Amint korábban említettem, a Jehova Tanúi közt eltöltött hét évből nem tudok visszaemlékezni, hogy valaha is keresztény tanúbizonyságot tettek nekem a sok száz ajtó bármelyikénél, melyet felkerestem házról- házra végzett munkám során. Ámde legalább egy tucat "véletlen" bizonyságtételt kaptam keresztényektől, akikkel a mindennapi életben kerültem kapcsolatba.

A legelső alkalom, amire vissza tudok emlékezni evangéliumi (újjá született) keresztényekkel való kapcsolatra, a Clarksonon töltött első évem alatt volt. Ezidőtájt erősen benne voltam a távol keleti tanításokban, és éppen elkezdtem a Transzcendentális Meditációt. Láttam egy plakátot a hirdetőtáblán a koleszban, mely a TM iránt érdeklődőket hívta egy bevezetőre a Potsdami Állami Egyetemre. Felkeltette a kíváncsiságomat és elmentem az összejövetelre egy barátommal a Clarksonról.

Az összekövetelt a Transzcendentális Meditáció két oktatója tartotta. Gondosan elmagyaráztak valamennyit a TM történetéből és a technika "tudományos" oldaláról és meghívtak minden jelenlévőt, fontolják meg a szükséges tizenhat dollár befizetését és a bevezető szertartáson való részvételt. Sok kérdés lett feltéve és az összejövetel végén a jelenlévők legtöbbje elég érdeklődést mutatott a következő lépés megtételére.

Mielőtt az összejövetel lezárult, két egyetemista lány, akik eddig csendben ültek, elkezdték kérdezgetni a tanítót "vallási" kérdésekről, hogy vajon vallás-e a TM, ellentétes-e Jézus ill. a Biblia tanításával, stb. Az egyik tanuló idézett a Bibliából, az elsőt a Tízparancsolatból: "Én, az Úr, [vagyok] a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem." (5 Mz 5:6,7) Ekkor a keresztények elkezdték bizonygatni, hogy a Transzcendentális Meditáció ténylegesen vallás, és hogy összeegyeztethetetlen a Biblia tanításaival. Habár jómagam ezidőtájt kezdtem olvasni a Bibliát, "leírtam" ezt a két keresztény lányt, mint egyszerűen túl "emberit" a keleti vallások szellemibb aspektusainak megértésére.

Egy évvel később, miután több hónapja gyakoroltam a TM-t, ellátogattam egy másik hasonló TM bevezető összejövetelre. Ismét számos keresztény volt jelen, hogy vitatkozzanak a TM oktatóval; egyikük nyomtatott anyagokat osztott ki a jelenlévőknek. A lapon tizenhét TM mantra volt felsorolva (a mantra egy speciális szó, melyet a meditáció alatt újra és újra elismételnek) és a szanszkrit szavak pontos jelentése. Rémülten láttam az én titkos mantrámat a lapon, együtt a szanszkrit "puja" (ejtsd: pudzsa - ford megj.) angol fordításával, ami egy dicsőítő himnusz, melyet a TM oktató idézett a bevezető szertartáson, amikor az oktató "leborult" imádatra egy csomó hindu isten és tanító előtt, beleértve Mahareshi tanítóját Dev Gurut is.

Pár héttel az első bevezető TM összejövetel után láttam egy másik szórólapot, mely meghívott minden TM iránti érdeklődőt egy IV (Intervarsity Christian Fellowship [Egyetemközi Keresztény Közösség]) összejövetelre a Potsdami Állami Egyetem kollégiumába. Nem tudtam semmit az IV-ről, de érdekelt minden, ami kapcsolatos a Transzcendentális Meditációval, úgyhogy elhatároztam, hogy elmegyek.

