Amikor az illúzió találkozik a valósággal

“Nem hiszem, hogy „a tudatlanság egyenlő lenne a boldogsággal”, vagy hogy kedves dolog lenne az embereket arra bátorítani, hogy egy illúzióban éljenek. Előbb vagy utóbb az illúzióknak találkozniuk kell a valósággal.” – Raymond Franz

Jehova Tanúi ezrei számára az illúzió már találkozott a valósággal. Sokan közülük az interneten elmesélték történetüket, melyek rendkívül hasonlítanak egymásra. A legtöbbjük esetében az illúzióból a valóságba való átmenet hosszú volt, és általában fájdalmas is,266 de most már hálásak, hogy többé nem rabjai annak az illuzórikus elgondolásnak, hogy Isten az Őrtorony fiktív “hű és értelmes rabszolga”-szervezetén keresztül törődik velük. Senkit sem ismerek, aki miután megismerte a valóságot, azt mondta volna: “Sajnálom, hogy megtudtam az igazságot az Őrtorony Társulatról.”

Azoknak, akik már találkoztak a valósággal, az egyik legnagyobb gondjuk, hogy hova máshova mehetnének Istent imádni. Abban a időben, amikor meg voltak győződve arról, hogy a Társulat Isten szervezete, arról is mindvégig meg voltak győződve, hogy az összes többi vallás nem az. Néhányan talán ugyanúgy érzik magukat, mint az a vén, aki azt mondta, hogy ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor ő akár mehet is, hogy “egyék, igyék és vigadjon”, mert ez azt jelentette számára, hogy nincs Isten.267

Annak eredményeként éreznek így, hogy hosszú éveken át mindig azt mondták nekik, és ők is azt mondták másoknak, hogy nincs más hely, ahova mehetnének, vagy nincs más elfogadható módja Isten imádatának. Meglepő módon, az a bibliavers, amelyet az Őrtorony vezetői arra használtak, hogy bebizonyítsák, nincs hova menniük, pontosan ugyanaz, mint amelyik azt mondja, hogy mégiscsak van – János 6:68.

Az az írásszöveg, amelyet arra használnak, hogy bizonyítsák, nincs más hely, ahol Istent imádni lehetne, pontosan ugyanaz, mint amelyik azt mondja, hogy van.

266 Kilenc évre volt szükségem ahhoz, hogy megtegyem az átmenet lépéseit attól az időtől kezdve, hogy először éreztem meg, valami nagyon nincsen rendben, addig, míg képes voltam eljutni arra a következtetésre, hogy a Társulat nem Isten szervezete. Az internet elérkezésével a szükséges bizonyítékok sokkal könnyebben elérhetőek most, és így az átmenet sokkal rövidebb lehet azok számára, akik készek szembenézni a valósággal.

267 115. old.

János 6:68

Jézus éppen akkor kérdezte meg Pétert, hogy valaki mást akarnak-e követni. Péter így válaszolt:

„Uram, kihez mennénk? Örök élet beszédei vannak nálad” – János 6:68

Péter elismeri, hogy nincs lehetősége máshova menni, csak Krisztushoz. Figyeljük meg azonban, hogy a Vezető Testület hogyan változtatja meg Péter válaszát:

NINCS MÁS HELY, AHOVA MENNI LEHETNE

Ha szem előtt tartjuk, hogy nincs más hely, ahova az örök életért menni lehetne, az arra fog ösztönözni bennünket, hogy szervezetével együtt lojálisan szolgáljuk Jehovát. – János 6:66-69 268

Az 1988. március 15-i Őrtorony 18. oldalán a magyarázatuk így hangzik:

Péter tudta, hogy máshová nem mehet, mivel Jézusnál vannak az „örök élet beszédei”. Vajon neked is eltökélt szándékod, hogy lojális maradsz [nem Jézushoz, hanem] Jehova szervezetéhez?

Még ha a Tanúk meg is nézik a János 6:68-at, képtelenek észrevenni, hogy valójában mit is mond. Azt látják, mintha Péter azt mondta volna:

Uram, hová [nem “kihez”] mennénk? Örök élet beszédei vannak az Őrtorony Társulatnál.

