Készülj az Isteneddel való találkozásra!

Jehova Tanúi idei (2003) Adjunk dicsõséget Istennek nemzetközi kongresszusán Ámós könyvének próféciája állt a vizsgálat középpontjában. Az Ámós próféciájának jelentõsége napjainkban, címû egy órás, 3 részes szimpózium Isten prófétai ítéleteinek nagy részét természetesen a Kereszténység ellen irányítja. Azonban figyelembe véve az apostoli tanácsot, miszerint ne higgyünk minden ihletettnek tûnõ kijelentésnek, helyénvalónak látszik megvizsgálni e kijelentések igazságát. Így megláthatjuk, hogy valójában Istentõl származnak-e.

Elõször, néhány kételkedõ olvasó azon tûnõdhet, hogy Ámos könyvének vagy bármely másik ókori héber próféciának, miért kell hogy legyen egy modern idõkbeli alkalmazása. Miért ne feltételezhetnénk, hogy Ámos próféciája egyszerûen beteljesedett a múltban, és hagyjuk annyiban a dolgot?

Elõször is, az összes prófétai könyv egybefonódik egybevágó témákkal. És sok közülük közvetlenül jövendöl olyan eseményekrõl, amelyek kapcsolatban vannak Isten Királyságának eljövetelével, és a jelenlegi rendszer végével. Így ha valamelyiknek van alkalmazása a modern idõkre, akkor mindegyiknek van. Jehova kedvelt kommunikációs eszköze, hogy mintákat határoz meg, amelyek késõbb más felállásban és körülmények között megismétlõdnek. Alapvetõen a próféciák alkotják az ítéletnapi bírói döntések elõzetes feljegyzéseit Isten népe és a hitetlen világ számára.

Példaképpen a Cselekedetek 15:16-18-ban Jakab és az apostolok közvetlenül idéznek Ámos könyvébõl és az I.századi keresztény gyülekezetre alkalmazzák. Ezekben a versekben ezt olvassuk: “Ezek után visszatérek, és újjáépítem Dávid leomlott lombsátorát; újjáépítem romjait, és ismét felállítom, hogy akik megmaradnak az emberek közül, komoly igyekezettel keressék Jehovát, minden nemzetbõl való emberekkel együtt, azokkal, akik az én nevemrõl neveztetnek. Ezt mondja Jehova, aki véghezviszi ezeket, amik régtõl fogva ismeretesek.”

Egy valami, amit rögtön érdemes megemlíteni itt, hogy Jehova 'régtõl fogva ismeretes' volt az I.században; amíg Jézus még viszonylag “újonc” volt abban az idõben. Így minden késõbbi beteljesedés magában foglalja azokat, akik Jehovanevérõl neveztetnek. Mindenesetre azt tudjuk, hogy “Dávid lombsátora” kapcsolatban van Krisztus Királyságával. Dávid háza leomlott a babiloniak keze által az i.e. 6. században, de Jézus, mint Dávid leszármazottja, és Dávid királyságának örököse, újra felállította azt, amikor beteljesítette a messiási próféciákat és elkezdett királyként uralkodni a szellemi Izrael felett. Így tehát világos, hogy Ámos próféciája fontos volt Krisztus követõinek az I. században, jóval azután, hogy eredetileg beteljesedett.

De a prófécia egy végsõ beteljesedésre is utal, Krisztus Királyságának végsõ leleplezése során. Miért lehetünk biztosak ebben? Ámos próféciája, amibõl az apostolok idéztek, ténylegesen ezt mondja “Dávid” újra felállított “sátráról”: ‘“Hogy birtokba vegyék, ami megmaradt Edomból, és mindazokból a nemzetekbõl, melyek a nevemrõl neveztetnek -- ez Jehova kijelentése, aki véghezviszi ezt.…” Az I.században azonban Edom nemzete már nem létezett; semmi nem volt “ami megmaradt Edomból”, kitörölték a létbõl, ahogy más próféták is megjövendölték.

A próféciák tanulmányozói azonban felismerik, hogy Edomnak, Ammonnal és Moábbal együtt prófétai jelentõsége van. Ez nyilvánvaló válik Dániel könyvébõl, ahol Edom, Ammon és Moáb az északi király behatolásával kapcsolatban kerül említésre, ami a vég idején történik. A Dániel 11:41 ezt mondja az északi király tetteirõl: “Még a Dicsõség földjére is bemegy, és sok ország elbukik. De a következõk megmenekülnek kezébõl: Edom, Moáb és Ammon fiainak fõ része.”

A Dániel 11:41-ben található próféciának nem volt beteljesedése az ókorban és kifejezetten olyan eseményekrõl jövendöl, amelyek a “vég idején” történnek, jóval azután, hogy Edom, Ammon és Moáb megszûnt létezni. Ezért Edom, Moáb ésAmmon kétségtelenül jelentõséggel bír a szellemi Izraellel — a “Dicsõség földjével” — kapcsolatban.

Ámos próféciája leleplezi Edomot testvére megöléséért. Ezt mondja: “Edom három lázadása miatt, sõt négy miatt nem vonom azt vissza, mivel karddal üldözte saját testvérét, és mert irgalmasságát elfojtotta, és haragja örökké csak szaggat, dühét mindenkor megtartja.”

