Gyülekezeti "könyv"-tanulmányozás kr 4. fej., 7–15. bek.,
Felkészítés Isten nevének a viselésére és felmagasztalására (4. fejezet)
Miután az első hat bekezdés azt a nevetséges kijelentést tette, hogy Isten nevének kimagasló felmagasztalásához az kell, ha minél többször leírják azt, lehetőleg ezres nagyságrendben, ez az alcím további komikus elemekkel él, ui. azt fogja taglalni, hogy erre a felmagasztalásra évtizedeken keresztül fel is kellett készülni. A felkészítést pedig nem más, mint a név viselője, maga a Teremtő Isten végezte. Éppen ezért érdekes lesz az is, hogy milyen színvonalon sikerült ezt megvalósítania. Időnként keverednek a név felmagasztalása érdekében tett emberi törekvések és az Isteni tevékenységek. A 7.bek. szerint, Jehova engedélyére van szükség a nevének viseléséhez, még akkor is, ha a szolgáiról van szó, de hogy az engedély mikor, kinek és milyen módon lett megadva, erről leginkább csak homályos megjegyzések fogalmazódnak meg, mint pl. a 7. bekezdésben:
"Ám úgy tűnik, mielőtt Jehova megengedte, hogy a népe az ő szent nevéről neveztessen, a szolgáinak meg kellett felelniük bizonyos követelményeknek, hogy ebben az óriási kiváltságban részesülhessenek. Hogyan készítette fel Jehova a Bibliakutatókat arra, hogy a nevét viseljék?"
"Ám úgy tűnik..." Vajon hogyan zajlik egy ilyen "úgy tűnés"? Mennyire lehet komoly az az érvelés, ami így kezdődik? A bekezdésben nincs Bibliai hivatkozás, tehát nem derül ki, miből tűnik úgy, hogy Jehova engedélyez, követelményeket állít, vagy felkészít éveken keresztül, pont akkor és pont azoknak az embereknek.
Vajon igaz lehet, hogy Russell már 1876-ban használni akarta a Jehova Tanúi nevet, csak Jehova nem engedte neki? Nekem "úgy tűnik" a bekezdésből erre is lehetne következtetni, még ha nevetséges is.
Az egész névhasználatnak az alapja az Ézsaiás 43:10 lesz majd a 19. bekezdés végén, de ha megpróbálnánk már itt figyelembe venni amit a próféta erről írt, akkor sem kapnánk választ arra, miből tűnik úgy! Talán fölöslegesnek tűnik ennyire kutatni az értelem után ezekben a szövegekben. De nagyon érdekelt, hogy egyes embereknek miből "tűnhetett úgy", miközben más embereknek nem úgy tűnnek fel a dolgok. Ami úgy tűnik, vagy feltűnik, ahhoz nem sok bibliai megerősítést látunk. Ézsaiásnál nincsenek követelmények, nincsen engedélyezés és előkészületek sem. Igaz, arra sincsen semmilyen utalás, hogy a végidőben valamiféle névadási procedúra alapjául szolgálnak majd a szavai. Ha a prófétai írás valóban a mai névhasználat megfelelője lenne, akkor pedig kellene lenni legalább egy pici hasonlóságnak. De nincs! Talán ezért is a bizonytalanság a hű és bölcs szolga megfogalmazásában, hogy csak úgy tűnik, de nem biztos, hogy úgy is van.
"is, Jehova szolgái felismerték(1), hogy fontos Isten neve.
"8Visszatekintve az 1800-as évek végére és az 1900-as évek elejére, láthatjuk, hogyan segített Jehova a népének jobban megérteni a nevével kapcsolatos fontos igazságokat.""
Pontos ez a kijelentés, hogy "Jehova a századfordulón segített jobban megérteni", ha ugyanakkor a 3. bekezdésben még azt írták, hogy 1926-ban sem értették tisztán? Az 1.bek. szerint pedig csak 1947-ben derengett fény, a név ügyben! Mindenesetre a kurta 8. bekezdés így szöges ellentétben áll a következő bekezdéssel is, ami meg azt írja, hogy
"... kezdetben úgy gondolták, hogy a Biblia legfőbb tanítása a váltság. És ... Az Őrtorony leginkább Jézusra összpontosított... sőt a kezdeti időkben "túlzott fontosságot tulajdonítottak” Jézusnak."
