Aki tud hollandul kérjük fordítsa le a feliratokat!!!

Interjú a Vezető Testület egykori tagjával, Ted Jaracz-al

There you go folks! Governing body member ted jaracz says "we dont go beyond the things that are written." In other words we are not going to give up information WILLINGLY and on the record for free that can incriminate us as hiding crimina...ls! That was a subtle but flat out admission that they DO protect molesters and they are not going to go out of the way to reveal the molesters they KNOW are in their organization! What a disgusting and criminal act!

 http://www.gyomaendrod.com/node/117

... vagy inkább a hamis prófétáé?? Vagy ez is új fény a "nem ihletett" prófétától?

 --> NAGYÍTÁS <--

 --> NAGYÍTÁS <--

Az első változat ott szerepelt hosszú évtizedekig minden egyes Ébredjetek! szám belső borítóján, egészen pontosan 1995. október 22-ig, így több milliószor terjesztették el ezt a hazugságot!!

TE mernél A TEREMTŐ NEVÉBEN hamis tanításokat több millió embernek terjeszteni?

 ÉBREDJETEK!

Nem kívánunk állást foglalni, de gondolj bele: ha ennek van valóság alapja...

A Russell dinasztia

A Russell család aktívan részt vett a 18. század kezdetétől az ópiumkereskedelemben. Ugyancsak fontos szerepük volt a mormon egyház létrehozásában, valamint az igen nagy befolyású "Skull and Bones" nevű titkos rend megalapításában, és a Jehova tanúi néven ismert vallási mozgalom beindításában, és folyamatos támogatásában. Mai napig irányítói a "Watchtower Bible and Tract Society" elnevezésű társaságnak, amely ugyancsak a Jehova tanúihoz tartozik. A pénzoligarchia illuminátus hálózatának egyik fontos támasza a Russell Alapítvány. A Russell Alapítvány azért fontos, mert ez az igen nagy befolyású "Skull and Bones" ("Koponya és csontok") nevű titkos rendnek a fedőszervezete. A Skull and Bones titkos társaságot William Russell alapította, aki szoros kapcsolatban állt a híres Yale Egyetemen működő ópium-szindikátussal. Minden évben összesen tizenöt új tagot vesznek fel, akik közül valamennyien befolyásos pozícióhoz jutnak az amerikai társadalmi, gazdasági, pénzügyi és politikai életben. A tagok többsége az egykori puritán családok leszármazottja, és így, vagy úgy kapcsolatban áll az unitárius, univerzalista mozgalommal. A Skull and Bones rendhez tartozó családok szoros kapcsolatban állnak a pénzoligarchia dinasztiáival.

Amikor a pénzoligarchia illuminátus hálózatának vezetői tudomást szereztek arról, hogy Charles Taze Russell a legelőkelőbb tizenhárom vérségi vonalhoz tartozik, 1881-ben - a Rothschildok pénzügyi támogatásával - létrehozták számára a New York-i Őrtorony Biblia és Biblia Magyarázati Társaságot. Az Őrtorony Társaság (a Jehova tanúi) magukon viselik alapítójuknak, a szabadkőműves Charles Taze Russellnek a nézetrendszerét. C. T. Russell nemcsak nagyhatású vallási szónoklatairól volt híres, hanem arról is, hogy a templomos lovagokhoz tartozott. Ez utóbbit erősíti meg az, hogy a síremlékén található szimbólumok megegyeznek a templomos lovagok jelképeivel. Russell halála előtt mondott utolsó szavai ezek voltak: "Tekerjetek be egy római tógába." Nem beavatottak számára ezek a szavak nem mondanak semmit, illetve érthetetlennek tűnik, hogy miért fontos egy haldokló számára az, hogy római tógába burkolják. A beavatott számára azonban a tóga és a tunika papi ruha, amelyet sokféle vonatkozásban alkalmaznak az amerikai szabadkőművesség magasabb fokozataiban.

