A Szent Iratok Új Világ Fordítása (UVF) a hivatalos neve annak a Bibliának, amit világszerte használnak Jehova Tanúi. Több magyarországi Jehova Tanúja állította azt, hogy ez a fordítás közvetlenül a héber, arám és görög szövegekből készült és ez a sajátos jellege ad különleges hitelt ennek a fordításnak. Egészen pontosan az angol fordításra igaz ez, mert legtöbb esetben az angol verziót fordítja le az Őrtorony Társulat a nemzeti nyelvekre, akárcsak a magyar nyelven 2000-ben kiadott Keresztény Görög Iratok Új Világ Fordítást (azaz: Jehova Tanúi Újszövetsége). Ha az angol változatra mégis helytálló lenne az az állítás, hogy a legrégibb és leghitelesebb eredeti nyelveken fennmaradt iratok alapján készült, akkor ez egy nagyon érdekes fordítás lenne. Az Őrtorony Társulat irodalmaiban való hosszas és alapos kutatás után azonban rá kellett jönnöm, hogy sehol sem állít ilyet Jehova Tanúi vezetése, ez csupán a tagok jóindulatú lelkesedése a fordítás iránt.
Ez a fordítás mégis rendelkezik egy sajátossággal ami különlegessé teszi. Nem ismerhetők meg a valódi fordítói! A Társulat irodalmai folyamatosan csak annyit közölnek, hogy mind az angol, mind a nemzeti nyelvekre való fordítás egy Jehova Tanúiból álló bizottság munkája, akik névtelenséget kérnek maguknak. Ennek oka, hogy a dicsőséget szeretnék Istennek hagyni, nem pedig maguknak. Ha nem ismerném Jehova Tanúi történelmét és tanításait, akkor egy ilyen kijelentést olvasva nagy érdeklődéssel venném kezembe ezt a Bibliát, hogy vajon mit tartalmaz, ami ennyire minőségibbé teszi a többi fordításhoz képest.
Ennek a fordításnak az elkészítése 1947-ben kezdődött el, az első kötetét 1950-ben adták ki. 1961-ben jelentették be a teljes Biblia lefordítását, amit egy kötetben ki is adtak abban az évben. A magyar változat készítése valamikor a kilencvenes években vette kezdetét, de csak 2000-ben jelent meg az újszövetségi része.
Kik a fordítók?
Ahogy azt jeleztem is, az Őrtorony Társulat titokban tartja kik a fordítók. Ezt úgy tálalja a kiadványokban, hogy ez a fordítók saját kívánsága, amit a kiadó (WTBS) tiszteletben tart. Amikor ezt a mondatot olvasom, kicsit mosolygok, mert eszembe jut a másik kijelentésük: „Úgy véljük, hogy nem a fordító személye dönti el, milyen a fordítás, hanem a fordítás minősít önmagát." Ha rosszindulatú lennék, akkor azt mondanám, hogy ilyen minőségű fordítás készítőjeként én is névtelen kívánnák maradni...
Azonban a fordítók kilétét nem lehetett teljesen titokban tartani. Amikor egyre többen a felsőbb vezetők közül elhagyták a szervezetet, akkor ők elég sokat beszéltek a fordításról és a fordítók kilétéről. Többek közt Raymond V. Franz is nagyon sokat ír a könyveiben.
A fordítás elkészítésének kitalálója és elsőszámú készítője Frederick W. Franz volt, aki akkor az Őrtorony Társulat alelnöke volt, majd 1992-ig az elnöke is. Az általa létrehozott bizottságban (Új Világ Bibliafordító Bizottság) Nathan H. Knorr (akkori elnök), Albert Schroeder, George Gangas és Milton Henschel volt benne. Ez az 5 személy készítette el 1947 és 1961 között a teljes Új Világ fordítást.
Frederick W. Franz mielőtt az Őrtorony Társulathoz csatlakozott volna, lelkésznek készült és az egyetemi évei alatt magánszorgalomból tanulta a bibliai nyelveket. Forognak közkézen olyan iratok, mely szerint bíróság előtt nem volt képes egy angol szöveget héberre fordítani, de tudni kell, hogy akkoriban ezt nem tanították az egyetemeken, legalábbis az USA-ban nem. Frederick W. Franz úgy tűnik fel Raymond Franz írásaiban, aki legalábbis alapfokon tisztában volt a bibliai nyelvekkel, így a göröggel is, de a tudását nem igazság kutatására, hanem arra használta, hogy Jehova Tanúi tanítását támassza alá.
George Gangas görög születésű volt, de gyermekkorától az USA-ban élt. Angolról nagyon sokat fordított görögre, éppen ezért is vették be a Bizottságba. Azt azonban tudni kell, hogy a bibliai görög és a mai modern görög nyelv nagyon eltér egymástól. A klasszikus ógörög nyelv helyett a bibliai kéziratok a köznyelven, koiné nyelvjárásban íródtak. Aligha valószínű, hogy Gangas érdemi nyelvtani javaslatokkal állhatott elő a Bizottság ülésein.
Albert Schroeder helyzete hasonló. Ő is nagyon sok fordítást végzett. Valószínűleg szintén csak fordítástechnikai javaslatai lehettek, a nyelvtani részéhez nem sokat értett.
Milton Henschel és Nathan H. Knorr tagsága ebben a bizottságban leginkább szervezeti megfontolások miatt volt, semmilyen módon sem tudtak szakemberként viselkedni. Henschel Knorr elnök személyi titkára és bizalmasa volt, ezért nem lehetett nélkülözni fontosabb eseményekről. A Jehova Tanúi történelmét jól ismerők tudhatják, hogy sem Knorr, sem Henschel nem rendelkezik írói tehetséggel, amit mind a ketten el is ismertek. Számomra ezért a jelenlétük a Bizottságban arról tanúskodik, hogy ez egy Jehova Tanúinak belső célra készített fordítása, ami a tanításaik alátámasztását szolgálja (ún. teológiai fordítás).