Amikor megérkeztem, meglepődve tapasztaltam, hogy az összejövetelt egy nagy előadó teremben tartják. Legalább két vagy háromszáz hallgató volt jelen. Egy idősebb úriember elnökölt az összejövetelen. Előadása egy pontján, melyben folyamatosan vádolta a TM-et mint az ördögtől valót, kérte: "Minden jelenlévő, aki átadta az életét Jézus Krisztusnak, szíveskedjenek felállni!" Mindenki, de legalábbis nagyon sok ember felállt. Míg az előadó folytatta, pazarlón áldotta azokat, akik álltak. Ott ültem a székemen, rettenetesen megalázva. Néhányan mások, akik ültek végülis felálltak és kimentek. Nekem is így kellett volna tennem, de túlságosan zavarban voltam, hogy elmenjek a tömeg előtt. A keresztények leültek és az előadás folytatódott, habár nem figyeltem az gyűlés hátralévő részén. Hálás voltam, amikor végre véget ért a gyűlés, és gyorsan kimentem az előcsarnokba. Nem sokkal azután kezdtem gyakorolni a TM-et.

Már említettem Don-t a keresztényt, a Clarksoni kolesztársamat az első fejezetben. Vitáinkban Don gyakran kifejezte rosszallását a TM gyakorlásommal kapcsolatban, de soha nem adott szilárd indoklást erre. Egy évvel később, miután elkezdtem tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, szintén helytelenítette, de hasonlóképp nem szolgált jó érvvel. Elhívott engem sok alkalomra az ő "ima-összejövetelükre", melyet az ő kollégiumi szobájában tartottak hetente, de elutasítottam ezeket a meghívásokat. Gyakran láttam számos hallgatót ki - be járni a szobájába gitárral ezeken az "Imaösszejöveteli" estéken., és kellemetlennek éreztem ezt. Csak szerettem volna megismerni a Szentírást! Gyakran kérdeztem Don-t bibliai dolgokról, de hamar nyilvánvaló lett számomra, hogy egyáltalán nem felszerelt, hogy megmérkőzzön Jehova Tanúival.

Másrészt, hetente egyszer óramű pontossággal Marshall jött a kollégiumi szobámba és tanulmányozta velem a Szentírást. Három éven át minden héten tanulmányoztam Marshallal, amíg végeztem a Clarksonon 1980 tavaszán.

A diplomázás után Colorado-ba költöztem, egy kis lakásban laktam Manitou Springsben néhány hónapig. Egy napon júliusban egy úriember, bizonyos Dwane, a negyvenes évei közepén járt, válaszolt az újsághirdetésemre egy terepmotorral kapcsolatban. A motorvásárlás végén, mielőtt elment, megkérdezte "Mennyit fizetsz a lakbérért?" "140$-t, egy hónapra" - feleltem."Miért?" -kérdeztem. "Az állandó lakhelyem Californiában van, van egy házunk itt Manituoban, amit én és a családom használunk egy hónapra minden nyáron vakációra. Keresünk valakit, aki évközben a házban lenne, hogy hogy rajta tartsa a szemét a dolgokon. Ha érdekel, felújítjuk a lakást, abból amit fizetsz." Természetesen érdekelt, és miután pár hete dolgoztam Dwane-nel, feleségével June-nal és két fiatal lányukkal a ház emeleti lakásának felújításán, beköltöztem. Ott laktam kicsivel több , mint három évig. Dwane és családja Hetednapi Adventisták voltak. Minden nyáron elrepültek Coloradoi otthonukba és egy teljes hónapot pihenéssel töltöttek ott, a gyönyörű Rocki Mountans hegy lábainál.

Egyik legkedvesebb hobbim a terepmotorozás volt a hegyekben; Dwaane (a motorral, amit én adtam el neki) és én gyakran mentünk egész napos túrákra együtt több száz mérföldre a Pike's Peak körüli ösvényeken. Különösen ezeken a túrákon és néha otthon is, Dwane-nel beszélgettünk Istenről. A lenyűgöző környezet gyakran indított minket szívből jövő hála kifejezésére Teremtőnk felé.

Dwane és én sok sok órát töltöttünk megvitatva a szombatot, melyről állította, hogy ma is kötelező a keresztényeknek. Egyikünk sem tett nagy előmenetelt ebben a kérdésben. Szintén gyakran vitatkoztunk az "utolsó napokról", melyet Dwane jóval érdekesebben látott, mint az átlag keresztény, akivel találkoztam ajtóról - ajtóra járva. Ám amikor megakadt egy kérdéssel kapcsolatban, gyakran meglepett, megkérdezve feleségét." June, mit is hiszünk mi erről ?" Hogyan - csodálkoztam - kérdezheti meg mástól, mit is hisz önmaga?

