Személyiségtorzulások a szektákban

- Vallásos elmekontroll, mint a szellemi erőszak megnyilvánulása

Tartalomjegyzék

Előszó 3. oldal

Bevezetés 3. oldal

Fogalmak 4. oldal

I. Gondolatok a vallásról 5. oldal

I.1. A vallásos hit szerepe napjainkban 5. oldal

I.2. Ellenvetések a vallással szemben 6. oldal

I.3. Szabadság vagy függőség? 6. oldal

II. Lelki egyensúly vagy önfeladás – a valláspatológus szemével 8. oldal

III. A belépéstől a szabadulásig – élet egy szektában 11. oldal

III.1. Ki itt belépsz 11. oldal
III.2. Mindennapi kenyerünk…- énvédelem napról-napra 13. oldal

III.3. Ébredések 15. oldal
III.4. Interjú 16. oldal

IV. Összefoglalás 18. oldal

Bibliográfia 20. oldal

-2-

 „A legfájóbb kín örömet színlelni.”
(Márai Sándor)

Előszó

Dolgozatom célja nem valláskritika, hanem egy jelenség bemutatása.

Nem vizsgálom azt a kérdést, hogy mely vallási közösségek minősülnek szektának, és melyek nem, ennek eldöntését az Olvasóra bízom. Dolgozatom elején kitérek rá, hogy milyen értelemben használom ezt a kifejezést.

Bevezetés

A média időről-időre felkap szenzációs eseteket, amikor különböző vallásokhoz, szektákhoz tartozó emberek deviáns tetteket hajtanak végre. Ez a téma, súlyosságánál fogva gyakran képezi vizsgálatok, tanulmányok tárgyát. Az nem kap ekkora hangsúlyt, hogy az ezekben a közösségekben tagként jelen lévő embereket milyen személyiségtorzulások érik.

Ha nem tapasztaltuk meg a saját bőrünkön, nagyon nehéz megérteni, hogyan kerülhet valaki olyan helyzetbe, amikor a saját életének többé már nem ő az irányítója, hanem egy vallási vezető, vagy egy személytelen vallási rendszer, aki vagy amely részletekbe menően felügyeli őt.

Ennek az eszköze a vallásos elmekontroll, amit szeretnék bemutatni. Maga a kifejezés angol eredetű, hazánkban kevésbé elterjedt, mi inkább az ’agymosás’ szót használjuk, de a két kifejezés nem teljesen ugyanazt jelenti. A vallásos elmekontroll minden vallási közösségben jelen van, önmagában se nem negatív, se nem pozitív jelenség. A vallási tanok internalizálását jelenti, ebben a tekintetben a lelkiismeret szinonimája is lehetne. Csak abban az esetben válik veszélyessé, hogyha az egyén és a társadalom szempontjából destruktív célok eszközeként használják. A kis létszámú vallási közösségekben természetüknél fogva nagyobb a lehetőség arra, hogy egy karizmatikus vallási vezető - vagy akár egyik tag a másikra - olyan hatást gyakoroljon, amely a közösség tagjaival szembeni szellemi erőszaknak minősül.

-3-

Dolgozatomban törekszem tárgyilagosan körbejárni a vallásos elmekontroll témáját, szem előtt tartva a pszichológiai megközelítést. Arra keresem a választ, hogy milyen pszichés hatásai vannak az egyes tagokra annak, ha egy szellemileg elnyomó vallási rendszer részét alkotják? ’Meg lehet-e úszni’ a személyiségtorzulásokat, vagy ezek törvényszerűen bekövetkeznek? Hogyan segíthetünk ezeknek az embereknek, hogy ki tudjanak törni egy ilyen rendszerből?

Fogalmak

Mivel munkámban több olyan fogalmat is használok, amelyre többféle meghatározás létezik, az alábbiakban jelzem, milyen értelemben használom ezeket.

Szekta: „A szekta önkéntes társulási forma, amelynek alapja az erős identitástudat, a tagság feltétele valamely érdem és meghatározott minősítés, például tudás, egy tan elfogadása, esetleg a nyilvánosan megvallott vallásos tapasztalatot követő megtérés. A szekta jellegzetessége az exkluzivitás, tehát az, hogy egy igazság kizárólagos tulajdonosának helyzetében tudja magát. Általában elkülönül a társadalom nagyobbik részétől, és többnyire szembefordul az uralkodó meggyőződéssel. A szekta bizonyos magatartási mintákat ír elő, amelynek megsértése a tagság megszűnését vonhatja maga után. A kizárás - mint ahogyan a felvétel is - pontos szabályoknak, szigorú eljárásnak megfelelően történik. A tagok személyes elkötelezettsége jóval teljesebb mértékű a szekta irányába, mint amilyen a nem szektás meggyőződések esetében tapasztalható. A szektának általában nincs különálló és professzionális vezetése (Wilson,1970).” (http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=92 - letöltés időpontja: 2010-10-07)

Elmekontroll: „Az elmekontroll a gondolkodás újraszervezése. Finomabb és összetettebb dolog, mint egy ember gondolkodásának direkt és agresszív átprogramozása valamilyen fenyegetettség hatására. Az elmekontroll megvalósítói ugyanis nem ellenségei az áldozatnak, hanem „jóakarói", segítői. A hittestvéri kapcsolat miatt az áldozat nem áll ellen, nem akar védekezni, sőt kifejezetten együttműködik.