Az Õrtorony helyesen emeli ki, hogy Edom, Ammon és Moáb a héberek közeli rokonai voltak. Az edomiták Ézsaunak — Jákob ikertestvérének — a leszármazottai voltak. Ammon és Moáb Lót két fia volt, akiket lányai szültek, amikor barlanglakókhoz hasonló módon éltek, Szodoma pusztulása után.

A három nemzetnek, akik Ézsautól, Ammontól és Moábtól származtak, hasonló szokásaik és nyelvük volt, valamint Jákob fiainak szomszédai voltak földrajzilag. Mi a jelentõsége ennek a prófétai Edomra, Ammonra és Moábra vonatkozólag? Az Õrtorony nem szolgál magyarázattal, ennek okai nyilvánvalóvá fognak válni. De egyértelmûnek kellene lennie, hogy a Kereszténységet jól jelképezi ez a három nemzet, mivel a Kereszténység összes szektája a három fõ irányvonalból alakult ki: katolicizmus, protestantizmus és ortodoxia. Ahogy Edom volt a három nép közül a legmeghatározóbb, és a legtöbbször említi a prófécia Jákobbal kapcsolatban, úgy tûnik ezzel kifejezetten a katolikus egyházat szemlélteti.

A szellemi Izraelhez hasonlóan a Kereszténységnek is úgyszólván hasonló szokásai és nyelve van, azáltal, hogy elismerik és használják a Bibliát, és kijelentik, hogy Jézus a szellemi atyjuk, ugyanúgy ahogy az ókori Edom, Ammon és Moáb Ábrahámot tekintette atyjának. (Habár Ábrahám Lót nagybátyja volt, apa-fiú kapcsolat volt közöttük) Mivel Jehova Tanúi közös örökségen osztoznak minden felekezetû kereszténnyel, így általánosságban a bibliai történetek és alapelvek nem ismeretlen fogalmak a modern szellemi edomiták és moábiták számára.

Döntõ fontosságú, hogy felismerjük a kapcsolatot az ókori Izrael valamint Edom, Ammon és Moáb között, mivel ennek jelentõsége van az eljövendõ ítélet során bekövetkezõ események sorrendjére. Miért mondhatjuk ezt?

A Bibliában megalapozott sorrend szerint Isten ítélete elõször a népén kezdõdik. Például a Jeremiás 25:29 ezt mondja: “Mert íme a nevemet viselõ városra hozokelõször veszedelmet, és ti talán majd megmenekültök valamiképp a büntetéstõl?” A Jeremiás által feljegyzett ítélet sokkal messzebbre ható, mint Jeruzsálem babiloniak általi pusztulása. Ez nyilvánvalóvá válik néhány verssel késõbb, ahol Jeremiás ezt mondja: “Íme, veszedelem indul nemzetrõl nemzetre, nagy fergeteg támad a föld legtávolabbi részeirõl. És azon a napon a Jehova által megöltek bizony ott lesznek a föld egyik végétõl a föld másik végéig. … Olyanok lesznek, mint a trágya a föld színén.”

Jeremiás próféciája valójában Armageddon háborújának globális jellegét jövendöli meg. De a lényeg az, hogy az ítélet azokkal kezdõdik, akik Isten szent nevéhez társultak. Ma a “város”, ami kizárólagosan kapcsolódik Jehova megkülönböztetõ nevéhez, természetesen Jehova Tanúi Õrtorony Társulata; és különösen a szervezet Bétel központja.

Az Ezékiel 9:6 megerõsíti az események ugyanezen sorrendjét, amikor ezt mondja:“Öljétek meg a vént, a fiatalt, a szüzet, a kisgyermeket és az asszonyokat egyaránt — pusztuljanak! De senkihez ne közelítsetek, akin ott van a jel; a szentélyemnél kezdjétek! Elkezdték tehát azokon az öregeken, akik a ház elõtt voltak.”

Bár a prófécia elsõdlegesen Salamon templomának elpusztítására vonatkozott, van egy modern párhuzam, az Írások által leírt szellemi templomban. Például a Jelenések 11:2 utal a templomszentélyre, a keresztényiséghez kapcsolódóan, amit a nemzetek fognak taposni. Jézus maga is prófétált egy szent hellyel kapcsolatban, amit egy utálatos dolog fog taposni a dolgok rendszerének befejezése idején. Ugyanígy Malakiás próféciája szerint, amit Salamon templomának pusztulása után írt, Isten új szövetségének a követe, Krisztus, el fog jönni, hogy megvizsgálja, és megtisztítsa Isten szellemi templomát. A Malakiás 3:1-ben ezt olvassuk: “Íme! Elküldöm követemet, és õ utat készít elõttem. És hirtelen eljön az Õ templomához az igaz Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, akiben gyönyörködtök. Íme, eljön.”