Dwane hitt a háromságban, Egyszer, amikor megkértem, magyarázza el, azt felelte: "Nos, én úgy ábrázolnám a háromságot, mit a bizottsága három személynek, akik mindig mindenben egyetértenek". Nem emlékszem, hogy valahais a Szentírásra utalt volna ebben a témában. Más alkalommal, amikor lefelé ereszkedtünk egy öreg hegyi ösvényen egy éjszaka teherautójával, platóján két terepmotorunkkal, Dwane egy érdekes magyarázatot adott: "Biztosak lehetünk, hogy amit Isten fontosnak tart számunkra, Sátán leutánozza" Őszintén egyetértettem vele.

Az átfogó eredményét Bibliai vitáinknak így összegezte Dwane egy este a Coloradoban töltött utolsó évemben: " Nem érthetünk egyet igen sok dologban" mondta, "de egy dolog biztos; te visszavezetted családunkat a Bibliához."

Miután hat hónapig használt autókat vettem, újítottam fel és eladtam el a megélhetésért, termelői munkát kaptam az International Solar-nál, egy napenergia cégnél, azzal a kilátással, hogy néhány hónapon belül kutatói és fejlesztői állásba kerülök. Volt ott egy korombeli fickó a termelési területen, Ben. Véletlenül megtudtam, hogy ő "újjászületett" keresztény, és ezért sok teológiai vitába keveredtem vele. Vitáink gyakran nagyon élénkek voltak és minden munkatárunk hallotta, mivel Ben és én különböző irodákban dolgoztunk és gyakran a műhelyen keresztül kiabáltuk egymásnak az érveinket. Különösen élveztem Ben "piszkálását" a "királysággal", amire rendszerint ezt válaszolta: "Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm." (Rm 14:17) Soha nem értettem, mit akar mondani ezzel.

Miután hat hónapig dolgoztam az International Solarnál, egy Tanú barátom, aki részvény brókernek tanult, felajánlotta, hogy eladja nekem mobil autóbelső javító vállalkozását. Elfogadtam az ajánlatát és hamarosan vállalkozó tulajdonosa és alkalmazottja lettem a Colorite Interiors-nak. Teherautóval utaztam a nagyobb Colorado Springs-i autókereskedő legtöbbjéhez (és néhányhoz Denwerbe), hetente egyszer és belső javításokat végeztem a használt autókon. Két évig működtettem a Colorite-t, amikor eladtam a vállalkozást 1983-ban.

Egy másik keresztény bizonyság amit kaptam ebben az időben, öcsémtől jött, Bradtól. Keresztény lett első éves egyetemistaként a Cornell Universityn. 1981. januárban eljött, hogy meglátogasson Coloradoban. Brad néhány napot velem dolgozott a Colorite Interiors-nál és sieltünk is.

Braddal való bibliai vitáink ekkor kellemetlenül gyümölcstelenek voltak. Lévén új keresztény, Brad bibliaismerete nagyon csekély volt, és én teljesen gyakorlott lévén néhány éve a hagyományos kereszténység megcáfolásában, könnyen "kiütöttem" minden érvét. De mégis a vesztes helyzetében találtam magam. Nem számított, hány Bibliaverset szegeztem neki, ő továbbra is állította, hogy "személyesen ismeri Jézust" és hogy "meg van mentve".

Brad bizonyságtevési erőfeszítéseinek eredményétől csalódva hazament. Küldött nekem egy keresztény zenei magnókazettát és biztatott, hogy hallgassam meg. Egy részét meghallgattam, de mint "érzelmeskedést" elvetettem, és nem foglalkoztam vele. "Imádkozunk érted" írta Brad. "Ez nem valami jó", gondoltam magamban gúnyosan. "Brad és gyülekezete imádkozik értem. Micsoda időpazarlás".