A cél, hogy az áldozat magatartása, gondolkodása, érzelmei és befogadott információi a vallásos szervezet ellenőrzése alá kerüljön. Tehát külső ellenőrzés nélkül, maga az áldozat végezze el a felsoroltak feletti ellenőrzést. Olyan, mintha az áldozat a saját gondolkodásába integrálna egy felügyelő egységet, ami a szervezet érdekeinek megfelelően adja az

-4-

 utasításokat a megfelelő viselkedésre, a helyes gondolkodásra, a megfelelő érzelmekre és a befogadható információkra.” (http://jtinfo.blog.hu/2010/08/14/vallasos_elmekontroll - letöltés időpontja: 2010-10-07)

Szellemi erőszak: „Ahogy az érzelmi bántalmazás az ember érzelmeire van hatással, a fizikai bántalmazás pedig fizikai fájdalmat és testi sérüléseket okoz az áldozaton, úgy a szellemi erőszak az ember szellemét érinti. Egy olyan szellemi vezető vagy rendszer eredménye, mely megpróbál kontrollálni, manipulálni vagy leuralni egy személyt. Ez a kontroll sokszor a félelem valamilyen formájában nyilvánul meg. (…) Amikor szavaid vagy tetteid lerombolnak valakit, kikezdik vagy meggyengítik valakinek a keresztény mivoltát, csak hogy téged, pozíciódat vagy hitelveidet igazolják, és eközben meggyengítenek vagy bántanak másokat – akkor szellemi erőszakról beszélünk.” (http://szellemieroszak.wordpress.com/2010/06/08/mi-a-szellemi-eroszak-bevezetes/ - letöltés időpontja: 2010-10-07)

I. Gondolatok a vallásról

I.1. A vallásos hit szerepe napjainkban

A vallások mindig jelentős mértékben befolyásolták a hívők életét. Míg régebben (a keleti kultúrákban még ma is) az egyének egy közösség tagjaiként élték meg önmagukat, mára fokozatosan eljutottunk az individuum mindenhatóságáig. Ez teret ad az ún. ’egyéni vallások’ kialakulásának, a ’vallási svédasztalnak’, ahol mindenki saját ízlése szerint válogathat a ’kínálatból’. ¹

A hagyományos vallások egyre kevésbé szólnak bele a tagok életébe, ma már inkább egy általános, erkölcsi keretet nyújtanak az élethez. Ahogyan már többen rámutattak, ha nem elégítjük ki spirituális szükségletünket, annak a következménye elkerülhetetlenül az erkölcsi züllés.

Popper Péter így ír erről:

“Az erkölcs tehát nemcsak irracionális, hanem transzcendens gyökerû is. (…)

Talán így érthetõbb, hogy miért tud egy vallásos gyülekezet, egy szekta hatékonyabb gátat szabni az ember pusztító és önpusztító törekvéseinek, mint a tudományos alapokon mûködõ mentálhigiénés mozgalom. A boly üressége, élete jelentéktelenségének hidege elõl drogba, alkoholba, öngyilkosságba menekülõ hangyát kézbe veszik, és így szólnak hozzá: Vigyázz! Nem mindegy, hogy mit cselekszel! Nagyon nagy hatalmak tekintete pihen rajtad! ”

( Popper Péter: Belső Utakon - Az önmagába térő ösvény, 221.o.)

A fentiekből látható, hogy a vallásos hit egyrészt mindig is része volt az emberi kultúráknak – és nincs okunk azt feltételezni, hogy ez a jövőben megváltozik -, másrészt pedig fontos szerepet tölt be mint erkölcsi iránytű. De lehet-e negatív hatással a személyiségre a vallásos hit?

I. 2. Ellenvetések a vallással szemben

Freud három ellenvetése a vallással szemben az, hogy illúziókban való hitre tanít, a kritikai gondolkodás tilalma által gyengíti az értelmi képességeket, és az etika jövőjét az Istenbe vetett hithez köti (Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás, 18. old.)

Erich Fromm megkülönböztet tekintélyelvű és humanisztikus vallásokat. Míg a humanisztikus vallás az ember és ereje köré szerveződik, a szeretet embertársai és önmaga felé irányul, célja a képességek kiteljesedése, a tekintélyelvű vallás a láthatatlan hatalom előtt térdel le, melyet engedelmesség, hódolat, imádat illet. Ennek következménye az ember elidegenedése saját magától, saját személyiségétől, az individuum életének jelentéktelenné válása. (Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás, 33-53. old.)

Fromm meghatározásának értelmében, minden közösséget előítéletek nélkül, annak fényében kell vizsgálnunk, hogy mennyiben szolgálja vagy akadályozza a hívőket az egészséges személyiség kialakításában és fenntartásában.

Most nézzük, miért jönnek létre újabb és újabb vallási közösségek, és jellemzően kik válnak ezek tagjaivá.

-6-

 I.3. Szabadság vagy függőség?