Hogy ne legyen tévedés azzal kapcsolatban, hogy a szövetség követének eljövetele mit foglal magában, a Malakiás 3:5 kijelenti: “Ítéletre jövök hozzátok, és gyors tanú leszek a varázslók, a házasságtörõk, a hamisan esküdõk, meg azok ellen, akik tisztességtelenül bánnak a napszámos bérével, az özveggyel és az apátlan fiúval, valamint azok ellen, akik eltaszítják a jövevényt, és nem félnek engem — ezt mondja a seregek Jehovája.’”

Mivel Jehova Tanúit gyötrik mindazok a dolgok, amelyeket Jehova elhatározott, hogy kiírt népe közül - ellentétben az Õrtorony dogmájával, miszerint Isten ítélete állítólag 1919-ben megtörtént — nyilvánvaló hogy semmi “gyors” ítélet nem történt még Jehova népe között. Így azt a következtetést vonhatjuk le, más dolgokkal együtt, hogy az Ezékiel látomásában szerepló 'öregek', akiket Isten szentélyében vágnak le, azok a gonosz szolgák, akik jelenleg kényelmesen lakoznak Isten felkent háznépe között a templomában.

De a lényeg az, hogy a héber próféták megerõsítik azt, amit a keresztény Péter apostol jövendölt azzal kapcsolatban, hogy Isten ítélete a saját házán kezdõdik. Hogy felfrissítsük emlékezetünket: Péter apostol ezt írta az 1Péter 4:17-ben: “Mert itt a meghatározott idõ, hogy megkezdõdjön az ítélet az Isten házán. Ha pedigelõször rajtunk kezdõdik, mi lesz a végük azoknak, akik nem engedelmeskednek az Isten jó hírének?”

Pál apostol szintén megerõsíti számunkra a Rómaiaknak írt 2.fejezetében, hogy az ítélet a (szellemi) zsidókon kezdõdik, és a görögökön (nem felkenteken) folytatódik.

Látva, hogy az Írások világosan megmutatják, hogy az ítélet Isten háznépén kezdõdik, miért van az, hogy az Õrtorony dogmatikusan ragaszkodik ahhoz, hogy a nyomorúság akkor kezdõdik, amikor a kereszténységet, és Nagy-Babilon többi részét elpusztítja a 8. király? Ez az író, ismét felhív minden értelmes Jehova Tanúját, vagy az Õrtorny Társulat képviselõit, hogy mutassák be a szentírása bizonyítékot arra a sokszor ismételt és sokszor kinyilvánított gondolatra, hogy a hamis vallás pusztulása jelzi a globális nyomorúság kezdetét, melyrõl a próféták beszéltek.

Ez visszavisz bennünket Edom és Izrael kapcsolatához, és ahhoz, hogy mi az alapja Isten ítéletének a hamis vallás ellen.

“Népem veszedelme napján”

Egy pillanatra távolodjunk el egy kicsit még jobban Ámostól. Abdiás rövid próféciája, ami Ámos könyvét követi, szintén Isten ítéletét irányítja Edom ellen. A próféta megismétli, hogy azért fogja elpusztítani Edomot, mert az örvendezett amikor csapás érte az Izraelitákat. A 10. vers ezt mondja: “A testvéred Jákob elleni erõszak miatt szégyen borít el téged, és kivágattatsz idõtlen idõkre.” A 13.vers így folytatja:“Nem lenne szabad népem kapujába jönnöd veszedelmük napján. Neked, éppen neked nem lenne szabad bámulnod az õt érõ csapást veszedelmének napján, és nem lenne szabad kinyújtanod kezed a vagyonára veszedelmének napján.”

Az Izraeliták Isten népe voltak jóban-rosszban. Amikor Jehova csapást hozott rájuk a felhalmozott bûneik és vétkeik miatt, még még akkor is a népe voltak. Ezért nevezi õket Jehova “népemnek”. Következésképpen, ahogy Isten megbüntette a zsidókat bûneikért, ugyanúgy megbüntette azokat is akik örvendeztek és mulattak az õ szerencsétlenségükön.

Egy érdekes részlet Abdiásnál Edom kapcsolata a fosztogatóval. Az Abdiás 6-8 ezt mondja: “Hogy átkutatták Ézsaut! Hogy felkutatták rejtett kincseit! Egészen a határig küldtek téged. Szövetséges embereid mind becsaptak. Akik békében voltak veled, legyõztek. Akik együtt esznek veled, hálót tesznek alád, mint akiben semmi tisztánlátás nincs. Hát nem így lesz-e azon a napon? — ez Jehova kijelentése.”

Edomot úgy írták le a próféták, mint aki egy kiemelkedõ, megerõsített bércen lakozik … ahonnan lehozták a káldeusok, és kifosztották nagy gazdagságát. Nyilvánvalóan Edom biztonságban érezte magát, mert jó volt a kapcsolata Babilonnal. Azonban nem vették észre, hogy Jehova kinevezte a káldeusokat, mint az isteni ítéletek földi végrehajtóját.

Hasonló módon a Vatikán félelmetes gazdagságnak örvend, és biztonságban van a politikai vezetõkhöz fûzõdõ különleges kapcsolata által. A világ összes vallása közül egyedül a Vatikán rendelkezik úgynevezett különleges megfigyelõi státusszal az Egyesült Nemzetekben. Más szavakkal ahogy Abdiás leírja, “békeszövetségük” van azzal az intézménnyel, amely arra rendeltetett, hogy a bibliai prófécia 8. királyává váljon, és amely a Jelenések szerint teljesen el fogja pusztítani a hamis vallást.