Ezek a tények a legtöbb angolul valamit is tudó internetező személy előtt ismeretesek. Az én fantáziámat sokkal inkább az izgatta, hogy a magyar fordítást kik készítették el. Hosszas utánjárás után ki tudtam deríteni, hogy az akkori Fiókbizottság (Szanyi Endre ésVölgyes Sándor kiemelkedő szerepvállalásával) öt tagja hagyta jóvá a fordítást. Az akkori vezetők névsorán végigtekintve meg kell, hogy állapítsam, hogy egyetlen „szakember" lelhető fel közöttük. Szanyi Endre nemcsak sok fordítást végzett, hanem mielőtt Jehova Tanúja lett, jezsuita szerzetes volt. Talán akkor szerezhetett annyi szükséges elméleti ismeretet, hogy egy ilyen fordítás lektorálására alkalmas lehessen. A feltételes mód azért is indokolt, mert a magyarra fordítás műveletében a fordítók nem kaptak önállóságot.
A nemzeti nyelvekre, így magyarra fordítás művelete nagyon „egyszerű". Az angol UVF-t fordítják, amihez egy CD-ROM-on lévő szótár ad segítséget. Az így elkészített szövegváltozatot helyesírási lektorok nézik át, majd a Fiókbizottság tagjainak kell jóváhagyni. A budapesti Bételben ma is nagy titok, hogy a tulajdonképpeni fordítók megegyeznek-e az akkori Fiókbizottság tagjaival, vagy mások végzik.
Jehova Tanúi fordítását semelyik más vallás nem használja. Ezzel szemben a Magyarországon elterjedt fordítások mindegyikét használják Jehova Tanúi, nem egy alkalommal még most is, hogy rendelkezésükre áll ez a „tökéletes" fordítás. Nem tudok nem gondolni arra, hogy a sok éves munkával készült Újfordítású Revideált Bibliát, ami tényleg visszanyúlik az eredeti nyelvek világába és korába, mennyire sok vallás használja (a legtöbb kisebb protestáns közösség is!). Ma már 2 éve elérhető a Jehova Tanúi Újszövetsége magyar nyelven és a Magyar Bibliatanács meg is fogalmazta tiltakozását. A szokásos örömujjongás el is maradt a szervezeten belül, hogy mennyire szívesen fogadta a magyar tudományos közvélemény...
Jehova Tanúi vezetőinek az volt a nagy szerencséje, hogy 2000-ben Albániában is kiadták az UVF újszövetségi részét, így az Évkönyvben azt dicsérhették. A magyar kiadás csak nagyon szűkszavúan lett bejelentve az olvasók számára.
Milyen ez a fordítás?
Végeredményben azt is meg kell fogalmaznom, hogy miért vagyok ilyen rossz véleménnyel a fordításról. Sajnos nincsen nehéz dolgom. A kicsit olvasottabb (saját kiadványaikat olvasottabb) Jehova Tanúi tudják, hogy a fordítás - mint minden más fordítás elkészítésénél is - egy alapszöveggel kezdődik. Ma és a XX. század derekáig visszamenően a hagyományos alapszöveg, a Nestlé által készített alapszöveg (most csak az Újszövetségről írok), ami közben már pontosítva is lett. Ezt az alapszöveget szokás a nemzeti nyelvekre fordítani. Jehova Tanúi a Wescott-Hort féle alapszöveget használták fel. Ennek a szövegnek a sorközi változatát 1985-ben Kingdom Interlinear Translation of the Greek Scriptures néven (Görög Iratok Királyság Sorközi Fordítása) az Őrtorony Társulat meg is jelentette. Pontosan itt kezdődnek az én problémáim.
Amikor Wescott és Hort szövege ismertté vált, akkor olyan címmel jelentek meg kritikák, hogy „Wescott és Hort szövege: a modern perverzitás" , meg hasonlók. Szakmailag sok kritika érte a szöveget, de később magukat a készítőket is. Nem is olyan véletlen, hogy az alapszövegük nem lett annyira elterjedt és az Őrtorony Társulat meg tudta vásárolni.
A másik gondom pontosan az, hogy ismerem a szóban forgó szöveget. Nekem különösen nincs problémám vele, de Jehova Tanúinak nem felelt meg. Például Wescott és Hort szövege egyes helyeken a többi alapszöveghez hasonlóan élesen megcáfolja Jehova Tanúi tanítását. Csak néhány közismert bibliai vers:
„Szenteld meg a te nevedet" - nem pedig az emberek szenteljék meg
„Miatyánk ki vagy az égben" - nem pedig Jehova; Wescott és Hort szövege ugyanis sehol nem használja a Jehova, JHVH és hasonló elnevezéseket; viszont használja a Küriosz (Úr), a Teosz (Isten), és a Páter (Atya) szavakat
„Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban" - nem pedig aznap mondja Krisztus a jobb latornak, hogy majd vele lesz a távoli jövőben
Ezeket a helyeket Jehova Tanúi Bizottságának tagjai mind átírták a saját értelmezésük szerint. Amikor valaki ilyen könnyelműen bánik az alapszöveggel abban már igen kevés bizalmam van. Amikor valaki Isten Szavát fordítja, egyszerűen nem másíthatja meg nyomós ok nélkül a szöveget. A nyomós ok például tudományosan értékelhető bizonyíték, hogy az eredeti szövegben és nyelvben, gondolatvilágban az adott kifejezés nem az alapszövegnek megfelelően, hanem másképpen volt. Jehova Tanúi kiadványai egyetlen ilyet sem voltak képesek felhozni 1961 óta, amióta létezik a teljes fordításuk egy kötetben. Ez nem jelenti azt, hogy soha nem is próbálkoztak, csak minden érvük csúfosan elbukott.