Az, hogy Péter szavait megváltoztatták, és Jézus Krisztus személyét kicserélték az Őrtorony Társulat szervezetére anélkül, hogy bárki is észrevette volna a cserét, tanúsítja, hogy milyen mélyen bele van zárva mindenki abba az elgondolásba, amely fogva tartja őket. Vegyük figyelembe az alábbi érvelést, amely meggyőzi a Tanúkat, miért nincs más hely, ahova menni lehetne Isten imádatában:

Továbbá tételezzük fel, hogy valaki elkülönül Jehova népétől. Vajon hová mehet az ilyen? Nem teszi-e ki magát ugyanannak, mint Jézus apostolai, akiktől Jézus megkérdezte, hogy ők is el akarják-e hagyni őt? Péter apostol helyesen válaszolt: „Uram, hová mehetnénk? Örök élet beszédei vannak tenálad!” (János 6:68). Mehet-e valaki máshová, mint (1) „Nagy-Babilon”-hoz, a hamis vallás világbirodalmához, vagy (2) Sátán politikai „vadállatának” karmai közé? 269

268 Őrtorony, 1992. november 15., 21. old.

MEGJEGYZÉS: Noha nem szükséges összehasonlítani azt, amit a Biblia ír, azzal, amit a Társulat mond, ez mégis egy újabb példája annak, amikor nehéz nem észrevenni a különbséget. Lásd még a Máté 7:15-20 verseit a 61. oldalon.

A Tanúkkal elhitették, hogy nincs más hely, ahova az Őrtorony Társulaton kívül Istent imádni mehetnének.

Kicserélik Péter Jézus Krisztus személyére vonatkozó szavait az Őrtorony Társulat szervezetére vonatkozókra.

Figyeljük meg ismét, hogyan teszik egyenlővé valakinek az Őrtorony Társulathoz fűződő jelenlegi kapcsolatát az apostol Jézus Krisztushoz fűződő első századi kapcsolatával. Álláspontjuk szerint mindössze három lehetősége van az emberiségnek:

Jehova Tanúi mindössze ezeket a lehetőségeket képesek meglátni. Ha csak ezek állnak rendelkezésre, akkor talán az Őrtorony Társulat mégsem olyan rossz választás, függetlenül attól, hogy milyen dolgok mentek végbe a története során. De vajon valóban csak ezek a lehetőségek állnak rendelkezésünkre?

Vajon az Őrtorony szervezet az egyetlen alternatívája Sátán szervezeteinek?

“Isten szervezetének” egy alternatívája

Ron Frye 270 mélyebb megértést nyújt és javaslatokat kínál azok számára, akiket illuzórikus elgondolások ejtettek foglyul, de hajlandóak megvizsgálni egy negyedik lehetőséget is, ez pedig az, hogy egyszerűen csak ‘Krisztushoz mennek’, ahogyan azt Péter fentebb elismerte:

269 Őrtorony, 1988. március 15. 18,19. oldal

270 További információk Ron Frye-jal kapcsolatban http://www.xjw.com/ronmavis.html

Néhányan, akik kilépnek egy szigorú struktúrájú vallásos rendszerből, vallási szempontból összezavarodottnak és tanácstalannak érzik magukat. Talán már abban sem biztosak többé, hogy miben is hisznek. Vajon miért?

A probléma gyökere abban áll, hogy nem sikerült a Jézus szavai iránti engedelmesség  “sziklájára” építkezniük. Megengedték más embereknek, hogy ők határozzák meg számukra, mit is jelent az engedelmesség, ahelyett, hogy Krisztusra hallgattak volna.

Aztán, amikor véget ért az ezekhez az emberekhez fűződő kapcsolatuk, azt az alapozást, amelyre hitük házát felépítették, elmosta az ár. A végeredmény szellemi biztonságuk elvesztése volt. Amikor a szellemi biztonság elvesztése a család és a barátok, valamint az egész addigi életmódjuk elvesztésével párosul, akkor az élet rendkívül nyomasztóvá válhat. Ezen a ponton a legsebezhetőbb egy ember, és megvan a veszélye annak is, hogy maradandóan elveszti a hitét.

