A nevem Bence. A születésem előtti időben kezdem.

A családom egyik fele szép lassan "Jt-fertőzött" lett. Első áldozat a nagymamám volt aki egy fodrásszalonban ismerkedett meg az "igazsággal". Természetesen a család hithű katolikus volt így lassú volt a változás. Nem tudom hogy jöttek sorban de végül bekerültek dédszüleim (nyugodjanak békében) és rajtuk kivűl 2 gyermek, azaz a nagymamám tesvérei. Ők nem olyan fontosak a történetemben. És persze a jóapám meg a jóanyám.

A nagymamámtól elvált a férje részben a vallás miatt. Sokszor ment el otthonról a mama és a papa ezt nem bírta idegekkel tehát elment kurvázni (nagypapa nem osztozott és mind a mai napig nem osztozik és nem is fog osztozni a hiten). Így hát válás lett a vége majd nagymamám 2 gyereke közül apukám bevette a maszlagot. A másik tesvér (nagybátyám) zsigeriszinten érezte a szervezetből áramló bűzt. Neki elég volt "annyi", hogy unatkozott az összejövetelen, átlátott az öreg nénik álszent vigyorán, műkedvességén és ócska sütijeiken.

Apám fiatalon megismerte anyámat, akire erős befolyást tett a vallás már korábban. Egy nő leszolította azzal a tipikus kérdessel, "Tudod mi Isten neve?" Kesőbb megtudta, hogy apum rendszeresen látogatja az összejöveteleket és igyekszik kersztényi életet élni. Képzeljünk el egy gyönyörű ifjú párt. Tényleg mindkettő feltűnően szép és ez a szép pár együtt járogat összejövetelre. Anyám szegénysorból származott. Apám mellett pedig nem volt ott egy normális apa, így elkanászodott és kicsapongó, drogozós, bulizós kilátástalan élete volt. Soha nem volt jó anyagi helyzetben, de sokszor kívánom neki, hogy menjen jobban a meló. Dehát tudjuk mind jól, hogy nem szolgálhatunk két úrnak.

Mindketten megkeresztelkedtek és összeházasodtak. Ez volt a feltétele, hogy a dédszülőktől lakhatást kapjanak (dédszüleim egészen jómodúan éltek). Ekkor én már gondolatban voltam. A szüleim a gimnáziumot sem járták ki, bár anyukám folytatta tanulmányait, apukám meg küszködött megfelelő apai gondviselés hijján, ami nemsokára még fontos lesz de most jön az hogy...

Megszülettem.
Kerek 3 évig döcögtek a dolgok, minta keresztény család voltunk, de csak külsőre. Folytonos veszekedések voltak stb. A veszekedésekből elsajátíttotam a trágár szavakat. Mondanom sem kell, vagy mondanom kell, (?) én beszéltem a legmocskosabban az egész óviban és bölcsiben. Ezért apámat kiközösitették, aki elég érdekes egyéniség, mert anyámon állt bosszút, aki természetesen ettől kikészült.

Anyám normális egzisztenciára vágyott. Engem nem érdekelt volna, ha kiközösítenek, bár nem voltam megkeresztelkedve. 20 évesek sem voltak, mindketten éretlenek voltak még. Anyukám elindította a válópert, ezzel egyidőben elhagyta a gyülekezetet is. Apukám szorgalmasan járt továbbra is, engem pedig rendszeresn vitt magával amikor nála voltam. Borzasztóan unatkoztam, de azért tanultam is egyet mást.

Szóval eléggé vacak gyerekkorom volt. Anyukám gyakran lepasszolt a rokonoknak, amikor tanult. Apukámmal sosem volt más program csak az összejövetelek látogatása. A dédimet szerettem, ő nagyon hiányzik. Kiváncsi lennék vajon meg tudnám-e vele értetni az igazságot az igazságról.

Így teltek az évek. Egyszer egy komolyabbnak tűnő előadás után elhatároztam, hogy elkezdek tanulmányozni.  Végigvettem a sárga könyvet a kérdésekre a megfelelő választ adva, mert egyszerűen egy 14 éves gyerek nem tudott érdemlegesen és mélyen elgondolkozni a dolgokról. A mai napig is nehezen tudom megfogalmazni az érzéseimet. De a "Mindenkinek Jehova Tanuiról" és főlleg Sefatias bolgjának köszönhetően elsajátottam a gondolkodás "művészetét".