Nekem fájó lenne, ha Isten csak kedves lenne, nem pedig irgalmas - holott az UVF ezt tanítja. A Jehova névvel való szembenállás oka nem Isten nevével szembeni ellenérzés, hanem az, hogy a kezünkben lévő kéziratok közül egyikben sincsen benne ez a név. Egyszerűen nem lehet még a leghalványabb nyomára sem bukkanni annak, hogy ha benne volt a JHVH a görög kéziratokban akkor kik és mikor tüntették azt el az akkori világ minden keresztények lakta vidékéről. Az tény, hogy isz. 150-ben már nem volt használatos (ha egyáltalán használatos volt) és az is tény, hogy maga Isten nem gondoskodott arról, hogy ezt a nevet megőrizze a kiejtésével együtt. Az érveket pedig szépen lehetne hozni sorba, de ahogy utaltam is rá, ezt már ezen a honlapon korábban megtettük.
Miért?
Összefoglalva: ez a fordítás teljesen Jehova Tanúi sajátja és megoldásait egyetlen más, szakszerű fordítás sem követi. Az is megesett, hogy spiritiszta fordítást használtak fel a saját megoldásaik alátámasztására, ami megint elvesz az értékéből. Amin nagyon sokat gondolkodtam az az volt, hogy vajon mi az oka ezeknek a súlyos tévedéseknek vagy megtévesztéseknek?
Mint hívő ember úgy érzem és gondolom, hogy a Bizottság tagjai, akik megalkották ezt a fordítást, nem ismerték meg igazából Isten természetét. Nem érintette meg talán a szívüket Isten kegyelme és szeretete ami miatt Istenképüket rávetítették a művükre is. Ezenfelül 1947-1961 között az akkori vezetők a mainál sokkal jobban annak az adventista-millerista kultúrkörnyezet befolyása alatt álltak, amiből Russell mozgalma elindult, és az így hozott háttér megmutatkozott felfogásaikban.
Az egyik akkor divatos felfogás szerint az egyszerű ember is képes mindenféle papi segítség nélkül megérteni és magyarázni a Bibliát. Ezzel az elképzeléssel nem vitatkozom (bár nem teljesen fogadom el ezt az álláspontot Jehova Tanúi értelmezése szerint), de a Biblia fordítása nem mehet így. Mégha valaki rendelkezik is fordítói tapasztalattal, a különböző nyelvekre való fordítás önmagában egy külön szakma, főképpen, ha modern és ó nyelvek között történik. Adott egy átadó és egy átvevő nyelv és mind a kettőnek jól kell ismerni a világát.
Konkrét példa: Gangas testvér görög családban nevelkedett az USA-ban. Neki nem okozott problémát az, hogy angol szólásokat vagy csak az angolra jellemző kifejezéseket görögbe ültessen át, a megfelelő szavakat használva. Amikor görög testvérek esetleg panaszos levelet írtak és Gangas testvér fordította angolra, akkor a görög panaszos mondásokat is azonnal angolra tudta fordítani, esetleg egy másik angol mondással helyettesítve ami ugyanazt fejezi ki, vagy egyszerűen csak körülírta amit ők gondoltak. Miért volt erre képes? Mert ismerte a görögök nyelvét, gondolatvilágát, kultúrájukat és szokásaikat és ugyanígy az amerikaiakéit is. Ugyanilyen otthon kell érezze magát (ez is egy a magyar nyelvre jellemző kifejezés) valaki az ógörög, az arám és a héber nyelvekben ha teljes Bibliát fordít! Az UVF-t 14 évig készítő Bizottság 5 tagja közül egyedül Frederick Franz az, akiről ez elmondható.
Ez a fajta szakértelem akkor is szükséges, ha valaki egy szószerinti nyers szöveget dolgoz át a köznapi nyelvre. Klasszikus Őrtorony-fordítói példa a „harapd meg a nyelved" kifejezés. Egyes nyelveken ez a szólás azzal a jelentéssel bír, hogy „légyszíves maradj csöndbe" (így, udvariasan), máshol „hallgass" (erélyes, kicsit durva utasítás), és több nyelven is - pl.: magyarban - ez semmi elvont értelemmel nem rendelkezik. Éppen ezért kell ismerni mind a kettő nyelvet, nehogy a szó szerinti fordítás komoly félreértésekhez vezessen. És ítt jön a Bizottság lelepleződése! Azzal méltatják az UVF-t a kiadványokban, hogy a „legszószerintibb" fordítás! Ezzel azt üzenik a szakembereknek, hogy ez egy gyülekezeti célú felhasználásra alkalmatlan fordítás...
Vagyis ez a fordítás egy nem hozzáértők által készített és elfogult, pont emiatt helytelen fordítás. Nem vonom kétségbe az UVF-t készítő Bizottság tagjainak jóindulatát, mert lehetséges, hogy az általam leírt tényekkel képzettségük hiányában soha nem szembesültek.
Akkor miért dicsérik a tudósok?
Ezt a kérdést számos olyan Jehova Tanúja tette fel nekem, akikkel sikerült beszélgetnem a fordításukról. Bevallom őszintén, hogy megrázó volt azzal szembesülnöm, hogy az Őrtorony Társulat vezetése a tagság közötti elfogadás érdekében, még neves szakembereket is maga mellé volt képes állítani - látszólag.
