Tanúként élni semmi esetre sem valami könnyű dolog. Sok hosszú, önfeláldozó órát töltenek minden héten személyes tanulmányozással, az összejövetelekre való felkészüléssel, a Királyság Termekben tartandó előadásra készülve, a "szántóföldi szolgálattal" foglalkozva és tanulmányozva az érdeklődő személyekkel azok otthonában. Ráadásul körzetgyűlések és kerületkongresszusokat szerveznek nekik, melyeket évente háromszor látogatnak.
Összejövetelek
Jehova Tanúi öt összejövetelt látogatnak minden héten: a nyilvános előadást, az Őrtorony tanulmányozást, a könyvtanulmányozást, a Teokratikus Szolgálati Iskolát, és a Szolgálati összejövetelt.
A nyilvános előadást rendszerint vasárnap délelőtt tartják. A helyi vének egyike tartja , vagy lehet, hogy egy vén látogat át valamelyik közeli gyülekezetből. Ha a körzetfelvigyázó a városban van, ő is tarthat nyilvános előadást. A nyilvános előadás negyvenöt perc hosszú és egy az Őrtorony Társulat általi vázlat alapján tartják. Az előadás rendszerint bizonyos témákra épül, mint a világ állapota, a bibliai próféciák vagy keresztény viselkedés. A nyilvános előadás, mint minden összejövetel gyülekezeti imával és "királyság ének" énekléssel kezdődik és zárul. (Én gyakran kísértem zongorán Manitou Springsben).
A nyilvános előadást közvetlenül követi az Őrtorony tanulmányozás. Az Őrtorony tanulmányozáson az "olvasó" felolvassa az előírt tanulmányozási cikket az Őrtorony folyóiratból, bekezdésről bekezdésre, az Őrtorony tanulmányozás vezető felteszi a lap alján lévő kérdést, és a gyülekezet tagjai válaszolnak a kérdésekre. Az Őrtorony tanulmányozási cikkek a "szellemi táplálék" alapvető forrásai Jehova Tanúinak. A heti tanulmányozási cikkek rendszerint fontosak a szervezet aktuális dolgait vagy szükségleteit illetően, mint az Őrtorony tantételek magyarázata, a bibliai próféciák alkalmazása az aktuális eseményekre, erkölcsi témák megvitatása stb. A tanulmányozás nagyjából egy órán át tart.
A könyvtanulmányozás, melyet kis csoportokban magánházaknál tartanak, többféle időpontban tartható a héten, de rendszerint kedd, szerda vagy csütörtök este tartják. A könyvtanulmányozás a vasárnap délelőtti Őrtorony tanulmányozás formáját követi, kivéve hogy a tanulmányozást egy vén vagy kisegítő szolga (ez az Őrtornyos megfelelője a keresztény diakónusnak) vezeti, és a tanulmányozási anyag egy kijelölt könyv, nem pedig egy Őrtorony folyóirat. A könyvtanulmányozás egy órán át tart.
A Teokratikus szolgálati iskola összejövetel egy - a könyvtanulmányozásétól eltérő - estén van, rendszerint csütörtökön vagy pénteken este, és a Királyság Teremben tartják. Ezen az összejövetelen öt egymás utáni előadás van: az oktató előadás, a bibliaolvasás vagy 2. számú előadás, a 3. számú előadás, a 4. sz. előadás és az 5. sz. előadás. Az oktató előadás tizenöt perces és egy vén vagy egy kisegítő szolga tartja. A bibliaolvasás valóban az, nagyjából egy fejezet felolvasása az Új Világ Fordításból, rendszerint a Szolgálati Iskolának egy új vagy fiatal tagja tartja. A 3.sz. és 4.sz beszédek ötpercesek és általában két "testvérnő" tartja. Az 5.sz. beszéd öt perces és az aktuális Őrtorony vagy Ébredjetek! cikkén alapul, egy közepesen tapasztalt előadó tartja. Minden beszéd után a tanuló előadásának nyilvános bírálata következik a Szolgálati Iskola felvigyázó által. Javaslatokat ad azokra a területekre, melyeken dolgoznia kell, mint időtartam (az időzítés különösen fontosnak tűnik, a Szolgálati Iskola felvigyázó minden előadás időtartamát stopperórával méri), a beszéd hajlékonysága, gesztikulálás, stb. Az egész szolgálati iskolai összejövetel nagyjából egy óra hosszú.