Mindannyian a ’valahová tartozás’ szükségletével élünk, ez hívja életre napjaink új vallási mozgalmait. Dr. Süle Ferenc így ír erről:

“Az új szellemi mozgalmaknak egyik mozgatója a "szellemi család keresése” is.
A civilizációnk sok rokkant családjában felnövő generációk identitásfejlődése erősen hiányos. Kevés az értékes apai vezetés és a biztonságos háttért nyújtó, meleg anyai otthon. Csoportdinamikai tény, hogy a kisebb gyülekezeti csoportokban nagyobb lehetőség van arra, hogy megkapják ezt a hiánypótló szellemi családot. A bekerülés kezdeti szakaszában ez jobban megjelenik. Később, a szellemileg nem egészséges közösségekben a vezetők autokratizmusa - isteni parancsolatok álarcába bújtatottan - a hit próbájaként feltüntetett, lélektanilag félreértett énfeladásra való buzdítás által, egyre súlyosabb regresszív dependenciába torzítja a személyiséget. Az ilyen helyzetből való lelki, szellemi szabadulás, gyógyulás már nehéz, a lelki szabadság elsorvadása miatt. Pszichopatológiai vonatkozásokban, azt is kell látnunk, hogy éles határ gyakran nem húzható a destruktív és egészséges mozgalmak között.” (http://www.scribd.com/doc/30474186/Sule-Eletmod-torzulas-A-Szektak-Hattere 4. old. letöltés időpontja: 2010-09-30)

Tapasztalatai szerint „Destruktívnak lélektanilag akkor minősíthető egy vallási közösség, ha tagjainak szabad személyiségfejlődését gátolja, megnyomorítja. De nem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan személyiségek, akik csak beszűkült szektás közösségben tudnak lelki egyensúlyban maradni! Ilyen például az a kábítószeres vagy alkoholista beteg, aki egy ilyen közösségben normális életvezetést tud folytatni.” (http://www.scribd.com /doc/30474186/Sule-Eletmodtorzulas-A-Szektak-Hattere 3. old. letöltés időpontja: 2010-09-30)

Nem véletlen, hogy kik válnak tagjaivá egy elnyomó szellemi közösségnek:
„John Clark, amerikai pszichológus szerint a szektatagok közel 60%-a krónikus érzelmi kiegyensúlyozatlansággal, lelki válságokkal küszködő egyén. Ők az úgynevezett kereső-kutató típusok, akik mindent megtesznek, hogy azonosulni tudjanak egy mágikus hitvilággal, ami betölti az életüket. Többségüknek identitás-problémája is van, aminek következtében más személlyé akarnak válni, és éppen ez az, amit a szekták igérnek. Megújult  egyéniséget, valódi célokat, tartalmas életformát, egy teljesen más világot.  A felállított szigorú korlátok ellenére a szektához (rendhez, kolostorhoz, kibuchoz) való csatlakozás egyfajta megkönnyebbülést, felszabadulás érzetet is kelt, hiszen megszünteti többek között a

-7-

felelősségvállalás és a döntéshozatal sokak számára elviselhetetlenül nehéz terhét.” (Kuliffay Hanna: A szekták, mint az önfeladás stációi, Empíria Magazin, http://empiriamagazin.com/Miszcellanea/Szektak.htm letöltés időpontja: 2010-10-07)

A „döntéshozatal sokak számára elviselhetetlenül nehéz terhétől” való megszabadulás vágya a dependencia igényét fejezi ki. Ezáltal egyfajta függőség alakul ki a válaszokat kereső ember és a válaszokat kínáló vallási közösség között.
 

II. Lelki egyensúly vagy önfeladás – a valláspatológus szemével

Dr. Süle Ferenc (Budapest, 1936) Orvosi és pszichológusi képzettséget Budapesten szerzett. A pszichiátria, a pszichoterápia és az addiktológia szakorvosa. Megalakulásától húsz éven át vezette a magyarországi Jung Egyesületet. Fő kutatási területe a valláslélektan, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet valláspatológiai osztályvezető főorvosa volt (1992-2000).
Főbb művei: A jungi mélylélektan napjainkban (1996), Valláspatológia (1997). (http://www.magyarszemle.hu/szerzok/Sule_Ferenc letöltés időpontja: 2010-09-30)

A professzor több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a valláspatológia területén, árnyaltan látja a vallási közösségek hatását a tagok életére.

Az alábbiakban Süle Ferenc: „A szektaképződés néhány mélylélektani vonatkozása” című tanulmányát foglalom össze. ²

A szekták általános lélektani jellegzetességei

Az alapító egyén lélektana – gyakori, hogy az alapító látomásokat, isteni elhívást kap. A jungi lélektan értelmezése szerint ezek az élmények a személyiség módosulását indítják meg. Az egyén kívülről jövőnek éli meg ezeket a jelenségeket, ez a skizofréniás elmezavar indulásakor tapasztalható hallucinatórikus kulcsélményekhez hasonló, vagy azonos azokkal. A

 szektaalapítók gyakran igen tehetséges, de lelkileg beteg emberek, patológiájukban előfordulhat a megalomániás paranoia, paranoid skizofrénia.

Csoportdinamika – a szektákban általában a tanoknál fontosabb szerepe van az életmódnak és a közösségnek. Megfigyelhető a tagok projektív azonosulása a domináns, szuggesztív vezetővel. Kondicionálás által a tagok elsajátítják a szektára jellemző életrendet, ezzel választási szabadságuk drasztikusan lecsökken. Kialakul a csoporthoz tartozás érzete, a csoportidentitás.