Igen ez nem vicc, lehet ilyet is! Azon túl, hogy ugyanarról az időszakról az egymást követő mondatok teljesen mást mondanak, lehet a normálisnál nagyobb fontosságot is tulajdonítani Jézusnak. Olyat ami túlzó nem kívánatos, nem normális és Jehovát is zavaró. Majd egy "komoly" magyarázat következik arról, hogyan zajlik ez:
"a folyóirat a megjelenésének első évében a Jézus nevet tízszer többször említette, mint a Jehova nevet. ... a kezdeti időkben „túlzott fontosságot tulajdonítottak” Jézusnak. Idővel azonban Jehova segített megérteniük, hogy a Biblia milyen nagy hangsúlyt fektet az ő nevére. Milyen hatással volt ez a Bibliakutatókra? ... különösen 1919-től „kezdtek nagyobb megbecsülést tanúsítani a Messiás mennyei Atyja, Jehova Isten iránt”. Az 1919-et követő évtizedben Az Őrtorony több mint 6500-szor használta Isten nevét!"
Ne felejtsük, hogy amit most vizsgálunk, az "Hogyan készítette fel Jehova a Bibliakutatókat arra, hogy a nevét viseljék?" Ez a bekezdés tehát azt állítja, hogy Jehova megszámolta a saját és fia nevének nyomtatott karaktereit az akkori publikációkban és sokallta a gyakoriságát. Mit tett? Idővel ... segített megérteniük, hogy a Biblia milyen nagy hangsúlyt fektet az ő nevére. Vagyis a könyv szerint átirányította a figyelmet Jézusról, saját magára. Ha ez egy új Biblia lenne akkor elfogadnám, de a régiben még más volt erről Jehova véleménye és nem emlékszem mikor változott ez meg Lukács 9:35, Márk 9:37.
Sajnálom, de én sehogyan sem tudom a Teremtőt ebbe a burleszk jelenetbe képzelni! Ahogy ül a trónján és Russell könyveket, meg Őrtornyokat lapozgat és semmi más nem zavarja őt, kizárólag Jézus neve, vagy annak gyakorisága. És mindezt évtizedeken keresztül teszi.
"Itt is, már megint ő, mindig csak Jézus! Megszámolom már, hogy mennyivel többször van ő, mint én... Ez hallatlan! 10:1 a javára. Tennem kell valamit! Segítek nekik megérteni, hogy a Bibliában nem az ő nevén van a hangsúly."
A lehető legtávolabb álljon tőlem, hogy gúnyt űzzek a Teremtő Isten bármilyen tevékenységéből, gondolkodásából. Ha mégis úgy tűnik, az csakis azért van, mert ezek a bekezdések ismét homályos kifejezésekkel, szentírási alap nélkül olyasmit állítanak róla, amihez sokkal valószínűbb, hogy semmi köze sincs.
Felbukkan ismét egy bizonyíthatatlan, értelmezhetetlen szófordulat, "idővel segített megérteni", aminek a folyamata általában nincs levezetve következetesen, így ez is csak egy "manővernek" tudható be ebben a taktikázásban. Ezek a bekezdések és megfogalmazásaik annyira nevetségessé teszik a szent dolgokat, hogy nagyon nehéz tárgyilagosan szemlélni ami itt folyik.
Ki az aki könnyedén elképzeli Jehovát és Jézust egy ilyen "scrabble" versenyben?
Miért nem zavarta őt 1900 éven keresztül, hogy magának a Szentírásnak is, az új szövetségi része, kizárólag Jézus nevét használja? Ha igaza van a szervezetnek, akkor ráadásul Isten neve helyett és nem mellette!
Miért pont az zavarta őt, hogy a Russell művekben is történt ilyesmi néhány évtizeden át?
Miért döntött úgy, hogy először egy könyvkiadó részvénytársaság javítsa ki a saját szövegeiben és csak utána legyen a Biblia is korrigálva?
Ha ez a felmagasztalás tényleg mindennél fontosabb, miért nem készített fel valakit már sokkal korábban a nevének megszentelésére és a Szentírás kijavítására?
Hogy maradhatott ez így 1900 éven keresztül, de a Russell kiadványokban, melyeknek a Bibliához képest lényegesen kisebb olvasó bázisa volt, fél évszázadon belül változtatni kellett?
Ha a hatalom Jézus kezébe van átadva, Ő lett a király, Őt várják, róla szól minden, nem az a természetes, hogy gyakran használják a nevét? (Fil.2:10)
Ha az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején kezdett segíteni Jehova, akkor, hogy lehet az hogy csak az 1920-as évtizedben álltak neki a névgyakoriság módosításának?