Az Őrtorony Társaság különösen befolyásos Dél-Kaliforniában, Floridában, a Karib-tenger térségében, Skóciában, és New Yorkban. C. T. Russellnek külön temetője volt Pittsburgh-ben. A legelőkelőbb illuminátus dinasztiák általában arra törekszenek, hogy saját temetkezési helyük legyen. Ez lehetővé teszi, hogy adott esetben észrevétlenül temessenek el valakit, továbbá figyelemmel kísérhetik, hogy a koporsót többé ne bolygassák. Egy másik szempont mágikus erőt tulajdonít az ilyen temetőknek. "A fény köre", amelyben az elhunyt pihen, összegyűjtheti a már korábban elhunyt illuminátusok erejét. Bizonyos okkult rituálékhoz szükség van a koponyára és a balkéz csontjaira. A balkar csontokat szintén használják rituális célokra, például gyertyatartónak, az ünnepélyes ceremóniák idejére. Az Őrtorony Társaság brooklyni központjában a legfőbb vezetők nagyhatalmú csoportja külön kommunikációs eszközt használ az úgynevezett enochian nyelvet. Ennek saját alfabétája van, és a központ legfontosabb, zártkörű rituáléit ezen a nyelven tartják.

Forrás: http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0209.htm

Kétféle súly

„A kétféle súlymérték utálatos Jehovának,
és a hamis mérleg nem jó.” - Példabeszédek 20:23

A mexikói Jehova Tanúk között eluralkodott többi körülményt ha megnézzük, segítségünkre lehet a Vezető Testület némely tagjának mérlegelését megérteni. A mexikói forradalom következményeként, és a Katolikus Egyház miatt, amely hosszú történelme alatt hatalmas föld és más vagyon tulajdonosa volt az országban, a mexikói alkotmány a közelmúltban még mindenkinek tiltotta az egyházi vagyontulajdont. Az egyházak és az egyházi tulajdon a valóságban az államé volt, amely felügyelte és megengedte a vallásszervezeteknek a tulajdon használatát. Tekintettel a múltbeli idegen klérus kizsákmányolására, Mexikóban nem engedélyezték semmilyen külföldi misszionárius, vagy lelkész működését. Milyen hatással volt ez a Tanúk szervezetére?

Jehova Tanúi Központjának a közigazgatása több évtizeddel ezelőtt eldöntötte, hogy a létező törvény miatt Jehova Tanúit Mexikóban nem mint vallási, hanem mint „művelődési” szervezetet fogják bemutatni. A helyben megalapított társulat, a La Torre del Vigía, a mexikói kormány által lett bejegyezve [1]. Így Jehova Tanúi Mexikóban sok évtizeden keresztül nem azt mondták, hogy vallási összejövetelük van, hanem „művelődési”. Ezeken a találkozásokon nem imádkoztak, nem énekeltek, és a nagyobb találkozásoknál is ez volt érvényben. Amikor házról-házra jártak, csak Őrtorony irodalmat vittek (amiről azt mondták, hogy az Őrtorony Társulat biztosítja számukra „művelődési tevékenységük segédeszközeként”). Nem vittek magukkal Bibliát, mivel az tevékenységüket a vallási tevékenységgel azonosította volna. Jehova Tanúi a helyi csoportosulásaikat nem „gyülekezetnek” nevezték, hanem „csoportnak”. Nem beszéltek „megkeresztelkedésről”, de az azonos dologról úgy beszéltek mint a „jelkép” elvégzéséről.

[1] Tulajdonomban van a bejegyzés fénymásolata 1943. június 10-ről, amiben a Külügyminisztérium (Secretaría de Relaciones Exteriores) engedélyezi a La Torre del Vigía bejegyzését, mint non-profit polgári társulást, a tudomány, művelődés és a kultúra terjesztésére („Asociación Civil Fundada para Ia Divulgación Científica. Educadora y Cultural No Lucrativa”). Nyilvánvaló, hogy ez az eredeti bejegyzés, és ebben az esetben ezt az elrendezést már több mint 46 éve vezették be

Ez a „kéttős beszéd” nem azért volt, mintha valamilyen totalitárius országban élnének, ahol elnyomják a vallásszabadságot [2]. Nagymértékben azért tették, hogy kikerüljék a kormányhatározat betartásának kötelességét az egyházi vagyontulajdont illetően. Még arra sem kellene gondolnunk, hogy ezt az elrendezést maguk a mexikói Jehova Tanúk kezdeményezték és döntötték el; ezt az elrendezést a Brooklyn-i Világközpontban dolgozták ki és léptették érvénybe [3].

[2] A mexikói kormány valójában nagy elnézést tanúsított Jehova Tanúival szemben, mivel ismert volt, hogy saját prezentálásuk, mint művelődési és nem vallási szervezet csak egyszerű kibúvó volt.