A szektatag lélektana – Jellemzően fiatal, útkereső állapotban lévő személyek válnak legkönnyebben szektatagokká. Az alsóbb társadalmi rétegekben és a nők között nagyobb a szekták vonzereje. Abban, hogy ki milyen közösséghez csatlakozik, közrejátszanak az egyén pszichológiai tipológiai sajátosságai is.

A patológia – egy egyén vagy mozgalom lélektani vizsgálatánál nem csak azt kell átlátnunk, hogy mit tanítanak, hanem azt is, hogy mit csinálnak. A destruktivitásra utaló ismertetőjegyek a következők:

1. manipuláció, függőség kialakítása agymosástechnikákkal, a személyiség manipulatív átformálása a szekta céljaira,
2. elszakítás és távoltartás minden más irányú kapcsolattól,
3. anyagi kihasználás,
4. elmebeteg, megalomán paranoid vezető,
5. az egyetlen igaz út képviselőjének tartják magukat,
6. karitatív tevékenységet nem (vagy alig) végeznek,
7. kritika tiltása,
8. totalitárius uralom,
9. világuralmi törekvések.

Az egészséges fejlődéstől való eltérés főbb ismertetőjegyei:
- ’farizeusi’ magatartás, a törvények, szabályok aránytalan növekedése
- a dinamika (emóciók, szenvedélyesség, elragadtatottság) túlzásai – ez leginkább a karizmatikusok szélsőségeseinél jellemző. A Szentlélek megnyilvánulásait összekeverik a pszichodinamikával, a tudattalan komplexusokkal.

-9-

 - a kizárólagosság elvének értelmében hiányzik a mások tisztelete, az egészséges alázatosság, az ökomenikus szellem. A kívülállókat meg- és elítélik.

A terápia lehetősége – a destruktív szekták megbetegedett személyei rendszerint csak kórházi bennfekvéssel kezelhetők, aminek a során a beteg a megbetegítő környezetből kikerül, és egy gyógyító közeg veszi őt körül. Problémát jelent, hogy a szakemberek még mindig nincsenek kellően felkészítve a hatékony terápiára. Teológiai vitáknak nincs értelme, e helyett szamaritánusi hozzáállásra, és személyesen megtapasztalható, átélhető élményekre van szükség. Fontos az ökomenikus alap és a másság tisztelete.

A terápia fázisai
1. izoláció – kiemelés a megbetegítő környezetből egy terápiás környezetbe. Ennek során fontos a páciens feltétel nélküli elfogadása, tisztelete, az empátiára törekvés, az őszinte kongruens magatartás, a segítőkészség.
2. feltáró pszichoterápia – mélylélektanilag szakképzett pszichoterapeutákat kíván. Leglényegesebb eleme az emberi kapcsolati relációval és dinamikával való munka.
3. az egészséges, új életmód biztosítása, testi, lelki, szellemi pihenés és fejlesztés, életörömök újbóli felfedezése
4. individualizálódás és bensőséges emberi kapcsolatok kialakításának segítése
5. egyéni életút felépítésének támogatása pszichoterápiás módszerekkel, a kollektív tudattalannal való egészséges kapcsolat kialakítása (vallási, művészi, tudományos élményeken keresztül).

A pszichoterápiában hiány mutatkozik a vallási életet belülről is ismerő képzett terapeutákban. Süle professzor ennek fejlesztését tartja szükségesnek.

Összefoglalva, a spirituális szükségleteinket ki kell, hogy elégítsük, különben pszichénk megbetegszik. Baj akkor van, ha az általunk választott közösség nem építi, hanem leépíti a személyiségünket.

-10-

III. A belépéstől a szabadulásig – élet egy szektában

Dolgozatom gyakorlati részében abba kívánok betekintést nyújtani, hogy mi megy végbe egy ember lelkében, mialatt egy szellemileg elnyomó vallási rendszer részét képezi. Egy interjú segítségével személyes tapasztalatokkal is megismerkedhetünk.

III. 1. Ki itt belépsz…

A térítést folytató közösségek tagjai reklámszakemberekhez hasonlóan használják a meggyőzéstechnika eszközeit, amelyeket ha megismerünk és a kommunikáció során tudatosítunk magunkban, időben azonosíthatjuk, hogy meggyőzéssel, rábeszéléssel vagy manipulációval állunk-e szemben. ³ A legtöbb esetben alaptalan a média ’agymosás’-sal való riogatása. Valójában senkit sem lehet erőszakkal ’megtéríteni’, ha ő nem járul hozzá ehhez. Mindig van egy belső oka annak, hogy valaki csatlakozik egy vallásos közösséghez.

Sok szektánál megfigyelhető, hogy kezdetben a tagjelöltet ’szeretet-bombázásban’ részesítik, így ő azt érezheti, hogy új családot kapott. Ezt az érzést fokozza az, hogy a tagok egymást ’testvér’-nek nevezik (a rokonság terminusai), az idősebb, vagy régebbi tagok szülői attitűddel közelítenek a tagjelöltekhez. A teljes odafigyelés is a ’közénk tartozol’ érzését nyújtja.