20 évig vajon mit csináltak?
Honnan lehetett biztosan tudni, hogy a 6500-as mennyiséggel már elégedett volt és nem örült volna jobban 10000-nek, így nagyobb előnye lett volna Jézussal szemben?
Melyik lehetett az a szám, amikor Jehova rosszallása átbillent elégedettségbe és ezt miből és honnan tudták meg a nyomdában?
Egyszerű, vagy minősített többségre kell gondolni, amikor Jehova neve van az egyik serpenyőben és Jézusé a másikban?
A nagyobb megbecsülés = névhasználat?
Úgy koncentrálnak ezek a bekezdések a névhasználatra, mintha semmi más nem is számítana, pl. a viselkedés, tanítások, ill. hogyan kényszerültek azok megváltoztatására újra, meg újra, stb.
Másodszor
"111919 után Jehova szelleme arra indította azokat a felkenteket, akik vállalták a vezetést Isten népe közt, hogy vizsgálják meg Ézsaiás prófétai könyvét. Ezután megváltozott a kiadványaink fő témája. Miért bizonyult ez a változtatás „a kellő időben” jövő eledelnek?"
Vajon miért várt Jehova 1919-ig ezzel az ún. INDÍTTATÁSSAL amikor jól tudta, hogy előtte évtizedeken keresztül, több mint 40 éven át, tanítottak hamisságokat? Soha, semmilyen bibliai magyarázatot nem kapunk az ilyen hosszú várakozásra, mielőtt cselekedni kezdene Jehova, mindössze egy homályos, ellenőrizhetetlen, megbízhatatlan kijelentést: Jehova szelleme arra indította...
1919-ben megkeseredés és elszakadás is volt a 2.fej.37.bek. szerint! Ha a dolgok ilyen egyszerűen is rendeződhetnek, mint pl. "Jehova indította a felkenteket", akkor miért nem indította az elszakadókat maradásra, a megkeseredetteket meg örömre?
Hogyan dönt vajon arról, hogy mikor indíttat és mikor hagyja veszni az addig hűséges szolgáit?
A kiadványok egyik fő témája volt ez idő alatt pl. a hamis piramis tanítások is.
Miért nem lett volna "MEGFELELŐ IDŐ" ezeket már korábban megváltoztatni?
Amíg nem változtattak a hamis tanításokon, gyakorlatokon, addig miért voltak megfelelőek?
Miért tartotta Jehova szelleme megfelelőbb eledelnek a hamis tanításokkal teli, évtizedeken keresztül pénzért terjesztett kiadványokat, ahelyett, hogy igazakhoz segítette volna őket, miközben azok a szerencsétlenek nyilván imádkoztak is folyamatosan isteni vezetésért?
Egyáltalán, hogyan lehet MEGFELELŐ a Teremtőnek bármilyen kis időre is lényeges dolgokban az, ha pontatlan, vagy hamis információk vannak forgalomban? Az Írások nem így mutatják be Őt! Ez alapjaiban változtatná meg azt amit tudunk róla!
Ezek a bekezdések egytől egyig olyan kérdéseket vetnek fel, melyekre nem lehet úgy választ adni, hogy egyúttal még tiszteletet is mutatnánk az Istenünk vagy Jézus Krisztus iránt.
A folytatásban sem lesz más lehetőség. Az Ézsaiás 43:10-12-vel próbálnak bibliai indoklást adni az eddigieknek.
"12Ti vagytok az én tanúim – ez Jehova kijelentése –, igen, szolgám, akit kiválasztottam."
"1919 előtt Az Őrtorony egyáltalán nem tárgyalta Ézsaiás következő kijelentését: „Ti vagytok az én tanúim – ez Jehova kijelentése –, igen, szolgám, akit kiválasztottam”. Ám nem sokkal 1919 után a kiadványaink elkezdtek figyelmet fordítani erre a bibliai részre... 1925 és 1931 között Az Őrtoronynak 57 különböző száma vizsgálta meg az Ézsaiás könyve 43. fejezetét..."
Az nyilván nem számít, hogy mit csináltak, vagy mit nem a közben eltelt 6 év (19-25) alatt, mert erről egy árva szó sem esik, de az 1925 utáni 6 éves időszak már ismét egyértelmű:
"Egyértelmű, hogy ezek alatt az évek alatt Jehova arra a munkára irányította a szolgái figyelmét, amelyet végezniük kell. Mi volt a célja ezzel? Az, hogy kipróbálja az alkalmasságukat (1Tim 3:10). Mielőtt a Bibliakutatók jogosan viselték volna Isten nevét, bizonyítaniuk kellett a tetteikkel, hogy ők tényleg a tanúi."