De mégegyszer, mivel igazolhatjuk, hogy az ilyen ókori próféciákat a modern idõkre alkalmazzuk? Ámoshoz hasonlóan Abdiás is jövendölt olyan dolgokat, amelyek egyszerûen nem illeszthetõk bele az eredeti beteljesedésbe. Például az Abdiás 18 mondja, hogy “Jákob háza tûz lesz, József háza láng, Ézsau háza pedig tarlóvá lesz; lángba borítják és felemésztik õket.” Edomot valójában Babilon pusztította el. A zsidók nem álltak közvetlenül bosszút Edomon, ahogy a prófécia sugallja. Hogy is tudtak volna? Fogságban voltak Babilonban, amikor Edom elpusztult.

Továbbá Abdiás próféciája a következõ szavakkal zárul: “Megmentõk mennek fel Sion hegyére, hogy ítélkezzenek Ézsau hegyvidéke fölött, és a királyság Jehováé lesz.”

A megmentõk és bírók, akik Jehova Királyságának felállításához kapcsolódnak, nem lehetnek mások, mint Isten 144.000 igaz fia. Õket a Jelenések könyve úgy ábrázolja, mint akik a Sion hegy tetején állnak, hogy megkezdjék Krisztus Királyságának uralmát a világ felett. Edom megítélése azzal kapcsolatos, hogy Krisztus és a 144.000 bosszút áll Nagy-Babilonon Isten azon szolgáinak kiontott véréért, akiket a századok folyamán öltek meg, egészen az utolsó pillanatban mártírhalált halt szentig. A Jelenések 6:11 azt mutatja, hogy Isten visszatartja e világ feletti ítéletét mindaddig, míg Krisztus összes azon testvére, akiket készülnek megölni, meg is ölték. Feltehetõen ez lesz az, amikor Nagy-Babilon bûnei világosan felhalmozódnak az égig és Isten emlékezetébe idézi igazságtalan tetteit.

Az Õrtorony általában nem ismeri fel, hogy Edom, Moáb és Ammon a kereszténységet szemlélteti. Ennek oka az, hogy ez szükségessé tenné, hogy elismerjék, Izrael nem a hitehagyott kereszténységet jelképezi a próféciában. Ha a próféciát helyesen akarjuk értelmezni, akkor ahelyett, hogy a kereszténység ítéletével kezdõdne a nyomorúság, a szellemi Izrael és a hozzá kapcsolódó keresztény gyülekezet lesz tönkretéve a kereszténység jóváhagyásával és segítségével.

Nyilvánvalóan ezért írja le Dániel Edomot, Moábot és Ammont, mint akik megmenekülnek az északi király kezdeti támadása során, míg a Dicsõség földje megadja magát a zsarnok királynak. A kereszténységet csak ezután, a nyomorúság ideje alatt ítéli meg Isten, azért hogy jóváhagyta azokat a kegyetlenségeket, amelyeket Jehova népe ellen követnek el még az elõttünk álló idõben.

Jelenleg még csak elképzelni tudjuk azt a sokkot és megaláztatást, amivel Jehova Tanúi fognak tapasztalni, amikor az Õrtorony hanyatt vágódik, mialatt a kereszténység egyházai gúnyosan nézik. Miért lehetünk biztosak benne, hogy ez áll elõttünk? Ez visszavezet minket Ámos könyvéhez.

“Éhínséget, de nem kenyér után,

és szomjúságot, de nem víz után”

Az Õrtorony által az egyik leggyakrabban idézett vers a 8:11, ahol ezt olvassuk: “Íme, jönnek napok — ez a legfõbb Úr, Jehova kijelentése —, és éhínséget bocsátok a földre; éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után, hanem Jehova szava szavainak hallgatása után.”

Az Õrtorony ezt a verset mindig a kereszténység állítólagos szellemi éhségére alkalmazza. De vizsgáljuk meg az “ihletett kijelentést”, hogy valóban az igazság Istenétõl származik-e. Ehhez, csupán a következõ kérdést tegyük fel magunknak: Milyen módon teljesítik be a kereszténység egyházai ezt a próféciát, amely szerint szellemi éhség borítja be a földet?

Az a helyzet, hogy a szellemi éhségnek pont az ellenkezõje tûnik igaznak. Nyilvánvaló, hogy a kereszténység sok felekezete valamiféle újjászületést él át. Vegyünk fontolóra néhány lényeges tényt. A középkorban a Katolikus Egyház el akarta folytatni a Bibliát, és megtiltotta a köznép nyelvén prédikálják, vagy lefordítsák ezen nyelvekre. Ehhez képest a mai templombajáróknak sokkal szélesebb hozzáférésük van Isten Szavához. Bár a Katolikus Egyház régebben ellenezte a Biblia fordítását, ma már számos katolikus bibliafordítás és magyarázat elérhetõ a nyilvánosság számára. Bár a számuk csökken a növekvõ lakossághoz viszonyítva, de hol van a modern szellemi éhség bizonyítéka a Katolikus Egyházban?