Három hónapban egyszer a Teokratikus Szolgálati Iskola elébe néz egy "írásos összefoglalónak". Az írásos összefoglaló igaz-hamis, írd be a hiányzó szót, és többválaszos teszt mely magába foglalja a Szolgálati Iskolán az elmúlt hónapokban tanulmányozott anyagot. Miután a gyülekezet 45 percet kap hogy befejezze a kitöltést, a pontos válaszokat a dobogóról adják meg. Minden tanuló a saját papírját értékeli. Nem készül feljegyzés az eredményekről.
Mint gyakorlatilag minden másban a Tanú életben, a személyes bizonyság és önkifejezés nagyon kevés helyet kap a Teokratikus Szolgálati Iskolán. Egy személyes tapasztalat ennek bemutatására:
Mint viszonylag új tanuló a Szolgálati Iskolában a Foothillsi gyülekezetben Manitou Springsben, Coloradoban, az 5. sz előadásra voltam kijelölve. Az Ébredjetek! cikk ami az előadásom alapját képezte a " Minden vallás Istenhez vezet?" címet viselte. Elkövettem azt a hibát, hogy személyes hátteremből belefoglaltam valamit a bevezetésbe, hogy benne voltam a keleti vallásokban mielőtt "az Igazságba" jöttem. Habár a gyülekezet észrevehetően élvezte az előadásomat, egy gyülekezeti vén félre vont engem az összejövetel után és "tanácsot adott" a bevezetőmet illetően. Úgy érezte, hogy személyes tapasztalataimra utalni a gyülekezetnek, nem volt helyénvaló. Ezután ügyeltem, hogy ne tegyek ilyen elemeket az előadásaimba.
A Szolgálati Összejövetel közvetlenül a Teokratikus Szolgálati Iskola után van. Ez az összejövetel készíti fel a gyülekezet tagjait az "ajtóról - ajtóra" végzett szántóföldi tevékenységre. A Szolgálati Összejövetel olyan, mint a vállalati üzleti összejövetelek. A havi "Mi Királyság - szolgálatunk" hírlevél cikkei vannak áttekintve a gyülekezetben elmébe vésendő a különféle tanítási módszereket az irodalom eladással és terjesztéssel együtt. A hónap különleges kínálatára felkínálás - mintákat mutatnak be. Áttekintik a statisztikát az elterjesztett könyvekről és folyóiratokról, a tagok által ajtóról - ajtóra végzett szolgálattal és bibliatanulmányozással töltött órák számáról, és a bemerített új áttértek számáról. Buzdítást kap mindenki, hogy vegyen részt a szántóföldi szolgálatban a következő hétvégén és a hét során.
A "szántóföldi szolgálat"
Ajtóról - ajtóra evangelizálni nem egy választható dolog Jehova Tanúi számára. Ez kötelesség. Az átlag Tanú ezt nagyjából így valahogy "érveli meg": a Máté 24:14 (UVF) kijelenti: "És a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek; és akkor jön el a vég" Az 1Jn 2:17 elmondja: "aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké" Jehova Tanúi hiszik, hogy ők töltik be a Mt 24:14-et, prédikálva az ő változatukban a "királyság jó hírét". Ez a prédikálás Istennek napjainkra vonatkozó akarata. Csatolva ezt az 1Jn 2:17-tel, aki nem vesz részt a prédikáló munkában, el fog pusztulni a világ többi részével együtt Armageddonkor. Ha a Tanú remélni akarja, hogy túl éli Armageddont, akkor prédikálnia kell. Ezt "bizonyítja" továbbá az Ezékiel 3:18, ahol Jehova ezt mondja Ezékielnek, "Ha ezt mondom a hitetlennek: Halálnak halálával halsz meg, és te őt meg nem inted és nem szólasz, hogy visszatérítsd a hitetlent az ő gonosz útjáról, hogy éljen: az a gonosztevő az ő vétke miatt hal meg, de vérét a te kezedből kívánom meg."
Minden "szántóföldi szolgálatot" egy 15 percen "szolgálati összejövetel" előz meg, amit vagy a Királyság Teremben, vagy magánlakáson tartanak meg. Ezen az összejövetel történik a "napi szöveg" (egy vagy két Szentírás vers egy rövid Őrtorony Társulati kommentárral, az aktuális Évkönyvből) megbeszélésre, "területkártyák" (minden gyülekezet "területe" fel van osztva és részenként 8×12 centis kártyára nyomtatva) kiosztásra, és szervezési intézkedések megtétele a napi tevékenységhez. A jelenlévőket "autó csoportokra" osztják és elmennek saját területükre.