Azt még a magyar UVF újszövetségi részének kiadása előtt megtudtam, hogy a fordítás héber alapszövege sokkal inkább elfogadhatóbb, mint Westcott és Hort szövege. A héber alapszöveg a múltban egy széles körben használatos szöveg volt, amit valóban több fordító is felhasznált. Emiatt az UVF ószövetségi részéről a szakemberek könnyedén nyilatkoznak pozitívan. Ehhez azonban azt is tudni kell, hogy a Társulat sok esetben a saját levelezéséből hozza ezeket az idézeteket, amikor ezeket a szakembereket megkereste valamilyen kérdéssel. A választ adó személy udvariasságból könnyen adhatott értékelő szavakat az ajándékba küldött irodalomhoz (netán UVF) amit utólag csak a kiadványokba bele kellett írni, elhallgatva azt, hogy az elismerés vagy méltatás, mire is vonatkozott pontosan. Sokszor a méltatás a nagyobb hibákat nem tartalmazó ószövetségi résznek szól, amivel senkinek nincs különösebb problémája, de úgy van beállítva, mintha a teljes UVF-re lett volna kijelentve.
Mások valóban az újszövetségi részt dícsérték, de közöttük egy olyant sem találni aki a fordításnak lenne a szakértője. Az, hogy egy tudós, kutató vagy akár professzor megdícsér valamit, nem jelent semmilyen valódi elismerést addig, amíg az illető nem azon a területen szakember. Jehova Tanúi kiadványait nagyon sok régész dicsérte meg amit annak idején az Őrtorony le is közölt. Ezek a régészek azonban nem voltak teológusok, így a dicséretük ugyanannyit ér, mint bármelyik más nem teológus emberé. Sok esetben ezek a méltatások úgy vannak beállítva, mintha az UVF nyelvi részére vonatkozna, holott csak egyszerűen egy szövegrészre, esetleg úgy általában az Őrtorony Társulat munkájára, nyomdai és kiadói tevékenyéségére szólt. Nagyon fáj a szívem amiatt, hogy arra is volt példa az ilyen esetekben, hogy maga a Társulat hamisította meg a nyilatkozatokat, amit szakemberek tettek.
Az UVF már több, mint 100 millió példányban lett kiadva. Nem tudom felbecsülni sem, hogy ebből mennyi van nyomdai raktáron, vagy az irodalomszolga szekrényében és Jehova Tanúi könyvespolcain vagy terjesztésre szánt könyveik között. Nagyon bízok abban, hogy ennek a fordításnak a hibái, újabb Tanú-ezrek szemét nyitja majd fel félrevezetőikkel kapcsolatosan.
- - - -
2. rész - gondolatok az előző részhez
Amikor papírra vetettem Jehova Tanúi saját fordításáról a véleményemet, volt amit szándékosan kifelejtettem. Úgy éreztem, nem illene be azok közé a gondolatok közé. Ezek a gondolatok azzal foglalkoznak, hogy miért kell tartani a magyarországi hívőknek ettől a fordítástól.
Ma Magyarországon a legtöbb ember nagyon le van foglalva. Idejüket a munka vagy a megélhetés költséginek előteremtése köti le. Ismerek embereket akik lelkükben nagyon vágyakoznak Isten iránt, de a sok gond nagyon elrabolja a szabadidejüket. Nincs idő felkeresni egy számára távolinak tűnő lelkészt akivel elbeszélgethetne gondjairól és az életéről. Amikor az ilyen emberekhez becsenget két megnyerő modorú, kellemes stílusú Jehova Tanúja, a világ legtermészetesebb dolga, hogy szóba fog velük állni. Ha a két Tanú éppenséggel jól ráérez az Isten iránti éhségre, akkor ott hamar tanulmányozás kezdődhet. Nem is gondolná a kívülálló, hány ilyen eset van. Egy szolgálatát rendesen végző általános úttörő legalább 2-3 óra alatt egy ilyen személyt fog találni. Ezek közül az emberek közül a legtöbb nem lesz Jehova Tanúja 6 vagy 12 hónapon belül, de a vallási éhségére Jehova Tanúi házhoz jövő hírnökei fognak táplálékot adni. Belőlük lesznek a rendszeres „emlékünnepi érdeklődők", a folyóiratkörút szokásos állomásai, és: az Új Világ fordítás használói.
Ők lesznek azok, akik el fogják hinni, hogy az Új Világ fordítás jobb fordítás, mert a nyelvezete más, könnyebben áttekinthető. Ha már ide eljutnak és a házhoz járó Jehova Tanúi jól végzik a dolgukat, akkor csak nagyon kevés idő, az illető már Jehova Tanúja szemmel fogja szemlélni az egész hitvilágot. Szándékosan nem írtam erről, mármint az Új Világ fordítás nyelvezetéről. Annyira idegen a megélt hittől, annyira hivatalos és mesterkélt, hogy még az újprotestáns fordításon nevelkedett ember is meglepődik rajta. Nagyon szomorú lennék, ha a magányos vagy éppen szenvedő emberek ezrei ezen a fordításon keresztül közlednének a hithez.
Azt hiszem a hívő kereszt(y)én(y)ek nem szeretnék, hogyha a magyarországi elkeseredett, magukra hagyatott, szenvedő, vívódó emberek ilyen helyzetbe kerülnének. Akikkel beszélgettem erről, azok erre nem látnak esélyt. Én azonban igen. Mert amíg Jehova Tanúi házhoz mennek, amíg ők a saját szabadidejükből adóznak azért, hogy valakinek választ adjanak a kérdéseire és sokat bírált kiadványaikat és BIBLIAFORDÍTÁSUKAT ingyenesen adják kézbe; ezalatt a magukat hívőnek nevező egyházak és szolgálatok sajnálatos módon 1000 forint felett árulják a Bibliákat (jobb esetben) és az egyéb könyvek is olyan összegekbe kerülnek, hogy a szegényebb emberek nem is akarják már megvenni őket.