Az evangéliumi és fundamentalista felekezetek mély bibliai tanulmányokat kínálnak, és ennek eredményeként számuk gyorsan növekszik. Akik bibliai üzenetet szeretnének hallani, már nem is kell éppen templomba menniük ezért. A vallási televízió és rádió mûsorok megszokottá váltak. Az Interneten szószerint sokezer keresztény weboldal és online Bibliatanulmányozási program található. A modern evangéliumi mozgalmak rohamos növekedését, különösen Latin-Amerikában, úgy írták le, mint ami nem kevesebb mint egy modern tünemény. Természetesen nincs bizonyíték, hogy a sok evangéliumi felekezetben éhség uralkodna.

Ha a kereszténység ortodox ágát nézzük, az Orosz Ortodox Egyház mintha a sírból jött volna vissza, azután hogy évtizedekig elnyomták a Szovjetúnióban. A korábbi szovjet köztársaságok területén sincs bizonyíték a szellemi éhségre.

A múltban az Õrtorony a templombajárók csökkenõ számára hivatkozott, mint a prófécia beteljesülésére, miszerint Babilon úgynevezett “vizei” kiszáradnak, mint egy elõjátékaként a teljes pusztulásának. Az az igazság, hogy sok vallási felekezet sokkal élénkebb ma, mint a múltban. Bár a Kereszténység soha nem tanította a Biblia igaz tanításait, egyszerûen nem illik a valóságba, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy a kereszténység szellemileg jobban kimerült, mint azelõtt. Az Õrtorony hasonló hibát követett el mint a kommunisták, amikor ideje korán bejelentettük a kereszténység halálát. Itt található néhány lényeges tény a világ fõ vallásainak növekedésére az elmúlt évtizedek folyamán.

Másfelõl Jehova Tanúi gyors növekedése, amivel dicsekedtünk, mint Jehova áldásának bizonyítékával, megállt számos országban. Ha nem kezdték volna el elsõ alkalommal számolni a 15 perces hírnököket az elmúlt évben, akkor valószínûleg statisztikailag csökkent volna az aktív Jehova Tanúinak a száma az Egyesült Államokban a 2002-es szolgálati évben.

A szellemi éhséghez kapcsolódóan, amirõl a Biblia beszél Ámosnál, más prófétál is megjövendöltek egy katasztrofális szellemi éhséget, ami végülis fel fogja emészteni Isten népét. (Lásd az Õrtorony Társulat közelgõ összeomlása címû tanulmányt) A prófécia kifejezetten “Jehova szavainak hallgatása” utáni éhségrõl beszél, és azÕrtorony elválaszthatatlanul kötõdik Jehova megkülönböztetõ nevéhez. Tény, hogy az Õrtorony szólta Jehova szavát hozzánk, és mivel ez az egyetlen csatorna, amit Jehova Tanúi elismernek, hogy igazi szellemi táplálékot kínál, ezért az Isten szava által megjövendölt szellemi éhségnek az Õrtorony Társulat összeomlásához kell kapcsolódnia.

Látszólag az összes prófécia és sok zsoltár megjövendöli, hogy az Isten házára elkövetkezõ ítélet pusztulást fog eredményezni a Királyság igaz fiai számára, így befejezik földi tanúskodásukat és zsákruhába öltöznek, mialatt ellenségeik örvendeznek haláluk felett. Ámos sem kivétel. Azt is meg kellene jegyeznünk, hogy az Ámosnál leírt szellemi éhség nem egy lassú folyamat eredménye, ahogy talán feltételezzük. A megelõzõ vers teljesen érthetõvé teszi, hogy az éhséget egy hirtelen katasztrófa okozza, amit Jehova hoz a népére. Az Ámos 8:9-10 ezt mondja: “Az történik majd azon a napon — ez a legfõbb Úr, Jehova kijelentése —, hogy a napot lenyugosztom délidõben, és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal. Ünnepeiteket gyászba borítom, énekeiteket mind gyászdallá teszem, minden csípõre zsákruhát adok, és minden fõre kopaszságot bocsátok, és olyan lesz az, mint az egyetlen fiúért való gyász, és keserû nap lesz a vége.”

De felmerül a kérdés, hogy miért idézné elõ Jehova, hogy szellemi éhség sújtsa modern kori népét? Ámos próféciája némi fényt áraszt erre a kérdésre.

Az Ámos 3:2 szerint Isten azért tartotta felelõsnek az önfejû zsidókat, jobban mint bármely más népet, mert a nemzet különleges kapcsolatban állt Jehovával. A Krisztus elõtt létezõ összes ember és nemzet közül, egyedül a zsidókkal volt Jehovának közvetlen kapcsolata. Ezért Jehova így szólt hozzájuk Ámoson keresztül: “Csakbenneteket ismertelek a föld minden családja közül. Ezért vonlak számadásra titeket összes vétketekért.”