Ez akkor lenne egyértelmű, ha Ézsaiás szavai tartalmaznák a kipróbálni, alkalmasság, bizonyítás kifejezéseket, szó lenne valamiféle munkáról és 1919-ben hangzottak volna el. Mivel Ézsaiás nem 1919-ben, vagy 1919-re írta a könyvét és még csak nem is hasonlítanak a szavai ahhoz, amit a szervezet mindenáron neki akar tulajdonítani, ezért inkább az az egyértelmű, hogy az elhangzásuktól egészen 1919-ig, min. 2657 éven át, nem engedelmeskedtek a próféta szavainak. Mégis megfeleltek volna ezeken a mondvacsinált teszteken?
De ha Jehova tényleg így akarta volna kipróbálni az alkalmasságukat, és a próbaidő tényleg csak Russell "ébredésétől" számítana (kb.1876), akkor is a vizsgált 55 évből (1876-1931), saját bevallás szerint is csak 6-ban (1925-31) szenteltek megfelelő figyelmet a munkának. Alig több mint az idő 10%-ában.
Ha ez valóban egy vizsgálat lett volna, biztos az, hogy ilyen eredményességgel megfeleltek volna a követelményeknek?
Ez inkább a rest rabszolga hozzáállására emlékeztet, de arról nem Ézsaiás beszélt, hanem a gyakori névhasználatáról elhíresült Jézus Krisztus.
Harmadszor,
"13Jehova népe megértette, hogy fontos megszentelni Isten nevét. Az 1920-as években felismerték, hogy mindennél fontosabb Isten nevének a megszentelése."
A megértették, felismerték kifejezések érdekes módon végigkísérik azt a közel 60 éves időszakot, melyet a 4. fejezet idáig áttekint.
8.bek.
"az 1800-as évek végére 1900-as évek elejére jobban megértették"
9.bek.
"...felismerték, hogy fontos Isten neve... 1919-től "kezdtek nagyobb megbecsülést tanúsítani ... Jehova iránt"
13.bek.
"1920-as években felismerték, hogy mindennél fontosabb a név megszentelése"
14.bek.
"a 20-as évek végén Isten népe felismerte..."
15.bek.
"Az 1930-as évek hajnalára felismerték a testvéreink, hogy fontos Isten neve, megértették..."
Miért érdekes ez? Úgy gondoltam, hogy megérteni, vagy felismerni valamit elég egyszer is és onnantól kezdve az a dolog érthető és világos. Különösen, ha mindezt hű és bölcs szolgai minőségben, Isteni és Krisztusi felügyelet, sőt irányítás mellett teszi valaki az idő nagyobbik részében, pláne amikor olyan egyszerű dologról van szó, hogy megbecsüljük Isten nevét vagy ne. De ha ugyanazt a dolgot bevallottan 5 különböző időszakban értették meg és legalább ennyiszer ismerték fel, akkor az nem veti fel a kérdést, hogy megértették-e, felismerték-e egyáltalán valamikor is? Beleértve természetesen a legutolsó verziót is!
"14 Az 1920-as évek végén Isten népe felismerte annak a kijelentésnek a súlyát, melyet Ézsaiás mintegy 2700 évvel korábban tett. Ezt mondta Jehováról: „Így vezetted népedet, hogy szépséges nevet szerezz magadnak”
Ez valóban teljesen más megközelítése a dolognak, mint amit Russell írt az 1. Őrtoronyban. Ott ui. Jézus nevét igyekeztek volna felvenni, vagy ki tudja mit akartak, de a figyelem valóban közvetlenül Krisztus nevére irányult:
"Az Őrtorony legelső számában (1879. július, ang.) Russell testvér megállapította: „Tisztában vagyunk azzal, hogy jelen prédikálásunk célja: »népet venni a nevének« — azt az egyházat —, mely Krisztus eljövetelekor egyesül Vele, és felveszi az Ő nevét..."
De azt állítani, akár csak közvetetten is, hogy az 1920-as felismerés az igazi és nem az 1879-es, azért némi mosolyra ad okot az egyre csak sokasodó megértések és felismerések közepette. Russell legalább a keresztényeknek szóló Jelenések könyvére alapozta az elképzelését (3:12), nem egy évszázadokkal korábbi prófétai könyvre. Persze ennek nyilvánvalóan nincs jelentősége, hiszen az élő "szentek" ideológiái, bármilyen erőltetettek, nevetségesek, írásellenesek, mindig is le fogják győzni az elhunytakét, már csak azért is, mert azok nem tudják álláspontjukat megvédeni.
