltbeli igazságot" felváltó "jelenvaló igazságot" később megint csak felválthatja valamilyen "jövőbeni igazság". Úgy éreztem, hogy ha így használjuk az "igazság" szót, akkor az egyszerűen jelentés nélkülivé válik.
A Testület néhány tagja megkérdezte, hogy ha nem a jelenlegi magyarázat nem helyes, akkor ugyan mi valójában Jézus szavainak a jelentése. Mivel a kérdés láthatólag hozzám szólt, azt feleltem, hogy véleményem szerint volt olyan magyarázat, mely összhangban állt a Szentírással és a tényekkel, de semmilyen magyarázatnak sem szabad a pillanatnyi elképzeléseken alapulnia, hanem alaposan utána kell kutatni és mérlegelni kell. Azt mondtam, hogy szerintem vannak ennek a feladatnak az elvégzésére alkalmas testvérek, de a Vezető Testületnek fel kell őket hatalmaznia erre. Szeretné a Vezető Testület, hogy ez megtörténjen? Nem kaptam választ, és a kérdést ejtették.
A megbeszélés végén néhány tag kivételével a Testület tagjai azt jelezték, hogy véleményük szerint 1914-et és az "erről a nemzedékről" szóló, ehhez kapcsolódó tanítást továbbra is hangsúlyozni kell. Az Írói Bizottság koordinátora, Lyman Swingle, megjegyezte: “Rendben, ha ezt akarjátok. De legalább tudjátok, hogy ami 1914-et illeti, Jehova Tanúi az egészet, tokkal - vonóval együtt a Második Adventistáktól vették át.”
Azon dolgok egyike, ami leginkább zavart, az volt, hogy tudtam, mialatt a szervezet a testvérektől elvárta, hogy mindig rendíthetetlenül megbízzanak a magyarázatban, a szervezeten belül felelős helyeken voltak olyanok, akik kinyilvánították, ők maguk nem bíznak teljesen az 1914-en alapuló jövendölésekben.
Figyelemre méltó példa például, hogy az 1975. február 19-ei összejövetelen, amelyen a Vezető Testület meghallgatta a Fred Franz 1975-ről szóló előadásának felvételét, ezután egy beszélgetésre került sor az időpróféciák bizonytalanságáról. Nathan Knorr, az akkor elnök felszólalt, és ezt mondta:
“Vannak dolgok, amiket tudok - tudom, hogy Jehova az Isten, hogy Krisztus Jézus a Fia, hogy váltságként adta az életét értünk, és hogy lesz feltámadás. Más dolgokban nem vagyok ennyire biztos. 1914 - nem is tudom. Régóta beszélünk 1914-ről. Talán igazunk van, és remélem, hogy így van.”[4]
[4] Ez valószínűleg nem csak pillanatnyi gondolat volt Knorr elnök fejében, ugyanis ugyanezt a nézetet fejezte ki gyakorlatilag ugyanezekkel a szavakkal egyik közeli barátja, George Couch. Ismerve kettőjüket, valószínűbbnek látszik, hogy Couch vette át a véleményt Knorrtól, nem pedig fordítva történt.
Azon az összejövetelen elsősorban 1975-ről volt szó, ezért meglepetésként ért, hogy a sokkal alapvetőbb dátum, 1914 is szóba került ilyen összefüggésben. Ahogy már említettem, az elnök nem egy magánbeszélgetés keretében mondta ezeket a szavakat, hanem a Vezető Testület egyik összejövetelén.
Az 1914-gyel kapcsolatos fő megbeszélést megelőzően (1979. november 14., a Vezető Testület teljes ülése), a Testület írói Bizottsága már beszélt arról egy bizottsági összejövetelen, mennyire tanácsos továbbra is hangsúlyozni 1914-et [5]. A bizottsági összejövetelen az a javaslat hangzott el, hogy legalább ne "erőltessük" ezt a dátumot. Úgy emlékszem, Karl Klein emlékeztetett minket arra a néhányszor követett eljárásra, hogy egyszerűen nem említünk egy ideig egy tanítást, így ha valamilyen változás következik be, az nem gyakorol olyan erős hatást.
[5] Az Írói Bizottság akkori tagjai a következők voltak: Lloyd Barry, Fred Franz, Raymond Franz, Karl Klein és Lyman Swingle.
Figyelemre méltó, hogy az Írói Bizottság egyhangúlag megszavazta, hogy alapjában véve ezt az eljárást kell követni a kiadványokban 1914-re vonatkozóan. Ez az álláspont azonban rövid életű volt, ugyanis 1979. november 14-én, a Vezető Testület teljes összejövetelén nyilvánvalóvá vált, hogy a többség amellett van, hogy továbbra is hangsúlyozni kell a dátumot, ahogyan eddig.