Hogyha az első találkozások kedvező benyomást keltettek, megkezdődhet a csatlakozás folyamata. Egy – jelen esetben vallási - szervezetbe való betagozódást indoktrinációnak nevezzük. A latin eredetű szó befolyásolt tanítást, pszichológiai alapú kiképzést jelent. A folyamat magában foglalja a hitelvekkel való azonosulást, egy új, az eddigitől rendszerint óriási mértékben eltérő életmód elsajátítását, és a szervezethez kapcsolódó egyre erősebb kötődést. Milyen eszközöket használnak fel ennek során? A teljesség igénye nélkül erre gyűjtöttem össze néhány példát:

Elitizmus érzése – minden szekta az ’egyetlen igaz’ vallásként azonosítja magát. A szektán kívüli világ, lényegében az egész emberi társadalom tévúton halad, és elvetendő Isten

szemében. Csak azok menekülhetnek meg az egész emberiségre váró pusztulástól, akik a szektába tartoznak. Ezt a társadalom fölé emelést a tagok önfeláldozó munkával hálálják meg Istennek – végső soron egy személytelen szervezetnek, amely mögött nagyon is valós személyek állnak, akik mindebből hasznot húznak.

Kritikai gondolkodás leépítése – a szekta vezetői óvják a tagokat a független gondolkodástól. Egy logikai csavarral a kritikai gondolkodást a kritizáló szellemmel azonosítják, holott a két kifejezés teljesen mást takar (az egyik a tényeket alátámasztó bizonyítékok mérlegelését, a másik a hibák állandó keresését jelenti).

A kritikai gondolkodás véleményük szerint a büszkeség jele, ami az Ördögtől származik. Ezzel kizárják bármilyen ’alulról jövő’ kezdeményezés lehetőségét.

Önszuggesztió – a tagok elhitetik magukkal, hogy minden, ami a szektában történik, az az ő érdeküket szolgálja. Ennek hatására engedik, hogy a vezetők beleszóljanak a családi életükbe, a munkahely megválasztásába, a vagyonuk felhasználásába, a legapróbb részletekig. Ezt a vezetők a hamis tekintély felhasználásával érik el, azt állítva, hogy minden, amit ők mondanak, az valójában Isten akarata.
 

Bűntudatkeltés – a leghatásosabb fegyver. Talán túlzásnak tűnik, pedig nem az: bármi lehet a bűntudatkeltés tárgya: milyen filmet nézünk meg a tévében, kikkel barátkozunk, mennyi időt töltünk pihenéssel, stb. ¹

Dependencia – a teljes függés állapota, amikor a szektatag már meg sem próbál önállóan gondolkodni, érezni, látni. Mindent a ’hit’ szemüvegén át lát és értékel. Fontos kérdésekben vezetőihez vagy a szervezet kiadványaihoz fordul (a Biblia, ’sajnos’ nem ad elég egyértelmű útmutatást sok dologban, ezért elengedhetetlen annak mások általi értelmezése).

Félelem a kitaszítottságtól – Bármely szabály megszegése, vagy egy tanítás megkérdőjelezése kizárást vonhat maga után. Ennél rosszabb dolog aligha történhetne a taggal: elvágja magát Istentől, következésképpen örök pusztulás vár rá. Addig is teljes izoláció lesz a sorsa, ugyanis

a korábbi barátaival már rég megszakította a kapcsolatot, rokonaitól elidegenedett, a ’gonosz világban’ nincsenek kapcsolatai. Mindezeken felül el kell ismernie, hogy hiába való volt feladnia karriert, családot, hobbit, művészetet, és még annyi minden mást. Ez a felismerés romba dönti az önbecsülését, és mindazt, ami addig fontos volt a számára. Annak érdekében, hogy ez ne következzen be, sokan a legvégsőkig is hajlandóak elmenni.

A kezdeti öröm és lelkesedés után a szekta egyre többet követel a tagok idejéből és erejéből –esetleg pénzéből is -, ezt bűntudat- és félelemkeltéssel igyekszik elérni.
A tagok így nyomás alá kerülnek, de az érzelmi kötődés miatt továbbra is kitartanak a közösség mellett.

III.2. Mindennapi kenyerünk… - énvédelem napról-napra

Az alábbiakban a vallási közösségekben jelen lévő elhárító mechanizmusokból szeretnék bemutatni néhányat:

Elfojtás – A legjellemzőbb elhárító mechanizmus a vallásokban. Sok tekintetben hasznos, hiszen az általános erkölcsi alapelvek betartása is a helytelenített késztetések elfojtásának az eredménye. Az ’elfojtott visszatér’ jelenség megfigyelhető, amikor egy zárt vallási közösségből kikerülve az egyén kiéli addigi elfojtott késztetéseit.

Projekció – externalizáció: A szekták előszeretettel hangoztatják a társadalomtól feléjük irányuló ’üldözést’, még akkor is, ha ennek semmilyen kézzel fogható, valós bizonyítéka nincs. Egyéni szinten a ’megtért’ iránt aggódó, de jószándékú családtagokba vetítenek hasonló érzéseket, cselekedeteket. Így a hívő a negatív tulajdonságokat a külvilágnak tulajdonítja, ezáltal lelki megkönnyebbülést érez, a problémákat kizárja belső világából.