- - - -
Wescott és Hort, kik is ők?
Jehova Tanúi saját Biblia fordításukkal kapcsolatban egyedül két személyt ismernek csak el, egy titokzatos Wescott és Hort nevezetű embereket. A magyarországi Tanú-társadalom szinte semmit nem tud erről a két emberről és munkájáról. Az ezen a lapon található információ ezen a helyzeten kíván változtatni, megtéve az első lépést.
Brooke Foss Westcott 1825-ben született Birminghamban, Nagy-Britanniában. 1851-ben, 26 évesen lett felszentelve anglikán lelkésszé. Fenton John Anthony Hort 1828-ban született és 1856-ban lett lelkész, szintén anglikán. Hort 1853-ban Wescottal közösen készített egy tanulmányt az Újszövetség görög szövegéről. Ez a tanulmány csak egy szokványos értekezés volt, semmilyen újdonságot nem tartalmazott, legfeljebb annyiban, hogy a szerzőknek volt néhány radikális újítási javaslatuk, amiért egyházuk figyelmeztette őket. Wescott és Hort ennek ellenére tovább dolgozott, mígnem 1881-ben közre nem adták nagy életművüket: "Az Újszövetség eredeti görögben" címmel, amit Jehova Tanúi kiadványai Wescott-Hort alapszövegként emlegetnek. Ezt a művet a keresztény egyházak felháborodással fogadták a szövegben található pontatlanságok, alap nélküli változtatások miatt. Tudománytalansággal, vagy éppenséggel tudományos perverzitással vádolták a két szerzőt. Olyan helyeken iktattak be ugyanis változtatást a szövegben az addigi alapszöveghez képest, melyre semmi tudományos bizonyíték nem volt. Ők próbáltak a véleményük szerint kellemes szöveget formálni, de ez eléggé balul sült el. Azt érdemes megjegyezni, hogy Jehova Tanúi szövegváltoztatásai nagyon távol álltak Wescottól és Horttól, mert nem használták ők sem a Jehova nevet, Krisztust Istenként írták le, valamint a szövegükben a jobb lator még aznap a Paradicsomba jutott - akárcsak a többi más fordításban. Azt is meg kell jegyezni, hogy Wescott és Hort is nagy tudású szakemberek voltak, akiknek hibáik teljesen más forrásból eredt, mint az Őrtorony-féle fordítás készítőié. Míg utóbbiaknál a megfelelő szakértelem hiányzott, addig Wescott és Hort a hitében, felfogásában szereplő elképzeléseiket, ideáikat vitték bele a szövegbe.
A kiadott művük hamar elfogyott és még 1881-ben sor került a második kiadásra. A mű népszerűsége miatt nem érte a szerzőket semmilyen egyházi szankció. Wescott 1890-ben Durham püspöke lett. Hort 1892-ben, 64 évesen, Wescott 1901-ben, 76 évesen hunyt el.
Wescott és Hort munkássága mögött ahogy említve volt, nagy befolyást gyakorolt a sajátos hitük. Ők azt vallották, hogy a Biblia nem tökéletes. Hittek abban is, hogy az elhunytakkal kapcsolatba lehet lépni, lehet hozzájuk imádkozni, látogatták is olyan társaságok összejöveteleit, mely ezzel a témával foglalkozott. Hort többször kifejtette, hogy nem áll tőle távol Darwin elképzelése (mely szerint Isten az első élőlényt teremtette, a többi abból fejlődött ki).
Ilyen előzmények után már érthető miért nem jelennek meg cikkek a Tanú-kiadványokban Wescottról és Hortról.
- - - -
Kegyelem és a Paradicsom
Ki nem érdemelt kedvesség. Ez a kifejezés szerepel a Keresztény Görög Iratok új világ fordításában magyar nyelven a kegyelem helyett. A szónak amit görögbol kellene átültetni, az alapjelentése az Újszövetségben kegyelem, de valóban lehet kedvességnek fordítani. A lehet azonban nem egyenlo a helyessel!
A kedvesség alapvetoen egy tulajdonság. A kegyelem pedig teljesen más, az egy aktus. Nem mindegy, hogy egy halálraítélthez egy államfo kedves vagy kegyelmes. Ha kedves, attól még meghal. Ha kegyelmes, meg van mentve az élete. Azok a bibliaversek ahol a kedvesség szerepel a kegyelem helyett teljesen más értelmet kapnak (bár a Teremto kedves is és kegyelmes is, a kedvessége még önmagában nem jelent kegyelmet). Ilyen például a János 1:17. Nem mindegy, hogy Jézus által kedvességet vagy kegyelmet kapunk. A Róma 5:21 is ilyen. Mi uralkodjon Jézus által? A kegyelem vagy a ki nem érdemelt kedvesség? Tehát, mivel a kegyelem nem egyenlo a ki nem érdemelt kedvességgel, ezért az ÚVF ezen megoldása sem elfogadható egy keresztény számára.
Az ember arra kényszerül ezen 'fordítási technika' láttán, hogy gondolkodjon. Vajon nem Isten szeretetének az eltitkolása ez? Nem arra szolgál, hogy oszinte embereket folyamatosan a bunbánat érzésével töltsön el, ezáltal könnyen vezethetové téve oket? Vagy miért kell olyan nagyon titkolni azt, hogy Isten megkegyelmez nekünk Jézusban?
Másik érdekes megoldás a Lukács 23:43, amely így szól:
"...Bizony mondom neked ma: velem leszel a Paradicsomban."
Érdekes azt Westcott és Hort szövegben is elolvasni.