Dean és én egy érdekes bizonyságtételben részesültünk egy este a Nautilus fitness centerben, Colorado Springsben. Éppen befejeztük az edzést és a zuhanyzóban voltunk, előkészülve rituális "puhulásunkra" a jacussiban. A vállalkozásomon elgondolkodva fogtam a törülközőmet, amikor egy mezítelen fiatal férfi megállt velem szemben és megkérdezte: "Meg vagy mentve?". Dean gyorsan kiment, nem akarván belekeveredni de én leálltam beszélgetni a fiatalemberrel, kíváncsian hogy ilyen különös kérdést tett fel nekem. "Nos," válaszoltam neki " úgy gondolom, hogy meg vagyok mentve. Jehova Tanúi egyike vagyok". "Ó," - mondta - "te nem vagy megmentve". Megjegyzése bosszantott, és heves vitába kezdtünk. Nem emlékszem, miről vitatkoztunk, de arra igen, hogy a zuhanyzó gyorsan kiürült, és akik bejöttek a vita alatt, gyorsan ki is mentek. Később, a jacussiban megjegyeztem Dean-nak, mennyire meglepett ennek az "újjászületett" krapeknak a merészsége. És még nem is övé "Az Igazság!". Mindketten egyetértettünk, hogy mi, mint Jehova Tanúi legalább olyan bátrak kellene legyünk, mint ez az "újjászületett".

Végül, volt egy nagyon érdekes tapasztalatom Steve Johnssonnal, egy harmincas évei közepén járó úriemberrel, aki vásárolt tőlem egy autót. A lakásomban voltunk, hogy kitöltsük és aláírjuk az adásvételi szerződést, amikor észrevette az Őrtorony könyvekből álló könyvtáramat. "Jehova Tanúja vagy?" kérdezte. "Igen" feleltem. Így folytatta: " Volna e kedved valamelyik este eljönni a lakásomra egy vacsorára a családommal és velem? Szeretnék a Bibliáról beszélgetni veled." Ez igazán szokatlan ötlet volt! "Természetesen" feleltem. "Mikor lenne neked megfelelő?" " Mit szólsz csütörtök este fél hathoz?" "Nagyszerű" Befejeztük az adásvételi szerződést, és Steve útabaigazítást adott a Woodland Parki otthonához, egy rövid utazás az Ute Pass-on Manitou Springsből.

Csütörtök este elhajtottam Steve otthonába, behajtva a Pike's Peak lábainál lévő kanyonba. Megismerkedtem feleségével és fiatal lányukkal, és egy ízletes vacsorát fogyasztottunk el. Vacsora után Steve és én kinyitottuk a Bibliákat és mély, komoly vitát folytattunk a Szentírásról. A megbeszélés egy pontján Steve megkérdezte: " Mit tekintesz a Biblia legfőbb témájának?" Azt feleltem: "Isten királyságát". Steve elszomorodott és merev tekintettel kérdezte: " Tudod, mit látok mindenhol, ha kinyitom ezt a könyvet? Krisztust látom." Egyetértettem Steve-vel, hogy Jézusról sokszor szó van a Bibliában, de nem adom meg magam az ő érzelmeskedésének. Három vagy négy órai beszélgetés után megbizonyosodtam, hogy Steve nem a Bibliaismeretem alapján ítél meg engem, hanem hogy elfogadtam a meghívását hogy beszéljek vele. Ő bizonyára egy szokatlan fajta keresztény volt! Elhagyva házát örültem, hogy a hitem nem lett megrendítve általa. Ami Steve-t illeti, "kecskének" címkéztem őt, aki a maga útját járja és halad az Armageddonban való pusztulás felé.

1985 tavaszán történt, hogy kapcsolatba kerültem Steve barátjával, aki néhány dologban megelégített, amiken átmentem a Woodland Parki találkozásunk óta. Habár teljesen "leírtam" Steve-t, és nem foglalkoztam volna vele tovább, Steve elment az ő heti Biblia tanulmányozásukra néhány nappal később, nagyon nyugtalanul. "Annyira elveszett abban a dologban", mondta a csoportnak. "Egyszerűen nem tudom elérni" Így azon a napon Steve Biblia tanulmányozó csoportja elkezdett imádkozni a megmentésemért. És komolyan folytatták a következő négy évben.
 

<<< Vissza a tartalomjegyzékhez    Tovább >>>