Megérkezve a területre az autó-csoport Tanú párokra oszlik az ajtóról - ajtóra végzett tevékenységhez. Néha egy tapasztaltabb Tanú megy egy kevésbé tapasztalttal, oktatói céllal, de nem mindig ez a helyzet. Családok, rokonok, közeli barátok gyakran vannak párban a bajtársiasság érdekében. Miután a csoport párokra oszlott, a Tanúk Bibliával és Őrtorony irodalommal a kezükben, megkezdik "prédikáló" és "tanítványképző" munkájukat.
Minden házat vagy lakást felkeresnek, és a "házigazda" köszöntése után beszélgetést kezdeményeznek, rendszerint az aktuális világhelyzetről vagy valami közérdeklődésre számot tartó témáról. A beszélgetés egy pontján Isten ezeréves királyságát mutatja fel a Tanú, mint megoldást a tárgyalt problémára. Segítendő a házigazdát, hogy többet tudjon meg Jehováról és az Ő királyságáról, felkínálják az Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokat. Ha a házigazda elfogadja az irodalmat vagy más módon érdeklődést mutat, megegyeznek egy "újralátogatásról" a következő héten. Ez az "újralátogatás" addig folytatódik, amíg a házigazda érdeklődést mutat. Végül a házigazdát biztatják egy "ingyenes házi bibliatanulmányozás" elfogadására. Ha beleegyezik, a Tanúk hetente egyszer visszatérnek, hogy tanulmányozzák vele az aktuális Őrtorony kiadványt, egy fejezetet hetente. A könyv megírása idején az "Örökké élhetsz Paradicsomban a Földön" c. könyv használatos erre a célra. Néhány heti tanulmányozás után, amikor az idő megfelelő, a Tanú megkérdezi az "érdeklődőt", ellátogatna e egy összejövetelükre a Királyság Terembe. Az érdeklődő gyakran elfogadja a meghívást és hamarosan mind az öt heti összejövetelt látogatja, és buzdítják, hogy iratkozzon be a Teokratikus Szolgálati Iskolára. Aztán, ha jó előrehaladást mutat a tanulmányokban, ösztönözve lesz Tanú barátai által, hogy alámerítkezzen. Ő végül beleegyezik, személyesen elkötelezi magát Jehovának és "kereszteletlen hírnök" lesz. Ekkor találkozik a vénekkel a gyülekezetéből és három alkalom során átveszik a "80 kérdés keresztelkedésre jelölteknek" című részt a "Szervezetten szolgálatunk elvégzésére" c. könyvből. Befejezve ezt a sorozatot alkalmas a bemerítésre. Az alámerítés történhet akár egy helyi úszómedencében, vagy többnyire Jehova Tanúi következő körzetkongresszusán. Megkeresztelkedve az áttérő bevezetése az Őrtorony Társulatba véget ért: "házigazdából" "újralátogatással" "érdeklődő", a "bibliatanulmányozással" "kereszteletlen hírnök", majd Jehova önátadott, alámerítkezett Tanúja lett!
A tipikus Tanú átlag hét- nyolc órát tölt "szántóföldi szolgálatban" havonta. Én személy szerint öt - hat órát töltöttem, egy kicsivel kevesebbet, mint az országos (USA) átlag. A három és fél év során, melyet bona fide (jó hírű, jóhiszemű) keresztelt Tanúként töltöttem, soha nem voltam "rendszertelen" a szolgálatban. Soha nem telt el hónap, hogy nem vettem részt a tanúskodó munkában.
A szántóföldi szolgálat eleinte borzasztó és megalázó volt számomra, de később már gyakran örömteli. Én személy szerint szerettem a Bibliát, és nagyon élveztem minden lehetőséget, ha megvitathattam másokkal, ha nagyritkán alkalmam volt rá. Az emberek nagy többsége, akár állítólagos keresztény, akár nem, egyszerűen "nem érdeklődött". Néhány félrevezetett keresztény "Isten áldását kívánta" nekünk, buzdítva minket tanúskodó munkánkban, habár visszautasították, hogy megvitassák velünk az Írásokat. Biztos vagyok benne, hogy ha tudták volna az igazi célunkat, vagyis hogy az ő hagyományos keresztény hitüket felcseréljük "Jehova (1914-ben felállított) királysága jó hírével" kevésbé kívántak volna áldást ránk ! (Gal 1:8,9)
Mások, akikkel találkoztunk ellenségesebbek voltak. Egy nap például, Manitou Springs Chrystal Hills nevű területén munkálkodva Deannal, egy középkorú férfi, nyugalmazott honvédségi őrnagy jött az ajtóhoz. Dühös arckifejezése volt, és két nagy olló a kezeiben. "Önök Jehova Tanúi?" kérdezte tőlem ("az én ajtóm" volt). Azt feleltem: "Igen, azok". Azt mondta: " Két kérdésem van önökhöz. Tisztelegnének e az Amerikai Egyesült Államok lobogója előtt? " "Nem" - feleltem. "Fognának e fegyvert és harcolnának e a hazájukért?" "Nem, de hadd magyarázzam meg..." Szavamba vágott és megvetően mondta: " Harminc másodpercük van, hogy elhagyják a birtokomat". Dean és én gyorsan kisiettünk az utcára és folytattuk utunkat.