Koiné nyelv mellett a Westcott és Hort szöveg tartalmaz egy szó szerint angol fordítást, amely vesszo nélkül így szól:
"Amen to you I am saying today with me you will be in the Paradise"
Lefordítva (lehet másképp is):
"Ámen neked én mondom ma velem leszel a Paradicsomban. "
Hova kell tenni a vesszot? A görög szövegben a mondom és a ma szó között van, az angolban a saying és a today között (mondom neked, ma velem). Magyarban ennek megfeleloen a görögbol (Westcott-Hort) így lehet helyesen fordítani:
"Bizony, mondom neked, ma velem leszel a Paradicsomban."
Mivel az ámen egy idegen szó a görögben is, ezért a bizony helyett helyes lehet meghagyni az áment, de nem muszáj. Jézus ígérete még a Társulat által hitelesnek tekintett (és használt) alapszöveg szerint is egyértelmuen nem az volt, hogy "én ma mondom, hogy majd velem leszel a Paradicsomban"; hanem: "azt mondom neked, hogy ma velem leszel a Paradicsomban".
Jehova Tanúi azzal érvelnek rögtön, hogy az eredeti iratokban nincsenek vesszok. Ez igaz, tehát a fordítón múlik, hogy hova helyezi (de akkor azt se felejtsék el, hogy nem létezett kisbetus theosz, azaz isten szó sem a görögben). De a vesszot nem úgy helyezik el a fordítók, ahogyan a Tanúk elképzelik. Bár nincs fordító, aki teljesen elfogulatlan teológiai szempontból, de ezt igyekeznek háttérbe szorítani. A vesszok és a mondattagolások kérdésében pedig úgy járnak el, hogy a fordítandó szöveg összes hasonló helyének vizsgálata után és alapján hoznak döntést. Jézus a 'mondom neked' kifejezést 74-szer alkalmazza. 73 más esetben a 'mondom neked' külön áll a többi szótól. Az ÚVF is így fordítja ezeket a helyeket. Egyedül a Lukács 23:43 esetén járt el másképpen. Ki volt akkor aki teológiailag valóban elfogult?
A 'mondom neked' kifejezés néhány elofordulása Lukács evangéliumában: 5:24, 7:9, 7:14, 7:28, 7:47, 9:27, 10:12, 10:24, 11:8, 12:4, 15:10, 17:34, 19:26, 19:40, és a 23:43. Minden esetben külön áll a mondat többi részétol.
Akkor vajon mit akart mondani Jézus? Vajon a János 20:17 nem áll szemben ezzel a kijelentésével?
A János 20:17-ben Jézus maximum annyit mond, hogy O még nem ment az Atyjához. Ez esetben (maximum) a gonosztevo paradicsomi helye nem egyenlo az Atya tartózkodási helyével.
Másik lehetoség: Jézus szavait a Tanúk úgy értelmezik, hogy nem szó szerint fognak teljesedni (Jézus és a gonosztevo sohasem fog szemtol szembe találkozni). Ehhez képest az az értelmezés, hogy a gonosztevo még aznap a Paradicsomba jutott Jézus pedig esetleg valahol máshol volt, elfogadhatóbb.
Más Tanúk akik elismerik, hogy a vesszo helye a ma elott van, azzal érvelnek, hogy a MA kifejezés nem mindig jelenti ugyanazt a napot. Erre példa az Ádámnak adott figyelmeztetés az 1 Mózes 2. fejezetbol: "Amely napon eszel arról, bizony meghalsz." Ádám miután evett, még több száz évet élt. Tehát a ma nem mindig jelent aznapot a Bibliában. Ok arra is rámutatnak, hogy célszeru a lator kérésével is egybevetni a Jézus által adott választ, majd ennek tükrében magyarázni Jézus vigasztalását.
Jehova Tanúi azzal vádolnak más bibliafordítókat, hogy teológiai elfogultságuk vezeti oket a szöveg megfogalmazásában. E példából látható, hogy a Tanúk fordítói sem voltak különbek. Annak ellenére a teológiai nézetük vezette oket, hogy a helyes megoldás elfogadása nem szükségszeruen kívánta meg volna a halálról szóló tantételük feladását.
- - - -
Kereszt
A fordítás külön függelékben indokolja meg a szövegekben alkalmazott változtatásokat a más forditásokhoz képest. Az egyik nagyon feltűnő különbség Jézus kivégzési módja.
Azt azonnal le kell szögezni, hogy a kereszt lehetett pogány jelkép már Krisztus előtt is. Azonban nem teljesen logikus, hogy a pogány rómaiak egy pogány jelképet használtak fel kivégzésre?
Az, hogy a görög szavak mit jelenthetnek könnyű eldönteni. Egy átlagos újszövetségi szótár világosan megfogalmazza. A sztaurusz szó valóban oszlopot jelent vagy gerendát. A kereszt azonban alapvetően ez. Mégha a hagyományos ábrázolás nem is pontos mása az eredetinek, akkor sem kell egyből a ló másik oldalára átesni.
A függelék megerősítő bizonyítéknak idézi a Justus Lipsius által írt De cruce libri tres című könyvet. A könyvben található egyik ábrát beletették az ÚVF–be is a 418. oldalon. Fellapozva az idézett művet azonban nagy meglepetés érné Jehova Tanúit. Justus Lipsius ugyanis több valószínű kivégző-eszközt vázolt fel. Az egyik ábrát tették csak bele a függelékbe azt sugallva, hogy 'még Justus Lipsius' is minket támaszt alá'. Pedig nem. A többi ábrán nem oszlop, hanem kereszt található! Ezt azonban az Őrtorony Társulat elhallgatja.
