Raymond Franz

A Vezető Testület egykori tagja

Raymond Franz 1922-ben született. Apja és anyja az első világháború óta tagjai voltak Jehova Tanúi szervezeti elődjének, a "Bibliakutatók" mozgalmának. Szülei mellett nagyszülei is kapcsolatban álltak az Őrtoronnyal, nemkülönben négy nagybátyja (édesanyja testvére, valamint édesapja három testvére, köztük Frederick Franz, aki később a Társulat negyedik elnöke lett). Az apa három testvére közül a legfiatalabbik feleségével együtt elhagyta a szervezetet, miután az 1925-re vonatkozó jóslatok nem váltak valóra. Raymond és két nővére 1938-ban, 16 éves korában kezdett aktívan tevékenykedni Jehova Tanúi között. Egyik nővére a Társulat missziós Gileád iskolájába iratkozott be, majd egy ideig Brazíliában szolgált. Amikor Raymond 1940-ben elvégezte a középiskolát, belépett a teljes idejű "úttörő" szolgálatba, és életének rákövetkező 40 évét az Őrtorony Társulat által hirdetett üzenet terjesztésének szentelte. Előbb kiemelt úttörő, később körzetfelvigyázó lett, majd a Karib-tengeri szigetekre utazott misszionáriusként. Puerto Rico-ban fiókfelvigyázónak nevezték ki (itt találkozott és házasodott össze feleségével, Cynthiával), később pedig a Dominikai Köztársaságban is hasonló funkciót kapott, miközben a helyi politikai frakcióküzdelmek által okozott válsághelyzetben betiltották a Tanúk munkáját.

Szolgálat a Béthel Központban
1964-ben Nathan Knorr, a Társulat akkori harmadik elnöke felkérte Raymond-ot, hogy csatlakozzon a Társulat brooklyni nemzetközi központjához. Miután elfogadta a felkérést, Ray visszatért a Dominikai Köztársaságba, felkészítette ottani utódját, majd a rákövetkező évben (1965-ben) feleségével együtt befejezték a karib-tengeri szolgálatot és New York-ban csatlakoztak a Béthel családhoz. Ray-t az írott anyagokkal foglalkozó csoporthoz osztották be, és nem sokkal később felkérték, hogy készítsen Bibliaszótárat Jehova Tanúi számára. Ennek során a személyzet másik három-négy tagjával együtt készítették el azt a szótárat, amely később a Társulat hivatalos, átfogó Bibliaszótárává vált (Aid to Bible Understanding [Segítség a Biblia megértéséhez], 1969). Néhány kisebb módosítástól, valamint számos kép és illusztráció utólagos betoldásától eltekintve ezt a könyvet az Őrtorony Társulat mind a mai napig kétkötetes formában, Insight on the Scriptures [Éleslátás az Írásokból] címmel publikálja, annak ellenére, hogy a mű szerzőinek nagy része azóta már elhagyta a szervezetet, miután kiközösítették vagy más módon leváltották őket.