Azt, hogy az ezzel a tanítással kapcsolatos kérdések nem korlátozódtak csupán Brooklynra, jól megértettem egy olyan eseményből, mely az 1979 őszén tett nyugat-afrikai utazásom során történt. Nigériában a nigériai fiókbizottság két tagja és egy régóta ott szolgáló misszionárius elvitt engem, hogy megnézzük azt a területet, melyet a Társulat vásárolt, hogy ott építsék fel az új fiókhivatali központot. Visszafelé megkérdeztem, számításaik szerint mikorra tudnak majd beköltözni az új helyre. Azt válaszolták, hogy mivel meg kell tisztítani a területet, engedélyeztetni kell a terveket, és be kell szerezni az engedélyeket, illetve el kell végezni a tényleges építkezést, ezért könnyen megtörténhet, hogy 1983 lesz, mire át tudnak költözni.
Ezért megkérdeztem tőlük: "A helyi testvérek szokták kérdezgetni, hogy mennyi idő telik még el 1914-től számítva?" Pillanatnyi csönd után a fiókhivatal koordinátora ezt mondta: “Nem, a nigériai testvérek nem szoktak ilyeneket kérdezni – de MI szoktunk.” A régi misszionárius csaknem azonnal ezt mondta: “Franz testvér, lehetséges-e, hogy Jézusnak az 'erre a nemzedékre' történő utalása csak azokra az emberekre utalt, akik látták Jeruzsálem pusztulását? Ha így lenne, akkor minden összeillene.”
Egyértelmű volt, hogy az ő elméjében nem illett össze minden azzal, ahogy a létező tanítás mondta. Azt válaszoltam, hogy szerintem ez is egy lehetőség, de sokkal többet nem tudok mondani erről az elképzelésről. Visszatérésem után elismételtem ezt a beszélgetést a Vezető Testület előtt, mert számomra azt bizonyította, hogy az egész világon kérdések voltak az emberek elméjében, olyan emberekében, akik jelentős felelősséggel járó megbízást láttak el. A nigériai férfiak megjegyzései és az a mód, ahogyan elmondták, világosan arra utalt, hogy maguk között az én látogatásom előtt is beszélgettek már a témáról.
Röviddel azután, hogy visszatértem Afrikából, a Vezető Testület 1980. február 17-i összejövetelén Lloyd Barry újból szóba hozta vélekedését, hogy fontos tanítás az 1914-re és az "erre a nemzedékre" vonatkozó tanítás. Lyman Swingle azt mondta, hogy az 1978-ban megjelent "Olvasók kérdései" cikk nem tisztázta a kérdést a testvérek elméjében. Albert Schroeder arról számolt be, hogy a Gileád Iskolán és a fiókbizottsági szemináriumokon a testvérek felhozták azt a tényt, hogy most 1984-ről beszélnek úgy, mint lehetséges új dátumról. 1984 hetven évre volt 1914-től (és a hetvenes számot nyilván különleges jelentőségűnek tekintették). A Testület úgy döntött, hogy a következő összejövetelen tovább vizsgálja 1914 ügyét [6].
[6] Ellentétben bizonyos állításokkal, a Vezető Testület maga sohasem tulajdonított jelentőséget az 1984-es évnek, és emlékeim szerint ez volt az egyetlen alkalom, amikor ez a dátum egyáltalán szóba került, ekkor is csak pletykákkal kapcsolatban.
Az Elnöklő Bizottsága, melynek tagjai Albert Schroeder (elnöklő), Karl Klein és Grant Suiter voltak, ekkorra egy rendkívül különleges dokumentummal állt elő. A Vezető Testület mindegyik tagjának adtak belőle egy példányt. Röviden, ez a három férfi azt javasolta, hogy az "ez a nemzedék" kifejezés ezután nem az 1914-ben élt emberekre vonatkozzon ezután, hanem negyvenhárom évvel későbbi időponttól, 1957-től fogva!
Ez volt az anyag, amit a Vezető Testületnek ez a három tagja elénk tárt:
A Vezető Testület tagjainak -- Napirend '80. március 5., szerda
Kérdés: Mi "ez a nemzedék (genea')?"(Mt. 24:34; Mk. 13:30; Lk 21:32)
TDNT (sok kommentár) azt mondja: genea' "többnyire a kortársakra utal." Vol. 1, 663. o.
Csaknem mind azt mondják, a genea' más, mint a genos. A genos jelentése utód, nép, rassz. Lásd: TDNT Vol. l, 685. o. (genos az 1 Pet. 2:9-ben)
Válasz kapcsolatban lehet a Mt. 24:33-ben feltett kérdéssel. Mit jelent ez: "Amikor látjátok mindezeket"?
Lange's Commentary (vol. 8) arra utal, hogy a "mindezek" kifejezés nem i.sz. 70-re utal, sem az 1914-es parousiá-ra, hanem a 29., 30. versben említett égi jelenségekre, melyek szerinte 1957-től, a világűrbe való utazás korával kezdődtek meg. Ebben az esetben az emberiség jelenleg élő nemzedéke lenne az, mely 1957 óta él.