[3] 1970-ben feleségemmel együtt meglátogattuk a nemzetközi összejövetelt Mexikóvárosban, és a fiókhivatalnál voltunk elszállásolva. Knorr elnök is ott volt, és ottlétünk alatt végigvezette csoportunkat a mexikói fiókhivatal különböző épületein. Utunk alatt kertelés nélkül megemlítette a Mexikóban fenntartott „művelődési szervezet” statútumának jogi alapjait, és e szokatlan helyzet fő indokának azt a tényt jelölte meg, hogy ez lehetővé tette a Szervezetnek megtartani a vagyona feletti ellenőrzést ebben az országban.

Érdekes egymás mellé állítani az imák és énekek szándékos kizárását a Tanúk összejövetelein Mexikóban, és a Szervezet eljárását az Egyesült Államokban, ahol hajlandók voltak inkább esetről esetre harcolni, egészen az állam Legfelsőbb Bíróságig, minthogy feladjanak bizonyos tevékenységet, mint az irodalom házról-házra való felkínálását hivatalos engedély és a rendőrségen való bejegyeztetése nélkül, a hangszórós autók használatát, az irodalom terjesztését az utcasarkokon és további más tevékenységeket, amiket az alkotmányos jogok biztosítanak. A Szervezet nem akarta feladni egyiket sem. Harcolt megtartásukért, bár ezek a konkrét tevékenységek biztosan nem tartoztak azok közé a dolgok közé, amit a korai keresztények az első században csináltak, tehát nem számítanak elsődleges keresztény ténykedések közé.

Csakhogy a gyülekezeti, vagy csoportos imádságok elsődleges istentiszteleti tevékenységek voltak az első századi keresztények találkozásain, és Isten szolgáihoz tartoznak emberemlékezet óta. A mexikói kormány nem ellenezte az imádkozást a vallási összejöveteleken. Ellenben Jehova Tanúinak az utasítás szerint azt kellett mondaniuk, hogy összejöveteleik nem vallási összejövetelek. Csak kevés dolog tekinthető oly nagymértékben összefüggőnek Isten tiszteletével, a legjobban szelleminek, mint az imádság. Amikor a perzsa király rendelete harminc napra betiltotta az imádságot bárkihez, kivéve őt magát a királyt, akkor Dániel próféta olyan fontosnak tartotta ezt a kérdést, hogy a rendelet megszegésével kockáztatta pozícióját, vagyonát, és magát az életét is [4].

[4] Dániel 6:1-11.

Ellenben a Szervezet Központja helyesnek tartotta feláldozni a gyülekezeti imádságot Jehova Tanúi között egész Mexikóban. Milyen haszon, milyen „előny” származott ebből? Azzal, hogy feladta a gyülekezeti imádságot, éneklést és a Biblia használatát a bizonyságtételi tevékenységnél, a Szervezet megtarthatta Mexikóban a Társulat vagyonának birtoklását és kezelését függetlenül a kormány korlátozásától, amihez viszont a többi egyház alkalmazkodott. Hajlandóak voltak azt mondani, hogy szervezetük nem vallási szervezet, hogy találkozásaik nem vallási találkozások, hogy bizonyságtételi aktivitásuk nem vallási aktivitás, hogy a megkeresztelkedés nem vallási aktus - mialatt a Föld minden más országában Jehova Tanúi a fordítottját mondták.

Talán mert a Vezető Testület tagjainak tudomása volt erről, néhányan ezért nézték el a hamis okiratért adott kenőpénz kifizetését, mint olyan valamit, ami nem nagyon lóg ki Jehova Tanúi politikájának a keretéből ebben az országban. Ez részben talán megmagyarázza, hogyan tudtak rendíthetetlenül beszélni arról, hogy „nem szabad meghátrálnunk” más országokban. Nyilvánvaló, hogy a tagok többségének az elméjében nem a kéttős mérték kérdéséről van szó. Elméjükben csak egy dolog létezik: megtenni mindent, amit a Szervezet eldöntött és jóváhagyott. A Szervezet megtette döntését Mexikót, és az ottani lefizetési gyakorlatot illetően, és az egyén lelkiismeretére bízta, ezért tehát elfogadható, és az egyén kenőpénzt adhat a katonai igazolásért, közben pedig igénybe vehetik a legfelelősségteljesebb módon anélkül, hogy az ottani munka irányítói különösebb gondot csinálnának ebből Isten előtt. A Szervezet fordítva döntött a helyettesítő szolgálatot illetően (mint ahogy fordítva döntött a malawi helyzetet illetően) és így, aki nem tartja be ezt a határozatot, nem érdemli meg, hogy a gyülekezetben bármilyen pozíciót betöltsön, valójában pedig a feddhetetlenség megszegője Isten előtt.