A Vezető Testülettől a "Lelkiismereti válság"-ig
Miután befejezte a munkát a fent említett bibliai lexikonon, Ray-t (a legtöbben így ismerik) hamarosan meghívták a Vezető Testületbe (amely így 11 főre bővült). Bár kilenc évig szolgált ezen a "hajón", végül lelkiismereti válságba jutott, amelynek eredményeként elszakította magát vallásától, amelyet egész életében követett, és "Lelkiismereti válság" (Crisis of Conscince) címmel meg is írta ennek történetét. 1980-ban, 58 éves korában Ray úgy érezte, hogy le kell mondania vezetőségi tagságáról, és el kell hagynia Béthelt. Feleségével együtt Alabama-ba költöztek. A rákövetkező évben Ray-t több mint 40 év hűséges szolgálat után kizárták a szervezetből.
A nyilvánosságra hozott vád ellene az volt, hogy egy étteremben együtt ebédelt egy korábban kiközösített személlyel, Peter Gregerson-nal, aki munkáltatója, háziura és barátja is volt. Mivel Ray a Vezető Testület tagja volt, és Frederick Franz unokaöccse (Frederick-et egyébként ekkorra már az azóta elhunyt Nathan Knorr váltotta fel az Őrtorony Társulat elnöki székében), Raymond kizárása a szervezetből óriási hullámokat kavart Jehova Tanúi között. Rutherford "Bíró" 1942-ben bekövetkezett halála után Ray nagybátyja, Frederick Franz lett a szervezet legfőbb teológusa, akit elődje, Nathan Knorr nevezett ki. Frederick 1976-ig, Knorr haláláig maradt ebben a pozícióban. Közismert tény, hogy Fred Franz-tól származott az összes "új igazság", amelyet Jehova Tanúi ebben az időszakban hirdettek, és a szervezetből való kizárásra vonatkozó szabályok nagy részének elméleti megfogalmazása is. Valójában ő volt az, aki szinte egymaga készítette a Társulat "A Szentírás Új Világ Fordítását" (New World Translation of the Holy Scriptures). Miután Ray elhagyta Brooklyn-t, három alkalommal írt levelet nagybátyjának. Frederick Franz 1992 december 22-én, 99 éves korában halt meg anélkül, hogy egyetlen alkalommal is válaszolt volna unokaöccse leveleire.

Élet az Őrtorony után
A "Lelkiismereti válság" sok olvasóját érdekli, hogy Ray és Cynthia hogyan élnek az 1980/81-ben Béthelben kitört engedetlenségi hullám óta, amelynek során a Vezetőség számos más neves tagját is elűzték. Jehova Tanúi között szóbeszédek kezdtek terjedni egy "szakadár" vallási mozgalom megalakulásáról. Valójában ennek ellenkezője igaz: Ray azóta is következetesen tanúbizonyságát adja annak, hogy semmilyen "új szervezet" megalakítására nem hajlandó.
A témával kapcsolatos írásaiban gyakran idézi Daniel Taylor Myth of Certainty ("A bizonyosság mítosza") című könyvét:

Minden intézmény és szubkultúra célja önmaga fenntartása, az életben maradás. A hit megtartása alapvető fontosságú Istennek az emberi történelemre vonatkozó terve szempontjából, az egyes vallási intézmények fenntartása azonban nem az. Ne várjuk el azonban az adott intézmények vezetőségétől, hogy érzékeljék a különbséget. Istennek nincs szüksége egyetlen konkrét személyre, egyházra, felekezetre, hitvallásra vagy szervezetre sem ahhoz, hogy elérje a célját. A maguk különbözőségében fogja használni mindazokat, akik készek engedni, hogy Isten használja őket, de magukra hagyja azokat, akik saját céljaikért munkálkodnak. Mindazonáltal sokak számára az intézmény létének megkérdőjelezése egyenlő Isten megtámadásával, amit viszont nem tűrhetnek el sokáig… Valójában önmagukat, saját világnézetüket és biztonságérzetüket védelmezik. A vallási intézmény adott számukra értelmes célokat és esetenként karriert is. Akik ezt megkérdőjelezik, azokban igazi fenyegetést látnak. Ezt a fenyegetést pedig megpróbálják erővel elhárítani, illetve elnyomni, gyakran még azelőtt, hogy egyáltalán felmerülhetne. Az intézmények saját erejüket legegyértelműbben az adott szubkultúra szabályainak kijelentésével, értelmezésével és kikényszerítésével mutatják meg. Minden intézménynek megvannak a saját, kimondott vagy kimondatlan (de nem kevésbé valóságos) szabályai és azok betartatásának módszerei.