Ha netán ez történne velünk, jó lenne, ha tanulnánk az esetből, és elkerülnénk, hogy ez a  szerencsétlenség megismétlődjön. Csak még eltökéltebbé kellene tennie bennünket, hogy hitünket jobb alapokra építsük fel, nevezetesen, a mi Urunk, Jézus Krisztus iránti engedelmesség alapjára - és nem emberektől vagy szervezetektől várnánk, hogy útmutatást adjanak nekünk.

Emberalkotta vallásos szervezetekben nem találhatunk biztonságot. Csak egyetlen biztonság létezik, az, amely a Jézus Krisztus iránti engedelmességhez kapcsolódik. Ez jelenti Isten akaratát számunkra - hogy engedelmeskedjünk Fia parancsainak.

Egyszerűen nincs más lehetőségünk. Nem számít, mi mindent mondanak az emberek és vallásos szervezetek, ami túlmegy mindazon, amit Krisztus mondott. Az emberek és a szervezetek talán a megmentő szerepében tetszelegnek, mint ahogyan az Őrtorony Társulat is.271 Amikor azt mondják: HOZZÁNK kell tartoznod; HOZZÁNK kell hűnek lenned; NEKÜNK kell engedelmeskedned - akkor olyan szerepet öltenek magukra, melyet csak Krisztus tölthet be.272

Néhány ember beveszi ezeket az elbizakodott kijelentéseket, csapdába esik, és más emberek rabjává válik. Az, hogy egy vallásos szekta néhány embert magához vonz, és egy jelentős vallási entitássá növi ki magát, nem jelenti azt, hogy Isten elismerését és áldását élvezi. Jó néhány ilyen csoportra jellemző ilyenfajta növekedés és terjeszkedés.

Bizonyos, hogy ezek a csoportok sok jelentős tettet hajtottak végre, és hajtanak végre ma is. De hatalmas tetteik - melyeket Isten nevében hajtottak végre - nem igazolják szolgálatuk helyességét. – Máté 7:21-23

Ami Krisztus elismerését kivívja, és igazolja, hogy valaki a keresztény úton halad, az az, ha az Atya akaratát végzi. És hogyan határozzuk meg, hogy mi az Atya akarata? Azáltal, hogy a Fiára figyelünk. És hogyan figyelünk a Fiára? Azáltal, hogy elmélkedünk leírt szaván; azáltal, hogy amit megtanultunk, azt a gyakorlatba is átültetjük, és azáltal, hogy úgy tekintünk rá, mint életünk élő Urára.

Amikor Krisztushoz mint közvetítőnkhöz imádkozunk, akkor egy élő kapcsolatot tudunk vele kialakítani. Krisztus él, és könyörög az Atyához érettünk. Krisztus szelleme vigaszt nyújt nekünk és életben tart minket. - 1 Timóteusz 2:5; Róma 8:9,34 273

Az Őrtorony Társulat vezetői olyan szerepet öltenek magukra, melyet csak Krisztus tölthet be.

271 Az 1981. november 15-i Őrtorony 21. oldalán ezt mondják: “Jöjjetek Jehova szervezetéhez megmentésért!”

272 Az Őrtorony vallási vezetői soha nem mondták, hogy ‘NEKED lojálisnak kell lenned HOZZÁNK’ vagy “TE légy engedelmes NEKÜNK”. Ők azt mondják, “NEKÜNK lojálisnak kell lennünk/engedelmeskednünk kell Isten szervezetének.” Ez azonban éppen azt jelenti, amit Ron Frye mond. Ha valaha is ilyen módon fogalmaznák meg ezt, Jehova Tanúi talán észre tudnák venni, hogy a vallási vezetőik valóban “olyan szerepet öltenek magukra, melyet csak Krisztus tölthet be”. Lásd a 6. fejezetet, “Kicsoda Isten szervezete?”

273 Ron Frye The Christian Respondent, http://www.xjw.com/cr-ordr.html

Valaki más így fogalmazta meg “Isten szervezetének” egy alternatíváját:

“Óvakodj a "szervezettől". Ez teljes mértékben szükségtelen. A Biblia előírásaira van egyedül szükséged. Ne keresd a lehetőséget, hogy megkötözd mások lelkiismeretét, és ne engedd meg másoknak, hogy megkötözzék a tiédet. Higgy és engedelmeskedj, annak szellemében, ahogyan ma megérted Isten Szavát, és így folyamatosan növekedj a kegyelemben, ismeretben és szeretetben napról napra.” - Sioni Őrtorony, 1895. szeptember 15.