Mint Jehova Tanúi abban hiszünk, hogy az egyetlen igaz keresztény hitet gyakoroljuk. Kétségtelenül közöttünk vannak Isten felkent fiai, ami bizonyítéka annak, hogy szövetséges kapcsolatban vagyunk Jehova Istennel. Továbbá nyilvánvaló, hogy a kereszténység bele van süllyedve az ókori Babilonból származó tanokba, és hogy fecsegõ szektáinak sokasága nem élvezheti Isten elismerését. Ha mi azonban Jehova népének valljuk magunkat, akkor tekintettel Jehova kapcsolatára az ókori népével, nem vagyunk mi is nagyobb nagyobb mértékben felelõsek Isten elõtt, mint bármely más ember?

Nem mint hitetlen hibákat keresgélõk vagy zúgolódok, hanem mint Isten krisztusi alázattal rendelkezõ népe, vessünk egy közelebbi pillantást magunkra, ahogy mélyebben beletekintünk Ámos próféciájába. Ezért jegyezték fel a próféciát, és ezért olvassuk az Ámos 3:13-ban a következõket: “Halljátok és tanúskodjatok Jákob házában! ‘ ez a legfõbb Úrnak, Jehovának, a seregek Istenének kijelentése.”

Tulajdonképpen Jehova még azt is megparancsolta a prófétájának, hogy hirdesse ki népe megromlott szellemi állapotát a környezõ népek elõtt. Az Ámos 3:9 ezt mondja:Hirdessétek a lakótornyokon Asdódban, és a lakótornyokon Egyiptom földjén, és mondjátok: “Gyûljetek össze Szamária hegyei ellen, és lássátok a nagy zûrzavart és a csalásokat benne. Nem tudták, hogyan kell tisztességesen cselekedni.”

“Ti, kik az igazságot

ürömmé változtatjátok”

Az Ámos 5. fejezete szerint Jehova ítéletet hoz népére, mert igazságtalanokká váltak, valamint erkölcstelenül és hûtlenül cselekedtek. Az Ámos 5:7 ezt mondja: “Ó, ti, kik az igazságot ürömmé változtatjátok, kik az igazságosságot a földre vetitek.”

A Szentírás feltárja, hogy Jehova szereti az igazságosságot és a pártatlanságot. Õt mélyen érdeklik a lesújtottak és a hátrányos helyzetûek. Jehova el is várja, igenigényli, hogy az õ népe és különösen vezetõikkövessék a törvényeit és alapelveit, és mindig törekedjenek tisztelet mutatni Isten iránt azáltal, hogy azt teszik ami helyes. Mivel Jehova neve és hírneve egybefonódott az ókori Izraellel, hatalmas szégyent hozott Jehova nevére, amikor zsidók igazságtalanná és korrupttá váltak.

Hasonlóképpen a felvigyázók és Jehova Tanúi Vezetõ Testülete különösenkülönösen felelõs, hogy Jehova neve, amit viselünk, ne kerüljön szégyenbe ugyanilyen módon. Kiváltképpen így van ez, ha megvizsgáljuk, hogy Jézus kimondottan jelezte, hogy a hû szolgája súlyosabb ítéletben fog részesülni, a Lukács 12:48-ban található alapelv szerint: “Bizony, mindenkitõl, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni; és akire sokat bíztak, attól a szokottnál többet fognak követelni.”

De sajnos Jehova Tanúi óriási szégyent hoztak Jehova nevére. A vezetõink pedig különösen elítélendõek. Miért?

A hûtlenségünk egyik szempontja nyilvánvalóvá vált azok által a széles körben nyilvánosságra hozott riportok által, amelyek felhívták a nyilvánosság figyelmét a Jehova Tanúi között történt nemi erõszak és gyermekmegbecstelenítés esetekre. De a valódi történet nem errõl szól. A gyermekek szexuális megbecstelenítése szörnyû dolog, az egész alapjául pedig az a botrányos hozzáállás szolgál, amit az Õrtorony Társulat tanúsított a problémával szemben az évek során.

Az Õrtorony hivatalos szóvivõje szerint nincs semmilyen valós probléma azzal az eljárással, ahogy a szervezet kezelte a gyermekmegbecstelenítéssel kapcsolatos ügyeket. Brown testvér nézõpontja szerint a gyermekmegbecstelenítés veszedelme nem nagyobb Jehova Tanúi körében, mint bármely másik szervezetben a világon, ahol ezzel a problémával küzdenek. Ironikus, hogy a kritikusaink mindvégig azt hangoztatták, hogy Jehova Tanúi nem különbek, mint bármely más vallás. De valóban büszkék legyünk arra a tényre, hogy a feltételezett “szellemi paradicsomunk” nem rosszab mint a világ, amit gyakran az ellenképi Szodoma és Gomorraként írunk le? A 1Mózes-ben található beszámoló csakugyan arról számol be, hogy fiúkat rontottak meg fajtalankodások által épp úgy, ahogy a mi gyermekeink ártatlanságát “lopták el” a gyülekezeteinkben levõ perverz egyének. Mennyire illenek Ézsaiás szavai a mi vezetõinkre, akik önelégülten beérik azzal, hogy a gyermekmegbecstelenítés nem rosszabb Jehova Tanúi között, mint más szervezetekben: “Halljátok Jehova szavát Szodoma vezérei! Figyelj füleddel Istenünk törvényére, Gomorra népe!”