A 15. bekezdés azt próbálja meg bizonyítani, hogy
"Isten nevének a megszentelése fontosabb, mint a megmentésünk (Ézs 37:20; Ez 38:23)."
Habár senki nem állítja az ellenkezőjét, valamiért ebben az ügyben is fontossági sorrendet állítanak fel és igaz, hogy van 3 Bibliavers is jelölve, mintha azok alátámasztanák a kijelentést, de ezek mellékesnek tűnnek, már csak a zárójelezésük miatt is, szemben a Prófécia c. 1929-ben megjelent kiadvánnyal, melynek szavai, mint tekintély, viszont szó szerint idézve vannak. Ez azt jelenti, hogy a Prófécia c. könyvből értették meg a név fontosságát, mert az összefoglalta az igazságot. De az érdekes az lett volna, hogyan foglalta össze a Biblia? Ott ui. nem olvasunk ilyen sorrendről. Ezért a Prófécia című könyvre hivatkozni, mint a megértés forrására ... érdekes.
Vajon, honnan értette meg a Prófécia könyv szerzője?
Ha az olyan kiadvány volt, hogy ilyen fontos kinyilatkoztatásokat is tartalmazott, amelyek mellett a Biblia említésre sem méltó, hol van most?
Ezek után nem meglepő, hogy az itt felsorolt Bibliaversek sem visznek közelebb a felvetődő kérdések tisztázásához, sőt, pont az ellenkezőjét bizonyítják annak, ami miatt vélhetően említésre kerültek.
Sorban az Ézsaiás 63:14 az első:
"Mint mikor a jószág lemegy a völgybe, úgy pihentette meg őket Jehova szelleme.” Így vezetted népedet, hogy szépséges nevet szerezz magadnak."
Sehol nincs szó benne, hogy Jehovának mi a fontosabb.
A következő az Ézsaiás 37:20, ahol pontosan a nép megmentése által szerez nagy nevet magának:
"Most tehát, ó, Istenünk, Jehova! Ments meg minket a kezéből, hogy a föld minden királysága megtudja, hogy egyedül te vagy Isten, ó, Jehova!”
Próbálom elképzelni ebben a helyzetben, hogy nem menti meg őket az asszíroktól, hanem csak a nevével foglalkozna, mert az fontosabb neki mint a népe megmentése. Mennyire dicsőítette volna a nevét az asszírok győzelme a népe felett?
Az Ezékiel 38:23 sem mutat mást, ha nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy az előző versek szerint éppen elsöprő katonai győzelmet tervezget Góg felett, hogy megmentse Izraelt, ezután jelenti ki a 23. vers:
"Fölmagasztalom és megszentelem magamat, és megismertetem magamat sok nemzet szeme láttára; és megtudják, hogy én vagyok Jehova."
A bibliaversek szerint, pont a megmentések ÁLTAL és nem HELYETTE szentelte meg Isten a nevét! Egyik versben sincs sorrend felállítva, hogy mi a fontosabb, sőt a megszentelődés mindig tevékenységből, pl. a védelmezésből, gondoskodásból, vagy megmentésből fakad! (Zsoltárok 6:5)
Hogyan érthették a Bibliakutatók mindezeket úgy, hogy nem számít a megmentésünk, csakis Isten neve? Hogyan lehet egyáltalán elválasztani ezeket a teljesen összekapcsolódó dolgokat, hogy az egyiket fontosabbnak kiáltsuk ki a másiknál? Ha udvariasak akarunk lenni a megmentőnkkel, annak az a módja, hogy kijelentjük, nem számít a megmentésünk. Ha egyszer Jehova megmentette az asszíroktól népét, megmenti Gógtól, és még sorolhatnánk, akkor ez nem azt jelenti, hogy neki igenis fontos a megmentésünk? Hol olvassuk, hogy kizárólag azt a célt szolgálná a megmentés, hogy utána henceghessen, hogy azt ő tette?
Az ehhez hasonló kérdések nyilván a könyv íróiban is felmerülnek és talán ez az oka annak, hogy hasonló témákban nem ugyanazok a szempontok, feltételek hangzanak el.