Felfoghatatlan volt számomra, hogyan tudnak keresztények elfogadni ilyen nézetet, és a mai napig sem értem. Ennek következtében mindaz a merész, majdnem kirívó felhívás a „világtól való tisztaság megóvására” üres szavaknak tűntek, puszta szónoklatnak, hatásos nyelvezetnek, ami nem felelt meg az igazságnak. Szemtől szemben az igazságokkal, melyek nagyon ismertek voltak úgy a megszólaló, mint a hallgató tagoknak, képtelen voltam megtalálni az érvek összefüggését, amik lehetové tették az ilyen kijelentéseket.

Majdnem húsz évig éltem Latin-Amerikában, és nem kellet fizetnem semmilyen kenőpénzt. Igaz, nagyon is jól tudom, hogy vannak helyek, és nemcsak Latin-Amerikában, hanem a Földgolyó minden részén, ahol - annak ellenére, hogy a törvény az oldalunkon van, és minden tokéletesen legitim - majdnem lehetetlen elérni dolgokat a hivatalnok lefizetése nélkül, akinek azonban erre nincs joga. Nem nehéz megérteni, hogy az ilyen helyzet elé állított ember ezt úgy tekintheti, mint a zsarolás bizonyos formáját. Végeredményben a bibliai idők adószedői és a katonák is többet követelhettek, mint ami megillette őket, és így zsaroltak. Nem tartom helyesnek elítélni az embereket, amiért kényszerítve érezték magukat engedni az ilyen zsarolásnak. És ezen felül, nem merem elítélni azokat sem ott Mexikóban, akiknek nem volt a törvény az oldalukon, a törvény ellen cselekedtek, akik nem engedtek a zsarolásnak, de ehelyett szándékosan megkövetelték a hivatalnok törvényellenes eljárását, hogy a felajánlott pénz ellenében megkapják a hamisított illegális okiratot. Nem ez az, ami az egész esetben annyira sokkolt, sőt megrettent.

Inkább a módszere annak, ahogyan a magas beosztású férfiak lehetővé tették, hogy a vélhető „szervezeti érdekek” sokkal fontosabbak legyenek az egyszerű embereknek az érdekeinél - embereknek gyerekekkel, otthonukkal és munkájukkal, egyéneknek akiknek legtöbbje tanúsítja, hogy Isten iránti odaadásuk minden részecskéjével ugyanolyan becsületesek, mint azon férfiak bármelyike, akik mint bíróság ülnek össze, hogy döntsenek mi tartozik és mi nem arra a területre ami a lelkiismeretüknek van fenntartva.

A hatalmon lévő férfiak azok, akik saját maguk alkották meg a nézetkülönbség jogát, de akik a többiektől megkövetelik az egységet; a férfiak, akik nem bíznak a többiekben keresztény lelkiismereti szabadságuk alkalmazásában, viszont másoktól elvárják, hogy feltétel nélkül bízni fognak bennük és döntéseikben, miközben saját maguknak megadták a jogot lelkiismeretük gyakorlására oly módon, hogy észrevétlenül hagyták a törvényellenes manővereket és a valóság éles elferdítését.

A hatalmon lévő férfiak azok, akik mivel egy szavazati változás csökkenheti a 66,6 %-os többséget 62,5 %-ra, hajlandók beleegyezni, hogy érvényben maradjon olyan irányelv, amely más férfiaknak a bebörtönzést jelentheti, hónapokig elválasztva a családtól és otthonuktól, végülis többéves börtönt, és közben ezeknek az embereknek nem világos a betartandó irányelv biblia alapja, és ráadásul sok esetben hiszik, hogy ez az irányelv nem is helyes.