Mindemellett az emberek közti általános érzéketlenség, az ilyen vak gyűlölet és ellenállás mellett, azt gondolhatnád, emlékezhetnék legalább egy esetre, amikor szerető kereszténnyel találkoztam, aki lelkesen tanúskodott nekem, bizonyságot téve, megvitatva azt Írásokat, vagy ilyesmi; de sajnos nem ez volt a helyzet. Keresztények, kérlek hallgassatok meg. A hét év során, amíg ajtóról ajtóra jártam Bibliával a kezemben prédikálva, amit az evangéliumnak hittem, egyszer sem hívtak be vagy legalább maradtak kint keresztények (ha a 2Jn 10 aggasztotta őket), hogy megvitassák velem az Írásokat. Visszatekintve, a legkeresztényibb válasz, amire vissza tudok emlékezni, akkor volt, amikor tanulmányoztam a Tanúkkal Potsdamban, New Yorkban. Jim, az újonnan keresztelt Tanú és én mentünk házról házra. Odaértünk egy házhoz, ahol egy idős hölgy jött ki és megkérdezte: "Önök Jehova Tanúi"? "Igen" feleltük. "Ó, kérem, jöjjenek be!" felelte, úgyhogy bementünk. "John", mondta a férjének, amint bevezetett minket a konyhába, "úgy vélem, imádkoznunk kell ezekért a fiúkért". És ekkor ő és a férje meghajtották fejüket és imádkozni kezdtek értünk! De a mi Őrtorony - elménk szerint, ezek a "babiloni vallásoskodók" az ő három fejű istenségükhöz imádkoztak, és valószínűleg démonokat hívtak le ránk! Ki kellett jutnunk minél előbb! Ott hagyva a nőt és férjét a konyhában imádkozva, Jim és én átvágtatunk a nappalin és kimenekültünk az ajtón.
Jehova Tanúi aprólékos feljegyzést vezetnek az ajtóról - ajtóra végzett tevékenységükről. "Munkajelentést" tölt ki minden hónapban minden aktív Tanú. Ezek a jelentések tartalmazzák a szántóföldi szolgálatban abban a hónapban eltöltött órákat, az elhelyezett könyvek és folyóiratok számát, a vezetett "Bibliatanulmányozások" számát. Ezeket a beszámolókat áttekintik a gyülekezet vénei és ráírják a "hírnökkártyára", afféle maradandó jelentési kártyára, melyet "hírnökönként", vagyis Tanúnként vezetnek. A körzetfelvigyázó megvizsgálja ezeket a hírnökkártyákat és más gyülekezeti feljegyzéseket a háromszor évente megtett látogatásakor. A hírnökkártya követi a Tanút, akárhova megy. Például amikor 1983-ban Coloradoból New Yorkba visszaköltöztem, a hírnökkártyámat is elküldték. Az új gyülekezetem vénei azonnal képesek voltak megítélni elmúlt ajtóról - ajtóra nyújtott teljesítményemet és ennek megfelelően tanácsoltak.
Számomra, mint az átlag Tanúknak, a munkajelentés kitöltése nagyon kellemetlen havi rituálé volt. (Dotti, az "úttörő" testvérnő és egy vén felesége Hyde Parkban, aki tanulmányozott velem, egyszer elmondta nekem, hogy ő is utálja). A jelentést kitöltve rendszerint bűnösnek éreztem magam. Tudtam, hogy jóval több órát teljesíthettem volna abban a hónapban, ha csak egy kicsivel keményebben próbálom. Noha határozottan élveztem a Biblia olvasását és tanulmányozását, jobban mint a legtöbb Tanú, az igazi dicséret és helyeslés azoké volt, akik áldozatosan végezték a házról - házra munkát. Az "úttörők" (akik 90 órát teljesítettek a prédikálós szolgálatban havonta) és a "kisegítő úttörők" (akik 60 órát havonta) gyakran voltak kihívva a dobogóra, hogy megtapsolja őket a gyülekezet többi tagja. Emlékszem, az egyik ilyen alkalomkor odafordultam Deanhez, aki mellettem ült és azt mondtam "Úgy érzem, fel kellene állnom és azt mondanom: Most halljuk a leglustábbakat a bandából!