Ezzel a nézettel kapcsolatban Ray szerint az az egyik komoly tanulság, hogy a kereszténységet olyan vallásnak kell felfognunk, amely testvéreket teremt, és nem rendszereket hoz létre. Sokan tesznek fel olyan kérdéseket, hogy például "Miből él most Ray? Hogyan értik meg egymást Cynthiával? Milyen vallásos nézeteket vall azóta, hogy elhagyta Jehova Tanúit? Hogyan látja a Zsidók 10:24,25-öt, amely arra biztatja a keresztényeket, hogy egybegyűlve egymást kölcsönösen a szeretetre és a jó cselekedetekre buzdítsák?"
Amint azt a "Lelkiismereti válság" olvasói már tudják, Béthel elhagyása után Ray az első néhány év alatt jó barátja, Peter Gregerson alkalmazásában dolgozott egy alabamai szupermarket-hálózatban, melynek Gregerson a társtulajdonosa volt. Nagyjából ekkor történt, hogy Peter maga is "lelkiismereti válságba" került, és úgy döntött, hogy "kiközösíti" magát Jehova Tanúi közül, bár nyilvánosan nem támadta meg a szervezetet. Mindenesetre Peter volt az, akivel Ray elfogyasztotta azt a hírhedt ebédet, mely alapot szolgáltatott kizárásához, annak ellenére, hogy akkoriban a szervezet semmilyen szabályzata sem tiltotta meg a kapcsolattartást korábban kiközösített személyekkel.
Nem sokkal ezután az Őrtorony megváltoztatta azt a rendelkezést, amely engedélyezte a korábban kiközösítettekkel való kapcsolattartást, és visszamenőleges hatállyal kizárta Ray-t az új rendszabály megszegéséért. Azóta Peter és Ray amikor csak elhajtanak az étterem mellett, a "tett helyszíneként" utalnak rá. A Time magazin is beszámolt a történtekről (1982.február 22-én), és ezt követően Ray annyi levelet kapott, hogy már nehézséget okozott rájuk válaszolnia. A legjobb megoldásnak az tűnt, hogy írjon egy könyvet, amelyet minden érdeklődő elolvashat, és amely révén jóval szélesebb körben válhatnak ismertté a történtek, mintha levelekben írná meg. Ennek az erőfeszítésnek az eredménye a "Lelkiismereti válság" című, ma már az egész világon kapható könyv. Az első kiadás óta a könyv mintegy 60.000 példányban kelt el világszerte, hat nyelvre fordították le, és más nyelveken is készül a fordítás. A könyv olvasói közül sokan ragadtak tollat, hogy elmeséljék: azok az információk, amelyeket a könyvben olvastak, erőt adtak ahhoz, hogy végre kiszakítsák magukat a hatalmas bizonytalanság állapotából, és végre megnyugvást találtak szívükben.
Így élnek együtt Ray és Cynthia. Ma egy barátságos otthont mondhatnak magukénak a georgiai Atlantától mintegy 50 km-re nyugatra, egy erdős vidéken. Ezt nagyrészt más emberek kéretlen és váratlan bőkezűsége tette lehetővé a számukra. Peter Gregerson például munkát adott Ray-nek az üzletében, és megengedte, hogy a Franz család az első öt alabamai évben teljesen ingyen az ő telkén tárolja a lakókocsiját, s így Ray a fizetésének jelentős részét félre tudta tenni. 1985-ben történt, amikor még Alabamában laktak, de Georgiába készültek költözni, hogy váratlanul levelet kaptak egy idegentől, egy Ausztráliában élő hölgytől, aki egy dél-afrikai barátnőjétől kapta meg a "Lelkiismereti válság" egy példányát. A levélhez a feladó két, hatszámjegyű összegről szóló csekket is mellékelt: az egyiket az 1980-as engedetlenségi hullám során kiközösített volt Gilead-i írnok, Edward Dunlap és felesége, Betty számára, a másikat pedig a Franz család számára. A válaszlevélben, amelyben hálájukat fejezték ki ennek a hihetetlenül jószívű asszonynak, megemlítették, hogy Georgiába készülnek költözni, mire ő újabb csekket küldött az előző összeg négyszereséről.
Ezekkel az ajándékokkal, Ray megtakarításával, valamint Cynthia egyik rokonától kapott kölcsönnel sikerült egy telket venniük, és elkezdeni felépíteni egy saját házat. Egy Mississippiben élő volt Jehova Tanúja, Ray Phillips, aki mellesleg egész életében építési vállalkozó volt, szívesen segített nekik az építkezés beindításában, a hátralévő munkálatokat pedig már saját maguk is kézben tudták tartani.