Az Õrtorony azt bizonygatja, hogy egy hatásos Biblián alapuló eljárásmód van érvényben a gyermekmegbecstelenítéssel kapcsolatos ügyek kezelésére, és az áldozatoknak biztosítják az elsõbbséget. Mivel azonban mint szervezet és mint egyének is felelõsek vagyunk Isten elõtt azért, ahogy a közöttünk levõ lesújtottakkal bánunk, nem kellene közelebbrõl megvizsgálnunk az Õrtorony állításait? Ha Jehova tényleg meg fogja ítélni a népét, akkor nem kellene õszintén megvizsgálnunk Isten elõtti helyzetünket? Végülis az Ámos 5:6-ban Jehova igyekszik rávenni a népét, hogy térjenek meg gonoszságukból és éljenek. De hogyan lehetséges ez, ha nem nézünk szigorúan magunkra?

Az Ámos 5:6-ban ezt olvassuk: “Keressétek Jehovát, és éljetek, nehogy fellobbanjon õ, mint a tûz, ó József háza, és nehogy felemésszen, és Bételt ne lehessen eloltani. Ó, ti, kik s jogosságot ürömmé változtatjátok…”Bizonyos, hogy akik félik Jehovát nem hagyhatják figyelmen kívül ezt az isteni figyelmeztetést, mintha csak valaki másra vonatkozna, vagyis a kereszténységre. Ha keressük Jehovát, az azt jelenti, hogy szeretnénk megtudni az õ nézõpontját a fontos dolgokról, és magunkévá kell tennünk az õ értékeit. Ez szükségessé teszi, hogy használjuk a gondolkodóképességünket, amikor õszinén érvelünk valamirõl, hogy helyes következtetésre jussunk.

Most vegyük az Õrtorony két tanúval kapcsolatos eljárásmódjának dolgát. Az 5Mózes 19:15 szerint a Mózesi Törvény ezt mondja: “Egyetlen tanú ne álljon elõ senki ellen se annak valamilyen vétke vagy bûne miatt, bármilyen bûnrõl legyen is szó. Két tanú vagy három tanú szavára álljon a dolog.”

Az Õrtorony más esetekben gyorsan kihangsúlyozza, hogy a keresztényeket nemnem kötelezi a Mózesi Törvény, amit Isten kizárólag az ókori zsidó nemzetnek adott. Furcsa módon azonban a zsidó törvény ezen “két tanú” szempontját többnek tekintjük, mint alapelv, egy ránk is kötelezõ érvényû törvénynek tekintjük. Ha azonban tovább olvassuk a törvényt az 5Mózes 19:16-18-ban, akkor láthatjuk, hogy az ok amiért a két tanúval kapcsolatos törvényt adta nekik Isten, az volt, hogy megóvja õket a gonosz személyek hamis vádjaitól. Ezért folytatja így a törvény: “Ha egy tanú rosszat forralva valaki ellen támad, törvénytelenséggel vádolva õt, akkor az a két ember, akinek vitás ügye van. álljon Jehova elé, a papok és a bírák elé, akik azokban a napokban lesznek. És a bírók járjanak utána alaposan, és ha a tanú hamis tanú, és hamis vádat emelt testvére ellen, tegyetek vele aszerint, amit õ tervelt ki testvére ellen.”

Ha elemezzük a fenti verset, figyeljük meg, hogy abban az esetben, ha nem volt meg a szükséges két tanú a vád alátámasztására, akkor a bíróknak és a papoknak a dolga volt, hogy “járjanak utána alaposan” és hozzanak döntést. Honnak tudhatták a bírók, hogy a vádló csak kitervelt valamit a testvére ellen? Alaposan vizsgálódniuk kellett, hogy megtalálják az igazságot. Nem szabadott egyszerûen csak ejteni az ügyet, mivel nem voltak más tanúk. A bírókként szolgáló férfiak feladata volt, hogy meghatározzák a vádlott bûnösségét vagy ártatlanságát, és ebbõl következõen a vádló bûnösségét vagy ártatlanságát is. Ha tehát azt színleljük, hogy követjük a zsidó törvényt a keresztény ügyek intézésében, akkor ahogy Pál írta a Galácia 5:3-ban, nem arra kötelez ez bennünket, hogy az egész törvényt kövessük?

Természetesen Jézus felidézte a Mózesi Törvényben található két tanú alapelvet, amikor arra utasította a követõit, hogyan oldják meg a keresztény testvériségben felmerülõ problémákat. A Máté 18:15-17-ben az Úr Jézus ezt mondta: “Ezenkívül, ha a testvéred bûnt követ el, menj tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. De ha nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettõt, hogy két vagy három tanú szájával legyen megerõsítve minden dolog. Ha nem hallgat rájuk, szólj a gyülekezetnek. Ha még a gyülekezetre sem hallgat, éppen olyan legyen elõtted, mint egy nemzetekbõl való, és mint egy adószedõ.”