Az ábrákhoz készített magyarázat elmondja, hogy a gerendára több merőleges lécet is kellett szögelni. Ezzel fel is van oldva az az ellentmondás, ami a görög szó jelentése és a kereszt-ábrázolások között állnak. Mégis marad a vitás kérdés: akkor most a függelékben ábrázolt módon feszítették fel Jézust? A Biblia válaszol erre a kérdésre.
Az első érv a János 19: 19, 20. Megtudjuk, hogy 3 nyelvű táblát raktak a kivégzőeszközre, ezzel a felirattal: „A názáreti Jézus, a zsidók királya". Héberül, latinul és görögül készült a felírás, amit a 20. vers szerint sokan olvastak is, vagyis nem apró betűvel volt megírva. A Máté 27:37 azt mondja, Jézus feje fölé rakták a címtáblát. Érdemes ezek fényében szemügyre venni a 418. oldalon található ábrázolást. Vajon Jézus feje fölé elfért volna egy ekkora tábla? Tegyük hasonló helyzetbe a kezünket! Mekkora tábla férne el? Vajon arra kiférne az a bizonyos mondat úgy, hogy a karok ne takarjanak semmit és olvasható legyen (betűnagyság lényeges)? A Biblia szerint nem a keze, hanem a feje fölé rakták a táblát.
Másik útbaigazító bibliavers a János 20:25. Tamás Jézus kezén a szegek nyomát akarta látni. Nem a szeg, hanem a szegek nyomát! Az ábrán hány szeg van Jézus kezében? Hány lenne, ha a kezét oldalra és nem a feje fölé szegelik? Azt már kérdezni is felesleges, hogy a 418. oldalon egy szeg vagy több látható, illetve hol van a tábla: a feje vagy a keze felett.
A név
Az isteni név témaköre már több tanulmányt is szült a magyar (!) kritikusok tollából. Az érvelés alapjai nem stabilak. A Társulat érvelése (ahogyan arra nemrégiben egy tanulmány rámutatott) néhány feltételezésen alapul. Ezeket a feltételezéseket azonban könnyen észre lehet venni. Egy párat szeretnénk kiemelni.
Az egyik feltételezés, hogy a keresztények által idézett Septuaginta (LXX) fordítás használta az isteni nevet. Erre nincs elegendő bizonyíték. A függelék tartalmaz 12 töredéket, de ezek azt bizonyítják: voltak olyan LXX változatok, melyek az isteni nevet magukban foglalták. Azonban sok más LXX töredék nem használja. Amikor az újszövetségi írók idézik a LXX–t, többféle változatot is használtak, nemcsak egyfélét. De az eredeti Írásokban valóban benne van a JHVH név, így e mellett a feltételezés mellett még el lehet menni.
A fő kérdés, hogy Jézus tanítványai használták–e a Nevet?
Egyetlen korai másolat sem tartalmazza a Nevet, ez kemény tény. Vajon miért nem? Egyetlen keresztény író, egyetlen korai keresztény csoport fennmaradt írásai sem tartalmazzák a Nevet. Miért?
A függelék szerint egyesek meghamisították az újszövetségi írásokat. Ez azonban csak elmélet, ahogyan a 413. oldalon a Társulat el is ismeri (bár egy elméletet történelmi tényként nem lehet kezelni...). George Howard alkotta meg az elméletet, de ő maga sem merte tényként kijelenteni. Miért nem? Mert nincs mellette bizonyíték. Egy ilyen jelentős lépéshez (az evangéliumok átszerkesztése) közös határozat, közös összeesküvés kellett volna. Ennek nyomai maradtak volna, a zsidó vallási vezetők egyből támadtak volna. De semmi hasonló.
Kevés Jehova Tanúja tud utánanézni a felhasznált görög alapszövegnek, pedig a Társulat 1985–ben kiadta. Még abban sincs benne az isteni név!!! Úgynevezett 'J forrásokra' hivatkozik az Őrtorony Társulat. A gond az, hogy a 'J források' mind késői (1385–1979) fordítások, nem pedig görög szövegről készített másolatok.
- - - -
Újabb ferdítés
Jehova Tanúi saját bibliafordítása az Új Világ fordítás rendelkezik egy nagyon is vitatható sajátossággal: használja a Jehova nevet az Újszövetségben is, amit ők Keresztény Görög Iratoknak neveznek. Ezt az álláspontjukat nagyon nehezen tudják megvédeni Jehova Tanúi, mert:
- nincs egyetlen ránk maradt újszövetségi kézirat ami tartalmazza a Jehova nevet
- a szervezet Wescott-Hort féle szövege sem használja a Jehova nevet
- egyetlen korabeli mű sem említi, hogy az Újszövetségben benne lett volna a név
- még a keresztény írók művében sem lehet ennek a nyomára akadni
Azok a bizonyítékok amelyeket a szervezet az évek során felhozott a fordítás e sajátossága mellett, mind cáfolatot nyertek. Az Őrtorony 2001. július 15.-i száma egy új „bizonyítékkal" állt elő, melyről hamar kiderül, hogy enyhén szólva is félrevezetés.
A 29. oldaltól kezdődő cikk Órigenésszel foglalkozik. A 31. oldalon egy kép látható, mely Órigenész Hexapla c. művének egy részletét ábrázolja, bekarikázva JHVH görög átiratát. Az ábra mellett lévő magyarázó szöveg a következő:
„Órigenész Hexapla című műve azt bizonyítja, hogy a Keresztény Görög Iratokban használták Isten nevét."
A cikkben már nem állítják ezt, csupán annyit, hogy a Hexapla tartalmazza Isten nevét és ez a bizonyíték arra, hogy a Jehova nevet használták a keresztények.
Egy kutató szellemű Tanú talán ennyivel beéri és megnyugszik, hogy valami mégiscsak igazolja a Vezető Testület álláspontját. Valóban így van ez?