A hatalmon lévő férfiak azok, akik olyan politikát vezethetnek be, amely előidézheti, hogy egyszerű emberek, férfiak, nők és gyerekek, otthonuk, hazájuk elvesztése elé legyenek állítva veréssel, kínzással, megerőszakolással és halállal, mert visszautasították a pártkönyvecske legális illetékének a befizetését annak a szervezetnek, amely minden jel szerint országuk vezető hatalma. Mindeközben más országokban a férfiaknak azt mondják, hogy elfogadható, ha lefizetik a katonai hivatalnokokat egy kártyáért, ami hazugon állítja, hogy teljesítették katonai szolgálatukat és a hadsereg első tartalékában vannak.

Mindezt sokkolónak találtam. És bárhogyan lehetnek mások a legőszintébbek, én mostanáig iszonyodom tőle.

Személy szerint nem tudom megérteni, felnőtt férfiak hogyan tudják mindezekben figyelmen kívül hagyni az ellentéteteket, hogyan nem undorodnak ettől, hogyan nem rendíti meg őket mélységesen mindezeknek a hatása az emberek életére. A végére meggyőződtem, hogy egyszerűen a „szervezethez való hűség” hihetetlen végkövetkeztetésekre vezetheti az embereket, megengedi a legdurvább igazságtalanság megindokolását is, mentesíti őket a különösebb megrendüléstől bármilyen szenvedés irányában, amit alapelveik okozhatnak. Az érzéketlenség, amit a szervezet iránti hűség okozhat, természetesen jól meg van alapozva, és évszázadokon keresztül újra meg újra előbukkant úgy a vallás, mint a politika történelmében, mint az inkvizíció szélsőséges eseteiben, és a náci rendszer alatt. De mindvégig kellemetlen hatással lehet, ha az ember teljes közelségében látja, olyan területeken, ahol ezt sohasem várta volna. Az én elmémben erősen rávilágított az okára, miért nem volt sohasem Isten szándékában, hogy az emberek ilyen hatalmat gyakoroljanak felebarátiak felett.

[INNEN HIÁNYZIK PÁR OLDAL, innentől: „It may be noted that, after nearly a half century of holding the status of a “cultural” organization in Mexico…”]

TOVÁBB

A következő körzetfelvigyázói vallomást egy olvasó osztotta meg hozzászólásában JTinfo blogján a 'Számok és a gyülekezet' című bejegyzéshez: 

"Amikor írtam a javadalmazásokról, akkor kicsit elnagyoltam az "átlag Tanú" jövedelmi viszonyait és nagyon rosszul hasonlítottam össze a fizetéseket. Sajnos már nem emlékszem, hogy 1998-ban pontosan hány kg kenyeret lehetett venni 200 ezer forintból, de az összegek arra az időre vonatkoztak. Valahogy kiment a fejemből és ezt nagyon restellem, hogy 1998-ban a 200 ezer forint, nem olyan 200 ezer forint, mint ma.

Mit tanít valójában a Biblia?

Barna Zoltán szakdolgozata a Baptista Teológiai Akadémián, amelynek témája Jehova Tanúi "Mit tanít valójában a Biblia" című könyvének elemzése.

A dolgozat PDF formátumban

exjt.hu

Jehova Tanúi úgy hiszik, hogy a 19. század második felében Jehova Isten egy Charles Taze Russell nevű fiatalembert, egy rövidáru-kereskedőt használt fel arra, hogy megtalálja az igazságot a Bibliában. Russell került minden vallásszervezetet, és elindította a saját bibliatanulmányozó csoportját, és kiadta a tanulmányai megállapításait egy brossúrán, aminek a nyomtatásáért és terjesztéséért ő fizetett.

Lothar Gassman: A vér fogyasztása és a vérátömlesztés 

"A Vezető Testület SOHA nem állította, hogy ihletett..." (?)

A Vezető Testület azt állítja, hogy "szellem által vezérelt" (és nem a Szent Szellem által "ihletett"). A letöbbünk mostanra már tudja, hogy ez csupán játék a szavakkal, amivel mentegetőzni próbálnak, valahányszor egy hamis tanításuk lelepleződik (erre bárki képes a Biblia vagy a saját kiadványaik használatával). De ha jobban belegondolsz, a "szellem által vezérelt" valójában sokkal merészebb kijelentés, mint a "szellem által ihletett".

Szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy az Őrtorony Társulat folyamatosan azzal védekezik, hogy Jehova Tanúi Vezető Testülete SOHA nem állította azt, hogy Istentől ihletett lenne (az ő Szent Szellemén keresztül). Valójában az egyik utóbbi, vénnel folytatott beszélgetésem alkalmával a 607-1914, 1935 és más tanokra vonatkozóan a vén ugyan ezt mondta. A pontos szavai: "Emlékezzél arra, hogy ezek tökéletlen emberek és ők SOHA sem állították magukról, hogy ihletés alatt állnak."

Azonban ez teljesen hamis... ez HAZUGSÁG. Ők valóban állították azt, hogy a Szent Szellem által ihletettek (és hogy Isten prófétái) az Őrtorony 1955. május 15.-i számában (305. és 308. oldalak algolban):

A Szent Iratok Új Világ Fordítása (UVF) a hivatalos neve annak a Bibliának, amit világszerte használnak Jehova Tanúi. Több magyarországi Jehova Tanúja állította azt, hogy ez a fordítás közvetlenül a héber, arám és görög szövegekből készült és ez a sajátos jellege ad különleges hitelt ennek a fordításnak. Egészen pontosan az angol fordításra igaz ez, mert legtöbb esetben az angol verziót fordítja le az Őrtorony Társulat a nemzeti nyelvekre, akárcsak a magyar nyelven 2000-ben kiadott Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítást (azaz: Jehova Tanúi Újszövetsége). Ha az angol változatra mégis helytálló lenne az az állítás, hogy a legrégibb és leghitelesebb eredeti nyelveken fennmaradt iratok alapján készült, akkor ez egy nagyon érdekes fordítás lenne. Az Őrtorony Társulat irodalmaiban való hosszas és alapos kutatás után azonban rá kellett jönnöm, hogy sehol sem állít ilyet Jehova Tanúi vezetése, ez csupán a tagok jóindulatú lelkesedése a fordítás iránt. 

Talán milliók vannak akik már ismerik, hogy Jehova Tanúi tanításai és hitrendszere alapjában véve nem bibliaiak. Közülük sokan vannak akik azért nem tudják zavartalanul megélni hitüket, mert a szervezet által diktált téves alapokon még nem tudtak túllépni. Isten Imádata c. sorozatunkkal elsősorban nekik szeretnénk segítséget nyújtani. Ez a sorozat Jehova Tanúi szervezetének Egyesülten az egyedüli igaz Isten imádatában és Az egyedül igaz Istent imádd! c. könyveire épült, melyeknek megfogalmazásuk szerint a keresztény érettség felé segítés a céljuk. A célunk nekünk sem más.

Az igaz, hogy a Biblia alapján nem lehet bizonyítani azt, hogy a "Hű és értelmes szolgát" 1914 után Jézus megbízta a földi keresztények igazgatásával. A Bibliából ezt valóban nem lehet bizonyítani. Igazam van?? Ha nincs igazam, akkor mutasd meg, hogy hol mondja azt a Biblia, hogy majd 2000 évvel Jézus halála után megjelenik egy ember (Russell), majd a követői, akik Istentől (vagy Jézustól) felhatalmazást nyertek erre.

- - - -

Ezt írod:

"Jehova Tanúi tudták a legpontosabban a Bibliát elmagyarázni."

Ez szerintem nem biztos, hogy igaz. Olvastad a "Jelenések nagyszerű csúcspontja közel" c. könyvet? Olvastad az a sok érzelmekre ható töltelékmondatot benne, hogy "óh, de boldogok lehetünk", meg "óh, milyen dicsőséges", "óh, de nagyszerű" - minek egy könyvet ilyen marhaságokkal rontani? És aztán már több mint egy éve, megint ez a könyv van tanulmányozva, holott ez a könyv az egyszerű hívőknek semmit sem mond - ugyanis az egész semmi másról nem szól, mint a szerző értelmezéséről, ami vagy igaz, vagy nem. Az egésznek olyan agymosás-íze van, ugyanis nem az a lényeg, ami a könyvben van kifejtve, hanem az, hogy megtanuljon a hívő úgy gondolkodni és csak olyan kérdéseket feltenni, amik a könyvben fel vannak téve.

 http://hvg.hu/itthon/20110727_jehova_tanui_orvos_adatbazis?FullComment=true

Primus inter pares

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A primus inter pares [ejtsd: prímusz inter párész] egy latin kifejezés. Jelentése: „első az egyenlők között”.