Fantáziatevékenység – Egy jövőbeni szebb világ reményében a tagok képesek elviselni a jelen nyomorúságait. A betegség, sikertelenség, társtalanság problémája mind megoldódik majd. Megküzdési stratégiák alkalmazása helyett „elhalasztott” életek jönnek létre, amelyek állandó várakozásban telnek.

Izoláció – Mivel a közösség az egész ’kinti’ világot gonosznak mutatja be, beleértve a tagok legközelebbi családtagjait is - pejoratív tartalmú címkékkel megbélyegezve őket mint pl.

-13-

’világi’ -, a tagok eltávolodnak rokonaiktól, barátaiktól. Sok szakember ezt a momentumot tartja a legfájdalmasabbnak a szekták vonatkozásában. Hogy ezt az egyén egyáltalán túlélhesse, érzelmileg eltávolodik szeretteitől.

Hasítás – A szektákra nagyon jellemző a ’fekete-fehér’ gondolkodásmód, minden vagy jó, vagy rossz, nincsenek átmenetek. A ’jó’ és ’rossz’ csoportok létrehozása megkönnyíti a tagoknak az élet dolgaiban való eligazodást, így növeli a biztonságérzetet. Ez azonban regresszív magatartás.

Introjekció – identifikáció: a tagok azonosulnak a vezetővel, vagy egymással. Kiterjedhet a vezető gesztusainak, beszédmódjának, viselkedésének tudattalan utánzására. Hasonlóan gondolkodnak a világ dolgairól, hasonlóan éreznek valami iránt. Öltözködésük, ízlésük közelít egymáshoz.

Racionalizáció – Minél több energiát fektetünk hitünkbe, annál jobban ragaszkodunk ahhoz. Hiszen senki sem szereti úgy érezni, hogy amit eddig tett, az mind hiábavaló volt. Minél nagyobb az áldozat, annál messzebb megyünk majd az önáltatásban azért, hogy fenntarthassuk énképünket.

Szublimáció – a szublimáció általános formái – művészet, tudomány, hobbi - gyakorlása a zárt vallási közösségekben háttérbe szorulnak. Kirándulás, zenélés, sportok, társas összejövetelek általában nincsenek tiltva, de áttételesen, az idő teljes beosztásával, a tagok feladatokkal való leterhelésével akadályozzák ezek lehetőségét. Az ima,¹ a vallási rituálék, szertartások és az evangelizálás betöltheti a szublimáció szerepét.

Tagadás – A tagokban felidéződő helytelen vágyakat, késztetéseket az Ördögnek tulajdonítják, ezzel tagadják, hogy bennük ezek jelen lennének.

Elnyomás és reakcióképzés – egy szellemileg elnyomó vallási közösségben az egység fenntartása rendkívül fontos helyet foglal el. Azonban ez csak látszólagos egység, ugyanis mindenkit, aki ’szembemegy’ a ’hivatalos állásponttal’, a közösség kivet magából. Ezért a tagok elnyomják magukban a kellemetlen késztetéseket. Továbbra is látszólag szeretetteljes a

légkör, de a felszín alatt düh, sértődöttség, tehetetlenség, beletörődés húzódik. Bevezető idézetem a színlelt örömről ide illik.

III.3. Ébredések

Mi jöhet ezután? „Amikor az ember felhagy önmaga áltatásával és meri magán kívül is keresni a hibát, akkor az indoktrináció építménye összedől. Felismeri, hogy önmagát is becsapta, hogy kihasználták őt és azt a helyet, amit hitében a Bibliának és Istennek szentelt, egy vallásos vezetés foglalta el. (…) Az indoktrináció ellentétes folyamata a kivezetés. (…) Az, hogy a kivezetés vagy kivezetődés mennyiben értelmi és mennyiben érzelmi jellegű, azt a bevezetés (indoktrináció) során az egyes állomásokon megtapasztalt élmények is meghatározzák.” (http://jtinfo.blog.hu/2010/07/18/tanuva_valas letöltés időpontja: 2010-09-30)

A mozgalommal való szakítás legtöbbször nem valamilyen intézményi kényszer miatt nehéz, hanem az egyénben végbement személyiségváltozások miatt. Az új vallásokból kilépők visszaszoktatása a ’világba’ elsődlegesen a világról szóló tudásuk újrafogalmazásán alapul. A világot még sokáig az előző csoport szemével látják, ezért folyamatos kivetettséget éreznek.

Elieen Barker: „A mozgalom elhagyása”¹ című tanulmánya a következő tényezőket emeli ki a kilépés folyamatát illetően:

A kilépő személyek közül csak kevesen számoltak be teljesen negatív tapasztalatokról. Még a meglehetősen kiábrándult tagok is elismerték, hogy a tagságnak pozitív hatásai is voltak. A kilépő tagoknak kevesebb, mint a felénél léptek fel pszichológiai problémák, de ezek is csak átmenetiek voltak, kivéve, ha már a mozgalomhoz való csatlakozás előtt is fennálltak.

A volt tagok bizonytalannak érezhetik a jövőjüket, identitásukat, és nehezen bízhatnak meg másokban. Vannak, akik a sok evangelizáció, vagy pénzgyűjtési akciók során nagy jártasságot szereztek abban, hogy bárkivel könnyen kapcsolatba lépjenek, de a kapcsolatok fenntartása már gondot okozhat nekik.