Egy másik példa arra, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonítottak a a szántóföldi szolgálatban töltött óráknak. Néhány hónapig rendszeresen mint "olvasó" szolgáltam az Őrtorony tanulmányozásokon Manitou Springsben. A gyülekezet sok tagja tudomásomra adta, hogy élvezik az olvasásomat, és személy szerint én is élveztem, hogy szolgálhatom Jehovát ezen a csekély módon. Ekkor a gyülekezet vénei döntést hoztak, hogy csak aki rendszeresen legalább tíz órát "ad le" havonta, annak engedik meg a nyilvános olvasást. Megmondták, hogy nem olvashatok, amíg "fel nem hozom az óráimat", és eltávolítottak az olvasói beosztásról.
Az időszámolási rendszer több más okból is piszkált engem. Ami engem illet, ismertem több Tanút, még úttörőket is, akik rutinszerűen "kipótolták" az óraszámukat hogy teljesítsék a 60 vagy 90 órás követelményt. "Majd teljesítem a különbséget a következő hónapban", szokták mondani. Aztán, volt egy csoport Manitou Springsben, akik megtartották a "szolgálati összejövetelt" 9.00 órakor, elmentek a "szántóföldre" 9.30-kor, mentek ajtóról ajtóra 45 percet, és pontban 10:30-kor találkoztak a Manitou Kávéházban reggelire. Ezután visszamentek a "szántóföldre" 11.30-kor egy végső félórás tanúskodásra. Ezt sokan közülük mint három órai szántóföldi szolgálatot számították. Ezek mellett sok más tapasztalatból megértettem, hogy nem minden Tanú érdeklődik őszintén a Jehováról való másoknak beszélés iránt. Nem kevés közülük egyszerűen "letöltötte az időt".
Gyűlések
A heti öt összejövetel mellett Jehova Tanúi körzetkongresszusokon vesznek részt kétszer egy évben és kerületkongresszuson egyszer egy évben. A körzetkongresszusokat általában nagy előadótermekben tartják, melyek képesek kettő - tíz ezer ember befogadására, és nagyjából húsz gyülekezet vesz részt, mely a "körzetet" alkotja. A körzetkongresszusok három napig tartanak, melyeket a "körzetfelvigyázó" és más ismert szónokok a közeli területről tartanak előadásokat kora reggeltől késő délutánig, közbeszúrt "drámákkal" vagyis jelenetekkel törve meg az unalmat. A csúcspont számomra az volt, amikor zongorázhattam a Colorado Springsi körzetkongresszuson 1982 őszén.
A kerületkongresszusokat rendszerint nagyobb gyülekezeti termekben vagy stadionokban tartják, melyek húsz - ötven ezer ember befogadására alkalmasak, és száz vagy több gyülekezet vesz részt, mely a "kerületet" alkotják. A kerületkongresszusok négy naposak és formailag hasonlóak a körzetkongresszushoz, néhány kivétellel. A kerületkongresszusok szónokai bár nagyrészt a környékről valók, gyakran a Brooklyni világ - főhadiszállásról is vannak. A kerületkongresszusok csúcspontja a jelenlévők által nagyon várt "új kiadása" egy Őrtorony Társulati könyvnek, füzetnek, hangkazettának. A korábbi években gyakran elszabadult a helyzet, amikor több ezer izgatott Tanú özönlött az irodalomosztókhoz miután bejelentettek egy új kiadást. A probléma enyhítésére az új kiadványokat már nem terjesztik a gyűléseken, hanem később a gyülekezetekben szerezhetik be a helyi Királyság Teremben.
Ha ez a kis beszámoló az Őrtorony - életről talán kezd egy kissé unalmas lenni az olvasónak, biztosíthatom, sokkal, nagyon sokkal inkább az a Tanúknak, akik benne élnek!
A tanulmányozásaimban, összejövetelek látogatásában, ajtóról - ajtóra prédikálásban, Biblia tanulmányozás vezetésében, a munkajelentés kitöltésében, a körzetgyűlések és kerületkongresszusok látogatásában, stb. stb., soha nem találtam meg az elmebeli békét, és Jehova helyeslésének bizonyosságát életemen, amit annyira kerestem. Jehova Tanúi nem bizonyosak megmentésükben. De akkor, még azokban a nagyon nehéz években, amikor munkálkodtam "Isten szervezetéért" és a megmentésemért, a remény és fény magjai belevettettek szívembe.
Utolsó kommentek