A pletykák
Ray szerint meglehetősen humoros, hogy Jehova Tanúi úgy beszélnek magukról, mint akik "az igazságban járnak", figyelembe véve, hogy milyen pletykák keltek szárnyra közöttük vele kapcsolatban. Jó példa erre a már említett szóbeszéd azzal kapcsolatban, hogy "saját vallást" fog alapítani. Az USA-ban és egyes európai országokban emellett elterjedt, hogy visszavonta állításait, és kérelmezte visszavételét a szervezetbe. Egy másik történet miatt, amely szerint autóbalesetben meghalt, rengeteg telefonhívást kaptak egészen távoli országokból is, például Angliából. Ray arra biztatta a telefonálókat, hogy ellenőrizzék a hír forrását, mondván, hogy amennyiben igaz a hír, az őt is rendkívül érdekelné. Tom Cabeen (a Társulat egykori nyomdafelvigyázója) küldött neki egy pólót, amelyen Mark Twain következő mondása szerepelt: A halálomról szóló hírek erősen túloznak.
Ezeknek a pletykáknak a szintjén vannak azok az állítások is, amelyek szerint Ray nagy gazdagságra tett szert a könyvei révén. Ray bizonyos szempontból igen szórakoztatónak találja ezeket a pletykákat, mivel azóta, hogy 1986-ban abbahagyta a munkát Gregerson szupermarketjében, éves jövedelme (az állami nyugdíjat is beleértve) kevesebb mint a fele annak, amit alkalmazottként keresett. A jövedelme az utóbbi tíz év közül kilencben az államilag megállapított szegénységi küszöb alatt volt. Mégis, Ray és Cynthia úgy tartják, hogy minden szükségletük be van töltve, részben az emberek bőkezűségének, részben a takarékoskodás értékes módszerei révén, amelyeket az évek során elsajátítottak. Ahogy maga Ray mondja: "kezdeti takarékoskodási erőfeszítéseinket felváltotta az egyszerű életmód."
Ray és felesége a Jehova Tanúinál teljes idejű szolgálatban töltött hosszú éveknek tulajdonítja azt, hogy ezt természetes életmódnak tartják, és egyáltalán nem érzik kellemetlennek vagy korlátozónak. Cynthia és Ray igen vendégszerető házigazdák, rengeteg látogatót fogadnak a világ számos országából. Cynthia meleg, őszinte kedvessége révén a látogatók otthon érzik magukat, és szerencsére igen jól is főz. Idén eddig az USA-n kívül Spanyolországból, Angliából, Franciaországból, Puerto Rico-ból és Olaszországból érkeztek hozzájuk vendégek.
A levelek is folyamatosan érkeznek, és bár Ray igyekszik mindegyikre válaszolni, gyakran több hónapos elmaradások csúsznak be a levelezésbe. Mivel nincsenek gyermekeik, Ray és Cynthia egyaránt kitűnően érzik magukat kutyájuk, Muchacho társaságában, akiben skót juhász és még ki tudja, milyen kutyafajták vére csörgedezik. Ray számára a napi testedzés leggyakoribb módja az erdei séta. és a Muchival való játék. Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan Nátán és Dávid történetében (2Sámuel 12:1-7) a bárányka olyan volt a szegény embernek, mintha csak a leánya lett volna, Muchacho bizonyos értelemben "pótgyerek" lett számukra, "aki" biztosítja mindazt a feltétel nélküli szeretetet és odaadást, amelyet egy háziállat megadhat. Jon Mitchell, aki egy időben egyszerre dolgozott az Őrtorony Társulat szolgáltató részlegénél és a Vezető Testület brooklyni irodájában, gyakran átmegy hozzájuk hétvégére az alabamai Gadsden-ből (ahol Gregerson üzletében dolgozik).
Mint oly sokan mások, akik korábban Jehova Tanúi szervezetének a tagjai voltak, a Franz család nem érzi szükségét annak, hogy lelki szükségleteik kielégítése érdekében csatlakozzon egy másik felekezethez. Ahelyett, hogy egy teljesen új hitrendszert fogadnának el, egyszerűen engedik, hogy az Írás fokozatosan táplálja őket, és komoly erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy ne tántorítsák el őket valamiféle előre kitalált koncepciók. Bizonyos hitbeli kérdésekből nem csinálnak problémát, és nem címkéznek egyetlen olyan meggyőződést sem "ortodoxnak" vagy "nem ortodoxnak", amelynek nincs alapvető következménye (azaz nem érinti az üdvösséget). Minden héten találkoznak barátaikkal, akár otthonukban, akár valaki másnál, és bibliaórát tartanak, nagyon hasonlóan az első században élt keresztényekhez. Különösen értékesnek tartják azokat az alkalmakat, amikor úrvacsorában osztozhatnak a testvérekkel. Saját elmondásuk szerint lenyűgöző a számukra, hogy mennyivel tartalmasabb ez az alkalom most, mint az a korábbi lélektelen szertartás, amelyhez annak idején hozzászoktak. Olykor ellátogatnak a BRCI konferenciáira is, hogy lehetőségük legyen találkozni a konferencián résztvevő barátaikkal.