“Óvakodj a szervezettől".

Azok az emberek, akik ezeket a dolgokat mondták, ma nem lehetnének “helyeselt kapcsolatban” Jehova Tanúival, vagy a Vezető Testületükkel.274 Az első kijelentést az egyik korábbi utazófelvigyázójuk tette. Az utóbbit pedig 1895-ben a Társulat elnöke, Charles Taze Russell! 275 Úgy tűnik, hogy az Isten imádatához “szükséges előírások” jelentős mértékben megváltoztak azóta, hogy Russell leírta ezeket a szavakat. 276

Számos egykori Jehova Tanúja felszabadította már magát az önként vállalt fogságból, melyet az az illuzórikus elgondolás hozott létre, hogy Isten az Őrtorony szervezet segítségével foglalkozik velük. Azóta azonban sokan ismét engedték magukat fogságba ejteni. Ezúttal azonban arról van szó, amiről Pál apostol beszélt:

Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.277

Eljutni a Vezető Testület tagjainak való engedelmeskedéstől a Krisztusnak való engedelmeskedésig.

A legtöbb Jehova Tanúja őszintén igyekezett azt tenni, amit itt Pál említ. De menetközben eltérítette őket “minden okoskodás és minden magaslat, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek” azok az emberek, akik az Őrtorony-vallás vezetőségét alkották. Ennek eredményeképpen önkéntelenül is azoknak az embereknek engedelmeskedtek - olyan embereknek, akik nem engedik követőiknek, hogy rajtuk túlmenően Krisztusnak engedelmeskedjenek.

A Vezető Testület nem enged senkit Krisztusnak engedelmeskedni rajtuk kívül.

274 Őrtorony, 1986. április 1. Lásd a 10. fejezetet a 80. oldalon

275 Sioni Őrtorony, 1895. szeptember 15.

276 Érdekes lenne tudni, vajon Russell mit gondolna ma arról a vallásról, amely alapítójának tartja őt. Ez a vallás ma már nem csupán egy “szervezet”, hanem azt állítja, hogy “Isten szervezete.” Ez ma már egy olyan vallás, amely nem tudna létezni a “szervezet” nélkül - amelyről Russell azt mondta, hogy “teljességgel szükségtelen.”

277 2 Korintusz 10:5

Számos egykori Tanú van azonban, akik engedelmessé váltak a Krisztusnak az Őrtorony Vezető Testületén kívül. Akármilyen nehéz is volt elengedniük azt az illúziót, mely sokukat évtizedeken át hajtotta, ma már hálásak minden segítségért, amit a valóság meglátására vezető út közben kaptak.

Befejezésül

Reméljük, hogy ezek az információk segíthetnek az olvasónak jobban megérteni:

1. Azt az illuzórikus elgondolást, amely fogva tartja Jehova Tanúit.
2. Hogyan tartotta ezt fenn egy maroknyi ember, akik maguk is foglyai ugyanennek az elgondolásnak, és akik képtelenek voltak szembenézni a valósággal a saját vallásukkal kapcsolatban.
3. Miért olyan nehéz a Tanúk számára nemcsak az, hogy szembenézzenek azzal, az Őrtorony Társulat nem Isten szervezete, hanem az is, hogy ezután meghozzák azokat az életüket megváltoztató döntéseket is, melyeket ez a valóság rájuk kényszerít. És az is, hogy még isteni közbeavatkozással is, egy ilyen felismerés és az ezt szükségszerűen követő döntések időt vesznek igénybe.

Remélem, hogy ezek az információk azt is megkönnyítik majd, hogy örömmel tekintsenek a Tanúk következő látogatása elé, ahelyett, hogy rettegnének tőle.

Mindazoknak, akik készek szembenézni a valósággal, azokat az életüket megváltoztató döntéseket is meg kell majd hozniuk, melyeket ez a valóság rájuk kényszerít.

Fordította: Eve, Columba

Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai (Innen minden eddig lefordított rész elérhető, illetve az egyes részek folyamatosan végiglapozhatóak a cikkek végén található linkek segítségével!)

Egy elgondolás rabjai - Áttekintés, függelék