Három szakasz
Lange's Commentary-ja Máté 24. fejezetét "három szakaszra" osztja fel.
1. szakasz -- Mt. 24:1-14
2. szakasz -- Mt. 24:15-28
3. szakasz -- Mt. 24:29-44 (synteleia vagyis befejezés)
(Lásd: Vol. 8, 421., 424. és 427. o.)
A Mt. 24:3 alapján három részből álló kérdés.
Az Őrtorony és a God's kingdom of a Thousand Years (ka) könyv bizonyos értelemben szintén három részre osztotta a Máté 24-et.
(1) Mt. 24:3-22 Párhuzamos beteljesedés az I. században és napjainkban 1914 óta. (Lásd: w 75 p. 273, ka p. 205)
(2) Mt. 24:23-
(Lásd: w 75 p. 275)
(3) Mt. 24:29-44 "égi jelenségek" szó szerint teljesednek 1957, az űrutazás korának kezdete óta, és magukban foglalják Krisztus erkhomenon-ját (eljövetelét ítéletvégrehajtóként a "nagy nyomorúság" kezdetekor.)(Lásd: w 75, 276. o., 18; ka 323-328. o.)
"Mindezeknek" a szövegösszefüggésben vissza kell utalniuk az összetett jel legközelebb levő részeire, vagyis a 29. és 30. versben szereplő égi jelenségekre. *
Ha ez igaz:
Akkor "ez a nemzedék" a jelenleg élő, az eseményeket felfogó emberiségre utalna, 1957-től kezdve.
* A gondolatot megerősíti C.T.Russell a Berean Commentary 217. o-n:
"Genea, ugyanakkor élő emberek, akik tanúi az imént említett jeleknek." Vol. 4,604. o.
Elnöklő Bizottsága, 3/3/80
1957 azt az évet jelezte, amikor az első orosz szputnyikot elindították a világűrbe. Az Elnöklő Bizottsága nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy ez elfogadható Jézus alábbi szavainak a beteljesedése kezdeteként:
“. . . a nap elsötétül, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrázkódnak.” (Máté 24:29)
Erre az alkalmazásra alapozva a következő következtetésre jutottak:
“Akkor 'ez a nemzedék' a jelenleg élő, az eseményeket felfogó
emberiségre utalna, 1957-től kezdve .”
A három férfi nem azt javasolta, hogy vessük el 1914-et. Továbbra is ez lenne a “pogányok idejének a vége”. De az “ez a nemzedék” kifejezés csak 1957-től vonatkozna.
Az 1914-es nemzedék gyorsan csökkenő létszámára tekintettel a kifejezésnek ez az új alkalmazása bizonyára hasznosabbnak bizonyult volna annál, mint hogy a Szovjetunió egyes részeiben állítólag 130 éves korig élnek emberek. Ha az 1914-es kezdő évszámmal vetjük össze, akkor az új 1957-es évszám további 43 évet ad az "ez a nemzedék" kifejezéssel leírt időszakra.
A Vezető Testületen belüli irányelvek megkövetelték, hogy bárminek az ajánlásához a bizottság tagjai között egyetértésnek kell lennie (máskülönben a megosztott nézeteket kell a Vezető Testület elé vinni a helyzet megoldása végett). Az 1957-re vonatkozó újszerű elképzelés tehát olyan dolog volt, amiben az Elnöklő Bizottságának mindhárom tagja biztosan egyetértett.
Azt hiszem, ha ma megkérdeznénk valakit, a válasz valami ilyesmi lenne: "Á, ez csak egy javaslat volt." Elképzelhető, de ha az is volt, akkor is komolyan gondolt javaslat volt. És ahhoz, hogy Albert Schroeder, Karl Klein és Grant Suiter valamit a Vezető Testület elé tárjon, saját elméjükben hajlandónak kellett lenniük arra, hogy lássák a javasolt változtatás bekövetkezését. Ha viszont a Társulat régóta érvényes, "erről a nemzedékről" szóló tanításába (vagyis mint ami 1914 óta teljesedik) vetett hitük erős, biztos, vitathatatlan lett volna, akkor biztosan sohasem lépnek színre az általuk javasolt új magyarázattal.
A Vezető Testület nem fogadta el az új nézetet, melyet ezek a tagok javasoltak. Az elhangzott észrevételek arra utaltak, hogy sokan képzelgésnek tartották. Tény viszont, hogy Schroeder, Klein és Suiter, a Vezető Testület tagjai komoly javaslatként mutatták be elképzelésüket, és ezzel leleplezték, mennyire nincsenek meggyőződve arról, hogy a fennálló tanítás szilárd alapokon áll.
Utolsó kommentek