Amikor az illúzió találkozik a valósággal
“Nem hiszem, hogy „a tudatlanság egyenlő lenne a boldogsággal”, vagy hogy kedves dolog lenne az embereket arra bátorítani, hogy egy illúzióban éljenek. Előbb vagy utóbb az illúzióknak találkozniuk kell a valósággal.” – Raymond Franz
Jehova Tanúi ezrei számára az illúzió már találkozott a valósággal. Sokan közülük az interneten elmesélték történetüket, melyek rendkívül hasonlítanak egymásra. A legtöbbjük esetében az illúzióból a valóságba való átmenet hosszú volt, és általában fájdalmas is,266 de most már hálásak, hogy többé nem rabjai annak az illuzórikus elgondolásnak, hogy Isten az Őrtorony fiktív “hű és értelmes rabszolga”-szervezetén keresztül törődik velük. Senkit sem ismerek, aki miután megismerte a valóságot, azt mondta volna: “Sajnálom, hogy megtudtam az igazságot az Őrtorony Társulatról.”
Azoknak, akik már találkoztak a valósággal, az egyik legnagyobb gondjuk, hogy hova máshova mehetnének Istent imádni. Abban a időben, amikor meg voltak győződve arról, hogy a Társulat Isten szervezete, arról is mindvégig meg voltak győződve, hogy az összes többi vallás nem az. Néhányan talán ugyanúgy érzik magukat, mint az a vén, aki azt mondta, hogy ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor ő akár mehet is, hogy “egyék, igyék és vigadjon”, mert ez azt jelentette számára, hogy nincs Isten.267
Annak eredményeként éreznek így, hogy hosszú éveken át mindig azt mondták nekik, és ők is azt mondták másoknak, hogy nincs más hely, ahova mehetnének, vagy nincs más elfogadható módja Isten imádatának. Meglepő módon, az a bibliavers, amelyet az Őrtorony vezetői arra használtak, hogy bebizonyítsák, nincs hova menniük, pontosan ugyanaz, mint amelyik azt mondja, hogy mégiscsak van – János 6:68.
Utolsó kommentek