Az emberek gyakran tévesen azt hiszik, hogy azzal segítik a kilépőt, hogyha negatív kritikát fogalmaznak meg az elhagyott mozgalommal szemben. Ez nem így van, ugyanis lehet, hogy a volt tag még mindig egyetért egyes tantételekkel, irányelvekkel, esetleg a közösség hiányzik neki. Tartsuk ezt tiszteletben, hiszen az esetek többségében teljesen normális férfival vagy nővel állunk szemben, aki csupán abban különbözik tőlünk, hogy más tapasztalatai vannak az élet egy speciális területén.

Azok a barátok, akiket a kilépett tagok már a mozgalomhoz való csatlakozás előtt ismertek, sokat segíthetnek azzal, ha éreztetik, hogy elfogadják őket olyannak, amilyenek most. Jótékony hatású, ha olyan személlyel beszélhet a kilépő tag, aki hasonló tapasztalatokon ment keresztül.

A rokonoknak és barátoknak nem szabad azt feltételezniük, hogy a valamikori tagok tönkretették az életüket és nincs jövőjük. Kerülni kell a túlzott gondoskodást, és a kis eredményeknek is örülni kell.

Bár nem könnyű az újrakezdés, a problémákkal való sikeres megküzdés önbizalmat ad, az alárendelődő, dependens személyiségjegyek elhagyásával a valamikori tag képes kialakítani egy számára kielégítő életstílust.

A következőkben egy olyan személlyel készített interjúmat közlöm, aki végigjárta a fentiekben bemutatott folyamatot, az indoktrinációtól a közösséggel való szakításig.

III.4. Interjú

Balogh Tamás¹ 1972-ben született Budapesten, évek óta egy internetes fejlesztésekkel foglalkozó sikeres cég ügyvezetője. Tamás az 1990-es években csatlakozott egy felekezethez, amelynek hazánkban jelenleg kb. 22.000 tagja van, és az evangelizálást minden tagra nézve kötelezően előírja. Több, mint egy évtizedes tagság után, kb. 5 éve kezdett eltávolodni, az utóbbi 3 évben nem jár a gyülekezetbe, de személyes okokból hivatalosan nem szakította meg a tagságát.

 - Tamás, megosztanád velem a tapasztalataidat, amelyet a szóban forgó felekezet tagjaként szereztél?
- Szívesen.
- Miért gondoltad úgy, hogy csatlakoznod kell ehhez a közösséghez, milyen pozitív hatásai voltak az életedre az újonnan megtalált hitednek,?
- Fiatal, az önálló élet küszöbén álló ember lévén, örömet éreztem egy olyan életcél megtalálása miatt, melyről azt gondoltam, hogy a végső cél, amit nem kell tovább keresni. Az örömön kívül találtam új barátokat is, akikkel jól éreztem magamat. Leszoktam a durvább káromkodásról, verbálisan fejlettebb, hatékonyabb, választékosabb lettem. Úgy éreztem, jó irányba változtam.
- A kezdeti lelkesedés és több évi áldozatos szolgálat után mik voltak azok a jelek, amik miatt kezdted úgy érezni, hogy az életedre már nem csak pozitív hatásai vannak az egyházad elvárásainak?
- A korábbi életem minden érzelemgazdag momentumát elveszítettem, melyek helyébe "műanyag, javasolt, gyártott" érzelmek kerültek. Mindezek mellett a folyamatos bűntudat még a legártalmatlanabb dolgok miatt is, mint pl. egy film megtekintése, egy könyv elolvasása, vagy beszélgetés egy bizonyos személlyel. Egy idő után már nem éreztem jól magamat egy olyan környezetben, ahol nem lehettem önmagam.
- Mennyire volt könnyű, vagy nehéz megszakítani a kapcsolatot a vallási közösséggel?
- Nem volt nehéz, mert hivatalosan meg sem kellett szakítani. Pont elég nem járni, Így ők már nem tekintenek tagnak, de beszélhetnek velem. Hogyha hivatalosan is kilépnék, akkor egyáltalán nem léphetnének velem kapcsolatba, még a barátaim sem.
- Mesélj egy kicsit arról, hogyan alakul azóta az életed, jobb, vagy rosszabb lett, boldogabbnak érzed-e magad most?
- Eleinte az egyházi vezetőim több alkalommal is meglátogattak, hogy visszatérítsenek a
” jó irányba”. Ezek a beszélgetések azért nem voltak kellemesek. Aztán a pásztori látogatások hulláma véget ért. Azóta minden egyéb más mozzanatba kezd visszatérni az "élet". Hitelesebb, igazibb, szenvedélyesebb lett az életem. Az Istenben való hit nem veszett ki a lelkemből.
- Mit tanácsolnál azoknak, akik úgy érzik, hogy egy szellemileg elnyomó rendszer áldozatai, mit tehetnek a saját lelki egyensúlyuk érdekében?
- Legyenek ravaszak mint a kígyó, de szelídek, mint a galamb. Csendben váljanak ki, bensőjükben szilárdan meggyőződve, hogy helyes amit tesznek. Véleményem szerint nem kell felégetni hidakat. Így az ember jobb pozícióban marad ahhoz, hogy esetleg másnak is segíteni tudjon.