Pl. ez a 14-es bekezdés a megmentésünknél fontosabbnak jelenti ki Isten nevének megszentelését. Az 50.o.8. bek. viszont a Királyságot nevezi fontosabbnak mint a megmentésünket. Azért, mert a Királyság által szenteli meg a nevét. De vajon a királyság önmagában, tehát a megmentésünk nélkül, megszentelné Isten nevét? Természetesen, ahogy az előző Bibliaversekben is láttuk, Isten nevének a megszentelése, mindig valamilyen tevékenységhez kapcsolódik. A Királyság nem egy tevékenység, hanem egy intézmény, aminek célja, feladata van. Történetesen az emberiség megmentése. Ha azt a feladatát betölti, amiért létre lett hozva, akkor megszenteli Isten nevét. Nem hinném, hogy mindez annak a bizonyítéka, hogy nem számítana a megmentésünk.
Végül érdemes egy pillantást vetni egy bizonyítéknak látszó illusztrációra is a 44. oldalon, ami nem több mint egy vizuális félrevezetési kísérlet.
Nem csak a Bibliakutatók, hanem a címe szerint maga az Őrtorony folyóirat is magasztalta Isten nevét.
A logika, ha egyáltalán lehet ennek a könyvnek bármely részénél is ezt említeni, ugyanolyan gyermeteg, hamis és félrevezető itt is, mint annyi más esetben megfigyelhettük már.
Az isteni név felmagasztalása mindössze annyit jelent az illusztráció szóhasználata szerint, hogy a korabeli Őrtorony:
- használta a nevet, (1879)
- megjelent a címlapon, majd (1931)
- 2x szerepelt a címlapon, (1939.jan.)
- 3x megjelent a címlapon, végül (1939.márc.)
- tartalmazta az 1.bek. 20 éven keresztül. (1930-50)
Kevés szánalmasabb érvelés található a könyvben mint amit itt látunk, de úgy tűnik az íróknak sikerült újra alulmúlniuk magukat, bár a szavak számlálását, mint a felmagasztalás döntő bizonyítékát, nem itt látjuk először.
Ha a szavak mennyisége számítana, mert minden egyes újabb leírása az isteni névnek, egyre kimagaslóbb magasztalást jelentene, akkor miért kellett ezzel felhagyni?
Mikor szólt Jehova, hogy most már elég?
Jelenleg mindössze 1x olvasható a címlapon a név, és nem minden szám 1. bekezdésében! Ez azt jelenti 2016-ban, hogy a szervezet visszatért az 1931-es állapothoz, amitől pedig már 3 fokkal jobb is volt az azt követő években!
Ez nem baj?
Vagy talán felmagasztalás ez is?
Kezd úgy tűnni, hogy bármi ami Őrtorony kiadványban van leírva és annak az ellenkezője is, amennyiben azt is tartalmazza valamelyik kiadvány, az mind magasztalhatja a Teremtőt és tekinthető igazságnak egyik is, másik is.
A kép utolsó bekezdése így szól:
"Mily nagyszerűen emlékezteti ez Isten népét, hogy magasztalnia kell a nevét"
Ez a megjegyzés nyilvánvalóan a módszerre utal, amennyiben ez a maga idejében tudatosan a magasztalás célját szolgálta volna, és nem csak így utólag van belemagyarázva az akkori eseményekbe. Csupán az utólagos okoskodás is egy nagyon átlátszó és gyenge próbálkozás a saját maguk szentté avatásához, különösen annak tudatában, hogy az itt olyan nagyon felmagasztalt módszert, (mert láthatóan inkább azon van a hangsúly, mint a név magasztalásán) ami már "mily nagyszerűen" bevált, 20 éven keresztül, mára már jó ideje elhagyták!
Egy további ok arra, hogy jogosan kételkedjen bárki abban, hogy egy sajtótermék címlapja adna okot az elégedettségre a Teremtőnek a neve kimagasló felmagasztalásával az, hogy Isten népének (amennyiben Jehova tanúi azok lennének), semmi köze az Őrtornyok mindenkori címlapjához. Nem tudnak a "közönséges tanúk" semmiféle módon befolyást gyakorolni arra, hogy mi legyen, vagy ne legyen a címlapon. Ez kizárólag az írói osztály, művészeti osztály (ha van ilyen), de végső soron a mindenkori vezető testület kompetenciája. De az a megállapítás, hogy az egész közösség magasztalná a címlapok fent bemutatott módszerével a Teremtő nevét, csak egyel több azoknak a bárgyú hazugságoknak a listáján, mint amilyeneket ebben a könyvben szép számmal találni.
P.J.
Utolsó kommentek