Jézus egy három lépésbõl álló folyamatot körvonalazott, aminek célja, hogy békét teremtsen a keresztény testvérek között. Nyilvánvaló azonban, hogy a bírói eljárásnak nem az a fõ célja, hogy megállapítsa a vádlott bûnösségét. Már adott, hogy egy bûnt elkövettek, ahogy Jézus mondta: “ha a testvéred bûnt követ el, menj tárd fel a hibáját.” A vizsgálat célja, hogy meggyõzze a vétkes felet a bûnösségérõl, feltárva a hibáját azon célból, hogy megbánásra indítsa. Jézus nem mondta, hogy az egy vagy két további tanúnak is szemtanúnak kellett lennie a bûnt bizonyító cselekmény megtörténésekor. A vádló azért vesz maga mellé még egy vagy két tanút, hogy a vizsgálat folyamatát és az eljárás megfelelõ voltát tanúsítsák, valamint hogy megerõsítsék az elkövetett cselekedet bûnös voltát. Figyeljük meg, hogy az eljárás harmadik lépésében sem állapítják meg a bûnösséget. A vádlott terhe, hogy hallgat-e a gyülekezet feddésére, vagy szembenéz a kiközösítéssel. Ha a folyamat bármely pontján a vádlott beismeri a vádakat, és lépéseket tesz a megbánás felé, a vádló visszaszerzi elvesztett kapcsolatát a testvérével. Ha a vádlott elutasítja a bûn vagy felelõsség beismerését, akkor a gyülekezet visszavonhatja baráti jobbját tõle.

Az Õrtorony azt állítja, hogy követi Jézus ezen bírói elvét. Ragaszkodik ahhoz, hogy ha nincs beismerõ vallomás, akkor a valódi bûnténynek legalább két tanúja kell legyen, hogy bizonyítsák a megbecstelenített személy állításait. Ha azonban nincsen második tanú és vallomás sem, akkor nem lehet bírói lépéseket tenni a vádlott megbecstelenítõvel szemben. Egyszerûen dobják az ügyet, az áldozatnak pedig azt mondják, hogy szenvedjen csöndesen, és “várjon Jehovára”, aki majd elrendezi a dolgokat - ahogy az Õrtorony szereti mondani. Ez úgy tûnik durva félrealkalmazása és elferdítése a Krisztus által adott törvénynek.

Jézus szerint, még ha a vádlott el is utasítja, hogy elfogadja a gyülekezet feddését, akkor is úgy kell tekinteni, mintha bûnös lenne, ahogyan vádolták. Nem ejtették egyszerûen az ügyet, mert a vétkes nem vállalt felelõsséget a vétkéért, vagy mert nem volt néhány tanú.

A gyülekezeti véneknek használni kell a saját ítélõképességüket, és a hivataluk hatalmát, hogy megvédjék a nyájat, amit a felügyeletükre bíztak. Mennyire naivak vagyunk, azt várva, hogy egy körmönfont szexuális ragadozó majd töredelmesen bevallja bûneit, amikor számon kérik tõle. Igaz, hogy némelyek bevallják, de nyilvánvalóan a legtöbben nem. Mennyire illõ Pál kérdése a korintuszi vénekhez:“Azért szólok, hogy szégyenkezésre indítsalak benneteket. Igaz-e, hogy egy bölcs sincs köztetek, aki képes volna ítéletet tenni a testvérei között…?”

Az Õrtorony kihirdette a nyilvánosságnak, hogy Jehova Tanúi gyûlölik a gyermekmegbecstelenítést, a tetteink azonban meghazudtolják ezt az állítást. Az Õrtorony jogi osztálya Isten törvényét használta fel, hogy megkösse a gyülekezeti véneink kezét, ahelyett, hogy megengedte volna nekik, hogy alaposan utánajárjanak az ilyen iszonyatos bûnöknek, ahogy a Mózesi Törvény kívánta. Ezáltal megtagadta az jogosságot a szexuális visszaélések áldozatainak ezreitõl, és ennek eredményeként további ártatlan gyermekeket tettek prédára a közöttünk levõ gyermekmolesztálók számára.

A Silentlambs szervezet jelentése szerint, néhány esetben a bíróság olyan szörnyûnek találta a névleges Jehova Tanúi által elkövetett bûnöket, hogy hosszú börtönbüntetésre ítélte õket. Mégis, ennek dacára néhány elkövetõ megbecsült helyzetben marad a gyülekezetben, annak ellenére, hogy jelenleg rács mögött vannak, mint elítélt pedofilok. Szemmel láthatóan néhány vén és más Jehova Tanúja még tanúskodott is elítélt pedofilok mellett a bírósági eljárás során. Micsoda szégyen!

Míg az Õrtorony megtagadja, hogy kiközösítse az elítélt pedofilokat, ha a ocsmány bûntettüknek nem volt két tanúja - amit csak gaztettként és az igazságosság durva elferdítéseként írhatunk le - addig néhány áldozatot és támogatóikat kiközösítették, mert nem voltak hajlandók csendben szenvedni, ahogy az Õrtorony elvárja tõlük! Az Õrtorony csakugyan bûnös, mivel Jehova igazságosságát ürömmé változtatta!

Forrás: e-Watchmen