- Köszönöm az interjút

-17-

Értékelés: Véleményem szerint akkor tudunk új fejezetet nyitni az életünkben, hogyha az előző fejezetet lezártuk. Akkor tudunk túllépni egy fájó időszakon, hogyha jelképesen bezárunk egy ajtót, ’felégetjük a hidakat’. Ennek nagy ára lehet, de ezt nem spórolhatjuk meg. Ahogyan fentebb is írtam, egzisztenciálisan tönkremehet az, aki minden szállal a vallási közösséghez kötődik (barátságok, munka, esetleg a vagyonát adományként odaadta, ezért nincs hova hazamennie). Tamás esetében is ez az ellehetetlenülés akadályozza meg a teljes elszakadást.

IV. Összefoglalás

A dolgozat elején felvetett kérdésekre válaszolva, a pszichés hatásokat illetően úgy látom, hogy egyes vallási közösségek abszolutisztikus, totalitárius berendezkedésük által regresszióba kényszerítik a tagjaikat, ezáltal ők kevésbé, vagy egyáltalán nem lesznek képesek megbirkózni a mindennapi életben felmerülő nehézségekkel. Dependens, gyermeki módon függő személyiségek jönnek létre, akik elbizonytalanodnak saját ítélőképességük megbízhatóságában, és ezáltal kiszolgáltatottá válnak egy vallási vezetővel vagy szervezettel szemben.

A személyiségtorzulásokat véleményem szerint csak abban az esetben lehet ’megúszni’, ha a tag csupán felszínesen csatlakozik, rövid időt tölt a közösségben, vagy kifejezetten erős személyiség – ez utóbbi esetben azonban előbb-utóbb kiveti magából a közösség.

A tagoknak úgy tudunk segíteni, ha kérdéseket teszünk fel nekik arra vonatkozóan, hogy mi vonzotta őket a közösséghez, miket tapasztaltak a belépés után, és hogyan érzékelik új hitük hatását az életükre nézve? Rámutathatunk aggasztó jelenségekre, de tudnunk kell, hogy senkit sem lehet akarata ellenére ’megmenteni’. Teológiai viták nem vezetnek eredményre, a szerető támogatás az, ami segíthet a tagnak a mozgalom elhagyásában. A kilépés után akkor járunk el helyesen, ha nem ítéljük el őt a múltja miatt, hanem önálló életvitelében segítjük, felnőttként kezeljük és nem próbálunk meg helyette döntéseket hozni.

-18-

A megelőzés tekintetében fontosnak tartom a kommunikációs csapdák felismerését.
Amikor kapcsolatba kerülünk egy számunkra szimpatikus eszmerendszerrel, próbáljuk meg tudatosítani azokat a folyamatokat, amik végbemennek bennünk. Később, ha már kötődés alakult ki bennünk az eszméhez kapcsolódóan, nehezebb lesz higgadtan, elfogulatlanul megvizsgálnunk azt.

Bár dolgozatom csak rövid áttekintést nyújt a témáról, és sok kérdésre nem tér ki bővebben, reményeim szerint sikerült érzékeltetnem azt a pszichés károsodást, amit egy vallási közösség tagjai átélhetnek. Süle professzor szerint nagy szükség lenne olyan szakemberekre, akik belülről is ismerik ezeket a vallási közösségeket. Véleményével mélységesen egyetértek, hiszen csak így érthető meg teljesen, hogy min mennek keresztül a tagok, mi van a mosoly mögött – mert „A legfájóbb kín örömet színlelni”.

-19-

Bibliográfia
 

• Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995.

• Felekezetismereti fogalmak meghatározásai - Apológia Kutatóközpont honlapja www.apologia.hu/pdf/terms-church.pdf 4. old.
  letöltés időpontja:2010-09-30
  

• JT BLOG - http://jtinfo.blog.hu
  

• Kimutatás az adószámmal rendelkező egyházakról - Apeh portál http://www.apeh.hu/data/cms135519/kimutatas_egyhazak_kiemeltek_20091231_2279263922.pdf letöltés időpontja: 2010-10-07

• Kuliffay Hanna: A szekták, mint az önfeladás stációi - Empíria Magazin http://empiriamagazin.com/Miszcellanea/Szektak.htm
  letöltés időpontja: 2010-10-07

• Lugosi Ágnes, Lugosi Győző szerk., Szekták és új vallási mozgalmak, Pannonica, Budapest 1998

• Magyar Szemle Cikkek: Süle Ferenc – Magyar Szemle Online http://www.magyarszemle.hu/szerzok/Sule_Ferenc
  letöltés időpontja: 2010- 10-04
  

• Mervay Miklós: A szekták a gyermekvédelem szempontjából, Jel Kiadó, Budapest, 2004.

• Popper Péter: Belső utakon, Relaxa, Budapest, 1991.

• Süle Ferenc: Életmódtorzulás – A szekták háttere - Scribd elektronikus könyvtár http://www.scribd.com/doc/30474186/Sule-Eletmodtorzulas-A-Szektak-Hattere 3.-4 old.
  letöltés időpontja: 2010-09-30
  

• Szellemi Erőszak Blog - http://szellemieroszak.wordpress.com
  

• Szótár Plurális Társadalmaknak - Erdélyi Magyar Adatbank
  http://tarstudszotar.adatbank.transindex.ro/?szo=92
  letöltés időpontja:2010-09-30

-20-

-----> Ami a dolgozatból kimaradt... <-----