Maga a folyóirat adja meg a választ a 30. oldalon, ahol becsületesen elismeri mi is a Hexapla. Azt írja, hogy a „Hexapla a Héber Iratok nagy terjedelmű ötven kötetes kiadása." Vagyis ez egy ÓSZÖVETSÉG! Azt nem vitatja senki, hogy az Ószövetségben helye van a Jehova névnek. De az, hogy az Ószövetség és annak fordításai használják a Jehova nevet, még nem igazolják, hogy az Újszövetségben is benne volt. Ezért a 31. oldal képfelirata erősen félrevezető és nem fedi a valóságot.
- - - -
Isten vagy isten? A J-források
Sok Tanú örömmel olvasgatja az új fordításban a bibliaverseket, mert az eddig használtakban nem lehetett eligazodni, hogy az Isten kifejezés hol utal Jézusra, hol pedig Jehovára. Az ÚVF az Isten szót kicsi i betuvel írja, ha Jézusra vonatkozik. Példa erre a János 1:1 (magyar változatban nagyon jól van fordítva, szakítottak az angol új világ ford. szokásával) vagy a János 1:18 (de ezt nem tették meg a János 20:28-ban). A kérdés az, hogy korrekt dolog-e a Jézusra utaló Isten szó legtöbbjét kis i betuvel írni?
Erre a megkülönböztetésre azért volt szükség, mert a görög szövegben az elobb megjelölt helyeken is a Theosz szó áll, ami Istent jelent. A kis i betut mégis azért nehéz elfogadni, mert az elso században nem használt a koiné nyelv kis betuket, csak nagyokat (példa erre a függelékben szereplo görög szövegrol készített felvételek)! A Westcott - Hort féle alapszöveg amely alapján az ÚVF készült, az már használ kis és nagybetuket. Minden Theosz szót nagy kezdobetuvel írt! A görög szövegben és a Westcott-Hort féle szövegben is, még az 1Korinthus 8:5-ben is nagy T (pontosabban théta) betu van az úgynevezett Istenek elott! Ugyanez van a János 10:34 és 35-ben is.
Mik azok az úgynevezett J-források? Több szervezeten belüli Tanú olvasónk kérdezte tolünk. Részben a mi hibánk volt ez, mert egy olyan megjelölést használtunk, amit a Tanúk nem ismernek. E miatt tartozunk egy magyarázattal. Egy fordítás elkészítéséhez kellenek olyan szövegek, melyekre támaszkodva elkészítjük egy adott nyelvre a fordítást. Ezek azok a források, amiket felhasználunk. A Tanúk egyik kiadványa a Teljes Írás könyv a 316. oldalán is megmagyarázza ezt. Az Újszövetségrol több ezer kézirat áll a rendelkezésre. Ezeket a szövegeket meg kellett egymástól különböztetni. Ezért egy betü és egy szám kombinációjával egy egyéni kódot kapott mindegyik ilyen forrásnak felhasználható anyag. Az idoben a legkorábbi anyag például a P52, amely isz. 125-ben készült. A papirusz kéziratok mindegyike P jelet kapott. A könyv a 319. oldalon említi meg a héberre fordított újszövetségeket. Ezekre a 25. bekezdés szerint J betuvel utal, az Ortorony Társulat (de mások nem!).
Mi ebben a J-vel jelölt forrásokban a hiba? A P betuvel jelzett források isz. 100 és 300 között keletkeztek (ezek az eredeti írásokról készült másolatok másolatai illetve azok másolatai, stb.). A héber alef betuvel jelölt Codex Sinaiticus szintén isz. a IV. századból való. Az A-val jelölt Codex Alexandrinus isz. V. századból, stb. A Teljes Írás könyv a 314. oldalon részben ismerteti ezeket. A J források vajon milyen szövegek? A 319. old. 25. bekezdése megmondja: héberre fordított Újszövetség. Vagyis nem másolatok, hanem fordítások, ami nagy különbség. A fordítások ugyanis kevésbé pontosabban (torzabbak), mint a másolatok. Általában egy fordítási eljárást nem szakszeru egy másik fordítással megindokolni, amikor a másolatoktól való eltérésrol van szó! Olyan ez, mint valakinek a hibás eljárásával igazolom az én hibás cselekedetemet.
A másik nagy hiba, hogy a P, a héber alef, az A, a B, a C és a D jelu másolatok elég koraiak. Köztük és az eredeti Írások között idoben a távolság 25 és néhány száz év. Az olvasó talán mosolyog a néhány száz éven. De vajon tudja, hogy a J betuvel jelzett fordítások és az eredeti Írások között hány év a távolság? A Társulat 27 ilyen fordítást sorol ide. A legkorábbi fordítás 1385-bol való (távolság 1287 év), a legkésobbi 1981-bol származik (a távolság 1883 év); azaz a néhány száz év tényleg csekélység ehhez képest.
De miért fontos ez? Azért, mert a J források a legalapvetobbek az ÚVF szempontjából. Ugyanis csak ezek használják az isteni nevet. Egyetlen egy másolat sem, csak ezek a fordítások! Azt hisszük értheto, hogy mennyire nagy ennek a jelentosége. Az angol New World Translation referencia változata a 9. és 10. oldalon fel is sorolja tételesen ezeket a fordításokat.
Forrás: Bibliakutatók Baráti Köre
Kapcsolódó cikkek:
http://moly.hu/konyvek/a-szentiras-uj-vilag-forditasa
http://apologia.hu/books/nwt.html
www.gondolatkincstar.hu/
www.gondolatkincstar.hu/
http://leporollak.hu/romkat/magyvita/UJVILAG.HTM
Utolsó kommentek