Vajon "a Tanúk" 100 százalékosan összhangban vannak Isten szavával? Bizony ez nem igaz. Mert voltak idők, amikor például a betegségek elleni oltást tiltották. És ez nem is volt annyira régen. Aztán a régi Tanúk elbeszélése alapján azt is tiltották, hogy valaki a termelőszövetkezetek tagja, vagy szakszervezeti tag legyen, mert ezt politikai állásfoglalásnak tekintették. Abban az időben ezt is IGAZSÁG-nak nevezték. Vajon ezt Jehova akarta így? Vajon Jehova akarta azt, hogy évtizedeken keresztül az legyen írva az Ébredjetek elejére, hogy a Teremtő egy olyan ígéretet tett, ami most utólag már nem is igaz? 

Hogy mi a bajom? Hogy ezt a szirupos, édeskés "bölcs rabszolga" imádatot látom. Arra vagyunk tanítva, hogy az engedelmesség legyen az első. Pedig a bereaiak más szellemiséget tanúsítottak. Senkinek sem hittek addig, amíg ők maguk meg nem bizonyosodtak valamiről. Most egy olyan tendenciát látok, mintha valaki (valami hatalom) olyan embercsoportot akarna „kitenyésztetni”, amely a teljes lojalitást tartja a legfőbb értéknek. Nem a Bibliához való közvetlen ragaszkodást, hanem ahhoz a csoporthoz való ragaszkodást, aki a Bibliát értelmezi, tehát lényegében egy tekintélyhez (hatalom szavához) való ragaszkodást. Igaz, Isten is hatalom, így az Istenhez való lojalitás az a hatalomhoz való lojalitás is egyben. De mi van akkor, ha ez az egész csak egy nagyon jó álca? Mi van akkor, ha ez Sátán egy mesterműve, mellyel "még a szenteket" is meg akarja téveszteni? - Jézus adott egy kritériumot: a szeretetet. Én a gyülekezeti életben nem látok szeretetet. Tudod mit látok? A szeretet kimutatását. Igen a szeretet kimutatása működik, a szeretet nem. Ezt viszont a kívülálló nem veszi észre. Csak akkor veszi észre, amikor belekerül a közepébe. Rájön, hogy nincs is szeretet. Ez viszont mesterien van eltitkolva. Sőt ez az eltitkolás nem is mesteri, hanem zseniális. Például arra vagyunk tanítva, hogy a szeretetet ki kell mutatni, meg hogy tegyünk erőfeszítést a szeretet kimutatására. Pedig ahol van szeretet, ahol valóban van, ott az erőfeszítés nélkül, természetes módon magától is kimutatódik, és nem kell ennek érdekében semmi erőfeszítést tenni. Erőfeszítést csak akkor kell tenni, ha egy nem létező szeretetet akarunk kimutatni. Ekkor bizony nagy erőfeszítésre van szükség és arra, hogy valaki állandóan figyelmeztessen bennünket. Erőfeszítést mindig annak az érdekében kell tenni, ami nem természetes. Ha valaki éhes, akkor azért kell erőfeszítést tennie, hogy visszatartsa magát az éhség kimutatásától, nem pedig azért, hogy kimutassa az éhségét. 

Hogy mi a bajom? Hogy ezt a szirupos, édeskés "bölcs rabszolga" imádatot látom. És ugyanakkor az egyszerű Tanúk becsületességét is látom. Azt, hogy mennyire félrevezethetőek. Ha holnap lejönne egy cikk, benne "új igazsággal", miszerint a Szent Szellem mégiscsak személy, akkor a vének ugyanolyan szenvtelen hanggal olvasnák fel, mint a többi változtatást, és nyilvánosan egyetlenegy ellenző hang sem szólalna meg. Én, amikor kb. 10 éve egy kongresszuson először láttam a „hű és bölcs” egyik tagját, hát komolyan mondom kellemetlen érzések fogtak el. Olyan benyomást tett rám, mint egy robot. Azt gondoltam magamban, hogy ha most felkelnék, odamennék hozzá és egy karddal hirtelen nyilvánosan levágnám a fejét, akkor drótok tűnnének elő. Beteg gondolat, az igaz. Lehet, hogy Sátán sugallta. De mi van, ha nem??"