Ami a visszatérést illeti…
Egyesek felteszik a kérdést, hogy van-e bármilyen esélye annak, hogy Ray Franz valaha is visszatérjen Jehova Tanúihoz. Valakinek, aki azt a kérdést tette fel, hogy van-e esély arra, hogy visszatérjen a szervezethez, ha az valamilyen komoly reformot hajtana végre, Ray a következőt válaszolta:

...Ami az Őrtorony Társulathoz való visszatérésemet illeti, a legkisebb esélye sincs annak, hogy olyan drasztikus lépést tennének, amilyent Ön az előbb említett, és még ha lenne is, akkor sem lennék a legkevésbé sem érdekelt abban, hogy ismét egy vallási rendszer tagja legyek. A szervezet alapvető hitbeli meggyőződései teljesen torzak, és a felszínes módosítások ezt az alapot sosem fogják rendbe tenni. Az a szellemiség, amelyet magának a szervezetnek a folyamatos, intenzív hangsúlyozása teremt, rendkívül egészségtelen, és eltereli a figyelmet Isten Fiáról és Isten Szentlelkéről, arra késztetve a tagokat, hogy elsősorban az emberi oldalra figyeljenek, de ezzel lelki értelemben saját magukat károsítják meg. Amikor egy ember alkotta rendszer számára olyan jogokat és privilégiumokat biztosítanak, amelyek csak Isten Fiát illetik meg, talán a legsúlyosabb bűnt követik el, ami csak létezik. Másodszor, ebből fakad az, hogy az egyént megfosztják az Istennel és Krisztussal való igazi személyes kapcsolat élményétől, illetve hogy a megszámlálhatatlan, de teljesen emberi eredetű szabály és kötelezettség által bitorolják az egyéni lelkiismeret megfelelő használatát. Ez olyan helyzetet teremt, amelyről a Biblia a Máté 15:9-ben szól, s amely megdöbbentően hasonlít az első századi farizeusok helyzetéhez. Azokat az alapvető változtatásokat, amelyekre szükségük lenne, nem tehetik meg anélkül, hogy jelenlegi szervezeti formájukban megszűnnének létezni. A kereszténység testvéri kapcsolat, vagy legalábbis annak kell lennie, nem pedig szervezett társaság, mely egy központi vezetés irányítása alatt áll.

Ray hozzáteszi, hogy mindig örömére szolgál, amikor a szabadság légkörében magukkal az emberekkel találkozik és beszélget, de nincs szándékában ismét valamilyen intézményes vallási szervezet tagjává válni.
 

Copyright BEACON 1999 www.xjw.org All rights reserved.
Translated with permission. Hungarian translation: Miklós Árpád
Forrás: http://apologia.hu/religion/jw-franz.html 

Raymond Franz könyve, a Lelkiismereti válság elolvasható ITT.