Szóval végigvettem a sárgát és a tanítom ösztökélt, hogy keresztelkedjem csak meg. De valami bűzlött. Nem tudtam, hogy mi az, csak azt, hogy valami nincs rendben. Próbáltam magamtól rájönni, de ez elég döcögősen ment, mert a szektás spekuláció azonnal visszaszipantott, amikor tisztult volna valami.

Hallottam régebben a kritikus oldalakról és az első dolog amit láttam, az a kép volt amikor a vér elfogadhatóságáról esik szó, a következő szemléltetéssel:

Hogy húskészítmény elfogadható
Hogy sajt elfogadható
Hogy kenyér elfogadható
De a sajtos sonkás szendvics már nem!

Én meg azt mondtam magamban, mivan? Ilyen tiltás nincs is!
Amúgy sosem tudtak rám eléggé hatni a tanok. Nagyon keveset tartottam be. Ami miatt bűntudatom volt az egyedül a maszturbálás, amit 6 éves koromtól gyakoroltam. A többi dolog nem igazán érintett, de pl. sosem ítélkeztem úgy mint a felnőttek, pl. punkokról vagy ilyemsi én mindíg is elfogadó voltam. Talán a melegekkel nem voltam annyira elnéző, de ott sem sértettem meg sosem konkrét személyt csak az akciót.

Szóval egyszer megnéztem ezt az oladalt, még a nick nevemet sem volt könnyű beállítani, és Columbának feltettem 10 kérdést... :) A nevem az volt: "Válaszolj a kérdésemre légy ój elragadóan bájos"
És szép lassan olvasgattam, hetente  vissza-visszatértem. Persze mindezt inkognító módban. :)

Volt az istenszeretet könyv, már nem tudom mikor kezdtem olvasni, de az első téma amit komolyan megvizsgáltam, a paráznaság volt (amúgy kb semmit nem tartottam be mert feleslegesnek éreztem, gondoltam, hogy majd Isten ugyis megbocsátja és majd eljátszom a bűnbánó embert, ugyanis már fiatal korom óta tisztában vagyok a szinészi képeségeimmel). Úgy csináltam hogy betanultam sefa kérdéseit és okfejtéseit és megpróbáltam felvenni az ő szerepét. Feltettem azokat a kérdéseket a tanítómnak amiket ő. Persze sefátol meg olyanokat kérdeztem amilyen válaszokat a tanítómtól kaptam. Úgy gondoltam, hogy 2 okos embert vitáztatok, mivel én járatlan voltam az érvelés tudományában. Így sok dolgot elsajátitottam Sefától. Szóval nagyon sok cikket elolvastam nála és ezen a blogon is. Egyszerűen megfogtam minden tapasztalt vént Sefa kérdéseivel amiket néha kiegészitettem saját kútfőből is. Egyszer rákérdeztek, hogy hol olvasom ezeket a kérdéseket. Megmondtam, hogy az xjt blogokon. Utána elmentem még 2-3 alkallommal és megszakították velem a kapcsolatot. Nem akarták, hogy rossz felé vigyem őket. :)

Elkezdtem anyukámmal is újra gyülibe járni a tanulmányozásom kezdetén. Sajnos őt csak kifárasztani tudom. Amikor érvelni próbálok neki dührohamokat kap, mert nem tud válaszolni érdemlegesen egy jó kérdésemre. Többször is durván elfajultak ezek a beszélgetések. Semmi extra nem történt, csak megfogtam és biztos rosszul érezhette magát aamikor elakadt egy dogmában, de egyszerűen érzelmileg fogva van. Lassacskán próbálom kitúrni onnét.

A saját családommal a legnehezebb. Csak anyukámnál van még esély. Apukámnál valami extra dolognak kellene történni a szabaduláshoz. Amúgy én sem szerettem sosem ezt a valásosdit a tagok előtt mindíg eljátszottam a jó keresztény szerepét és olyan választ adtam ami tetszik nekik és igyekeztem normális életet élni.

Te aki ezt olvasod és estleg te is látogatod az összejöveteleket vagy kapcsolatban állsz a tanúkkal, kérlek gondolkozz egy kicsit! Ez nem mindíg könnyű, én sefa kérdéseivel sporóltam időt. Amilyen téma érekel, írd be a kersőmezőbe és olvass, tegyél fel kérdéseket. Imádkozz nyugodtságért és higgadt fejért! Ne kapkodj! Sok szerencsét kívánok mindnekinek! Még hallotok majd rólam.

Olvassatok sokat és godolkodjatok!

Bence.